Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-08 / 239. szám, szerda

ül SZ

Ö 5 Az SzK(b)P Központi Bizottságának beszámolója 1952 október 8 A Szovjetunió Ipari termelésének növekedése az 1940. év színvonalához viszonyított százalékokban. 1940 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 össztermelés 100 104 92 77 93 118 141 173 202 223 Ezen belül: A)-cpoport: Termelési eszközök 100 136 112 82 101 130 163 205 239 267 B)-csoport: Közszükségleti cikkek 100 54 59 67 82 99 107 123 143 156 Ezekből l az adatokból látható, hogy 1945—1946-ban az ipari termelés színvonala süllyedt, ami azzal függ össze, hogy a háború befejezése után a haditermelés nagy mértékben csökkent s iparunk átállítása a békegazdálkodás vágányaira bizonyos időt igényelt. Az ipar háború utáni átállítása lényegében 1946-ban fejeződött be. Ezután ipari termelésünk gyors ütemben kezdett növekedni, úgyhogy 1951-ben az ipari össztermelés több mint kétszeresen meghaladta az 1940. évi színvonalat 1952-ben újabb sikereket értünk el iparunk fejlesztése terén. Mint ismeretes, iparunk folyó évi tervünket egészében véve nemcsak sikeresen teljesíti, hanem túl is teljesíti. Ezért joggal számíthatunk arra, hogy 1952-ben iparunk körülbelül 2—3-szor annyi termékfet fog előállítani, mint 1940-ben. ' Különösen a termelési eszközöket előállító iparágak fejlődnek gyors ütemben, 1951-ben a termelési eszközök össztermelése 2.4-szerese volt a háború előttinek. 1952-ben pedig már körülbelül 2.7-szerese lesz. 1952ben iparunk 25 millió tonna nyersvasat (körülbelül 70 százalékkal többet, mint 1940-b^n), 35 millió tonna acélt (90 százalékkal többet, mint 1940-ben). 27 millió tonna hengereltárút (több mint kétszer annyit, mint 1940-ben), 300 millió tonna szenet (több mint 80 • százalékkal többet, mint 1940-ben), 47 millió tonna olajat (több mint 50 százalékkal többet, mint 1940-ben), 117 milliárd kilowattóra villamosenergiát (2.4-szer annyit, mint 1940-ben) és az 1940. évihez képest több, mint háromszorannyi gépet és gépi berendezést fog előállítani. Ami a fontosabb. iparágak termelésének évenkinti növekedését illeti, ez a növekedés az utóbbi években lényegesen nagyobb méretű volt a háború előttinél. A legutolsó három évben, 1949—51 között, vagyis attól kezdve, hogy iparunk nemcsak elérte, hanem túl is haladta a háború előtti termelési szinvonalat, nyers-' vastermelésünk 8 millió tonnával, acéltermelésünk 13 millió tonnával, hengereltárútermelésünk pedig 10 millió tonnával növekedett, amihez a háború előtt a nyersvasnál nyolc, az acélnál kilenc, a hengereltáruknál pedig tizenkét évre volt szükség. A széntermelés a legutolsó három évben 74 millió tonnával, a nyersolajtermelés 13 millió tonnával növekedett. A háború előtt ugyanilyen méretű növekedés elérése a széntermelésben hat, az olajtermelésben tíz évet vett igénybe. Villamosenergiából a legutolsó három évben 37 milliárd kilowattórával fokoztuk termelésünket. A háború előtt ehhez kilenc évre volt szükség. A termelési eszközök termelésének növekedése és a mezőgazdasági termelés növekedése biztos alapot teremtett a fogyasztási cikkeket termelő ipar fejlődése számára. 1951ben ennek az Iparnak a teljes termelése 43 sžázalékkal több volt, mint 1940-ben, és 1952-ben körülbelül 60 százalékkal több lesz, mint 1940-ben. 1952-ben több mint ötmilliárd méter gyapotszövetet termelnek, vagyis körülbelül 30 százalékkal többet, mint 1940-ben, majdnem 190 millió méter gyapjúszövetet, vagyis körülbelül 60 százalékkal többet, mint l«str-ően, 218 millió méter selyemszövetet, vagyis 2.8-szor többet, mint, 1940-ben; 250 millió pár börlábbelit, vagyis körülbelül 20 százalékkal többet, mint 1940-ben, 125 ' millió pár gumilábbelit, vagyis 80 százalékkal