Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-11 / 242. szám, szombat

1952 október 11 II J S W 11 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa 18.000 hektár vetésterületre jut egy traktor. A szocialista mezőgazdaság nagy­mennyiségű géppel való felszerelése gyökeresen megkönnyítette a parasz­tok munkáját és a modern agrotech­nikával, valamint az öntözés nagy­arányú fejlesztésével együtt, biztosí­totta a nagy terméshozamot. Nézzük például a gyapotot. A gya­pot a keleti szovjetköztársaságok fej­lett. sokrétű mezőgazdaságának egyik legfontosabb ipari növénye. A nyers­gyapot terméshozama 1951-ben ezek­ben a köztársaságokban hektáron­kint átlagosan 21 métermázsa volt. A világ egyetlen gyapotot termelő országában sem értek el olyan ter­méshozamot, mint amilyet a szovjet gyapotterrr.slök elértek. Egyiptomban 11.5 métermázsa, az Egyesült Álla­mokban 8.3, Indiában 3.4, Pakisztán­ban 5.2, Törökországban 7.2, Iránban 4.5 mázsa volt 1951-ben a gyapot hektáronkinti terméshozama. Figyelembe kell vermi, hogy a ke­leti Szovjetköztársaságokban nagy területeken érték el a gyapot nagy terméshozamát, amit az is bizonyít, hogy az említett szovjetköztársasá­gok annyi gyapotot termelnek, mint India, Egyiptom, Irán. Törökország és Afganisztán együttvéve. (Taps.) . íme, néhány tény a Szovjetunió kö­telékébe tartozó nemzeti köztársasá­gok gazdasági fejlődéséről. Ezek ar­ról tanúskodnak, hogy e köztársasá­gok gazdasági élete szakadatlanul nő és fejlődik, nem ismer válságot és hanyatlást. Ezek a tények végül ar­ról tanúskodnak, milyen sokat tud­nak elérni azok a népek, amelyek szakítottak az imperializmussal, meg­szabadultak a földesurak és a tőké­sek uralmától. (Viharos taps.) A fejlett szocialista gazdaság meg­teremtéséhez a szovjet nemzeti köz­társaságokban fel kellett számolni e köztársaságok többségének kulturá­lis elmaradottságát, teljes egészében k: kellett bontakoztatni a kulturális építést, létre kellett hozni a lakosság anyanyelvén működő elemi és közép­iskolák szerteágazó hálózatát, újon­nan kellett megszervezni a felsőok­tatás rendszerét és a szakképzett munkások, mérnökök, technikusok, agronómusok, zootechnikusok, taní­tók és orvosok nagyszabású kiképzé­sét a nemzetiségek soraiból. A lenini-sztálini nemzetiségi poli­tika következetes megvalósításának eredményeképpen a szovjetország né­pei valóságos kulturális forradalmat hajtottak végre. • Ez idő szerint a szovjetköztársasá­gok iparában, építésében és közleke­désében több mint 2 millió mérnök és technikus dolgozik: a mezőgazda­ságban mintegy 400.000 agronómus, zootechnikus, erdész és egyéb szak­ember működik; majdnem 2 millió ta­nító és előadó dolgozik az iskolákban, technikumokon és főiskolákon; majd­nem 300.000 orvos, 900.000 felcser, ápolónő és egyéb egészségügyi alkal­mazott működik a városok és falvak egészségügyi intézményeinél. Most minden szovjetköztársaság­nak tízezerszámra vannak főiskolai képzettségű szakemberei. A szovjetköztársas.ágökban élő ős­lakó nemzetiségekből kikerülő szov­jet értelmiségi káderek kiképzése ér­dekében a főiskolák és technikumok széleskörű hálózatát teremtették meg. A szovjethatalom megteremtésekor országunkban 96 főiskola volt. Ezek, néhány kivétellel, Oroszország leg­fontosabb központjaiban működtek. Ezeken a főiskolákon 117.000-en ta­nultak. A Szovjetunióban most 887 főisko­la működik, 1,400.000 hallgatóval. Ukrajnában 216.000, a középázsiai szovjetköztársaságokban 104.000, a kaukázusontúli köztársaságokban 80 ezer, Bjelorussziában 35.000, a balti szovjetköztársaságokban 37.000 főis­kolai hallgató van. A felsőoktatás fejlettsége tekinte­tében a szovjetköztársaságok nem­csak a Kelet külföldi országait, ha­nem a nyugateurópai országokat is sokkal megelőzték. így például a tádzsik szovjetköz­társaságban minden 10.000 lakosra 58, Turkméniában 60, Kirgiziában 64, Üzbekisztánban 71, Azerbajdzsánban 