Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-11 / 242. szám, szombat

2 191 %W 1952 október 11 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa a fasiszta rendszer minden funkcióját, hogy elfojtsa saját országában a nép béketörekvéseit és minden ellenállást saját kalandor-politikájával szemben. A háború útjára taszítják az országot és méghozzá arra számítanak. hogy a fegyverkezési verseny és a háborús helyzet lehetővé teszi a gazdasági válság elhárítását. Ez a válság azonban elháríthatatlanul közeledik az Amerikai Egyesült Államok gazdasági élete felé és azt a pénzügyi fökolomposoknak semmifé le ravaszkodás, kaland árán sem sikerül elkerü'niök Ezek a pénzügyi fökolomposok gyorsítják a fegyverkezési versenyt, egész gazdasági berendezésüket a háború előkészületei nek céljaihoz alkalmazzák Jobban félnek a békétől, mint a háborútó . bár kétségtelen, hogy a háború kirobbantásával csak siettetik bukásu kat, pusztuásukat. (Taps.) Világszerte kiterjesztették katonai tá maszponitjaik hálózatát fokozotv erővel kovácsolnak össze mindenféle agresszív katonai tömböket, áza san készülődnek a háborúra a Szovjetunió és a többi békeszerető államellen. Szünet né'kül küldik országunkba és a többi békeszerető országba az emberiség rothadt söpredékéből vi'ágszerte felbérelt kéme ket és diverzánsokat. A szovjet emberek ébersége a legélesebb fegyver az ellenséges kémek elleni harcban és kétségtelen, hogy a szovjet nép éberségét fokozva és erősítve, ártalmatlanná tudja tenni az imperia'ista háborús úszltók ÜT 'ttkeit, bár mennyit küldjenek is belőlük, bárhogy is álcázzák őket. (Taps.) Az amerikai militaristák arcátlan tüntető provokációkat és cselekményeket követnek ei a Szovjetunió ellen, számos szárazföldi és haditengerészeti gyakorlat ,az atlanti tömb katonai főkolomposainak a Szovjetunióval határos országokban tett „szemle"-útjai, az amerikai légierőnek a Szovjetunió nyugati és keleti határai köze.ében folytatott tevékenysége formájában. Mindennek nyilvánvalóan az a célja, hogy megbontsa a szovjet emberek nyugal mát és fenntartsa a háborús pszichózist ná'uk és hűbéreseiknél. Csak gyógyíthatatlan bolondok számíthatnak arra, hogy a szovjet embereket provokációjukkal meg tudják félem iteni, (Hosszantartó taps.) A szovjet emberek tudják, mit érnek a háborús uszítók provokációi és fenyegetései. A szovjet nép megingathatatlan nyugalommal f oly tatja békés alkotó munkáját Bízik államának és hadseregének erejé ben és hatalmában és azokra, akik meg mernék támadni hazánkat döntő csapást tud merni, hogy örökre elvegye kedvüket a Szovjetunió határai e lleni merényletektől. (Viha ros taps.) / A p«árt és a szovjet nép életének másik hatalmas esemé .ye a népgazdaság új, nagyarányú fe. er.dülése. Ez tette lehetővé, hogy iparunk színvonalát a háború elötLiiez viszonyítva 2 3 szeresére emeljük és nagy ié pést tegyünk a szocia izmusból a Irunr.u i i vezető úton. A hitleri fasizmus által reánk erőszakolt háború, amely a legkegyetlenebb és legsúlyosabb volt mindazon háborúk közű', amelyeket hazánk va aha is átélt, megszakította békés fejlődésünket. A hitleri szörnyetegek az általuk megszá lott vidékeken a ,,felperzselt föld'' barbár taktikáját alka'mazták és ezzel súlyos sebeket ejtettek a szovjet népgaz da ságon. Ilyen körű mények között a háború befejeztével reánk hárult az az igen bonyolult feladat, hogy a német megszállást szenvedett vidékeken helyről.