Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-13 / 243/a. szám, hétfő

Világ proletárjai egyesüljetek! BI -'Z.. - •• 1:! r J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1925 október 13. hétfő 2 Kčs V. évfolyam, 243/a szám • c/l mai izámban: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa (1—4. old.) Az ázsiai és csendesóceáni országok békevédelmi kongresszusáról (5. old.) A XIX. pártkongresszus útmutatásait követve m

egJ»y

orsí

tjuk a vizierömü felépítését (6. old.) Kötelezettségvállalások teljesítésével az őszi munkák sikeréért (7. old.) Szilárdítsuk meg még jobban a dolgozók és néphadseregünk kapcsolatát (8. old.) A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa ÍV. A. Bulganyin elvtárs felszólalása a XIX. pártkongresszus október 8-i esti ülésén Moszkva, október 11. Elvtársak! Pártunk Központi Bizottságának beszámoló jelentése és a kongresszusnak az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelveiről szóló beszámoló olyan kérdéseket és eseményeket világit meg, amelyek újból meggyőző tanúbizonyságot tesznek Marx—Engels—Lenin—Sztálin nagy tanításainak hataimas erejéről és igazságáról. Ennek szemléltető igazolását jelentik azok a sikerek, ame lyeket a Szovjetunió a kommunizmus építésében aratott, továbbá a hatalmas népi demokratikus tábor kialakulása, s a kommunista és munkáspártok növekedése és erősödése. A világ kommunista mozgalmának erejét, egységét és szilárd tömörülését a többi között az a mindannyiunk számára örvendetes tény jellemzi, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszusán a külföldi kommunista- és munkáspártok nagyszámú küldöttsége van jelen. (Taps.) Ha végigtekintünk a szovjetországnak a XVIII. kongresszus óta megtett útján, megelégedéssel és büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy pártunk politikája helyes volt, s mint mindig, a nép érdekeiből indult ki és célja az volt, hogy minden eszközzel erősítse államunkat. (Taps.) Ezekben az években pártunk politikája és a gazdaság, kultúra és a hadügy minden területén kifejtett gyakorlati tevékenysége a legszigorúbb vizsgát állta ki a Nagy Honvédő Háború kemény megpróbáltatásainak kohójában. A háború akkor tört országunkra, amikor a szovjet nép lelkesen dolgozott á Szovjetunió népgazdasága fejlesztésének harmadik ötéves terve teljesítésén, amikor országunk a fejlődésnek új szakaszába — a szocializmusból a kommunizmusba vezető fokozatos átmenet szakaszába lépett. Ezen a dicső úton, amelyet pártunk XVIII. kongresszusa hirdetett meg, már nem kevés kiváló munkagyözelem született. A fasiszta hóditók váratlan és hitszegő támadása egyszeriben és gyökeresen megváltoztatta ezt a helyzetet. A szovjet emberek milliói voltak kénytelenek a békés munkát abbahagyni és fegyverhez nyúlni, hogy megvédelmezzék a nagy szocialista vívmányokat és megszabadítsák • hazájukat a fasiszta rabság veszélyétől. A Nagy Honvédő Háborúban államunk létének vagy nemlétének kérdése forgott kockán. A kérdés, mint ismeretes, ez volt: a Szovjetunió vagy megőrzi függetlenségét és országunk népei szabadok maradnak, vagypedig gyarmattá változik, népei pedig a német imperialisták rabszolgáivá lesznek. Nem lehetett szó semilyen más kiútról. A Nagy Honvédő Háború nemcsak két hadsereg közti háború volt, hanem az egész szovjet nép háborúja az idegen hódítók ellen. E háború céija az volt, hogy nemcsak megszüntesse a hazánkat fenyegető szörnyű veszélyt, hanem hogy segítséget nyújtson a német fasizmus jármában sínylődő európai népeknek is. A legsúlyosabb volt ez mindazon háborúk közül, amelyeket államunk átélt és ezért hihetetlen erőfeszítést nagy nélkülözéseket és súlyos áldozatokat követelt a szovjet néptől. Szükségtelen részletesen beszélni azokról az igen súlyos nehézségekről, amelyek a háború idején * jutottak osztályrészül. hazánknak. A háború idejének súlyos megpróbáltatásai élénken élnek valamennyiünk emlékezetében. Egy dolgot azonban fontos újra és újra megállapítani: ha bármely burzsoá állam került volna szembe hasonló nehézségekkel, nem tudott volna kiállni olyan csapást, amelyet a hitleristák mértek országunkra. Csak a szocialista szovjetállam volt képes ilyen körülmények között helytállni, elviselni a soha nem látott nehézségeket és kivívni a győzelmet. (Hosszantartó taps.) Mi segített hozzá bennünket, hogy legyőzzük az ellenség rohamát, majd kivívjuk a történelem legnagyobb győzelmét ? Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a modern háború minden egyes nép valamennyi anyagi- és szellemi erejének mindenre kiterjedő megpróbáltatása. Ezt a megpróbáltatást csak azok az államok állják ki, amelyek erősebbnek bizonyulnak ellenfelüknél a gazdasági élet fejlettsége és szervezése, csapataik tapasztalata, hadművészete és harci szelleme, a népnek az egész háború folyamán tanúsított kitartása és egysége tekintetében. Röviden szólva, a háború kimenetele a küzdő felek gazdasági, erkölcsi és katonai lehetőségeitől függ. Szovjetállamunk mindebben sokkal erősebbnek mutatkozott ellenfelénél, a hitleri Németországnál, bár az utóbbi az országunk ellen indított támadás pillanatában nemcsak saját területének gazdasági és embertartalékaival rendelkezett, hanem a Franciaország, Csehszlovákia, Ausztria, Belgium, Hollandia, Magyarország, Románia, Spanyolország és több más ország területén felvö gazdasági és embertartalékokkal is. Népünk fő erőfeszítése a háborút megelőző években éppilgy mint most, a békés építést szolgálták. A Szovjetunió szilárdan és következetesen folytatta békeszerető külpolitikáját. Pártunk ugyanakkor sohasem feledkezett meg a háborús veszélyről, az imperialisták mesterkedéseiről és a bölcs sztálini vezetéssel készitette elő az országot és a hadsereget az aktív védelemre. Az előkészület mindenekelőtt olyan anyagi lehetőségek megteremtését jelentette, amelyek háború esetén biztosíthatták a haditermelés gyors megszervezését, a hadsereg és a lakosság megszakítás nélküli ellátását élelemmel, valamint az ipar ellátását nyersanyaggal. Pártunk az ország iparosítása és a mezőgazdaság kollektivizálása politikájának segítségével megoldotta ezt a nehéz feladatot a három, háború előtti sztálini ötéves terv éveiben. Éppen ezekben az esztendőkben ment végbe az a történelmi jelentőségű változás, amelynek eredményeképpen azelőtt földművelő országunk ipari országgá vált. A népgazdaság fejlesztése ötéves terveinek végrehajtása nagyban emelte a szovjetállam védelmi erejét. Már az első ötéves terv olyan eredményekre vezetett, amelyek alap ján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a Szovjetunió gyenge és védelemre felkészületlen országból védelmi készség szempontjából hatalmas országgá vált, olyan országgá, amely minden eshetőségre kész, olyan országgá, amely tömegesen tudja előállítani az összes korszerű fegyvereket a védelemre és külső támadás esetén el tudja velük látni hadseregét. A második ötéves terv és a harmadik ötéves terv első esztendői biztosították az ország további iparosítását és még jobban megszilárdították a Szovjetunió Védelmi erejét. Olyan gazdasági alap jött létre, amely lehetővé tette, hogy felkészülten fogadjuk a háborút, annak minden követelményét kielégítsük és négy esztendőn keresztül minden megpróbáltatást elviseljünk. A háború előtti időben intézkedéseket tettünk hadseregünk megerősítésével kapcsolatban is. A Szovjet Hadsereg, annak a nagy munkának eredményeképpen, amelyet ebben az irányban a párt, a kormány és az egész szovjet nép Sztálin elvtárs vezetésével végzett, hatalmas és félelmetes erővé vált. Ebben fontos szercptet játszott a hadsereg techni. kai átszervezése és annak a sztálini tételnek a megvalósítása, hogy minden fegyvernemet fejleszteni kell. Az első világháború után a burzsoá katonai tudomány neim tudta megoldani a különböző fegyvernemek helyes arányának kérdését. Mindenféle »elmé!etek« láttak napvilágot az ilyen vagy olyan fegyvernemek vagy haditechnika túlnyomó szerepéről. Ezek az »elméletek« szá. mos esetben gyakorlattá is váltak. A hitleristák katonai parancsnoksága például különleges