Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-06 / 237/a. szám, hétfő

1952 október 6 UJSZ0 7 1. V. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban maxista materialista dialektika egyik fő eleme. Ezt ma tudja min, denki, aki csak valamit is konyít a marxizmushoz. De úgylátszik, nem tudja Jarosenkc elvtárs. Másodszor, nem igaz, hogy a ter­melési, vagyis a gazdasági viszo­nyok önálló szerepe eltűnik a szo-, cializmusban, hogy a termelési vi­szonyokat elnyelik a termelőerők, hogy a szocializmusban a társadal­mi termelés a termelőerők megszer­vezésére korlátozódik. A marxiz­mus a társadalmi termelést egyet­len egésznek tekinti, amelynek két egymástól elválaszthatatlan oldala van: a társadalom termelőerői (a társadalom viszonya a természeti erőkhöz, amelyekkel harcolva meg szerzi a szükséges anyagi javakat) és a termelési viszonyok (az embe­rek egymáshoz való viszonya a ter melési folyamatban). Ez a társa­dalmi termelés két különbözö olda­la, bár egymással elválaszthatatlan kapcsolatban vannak. És éppen az­ért, mert ezek a társadalmi terme­lés különböző oldalát alkotják, hat hatnak egymásra. Aki azt állítja, hogy ezek közül az oldalak közül az egyik elnyelheti és alkotó részé vé változtathatja a másikat, az igen nagy vétket követ el a marxizmus ellen. Marx ezt mondja: ,,A termelésben az emberek nem­csak a természetre hatnak, hanem egymásra is. Csak ügy termelnek, hogy meghatározott módon együtt­működnek és tevékenységeiket ki­cserélik egymással. Hogy termel­hessenek, meghatározott vonatko­zásokba és viszonyokba lépnek egymással és behatásuk a termé­szetre, termelésük csak ezek között a társadalmi vonatkozások és viszo­nyok között folyik le". Következésképpen a társadalmi termelésnek két oldala van, ame­lyek. bármennyire is elválaszthatat­lan kapcsolatban vannak egymás, sal. mégis a különbözö viszonyok két kategóriáját tükrözik: az em­bereknek a természethez való viszo­nyát (termelőerők) és az emberek egymáshoz való viszonyát a terme­lési folyamatban (termelési viszo­nyok). Társadalmi termelés csak akkor van, ha megvan a termelés mindkét oldala, akár a szocialista rendszerről van szó, akár más tár­sadalmi alakulatokról. Jarosenko elvtárs nyilván nem teljesen ért egyet Marxszal. Azt tart­ja, hogy Marxnak ez a tétele nem alkalmazható a szocialista rendszer­re. Éppen ezért a szocializmus po litikai gazdaságtanának problémáját a termelőerők észszerű megszervezé­sének feladatára korlátozza, elvetve a termelési, gazdasági viszonyokat és elszakítva tőlük a termelőerőket. Jarosenko elvtársnál tehát a marxista politikai gazdaságtan he­lyett olyasvalamit találunk, ami Bogdanov „egyetemes szervezési tudományá"-hoz hasonlít. Jarosenko elvtárs tehát átveszi azt a helyes gondolatot, hogy a ter­melőerők a legmozgékonyabb és legforradalmibb erői a teremlésnek, de ezt a gondolatot a képtelenségig viszi, tagadja, hogy a termelési, gazdasági viszonyoknak a szocia­lizmusban bármilyen szerepük vol­na és az erőteljes társadalmi ter­melés helyett nála egyoldalú és si­vár termelési technológiát találunk, olyasmit, mint a Buharin-féle ..tár­sadalmi-szervezési technikához" ha­sonlít. Marx ezt mondja: „Életük társa­dalmi termelésében (vagyis az em­berek életéhez szükséges anyagi ja­vak termelésében) az emberek meg­határozott, szükségszerű, saját aka­ratuktól független viszonyokba, ter­melési viszonyokba lépnek egymás­sal, amelyeit anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának fe­lelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen a jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg". Ez azt jelenti, hogy minden tár­sadalmi alakulatnak, így a szocialis­ta társadalomnak is megvan a ma. ga gazdasági alapja, amely az em­berek termelési viszonyainak összes­ségéből áll. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet Jarosenko elvtársnál a szocialista rendszer gazdasági alap­jával. Mint ismeretes, Jarosenko elv­társ már felszámolta a szocia. •­m\'js termelési viszonyait, mint töb­bé.kevésbbé önálló területet, azt a keveset pedig, ami megmaradt belő. lük, belefoglalta a termelőerők meg­szervezésébe. Felmerül a kérdés, hogy van­e a szocialista rendszernek sa. ját gazdasági alapja, Nyilvánvaló, hogy amennyiben a szocializmusban a termelési viszonyok, mint többé­kevésbbé cnálló érők, eltűntek, a szo­cialista rendszernek nincsen saját gazdasági alapja. Következésképpen: szocialista rendszer saját gazdasági alap nél. kül. Nagyon mulatságos ,.. Lehetséges-e általában társadalmi rendszer anélkül, hogy