ítsuk az életet, újjáteremtsük az ipar és a mezőgazdaság háború előtti színvonalát, azután pedig többé-kevésbbé jelentékeny mértékben túlhaladjuk ezt a színvonalat. Ebben a súlyos időszakban Sztálin elvtárs megadta nekünk a népgazdaság újjáépítésének széleskörű programmját és megmutatta e programm végrehajtásának útjait. Sztálin elvtárs, az öt jellemző hajlíthatatlan akarattal és erővel, közvetlenül irányította a párt és az álr lam egész munkáját, a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség megszervezése terén a háború utáni ötéves terv teljesítése érdekében. Mint ismeretes, a háború utáni ötéves tervet sikeresen teljesítettük. (Taps.) Ma országunk ipara, mezőgazdasága és közlekedése a legkorszerűbb technika alapján fejlődik és biztosítja a társadalmi termelés eddig ismeretlen arányú növelését. Hogy szemléletesen lássuk ipari termelésünk méreteit, néhány példát ismertetek. Ha összehasonlítjuk az utolsó két évben elért ipari termelés volumenét az első és második ötéves terv összes éveiben eiért ipari termeléssel kiderül, hogy 1951 és 1952 folyamán az ipari termelés 22 százalékkal lesz több, mint az első két ötéves terv alatt együttvéve (Taps,) Egyeiüt 1952-ben pedig o yan rendkívül fontos ipari termékfajtákból, mint a villamosenergia, a feketefémek,• a szén, az olajtermékek, a cement és a közszükségleti cikkek — lényegeden többet fogunk előállítani, mint az egész e ső ötéves terv alatt. Ami pedig a gépipart illeti — amely az egész népgazdaság technikai haladásának alapja — az még gyorsabb ütemben fejlődik. Egyedül ebben az évben lényegesen több gépet és gépi berendezést gyártunk mint az első és a második ötéves terv alatt együttvéve. A szocialista termelés növekedésével párhuzamosan szakadatlanul, évről évre fokozó lik és javul az egész szovjet nép jóléte. A Szovjetunió gazdaságilag és politikailag, valamint honvédé mi képessége szempontjából most erösebb. mint valaha is volt és minden eddiginél inkább képes bármilyen megpróbáltatásokat kiállni. (Hoszszantartó taps.) Ha az ellenség háborút merészel indítani ellenünk, a béke és a demokrácia táborának é én á'ló Szovjetunió megsemmisítő csapást tud mérni az agresszív imperialista államok bármely csoportosulására, szét tudja zúzni és meg tudja büntetni a

z eszüket vesztett agresszorokat és háborús gyujtogatókat (Taps.) Elvtársak! A háborúban, valamint a békés gazdasági és kultúrális építésben a szovjet nép ált-.] aratott győzelmek egyik döntő feltétele pártunk bölcs és messzetekintő nemzetiségi politikája volt. A soknemzetiségű szovjetállamban több mint hatvan nemzei, nemzetiség és népcsoport él és dolgo zik. Ilyen körülmények között a he lyes nemzetiségi politika folytatása rendkívüli jelentőségű közös ügyünk — a Szovjetunió hatalmának építé se és a kommunista társadalom épí tése — sikerének szempontjából. Pártunk nemzetiségi politikája a nemzeti kérdés helyes, tudományosan megalapozott elméletén épül, amely a proletárforradalomról szóló lenini tanításnak része. A kommunista pártnak a nemzetiségi kérdésben vallott programmját és politikáját Le nin és Sztálin alkotta meg. Ezért nevezzük nemzetiségi politikánkat lenini.sztálini nemzetiségi politikának. Pártunk nemzetiségi politikáját a Szovjetunió népei lelkesen helyeslik és egységesen támogatják. Lenin és Sztálin közvetlenül vezette a sok nemzetiségű szovjet állam létrehozásának munkáját. A nagy Lenin halá la után Sztálin elvtárs irányította a párt egész munkáját országunk népei testvéri együttmükédésének megszervezésében, a köztársaságok szövetségének megerősítésében, népeink gazdasági életének és kultúrájának fejlesztésében. Sztálin elvtárs rend kívüli érdeme a nemzeti kérdés marxista-leninista tanításának kidolgozása. ö tette gazdagabbá a marxizmus-leninizmust a nemzetről szóló elmélettel, továbbfejlesztette a munkásosztály nemzeti és internacionális feladatainak egységéről, az impe rializmus korsz .ka nemzeti-felszabadító mozgalmának stratégiájáról és taktikájáról szóló lenini tanítást, ki dolgozta a kommunista párt nemzetiségi politikájának elméleti alapjait a soknemzetiségű szovjetállam viszo nyai között, megalkotta szocialista nemzetekről és fejlődésükről szóló tanítást a kommunizmus győzelmé ért vívott harcban. A Nagy Októberi Forradalom, amely megdöntötte