Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-10 / 241. szám, péntek

6 U J $2® 1952 október 11 Dolgozóink szeretettel emlékeznek a mártírhalált halt Steiner Gábor elvtársra Steiner Gábor elvtárs halálának 10. évfordulója alkalmából egy személyes példával szeretnék megemlékezni az első burzsoá csehszlovák köztársaság idejéről, a munkanléküliségröl s arról, hogyan harcolt Steiner Gábor a magamfajta munkásemberek jobb életkörülményei ért. 1924-ben a kommunista-párt balázsfai helyi szervezetének voltam az elnöke, és a „Fucsko"-féle Enyedpuszta reakciós nagybirtokosánál dolgoztam, mint gazdasági cseléd Ahogy az üzemekből, úgy a földesúri birtokokról is eltávolították a kommunista párt vezetőit, minden előzetes felmondás nélkül. Velem is így történt. Kommunista tevékenységemért máról holnapra munkanélküli lettem és még hozzá a laká somból is kidobtak. Ez ellen a bestiális eljárás ellen panaszt emeltem a dunaszerdahelyi járás-, fő szolgabírói hivatalnál Az ügy elintézését két évig halasztgatták. Egy alkalommal Steiner Gáboi elvtárs, mint a Kommunista Párt emzetgyülés: képviselője, lent járt Dunaszerdahelyen, nyilvános népgyűlést tartott. Elmondtam neki, ezt az esetet és eljött velem a főszolgabírói hivatalba. Egyenesen felelősségre vonta a főszolgabírót, az eset szabotálásáért. A főszolgabíró eleinte hangoskodott, de Steiner Gábor elvtárs harcias és bátor fellépésével a sarokba szorította a fö szolgabírót, úgyhogy szóhoz sem tudott jutni, Az ügy két héten belül elintézést nyert és a munkaadónak az összes járandóságot ki kellett fizetnie a le nem dolgozott két hónapért. Egy másik alkalommal is járt Steiner elvtárs Dunaszerdahelyen, népgyűlést tartott. A népgyűlés megkezdése előtt a hatósági politikai megbízott figyelmeztette Steiner Gábor elvtársat, hogy mérsékelten beszéljen. De Steiner elvtárs a figyelmeztetést elengedte a füle mellett, és keményen kritizálta az akkori reakciós Svebla-féle munkás ellenes kormány politikáját. Steiner Gábor elvtárs beszédét nemcsak a pártonbelüli munkások kísérték figyelemmel, hanem a nyomorban tengődő kisparasztok is. Steiner Gábor elvtársunk akadályt és fáradtságot nem ismerve, haláláig a munkásosztály érdekeit védte. Minden erejét latba vetve, harcolt a kapitalista kizsákmányo lás megszüntetésére és barbár hitleri fasizmus ellen. Lelkesen tömöritette népet arra az útra, amelyet nasrv tanítónk Lenin és Sztálin megielöltek. Patasi István, Dunaszerdahely. 14 évvel ezelőtt szűnt meg harcolni Steiner Gábor elvtárs, a csehszlovákiai magyar dolgozók egyik szeretett vezetője. Amikor róla megemlékezünk, meg kell említenünk, hogy a Kommunista Párt so raiban szervezte a harcot a nagyobb falat kenyérért, népünk boldogabb életéért. Mindenütt ott volt, ahol a kis- és . középíöldmüvesek szembeszálltak a burzsoá kormány intézkedéseivel, ott volt a szervezett tüntetéseken, gyűléseken, tanácsot adott, bátorí tott és a csehszlovákiai magyar dolgozók első soraiban harcolt az úri horda kizsákmányoló politikája ellen. Ahol a legvadabbul támadtak a burzsoa-kopók, Steiner Gábor elvtárs testével fogta fel a druva támadást, hogy megvédje a gyengébbeket. Amíg a kapitalista rend hiénái le nem ütötték és be nem hurcolták a vágsellyei járásbíróság fogházába, addig