Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-12 / 243. szám, vasárnap

4 III SZ0 1952 október 12 nének megnövelése a negyedik ötéves tervhez viszonyítva az alábbi méretek­ben van e-őirva: gőz. és víziturbináké körülbelül 4.3-szeresére, hengerműbe­rendezésekő 2.8.szeresére, olajberen­dezéseké 5.2-szeresére. Tervbevettük a vegyészeti ipari be­rendezések, az emelő- és szállítóberen­dezések; s különösen a fémkohászati daruik és nagy teheremelőképességű villamos híddaruk, a komplex építő­anyaggyártó berendezések, valamint az önműködő könnyű- és élelmiszer, ipari berendezések, különösen a sző vőgépek, újfajta mezőgazdasági gé­pek, fakitermelő, cellulózé- és papír­ipari, fafeldolgozóipari berendezések gyártásának jelentős növelését is. A fővasúti mozdonyok, motoros mozdo­nyok, villamos mozdonyok és vasúti kocsik gyártását a vasúti közlekedés szükségleteinek megfelelően tervez­tük. Növekszik a traktorok és gépko­csik, különösen a Diesel.motoros nagyteherbírású, valamint a gázgene­rátoros gépkocsik gyártása. A terv előírja a hajóépítés jelentős mérvű fejlesztését, a tengeri kereskedelmi flotta, az utasszállító folyami flotta, valamint a halászflotta szükséglete számára. Jelentősen tovább keli fejleszteni a ezerszámgép- és precSziósgépgyartást, mert ezeknek színvonalától függ el­sősorban a népgazdaság technikailag fejlett berendezésekkel történő ellá­tása. ; Az ötéves terv folyamán az ipar sokkal több nagytermelékenyságű fémforgácsológépet és kovácsoló-saj­tolőgépet kap, mint az előző ötéves tervben, többi közt nagy és egyedi gé­pet körülbelül 3.6-szer, nagypontossá­gú (precíziós) szerszámgépet négy. szer annyit. Ez lehetővé teszi, hogy nagymértékben emeljük a tökélete­sebb szerszámgépek százalékos ará­nyát, biztosítsuk a gépgyártás tech­nikai színvonalának további emelkedé­sét, technikailag tökéletes gépek' és berendezések kellő mennyiségi gyár­tását a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus oszágok népgazdasága szükségleteinek kielégítésére. A modern, nagy gépek gyártása mellett egyre nagyobb jelentősége van a műszergyártásnak. A mflsze- szerek gyártása szükséges és fontos kiegészítője a bonyolult gépek gyár­tásának. E gépek irányítása, mint ál­talában a modern technológiai folya­matok irnyítása, lehetetlen műszerek nélkül. A műszergyártás növekedése egyszersmind visszatükrözi a techni­kai haladás egyik legfontosabb ágá­nak, a gyártás automatizálásának fej. lödését. Az irányelvek előírják, hogy az irányító és ellenőrző készülékek gyártását öt év alatt körülbelül 2.7­szeresére kell növelni. A gépgyártás minden ágának: jelen­tős fejlődése lehetővé teszi, hogy az, ötödik ötéves terv folyamán alapjá­ban véve befejezzük az iparban és építkezésben a nehéz és munkaigé­nyes folyamatok gépesítését Kiemel­kedő eredményt jeletn ez majd a népgazdaság további technikai fel­szerelése, a munkatermelékenység emelése és a munka megkönnyítése terén. A vegyészeti iparban a szóda, a műgumi és az ásványi műtrágya ter­melését kell a leggyorsabban fejlesz­teni. A kalcinált gzóda gyártása 1950­hez viszonyítva körülbelül 84. a ma­rónátroné 79, a m{jgumié 82 és az ás­ványi műtrágyáé 88 százalékkal nö­vekszik. Jelentős mértékben meg kell növel nünk a kapacitást az ammóniák-, kénsav-, műgumi , szintetikus szesz., szóda-, műtrágya-, növényvédő vegy­szer., a mezőgazdasági növények ter­méshozamának nagy növekedését biz­tosító szemcsés műtrágyagyártás te rén. Hasonlóképpen fokozni kell a mű­anyagok, festékfajták és mű selyem ­nyersanyagok termelését, bővíteni kell az egyéb vegyészeti termékek választékát és fejleszteni kell a szí nesfémpótló műanyagok termelését. A faipar még mindig elmaradt a népgazdaság növekvő szükségleteitől. Feladatunk