figyelmet szem telt a harckocsik fejlesztésének, ab ban a reményben, hogy segítségükkel gyors győzelmet arat a háborúban. A második világháború halom ra döntötte az efaj-ta reményeket. Országunkban már a háború előtti éveikben elsőrendű tüzérséget, hatal mas páncélos és gépesített csapató kat és élenjáró technikával felsze relt korszerű légierőt teremtettünk és nagy hadiflotta építése kezdődött. Ez magas színvonalra emelte a Szovjetunió védelmi készségét és fegyveres erőinek harckészségét. Megkezdődött a háború. A háború megkövetelte a létrehozott anya gi lehetőségek hozzáértő és helyes kihasználását. A párt szervező mun kájának köszönhető, hogy ez a fel adat is nagy sikerrel oldódott meg Iparunknak haditermelésre való átállítása a háború első napjaiban megkezdődött és alapjában véve 3— 4 hónap alatt befejeződött. Az egész gazdasági élet háborús szükségle tekre való átállítása körülbelül egy évbe telt. Ezzel kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy az átállítás hihetetlenül súlyos körülmények között történt. Területünk jelentékeny része ellenséges megszállás alá került, az üzemek nagy részét át kel lett helyezni Keletre. Mindez továb bi nagy nehézségeket okozott. Ele gendö megjegyezni, hogy az ideig lenesen elvesztett iparvidékek béke idején egyharmadát szolgáltatták a Szovjetunió egész ipari termelésének. Több mint 1300 állami nagyüzemet helyeztünk át Keletre. Ugyancsak odaszállítottuk az em berek millióit és hatalmas mennyi ségü berendezést. Egyetlen harcold országnak sem kellett gazdasági életét olyan súlyos körülmények között átállítania háborús szükségletekre, mint nekünk. Rövid idő alatt megteremtődött a jólj, működő és gyorsan fejlődő háborús gazdálkodás, amelynek bázisát nemcsak a meglévő üzemek al. kották, hanem újak is épültek. A súlyos háború éveiben irt arunk és szocialista mezőgazdaságunk si keresen megbirkózott feladataival. Ez szembetűnő bizonyítéka pártunk messzetekintő politikájának. Pár tunk képes messze előre tekintem és bölcsen meg tudja oldani a legbonyolultabb problémákat is. (Taps). A háború megmutatta, hogy országunkban a nép olyan egységbe forrt, amilyenről kapitalista állarr, még csak nem is álmodhat. A szocializmusnak a Szovjetunióban ara tott győzelme már a háború előtt biztosította a kizsákmányoló osztá lyok maradványainak végleges fel számolását, a munkások, parasztok és az értelmiség egységbetömörülését a munka frontján. Országunkban már akkor kialakult a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egysé ge, megszilárdult a Szovjetunió né peinek barátsága, az ország politikai élete teljesen demokratizálódott. Ellenségeink, amikor megtámad ták országunkat, arra számítottak, hogy a szovjet hátország és a szovjetrendszer nem szilárd; a szovjet munkások és parasztok közötti kon fliktusokra, s a Szovjetunió népei közti viszályokra és egyenetlenkedésekre számítottak. Az ellenség reményei neirx váltak valóra. A dolog másként történt. A Szovjetunió felett lebegő félelmetes veszély még szorosabban tömörítette a szovjet embereket a kommunista párt, a szovjet kormány és Sztálin elvtárs körül és a szovjet hazafiság hallatlan lendületét váltotta ki népünkből. (Hosszantartó taps). A szovjet emberek hazájuk szabadsága és függetlensége nevében erejüket megfeszítve, önfeláldozóan dolgoztak a hátországban, vitézül és derekasan harcoltak a fronton, számtalan nélkülözést tűrtek el és nagy áldozatokat hoztak. A háború megmutat, ta, hogy szovjet-népünk hősi nép. Megmutatta, hogy ez a nép csodát tud művelni és a legsúlyosabb meg. próbáltatásokból is győztesként tud kikerülni. (Taps.) Országunk hátországa — a világ legszilárdabb hátországa — nemcsak a hadsereg anyagi, hanem szellemi szükségleteit is biztosította, eszmékkel, a kitartás hangulatával táplálta. Ezek az eszmék a leghaladóbb eszmék — a kommunista párt eszméd, a marxizmus-leninizmus eszméi voltak, a kitartás hangulata pedig a győzelmünkbe vetett rendíthetetlen és legmélyebb meggyőződés volt. A párt a háború éveiben megmagyarázta