Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

3952 október 8 UISZO Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója tését. Ezen a helyzeten javítani kell. A kolhozok és szovhozok minden erőfeszítését a sokágazatú közös gazdaság fejlesztésére kell össz pontosítani azzal a céllal, hogy a lehető legtökéletesebben kihasználják gazdasági és természetadta lehetőségeiket a gabona-, gyapot , cukorrépa-, Vjen-, burgonya , hús-, tej-, tojás-, gyapjú-, zöldség-, gyümölcs-, tea stb. temelés legmesszebbmenő fokozására. Ami pedig az építőanyagok és egyéb ipari termékek gyártását illeti, állami és szövetkezeti iparunknak megvan a lehető sége és köteies is teljes mértékben, s ugyanakkor olcsóbban kielégíteni a kolhozok és szovhozok ilyenirányú szükségleteit. Meg kell mondani azt is, hogy he lyenkint még mindig előfordul a kolhozjavak elherdálása és- a kolhozalapszabályok másirányú megsze gése. Egyes párt , szovjet és mezőgazdasági szervek funkcionáriusai ahelyett, hogy őrködnének a kolho zok kqzös gazdaságának érdekei felett. maguk kótyavetyélik el a kolhozvagyont. s a kolhozokkal kap csolatban rátérnek a szovjet törvé nyek durva megszegésére, az önkényeskedés és törvénytiprás útjára. Tisztségükkel visszaélve, közös földeket sajátítanak ki a maguk szá mára, arra kényszerítik a kolhozve zetöségeket és kolhozelnököket, hogy ingyen, vagy oléšó áron bocsássanak rendelkezésükre gabonát, húst, tejet és egyéb termékeket, rosszabb minőségű állataikat " a közösből jobbakkal cseréltetik ki stb. Ezek a kolhoz és államellenes cselekmények súlyos károkat okoznak a kolhozparasztságnak, gátolják a kolhozok további szervezeti és gazdasági megszilárdulását, aláássák a párt és a szovjet állam tekintélyét. Erélyesen véget kell vetni annak, hogy bárki is vétsen a kolhoz-alapszabályok ellen. A szocialista állani törvényének teljes szigorával, mrnt a kolhozrend ellenségeire kell lesújtani mindazokra az egyénekre, akik a kolhozvagyont elherdálják. Rá kell mutatni továbbá arra. hogy a párt-, szovjet- és mezögaz dasagi szervek nem foglalkoznak kielégítően az o!;"»n fontos kérdések kel, mint például a munka megszervezése a kolhozokban. Mint tudjuk, egyes kolhozvezetök a munkaszerve zés kérdésében helyt^en irányvonalat követtek, meghbnosífbtták a külön munkacsapatokat és megszün tették a termelöbrigádokat. Ez a gyakorlatban a gabonatermelés gépesítése ellen irányult, s a kolhozok meggyengülésére vezetett. Az a munka, amit e hibák és eltévelyedő sek megszüntetése érdekében végeztünk. lehetővé tette a munkaszerve zés lényeges, megjavítását és a termelöbrigádok megszilárdítását a kolhozokban. Ezen a téren azonban még mindig komoly hiányosságok vannak. Sok kolhozban a termelő brigádok nem állandó összetételűek. nem bocsátják állandó, rendelkezésükre a inímkaeszközöket, ami az egyéni felelősség megszűnésére ve zet, s a fejetlenség miatt sok munkaidő fecsérlödik el. Ez csökkenti a munkatermelékenységet és a mező gazdasági munkák késedelmes elvégzését idézi elő. A párt-, szovjet- és mezőgazdasági szervek kötelesek állandóan gondoskodni a munkaszervezés megjavításáról a kolhozokban. A kolhozokban be kell vezetni a jövedelemelosztás haladóbb rendszerét. A kolhoz tagjai között az ar tyel jövedelmét a javukra írt mun kaegységek, valamint a brigádjuk, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges termésered mények arányában kell elosztani Ez módot nyújt majd a munkatér melékenység jelentékeny emelésére, az egyenlősdi végleges megszűnte tésére és elő fogja segíteni a -munkaegység értékének további emelke dését. Rá kef] mutatni arra is, hogy a mezőgazdaság vezetése terén még mindig nem szűnt meg teljesen egyes gyakorlati „érdések sablonos, formális megoldása. A párt-, szov