megszüntetni i a faipar­nak ezt az elmaradását. Az öt év alatt a szerfa-kiszállítást meg kell növelnünk körülbelül 56 százalékkal, a fűrészáruk termelését pedig 5<Tszá­zalékkal, s ugyanakkor minél na. gyobb mértékben át kell helyeznünk a fakitermelést az erdőben gazdag vidékekre, különösen az északi kerü­letekbe, az Ural, Nyugat-Szibéria és a Karéi-Finn Szovjet Szocialista Köz társaság vidékeire. Csökentenünk kell az erdők irtását az ország erdőben szegény vidékein. A fakitermelés idényjellegét csökkenteni kell, a fa­kitermelő körzetekben újjá kell ala­kítani a meglévő erdőipari gazdasá­gokat, új, gépesített erdőipari gazda­ságokat kell létesíteni, s állandó munkásokat kell biztosítani számult­ra. Ugyanakkor tovább kell fejleszte­nünk a fakitermelő munkálatok kom­plex gépesítését, meg kell javíta­nunk a fakitermelés szervezését és gépeinek kihasználását, emelnünk kell a munka teremlékenységét. A fűrészáruk termelésének növelése cél. jából az új fakitermelő körzetekben üzembehelyezett fűrésztelepek számát a negyedik ötéves tervhez viszonyítva mintegy S-szorosára kell emelnünk. Minden módon fejlesztenünk kell a papír-, cellulóze., bútor-, furnir­leme-, favegyészeti- és hidrolit­ipart­Nagy feladatom állnak az építö­anyagipar előtt. Az előirányzott be­ruházási terv megvalósítása meg­követeli, hogy a z öt év alatt a főbb építőanyagok gyártását leg­alább kétszeresére növeljük, megja­vítsuk minőségüket és bővítsük vá­lasztékukat. A cementgyártást kö­rülbelül 2.2-szeresére, a falazóanya­gok gyártását 2.3 szeresére, a pala­gyártást 2.6-szeresére, a puha-te­tőfedő anyagok gyártását 70 száza­lékkal, a. cserépgyártást háromszo­rosára kell emelni. Ugyanakkor sok­kal több, új, kiváló minőségű és tökéletes díszítő- és burkolóanyagot, gyári kikészítésű keramia-, gipsz-, beton- ég vasfoetonalkatrészt kell gyártani, ami elősegíti a nagyipari építés módszereinek fokozottabb al­kalmazását és csökkenti az építke­zés önköltségét. A nehézipar és a mezőgazdaság fejlődése alapján az ötödik ötéves tervben biztosítanunk kell a köz­szükségleti cikkek gyártásának gyors fejlődési ütemét. A mezőgaz­dasági nyersanyagtartalékok lehető­vé teszik, hogy az öt év alatt a könnyű- és az élelmiszeripar terme, lését legalább 70 százalékkal nö­veljük és ezen belül 1955. re, 1950­hez viszonyítva, a pamutszövetek gyártását körülbelül 61 százalék­kal, a gyapjúszövetek gyártását 5-4 százalékkal, a bőrcipök gyártását 55 százalékkal a hús termelését 92 százalékkal, a halászat hozamát 58 százalékkal, a. kristálycukor-gyár­tást 78 százalékkal, az állati zsira­dék termelését 72 Százalékkal, a növényi zsiradéktermelést 77 szá­zalékkal, a konzervgyártást 2.1-sze­resére emeljük. Számos könnyű, és élelmiszeripari üzemet: pamutipari kombinátokat, mürostfonalgyárakat, selyem- kon­fenkciőipari és kötöszövőüzemeket, bőr- és cipőipari, cukor ipari, olaj sajtoló, zöldségszárítő, édesipari, konzervipari, serfőző, borászati, hús-, hal-, vaj- és sajtipari üzemeket lé­tesítünk. Jelentős mértékben bővítenünk kell a közszükségleti cikkek, ház­tartási és gazdasági eszközök, helyi építőanyagok gyártását a helyiipa­ri vállalatoknál és kisipari szövet­kezeteknél. A helyiipari vállalatok és kisipari szövetkezetek termelése az öt év alatt körülbelül 60 szá­zalékkal növekszik. A helyi szovje­teknek e programm megvalósítása érdekében meg kell javítaniok a he­lyi ipar és a kisipari szövetkezetek irányítását abból a célból, hogy tel­sebben használják ki a helyi nyers­anyagot és az állami nagyipar hul­ladékait, kibővítsék a közszükség­leti cikkek választékát, amelyek nagy keresletnek örvendenek a la. kosság körében, hogy emeljék a gyártmányok minőségét,, biztosítsák a helyiipari