a szovjet harcosoknak a háború jelentőségét és céljait, a haza szeretetére és az ellenség gyűlöletére nevelte, erősítette harci szellemüket és hőstettekre lelkesítette őket. A párt szava, a nagy Sztálin szava páratlan erejű fegyvert adott a szovjet emberek kezébe — az igaz ügyünk győzelmébe vetett mélységes hitet. Emlékezzenek vissza az elvtársak 1941 őszének viharos napjai, ra, amikor a hitleristák megközelítették Moszkvát — hazánk föváro. sát. Ellenségeink újjongtak és a győzelem ünneplésére készülődtek. A szovjethatalom közeid végét várták azok is, akik ma az oceánontúl új háborúra készülődnek. És azokban a nehéz napokban, no vember 6-án Sztálin elvtárs beszédet mondott a Nagy Októberi Szociális ta Forradalom 24. évfordulóján, más nap pedig a díszszemlén a Lenin mauzóleum tribünjéről beszélt. Sztálin elvtárs annak a kritikus helyzeťftek ellenére, amelyben ak kor az ország és a hedsereg volt, kijelentette, hogy győzelmünk iránt semilyen kétség nem lehet és a háború olyan távlatát tárta fel, amely merészségében sokak számára váratlan volt. Kijelentette, hogy a Szovjet Hadsereg nemcsak a fasiszta hódítók rablóhordáinak megsemmisítésére képes, hanem arra is, hogy felszabadítsa Európa leigázott népeit. Sztálin elvtárs e beszédeinek erejét alig lehet felmérni. Ezek a beszédek fényszóróként világították meg harcunk útját, emelték népünk és csaipataink szellemét, bátorítot. ák a Szovjetunió valamennyi határainkontúli barátját és riadalmat keltettek az ellenség táborában. Minden pontosan ügy történt, aho. gyan Sztálin elvtárs megmondotta. (Hosszantartó viharos taps.) A Szovjet Hadsereg nemcsak hazája földjét tisztította meg az ellenségtől, hanem nagy felszabadító küldetését is teljesítette. Malenkov elvtárs beszámolójában beszélt arról*a bizalomról, amelyet népünk a háború napjaiban táplált a kommunista párt iránt. Ez a többi között abban nyilvánült meg, hogy a párt sorai erősen megnövekedtek a háborús időkben. Ezzel kapcsolatban rendkívül jellemző, hogy éppen abban az időszakban volt megfigyelhető a tagfelvételi kérelmek legnagyobb mé. retü özönlése, amikor a fronton számunkra kedvezőtlenül alakult a helyzet. Ez a pártunk és a tömegek köfiti rendkívül erős kapcsolatról beszél és igazolja a párt vonalának helyességét. Pártunk politikája és vezetése helyességének legteljesebb és Iegkime. ritőbb kritériuma a hadseregfejlesztés kérdéseiben természetesen az elmúlt háború kimenetele az ellenség felett aratott teljes győzelmünk volt, amelyet a nép és a hadsereg KÖZÖS erőfeszítéseivel vivtunk ki. A háború megmutatta, hogy a Szovjetunió elsőrendű hedsereggel rendelkezik, amelynek fegyverzete teljesen korszerű, parancsnok kara rendkívül tapasztalt és erköle«i harci tulajdonságai páratlanok. A háború ismét igazolta, hogy hadseregünk újtípusú hadsereg, igazi néphadsereg, és hogy hadseregünk az országunk nemzetei közti testvériség hadserege, a nemzetköziség szellemében nevelt hadsereg A háború megmutatta továbbá, hogy hadseregünk személyi állománya erős, mert meg van győződve a háborúnak igazságosságai- >1, amelyet országainkra kényszerítettek és erős, mert öntudatos, ami mint ismeretes óriási jelentőségű és biztosíté. ka a győzelemnek. A szovjet harcosok, akiket olyan szellemben neveltek, hogy személyes felelősséget érezzenek a haza védelmének ügyéért, tudatában voltak annak, hogy a hitleri Németország ellen vívott háborúban a legdrágábbat — hazájuk szabadságát és függetlenségét védemezik. Ez a nemes cél váltotta ki. a Szovjetunió valamennyi népének fiai közül kikerült harcosok tömeges hősiességét. Sztálin elvtárs több izben rámutatott hadparancsaiban valamennyi fegyvernem — a gyalogosok, tüzérek, harckocsizók, repülők. tengerészek — katonáinak, és tisztjeinek kiváló haditetteire és hősiességére. Fegyveres erőink valamennyi fegyverneme hozzájárult az ellenség feletti győzelem kivívásához. A szovjet csapatok a háború éveiben dicső parancsnokaik vezetésével sok kiváló győzelmet arattak, amelyekkel méltán büszkélkedik népünk. Mind-