a kapitalizmust, felszabadította Oroszország népeit, megszüntette a nemzeti elnyomást és elvezette a népeket az igazi újjászületéshez. A burzsoázia és nacionalista pártjainak megsemmisítése és a szovjet rendszer megszilárdítása után, országunkban a régi burzsoá nemzetek talaján új, szocialista nemzetek jöttek létre, fejlődtek és alakultak. A lenini-sztálini nemzetiségi politi ka következetes megvalósítása eredményeképpen országunk megszűnt a cárizmustól örökölt' egyenlőtlenség a gazdasági és kultúrális fejlődésben Közép Oroszország előrehaladott né pei és a határvidékeknek a múltban tőlük elmaradott népei között. Többé nincsenek nálunk elmaradott népek. Az új, szocialista nemzetek országunkban alapvető módon megváltoz tatták arculatukat a szocialista épí tés éveiben és élenjáró, modern nemzetekké fejlődtek. Mit foglal magában az élenjáró szocialista nemzet fog Ima? A nemzetek Sztálip elvtárs által adott klasszikus meghatározásból, az új szocialista nemzetekről szóló tanításából, valamint a soknemzetiségű szovjet államunk történelmi tapasztalataiból kiindulva elmondhatjuk, hogy az élenjáró szocialista nemzet fő vonásai a kővetkezők: Először is a világ leghaladottabb társadalmi és államrendjének megléte, amelyben nincsenek kizsákmányoló osztályok és minden hatalom a népé. Másodszor: Magasan fejlett szocialista ipar és nagyüzemi szociális ta m?zjgazdaság megléte. Harmadszor: a lakosság általános műveltsége, a gyermekek kötelező oktatása, fejlett felsőoktatási rendszer, amely biztosítja a nemzeti szakkáderek képzését a gazdasági élet és a kultúra minden területe számára; a tudomány és a művészet virágzása. Negyedszer: az egész " lakosság életszínvonalának rendszeres emelése, a munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok jövedelme növelésének biztosítása útján, az áruforgalom fejlődésének, a városok fejlődésének és rendezésének, a lakásviszonyok megjavításának útján; a nép egészségvédelmét biztosító egészségügyi intézmények széleskörű há'ózata. Ötödsizör: valamennyi faj és nemzet egyenjogúsága ideológiájának, a népek barátsága ideológiájának győzelme. Megvannak-e az élenjáró szociális, ta nemzetnek ezek a vonásai szovjetköztársaságainkban ? Igen, megvan, nak. Lássuk a tényeket. Ismeretes, hogy a cárizmus Oroszország népcinek elnyomója és hóhétx volt. Számos nem orosz nemzet teljes jogfosztottságban élt. Nem volt saját államiságuk, cári tisztviselők igazgatása alatt álltak, minden hiva. talban orosz nyelven vezették az ügyeket, amelyet nem értettek a helyi népcsoportok. A szovjetrendszer viszonyai között országunk minden népe elnyerte és kifejlesztette saját államiságát. A cári Oroszország nemzetiségi határvidékei a szovjet hatalom alatt gyar mátokból és félgyarmatokból való ban önálló államokká — szovjetköztársaságokKá — alakultak át, amelyeknek saját területük, nemzeti au tonomiájuk, saját alkotmányuk, saját törvényhozásuk van. A szövetségi és autonom köztársaságok nemzeti területek, körzetek, kerületek és fal. vak hatalmi szerveiben, gazdasági és közigazgatási irányító szerveiben, bírósági szerveiben a nép által megválasztott, a helyi lakosság életét, szokásait és lelkivilágát ismerő emberek végzik az állami ügyeket édes anyanyelvükön, az egész lakosság számára érthető nyelven. A nemzetek ilyen igazi egyenjogú, sága nincs meg egyetlen burzsoá ál lamban sem. Érthető is ez, mivel a nemzeti elnyomás megszüntetése lehetetlen a kapitalista rendszer keretei kőzött. Mint ismeretes, a burzsoá országokban az állami igazgatás egész rendszere a fajok és nemzetek egyenlőtlenségén, a faji megkülönböztetésen, továbbá azon épül fel, hogy a nemzeti előítéleteket a nemzetek közötti viszálykodás és ellenségeskedés szítására használják fel. Napjainkban két állam tűnik ki kü, lönösen azzal, hogy ott nagyban dühöng a faji és nemzeti megkülönböztetés — az