93 főiskolai hallgató jut. Ugyanak­kor Iránban minden 10.000 lakosra három, Indiában 9, Egyiptomban és Törökországban 12, Svédországban 21, Olaszországban 32, Dániában 34, Franciaországban 36 főiskolai hallga­tó jut. A szovjethatalom éveiben 48 nem­zetiség alkotta meg írásrendszerét, anyanyelvén ad ki tankönyveket, könyveket,. napilapokat. A Szovjet­unió köztársaságaiban az elmúlt 30 esztendőben körülbelül 90.000 jól be­rendezett és felszerelt iskola épült, ezeknek majdnem kétharmada a nemzeti szövetséges és autonóm köz­társaságokban. A szocialista gazdálkodás fejlődé­sével évről évre magasabbra emelke­dik a Szovjetunió lakosságának jólé­te. Valamennyi szovjetköztársaság­ban jelentékenyen emelkedett a mun­kások és alkalmazottak reálbére és a parasztok jövedelme. Az 1940­1951-es időszakban a munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének összege 78 százalékkal nőtt meg. Nagy gondot fordít a szovjetállam országunk népeinek egészségv.-Welmé­re E tekintetben jellemző a lakos­ságnak orvosi segítséggel való ellá­tottsága. Emiitek néhány példát az egyes szovjetköztársasAgokból. A szovjethatalom megteremtése előtt Üzbekisztánban Wnden 31.000 lakosra jutott egy orvos. Körülbelül ugyanennyi lakosra jut egy orvos ma Pakisztánban. Az Üzbek Szovjet Szo­cialista Köztársaságban ma minden 895 lakosra jut egy orvos. Az Üzbek Szovjet Szocialista Köztársaság ösz­szehasonlíthatatlanul jobban van el­látva orvosokkal, mint például Egyip­tom, ahol minden 4350 lakosra jut egy orvos és jobban, mint az olyan nyugateurópai országok, mint Fran­ciaország, ahol minden ezer lakosra, vagy Hollandia, ahol minden 1160 la­kosra jut egy orvos. Az Azerbajdzsán SzSzK-ban 490 emberre esik egy orvos, Szovjet­Azerbajdzsán lakossága 8 és félszer jobban van ellátva orvosokkal, mint Törökország lakossága és 23-szor job­ban, mint Irán lakossága. Ami pedig a Grúz SzSzK-t illeti, ahol 373 em­berre esik egy orvos, és az Örmény SzSzK-t, ahol 483 emberre jut egy orvos, e köztársaságok lakossága az orvosi segély biztosítása terén sok­kal jobban áll, mint a világ bármely más országának lakossága. A dolog lényege azonban nemcsak az, hogy a szovjet köztársaságok lakosságát számbelileg több orvos látja el. A kép teljessége kedvéért tekintet­be kell ,venni, hogy a Szovjetunióban az orvosi segítség minden fajtája tel­jesen ingyen áll a lakosság rendelke­zésére, a legjobb szanatóriumokat és üdülőket használhatják évről évre a dolgozók milliói, ugyanakkor, amikor a burzsoá országokban az orvosi se­gítség többnyire pénzbe kerül, még hozzá igen magas összegbe, s ezért hozzáférhetetlen a dolgozók széles tömegei számára. A gyógyfürdőket és szanatóriumokat pedig kizárólag privilégiumként a semmittevők, a ki­zsákmányolók használják. A szocialista nemzetek fejlődése a szovjet társadalmi és államrendszer viszonyai között, a nemzetek tényle­ges gazdasági és kulturális egyenlőt­lenségének megszüntetése, a nemze­tek tartós együttműködése mind a szovjet állam megvédésében a külső ellenséggel szemben, mind a szocia­lista építésben — országunkban a nemzetek egyenjogúsága és a népek barátsága ideológiájának teljes dia­dalát eredményezte. Országunk né­peinek barátsága sok próbát állott ki. A hitleri koalíció elleni háború egyik legkomolyabb próbája volt e népek barátsága szilárdságának. A Nagy Honvédő Háború után az országunk népei közti barátság új erővel mutatkozott meg az ellensé­ges megszállást szenvedett területek szocialista gazdaságának újjáépítésé­ben. A megszállást szenvedett 'köztár­saságok és területek gazdasági életé­nek újjáteremtésében a leglelkeseb­ben résztvett a Szovjetunió vala­mennyi népe, mert az újjáépítést, sa­ját, legbensőbb ügyének és az egész állam halaszthatatlan feladatának te­kintette. Hol, melyik burzsoá állam­ban láthatjuk, hogy a népek ilyen segítséget nyújtottak egymásnak? Most, midőn a Szovjetunióban