Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

6 m %io í 1952 október 8 Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója a háborús idők óriási nehézségei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül ellátták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhozrendszer nélkül, a kolhozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfokú politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot. A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat áll a párt előtt, hogy megvalósítsa a mezőgazdaság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztését. A párt a háborúutáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezetigazdasági megerősítésére, arra, hogy segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon növelje a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további fellendítése szempontjából nagy jelentősége volt a kis kolhozok egyesitésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást Jelenleg 97.000 megnagyobbodott kolhoz van az 1950 január elsejei 254.000 kiskolhoz helyett. A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések megvalósitásának eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, amelyeket a háború és azt következőleg az 1946. évi erős aszály okozott s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háborúelőtti színvonalát. A háború utáni években gyors ütemben helyreállt a vetésterület, növekedett a terméshozam, emelkedett a gabonanieműek, ipari növények, takarmánynövények, a vetemények, a konyhakerti, kobakos és egyéb gazdasági növények össztermelése. Az összes gazdasági növények vetésterülete 1952-ben 5.3 millió hektárral haladta túl a háború, előtti színvonalat. A gabonatermelés a háború befejezése után harmadik évben állt helyre és a következő években növekedett; ezzel együtt nagyban növekedett az árugaboma mennyisége. Az idei 1952-es évben a gabonatermés 8 milliárd pudot tett ki.. (Viharos taps.) Emellett a legfontosabb élelmiszernövény — a búza — termése 1940-hez viszonyítva, 48 százalékkal növekedett. (Taps ) Xlymódon a gabona-probléma, amelyet régebben a legélesebb, legkomolyabb porblémának tartottak, sikeresen megoldódott, végérvényesen és visszavonhatatlanul megoldódott. (Hosszantartó, viharos taps.) A háború utáni időszakban különösen gyors ütemben 'fejlődött a gyapot- és cukorrépatermelés: 1951ben az össz-gyapottermelés 47 százalékkal, a cukorrépa termelés pedig 31 százalékkal multa feltíl a háborúelőtti színvonalat Ebben az évben még gazdagabb termés érett ezekből a rendkívül fontos növényekből. Túlszárnyaltuk a háború előtti színvonalat az oJajosnövényekböl, a burgonyából és a takarmánynövényekböj is. Ezel kapcsolatban a nedvdús takarmányok (gumótermésü takarmányok, kobakos takarményféleségek és silónövények) terméshozama már 1951-ben 25 százalékkal felülmúlta az 1940. évi színvonalat. A háború utáni években jelentősen fokozódott a len, a zöldségfélék és a kobakosok termelése. De mert a párt- és a szovjetszervezetek, valamint a mezőgazdasági szervek nem fordítottak kellő figyelmet e fontos növényfajták termelésére, a len és zöldségfélék termelése sokhelyütt még nem érte el a háborúelőtti színvonalat. Az idén éppúgy, mint az elmúlt években is. sik&resen teljesitik az állami gabonabeszolgáltatási tervet, a gyapot, cukorrépa, olajosmagvak, burgonya zöldségfélék valamint más földművelési termékek, úgyszintén az állattenyésztési termékek beszolgáltatásának állami tervét. Földművelésünk mind szakszerűbbé, mind termelékenyebbé válik, s mind több és több áruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát Most, amikor a gabonaproblémát sikeresen megoldottuk, a földművelés eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható a gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajosnövények, a takarmányfélék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is nagy sikert < értünk el. Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi kistermelékenységü külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban "valamennyi mezőgazdasági növény 1950. évi vetésterülete 1.4-szerese volt az 1913, évinek, s emellett a gabonanövények vetésterülete 5 százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kobakosok vetésterülete több mint 2.4 szeresre, a takarmánynövényeké pedig több mint 11- szeresre szökött fel. A növénytermelés árutermékének összértékéből jelenleg több minit 40 százalék az ipari növényekre esik. Dúrva hiba lenne tehát, ha a földmüvelés sikereit csak a gabonafélék termelési színvonala alapján ítélnénk meg A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak új technikával való felszerelésére. Enélkül nem oldhattuk volna meg olyan rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további feljlesztésének feladatát. Ez idő alatt a gép- és traktorállomány nagy mennyiségű új, . tökéletesebb, lánctalpas Diesel-motoros traktorral, magánjáró-kombájnnal, szénakaszálógéppel, cukorrépa-kombájnnal, lenkombájnnal, gyapotszedő és más magastermelékenységű géppel gyarapodott. A gép- és traktorállomások és szovhozok traktorállományának teljes kapacitása a háborúelőtti színvonalhoz képest 59 százalékkal, a kombájnállomány pedig 51 százalékkal növekedett. Sok új gépet kapott a mezőgazdaság a nagy munkaigényü állattenyésztési folyamatok gépesítésére is. A mező- és erdőgazdasági munkák gépesítésének jelentős kibővítésével összefüggésben a háború utáni években megnövekedett a gépállomások hálózata; a mezővédő erdőültetések munkájának gépesítése céljából jelentős számú új védőerdősáv-létesítő állomást, a talajviz-'lecsajpoló, valamint a rét- és legelő javító munkák gépesítése céljából sok új talajjavító állomást, s a nagy munkaigényü állattenyésztési folyamatok gépesítése céljából számos új állattenyésztési gépállomást szerveztünk. Az egész időszakban összesen 1546 új gép- és traktorállomást, uédőerdösáv-létesítö ál •lomást, talajjavító állomást és állattenyésztési gépállomást létesítettünk. Az összes ilyen állomások száma jelenleg 8939. A mezőgazdaság fejlesztésének háború utáni sikerei még nagyobb földművelési feladatok megoldására teremtették meg a feltételeket. A népgazdaság érdekei és a szovjet nép jóléte további emelésének feladatai a mezőgazdasági termelés még nagyobb mértékű fokozását követelik. Az ötödik ötéves terv irányelvei öt év alatt a teljes termelés, következő arányú növelését irányozzák elő: a gabonafélékét 40—50 százalékkal. ezen belül a búzáét 55— 65 százalékkal; a nyersgyapotét 55 —65 százalékkal; a rostlenét 40—50 százalékkal; a cukorrépáét 65—70 százalékkal; a napraforgóét 50—60 százalékkal; a burgonyáét 40—45 százalékkal; a takarmánynövények termelését pedig körülbelül két-háromszorosára. Ma amikor már elértük és túlhaladtuk ^ vetésterületek háborúelőtti színvonalát, a mezőgazdasági termékek növelésének egyetlen helyes iránya a terméshozam további, minden eszközzel való fokozása. A földművelés terén a terméshozamok emelése a fő feladat. E feladat sikeres megoldása szükségessé teszi, hogy megjavítsuk a mezei munkák minőségét, megrövidítsük elvégzésük idejét megjavítsuk a traktorok és mezőgazdasági gépek kihasználását befejezzük a legfontosabb földművelési munkák gépesítését biztosítsuk. hogy a kolhozok és szovhozok a lehető leghamarább elsajátítsák az évelöfüves-vetésforgó alkalmazását, megjavítsuk a vetömagellátást, mindenütt meghonosítsuk a helyes talaj megmunkálási módszereket, növeljük a