Amerikai Egyesült Államok és a Délafrikai Unió. A Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya — következetesen megvalósítva a lenini-sztálini nemzetiségi politikát — az egész szovjet népgazdaság fejlődésének magas színvonala mellett biztosította a gazdasági szempontból elmaradott nemzeti köztársaságok meggyorsított fejlődését. Ennek eredményeképpen felszámoltuk a múlttól örökölt gazdasági és kultúrális egyenlőtlenséget a Szovjetuniói népei között, ami a szovjethatalom nemzetiségi politikájának két ségtelenül egyik legfontosabb eredménye. A szovjet nemzeti köztársaságok fejlődésének sikereiről sok meggyőző adatokat lehetne idézni, de csupán néhány példára szorítkozom. A szovjetköztársaságokban a sztálini ötéves tervek idején új kohászati, kőolaj-, és vegyiipar létesült: hatalmas villanytelepek, mezőgazdasági gépeket, traktorokat és gépkocsikat termelő gyárak, cementgyárak, óriá si textil és élelmiszeripari kombinátok és sok más ipari vállalat épült. Az, hogy a nemzeti köztársaságok ipara é3 különösen nagyipara gyorsan fejlődött, mint egészben véve a Szovjetunióban, látható a keleti szovjetköztársaságok — Üzbekisztán Kazachsztán, Kirgizia, Turkménia és Tádzsikisztán példáján. E köztársaságok nagyiparának termelése 1928 tói 1951-ig 22-szeresére nőtt, ugyanakkor, amikor a Szovjetunió nagyipari termelése egészben véve ugyanez alatt az idő alatt 16-szorosára emelkedett. Ismeretes, hogy a közelmúltban a cári Oroszország keleti határvidékei az ipar fejlettségének színvonala tekintetében szinte egyáltalán nem különböztek olyan szomszédaiktól, mint Törökország, Irán, Afganisztán. A szovjethatalom éveiben köztársaságaink ipari fejlődésükben gyorsan túlszárnyalták a Szovjetunióval határos keleti országokat, messze elhagytál? óket. Ha az említett köztársaságokat több keleti országgal az ipari fejlettségnek olyan fontos mutatója lapján hasonlítjuk össze, mint a villamosenergiatermelés, akkor azt lát. juk, hogy az öt szovjetköztársaságban —

1 a csaknem 17 millió lakost számláló üzbég, kazah, kirgiz, turkmén és tádzsik köztársaságokban — háromszor annyi viilamosenergiát termelnek, mint Törökországban, Iránban, Pakisztánban, Egyiptomban, Irakban, Szíriában és Afganisztánban együttvéve, pedig fezeknek az országoknak együttes lakossága 156 millió. (Taps.) És ha a villamosenergiatermelés alapján egy szovjetköztár. saságot, például az azerbajdzsáni t Törökországgal hasonlítjuk össze, ak. kor kiderül, hogy Szovjet-Azertiajd. zsánban, amelynek lakossága alig több mint egyhetede Törökországénak, négyszer annyi villamosenergiát termelnek, mint Törökországban, amely az amerikai „segély" hurkába dugta a nyakát. (Élénkség a teremben. Derültség!) Szovjetköztársaságaink sokkal meg. előzték fejlődésükben Nyugat-Európa régi ipari országait is. Hasonlítsuk össze például az egyik szovjetköztársaságot — az ukránt — két nagy európai burzsoá országgal — Franciaországgal és Olaszor szaggal. Magától értetődik, hogy az adott esetben nem lehet mindent öszszehasonlítani. Ismeretes, hogy az Uk. rán Szovjet Szocialista Köztársaság, ban a kizsákmányoló osztályokat már rég megszüntették, az üzemek, gyárak, a föld és a munka minden terméke a népé, örökre megszűnt a munkanélküliség, minden hatalom osztatlanul a népé. Etekintetben SzovjetUkrajna már 30 esztendővel ezelőtt messze maga mögött hagyta mind Franciaországot, mind pedig Olaszországot, ahol a kapitalisták vannak hatalmon. (Élénkség a teremben) Ezért csak az emltiett országok gazdasági életére vonatkozó néhány döntőfontosságú adatot hason lítsunk össze. Szovjet-Ukrajna, amelynek fennállása alatt kétízben kellett a külföldi területrablók hadjárata után a romokból és üszőkből újjászületnie, ma lényegesen több nyersvasat ter. mel, mint Franciaország és Olaszország együttvéve (Tetszésnyilvánítás.) több acélt és hengerelt árut