rendületlenül kiállt a munkásosztály érdekeinek védelmére. A kapitalisták féltek, ha csak a nevét hallották, féltek ha talmas szervező képességétől, féltek a megvesztegethetetlen kommunista embertől. Steiner Gábor elvtárs sohasem csüggedt el, nem törte meg a hitét s a pártba vetett bizalmát se börtön. se puskatus. Amikor kiszaba dult a fogházból, az első szava az vo.'t: elvtársak, még nagyobb erővel kell megszerveznünk a tüntetéseket, még mélyebbben meg kell magyaráznunk munkás elvtársainknak, hogy össze kell fogni a tűnte tésejs sikeréért, a munkásosztály követeléseinek a megvalósításáért. Steiner Gábor elvtárs arról is be szélt ez alkalommal, hogy a kis- és középföldmüveseket is meg kel) nyernünk a kapitalista kizsákmányolás elleni harcra. A mi harcunk igazságos és velünk van az egész világ elnyomott népe — ta nulták a munkások, kis- és középföldművesek, Steiner Gábor elvtárstól. Steinei Gábor elvtárs arra is megtanított bennünket, hogyan leplezzük le a burzsoá pártok ra vaszságait. s különösen kiemelte a Szüllő Szentiványi-féle gatyás betyárok áruló politikáját, mint tanulságot, hogy ne hagyjuk magún kat becsapni. Minden akciót, amivel a párt Steiner Gábort megbíz ta, pontosan átgondolva és aprólékosan kidolgozva vitt a tömegek közé. Nagy szervező képességre vall a tornóci hatalmas manifesztá ció 1937, szeptemberében. Ha hibát követtünk el, elvtársiasan kritizált, de sohasem dorongolta le a munkásokat. Mi. csehszlovákiai magyar dol gozók, büszkén tekintünk vissza harcunkra amelyet Steiner Gábor elvtárs vezetett. Megfogadtuk "tanítását és a proletárnemzetköziség zászlaját még magasabbra emelve, azon az úton haladunk, amelyért Steiner Gábor elvtárs is harcolt, é% amelyet Gottwald elvtárs vezet. Steiner Gábor elvtárs vére, amelyet a fasiszta gyilkosok kiontottak, ar ra kötelez bennünket, hogy erősítsük még jobban Itépi demokratikus államunkat, néphadseregünket, hogy az amerikai imperialistáknak és csatlósaiknak örökre elmenjen a kedvük egy új világháború kirobbantásátől. Poszpis József munkáslevelező, T o r n ó c. Ha visszaemléksziink a letűnt kapitalista Csehszlovák Köztársaság idejére, a kommunista párt harcaira, hogy hogyan irányította és vezette a munkásokat a nagyobb darab kenyérért folyó harcban, önkéntelenül eszünkbe jut Steiner Gábor szenátor és Kosik István képviselő elvtársak neve. Ma már egyik sincs az élők között, mindketten áldozatai lettek a fasizmusnak. A királyhelmeci járás munkatársai szeretettel gondol nak a két elvtársra, akik számtalanszor eljöttek hozzánk, segítették harcainkat, szervezték és irányították a sztrájkokat. Féltek is a ható ságok a munkásságtól, ha Steiner és Kosik elvtársak álltak az élükre, mert nem voltak megalkuvók, soha meg nem hátráltak, mi pedig tűzönvizen át követtük volna őket. Steiner elvtárs nagy szónok volt. Mi, a leleszi Kommunista Párt tagjai, sokat köszönhetünk neki. Lelesz az ő útmutatásával fejlődött annyira, hogy kommunista bírója volt és a kapitalista újságok kis Moszkvának nevezték. A királyhelmeci járás munkásai örökre megőrzik és szeretettel ápolják emlékét. Varga Ferenc, Lelesz. Ki ne emlékeznék arra, Szlovákia magyarlakta községeiben és falvaiban, hogy milyen bátor, rettenthetetlen harcosa volt a