felhasznált mütrá gya és az öntözött földek mennyisé gét. Fokoznunk kell a gép- és traktorállomások szervező szerepét a kolhozokban, s növelnünk kell a gépés traktorállomások felelősségét a mezőgazdasági növények terméshozam- és begyűjtési terveinek teljesítéséért. valamint az állattenyésztés fejlesztéséért. Földmüvelésünk váljon még termelékenyebbé és szakszerűbbé; alkalmazza a korszerű füvetést és a helyes vetésforgókat; legyen a többi növényénél magasabb az ipari és a takarmánynövények, valamint a zöldségfélék és a burgonya vetésterületének aránya. A háború utáni években a földmüvelés fellendítése terén elért komolya sikerek nyomán az állattenyésztés minden módon való fejlesztése lett a párt és az állam központi feladata a mezőgazdaság fejlesztésében. Az 1945 júliusától 1952 júliusáig eltelt időszak folyamán a Szovjetunió szarvasmarha állománya 13.4 millióval, juhállománya 418 millióval, sertésállománya 21.2 millióval és lóállománya 5.6 mijilóval növekedett. 1948-ig a gazdaságok minden kategóriája elérte a szarvasmarhaállomáiiji 1940. évi, háborúelőtti számbeli színvonalát; ezt a színvonalat a juhállomány terén 1950-ben, a sertésállomány terén ez évben érték el. Az állattenyésztési termékek termelésének szilárd alapokra helyezése, érdekében a párt különös figyelmet fordított a kolhozok és szovhozok közösségi haszonállattenyésztésének fejlesztésére. Ma már a kolhozállattenyésztés a szovhozállattenyésztéssel együtt mind az állatállományban való számbeli részesedés, mind az állattenyésztési termékek termelése terén országszerte uralkodóvá vált. A Szovjetunió hús, tej, zsiradék, tojás, gyapjú és bőr teljes és árutermelése egészében már felülmúlta a háborúelőtti színvonalat. (Taps.) A lakosság állattenyésztési termékek iránti növekvő szükségletének és a könnyűipar fokozódó nyersanyag szükségletének kielégítése végett szükség van az állattenyésztés. további jelentős fellendítésére. Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete megszabja, hogy öt év alatt az egész mezőgazdaság szarvas marhaállományát 18—20 százalékkal, ezen belül a kolhozok közös tulajdonban lévő szarvasmarha állományát 36—38 százalékkal, gyarapítsák; az egész juhállományt 60— 62 százalékkal, a kolhozokét pedig 75—80 százalékkal; az egész sertésállományt 45—50 százalékkal, a kolhozokét viszont 85—90 százalékkal; az egész lóállományt 10—12 százalékkal, s a kolhozokét 14—16 százalékkal; végül pedig, hogy a kolhozok baromfiállományát 3—3.5-szeresre növeljék. Az irányelvek megszabják továbbá, hogy a hús- ésszalonnatermelést 80—90 százalékkal, a tejtermelést 45—50 százalékkal, a gyapjútermelést 2—2.5-szeresre, a kolhozok és a szovhozok tojástermelését pedig 6—7-szeresre emeljék. ( Az állattenyésztés fejlesztése terén főfeladatunk továbbra is a kolhozok és szovhozok közösségi állatállományának növelése, az állatállomány hozamának egyidejű jelentős > növelésével. E feladat sikeres megoldása érdekében mindenekelőtt valamennyi kolhozban és szovhozban szilárd takarmányalapot kell létesíteni, az állatok számára jó istállót kell biztosítani, valatmnt széles körben kell gépesíteni az állattenyésztés munkafolyamatait. Az állattenyésztést . nagyhozamúvá kell fejleszteni, hogy sok árut adjon és jövedelmező legyen. Fokoznunk kell a kolhozok és szovhozok állatállományának minőségi megjavítására irányuló munkákat, biztosítanunk kell a meglévő nagyhozamú tenyészállatfajták gyors szaporítását és új fajták kitenyésztését. Az állattenyésztés egészséges fejlődése csak akkor lehetséges, ha az állatállomány növekedését helyesen kapcsoljuk össze az állatok minőségének tömeges megjavítasával és hoza muk növelésével. A háború utáni években a szovhozok jelentősen megnövekedtek és