Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

8 UJSZ0 1952. október 8 ^ AzSzGKUP központi Bizottságának beszámolója TEINER GÁBOR értékesítő szervezetek gépezete mérhetetlenül felduzzadt. Mind a központban, mind vidéken sok begyűjtési és értékesítő szervezet gyakran egy és ugyanazon termék és nyersanyag begyűjtésével, értékesítésével foglalkozik. A begyűjtés és értékesítés tervezésében mutatkozó hibák miatt ész^.erütlen s rendkívül távoli szállítások fordulnak elő. A mezőgazdasági termékek begyűjtése, tárolása és értékesítése terén mutatkozó magas igazgatási költségek oka az, hogy a minisztériumok amelyek hatáskörébe ä begyűjtési és értékesítési szervezetek tartoznak — rosszul foglalkoznak az igazgatási költségek csökkentésével, nem ellenőrzik a begyűjtés alatt álló termékek önköltségét. A minisztériumi ellenőrzés hiánya teremt alapot mindenféle visszaélés számára, lehetővé teszi a begyűjtő szervezeteknek, hogy minden hiányt és veszteséget felvegyenek a begyűjtési költségek közé éa ezzel leplezzék rossz gazdálkodásukat. A begyűjtési, ellátási és értékesítő szervezeteknél a kellő rend és a takarékosság hiánya több milliárd rubelnyi veszteséget okoz. az államnak. Végül: még mindig nagyok az igazgatási költségek. Az utóbbi években az államigazgatás sok szervénél többízben csökkentették az igazgatási gépezetet. Ezt azonban főleg felülről, közigazgatási úton hajtották végre. A közigazgatási gépezet fenntartására szolgáló összegek csökkentése még mindig nem vált az intézmények és szerve zetek vezetőinek állandó gondoskodása tárgyává. Sok minisztérium és hivatal a megállapított státusokon felül alkalmaz dolgozókat. Nagy pazarlás fordul elő a területi, városi és kerületi intézmények és szervezetek gépezetében, A. tapasztalat azt mutatja, hogy az igazgatási gépezet munkájának tökéletesítése, valamint a begyűjtés ég az értékesítés szervezetének megjavítása szabaddá teszi és szabaddá fogja tenni a dolgozók egy részét. A gazdasági szervek és pártszervezetek kötelessége, hogy helvesen használják fel a szabaddá vált dolgozókat a népgazdaság fejlesztésének érdekében. A megfele. lő minisztériumok, a munkaerőtartalékok minisztériuma, a párt- és szakszervezeti szervezetek kötelesek gondoskodni arról, hogy ezek a káderek megfelelő termelési szakképzettséget kapjanak és erőiket a gazdaság olyan ágaiban használ hassák fel, amelyek fejlesztése a káderek számának növelését követeli. Az a tény, hogy a népgazdaság minden ágában előfordul a pazarlás. az anyagok, pénz és a munkaerő felhasználásában arról tanúskodik, hogy sok vezető megfeledke zett- a takarékosságról, nem fordi gondot az állami eszközök észszerű és gazdaságos felhasználására, nem gondoskodik kellőképpen az általa vezetett üzemben vagy intézményben folyó pénzügyi-gazdasági tevékenység irányításának megjavításáról. a pártszervezetek pedig nem veszik észre ezeket a hibákat és nem terelik jó irányba az ilyen vezetőket. A feladat az, hogy végetvessünk a gazdasági vezetők és pártszerve zetek közömbösségének a gazdálkodás terén mutatkozó gondatlan sággal és pazarlással szemben. A legszigorúbb takarékosság megvalósítása kérdéseinek mindig egész gazdasági ., és pártmunkánk középpontjában kell állnia. Fáradhatatlan nul gondoskodnunk kell arról, hogy a sKovjet embereket a közösségi, a szocialista- tulajdon óvásának szellemében neveljük. Gyökerében ki kell í-'ani minden felesleges anyag^ — és munkafelhasználást, valamint pénzkiadást, és rendszeresen biztosítani kell a termelési önköltségcsökkentés -feladatának teljesítését és túlteljesítését. Fokozni kell a harcot a gondatlanság ellen, erősen csökkenteni kejl az általános