kommunista pártnak és a dolgozók ügyének Steiner Gábor elvtárs, összeszorul az ember szíve, hogy mennyit kellett szenvednie ennek' az embernek addig, míg Hitler bérgyilkos patkányai nem végeztek vele. Sokszázezer elvtárs szíve dobog ma is az emlékezéstől hevesebben és úgy érzik, mintha jelszavaik ma is harcra buzdítanának a szocializmus győzelméért. Én nem vagyok író, nem tudom szép szavakban kifejezni mindazt, amit érzek, úgy, ahogy Steiner Gábor elvtárs megérdemelné, ezért egyszerűen csiak mint embert tudom jellemezni. Olyan volt Steiner Gáboi elvtárs, mint egy soha el ram fáradó, melegszívű gépezet, amely egyre járt faluról falura, és szervez te az elnyomott munkásság harcait, életerőt öntött a munkanélküliekbe. Ahol a legjobban csü»gedt az agyongyötört munkásnép, ott mindig úgy jelent meg Steiner Gábor elvtárs, mint a győzelem biztositéka és mindig győ ««tt is. Egyszer kint järtam Tallóson. Tél időben, rongyosan, ehesen, rossz félcipr'.beír röplapokat vittem szét a fal \tkon a párt megbízásából Délután ŕa tértem vissz;, községünkbe, ahol i-o'ülbeiül 100 munkanélküli tolongott a vendéglő előtt. Bent a helyiségben a párt vezetői tanakodtak, .íogy megkezdjék-e a tüntetést vagy nem Egyesek szerint már késő olt aznap a tüntetésre, de az ajtóban megjelen vk Steiner Gábor <>s .vlajor István elvtársak és Steiner elvtárs lángoló szavakkal szólt az emberekhez, hogy jogainkért harcot inditani íoha sincs későn. Ö maga állt az éhező tömeg élére, amely elindult a községháza fe lé. Steiner Gábor itt is győzelemre vitte a tüntető dolgozók ügyét, és már másnap kiosztottak a munkanélküliek közt családonként 2 méter fát, 4 kg lisztet és cukrot, egy kevés zsírt és valamennyi krumplit is. Sok mindent tudnék még mesélni Steiner Gábor életéről, akinek harcos emlékét soha egyetlen dolgozó sem feledi el. Hrdlica Sándor, Diószeg. Október 8a gyászos emlékű napja a Csehszlovák Kommunista Pártnak. 10 ével ezelőtt ezeň a napon a buchenwa'di koncentrációs táborban a mi drágaemlékű Steiner Gábor elvtársunk vesztette életét. Mi magyar dolgozók, magyar kommunisták sokat tudunk beszélni SteineT Gábor elvtárs életéről. Utolsó leheletéig kitartott a kommunista eszme mellett, és mi úgy tekintettünk rá, mint apánkra. Szemtanúja voltam az 1936. évi nagy sztrájknak a Palást-Kürtös. Kékkő útvonalon, ahol hétezer munkás hagyta abba egyszerre, egységesen az útépítést. Steiner Gábor elvtárs azonnal ott termett és mindent megtett, hogy az útépítő munkásság bérkövetelő harcát győzelemre vigye. A hétezer sztrájkoló munkás vezérének tekintette Steiner elvtársat, bár az ellenzéki pártok köztük megbújt néhány tagja igyekezett rávenni a sztrájkol ókat, hogy ne hallgassanak Steiner elvtársira. A munkások azon ban nem hallgattak Gajdára és az agrár uszításokra, hanem kitartottak Steiner Gábor és Kosik elvtársak inelett. Gregor „úr", az ipolysági járási főnök felszólította a tömeget, hogy adja fel a bérharcot, és megfélemlítés céljából néhány sztrájkszervezetőt letartóztatott. A sztrájkoló tömeg vörös zászlók alat, az Internácionálét énekelve vonult fel Palást utcáin, követelve a letartóztatottak szabadonbocsátását. A sztrájk három hétig tartott és a munkásság győzel mével végződött. Egész idő alatt ott járt köztünk