vállalatok műhelyeinek és a kisipari szövetkezeteknek a la­kosság mindennapi szükségletei ki­elégítését szolgáló munkáját. A népgazdaság v érdekei megköve­telik minden iparágban a választék további bővítését és a gyártmányok minőségének komoly javítását. Tel­jesen megengedhetetlen egyes olyan üzemek gyakorlata, amelyek a mi­nőség és a gyártmány választékára vonatkozó előírások kárára teljesí­tik túl a termelés növelésének ter­vét. Iparunk elsőrendű feladata a gyártmányok minőségének emelése. A gyártmányok minőségének ja­vítása biztosítja az anyagkészletek gazdaságosabb kihasználását, a nem-szabványos készítmények elő­állításával kapcsolatos veszteségek csökkentését. Különösen jelentős a közszükségleti cikkek minőségének emelése és választékának kibővíté­se. A szovjet fogyasztóközönség, jogosan, egyre fokozottabb követel­ményeket támaszt a gyártmányok minőségével és választékával szem­ben. Iparunk feladata, a lakosság­nak ezeket a növekvő igényeit ki­elégíteni és elkerülni a, fogyasztó­közönség körében keresletnek nem örvendő árucikkek gyártását. A gyártmány kiváló minőségének biztosítása céljából széles körben be kell vezetni a korszerű követel­ményeknek megfelelő állami szabvá­nyokat, azonkívül hatásosabban ki kell használni a prémiumrendszert és a vállalatok anyagi-technikai el­látását, a választékra és a cikklis­tára vonatkozó tervek teljesítése céljából. Az ötéves terv ipari termelésre vonatkozó feladatainak teljesítéséhez szükséges legfontosabb előfeltétel a termelési kapacitások lehető legtel­jesebb kihasználása, az élenjáró nor­mák bevezetése révén és a gépi be­rendezés teljes kihasználását akadá­lyozó vállalati szüle keresztmetsze­tek minél gyorsabb megszüntetésé­vel. Meg kell említeni, hogy a ne­gyedik ötéves tervben számos ipar­ágban alacsonyra szabták a terme­lési kapacitások kihasználására vo­natkozó feladatokat, s ezeket a fel­adatokat a. terv teljesítése során jelentős mértékben túlteljesítették. Vonatkozik ez elsősorban a vasko­hászatra és vegyiiparra. Az ipar egyes ágaiban még most is előfor­dul a vállalatok kapacitásának alá­értékelése, s a minisztériumok az­által, hogy nem tárják fel ezeknél a vállalatoknál a kapacitás tartalé­kait, fékezik számos igen fontos gyájrtmányfaj ta termeleoének fej­lesztését. Nemcsak a gyárak és üzemek ki­használásánál, hanem az épülő vál­lalatok technikai terveibein is észre lehet venni, hogy a minisztériumok aláértékelik a termelési kapacitá­sokat és a gépi berendezés kihaszná­lásának normáit. Számos olyan eset van. amikor a vállalat még épül és a technikai tervben feltüntetett kapa­citást — semmiféle többletkiadás­sal nem járó — megnövelése szem­pontiából felül kell vizsgálni. A termelési kapacitások aláérté­keléséért a felelősség jelentős része hárul a tervkészítő szervekre. A Szovjetunió Állami Tervbizottságá­nak meg kell javítania a kapacitási tartalékok feltárására és a kapa­citások állami megrendelésekkel va­ló megterhelésére irányuló munká­ját, határozottabb harcot kell foly­tatnia a termelési tervek leszállítá­sára irányuló mindenféle szűk hiva­tali irányzat ellen. Országunk hatalmas termelőap­parátussal rendelkezik, amelyet a sztálini ötéves tervek éveiben terem­tettek meg és amelyet élenjáró tech­nikával, valamint nagyszámú, gaz­dag munkatapasztalatokkal rendel­kező szakmunkásokkal, mérnökök­kel és technikusokkal láttak el. Ez nagy lehetőségeket teremt a terme­lésnek a meglévő termelési kapaci­tások jobb kihasználása útján tör­ténő rendszeres növelésére. Az új ötéves terv ilymódon jelentős mennyiségű termék termelését irá­nyozza elő. így a meglévő olvasz­tókemencék jobb kihasználását al kell elérni 1955-ben a vasércöntés öt év alatti növekedésének körülbelül 