költ. Bégeket az iparban az építkezésnél, a közlekedésnél, a mezőgazdaságban, a kereskedelmi, begyűjtő és értékesítő szervezeteknél, határozottan meg kell valósítani az állami és gazdasági gépezet egyszerűsítését és olcsóbbá tételét, fokozni kell a rubelellenörzést a pénzügyi szervek részéről, továbbá az ellenőrzést a gazdasági tervek teljesítése és a takarékosság elvének betartása felett. Gazdasági kádereinknek a tökéletességig el kell sajátítaniok a szocialista gazdálkodás módszereit; kötelesek emelni technikai és gazdasági felkészültségűk színvonalát, rendszeresen javítani a termelés: módszereket, felkutatni, megtalálni és felhasználni a népgazdaság méhében rejlő tartalékokat. A népgazdaság fejlesztése terén ránk váró feladatok sikeres megoldása szempontjából óriási jelentőst ge van a szocialista munkaverseny továbbfejlesztésének. A párt mindig nagy figyelmet fordított a verseny megszervezésére és azt tartotta, hogy a szocialista munkaversenyben az a legfontosabb, hogy előrelendít se az elmaradottakat, hogy azok elérjék a legjobbak munkáját. Társadalmunk viszonyai közepette a szocialista építés minden szakaszán óriási szeTP repe van a munkában a példamutatásnak. A szovjet emberek saját tapasztalataikon nap mint nap arról győződnek meg, hogy a termelés jobb megszervezése, az új technika bevezetése, a mindenfajta tö. kéletesítés és találmány feltétlenül azzal jár, hogy könyebbé lesz a munka, fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A szocialista építés minden szakaszán tömegesen akad példája a dolgozók alkotó kezdeményezésének, amely biztosítja a szocialista termelés szüntelen növekedését és tökéletesitését. Népünk már régóta ismert alkotó kezdeményezéséről és találékonyságáról. A szocializmus ellenségei és különféle szócsöveik, a szocializmust olyan rendszerként tűntetik fel, amely elnyomja az egyéniségét. Nincs ennél együgyübb és vulgárisabb elképzelés. Bebizonyosodott, hogy a szocialista rendszer biztosította a személyiség felszabadulását, az egyéni és kollektív alkotás felvirágzását, megteremtette a feltételeket a néptömegek mélyén rejtő zó' képességek minden oldalú fejlődéséhez. Országunkban méltányolják és lelkeseri ösztönzik a becsületes munkát. A párt és a kormány széles körben alkalmazza a dolgozók jutalmazásának és kitüntetésének rendszerét a népgazdaság és a kultúra valamenyi ágában elért munkasikerékért?. Csupán á Nagy Honvédő Háború befejezése óta eltelt idő alatt a Szovjetunió érdemrendjeive! és érdemérmeivel 1,346.000 munkást, kolhozparasztot, tudóst, mérnököt és technikust, alkalmazottat, or vost, tanítót és egyéb dolgozót tüntettek ki, országunk 6480 dolgozója pedig kiemelkedő újító munkájáért megkapta a Szocialista Munka

( Hőse kitüntető címét. A párt-, szovjet-, gazdasági, szakszervezeti és komszomol-szervezetek feladata, hogy minél szélesebben kifejlesszék a munkaversenyt a szocialista építés minden területén, egész erejük kel támogassák az élenjárók és újítók kedvező eredményekkel járó munkáját és haladó kezdeményezéseit. állandóan terjesszék a kiváló mnukamódszereket az összes dolgozók között, segítve ezzel az elmaradókat. hogy az élenjárók színvonalára emelkedjenek. Az újnak a régi ellen az élenjáróknak az elmaradó ellen vívott harcában nemcsak az a fontos, hogy lássák az új társadalmi rendszert alkotó erőket, hanem állandóan fejleszteni is kel) ezeket az erőket, gondoskodni kell folytonos növekedésükről, a sikeres haladás érdekében szüntelenül szer vezni és tökéletesíteni kell őketf (G. M. Malenk o v elvtárs előadóbeszédének további részét la punk holnapi számában közöl jük.) Most volna 65 éves, de a fasiszta hóhérok nem engedték meg Steiner Gábornak, hogy megérje azt, amiért 15 éves kora óta harcolt, a szabadság napját. 1942. október 8-án a buchenwaldi koncentrációs táborban jezek a hóhérok megölték Steiner Gábort, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagját, pártunk odaadó és megalkuvás nélküli lelkes harcosát, három és félévi kínzás, fogvatartás után. Steiner Gábor 15 éves korában mint nyomdászinas került be a munkásmozgalomba Budapesten. A 19-es Magyar Tanácsköztársaság alatt kifejtett aktív tevékenysége miatt az ellenforradalmi pribékek halálra ítélték; már akkor el akarták tenni láb alól a munkásmozgalom hős harcosát. Sikerült megszöknie a horthysta terrorfiúk karmaiból. Visszajött szülővárosába, Komáromba, ahol tovább folytatta szabadságharcát, s aktív részese lett annak a harcnak, amelynek győzelme csak halála után, az általa is annyira szeretett és nagyrabecsült Szovjetunió segítségével, a dicső Vörös Hadsereg diadalával valósult meg. Az, hogy Steiner Gábornak sikesült a horthysta pribékek, a fehér terrorfiúk karmaiból kiszabadulni és szülővárosában, Komáromban letelepedni, nemjelentett megalkuvást, pihenést Steiner Gábor számára. Első pillanattól kezdve, ahogy egy kissé biztonságban érezte magát a München előtti Csehszlovák Köztársaságban, felvette újra a harcot a csehszlovák munkásosztály, a földmunkások és dolgozó parasztságunk jogainak, nagyobb darab kenyerének kiharcolásáért. Ez a vállalkozás a halál karmaiból kiszabadult Steiner Gábor számára a további megpróbáltatások, üldöztetések egész sorát jelentette. Aki ismerte a burzsoá Csehszlovák Köztársaságot, a csendőr- és rendörrendszert az első Csehszlovák Köztársaságban, az tudja azt is, mit jelentett vállalni ezt a harcot, amelynek élén Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. Steiner Gábor az egyik halálos veszedelemből megmenekülve, tisztában volt ennek a vállalásnak minden kockázatával, megismerkedett a kardlapok és gumibotok ütéseivel, de tántoríthatatlanul vállalta a harcot, vállalta élete árán is. Aki ismerte Steiner Gábort, tudja azt is, hogy Steiner Gáborral mindenről lehetett beszélni, tanácskozni, csak saját magáról, saját életéről, nehézségeiről és küzdelmeiről nem beszélt soha. Ami munkájáról, életéről ránkmaradt, az azoknak a szavaiból vált ismeretessé, akik örökre szívükbe zárták, akik szerették, akik számára felejthetetlen maradt Steiner Gábor emléke. Ha megkérdezzük a kosuti, diószegi, galántai földmunkásokat, akik részesei voltak az 1931-es kosuti földműves sztrájknak, majd szenvedő felek a kosuti csendőrsortüzben. megemlékeznek Steiner Gáborról, vagy ahogy általában említik „Gáborról". Elmondják, hogy amikor a sortűz után Major István már a börtönben volt, a falut fegyveres csendörörszemek zárták körül, hogy a falu lakossága tájékozatlanságban maradjon mindaddig, míg az ügyet „kivizsgálják", > akkor Gábor volt. az. aki a csendőrőrszemek között az útszéli árkokban négykézláb kúszva, a kertek alján át bejutott Kosutra, hogy tájékoztassa a faluban maradt elvtársakat, hogy erőt, lelket verjen azokba, akiket a legnagyobb terrorisztikus fenyegetések közepette hallgattak ki napról napra a burzsoázia bérencei, csendőrei. Az 1931. májusHn-i „Munkás" erről a helyzetről így emlékezik meg: „Az éjjeli házkutatások folyamán rögtön a lakásokban jegyzökönyveket vettek fel. Noha a falu teljesen magyar, a jegyzőkönyveket cseh éá szlovák nyelven vették fel és mindegyik azt tartalmazta, hogy mindennek az előidézője Major és hogy a csendőrökre közápor zúdult," A magyar földesurak, földbirtokosok és gyárosok orgánuma, az állandó revizionista politikát, magyar irredentizmust hirdető Prágai Magyar