Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-22 / 278. szám, szombat

6 UJ S7.0 1952 november 22 Ady Endre, századunk nagy kolto-íorradalmára Ma 75 éve, 1877 november 22-én I született Ady Endre, a magyar demokratikus népforradalom viharmadara, ahogy a magyar kommunista mozgalom és irodalom egyik legkiválóbb vezetője, Révai József, a magyar forradalom előkészítőjét és beharangozóját nevezi. Születése ^idején mágnások, püspökök és bankárok jármát nyögte a jogtalan, kifosztott nép, az ország a Habsburg-birodalom félgyarmata volt és évente tízezrek vándoroltak a tengeren túlra, mert a négymillió parasztproletár számára a dús földeken nem termett elég kenyér. . Ady fiatal, húszéves újságíró Nagyváradon, amikor megkezdi a harcot az úri reakció ellen. Beáll a bátran és tántoríthatatlanul küzdök sorába, akik szent tűzzel meghirdetik, hogy az 1849-ben elfojtott szabadságharcot és polgári átalakulást forradalmi úton kell befejezni. »Nem vettük észre, hogy a nagy* lelküségböl életben hagyott heretestüek nemcsak, hogy nem dolgoznák, de ellenünk szervezkednek és vissza akarnak mindent csinálni, amit mi csináltunk« — írja 1902ben, a márciusi forradalmat idéző vezércikkében. És Ady ama kevesek közt van. akik le merik leplezni az arisztokrácia, a nagyurak gazságait, a klerikális reakció aljasságát, és tisztán látja a nép előtt álló feladatokat: „Nekünk kell élőiről kezdeni a dolgot, az első rendnél, aztán a másiknál, s harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdurvasággal, arisztokráciával és klérussal, s a kiszipolyozó tökével egyszerre kell végezni.« Mi más ez, mint a forradalmat áhító nép hangja! Két esztendővel később Adyt, a lázongó újságírót, az 1905-ös orosz forradalom eseményei kezdik forradalmi demokrata költővé érlelni. És egy év sem múlik el, hogy a Pocsolyás Értől elszakadt legény, a Góg és Magóg fia Dévénynél betör az új idők új dalaival és egy csapásra megváltoztatja a század magyar lírájának egész arculatát. Ady költészete riadót ver ezekben az esztendőkben, amelyekben a szegényparasztság már kaszával mer szembeszállni a kivezényelt katonasággal és a munkásság sztrájkokkal küzd egy nagyobb darab kenyérért. A költő a polgári forradalom programmját hirdeti, de rá kell döbbenie arra, hogy a „polgárság zöme korrupt, gerinctelen. urizáló hajlamú — így fordul aztán egész hitével a kuruc nemes ősök ivadéka, a parasztság felé és Dózsa Györgyöt, a nagy lázadót idézi, önmagát Dózsa György unokájának nevezve. Ha jön a nép, hé, nagyurak. nii lesz? Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel I-^csukjuk a .kaput ? De Ady megírja azt is, hogy a parasztság forradalmi ereje ne legyen híján a forradalmi vezetésnek. Meglátja a magyar munkásosztály erejét és bár nem volt kimondottan szocialista, szövetséget, fegyverbarátságot köt a szocialista munkásmozgalommal és költészetébe belép a proletár. Már 1908-ban megénekli a Vörös Napot és egy évre rá a „Proletár fiú« versremekében ezeket a sorokat írja: Az én apám, harcos, nagy ember, £rtük ad gőgöt és erőt. De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Eleinte csak a munkásosztály nyomora indítja meg, ám később egyre világosabban látja a munkásosztály hivatását. Felismeri, hogy egyedül a proletariátus van hivatva az ország és az egész nemzet vezetésére. Költészete egyre érettebbé, egyre forradalmibbá válik. A Munka ünnepei megihletik megénekli a május e'sejéket és a Vörös csillagot, az ember reményét. 