Steiner élvtárs, és nem hagyta egy pillanatra sem ellankadni a munkások kitartását. De ott járt Steiner elvtárs mindenütt, ahol szükség volt rá. Ismerte és szerette őt mindenki, minden elnyomott dolgozó, a rozsTiyóvidéki bányá szok, a vőröskö-korompai vasútépítők ezrei, a bodrogmenti elnyomott cselédség. A tömegek Steiner Gáboi elvtárs szavaira mindig öntudatára ébredtek annak, hogy csak a kommu. nista párt az, amely a dolgozók jogaiért küzd. Steiner elvtárs emlékét idézve minden mai fiatal kommunistának el kell tökélnie magában, hogy hozzá hasonlóan soha nem lesz meghunyászkodó, hogy könyörtelenül folytatni fogja a harcot az osztályidegen elemek ellen, és méltó lesz a dolgozó tömegekért mártírhalált halt Steiner Gábor elv társhoz. Koreny István, Rozsnyó. Lombba szökik a béke fája Miért így és miért nem máskép? E nagy földgolyó csupa láng még. Vörös lángtenger falja fel a messzi földek szent hónát, Vietnamot és Koreát. A Tőkét, ezt a, lomha dögöt még mindig védik acsarogva, tékozlók és tébolyultak lódulnak véres rohamra a szabadszivű népek ellen. A földgolyó még véres tenger, de már leszórta sok-sok ember a gyalázat rabbilincsét, mit századok raktak kezére, hogy sorsa legyen örök ínség. S hiába minden átkos gazság, kihajt a földön a szabadság, lombba szökken a béke fája s a véres arcú Molochnák nem lesz többé katonája. 0 Dénes György. Megnyílt Galántán az első járási népművészei] kiállítás Újszerű ötletet valósított meg a Csemadok galántai járási vezetösé ge. Népművészeti kiállítást szerve, zett járási viszonylatban, hogy módot nyújtson a műkedvelő képzőművészeknek, — festőknek, szobrászoknak ég egyéb más művészeti ággal foglalkozó dolgozóknak mun_ kálkodásuk eddigi termékeinek bemutatására. Nagyjelentőségű ez a kiállítás már azért is, mert olyan tehetségeket hoz felszínre, akik nagy nyereségei lehetnek népművészetünknek. A népművészeti kiállítást október 4-én, szombat este nyitották meg Galántán, egybekötve Móricz Zsigmond, a nagy magyar realista halálának 10. évfordulója emlékére rendezett ünnepi esttel. Velábek Mihály, a járási Csemadok elnöke megnyitó szavai után Egri Viktor államdíjas író tartott Móricz Zsigmondról szép, lelkes előadást, amely komoly kultúrális nyereség volt a galántai kultúrházban egybegyűlt dolgozók számára. Az est műsorán szerepelt Ady Endrének „Levélféle Móricz Zsigmondhoz" című költeménye, amelyet Záreczlty László szavalt 'egyre fokozódó átérzéssel, majd a galántai helyi csoport szinigárdája adott elő két rövid jelenetet Móricz Zsigmond gazdag népszínmű-kincsestárából. Az első jelenet, a „Tökmag" két fiatal szereplője: Karsai Klarissz és Mikovics Tibor volt. A legény természetesen és tehetséggel játszott, a fiatal, Pestre került cselédlányka megszemélyesítője azonban túlságosan félénk volt. Ennek Karsai Klarissz fiatalsága és gyakorlatlansága az oka. További tanulással, gyakoribb szerepléssel fejlődni fog. A jelenet után Klincko Aladár Csemadok-tag magyar népdalokat zongorázott lendületesen. Hosszabb Iélekzetű egyfelvonásos Móricz-színmü következett ezután: a „Tej", melynek szereplői helyenként igazán emberi magaslatra emelték játékukat. Pétervári Ferenc, — a Pestről vidékre beosztott rendőrfőkapitány szerepében főleg ott játszott jól, ahol