meg­történik a fokozatos átmenet a szo­cializmusból a kommunizmusba, a Szovjetunió népeinek barátsága fej­lődésében új tartalommal gazdagszik. A gazdasági életnek és a kultúrának a szovjetköztársaságok által elért magas színvonala lehetővé tette, hogy még aktívabban résztvegyenek a legfontosabb, az egész Szovjetuniót érintő feladatok megoldásában. Az országunk népeinek barátságát összeforrasztó erő az orosz nép, az orosz nemzet, a Szovjetunióhoz tar­tozó nemzetek legkiválóbbika. (Vi­haros taps.) Az orosz munkásosztály Lenin— Sztálin pártjának vezetésével 1917 októberében hatalmas történelmi hős­tettet vitt véghez; áttörte a világ­imperializmus frontját, megsemmisí­tette a burzsoázia hatalmát, a föld­kerekség egyhatodán szétzúzta a nemzeti-gyarmati elnyomás láncait. Nem kétséges, hogy az orosz mun­kásosztály segítsége nélkül orszá­gunk népei nem tudták volna megvé­deni magukat a fehérgárdisták és az intervenciósok ellen, nem tudták vol­na felépíteni a szocializmust. Ami pe­dig azokat a népeket illeti, amelyek a múltban nem mentek át a kapita­lista fejlődésen, azok az orosz mun­kásosztály tartós és rendszeres se­gítsége nélkül nem tudták volna vég­rehajtani az átmenetet a kapitaliz­mus előtti gazdasági iprmákból a Szocializmusba. A Nagy Honvédő Háború éveiben j — mint Sztálin elvtárs mondotta — j különös erővel mutatkozott meg az ! orosz népet jellemző világos értelem, szilárd jellem és türelem. Az orosz nép hősiességével, bátorságával és vi­tézségével, mint a Szovjetunió vezető ereje, általános elismerést vívott ki országunk valamennyi népe között. (Hosszantartó taps.) Az orosz nép példáját követve, ve­le együtt vállvetve, önfeláldozóan harcolt az ellenség ellen országunk valamennyi népe. Az orosz néppel együtt kovácsolták a hitleri Német­ország és az imperialista Japán felett aratott győzelmünket. Országunk né­pei az egész világnak megmutatták, milyeh hatalmas és szétzúzhatatlan ereje van a népek sztálini barátságán alapuló, soknemzetiségű szovjet ál­lamnak. Országunk népei barátságának alapja létérdekeik közössége. A Szovjetunió népeit az a törekvés és eltökéltség egyesíti, hogy a szovjet­hatalom feltételei között szerzett sza­badságukat, függetlenségüket, boldog életüket mindenfajta ellenségtől meg­védjék, valamint egyesíti őket a kommunista társadalom felépítéséért vívott közös harc. Országunk népei jói tudják, hogy a megbonthatatlan sztálini barátság révén egységes szovjetállamban — a köztársaságok szövetségében — tömörülve legyőz- j hetetlenek, sikeresen építhetik a kommunizmust és védelmezhetik vív­mányaikat bármely fenyegetéssel szemben. Pártunk és személyesen Sztálin elvtárs fáradhatatlanul gondoskodik a szovjet nemzetiségi politika helyes megvalósításáról A párt a leniniz­mus ellenségeivel vívott harcban megvédelmezte a lenini-sztálini nem­zetiségi politikát, biztosította a nagy­hatalmi sovinizmus, a burzsoá nacio­nalizmus és a burzsoá kozmopolitiz­mus teljes és végérvényes szétzúzá­sát. Sztálin elvtársnak, pártunk nagy vezérének érdeme az, hogy bölcs ve­zetésével biztosította országunk vala­mennyi népe fizikai és szellemi ere­jének igazi újjászületését és egyedül­álló fellendülését (taps), megbont­hatatlan testvéri barátságba tömörí­tette őket és erőfeszítéseiket a közös nagy célra, hazánk hatalmának erő­sítése és a kommunizmus győzelme felé irányította. (Hosszantartó taps.) A szocialista nemzetek fejlődése terén a soknemzetiségű, egységes szovjetállam rendszerében elért sike­rek nemzetközi jelentősége felmérhe­tetlen. A kapitalista országok mun­kásosztálya a mi példánkból látja azt az utat, amelyen haladva megszaba­dulhat a kizsákmányolástól, a nyo­mortól és munkanélküliségtől, a fa­sizmus egyre növekvő veszélyétől. A gyarmatok és függő országok népei a mi példánkból látják azt az utat, amely az elnyomástól és a jogfosztottságtól a szabadsághoz és függetlenséghez, a nemzetek