megerősödtek, a háború előtti színvonalhoz viszonyítva jelentősen kiterjesztették vetésterületüket, nö vélték haszonailatállományukat és mezőgazdasági termelésüket. Ugyanakkor azonban a szovhozok munkájában komoly hiányosságok is mutatkoznak. A szovhozmunka egyik legfőbb hiányossága, hogy a szov hozok jelentős részében magas a gabonafélék, hús-, tej- és egyéb termékek előállításának önköitsége. A soküzemágú gazdaság kifejlesztése, a termelés szervezetének megjavítása, a leginkább munkaigényes folyamatok komplex gépesítésének meghonosítása, a gazdasági növények terméshozamának, s az állattenyésztés hozamának növelése alapján biztosítanunk kell a szovhozok árutermelöképességének további fokozását és termelésünk önköltségének jelentős mértékű csökkentését. A mezőgazdaság további fejlesztése szempontjából nagyjelentőségű az öntözőrendszerek építése és a mezővédő erdősávok létesítése. Már a háború előtti években sok korszerű technikával felszerelt nagy öntözőrendszer épült, s ugyanakkor a régi öntözőrendszereket is újjá alakítottuk. Ennek eredményeképpen a ténylegesen öntözött földek területe a középázsiai köztársaságokban és a Szovjetunió más vidé kein másfélszeresére emelkedett, s ez lehetővé tette, hogy sikeresen oldjuk meg a gyapottermelés jelentős mértékű növelésének fontos feladatát. A mezővédő erdősávok létesítését is megkezdtük. A háború utáni években még nagyobb arányokat öltött az öntözőrendszerek építésének és a mezővédő. erdősávok létesítésének munkája. Nagy öntözőrendszerek épülnek a kaukázusontúli köztársaságokban, ahol a ténylegesen öntözött földek területe e munkák eredményeképpen már a legközelebbi években több mint másfélszeresre emelkedik. 1947 óta folynak a központi feketeföldövezet, a kurszki, oreli, voronyezsi és tambovi terület rendkívül termékeny, de aszályos földjeinek öntözhetövé tételére irányuló munkálatok, hogy biztosíthassuk a' gabonanemüek, ipari és egyéb gazdasági növények termésének állandóságát. 1948 óta a Szovjetunió európai részének sztyeppés és erdössztyeppés területein erős ütemben folyik a nagy állami védőé rdösávok, a kolhoz- és szovhoz-mezövédő erdősávok telepítése, valamint a tavak és víztárolók építése. Az elmúlt három és félesztendöben a kolhozok, szovhozok és erdőgazdaságok 2.6 millió hektár területen létesítettek mezővédő erdősávokat, s több mint 12.000 tavat és víztárolót építettek. A mocsaras területeken, elsősorban Bjelorussziában, a Balti Köztársaságokban — a háborúelőtti időkhöz hasonlóan — nagy arányokban folyik a mocsarak és mocsaras földek kiszárítása. Nagy távlatokat nyit meg a mezőgazdaság előtt a volga-, a don, a dnyepr és az amudarjamenti hatalmas vízierőművek és öntözőrendszerek építése, valamint a Leninről elnevezett Volga—Don hajózható csatorna megnyitása. Az említett vízierőmüveknek és öntözőrendszereknek megépítése ,több mint 6 millió hektárnyi újabb földterület öntözését teszi lehetővé, továbbá 22 millió hektár területű legelőnek nyújt helyenként öntözéssel egybekapcsolt vízellátást, s nagy lehetőségeket biztosít a mezőgazdasági termelés villamosítására, a villamosszántás alkalmazására, villamoskombájnok és egyébb villamos mezőgazdasági gépek használatára. Az új öntözőrendszerek építésén kívül az összes öntözött földeken sikeresen folyik az áttérés az új öntözési rendszerre. Ennek ered ményeképpen az öntözött földparcellák jóval nagyobbak lesznek, minthogy a kisebb öntözőhálózat kedvezőbben elhelyezhető és csökken az állandó öntöző^satornák mennyisége. Az állandó öntözőcsatornákat ugyanis ez esetben ideiglenesekkel helyettesítik. Mindezek alapján sokkal tökéletesebben kihasználható az öhtözőtt földkerület és az öntözővíz,, s jobb feltétélek alakulnak ki az öntözéses