ad, mint Franciaország és több mint háromszorannyit, mint Olaszország; másfélszer több szenet termel, mint Frariciaország és Olaszország együttvéve; teljesítőképességüket számítva majdnem háromszor annyi traktort gyárt, mint Franciaország és Olasz-' ország együttvéve; lényegesen több gabonát, burgonyát, cukorrépát és cukrot termel, mint Franciaország és Olaszország együttvéve. Az ukrán nép a szocialista ipar és kolhozmezőgazdaság fejlődése alapján jómódú életet él, élvezi a kultúra minden javát, amitől Franciaország és Olaszország dolgozó tömegei meg vannak fosztva. Nem kevésbbé jellemző a balti szov jetköztársaságok gyorsütemű gazdasági fejlődése azóta, hogy szovjetrendszert teremtettek maguknál. Ha összehasonlítjuk a litván és észt szövetségi köztársaságokat Norvégiával, Hollandiával és Belgiummal, kitűnik, hogy a szovjetköztársaságokban az ipar fejlődésének üteme összehasonltihatatlanul gyorsabb, mint Európa említett kapitalista államaiban. 1952 elejére a Litván SZSZK 2.4szeresen, a Lett SZSZK J.6-szeresen és az Észt SZSZ 4.1-szeresen túlszárnyalta az ipari termelés háború előtti színvonalát, ugyanakkor, amikor Norvégia, Hollandia és Belgium erre az időpontra csupán jelentéktelen mértékben lépte túl az ipari termelés háború előtti színvonalát, jóllehet a szovjetköztársaságok lényegesen inkább szétrombolt gazdasággal kerültek ki a háborúból. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a régi, a kapitalista Lettországban az ipari termelés — még Lettország akkori urainak szépített adatai szerint is — 1913 tói 1939-ig, azaz 26 év alatt csupán másfélszeresére nőtt. Az új, a SzovjetLettországban pedig 1940-től 1951-ig — 11 esztendő alatt — a háború és az ellenséges megszállás okozta rombolások ellenére 3.6-szeresére növekedett. Ilyen jelentékeny sikerek' születtek a mezőgazdaság fejlesztésében is. A kolhozrendszernek a Szovjetunióban aratott győzelmével a szovjetköztársaságok mezőgazdasága szilárdan az állandó fellendülés útjára lépett. A kolhozrendszer egyike a szovjethatalom legnagyobb vívmányainak, mert bevonta a paraszttömegeket a szocializmus építésébe, megnyitotta a mezőgazdasági terme, lés minden ágazatában a fejlődés eddig nem ismert lehetőségéit és megteremtette a feltételeket a parasztok milliói anyagi és kultúrális életszínvonalának állandó emelésére. Ennek eredményeképpen most valamennyi szovjetköztársaságban nagyüzemi, sok árut termelő szocia. lista mezőgazdaságunk van, amely széles körben alkalmazza az agronómia tudományának legújabb eredményeit és jobban van felszerelve modern technikával, mint bármely más ország mezőgazdasága. Láthatjuk ezt a Szovjetunió minden egyes köztársaságában. En'azonban ismét a keleti szovjetköztársaságokkal foglalkozom, mert ott a mezőgazdaság — mint ismeretes — a szovjethatalom előtt a legelmaradottabb volt, szó sem volt mezőgazdasági gépekről, mjég csak a legegyszerűbbekről sem. Az üzbek, a kazah, a kirgiz, a tartanén és a tádzsik szovjetköztársaság kolhozainak és szovhozainak mezőin ma — 15 lóerősekre átszámítva — 121.000 traktor, továbbá 23.000 kombájn, 102.000 gyapotvetö-, megmunkáló- és szedőgép, valamint többszázezer egyéb mezőgazdasági gép és eszköz dolgozik. A keleti szovjetköztársaságok jelentősen jobban állanak a mezőgazdaság technikai felszereltsége tekintetében, mint Európa legfejlettebb kapitalista országai. (Taps.) Nézzük például a traktorállományt. Szovjet-Üzbekisztánban minden ezer hektárnyi vetésterületre 14 traktor jut. Ugyanakkor Franciaországban ugyanekkora területre hét, Olaszországban négy, sokkal kisebb kapacitású traktor jut. Arról beszélni is alig érdemes, hogy a külföldi keleti országokban szinte alig van traktor. Míg az Üzbek Szovjet Szocialista Köztársaságban 70 hektárnyi vetésterületre jut egy traktor, addig Pakisztánban csupán minden 9000 hektár, Indiában 13.000 hektár, Iránban