közöt­ti gyűlölködéstől és ellenségeske­déstől a népek testvéri barátságá­hoz, az éhezéstől és nyomortól a jó­módú élethez, az írástudatlanságtól és kulturális elmaradottságtól a kultúra, a tudomány és művészet virágzásához vezet. A történelem egész menete mind­jobban megerősíti pártunk vezéré­nek, Sztálin elvtársnak azokat a szavait, hogy „ ... most úgy fejlőd­nek a dolgok, hogy a szocializmus lehet (és már kezd is lenni!) az imperializmus óriási kiterjedésű gyarmati államaiban élő sokmilliós néptömegek szabadságzászlaja". A szabadság, a nemzeti függetlenség eszméi, a szocializmus eszméi beha­toltak a rabságba döntött országok legeldugottabb zugába is. A felszabadulásért harooló népek tudják, hogy oldalukon van a béke és a demokrácia hatalmas tábora, hegy a Szovjetunió, a Kínai Nép­köztársaság és a népi demokráciák védelmezik a béke, a szabadság, a függetlenség, valamennyi faj és nemzet igazi egyenjogúsága ügyét és hogy már ezeknek az államoknak puszta léte is megfékezi a reakció sötét erőit, megkönnyíti az elnyo mott népek harcát. Az Amerikai Egyesült Államok és a többi burzsoá állam uralkodó körei' tehetetlenül állnak szemben a növekvő nemzeti felszabadító moz­galommal, világszerte azt üvöltözik, hogy az elnyomott népeknek elnyo­móik elleni harca a Keleten folyó szóvjet propaganda következménye. Az ügyefogyott burzsoá politiku soknak Sztálin elvtár s már sok esz­tendővel ezelőtt válaszolt erre. Sztá lin elvtár s ezt mondotta: „Azt vetik szemünkre, hogy propagandát foly­tatunk a Keleten ... Nincsen szük­ségünk semmiféle speciális propa­gandára a Keleten, A függő or­szág vagy gyarmat bármely polgá­rának csak el kell utaznia a szov­jetországba és megnéznie, hogyan kormányozzák nálunk az emberek az országot, csak meg keli néznie, hogy a feketék és fehérek, oroszok és nem oroszok, minden színű és nemzetiségű emberek együtt lendí­tik előre a nagy ország kormány­zásának ügyét — és máris meggyő. zödnek, hogy ez az egyetlen ország, ahol a népek testvérisége nem szó lam, hanem tény. Semmiféle írás­beli vagy szjbeii propagandára sincs szükségünk, ha a propagandát olyan tény helyettesíti, mint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége". A népi demokratikus országok új életük épitésében felhasználják a soknemzetiségű szovjet állam épí­tésének é s megszilárdításának gaz­dag tapasztalatát. A demokratikus államok között a kapcsolatoknak olyan új típusa ala. kult ki, amilyet nem ismert még az emberiség történelme. Ezeknek a kapcsolatoknak i fő sajátossága, hogy: valamennyi nép — nagy és ki csiny — teljes és igazi egyenjogú­ságán, minden egye s állam vala­mennyi szuverén jogának és függet­lenségének megőrzésén, a paran­csolgatásnak és a népek leigázásá nak politikájától eltérően, a másik állam belügyeibe való be nem avat­kozáson: a titkos egyezményeknek, intri­káknak, nyilt vagy burkolt ellensé­geskedésnek az imperialista álla­mok által folytatott politikájával szemben a nemzeti érdekek kölcsö nös tiszteletén, a népek közti bizal­mon és barátságon: az imperializmus táborában a nyersanyagforrásokért és felvevő­piacokért folyó vad versengéssel szemben a minden egyes ország nemzeti érdekeinek teljesen megfe­lelő gazdasági fejlődés előnyös fel­tételeit biztosító szoros gazdasági együttműködésen és kölcsönös se­gélynyújtáson; a gazdasági élet militarizálásá­nak, az új világháború előkészítésé­nek és kirobbantásának, a dolgozók életszínvonala elleni támadásnak imperialista politikájával szemben, a demokratikus államoknak a béke biztosítására, a valamennyi ország közötti — függetlenül azok gazda­sági és szociális rendszerétől — a földkerekség valamennyi országá­ban élő embermilliók életének meg javítását szolgáló gazdasági és kul­turális kapcsolatok újjáteremtését é s fejlesztését elősegítő közös tö­rekvésen alapulnak. Az imperializmus táborában levő nemzetek és államok közötti viszo­nyok