jet- és gazdasági vezetők gyakran nem veszik figyelembe a konkré* hely' viszonyokat, valamennyi kerület számára egyformán agroteclini kai. állattenyésztés, munkaszerve zési stb. útmutatásokat adnak. Az ilyen előírások egyes kerületei? és gazdaságok számára ugyan szükségesek és hasznosak lehetnek, más kerületek és gazdaságok szempontjából azonban gyakran haszna vehetetlenek, sőt egyenesen káro sak. A part-, szovjet- és gazdasági vezetők között még mindig akadnak olyaAok. akik úgynevezett közepes mutatószámokból kiindulva ítélik meg, s próbálják vezetni a mező gazdaságot. Ezek a vezetők a kö zepes terméseredményekből állapítják meg a terméshozam előirányzatokat, s ugyancsak a közepes erei' mények alapján szabják meg az ál lattenyésztés hozamát. Ha rrfegelégszünk az átlagteljesítményekkel, nem tűnnek 'szemünkbe az el maradó kerületek, kolhozok és szov hozok, amelyeknél rosszul mennek az ügyek é' nem tudunk idejekorán hatékony intézkedéseket tenni, hogy ezek megkapják a szükséges segítséget. Az átlagteljesítmények mögött nem tudjuk meglátni azokat a kerületeket, kolhozokat és szovhozokat sem, amelyek messze előrejutottak, amelyek számára a közepes mutatószámokon alapuló feladatok nincsenek mozgósító hatással, sőt egyenesen visszafelé húzzák őket, gátolják fejlődésüket. Végül meg kell moldani. hogy lé nyeges hibák mutatkoznak a tudomány eredményeinek és az élenjá ró tapasztalatoknak a mezőgazda ságban való meghonosításával kap csolatban. Nálunk sok élenjáró kolhoz, gép- és traktorállomás és szov hoz van, sokezer az élenjáró dolgozók száma a mezőgazdaságban. E dolgozók a tudomány, eredményeinek alkotó alkalmazásával nag? eredményeket érnek el a terméshozam növelésében és az állattenyésztés hozamának emelésében. Még mindig nem folyik azonban kielégítően az élenjáró tapasztalatok népszerűsítése és meghonosítása a kolhozok és szovhozok termelésében. Mezőgazdasági tudományunk nagyban hozzájárult a mezőgazdaság fellendíté séhez. A mezőgazdasági tudományban a tudományellenes, reakciós eszméket leleplezték és szétzúzták és ez a tudomány jelenleg az egyetlen helyes alapon — a materialista-micsurini alapon — fejlődik és felvértezi dolgozóinkat a mezőgazdaság fejlesztésérc irányuló tevékenységükben. Az eredmények ellenére azonban a mezőgazdasági tudomány még mindig elrriarad a kolhoz és szovhoztermelés igényei mögött. A szocialista mezőgazdasági rendszer tág teret nyújt a tudomány számára, lehetővé teszi a tudomány eredményeinek és az élenjáró tapasztalatoknak gyors elterjesztését, azt. hogy azok valamennyi kolhoz, gép és traktorállomás és szovhoz közkincsévé váljanak. A párt- és szovjet szervezetek s a mezőgazdasági szervek legfontosabb kötelessége, hogy minden módon fejlesszék a tudományos és gyakorlati munkatársak alkotó kezdeményezését, gyarapítsák ' a magas terméshozam és a nagyhozamú állattenyésztés meste reinek sorait, támogassanak min dent, ami élenjáró, haladó, minél hamgrabb meghonosítsák a kolhozés szovhoztermelés valamennyi ágában a tudomány eredményeit és a? élenjáró mezőgazdasági tapasztala tokát. Elvtársak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének Földmüvelésünk és állattenysztésünk ma újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges hogy a közeli években gazdag technikával felszerelt kolhozaink, gép- és traktorállomásaink és szovhozaink még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fejlesztésében; élelmiszerböség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő könnyűiparunk számára. (Hosszantartó taps.) c) Áruforgalom, közlekedés és hírközlés 1 Az ipar és a mezőgazdaság növekedésével együtt fejlődött az ország áruforgalma. A háború utáni évek ben az állami és szövetkezeti keres kedelem árúforgalma 2.9-szeresre növekedett és jóval túlhniadta a háború előtti színvonalat. 