Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-20 / 276. szám, csütörtök

1952 november 20 UJSZ0 7 Alexander Chodarev, a donyeci bányász Mikor a telep szirénái hangosan felbőgnek, többi bányásztársával együtt munkába indul . Alexander Kuzjmics Chodarev is. Lassan lépked a bánya felé, s már messziről látja a hatalmas épületeket. A háború után bányásztársaival együtt segített rendbe hozni az egész telepet, és most, ha rátekint, megelégedetten állapítja meg, mennyit nőtt és fejlődött a bánya s mindez öt év alatt... Több, mint harminc esztendeje dolgozik Alexander Chodarev a tárnában, s ebből húsz évet a Rumjancev bányában töltött. Szinte a szeme előtt nőtt fel és terjeszkedett a bánya, szinte a szeme előtt fejlődött hatalmassá a szovjet szénipar. A Rumjancev-bánya modern földalatti üzem, ahol az aknavágás minden processzusa gépesítve van, de gépek segíts'-ive' történik a teju a felrakodás, s a szén felszínre szállítása is. Tavaly állították először üzembe az első „KPP-l" jelzésű kombájnokat. Ezek a gépek teljesen gépesítették a rétegekben folytatott szénfejtést. A jelzett gépek termelékenysége igen r\agy: havonta 5000—6000 tonna. A gépesítés nagyon megkönnyítette a bányászok munkáját. A bányában tízesével zakatolnak a villanylokomotívok, a rakodógépek és ezrével dübörögnek a csillék. A bányász még jól emlékszik rá, mikor azelőtt kézierövel vájták az alsó aknától a felső aknáig a szénréteget. Nyolc ember másfél hónap alatt 150 métert haladt előre. A szovjet fejtögép két nap alatt végez el ennyit. A gépet két lakatos kezeli. Alexander Chodarev valóban mestere szakmájának. Munkaeredménye jóval túlszárnyalja a normát, így aztán a keresete is emelkedik. Alexander Chodarev családja öt tagból áll: itt van mindjárt a felesége, Pelageja Ivanovna, aztán a két fia Nikoláj és Viktor, s végül Nikoláj felesége — Lidija. Pelageja Ivanovna é

3 Lidija a háztartás körüli teendőket végzik. A tavalyi év folyamán Alexander Chodarev tisztán 54.721 rubelt keresett. Persze, az egész család jóval többet költ ennél. Két fia, Nikoláj S. Zsarkov: • és Viktor ugyancsak bányászok. Együtt laknak apjukkal, a bányában pedig javító lakatosmunkákat végeznek, a gépek körül. Tavaly körülbelül 21.000 rubelt kerestek. Az egész Chodarev család költségvetése mintegy 97.000 rubelt tesz ki évente. Chodarev a Nikoláj Osztrovszkij szovjet íróról elnevezett munkástelepen él, mégpedig saját, kőből épült házában. Még a háború előtt építtette ... A házban öt nagy. világos szoba van, s egy terrasz is tartozik hozzá. A ház mellett kis melléképületek sorakoznak: nyárikonyha, szeneskamra, jégverem, baromfiól (libák, kacsák, csirkék szépszámmal nyüzsögnek benne) s a „Pobeda" autó garázsa; ezt az automobilt 1949-ben vásárolta. A házhoz tartozó telken gyümölcsöst létesített. Van már hetven meggyfája, tíz szilvafája, akad még néhány almafa, körtefa, szőlőtőke és sok-sok mosolygó. színes virág. A ház s a hozzá tartozó melléképületek felépítése, valamint a gyümölcsöskert berendezése 14.000 rubelébe került. A bányagondnokságtól kapta hozzá az építőfát, a téglát. a cementet s a többi építési anyagot, s mindezt díjtalanul szállították az építkezés színhelyére. A házat megtakarított pénzéből építette Chodarev. Még azt a 10.000 rubeles kölcsönt se vette igénybe, amit az állam hét évi törlesztésre ad a bányászoknak. A szomszéd házban Mojisej Lukics Dudnik, Chodarev veje lakik. Mojisej Lukics is a bánya segítségével építtette fel a házát. Az áttellenes porta Korbatov bányászé. Ügyszólván az