Uj Szó, 1952. november (5. évfolyam, 260-286.szám)

1952-11-20 / 276. szám, csütörtök

1952 november 20 UJSZ0 7 Alexander Chodarev, a donyeci bányász Mikor a telep szirénái hangosan felbőgnek, többi bányásztársával együtt munkába indul . Alexander Kuzjmics Chodarev is. Lassan lép­ked a bánya felé, s már messziről látja a hatalmas épületeket. A há­ború után bányásztársaival együtt segített rendbe hozni az egész tele­pet, és most, ha rátekint, megelé­gedetten állapítja meg, mennyit nőtt és fejlődött a bánya s mindez öt év alatt... Több, mint harminc esztendeje dolgozik Alexander Chodarev a tár­nában, s ebből húsz évet a Rum­jancev bányában töltött. Szinte a szeme előtt nőtt fel és terjeszkedett a bánya, szinte a szeme előtt fejlő­dött hatalmassá a szovjet szénipar. A Rumjancev-bánya modern föld­alatti üzem, ahol az aknavágás min­den processzusa gépesítve van, de gépek segíts'-ive' történik a teju a felrakodás, s a szén felszínre szállítása is. Tavaly állították elő­ször üzembe az első „KPP-l" jelzé­sű kombájnokat. Ezek a gépek tel­jesen gépesítették a rétegekben folytatott szénfejtést. A jelzett gé­pek termelékenysége igen r\agy: ha­vonta 5000—6000 tonna. A gépesítés nagyon megkönnyítette a bányászok munkáját. A bányában tízesével za­katolnak a villanylokomotívok, a rakodógépek és ezrével dübörögnek a csillék. A bányász még jól emlék­szik rá, mikor azelőtt kézierövel vájták az alsó aknától a felső ak­náig a szénréteget. Nyolc ember másfél hónap alatt 150 métert ha­ladt előre. A szovjet fejtögép két nap alatt végez el ennyit. A gépet két lakatos kezeli. Alexander Chodarev valóban mes­tere szakmájának. Munkaeredmé­nye jóval túlszárnyalja a normát, így aztán a keresete is emelkedik. Alexander Chodarev családja öt tagból áll: itt van mindjárt a fele­sége, Pelageja Ivanovna, aztán a két fia Nikoláj és Viktor, s végül Nikoláj felesége — Lidija. Pelageja Ivanovna é 3 Lidija a háztartás kö­rüli teendőket végzik. A tavalyi év folyamán Alexander Chodarev tisztán 54.721 rubelt kere­sett. Persze, az egész család jóval többet költ ennél. Két fia, Nikoláj S. Zsarkov: • és Viktor ugyancsak bányászok. Együtt laknak apjukkal, a bányá­ban pedig javító lakatosmunkákat végeznek, a gépek körül. Tavaly körülbelül 21.000 rubelt kerestek. Az egész Chodarev család költség­vetése mintegy 97.000 rubelt tesz ki évente. Chodarev a Nikoláj Osztrovszkij szovjet íróról elnevezett munkáste­lepen él, mégpedig saját, kőből épült házában. Még a háború előtt épít­tette ... A házban öt nagy. világos szoba van, s egy terrasz is tartozik hozzá. A ház mellett kis mellék­épületek sorakoznak: nyárikonyha, szeneskamra, jégverem, baromfiól (libák, kacsák, csirkék szépszám­mal nyüzsögnek benne) s a „Pobe­da" autó garázsa; ezt az automobilt 1949-ben vásárolta. A házhoz tarto­zó telken gyümölcsöst létesített. Van már hetven meggyfája, tíz szil­vafája, akad még néhány almafa, körtefa, szőlőtőke és sok-sok mo­solygó. színes virág. A ház s a hozzá tartozó mellék­épületek felépítése, valamint a gyü­mölcsöskert berendezése 14.000 ru­belébe került. A bányagondnokság­tól kapta hozzá az építőfát, a tég­lát. a cementet s a többi építési anyagot, s mindezt díjtalanul szál­lították az építkezés színhelyére. A házat megtakarított pénzéből építette Chodarev. Még azt a 10.000 rubeles kölcsönt se vette igénybe, amit az állam hét évi törlesztésre ad a bányászoknak. A szomszéd házban Mojisej Lukics Dudnik, Chodarev veje lakik. Mo­jisej Lukics is a bánya segítségével építtette fel a házát. Az áttellenes porta Korbatov bányászé. Ügyszól­ván az egész