Hírlap ebben az esetben, mikor a magyar munkások életéről volt szó, egységfrontot köt a burzsoázia bérenceivel, a cseh csendőrökkel s azt kürtöli világgá, hogy „a vizsgálat megállapította, hogy a csendőrök jogosan használták fegyverüket, mert a támadó magyar munkások oldaláról revolverlövés dörrent el. Egy csendőrt megszúrtak, többet megsebesítettek. A csendörök és munkások összecsapásának kiprovokálásáért senkinek sem jut eszébe a csendőröket okolni, — írja tovább a Prágai Magyar Hírlap — hanem kizárólag azokat az izgatókat, akik a puskacsöveknek vezették a tömeget. A kiontott munkásvér lelkiismeretlen izgatók lelkét terheli — írja a csehszlovákiai magyar reakció lapja, a Prágai Magyar Hírlap". Igen, az „izgatók" és nem a magyar földesurak, a báró Kuffnerok, gróf Eszterháziak és Pálffyk lelkiismeretét terheli a kiontott munkásvér, akik a magyar dolgozókra küldték a cseh csendőröket. Az „izgatókat", az „izgatók" lelkiismeretét terheli a felelősség, akik a sztrájkmozgalom élére álltak, mikor egy munkás heti keresete 28—30 korona volt. Mikor a diószegi cukorgyár például olyan szerződést kényszeritett rá a cselédekre, hogy 16—18 órát kell dolgozniok, ami azt jelentette, hogy a túlórákat nem fizetik meg. A kosuti sortűz előzménye az volt, hogy a földmunkásokat Szlovákiában irtózatosan kizsákmányolták, 50 fillértől egy koronáig terjedő órabérük volt ebben az időben és Kosuton azért léptek sztrájkba, hogy kiharcolják a 30 százalékos béremelést, A magyar reakció szócsöve igazolni igyekszik a gyilkos csendőrgolyó jogosultságát. A négy halott ott fekszik a kosúti Főtéren és Gottwald elvtárs szót emel a magyar munkások kiontott véréért ezekkel a szavakkal: „Drágán fogtok megfizetni minden csepp kiontott munkásvérért"... És a párt, Gottwald elvtárs katonája, Steiner elvtárs az, aki négykézláb kúszva bejut a faluba, hogy a párt viga szát,, a párt támogatását vigye azoknak, akiket a válogatott módszerekkel hallgatnak ki, hogy vallomásaik saját érdekeik ellen, a párt ellen legyenek felhasználhatók. Steiner Gábornak ezt és ehhez hasonló többi hőstettét nem felejtették el azok, akik harcostársai voltak ebben az időben, amikor a szegénység Szlovákiájában egy falat kenyérért, munkáért folyt a harc. Siroky elvtárs, Szlovákia Kommunista Pártjának elnöke, akit Steiner Gáborhoz szoros, benső elvtársi kapcsolatok fűztek, a Nemzeti Arcvonal februári ülésén né hány nagyon jellemző összehasonátást tett a mult és a mai felszabadult népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság között. Megemlítette, hogy tavaly, 1951-ben egy munkáscsalád megközelítőleg másfélszer annyi húst, kenyeret, cukrot, majdnem kétszerannyi tejet, lisztet, tojást fogyasztott, mint a háború előtt. Természetesen úgy értve, hogyha nem volt akkor munkanél küli. Az átlag munkabér 22 korona 50 fillér volt a München előtti Köztársaságban. a válság idején pedig 17 korona 80 fillér. x Egy parasztcsalád tagjára évi 2044 korona 40 fillér fogyasztás jutott, vagyis 170 koronát fogyaszthatott havonta. Ebben az átlagban a tehetősebb parasztok is benne vannak. így el tudjuk képzelni, hogy mi jutott egy szegény parasztra. A parasztok adóssága 5 milliárd koronára rúgott. Ez volt a helyzet abban a köztársaságban, amelyben Steiner Gábor harcolt pártunk élén Gottwald elvtárs vezetése mellett, Siroky elvtárs oldalán a munkáért, a kenyérért, azokért a célokért, amelyeket ma valósítunk meg, amikor elérkeztünk oda, hogy az ipari termelést egy év alatt 26% kai tudjuk emelni ami annyi, mint egész Szlovákia évi ipari termelése volt 1937-ben tehát abban az időben, mikor még Steiner Gábor is pártunk, dolgozó népünk . aktív harcosa yolt Az idén körülbelül 40%-kal lesz magasabb nehézipari termelésünk, mint tavaly volt. Harminckilenc új Uzem