30 százalékát, a szénbányák jobb kihasználásával kell elérni a szén­termelés össznövekedésének körűibe, lül 25 százalékát. A cementgyárak teljesebb kihasználásával kell el­érni a cementtermelés össznöveke­désének körülbelül 30 százalékát. Nem kisebb jelentőségű a kapacitá­sok kihasználásának javítása más iparágakban sem. A meglévő termelési kapacitások jobb kihasználása mellett az új öt­éves terv nagy ipari beruházási pro­grammot ír elő. Az ötödik ötéves terv az ipari termelés növekedésé­nek terve szerint az álljami ipari beruházások körülbelül kétszeres növelését írja elő a negyedik öt­éves tervhez képest. A beruházá­sok különösen nagymértékű növe­lését kell előirányozni a kohá­szat, a villamoserőmüvek, az ás­ványolajipar, valamint a könnyű­ipari vállalatok fejlesztésére. A be­ruházási tervnek nemcsak új vál­lalatok és gépegységek jelentős számának üzembehelyezését kell biz­tosítania, de a meglévő vállalatok kapacitásának növelését is a gép­egységek újjáépítése, új berende­zés létesítése, a termelés gépesí­tése és a technológiai folyamatok javítása útján. A termelőkapacitá­sok jrovelése a meglévő vállalatok kibővítése útján — ez a legfonto­sabb tartaléka a, termelés legkisebb költségekkel való növelésének az új ötéves tervben. A beruházási terv­ben a kohászati vállalatok, villany­erőmüvek. köolajfeldolgozó üze­mek, szénbányák és műtrágyagyá­rak építésének előkészítő munkála­tait kell tervbevenni, hogy az elkö­vetkező években biztosítsuk ezeknek az iparágaknak a szükséges fejlő­dését. Az új ötéves tervben biztosítani kell az ipari vállalatok építésének jobb területi elhelyezést annak ér­dekében, hogy az ipar még közelebb kerüljön a nyersanyag- és üzem­anyagforrásokhoz. Ez lehetővé teszi az észszerütlen és rendkívül nagy távolságra irányuló vasúti szállítá­sok megszüntetését. A népgazdaság növekvő nyers­anyag- és üzemanyagszükségletének kielégítése céljából az ötödik ötéves terv előírja a föld méhében rejlő természeti kincsek feltárására irá­nyuló munkák további fejlesztését,, a hasznos ásványok és elsősorban a színes- és ritka fémek, a kokszol­ható szén, a bauxit, a kőolaj, a gazdag vasércek és más ipari nyers­anyagfajták felderítését. Az építőipar további fejlesztése, a meglévő szervezetek megszilárdí­tása és kiterjesztése, valamint új építőszervezetek létesítése a nagy építkezések körzetéiben — igen fon­tos feltétele az építkezési programm sikeres teljesítésének az iparban és a népgazdaság más ágaiban. Ma az építőipar hasonlíthatatla­nul nehezebb és bonyolultabb felada­tok megoldására képes, mint az el­múlt években. A háború utáni években olyan nagy építőszervezeteket létesítettünk, illetve bővítettünk ki jelentősen, mint a nehézipari üzemépítési mi­nisztérium, amely főleg vas-- és szí­nestfémJkohászati vállalatokat épít, a gépgyárépítési minisztérium, a villamoserőmüveke t, á s vány olaj ipari vállalatokat, szénbányákat és kül­színi fejtésü szénbányákat, vasuta­kat és gépkocsiutakat, a földalat­tit, felhőkarcolókat és egyebeket építő hatalmas építőszervezetek. Az építésügyi népbiztosság helyett szer­vezett nehézipari üzemépítési mi­nisztériummal együtt több mint há­romszorakkora terjedelmű építő és épületszerelő munkákat végez el, mint amennyit 1940-ben az építés­ügyi népbiztosság. A villamoserőmü­vek minisztériumának építőszerveze­tei jelenleg több mint ötször olyan nagyterjedelmü építő és épületsze­relő munkát végeznek e'l, mint 1940-ben. Mégis szükséges az építőszerveze­tek további komoly megerősítése. Az ötéves terv irányelvei előírják: hogy elsősorban a nehézipari üzemépíté­si minisztérium, a villamoserőmü­vek minisztériuma és az ásvány­olajipari minisztérium, valamint a gépgyártási minisztérium