utcán bányászházak sorakoznak egymás mellett. Vasárnap elnéztem Chodarevék­hez. Együtt volt az egész család, az idősebb fiút, Nikolájt kivéve, aki apja kívánságára Gorlovkába uta­zott, hogy új bútorokat vásároljon. Chodarevék jólétben élnek, bősége­sen étkeznek és értékes dolgok vá­sárlására is jut pénzük. A nap barátságosan sütött, mikor a kertben letelepedtünk. Chodarev apó Lidijával és Viktorral éppen akkor jött elő a méhesből a friss, illatos mézzel. A bányásznak hat kaptárból álló, saját méhese van. Aztán ebédhez ültünk. A bányász és felesége, orosz szokás szerint, kiadósan megvendégelt. Elsőnek jó forró ukrajnai borscs-leves került az asztalra, utána sültet tálaltak fel zöldséggel és tejfölös mártással. Mindehhez jó bort is kaptunk, s be­fejezésül meggykompótot és mézet. Chodarevék jövedelmüknek nem egészen egyharmadát költik élelem­re. A másik kétharmadát ruházko­dásra. háztartási szükségletekre és kulturális igényeik kielégítésére for­dítják. A Chodarev-család minden tagja nagy könyvbarát, szeretik a spor­tot és gyakran járnak színházba is. Nikoláj, épp úgy, mint az apja, szenvedélyes turista. Majdnem min­den vasárnap beül az egész család az autóba és bekocsikáznak Gorlov­kába, vagy Sztálin városába, hogy végigélvezzenek egy jó színielőadást. A családban mindenki tanul. Vik­tor hat osztályt járt, s most a mun­kásifjak iskoláját végzi, ahol még kétszáz, hozzá hasonló bányász ta­nul. Nikoláj az idén adta be kérvé­nyét a bánya ipariskolájába, felesé­ge pedig bányamester-tanfolyamot végez. Mindnyájan az állam költsé­gén tanulnak, egyiküknek se kerül pénzébe a tudomány megszerzése. Az állam csupán a rumjancevi bá­nyászok gyermekeinek müvelésére több mint egymillió rubelt költ évente. A többi szovjet bányászhoz hason­lóan a Chodarev-család tagjai is sok időt szentelnek tanulásra és olvasás­ra. A telep 4.100 lakója aktív láto­gatója a bányatelepi könyvtárnak, ahol több-tízezer kötet jó könyv várja a tudásra és szórakozásra vá­gyó olvasókat; Chodarev bányász­nak otthon is van saját házikönyv­tára. Így élnek egyetértésben, boldogan és anyagi jólétben Chodarevék, Ale­xander Chodarev, az egyszerű szov­jet bányász és dolgos családja. r Élenjáró autóvezetők az Széles országútsávok keresztezik minden oldalról Üj-Kachovkát. Az építés területét minden irányban átvágják ezek az utak és messzire vezetnek a Dnyeper mentén Ahol csak az ember megáll, az autók figyelmeztető tülkölését hallja. A minszki, gorkiji és uráli gyárak ha­talmas. óriási teherrel megrakott őnkirakodó teherautói szakadatlan folyamatban haladnak nagy sebes­séggel. Az élenjáró sofförök autóin piro s zászlócskák lengenek a követ kezö felirattal: „Százezres". Az óriási sebességgel haladó autókan az ember alighogy megpillanthatja ezeket a feliratokat. Az építő sza­kaszokon a teherautókat szállítmá­nyukkal minden dolgozó türelmetle­nül várja. A kőművesek, asztalo­sok, ácsok, betonosok és szerelők kapják az anyagot ezeken az autó kon. Az autóvezetők sokezres kol­lektívája nem marad adósa az épí­tőknek. Ez év kilenc hónapja alatt az építkezések részére szállító au­tók leszállítottak az építkezés szín­helyére két és félmillió tonna terhet. Milyen terhek ezek? Üj-Kachovka város határától jó messzire egy nagy homokterület van. Itt egy ekszkavátor-csoport dolgozik. Ezek az ekszkavátorok óránként másfélezer tonna homokot emelnek ki. Ezt az építő anyagot a teherautók azonnal átszállítják az építkezés színhelyére. Üj-Kachovka vasútállomásra és kikötőjébe hosszú vonatszerelvények érkeznek és új gépekkel, gépi be­rendezésekkel és építőanyaggal