1912-be.ri a. demokratikus Ingokért folyó tüntetések már-már harci jelleget öltenek. Budapesten és (1877—1919) országszerte százezres tömegek lépnek sztrájkba és Ady forradalmi versei megannyi gyújtó csóvája a feléledő harci tűznek. Barrikádok emelkednek Budapest utcáin, amikor a nagybirtok és a finánctőke legreakciósabb képviselőjét, a Habsburg-ház bizalmi emberét. gróf Tisza Istvánt a parlament elnöki székébe ültetik. A magyar munkásság forradalmi bátorsággá azonban célt nem ér, mert csődöt mond az áruló szociáldemokrata vezetőség, amely a harc értelmetlenségét hirdetve leszereli a mozgalmat. Forradalmi vezetőség híján elbuknak a legszebb törekvések, ám a költőben fellobbant forradalmi láng nem húnyt el, a reakció terrorja újból felszítja és egyik legszebb forradalmi versében magasra csap: Utolszor raktak katonákat. Pandúrt g vérebeket nyakunkba: Végig kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka. Mi megmutatjuk, hajh, jól a lelkek. Rabságok sebek, bűk és keservek Izzadságos, rossz magyar fölojét S ha most támadunk, le nem vernek. Rohanás a forradalomba. A versben ott dübörögnek azok az erők, amelyek hivatva volnának a forradalom ügyét győzelemre vinni: „Budapestnek utcáin — S a falvak csöndjén dühök remegnek — Ölés s tisztítás vágya gyúlt itt. — Tegyünk tűzre, ébresztgessük.« Amilyen tisztult Ady forradalrhi hangja, olyan nemes a hazafisága is. A kardcsörtető virtuskodás és frázisos magyaroskodás korában az ő hazafiságának lényege, hogy a nemzeti becsület ott érték, ahol a munkát megbecsülik. És a Tisza Istvánok és Apponyi Albertek nemzetiségi elnyomó politikájával szembeszegezi a Magyar Jakobinus da« lát: Ezer zsibbadt vágyból miért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. • Dunának, Oltnak, egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang, Arpád hazájában jaj annak. Aki nem úr és nem bitang. A háború előestéjén, Ady, a század legmagyarabb költője, a békeszolidaritásnak ad halhatatlan hangot, amikor a legyilkolt francia szofŕalista vezérről, Jean Jaurés-röl úgy emlékezik meg, hogy a békéért kellett meghalnia. Bécs és a nagytöke vágóhídra hajtják a dolgozó magyar népet, és Ady költészete a háború embertelenségében próféciát hangot kap. Megszólal a „Halottak élén« költője, aki az egész imperialista világrend ellen lázad meggyötört és összezúzott szívével Ember akar maradni az embertelenségben, de nem hirdet polgári pacifizmust. zsoltáros hanggal szinte elérhetetlen magasból néz a testvérőlés iszonyataira, majd az élet jogát követelve szembefordul az imperialista háború roppant embertelenségével; az ember célja »pirostartós öröm« — ezt hirdeti és intést kiált az őrzőkhöz: őrzők, vigyázzatok a strázsán. Az Elet él és élni akar. Nem azért adott annyi szépet. Hogy átvádoljauak rajta Véres s ostoba feneségek Oly szomorú embernek lenni S a szörnyük az állat-hős igék S a csillagszóró é jt szukák Mii sem engedik feledtetni Az ember szépbe-sz.őtt hitét. Akik még vagytok őrzőn, árván. Őrzők; vigyázzatok a strázsán. Intés az őrzőkhöz. Az Őrzőkhöz izenteken túl még egy diadalmas üzenete van ragyogó nyári tűzzel és szent muzsikával, a testamentom, amit harcos daccal és látnokí szemmel a fiatalokra hagyott: Ifjú szívekben élek s mindig tovább. Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek örökös urának maradni: Nem adatik ez meg mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hódítani fogok Fgy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér föl már szitkozódás, piszok: lyányok s ifjak szível védenek. Ez a jóslata valóra vált: hiába acsarkodott életében ellene a reakció, hitét ez meg nem törte és forradalmi hevét nem csökkentette. És halála után hiába akarta meghamisítani költészetét a Horthyrendszer irodalomtörténete. A magyar munkásság, az egész magyar nép a felszabadulás után felismerte benne a Petőfi örökségét átvevő nagy fiát, akitől ma törhetetlen nemzetszeretetet, lángoló hazafiságot tanulhat és törhetetlen hitet a szépben, az élet piros örömeiben. Egri Viktor. Ady emléke Pirosló cédrus voltál, szép, sudár, Lombodat az úri vihar tépte. De fényes szavad volt a napsugár, mit megértett a puszták néma népe. A nép bús, haragos gyermeke vuľtál. Dózsa unokája, Te, keserűn daloltál és néztél szét a tájon. Mint ifjú húr egy ócska hegedűn pengtél, hoqy a magyar sors ne fájjon oly nagyon s nyomorult munkást sirattál. Párizsba mentél gondot feledni, de a magyar rög visszarántott sírva. Segítettél harcos jövőbe nézni a sok koldusnak és rá volt. írva zászlódra a forradalom jelszava. Proletárok édes testvére voltál, tanácsot adtál, buzdítottál híven. Egy rossz várat, multat ostromoltál acél versekkel és lelkes, nagy szívvel. És remegett a Hortobágy alattad.' Most már nincsen többé úri szérű, szemünk sarkába öröm települt. Boldog magyar néz szét vetéstől ringó síkon, ahol zsongva köpült régi álmot valósággá a munka. i Itt most a nép az úr már izmosan, a hatalom az övé és az élet. Aludj a szabad földben, költő, boldogan. Fölötted szabadság és forró élet lángja ragyog büszke emlékedre. VERES JÁNOS. ADY-EST A Csehszlovákiai írók Szövetségének szlovákiai tagozata és Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúr, egyesülete 1952 november 25-én este 20 órai kezdettel a pozsonyi Tátra-szálló nagytermében Ady Endre emlékestet rendez a költő születésének 75. évfordulója alkalmából. Az emlékestet Milan Lajčiak államdíjas költő, a Csehszlovákiai írók Szövetsége szlovákiai tagoza tának elnöke nyitja meg, az ünnepi beszédeket pedig Ctibor Stítnicky, az írószövetség titkára és Fábry Zoltán író, tartják. Az est kultúrműsorán szavalatok szerepelnek a Nemzeti Színház tagjainak és a Csehszlovák Rádió magyar osztálya dolgozóinak előadásában, továbbá Ady-Reinitz dalok Olláry Melaniának, a rádió énekesnőjének előadásában. A zongora, kíséretet Michal Karin látja el. A .műsoron ezenkívül a Pedagógiai gimnázium ének- és zenekara szerepel. A belépés ingyenes. Meszik és Fodor elvtársnők kötelezettsége a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónapban Lelkes fiatal CsISz nőtagok dolgoznak a harmaneci T.12-es építkezésnél. Meszik Mária és Fodor Ilona elvtársnők megérdemlik, hogy hős CsISz-tagoknak nevezzük őket, mert 154 százalékos átlagteljesítményükkel rászolgálnak erre a névre. Meszik Mária és Fodor Ilona már több mint egy éve dolgoznak a harmaneci lakás valamint tizemépítkezési akciónál. Naponta tíz órát dolgoznak és átlagórabérük 22 korona. Havi keresetük 4500—4800 koronát tesz ki. A két elvtársnö jelenleg a lakásépítkezésnél dolgozik, habarcsot készítenek^ azonkívül ők kezelik a felvonó gépet is. Elbeszélgetek velük. Először bizony nem igen akarnak felelni. Fodor Ilona elvtársnő meg is jegyzi: — Elvtárs, mi téged nem ismerünk, de ha igazolod magad szívesen megmutatunk mindent és mindenről felvilágosítunk. Tudod, elvtárs, nekünk CsISz-tagoknak ébereknek kell lennünk. A reakció és az amerikai imperialisták milliókat áldoznak arra, hogy munkánk eddigi sikereit ocsmány kém és romboló tevékeny ségükkel tönkre tegyék és fékezzék hazánk szocialista felépítését. Nagyon meglepett ez a helyes felelet. Azonnal igazoltam magam és utána Meszik Mária elmondja, hogy minden héten figyelemmel olvassák az üzemi újságot, mely az építkezés életéről, a ten' teljesítéséről, vagy nemteljesítéséről szá. mol be. Nemrég azt