1951 ben az állami és szövetkezeti üzletek útján több árut adtak el a lakosságnak, mint 1940-ben: húsból és húsárukból 80 százalékkal, halból és haltermékekből 60 százalékkal, állati zsiradékból 80 százalékkal, növényi és egyéb zsiradékból majdnem kétszer annyit, cukorból 70 százalékkal, szövetekből 80 százalékkal, lábbeliből pedig 50 százalékkal többet. Megnövekedett az állami és szövetkezeti kiskereskedelmi hálózat, jelentékenyen bővült a választék és megjavult az eladott áruk minősége. De kereskedelmi téren még mindig sok nálunk a komoly fogyatékosság A kerskedelmi szervezetek még gyengén tanulmányozzák a lakosság igényeit, hibákat* követnek el az áruk ódaszállítása és elosztása. terén a területeken és a köztár saságokban. A vásárló kiszolgálá sát egész sor helyen rosszul szervezték meg. A feladat, az, hogy rövid időn belül kiküszöböljük - a meglévő fogyatékosságokat és a szovjet ke reskedelmet új. magasabb szintre emeljük' Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete az ötéves terv végéig 1950-hez viszonyítva az állami és szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalmának növekedését mintegy 70 százalékban irányozza elő. A termelés és áruforgalom növekedését a közlekedés é

s áruszállítás minden fajtájának fejlődése kíséri. A Nagy Honvédő Háború éveiben közlekedésünk — és mindenekelőtt a vasúti közlekedés — sikeresen birkózott meg a katonai szállítások és a népgazdaság számára történő teherszállítás biztosításának nehéz feladatával. A háború utáni években a közlekedés valamennyi fajtája nemcsak hogy helyreállt, hanem jelentősen meg i

s növekedett a háború előtti időszakhoz viszonyítva. Az idén a vasúti közlekedés teher forgalma mintegy 80 százalékkal több, mint 1940-ben, a folyami és tengeri flotta teherforgalma 60 százalékkal, a gépkocsi közlekedés teherforgalma 3.1-szer, a polgári légi flotta teherforgalma pedig 9.2szer nagyobb. A vagónok napi átlagos terhelése a vasutvonalakon ebben az évben mintegy 40 százalék kai nagyobb, mint '1940-ben. Ma a közlekedés minden fajtájának sokkal hatalmasabb a technikai bázisa. Megnövekedett a vasúti fővonalak átbocsátó képessége, a régi párhuzamos vonalak helyreállítása és újak építése útján, kiszéle. sitették a vágányhálózatot és ne héztípusú síneket raktak le, kiterjesztették az önmuködö blokk-berendezéseket és egyéb intézkedése ket, új vasútvonalakat építettek és vettek használatba, folytatódott a munka a legjobban igénybevett vasútvonalak villamosítása terén, jelentősen megnövekedett a mozdonyés a vasúti kocsipark, különösen pedig a nagy teljesítményű mozdonyok és nagy teherbíró képesseg vasúti kocsik száma. A vízi közlekedésben a hajózásra felhasznált belső víziutak hossza 1951-ben 23.000 kilométerrel volt nagyobb, mint 1940 ben. A tengeri é

s folyami hajózás új teher- és személyhajókat kapott. A bel é

s kirakodási munkálatok gépesítése színvonala 1940 hez viszonyítva jelentőse n megnövekedett. Ez a növekedés 1951-ben a folyami flotta minisztériumánál 83 százalék, a tengeri flotta minisztériumánál pedig 90 százalék volt. A gépkocsi közlekedés új, tökéletesebb teher, és személygépkocsikat kapott. A tökéletesített burkolattal ellátott gépkocsiutak hálózata 1940hez viszonyítva 3.1-szeresére növekedett. A háború utáni évakben továbbfejlődtek a hírközlés ' eszközei — a posta, táviró, távbeszélő és a rádióKibővült az ország távbeszélő- és távíróhálózata, megnövekedett a városi távbeszélőközpontok teljesí tőképességé. Ma már minden kerületi központnak távbeszélő- és táviróösszeköttetése van a területi központokkal, s aJapjábanvéve befejeződött a távbeszélőállomások felszerelést* a falusi szovjeteknél, valamint gép- é