meg­rakott hajók. Az állomásr a érke. zett gyártmányokat még aznap el­szállítják a teherautók a különböző építő szakaszokra. A mult tavasszal a Dnyeper fel­duzzadt vize váratlanul kiáradt medréből és elöntötte a partot A part mentén sokezer tonna értékes termék volt és a víz szemlátomást közeledett ezekhez az értékes anya­gokhoz és csak az autószállítäk ön­feláldozó munkájának köszönhető, hogy megmentették ezeket az érté­keket. Hogy ezt a nagyfontosságú munkát jól tudják teljesíteni, hatal­mas technikai bázis kell hozzá, pontos szervezés, kitűnő és lelkes szakemberek. Az építkezésen egy új kachovkai építkezésen hatalmas, kitűnően megszervezett autószállító központ van kiépítve, amely sokszáz teherautóval, garázs­zsaj és a legújabb technikai felsze­reléssel ellátott javítóműhelyekkel rendelkezik. Az autópark csoportok­ra oszlik és minden csoport egy ta pasztalt mérnök felügyelete alá van rendelve. A szakértők sorában, akik az autószállitj központ rendel­kezésére állanak, negyvenöt mérnök van. Az építők sokezres kollektívájá­nak büszkeségei az autókollektiv soffőrjei. Sokszáz autóvezető az „építkezés élmunkása" dicső nevét nyerte már el önfeláldozó és lelkes munkájával. Az építkezésen már messziről meg lehet ismerni vörös zászlójáról, amelyet a motorján visel, az óriási sebességgel rohanó hatalmas „MAZ" 205. számú teherkocsit. Ez Vladi­mír Kobiljanszkij autója. Kobiljan­szkij résztvett a ..Dnyeprosztroj" újjáépítésében és egyike volt az el­sőknek, akik Üj-Kachovkát kezdték építeni. Eleinte a kocsiján köveket szállított az útépítéshez, építőanya­gokat a kikötőhöz és most a betont szállítja a szivattyúállomások épí­téséhez. Petr Rudink sofőr autójával száz­tízezer kilométert futott már javí. tás nélkül és négyezer rubel értékű gumit takarított meg Az építkezé­sen dolgozó sofförök közül nyolcvan már hetvenöt-nyolcvanezer kilomé­tert futott javítás nélkül, ezzel szemben a norma csak 45—48.000 kilométer. Az autótranszport kollektívájá­nak önfeláldozó munkája nagy sí­kereket ért el. Ez év kilenc hónapja alatt az autóvezetők 145.000 liter benzint és több mint 200.000 rubel értékű gumit takarítottak meg. Ezenkívül a sofförök munkakollek­tivje elérte, hogy a szállítás ára lé­nyegesen csökkent, ami pénzben ki­fejezve több mint ötmillió rubelt jelent. így dolgozik a dnyeperi hatalmas építkezés munkaközössége egy élen­járó csoportja. N. Zagorodnij, az Izvesztija levelezője Üj-Kachovka i teszi az embert és végtelenül em­berivé. bensőségessé, igazzá, termé­j kénnyé az emberek közti kapcsola­tot. A kapitalizmus elvesztette az em­berbe vetett hitét — mondja Fagye­jev „Az ifjú gárdá"-nak, a legszebb szovjet regények egyikének írója. A kapitalizmus az embert hátulról né­zi, szemét a tarkójára szegzi. Mi kommunisták hiszünk az emberben. Az embert elölről nézzük, az arcát nézzük, azt, hogyan derül fel öröm­re az arca, azt, hogy hogyan kemé­nyedik meg ez a vonás, ha legyőz­ni való akadályt, nehézséget lát. Igen, ez a lényeg: hinni az ember­ben! Ha forgatjuk az említett köny­vek lapjait, ha például Galina Nyi­kolajeva nagyszerű „Aratását" ol­vassuk, ez vésődik mindenekelőtt az eszünkbe, a végtelen szeretet, amellyel az embert, a munkáját és alkotását nézi. És ez nem is olyan csodálatos, hiszen elég emlékeznünk Sztálin halhatatlan szavaira: az ember a legfőbb érték. Versben, drámában, elbeszélésben, regényben ez cseng, ez dalol, ez harangoz fel­emelő és lenyűgöző erővel, ez lel­kesít és erősít békeharcunkban és ez ad fényt és tartalmat mindenna­punknak. Mire tanít minket a szovjet iro­dalom, a világ leghaladóbb irodal­ma? Megpróbálom tanításának lé­nyegét egy-két mondatba összefog­lalni: váljunk mi is olyan emberek­ké, akik minden pillanatban készen állunk megtenni azt, amit épülő új rendünk elvár és megkövetel tőlünk. Legyen erőnk és akaratunk a dol­gozó népünk érdekét szolgáló nagy tettekhez. Legyen szívünkben sze­retet, kiolthatatlan szeretet népünk és pártunk iránt és legyen bennünk gyűlölet, kiolthatatlan gyűlölet az elnyomók, boldog életűnk megron­tói iránt' Egri Viktor. A szovjet irodalom SS éve „A szovjet embernek az új, magasabbrendű tulajdonságait megmu­tatni, megmutatni népünknek nemcsak jelenét, de egy pillantást vetni jövőjére, holnapi napjára ls, segíteni népünknek, fényszóróval bevilágí­tani az előre vezető utat — ez minden lelkiismeretes szovjet író fel­adata. Az író nem kulloghat az események után, az író kötelessége a nép első soraiban haladni s megmutatni a népnek a fejlődés útját. Az író, a szocialista realizmus módszereitől vezettetve a mi valóságunk lelkiismeretes és figyelmes tanulmányozása után, igyekezve minél mé­lyebben behatolni fejlődésünk lényegébe, köteles a népet nevelni s esz­mei fegyverekkel felszerelni. Kiválasztva a szovjet emberek legjobb tu­lajdonságait és érzéseit, feltárva előttük holnapi napjukat, meg kell mutatnunk embereinknek azt is, hogy milyennek nem szabad lenniök, ostoroznunk kell a tegnap csökevényeit, amelyek akadályozzák a szov­jet emberek előrehaladását." A. Zsdánov. A szovjet írók első konferenciá­ján, 1934-ben Maxim Gorkij, a pro­letárirodalom megteremtője, száza­dunk legnagyobb írózsenije, ezeket mondotta: „Könyveink főhősének a munkát kell választanunk, azaz az embert, akit a szervezett munkafolyamatok alakítanak ... Meg kell tanulnunk a munkát alkotásnak tekinteni." Egy esztendővel később, amikor a Sztahanov-mozgalom megindult, Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy a munkások és parasztok, akik minden zaj és lárma nélkül építik a gyárakat, bányákat és vasutakat, kolhozokat és szovhozokat, akik az élet összes javait létrehozzák, az egész világot táplálják és ruházzák — ezek az új élet igazi hősei és al­kotói. Valóban, a szocialista valóság, a szocip-lista munka újjáformálta az ember jellemét és új embert terem­tett. Lenin és Sztálin pártja a szov­jet földön megteremtette az újtípusú embert, aki a háború idején meg­mentette a világ civilizációját és most szovjet földön az emberiség boldog hazáját, a kommunizmust építi. A húszas évek elején, a polgárhá­ború győzedelmes befejezése után a Szovjetunió hozzálátott a háború ütötte sebek és az intervenció foly­tán szétrombolt gazdaságának hely­reállításához. Ezekben az években a szovjet írók, akik alkotásaikban társadalmuk fejlődésének minden szakaszát híven követik, a forradal­mat és a polgárháborút ábrázoló müvekkel segítették a szovjet népet építő munkájában. Az irodalom a szovjet hazát védő hős lelkesítő pél­dáját tárja a nép elé. Ilyen felejt­hetetlen hős Furmanov Csapajeve, vagy Trenyov drámájának hősi asz­szonyalakja, Ljubov Jarovája. És hősök a gyárak, az ipari üzemek szervezői és vezetői is, mint Glad­kov „Cement" című regényének a polgárháborúból hazatérő Glebje, aki egyszerű munkásból nagyra nő, a termelés vezetőjévé válik. A húszas évek második felében írta meg Solochov „Csendes Don" című regénye két kötetét, az első világháborúnak ezt a regényben megörökített leghatalmasabb hősi énekét. És ekkor virágzik ki teljé­ben Majakovszkijnak, a legnagyobb szovjet költönek forradalmi költé­szete, amelyben a fejlődő új világ, a szocializmus világa diadalmas hangot