( 50 jelentős új önálló termelőberendezés a már meglévő üzemekben szaporítja az eddigieket egy év alatt. 1951-ben az ipari termelés 19 és fél százalékkal emelkedett, a nehéziparé, 36.3%-kal. így a mult évben az 1937-es ipari termelésnek három és félszeresét értük el. A szegénység országából gazdag országgá nő az a Csehszlovák Köztársaság, amelyért Steiner Gábor életét áldozta fel. Az 1952-es költségvetésben az 1949-es 405,320.000 korona helyett 1952-ben 1.438,831.000 koronát irányoztunk elő óvodákra. A nefhzeti- és középiskolákra 1949ben 3.961,756.000 koronát, 1952-ben 7.611.433.000 koronát; az ifjúság üdültetésére 1949-ben 215,268.000 koronát, 1952-ben 720,598.000 koronát; a tudomány fejlesztésére és ápolására 1949-ben 124606.000 koronát, 1952-ben 217,776.000 koronát; a művészet támogatására 1949ben 455,103.000 koronát, 1952-ben 826,588.000 koronát irányoztunk elő. íme, itt tartunk ma. tíz évvel Steiner Gábor halála után. Ezek azok az eredmények, amelyeket el tudtunk érni páiítunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja, vezetése alatt, amelynek Steiner Gábor odaadó, lelkes harcosa volt. 1938-ban, mikor Csehszlovákia legdrámaibb pillanatait élte, mikor a lét vagy nemlét kérdése előtt álltunk, mikor a müncheni árulás megtörtént, amikor az azóta ilyen eredményeket elért Köztársaságot koncul dobták az imperialista és fasiszta fenevadak elé, Steiner Gábor látta ezt a jövőt, látta a mai perspektívát és ez indította arra, hogy minden erejét megfeszítve mozgósítsa Csehszlovákia dolgozó népét, a csehszlovákiai magyar dolgozókat pártunk zászlaja alá a müncheni árulás elleni harcban, hazánk függetlenségének megvédéséért. Ezért volt szervezője és kezdeményezője a felejthetetlen tornóci népmanifesztációnak a müncheni árulás ellen, hazánk dolgozóinak megbonthatatlan egysége mellett, a proletár nemzetköziség szellemében, a «seh, szlovák, magyar, német, lengyel, ukrán dolgozók harci közösségével. . Steiner Gábor személyében örök időkre becsülni fogjuk a proletár nemzetköziség eszméjének megtestesülését. Ez a tornóci népmanifesztáció kicsúcsosodása volt ennek az eszmének abban az időben, mikor a reakció a legnagyobb nyomást gyakorolta az itt élő magyar dolgozókra Eszterházy és Jaross személyében. Steiner Gábornak azáltal, hogy a pártunk zászlajára tűzött proletár nemzetköziség eszméjét' mindenkor szem előtt tartotta, sikerült még ezekben a kritikus napokban is mozgósítani a csehszlovákiai magyar dolgozókat az áruló müncheni politika ellen. Steiner Gábort 1939 júliusában a német fasiszták elhurcolták Prágából Drezdába, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba, ahol három és fél keserves esztendőt töltött, de nem vesztette el hitét és meggyőződését s utolsó levelében a cenzúrát kijátszva, családjának egy utolsó üzenetet küld, amely világosan mutatja, hogy Steiner elvtárs az akasztófa árnyékában, a hóhérok kezében is bízott a jövőben, bízott a győzelemben, mikor azt írta: olvassátok el Ady Endre „Anya és lánya" című versét: „Nem, kis lányom, nem lesz így mindig, De te ne búsulj, te dalolj. Már készül a t

e boldogságod Tá

n valahol." Igen, már készül a mi boldogságunk, azoknak a boldogsága, akikért harcolt és meghalt Steiner elvtárs. Épül nem vala.hol. hanem itt, a komáromi hajógyárban, a keletszlovákiai kohókombináton, egységes földműves szövetkezeteinkben, véges végig az egész szabad, boldog Csehszlovák Köztársaságban, a nép hazájában, amelyért harcolt és meghalt az, akinek emlékét örökké őrzik a csehszlovákiai dolgozók. Lörincz Gyula.