s traktor állomáso kon. A rádi

0vt'víi|készulékhálózat jelenleg majden kétszer nagyobb, mint 1940-ben. Jelentősen megnőve, kedétt a postaforgalom; a légipostavonalaink hossza 2.5-szeresére nö vekedett. A sikerek mellett nagy hiányosságok vannak a közlekedés és hírközlés munkájában. Sok vasútvonal, hajózási vállalat és teherfuvar-vállalat nem teljesíti a számára meg állapított teherrakodási és szállítási tervet. Még mindig soká tart a vasúti kocsik és a hajók be- és kirakodása. Mindezideig nem számolták még fel az észszerűtlen és az indokolatlanul nagy távolságról tör ténő vasúti teherszállítást. A munka még rosszul van megszervezve a gépkocsiközlekedésnél. a tehergép. kocsi állomány kihasználásában még nagy fogyatékosságok vannak és az üzemben levő gépkocsiknál sok az üres járat. A hírközlés terén mutatkozó hiányosságokhoz kell sorolnunk azt, hogy a hírközlési szervek még mindig nem szolgálják ki pontosan a népgazdaság és a la kossáe szükségleteit a hírközlő esz| közökkel. • Tovább kell fejleszteni és tökéletesíteni a közlekedés és a hírközlés minden fajtájának munkáját, óv nunk kell a közlekedési eszközöket, fáradhatatlanul' ' gondejgkodni kell tartósságukról, fejleszteni és erősíteni kel] a közlekedés minden fajtájának technikai alapját és min den eszközzel j^vitam a posta, a táviró és a távbeszélő munkáját. d) A takarékosság a népgazdaság további fellendítésének igen fontos eszköze A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaiból fejlődik. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet fordított és fordít a szigorú takarékosságért folyó küzdelemre, s a takarékosságot a gazdaságon belüli felhalmo zás megteremtése és a felhalmozott eszközök helyes felhasználása fontos feltételének tekinti. A takarékosságnak — mint a szocialista gazdálkodás módszerének — nagy szerepe volt az ország iparosításában. Most, amikor országunkban a népgazdaság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csökkentik a közszükségleti cikkek árát, a takarékosság még fokozottabb jelentő ségü. Minél teljesebben és észszerűbben használjuk fel a termelési tartalékokat, miné] takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság Valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb ere'dményeket érünk el a nép anyagi és 'kulturális színvonalának emelésében. A népgazdaság belső tartalékainak mozgósítása és helyes kihasz nálása terén azonban nagy fogyatékosságok vannak. Mindenekelőtt rá kell mutatni az iparban előforduló nagy veszteségekre és improduktív költségekre. Sok iparágban még rosszul áll a termelőkapacitások kihasználásának ügye. Sok minisztériurh a vállalatok kapacitásának meghatározásánál a termelés „szűk keresztmetszeteiből" indul ki, a kapacitások kiszámításánál gyakran a' gépi berendezés termelékenységének csökkentett normáit alkalmazzák, a gyártmányok munkanormáit az élenjáró technológia és a tökéletesebb munkaszervezési módszerek figyelembevétele nélkül állapítják meg. A minisztériumok ,ahelyett, hogy a termelést a vállalatok belső tartalékainak jobb kihasználásával növelnék — gyakran új vállalatok építésére követelnek beruházásokat az államtól. Sok vállalatnál nagy veszteségeket okoz a rossz gazdálkodás, az anyagok, a nyersanyagok, a fűtőanyag, a villamosenergia, a szerszámok és más anyagi értékek pazarlása. Ráadásul gyakran megsértik a megállapított felhasználási normákat, nem nagyon használnak teljesértékű pótanyagokat, még mindig nagy a termelésben a selejt. 