többet, mint 1940-ben; több mint 3,300.000 tonna cukrot, vagyis több mint 50 százalékkal többet mint 1940-ben; több mint 380.000 tonna iparilag elöállitott állati zsiradékot (nem számítva jelentékeny mennyiségű háziipari termelésű zsiradékot), ami több mint 70 százalékkal múlja felül az iparilag elöállitott állati zsiradék termelésének háború előtti színvonalát. Az ipar háború utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy lélekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja a háború előtti színvonalat. így az egy lakosra jutó villamosenergiatermelés 1951-ben több mint kétszerese volt az 1940. évi színvonalnak, a nyerevasöntés 50 százalékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 60 százalékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 60 százalékkal, a cementgyártás több mint kétszeresen, a gyapotszövettermelés 20 százalékkal, a gyapjú szövet-termelés több mint 60 százalékkal, a papírtermelés 70 százalékkal stb. múlta felül az 1940. évi, egy lélekre jutó termelés színvonalát. A beszámolóban ismertetett időszakban — különösen a háború utáni években — jelentősen bővült és megerősödött az ipari termelés technikai alapja, mind új vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén. Csupán 1946—1951-ben a népgazdasági beruházások körülbelül 500 milliárd rubelnyi összegéből több mint 320 milliárd rubelt ruháztak be az iparba. Ezekben az években a Szovjetunióban körülbelül 7.000 nagy állami ipari vállalatot építettek újjá, illetve építettek és helyeztek üzembe. 1952-ig — 1940-hez képest — 77 százalékkal emelkedtek az ipari termelés álló alapjai. , De nemcsak az ipari termelés álló alapjai mennyiségi növekedéséről van szó. Az elmúlt időszakot az ipar további technikai haladása jellemzi. Eltérően a kapitalista országoktól, ahol a technika fejlődésében időszaki szakadások vannak, melyeket — a gazdasági válságok következtében — a társadalom termelő erőinek pusztulása kísér, — a Szovjetunióban, ahol nincsenek ilyen válságok, a legmagasabbrendü . technika, az élenjáró szovjet tudomány vívmányainak alapján szüntelenül tökéletesedik a termelés. A háború utáni években az ipar minden ágát új gépekkel és gépezetekkel látták el, tökéletesebb technológiai folyamatokat vezettek be, megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét. Ebben az időszakban a szerszámgépállomány — új, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés útján— 2.2-šzeresé- re nőtt. A hazai gépgyártás csupán a

/ legutóbbi három év alatt körülbelül 1600 újtípusú gépet és gépezetet alkotott. A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaival segíti a siovjet népet a természet kincseinek és eredményeinek teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. A háború utáni időszakban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdasági jeléntöségü tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye volt a szovjet tudománynak az atomenergia termelés módszereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megszüntette az Egyesült Államok monopolisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyujtogatókra, akik más népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni azt, hogy birtokában vannak az atomenergia termelés titkának és az atomfegyvernek. A szovjet államnak — miután rendelkezik az atomenergia termelés reális lehetőségeivel, — nagy érdeke, hogy ezt az új energia fajtát békés célokra, a nép javára használják fel, mert az atomenergia ilyen irányú felhasználása határtalanul kiszélesíti az ember hatalmát a természet elemi erői felett, a termelő erők növekedésének a technikai és kultárális haladásának, a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az emberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-díjak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokért, és termelő munkamódszerek tökéletesítéseiért. A tudomány, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8.470 dolgozóját tüntették ki a Sztálin-díjas megtisztelő cjmével. Fontos eredmény az ipar fejlődésében, hogy az elmúlt időszakban gyors ütemben fejlődött az ipar a Szovjetunió keleti területein, aminek következtében jelentősen' megváltozott iparunk területi elhelyezése. Az ország hatalmas ipari alapját teremtették \eg a keleti területeken: a Volga mentén, az Uraiban, Szibériában, a Távol-Keleten, a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban és a középázsiai szövetséges köztársaságokban. 1952-ig — 1940-hez képest, háromszorosára emelkedett az ipar teljes termelése ezeken a területeken. 1951-ben a keleti területeken termelték a Szovjetunió teljes ipari termelésének körülbelül egyharmadát, az acél és a hengerelt árú össztermelésének több mint felét, a szén és kőolaj össztermelésének majdnem a felét és a villamosenergiának több mint 40 százalékát. Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapv*ö eredményei a beszámolóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongreszszus elé terjesztenek. Ezek a feladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ben — 1950hez képest — körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének körülbelül 80 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körülbelül 65 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari termelés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955-ben — 1940-hez képest —• hásomszorosára emelkedik az ipar teljes termelése. Az ötödik ötéves terv új, nagy lépést jelent előre országunknak a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődése útján. (Viharos taps.) Iparunknak megvan minden lehetősége, hogy teljesítse az előtte álló feladatokat. Ma az ipar minden ága el van látva tökéletesebb technikával, vannak szakképzett munkáskáderei, mérnökei és technikusai, a vállalatok nem szenvednek nyersanyagés anyaghiányban. Most arról van szó, hogy teljes mértékben kihasználjuk ezeket a lehetőségeket, határozottan kiküszöböljük a hiányosságokat a munkából, feltárjuk a ki nem használt tartalékokat a termelésben és a népgazdaság felemelkedésének hatalmas forrásává változtassuk őket. Az ipar minden évben nemcsak teljesíti, de túl is teljesíti az állami terveket. De az egész ipar jó munkájának általános' mutatószámai mögött sok olyan vállalat rossz munkája húzódik meg, amely nem teljesíti az állami feladatokat, s ennek következtében a népgazdasag nem kap meg bizonyos mennyiségű terméket. A minisztériumok sem teszik meg a szükséges intézkedéseket annak érdedében. hogy minden vállalat teljesítse a tervet és ehelyett a rosszul dolgozó vállalatokról gyakran az élenjárókra hárítják a feladatokat. Ennek az a következménye, hogy a rosszul dolgozó vállalatok az élenjáró vállalatok rovására élnek. Az állami tervek nemteljesítésének egyik főoka, hogy a vállalatok egyenlőtlenül bocsátják ki a havi termelésüket., A párt nem egyszer felhívta a gazdasági .vezetők figyelmét erre a hinyosságra. Sok vállalat azonban még most is zökkenőkkel dolgozik. A havi programm termelésének majdnem a felét a harmadik dekádban bocsátják ki. Ez a termelési kapacitások nem teljes kihasználására, a túlórákban végzett munka alkalmazására, a selejt növekedésére és a kooptráló vállalatok munkájának meghiúsítására vezet. Egyes üzemek — hogy az össztermelési tervet teljesítsék —'olyan államellenes gyakorlatot folytatnak, hogy az állami tervben elóírt legfontosabb cikkek termelési feladatának rovására az állami terven felül másodrendű cikkeket gyártanak. A termelt cikkek minőségével