egész utcán bányászházak sorakoznak egymás mellett. Vasárnap elnéztem Chodarevékhez. Együtt volt az egész család, az idősebb fiút, Nikolájt kivéve, aki apja kívánságára Gorlovkába utazott, hogy új bútorokat vásároljon. Chodarevék jólétben élnek, bőségesen étkeznek és értékes dolgok vásárlására is jut pénzük. A nap barátságosan sütött, mikor a kertben letelepedtünk. Chodarev apó Lidijával és Viktorral éppen akkor jött elő a méhesből a friss, illatos mézzel. A bányásznak hat kaptárból álló, saját méhese van. Aztán ebédhez ültünk. A bányász és felesége, orosz szokás szerint, kiadósan megvendégelt. Elsőnek jó forró ukrajnai borscs-leves került az asztalra, utána sültet tálaltak fel zöldséggel és tejfölös mártással. Mindehhez jó bort is kaptunk, s befejezésül meggykompótot és mézet. Chodarevék jövedelmüknek nem egészen egyharmadát költik élelemre. A másik kétharmadát ruházkodásra. háztartási szükségletekre és kulturális igényeik kielégítésére fordítják. A Chodarev-család minden tagja nagy könyvbarát, szeretik a sportot és gyakran járnak színházba is. Nikoláj, épp úgy, mint az apja, szenvedélyes turista. Majdnem minden vasárnap beül az egész család az autóba és bekocsikáznak Gorlovkába, vagy Sztálin városába, hogy végigélvezzenek egy jó színielőadást. A családban mindenki tanul. Viktor hat osztályt járt, s most a munkásifjak iskoláját végzi, ahol még kétszáz, hozzá hasonló bányász tanul. Nikoláj az idén adta be kérvényét a bánya ipariskolájába, felesége pedig bányamester-tanfolyamot végez. Mindnyájan az állam költségén tanulnak, egyiküknek se kerül pénzébe a tudomány megszerzése. Az állam csupán a rumjancevi bányászok gyermekeinek müvelésére több mint egymillió rubelt költ évente. A többi szovjet bányászhoz hasonlóan a Chodarev-család tagjai is sok időt szentelnek tanulásra és olvasásra. A telep 4.100 lakója aktív látogatója a bányatelepi könyvtárnak, ahol több-tízezer kötet jó könyv várja a tudásra és szórakozásra vágyó olvasókat; Chodarev bányásznak otthon is van saját házikönyvtára. Így élnek egyetértésben, boldogan és anyagi jólétben Chodarevék, Alexander Chodarev, az egyszerű szovjet bányász és dolgos családja. r Élenjáró autóvezetők az Széles országútsávok keresztezik minden oldalról Üj-Kachovkát. Az építés területét minden irányban átvágják ezek az utak és messzire vezetnek a Dnyeper mentén Ahol csak az ember megáll, az autók figyelmeztető tülkölését hallja. A minszki, gorkiji és uráli gyárak hatalmas. óriási teherrel megrakott őnkirakodó teherautói szakadatlan folyamatban haladnak nagy sebességgel. Az élenjáró sofförök autóin piro

s zászlócskák lengenek a követ kezö felirattal: „Százezres". Az óriási sebességgel haladó autókan az ember alighogy megpillanthatja ezeket a feliratokat. Az építő szakaszokon a teherautókat szállítmányukkal minden dolgozó türelmetlenül várja. A kőművesek, asztalosok, ácsok, betonosok és szerelők kapják az anyagot ezeken az autó kon. Az autóvezetők sokezres kollektívája nem marad adósa az építőknek. Ez év kilenc hónapja alatt az építkezések részére szállító autók leszállítottak az építkezés színhelyére két és félmillió tonna terhet. Milyen terhek ezek? Üj-Kachovka város határától jó messzire egy nagy homokterület van. Itt egy ekszkavátor-csoport dolgozik. Ezek az ekszkavátorok óránként másfélezer tonna homokot emelnek ki. Ezt az építő anyagot a teherautók azonnal átszállítják az építkezés színhelyére. Üj-Kachovka vasútállomásra és kikötőjébe hosszú vonatszerelvények érkeznek és új gépekkel, gépi berendezésekkel és építőanyaggal megrakott hajók. Az állomásr