jellemző sajátossága az ame­rikai tőke mohó világuralmi törek­vése. Az amerikai imperializmus, amely minden világrészre kiterjesz­tette' hálóját, mint egy telhetetlen Pók, kiszívja az életnedvet sok nép­ből és államból, semmiféle eszköz­től sem riad vissza, hogy leigázhas. sa őket. Legelterjedtebb módszere a leigázás az úgynevezett amerikai „segítség" látszata alatt, amikoris az az ország, amely ilyen amerikai „segitséget" kapott, rövid idö alatt elveszíti szuverén jogait és függet­lenségét é s a csatlós helyzetébe ke­rül. A legtöbb, amire az ilyen or­szág számithat, távolról sem az egyenjogú társ helyzete. Ma az Egyesült Államok ilyen nem egyenjogú társa Nagy-Britan­nia. amely valamikor a „tengerek urának", a „világ műhelyének" szá­mított. Az amerikai imperializmus napról napra jobban megfosztja Angliát a nyersanyagforrásoktól, kiszorítja az elhelyezési piacokról, minden eszközzel kisöprüzi az euró­pai és ázsiai országokból, egyik po­zícióját a másik után kaparintja meg. A dolog odáig fajult, hogy az amerikaiak minden teketóriázás nélkül megtagadták az angol kor­mánynak azt az alázatos kérését, hogy elküldhesse megfigyelőjét az Egyesült Államok és az angol do­miniumok — Uj Zeeland és Ausztrá­lia között, az úgynevezett csendes­óceáni egyezmény kérdésében le­folyt tárgyalásokra. Ezzel kapcso­latban nemrég még az angol kon­zervatív sajtó is keserűen panaszol­ta, hogy Angliával úgy bánnak, mint egy szegény rokonnal (Neve­tés, élénkség a teremben), akit ki­oktatnak, leckéztetnek, vagy nem is vesznek figyelembe. Az egyik kon­zervatív lap, a „Daily Mail" nyíltan kijelentette: „Ha hol itt, hol ott veszítjük el pozicióinkat, csakha­mar nem lesz mit veszítenünk". (Nevetés a teremben.) Nem szabad azt gondolni, hogy Anglia uralkodó körei nem értik meg ezt. Ennek el­lenére továbbra is alávetik magukat az amerikai parancsolgatásnak, igyekeznek jó képet vágni a rossz tréfához. (Élénkség a teremben.) Az Egyesült Államok imperialista főkolomposai az általuk leigázott országokat az agresszív háború fel­vonulási területeivé teszik, ezeknek az országoknak ifjúságát pedig az ágyútöltelék , szerepére ítélik. Az Egyesült Államok függvényévé lett országok így jutnak lépésről lépés­re a háború pusztító útjára. Az amerikai imperializmus min­denütt igyekszik menteni a kapita­lizmust, ahol csak veszély fenye­geti, harcol a gyarmati uralom és a legreakciósabb rendszerek fenntar­tásáért mindenütt, ahol csak a nemzeti felszabadító mozgalom és a demokratikus forradalom fenyegeti, támaszává és fellegvárává vált a világreakciónak. Hanyatt-homlok rohan a német fasizmus nyomdokai­ban, zsandároknak és a szabad né­pek elnyomóinak sorsára ítéli had. seregét. Igen természetes, hogy az Egye­sült Államok függvényévé lett or­szágok népei egész országukat át­fogó ellenállásra szervezkednek az amerikai beavatkozás ellen, hogy kiűzzék országukból a hívatlan ven­dégeket; izzó gyűlölettel fizetnek nekik nemzeti becsületük és méltó­ságuk sárbatiprásáért. Az amerikai nép, amelynek nap­ról napra fülébe harsogják az állí­tólagos külső veszély gondolatát, kezdi már érteni ennek a propagan­dának badar voltát. A növekvő ka­tonai kiadások súlyos terhe alatt egyre inkább tanújelét adja elége­detlenségének az Egyesült Államok uralkodó köreinek külpolitikájával szemben. Elvtársak; A legfőbb eredmény, afnellyel pártunk a XIX. kongresz. szushoz elérkezett, az, hogy a Szov­jetunió páratlan hatalomra és nem­zetközi tekintélyre tett szert. Ezt az iparosítás politikájával értük el, amely országunkat agrárországból élenjáró ipari hatalommá változtat­ta, a kollektivizálás politikájával, amely mezőgazdaságunkat nagy­üzemi gépesített, a világon a leg­korszerűbb mezőgazdasággá változ tatta, a lenini-sztálini nemzetiségi politika következetes megvalósítá­sával, amely biztosította a Szovjet­unió népeinek megbonthatatlan

Next

/
Thumbnails
Contents