kapcsolatban egész sor iparágban előfordul az állami fegyelem megsértése. Előfordulnak olyan esetek, hogy a fogyasztóknak silány minőségű cikkeket és árukat szállítanak, amelyek nem felelnek meg a megállapított szabályoknak és technikai feltételeknek. Előfordul, hogy a gépgyárPó üzemek nem elég gondosan megtervezett, az üzembentartás feltételeinek meg nem felelő gépek gyártására térnek át. A könnyűipari üzemel* még mindig sok gyengébb minőségű terméket gyártanak. Mindez károsítja a népgazdaságot. Nem nyugodhatunk bele az ipar munkájának e hiányosságaiba. Az állami terv törvény. Minden üzem köteles végrehajtani az előírt állami feladatot és biztosítani a népgazdaság számára szükséges termékeket. A gazdasági vezetők és a pártszervezetek kötelessége, hogy biztosítsák: minden üzem necsak az általános termelés szempontjából teljesítse a tervet, hanem az állami tervnek megfelelően — kötelezőleg —• minden termék gyártása szempontjából is. Kötelességük továbbá, hogy rendszeresen javítsák a gyártott termékek minőségét, s feltárják és teljesen kiküszöböljék azokat az okokat, amelyek az üzem normális, munkáját akadályozzák. Valamennyi iparágban különleges figyelmet kell fordítani a munka terrhelékenységének minden irányban való további emelésére. Pártunk a szocialista építés minden szakaszában lankadatlanul harcolt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tökéletesedésének. Főként ezzel magyarázhatók azok az óriási sikerek, amelyeket a Szovjetunió termelésének fejlesztésében elértünk. 1940-től 1951-ig a munka termelékenysége az iparban 50 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka terrfJelékenységének növekedéséből származott. Ugyanebben az időszakban az építkezésnél 36 százalékkal növekedett a munka termelékenysége. A munka termelékenységének ilyen gyors növekedése a Szovjetunióban mindenekelőtt annak* az eredménye, hogy a népgazdaságban széles körben meghonosítják az új technikát és az élenjáró technológiai folyamatokat — a termelés gépesítésének és villamosításának, különösen pedig a munkaigényes és nehéz munkák gépesítésének, a munka jobb megszervezésének, a dolgozók általános műveltsége és kulturális színvonala emelkedésének és szakképzettségük növekedésének eredménye. A szocialista gazdasági rendszer korlátlan teret nyújt a legújabb technika alkalmazásának. A Szovjetunióban a gépek nem csupán munkát takarítanak meg, hanem meg is könnyítik a dolgozók munkáját. Ezért van az, hogy a szocialista gazdaság viszonyai közepette, ellentétben a kapitalizmus viszonyaival, a munkások igen szívesen használják a gépeket a munkafolyamatban. A szovjet munkásnak közvetlen érdeke a munka termelékenységének növekedése, mert tudja, hogy ez a Szovjetunió gazdasági tatalmát erősíti és emeli a dolgozók életszínvonalát. Az állam és a nép érdekeinek egysége a társadalmi munka magas termelékenységének alapja a szocializmusban. Iparunkban azonban még távolról sem használjuk ki teljesen a munkatermelékenység növelésének lehetőségeit. Erről mindenekelőtt az tanúskodik, hogy sok üzem nem teljesíti a munkatermelékenység emelésének terveit. Megjegyzendő, hogy a minisztériumok nem foglalkoznak kellőképpen ezzel a fontos üggyel; a minisztériumok ahelyett, hogy biztosítanák azt, hogy minden üzem teljesítse a munka termelékenységére vonatkozó előírást, gyakran megelégszenek az iparág egészének átlag-mutatószámaival és nem teszik meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy az elmaradott üzemeket az élenjárók színvonalára emeljék. Sok üzemben az akadályozza a munka termelékenységének növekedését, hogy rosszul használják ki a gépesítés rendelkezésre álló eszközeit; előfordulnak olyan tűrhetetlen esetek, amikor nem kímélik és nem használják fel