1951-ben például a szövetségi ipar vállalatainál a veszteségek és az improduktív kiadások összege 4.9 milliárd rubel volt — ezenbelül hárommilliárd rubel volt a selejtveszteség. A termelési kapacitások nem kielégítő kihasználása és a rossz gazdálkodásból származó nagy veszteségek következtében sok ipari vállalat nem teljesíti feladatait a termékek önköltségének csökkentésében és nagymértékben túlköltekezik. A vállalatoknál előfordul, hogy nagyot vétenek a termékek önköltségének tervezése ellen. Egyes gazdasági vezetők — szűk hivatali érdekből — az állam érdekeinek megsértésével mesterségesen „tartalékokat" teremtenek a termékek önköltségének terveiben úgy, hogy emelik a nyersanyag- és anyagfelhasználási normákat és indokolatlanul megnövelik a készítmények munkaigényességének indexeit Az, hogy egyes vállalatoknál ilyen államellenes gyakorlatot folytatnak, a termékek önköltségének tervezése terén, arról tanúskodik, hogy a minisztériumok nem ellenőrzik kellóképpen ezt az ügyet. A minisztériumok ahelyett, hogy minden vállalatnál kellően tanulmányoznák a termelés feltételeit és megtennék a szükséges intézkedéseket a termékek önköltségének rendszeres csökkentése érdekében — a tervszámadások ellenőrzése és megerősítése nélkül tervezik az önköltséget. A továbbiakban meg kell említeni, hogv különösen rosszul áll a takarékosság ügye az építkezéseknél. Még mindig drágán építkezünk. A termelési költségek csökkentése terén az építők jelentősen elmaradnak az üzemek dolgozóitól. Az építőmunkák megszervezésénél nagy hiányosságok vannak — nem Használják fel kielégítően a gépesítési eszközöket, alacsony a munka termelékenysége, pazarolnak az anyagfelhasználásban, rendkívül'nagyok az igazgatási költségek. A beruházási munkák elvégzésénél nagy hiba az erők és az eszközök szétforgácsolódása a nagyszámú építöszervezet között. Sok köztük a kis építöszervezet. s ezek nem elég gé használják ki a gépesítési eszközöket. Mindez az építés megdrágulására. az igazgatási gépezet felduzzasztására, nagy bürokratikus kiadásokra vezet. 1951-ben például az építkezésnél egymilliárd rubelen yelül emelkedtek a megengedettet felülmúló igazgatási költségek és a terv által előírt 2.9 milliárd rubel haszon helyett az építöszervezetek ebbén az "évben 2.5 milliárd rubel hiánnyal zártak. Továbbá. Nagy veszteségek és improduktív kiadások fordulnak elő a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság jelenleg jóval nagyobb méretekben van felszerelve technikával, mint a háború előtt. t~ A traktorok és egyéb mezőgazdasági gépek felhasználása terén azonban nagy hiányosságok vannak. Sok gépállomáson és szovhozban nem kielégítő a gép- és traktorállomány karbantartása, aminek következtében a mezőgazdasági gépek idő előtt elhasználódnak; jelentős a gépek javításával, az üzem- és kenőanyaggal kapcsolatos költségtöbblet. Mindez a traktormunkák önköltségének drágulásához vezet. Sok gépállomáson, kolhozban és szovhozban még nem szűnt meg a rossz gazdálkodás, s előfordul, hogy a rossz szervezés következtében nem takarítják be az egész termést és így nagy terményveszteségek fordulnak elő; nem szervezték meg kielégítően a kolhoz javainak ellenőrzését; a rossz állattartás következtében sok kolhozban igen nagy az állathullás, és alacsony az állattenyésztés termelékenysége. A közlekedésben is nagyok a veszteségek és az improduktív kiadások. Sok vasútvonal, hajózási vállalat és gépkocsiigvarozási vállalat a vagonok, hajók és gépkocsik sok állása, a szállítási tervek nemteljesítése, a túlzott üzemanyagfogyasztás és a rossz gazdálkodásból származó veszteség következményeképpen jelentős túlköltekezéssel és veszteséggel dolgozik. Sokszor előfordul még, hogy gondatlanul kezelik a gördülőanyag, a hajók és a gépkocsik tartósságáv nak kérdését. Ez nagy kárt okoz az államnak. Rendkívül magasak továbbá az igazgatási költségek, a begyűjtés, a mezőgazdasági termékek tárolása és értékesítése terén; nagyok a kereskedelmi szervezeteit forgalmi Költségei is. A begyűjtő, kereskedelmi és /