a érke. zett gyártmányokat még aznap elszállítják a teherautók a különböző építő szakaszokra. A mult tavasszal a Dnyeper felduzzadt vize váratlanul kiáradt medréből és elöntötte a partot A part mentén sokezer tonna értékes termék volt és a víz szemlátomást közeledett ezekhez az értékes anyagokhoz és csak az autószállítäk önfeláldozó munkájának köszönhető, hogy megmentették ezeket az értékeket. Hogy ezt a nagyfontosságú munkát jól tudják teljesíteni, hatalmas technikai bázis kell hozzá, pontos szervezés, kitűnő és lelkes szakemberek. Az építkezésen egy új kachovkai építkezésen hatalmas, kitűnően megszervezett autószállító központ van kiépítve, amely sokszáz teherautóval, garázszsaj és a legújabb technikai felszereléssel ellátott javítóműhelyekkel rendelkezik. Az autópark csoportokra oszlik és minden csoport egy ta pasztalt mérnök felügyelete alá van rendelve. A szakértők sorában, akik az autószállitj központ rendelkezésére állanak, negyvenöt mérnök van. Az építők sokezres kollektívájának büszkeségei az autókollektiv soffőrjei. Sokszáz autóvezető az „építkezés élmunkása" dicső nevét nyerte már el önfeláldozó és lelkes munkájával. Az építkezésen már messziről meg lehet ismerni vörös zászlójáról, amelyet a motorján visel, az óriási sebességgel rohanó hatalmas „MAZ" 205. számú teherkocsit. Ez Vladimír Kobiljanszkij autója. Kobiljanszkij résztvett a ..Dnyeprosztroj" újjáépítésében és egyike volt az elsőknek, akik Üj-Kachovkát kezdték építeni. Eleinte a kocsiján köveket szállított az útépítéshez, építőanyagokat a kikötőhöz és most a betont szállítja a szivattyúállomások építéséhez. Petr Rudink sofőr autójával száztízezer kilométert futott már javí. tás nélkül és négyezer rubel értékű gumit takarított meg Az építkezésen dolgozó sofförök közül nyolcvan már hetvenöt-nyolcvanezer kilométert futott javítás nélkül, ezzel szemben a norma csak 45—48.000 kilométer. Az autótranszport kollektívájának önfeláldozó munkája nagy síkereket ért el. Ez év kilenc hónapja alatt az autóvezetők 145.000 liter benzint és több mint 200.000 rubel értékű gumit takarítottak meg. Ezenkívül a sofförök munkakollektivje elérte, hogy a szállítás ára lényegesen csökkent, ami pénzben kifejezve több mint ötmillió rubelt jelent. így dolgozik a dnyeperi hatalmas építkezés munkaközössége egy élenjáró csoportja. N. Zagorodnij, az Izvesztija levelezője Üj-Kachovka i teszi az embert és végtelenül emberivé. bensőségessé, igazzá, terméj kénnyé az emberek közti kapcsolatot. A kapitalizmus elvesztette az emberbe vetett hitét — mondja Fagyejev „Az ifjú gárdá"-nak, a legszebb szovjet regények egyikének írója. A kapitalizmus az embert hátulról nézi, szemét a tarkójára szegzi. Mi kommunisták hiszünk az emberben. Az embert elölről nézzük, az arcát nézzük, azt, hogyan derül fel örömre az arca, azt, hogy hogyan keményedik meg ez a vonás, ha legyőzni való akadályt, nehézséget lát. Igen, ez a lényeg: hinni az emberben! Ha forgatjuk az említett könyvek lapjait, ha például Galina Nyikolajeva nagyszerű „Aratását" olvassuk, ez vésődik mindenekelőtt az eszünkbe, a végtelen szeretet, amellyel az embert, a munkáját és alkotását nézi. És ez nem is olyan csodálatos, hiszen elég emlékeznünk Sztálin halhatatlan szavaira: az ember a legfőbb érték. Versben, drámában, elbeszélésben, regényben ez cseng, ez dalol, ez harangoz felemelő és lenyűgöző erővel, ez lelkesít és erősít békeharcunkban és ez ad fényt és tartalmat mindennapunknak. Mire tanít minket