gazdaságosan a berendezést. A termelés gépesítésének minden üzemben elkerülhetetlenül azzal kell járnia, hogy a munkások egyrésze felszabadul, továbbá, hogy az így felszabadult munkásokat arra használják fel, hogy segítségükkel kiszélesítik a termelést az adott üzemben, vagy új üzemekben alkalmazzák őket munkára. Mellesleg: egyes üzemvezetők — ahelyett, hogy biztosítanák a gépesítési eszközök megfelelő használását és ezáltal a munka terme ségének növelését —• nem ritkSr. r-'sfimódian, a kézimunka széleskörű alkalmazásával szervezik meg a munkát. Az is komoly hiba a termelés gé-' pesítésében, hogy a termelöfolyamatok gépesítésénél- egyes részlegeket egyáltalán nem — vagy nem kellőképpen — gépesítenek. Sok üzemben az alapvető termelöfolyamatok magasszínvonalú gépesítése mellett gyenge a kisegítömunkák gépesítése, köztük az olyan munkaigényes munkafolyamatoké, mint a nyersanyag, segédanyag és készítmények munkahelyrevitele, rakodása és szállítása. Mindez csökkenti a gépesítés általános gazdasági hatását és megbontja a termelés normális menetét. Az is visszatartja a munka termelékenységének növekedését, hogy sok üzemben és építkezésnél nem kielégítően szervezik meg a munkát, ami jelentős munkaidöveszteséggel jár. A minisztériumok nem ritkán a valódi szükséglet kellő tanulmányozása nélkül állapítják meg az üzemek és építkezések munkáslétszámát, anélkül, hogy ellenőriznék, helyesen használják-e fel a munkaerőt. Az üzemekben — és különösen az építkezéseknél — még mindig előfordul a munkások „vándorlása", ami nagy kárt okoz a termelésnek. Nagy jelentősége van a munkatermelékenység növelésében a technikai normák megállapításának. Mellesleg sok üzemben nem kielégítő a technikai normák megállapítása. Még mindig túlsúlyban van a csökkentett, az úgynevezett tapasztalati-statisztikai normák alkalmazása. Ezek nem felelnek meg a korszerű termelési technika színvonalának, nem tükrözik az élenjáró munkások tapasztalatait és nem serkentik a munka termelékenységének növekedését. Á tapasztalati-statisztikai normák aránya igen magas, sok üzemben több mint 50 százalékát teszik ki az érvényben lévő teljesítmény-normának. A párt-, gazdasági és szakszervezeti szervezetek feladata, hogy minél gyorsabban kiküszöböljék azokat az okokat, amelyek akadályozzák a munka termelékenységének növekedését és biztosítsák a népgazdaság minden ágában, minden üzemben, minden termelési részlegnél a munkatermelékenységi előírás teljesítését és túlteljesítését. Határozottan ki kell küszöbölnünk a rendelkezésünkre álló gazdag technika kihasználásában mutatkozó hiányosságokat, szívósan kell megvalósítanunk a koniplex gépesítésnek és a termelőfolyajhatok automatizálásának programmját, széles körben meg kell honosítanunk a népgazdaság minden ágában a tudomány és technika legújabb vívmányait, rendszeresen tökéletesítenünk kell a munka és a termelés megszervezésének formáit és módszereit és meg kell javítanunk a munkaerő kihasználását. Elvtársak! Iparunk növekedik, fejlődik s egyre hatalmasabbá, technikailag egyre tökéletesebbé válik. Mi továbbra is minden eszközzel fejleszteni fogjuk szocialista iparunk termelőerőit: hazánk hatalma és a szovjet nép anyagi jóléte növekedésének alapját. (Hosszantartó taps.) b) Mezőgazdaság A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVIII. kongresszusáig — a kolhozrendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek és megingathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földmüvelés egyetlen formája. A háború ideiglenesen feltartóztatta a mezőgazdaság fejlődését s nagy kárt okozott ne^i, különösen a volt megszállott területeken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép- és traktorállomásokat és a szovhozokat. Da / A i