földművelés gépesítésére. Az öntözés fejlesztésére, a mezővédő erdősávok létesítésére, az elmocsarasodott földek kiszárítására előirányzott nagyszabású munkálatok elvég zésel mezőgazdasagunk iger. magas színvonalra fog emelkeuni, s országunk az időjárás minden szeszélye ellen örökre biztosítva lesz A feladat az, hogy sikeresen és határidőre teljesítsük az öntözés kifejlesztésére, a mezővédő erdősávok telepítésére és a mocsarak lecsapolására előirányzott munkálatokat. A párt-, szovjet és gazdasági szerveknek a legnagyobb figyelmet kell majd fordítaniok erre az ügyre. Rendkívüi fontos azoknak az intézkedéseknek a végrehajtása is, amelyet a Szovjetunió európai részének nem-feketelöldü területein biztosítani fogják a mezőgazdasági növények terméshozamának emelkedését, Mint tudjuk, a nem-feketeföldü övezet kerületeiben nagyok a lehetőségek a földművelés és 1 az állattenyésztés eredményes fejlesz tésére. Ezeknek a kerületeknek az éghajlata ugyanis rendkívül kedvező, mindenütt bőven van csapadék. Mégis a mezőgazdasági * növények terméshozama ezekben a kerületekben még mindig alacsony. Az állandó jó termés biztosítása érdekében itt elsősorban is széleskörűen meg kell szervezni a talaj meszezését, bőséges trágyázását és műtrágyázását, fokozni kell a füvetést és meg kell javítani a talajmüvelést. Párt-, szovjet- és mezőgazdasági szerveink a mezőgazdaság háború utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gép- és traktorállomások és a szovhozok vezetését. Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok. Melyek a hibák és a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén, s mik itt a feladatok? Elsősorban rá kell mutatni arra, hogy egyes vezető funkcionáriusok, — különösen a kiskolhozok egyesítésével - kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kolhozépítés kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elő, hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok lakosságának egyesítését nagy kolhozfalvakban, hogyják tönkremenni az összes régi kolhozépületeket és lakóházakat, s emeljenek új helyen nagy »koihoz-lakőtelepeket« és »kolhoz-városokat«, ^mezőgazdasági városokat^ Ök ebben látták a kolhoz szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a másodlagos fogyasztói feladatokat helyezték előtérbe: a kolhozok mindennapi élete berendezésének feladatait. E feladatoknak kétségtelenül nagy jelentőségük van, ezek a feladatok azonban mégiscsak másodlagosak, alárendeltek és nem löntő jelent" ségüek. E feladatokat csupán a ter- , melés fejlesztésének alapján lehet megoldani. Ha megfeledkezünk a döntő termelési feladatokról, vagy lebecsüljük ezek jelentőségét, ezzel helytelen irányba terelhetjük egész gyakorlati munkánkat a falun, megnehezíthetjük a kolhozok további felvirágzását és kárt okozhatunk mind magának a mindennapi élet berendezésének, mind az egész szocialista építés ügyének. Pártunk idejekorán intézkedéseket tett a kolhozépités e helytelen irányzatainak felszámolására. Párt-, szovjet és mezőgazdasági szerveink kötelesek továbbra is állandóan gondoskodni a kolhozok közös gozdaságának erősítéséről és fejlesztéséről. A közös gazdaság a kolhozok főereje, ezen az alapon kell biztosítani a kolhozok árutermelésének növelését, s a kolhozparasztság jólétének és általában ..életviszonyainak további megjavítását. Rá kell mutatni továbbá arra, hogy számos kolhozban és szovhozban nagymértékben folyik a segédüzemek, mint tégla-, cserépgyár stb. építése. A tapasztalat megmutatta, hogy az építőanyag így nem kevesebbe, hanem többe kerül, s a mi a döntő, megfeledkeznek közben a mezőgazdasági termények termelésének fokozásával összefüggő feladatok megoldásáról, ami viszont visszatartja a mezőgazdaság fejleaa-