a szovjet irodalom, a világ leghaladóbb irodalma? Megpróbálom tanításának lényegét egy-két mondatba összefoglalni: váljunk mi is olyan emberekké, akik minden pillanatban készen állunk megtenni azt, amit épülő új rendünk elvár és megkövetel tőlünk. Legyen erőnk és akaratunk a dolgozó népünk érdekét szolgáló nagy tettekhez. Legyen szívünkben szeretet, kiolthatatlan szeretet népünk és pártunk iránt és legyen bennünk gyűlölet, kiolthatatlan gyűlölet az elnyomók, boldog életűnk megrontói iránt' Egri Viktor. A szovjet irodalom SS éve „A szovjet embernek az új, magasabbrendű tulajdonságait megmutatni, megmutatni népünknek nemcsak jelenét, de egy pillantást vetni jövőjére, holnapi napjára ls, segíteni népünknek, fényszóróval bevilágítani az előre vezető utat — ez minden lelkiismeretes szovjet író feladata. Az író nem kulloghat az események után, az író kötelessége a nép első soraiban haladni s megmutatni a népnek a fejlődés útját. Az író, a szocialista realizmus módszereitől vezettetve a mi valóságunk lelkiismeretes és figyelmes tanulmányozása után, igyekezve minél mélyebben behatolni fejlődésünk lényegébe, köteles a népet nevelni s eszmei fegyverekkel felszerelni. Kiválasztva a szovjet emberek legjobb tulajdonságait és érzéseit, feltárva előttük holnapi napjukat, meg kell mutatnunk embereinknek azt is, hogy milyennek nem szabad lenniök, ostoroznunk kell a tegnap csökevényeit, amelyek akadályozzák a szovjet emberek előrehaladását." A. Zsdánov. A szovjet írók első konferenciáján, 1934-ben Maxim Gorkij, a proletárirodalom megteremtője, századunk legnagyobb írózsenije, ezeket mondotta: „Könyveink főhősének a munkát kell választanunk, azaz az embert, akit a szervezett munkafolyamatok alakítanak ... Meg kell tanulnunk a munkát alkotásnak tekinteni." Egy esztendővel később, amikor a Sztahanov-mozgalom megindult, Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a munkások és parasztok, akik minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, kolhozokat és szovhozokat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák — ezek az új élet igazi hősei és alkotói. Valóban, a szocialista valóság, a szocip-lista munka újjáformálta az ember jellemét és új embert teremtett. Lenin és Sztálin pártja a szovjet földön megteremtette az újtípusú embert, aki a háború idején megmentette a világ civilizációját és most szovjet földön az emberiség boldog hazáját, a kommunizmust építi. A húszas évek elején, a polgárháború győzedelmes befejezése után a Szovjetunió hozzálátott a háború ütötte sebek és az intervenció folytán szétrombolt gazdaságának helyreállításához. Ezekben az években a szovjet írók, akik alkotásaikban társadalmuk fejlődésének minden szakaszát híven követik, a forradalmat és a polgárháborút ábrázoló müvekkel segítették a szovjet népet építő munkájában. Az irodalom a szovjet hazát védő hős lelkesítő példáját tárja a nép elé. Ilyen felejthetetlen hős Furmanov Csapajeve, vagy Trenyov drámájának hősi aszszonyalakja, Ljubov Jarovája. És hősök a gyárak, az ipari üzemek szervezői és vezetői is, mint Gladkov „Cement" című regényének a polgárháborúból hazatérő Glebje, aki egyszerű munkásból nagyra nő, a termelés vezetőjévé válik. A húszas évek második felében írta meg Solochov „Csendes Don" című regénye két kötetét, az első világháborúnak ezt a regényben megörökített leghatalmasabb hősi énekét. És ekkor virágzik ki teljében Majakovszkijnak, a legnagyobb szovjet költönek forradalmi költészete, amelyben a fejlődő új világ, a szocializmus világa