olvasták, hogy a nagykürtösi építkezés, amelyhez tartoznak, munkáshiánnyal küzd és így nem tudja a tervet teljesíteni. Ezért elhatározták, hogy nyolc óra helyett 10 órát dolgoznak. Kötelezettséget, vállaltak, hogy a tervüket Sztálin Mvtárs születése napjáig teljesítik. — Mint CsISz-tagoknak kötelességünk — mondja Meszilc M., — hogy példát mutassunk a többieknek is. Tudásunk legjavát adjuk, hogy az előirányzott tervünket idő előtt teljesíthessük. Köteleztük magunkat, hogy a Csehszlovák.Szovjet Barátság Hónapjának tiszteletére a gondjainkra bizott gépeket, a malterkeverö és felvonó gépeket minden nap megolajozzuk és megtisztítjuk munkaidőn kívül, hogy a következő napon zavartalanul dolgozhassunk. Szeretjük a gondjainkra bízott gépeket. Minden nap velük vagyunk és ismerjük őket. Szilárdan elhatározzuk, hogy mint eddig, télen sem maradunk el a munkából. Fizetésünk is emelkedik ezzel és hozzájárulunk ahhoz, hogy hazánkban minél előbb kiépítsük a szocializmust. Meszik Mária és Fodor Ilona CsISz-tagoktól példát vehetnek a többi fiatal dolgozók, különösen a nők. Példaképük a szovjet nő, aki ma már nem is tudja elképzelni éle tét munka nélkül és' egyre többen viselői a szocialista munka hőse kitüntetésének. Tóth László, Nagykürtös 106.5 százalékra teljesítették felemelt évi tervüket Az ajnácsköi téglagyár munkásai kézzelfogható bizonyságát adták annak, hogy megértették, mit jelent a munka észszeiü megszervezése és a többtermelés. A mult évihez yjszonyitva 30%-a] felemelt tervüket már október 16-án 106.5 százalékra teljesítették. 45 munkás dolgozik a gyárban, éppen annyi, mint öt évvel ezelőtt; ugyanazon égető kemenoe, ugyan azok a gépek állnak rendelkezésükre, csupán a szárítótér kibővítésével változott meg a gyártelep berendezése. A munkások ezt brigádórák ledolgozásával építették fel a munkaidőn túl. Ez év első hónapjaiban aggasztották a munkásokat a .felemelt tervfeladatok. Ez az aggály azonban csakhamar elmúlt, hogy már az első hónapok jó eredményeket hoztak a munka jó megszervezése révén. Ezek az eredmények aztán fo. kozták a dolgozók munkakedvét. Az elmúlt öt esztendőből merített tapasztalatok, a szocialista munka, versenyek sikerei, a munka menetének könnyebbé tétele, az akadályok megszüntetése az üzemben, teljesen megváltoztatták a gyár arculatát. Mindebből láthatjuk, hogyan dolgoznak az ajnácsköi téglagyár munkásai fáradságot nem ismerve a terv teljesítésének sikeres elvégzésén. Balog János, Ajnácskö. 80 köbméter értékes faanyagot veszni hagvnak ? Komáromban nagyarányú csatornázási munkálatok folynak a Kis. ér szennyvizének lecsapolásánál, ahol a pilótázáshoz nagymennyiségű faanyagot használtak fel az árkok kitámasztásához. Ezt a kiváló minőségű és nagymennyiségű faanyagot a munka befejezése után csak kis százalékban szedték fel, körülbelül 80 köbméter faanyag bennmaradt a csatornákban. Ezzel nemzetgazdaságunknak tetemes kárt okoztak. Megkérdeztem az ott dolgozó munkásokat, hogy mi az oka ennek a felületesen végzett munkának és miért nem szedték ki azt a drága faanyagot a földből. Azt felelték, hogy ők parancs szerint dolgoznak. Egyöntetűen azon a véleményen voltunk a munkásokkal együtt, hogy ezt az oly nélkülözhetetlen drága faanyagot egész könynyen ki lehetett volna szedni a földből. ha a vezetőség a szívén viselné azokat a felhívásokat, amelyeket kormányunk állandóan hangoztat, ..hogy takarékoskodj az anyaggal, és kíméld a nemzet vagyonát". A munkásság körében is nagy felháborodást keltett ez az eset. Az ájlam és a nép vagyonáról van szó és ezt nem lehet csak úgy elkótyavetyélni. Mátyus Kálmán, Komárom.