építőszer­vezeteit erősítsük meg, amelyek energetikai és kohászati berendezé­seket, ásványolajipari berendezése­ket, valamint nagy és különleges szerszámgépeket nehéz kovácsoló­sajtológépeket, emelő- és szállító­berendezéseket gyártó üzemeket épí­tenek. Biztosítani kell a nagyipari épí­tési módszerek széleskörű alkalma­zását, az építőelemek, szerkezetek, beton, habarcs és más félgyártmá­nyok üzemi úton történő termelé­sének minden eszközzel való kibőví­tését. Ezzel kapcsolatban előírják a fémszerkezeteket gyártó üzemek teljesítőképességének legalább két­szeresre növelését és megfelelő mennyiségű szerelt vasbetonszer­kezetet gyártó üzem építését, új kerületi kőbányák szervezését és a meglévők kibővítését, a kő, zúzott kő, kavics és homok, valamint a természetes kőzetből kivésett nagy kődarabok kitermelésének és feldol­gozásának komplex gépesítésével. Gépesíteni kell a z alapvető építő­munkákat és biztosítani az egyes folyamatok gépesítéséről az építke­zés komplex gépesítésére való át­menetet. öt év alatt körülbelül két és félszeresére kell emelni az épít­kezéseknél az ekszkavátorállományt háromszorosára a talajgyalúállo­mányt, négyszeresére a bulldozerál­lományt, négy és félszeresére a mozgódaruállományt. Az építőipari dolgozók kötelesek megjavítani az egyre növekvő gép- és gépezetállo­mány kihasználását. Tökéletesíteni kell az építkezések tervezési munkáját, nem szabad tűr­ni a pazarlást a tervezésnél, csök­kenteni kell a tervezés időtartamát és idejekorán el kell látni az építő­ipart tervekkel és költségvetésekkel. Ennek érdekében szakképzett káde­rekkel kell megerősíteni a tervező­szervezeteket és széléé körben kell alkalmazni a típustezVezést. 2. Az ötödik ötéves terv feladatai a mezőgazdaság területén A mezőgazdaság területén a fő fel­adat továbbra is az összes mezőgaz­dasági növények terméshozamának emelése, a közös állatállomány sza­porítása és hozamának egyidejű je­lentős emelése, továbbá a földmüve­lés és állattenyésztés össz- és áruter­melésének fokozása a kolhozok kö­zösségi gazdaságának további meg­szilárdítása és fejlesztése útján, a szovhozok, a gép- és traktorállomá­sok munkájának megjavítása a fej­lett mezőgazdasági technika és az agrokultúra vívmányainak alkalma­zása. alapján. A gabonafélék terméshozamának ötévi növekedését 40—50 százalékban állapítottuk meg, ezen belül a búza­termésnek 55—65 százalékkal kell emelkednie, a nyersgyapottermés 55 —65 százalékkal, a rostlen 40—50 százalékkal, a cukorrépa 65—70 szá­zalékkal, a napraforgó 50—60 száza­lékkal emelkedik. Fokozzuk a burgo­nya, a kender, a dohány, a mahorka és más növények termesztését is. To­vábbfejlődik a kertészet, a szőlészet, a citromtermesztés és a selyemher­nyótenyésztés. Erős fejlődési ütemet állapítunk meg az állattenyésztésben. A hús és szalonna mennyisége 1955-ben — 1950-hez képest — 80—90 százalék­kal, a tejtermelés 45—50 százalék­kal emelkedik, a gyapjútermelés pe­dig 2—2.5-szeresére nő. Moszkva, Le­ningrád, valamint más nagyvárosok és ipari központok környékén növek­szik a zöldségfélék, a burgonya, va­lamint a tej-, hús- és tojástermelés. Földművelésünknek fejlett takar­mányfütermelés és helyes vetésfor­gók alkalmazásával, továbbá az ipa­ri é3 takarmánynövények, a zöldség­félék és a burgonya vetésterületének a mezőgazdasági kultúrák között el­foglalt arányának növelésével még ter­mékenyebbé és magasabb színvona­lúvá kell válnia. Az ötödik ötéves tervben a mező­gazdasági növények terméshozamá­nak jelentékeny növelését irányoztuk elő és rámutattunk az ország egyes fő kerületeinek ezzel kapcsolatos fel­adataira. Ezek a feladatok a következők: A következő arányban fokozzuk a gabonafélék hektáronkinti termésho­y

Next

/
Thumbnails
Contents