diadalmas hangot kap és melyben a gúny éles ostorcsapása éri mindazt, ami elmaradott és a történelem által pusztulásra ítéltetett. A harmincas éveket a Szovjetunió népgazdaságának teljes újjáépítése és a szocializmus győzelme jellemzik. Ennek megfelelően átalakul és bővül az irodalom tárgyköre is. Megszűnik a magángazdálkodás, a parasztok kolhozokba tömörülnek és megindul a kulákok elleni harc. A falu szocialista átalakulása egész sor művészi alkotásban nyer megörökítést. Köztük a legkimagaslóbb mü Solochov „Üj barázdát szánt az eke" című örökbecsű regénye. Ugyanakkor előtérbe kerülnek az emberek kommunista nevelésének problémái és megjelenik Makarenko hatalmas alkotása, „Az új ember kovácsa", amelyben ez a nagy szovjet író megmutatja, hogy a szovjet valóság és szovjet élet fiatal bűnözőkből is az új társadalmat lelkesen építő, áldozatkész és a szovjet hazát szívvel-lélekkel védeni tudó férfiakat tud nevelni. És a szovjet ember nagyszerű hősiességének állít emléket Nyikolaj Osztrovszkij „Az acélt megedzik" című regényében. Ennek hősét. Pavel Korcsagint lángoló hazaszeretet és olyan erkölcsi tisztaság, olyan érzésbeli mélység és férfias állhatatosság jellemzik. amelynek mását egyetlen nyugati író alkotásában sem találhatjuk. Osztrovszkij ezzel a halhatatlan remekével a szovjet fiatalság tanítója lett és hazafiságra, magasztos emberi eszményekre nevel bennünket, a népi demokráciák dolgozóit is. A Nagy Honvédő Háború évei még jobban elmélyítik és megnemesítik a szovjet ember jellemét. A kemény harcok önfeláldozást és lelkes munkát követelnek. Az irodalom ezekben az esztendőkben és a győzelmet követő években még lelkesebben beszél a szovjet emberről, akit a szülőföld végtelen szeretete, a ha za iránti határtalan odaadás, optimizmus és bajtársiasság, kitaftás és szolidaritás, példaadó férfiasság, erkölcsi nemesség, az építés lendületes akarata és erős életigenlés jellemez. A háború éveiben Alexander Tolsztoj és IIja Erenburg a gúnyos írások egész sorával leleplezik a fasiszta fenevad igazi arculatát és se gitik, bátorítják így a fronton harcoló katonákat. Hősiességről szól Szimonov „Nappalok és éjtszakák című regénye, a napjainkban itt járó Borisz Polevoj ,.Egy igaz ember története" és Tvichonov, Iszakovszkij, Scsipacsev, Inber, Aliger, Mihalkov, Szurkov, Dzsambul és mások versekben örökítik meg a szovjet ember nemes tulajdonságait, fénylő jellemét, példaadó munkáját, pártja és vezetője, a nagy Sztálin iránti hűségét és háláját. De e színpadi müvek egész sorában is megmutatják a szovjet írók, hogy Lenin és Sztálin tanításai új embereket neveltek. megmutatják a szovjet hazafiság belső lényegét és azt a mély kapcsolatot, amely az emberek és az eszme között fennáll. Ez az eszme, a marxizmus-leninizmus tanítása, a tudományok tudománya vezeti és lelkesíti őket, ez adja az erőt, hogy minden harcuk győzelemhez vezessen. Az osztályokra tagozódó társadalomban hősnek azt tekintették, aki szembefordult az elnyomó rendszerrel. Korunkban a hős az építésnek élenjáró dolgozója, ahogy bevezetőmben mondottam. Tömegével találjuk ezeket a példát mutató hősöket. Azsájev ..Távol Moszkvától" című regényében. Olyan embereknek ad benne életet az író. akiknek „a munka nemcsak a testi megélhetés eszköze, hanem maga a legfőbb életszükséglet lett", ahogy Marx mondotta. Akiknek a munka becsület és dicsőség dolga. Ez a regény a munka hőskölteménye, az élmunkáé, amely a szovjet föld. a szovjet haza szeretetének alapja és záloga, amely gazdagabbá, erösebbé, boldogabbá