kap és melyben a gúny éles ostorcsapása éri mindazt, ami el­maradott és a történelem által pusz­tulásra ítéltetett. A harmincas éveket a Szovjetunió népgazdaságának teljes újjáépítése és a szocializmus győzelme jellem­zik. Ennek megfelelően átalakul és bővül az irodalom tárgyköre is. Megszűnik a magángazdálkodás, a parasztok kolhozokba tömörülnek és megindul a kulákok elleni harc. A falu szocialista átalakulása egész sor művészi alkotásban nyer meg­örökítést. Köztük a legkimagaslóbb mü Solochov „Üj barázdát szánt az eke" című örökbecsű regénye. Ugyanakkor előtérbe kerülnek az emberek kommunista nevelésének problémái és megjelenik Makarenko hatalmas alkotása, „Az új ember kovácsa", amelyben ez a nagy szov­jet író megmutatja, hogy a szov­jet valóság és szovjet élet fiatal bű­nözőkből is az új társadalmat lelke­sen építő, áldozatkész és a szovjet hazát szívvel-lélekkel védeni tudó férfiakat tud nevelni. És a szovjet ember nagyszerű hősiességének ál­lít emléket Nyikolaj Osztrovszkij „Az acélt megedzik" című regényé­ben. Ennek hősét. Pavel Korcsagint lángoló hazaszeretet és olyan er­kölcsi tisztaság, olyan érzésbeli mélység és férfias állhatatosság jel­lemzik. amelynek mását egyetlen nyugati író alkotásában sem talál­hatjuk. Osztrovszkij ezzel a halha­tatlan remekével a szovjet fiatalság tanítója lett és hazafiságra, magasz­tos emberi eszményekre nevel ben­nünket, a népi demokráciák dolgo­zóit is. A Nagy Honvédő Háború évei még jobban elmélyítik és megnemesítik a szovjet ember jellemét. A kemény harcok önfeláldozást és lelkes mun­kát követelnek. Az irodalom ezek­ben az esztendőkben és a győzel­met követő években még lelkeseb­ben beszél a szovjet emberről, akit a szülőföld végtelen szeretete, a ha za iránti határtalan odaadás, opti­mizmus és bajtársiasság, kitaftás és szolidaritás, példaadó férfiasság, erkölcsi nemesség, az építés lendü­letes akarata és erős életigenlés jel­lemez. A háború éveiben Alexander Tolsztoj és IIja Erenburg a gúnyos írások egész sorával leleplezik a fa­siszta fenevad igazi arculatát és se gitik, bátorítják így a fronton har­coló katonákat. Hősiességről szól Szimonov „Nappalok és éjtszakák című regénye, a napjainkban itt járó Borisz Polevoj ,.Egy igaz ember tör­ténete" és Tvichonov, Iszakovszkij, Scsipacsev, Inber, Aliger, Mihalkov, Szurkov, Dzsambul és mások ver­sekben örökítik meg a szovjet em­ber nemes tulajdonságait, fénylő jel­lemét, példaadó munkáját, pártja és vezetője, a nagy Sztálin iránti hűségét és háláját. De e színpadi müvek egész sorában is megmutat­ják a szovjet írók, hogy Lenin és Sztálin tanításai új embereket ne­veltek. megmutatják a szovjet haza­fiság belső lényegét és azt a mély kapcsolatot, amely az emberek és az eszme között fennáll. Ez az eszme, a marxizmus-leninizmus tanítása, a tudományok tudománya vezeti és lelkesíti őket, ez adja az erőt, hogy minden harcuk győzelemhez vezes­sen. Az osztályokra tagozódó társada­lomban hősnek azt tekintették, aki szembefordult az elnyomó rendszer­rel. Korunkban a hős az építésnek élenjáró dolgozója, ahogy beveze­tőmben mondottam. Tömegével ta­láljuk ezeket a példát mutató hősö­ket. Azsájev ..Távol Moszkvától" című regényében. Olyan embereknek ad benne életet az író. akiknek „a munka nemcsak a testi megélhetés eszköze, hanem maga a legfőbb élet­szükséglet lett", ahogy Marx mon­dotta. Akiknek a munka becsület és dicsőség dolga. Ez a regény a munka hőskölteménye, az élmunkáé, amely a szovjet föld. a szovjet haza szeretetének alapja és záloga, amely gazdagabbá, erösebbé, boldogabbá

Next

/
Thumbnails
Contents