elhagyta magát ragadni a szenvedélytől és elfeledkezett a közönségről. Az Írnokot játszó Rovenszky sokszor megkacagtatta a nézőket, bár komikuma nem maradt szoros összefüggésben a darab tartalmával, hanem kissé hatásvadász helyzetkomikum volt. Imponáló, de kissé merev jelenség volt Pekarik István az ügyvéd sze repében; nem uralta eléggé feladatát. Meg kell azonban dicsérnünk a parasztembert ábrázoló Karsai Gáspárt, aki tempós beszédével és mozdulataival, meggyőző játékával hű képet adott Móricz parasztalakjáról. A két menyecske, Karsai Gáspárné és Knapp Mar.- temperamen tumosan játszottak, bár a feleség, Karsai Gáspárné helyenként elernyedt, sőt a szerepét sem tudta tökéletesen. Utoljára hagytuk Knapp J Lászlót, a fiatal rendőr megszemélyesítőjét, aki kiemelkedő alakítást nyújtott a jelenet legszebb részében, amikor egyedül maradt a parasztokkal és hirtelen mindannyiok nyelve megoldódott. elpanaszolták egymásnak mindazt, ami fájt, amit az „urak" hisztériája, erőszakossá, ga a torkukra forrasztott. Klincko kultúrtárs „Monti-csárdás" cimű zongoraszámával ért véget a kultúrműsor. A közönség Záreczky László rövid beszéde után átvonult a népkönyvtár termébe, hogy ott megtekintse a népművészeti kiállítást. Színes, gazdag világ tárult a belépők szeme elé. A falakról olaj és akvarell festmények, ceruza és tusrajzok sokasága tekint ránk, egyesek közülük valóban átlagon felüli tehetségről tanúskodva. Bagyura Béla, a kosuti munkásfiúból lett képzőművészetifőiskolai hallgató érett szoboralkotásai, mint a „Kévekötő asszony" (gipsz), vagy apró kerámikaí szob. rai és Kiss Sándor ugyancsak munkássorból művészpályára lépett hidaskürti fiú tehetséges festményei mellett (különösen mély átéléssel készült akvarell ön-arcképe), ott találjuk a galántai járás dolgozóinak szeretettel és igyekezettel készített munkáit: A festmények közül kitűnnek Rendhammer Károly képei, különösen portréi és tájképei, mig Záreczky László Múnkácsy-másolásai közül inkább a „Rözsehordó asszony" sikerült, mint a „Siralomház". Nem mindennapi tehetséget árulnak el Mokos Sándor galántai asztalos furnír-munkái, különösen a „Juhász", amely plasztikai hatásával és arányaival művészi tökéletesség felé közeledik. Ugyancsak megfogta a szemlélődőt Valásek Pál fafaragása, a „Mátyusföldi ház", amely egészében és részleteiben, gondos művészi kidolgozásában hűséges képét adja Mátyusföld népi építkezéseinek. Szép, művészi munka ez, bizonyára felfigyelnek rá képzőművészeti szakkörökben is. Meg kell említenünk a galántai járás asszonyai részérői mutatkozó nagy kézügyességet a kézimunkák készítése terén, amelyekből bőven jutott a kiállítás terme falaira és asztalkáira. Különösen kitűntek közülük Pifko Ferencné hímzései és horgolásai, Csemez Lajosné művészi ízléssel készített gobelin táskája és Heves Sándorné három apró gobelin képe. A galántai járás Csemadok vezetőségének ezt az egészsége

s kezdeményezését csak üdvözölhetjük és példaként állíthatjuk a többi járások elé. Mind a kiállítás, mind a Móricz Zsigmond-est színvonala felfelé törekvést mutat, ami eleve biztosítja a szocialista kultúra legfontosabb követelményét közel áll a tömegekhez, oktat, erkölcsi felemel, kedést é

s neme

s szórakozást nyújt egyszerre. GáJy Olga \