saját gazda­sági alapja volna? Jarosenko elvtárs nyilván azon a véleményen van, hogy lehetséges. A marxizmus viszont azon a véleményen van, hogy, ilyen társadalmi rendszerek nincsenek a világon. Nem igaz végül az, hogy a kom­munizmus a termelőerők észszerű megszervezése, hogy a termelőerők észszerű megszervezése kimeríti a kommunista rendszer lényegét, hogy csak észszerűen kell megszervezni a termelőerőket és különösebb nehéz­ség nélkül át lehet térni a kommu­nizmusra. Irodalmunkban más meg­határozása, más formulája van a kommunizmusnak, mégpedig a le­nini formula: „A kommunizmus = szovjethatalom, plusz az egész or­szág villamosítása". Jarosenko elv­társnak, úgylátszik, nem tetszik a lenini megfogalmazás és sajátgyárt­mányú megfogalmazásával váltja fel: „A kommunizmus = a terme, lőerők legmagasabbrendü tudomá­nyos megszervezése a társadalmi termelésben". Először is, senki előtt sem isme­retes, hogy mi is a termelőerőknek ez a Jarosenko elvtárs által reklá­mozott „legmagasabbrendü tudomá­nyos" /agy „észszerű" megszerve­zése, mi ennek konkrét tartalma, Jarosenko elvtárs tucatszámra is­métli ezt a misztikus megfogalma­zást a plenáris, a szakosztályi vitá. kon mondott beszédeiben, a Politikai Iroda tagjaihoz intézett levelében, de sehol egyetlen szóval aem pró­bálja megmagyarázni, hogy tulaj­donképpen hogyan is kell értelmez­ni a termelőerők „észszerű megszer. vezését", amely állítólag kimeríti a kommunista rendszer lényegét. Másodszor, ha már választani kell a két formula között, akkor nem az egyedül helyes lenini formulát kell elvetni, hanem a Jarosenko elvtárs úgyneveze**' formuláját, amely nyil­vánvalóan mondvacsinált és nem marxista formula és az „egyetemes szervező tudomány" Bogdanov-féle fegyvertárából származik. Jarosenko elvtárs azt hiszi, hogy csak el kell érni a termelőerők ész­szerű megszervezését és máris meg. kapjuk a termékbőséget, máris át­mehetünk a kommunizmusba, a „mindenkinek munkája szerint" for­muláról áttérhetünk a .,mindenkinek szükségletei szerint" formulára. Ez nagy eltévelyedés, amely leleplezi a szocializmus gazdasági fejlődéstör­vényeinek teljes megnemértését. Ja. rosenko elvtárs túlságosan egysze­rűen. gyermekes módon egyszerűen képzeli el a szocializmusról a kom­munizmusra való áttérés feltételeit. Jarosenko elvtárs nem érti, hogy ha olyan gazdasági tényeket, mint a kolhozc sop r ľ-ttula j d o n. az áruforga­lom sfcb. érvényben hagyunk, nem érhető el sem az a termékböség, amely a társadalom minden szükség, letiéť képes fediezni sem pedig az térnénk a „mindenkinek szükségle. tei szerint" formulára. Jarosenko elvtárs nem érti, hogy mielőtt át­térnének a „mindenkinek szükségle­tei szerint" formulára, előbb meg kell járni a társadalom gazdasági és kulturális átnevelésének több szaka­szát, amelyek folyamán a munka létfenntartási eszközből a társada­lom szemében legfőbb szükségletté, a társadalmi tulajdon pedig a tár­sadalom fennállásának megingatha­tatlan és sérthetetlen alapjává vá. lik. Ahhoz, hogy a kommunizmusra való tényleges, nem pedig csak kije. lentéseken alapuló áttérést előkészít­hessük, legaiabb is három alapvető előfeltételt kell megteremteni: 1. Először is tartósan biztosítani kell nem a termelőerők mesebeli „észszerű megszervezését", hanem az egész társadalmi termelés sza­kadatlan növekedését — elsősorban növelve a termelési eszközök ter­melését. A termelési eszközök ter: melésének elsősorban történő növe­lésére nemcsak azért van szükség, mert annak kell felszereléssel el­látnia mind eaját üzemeit, mind pedig a népgazdaság valamennyi többi ágának üzemeit, hanem azért is, mert nélküle egyáltalában lehe­tetlen a bővített újratermelés meg. valósítása. 2. Másodszor az szükséges, hogy a kolhozok és következésképpen az egész társadalom számára előnyösen végrehajtott Tokozatos átmenetek útján a kolhoztulajdont felemeljük az össznépi tulajdon színvonalára, az áruforgalmat pedig szintién fo­kozatos átmenetek útján a termék­csere rendszerével váltsuk fel, hogy a központi hitalom vagy valamely más társadalmi gazdasági központ a társadalom érdekében átfoghassa a társadalmi termelés összes termé, két. Jarosenko elvtárs tévőd, midőn azt állítja, hogy a szocializmusban semmiféle ellentmondás sincs a a termelési viszonyok és a társada­lom termelőerői között. Mai terme, lési viszonyaink persze abban a sza­kaszban vannak, amikor teljes össz­hangban vannak a termelőerők nö­vekedésével és azokat hétmérföldes léptekkel viszik előre. Helytelen vol­na azonban ebbe belenyugodni és azt gondolni, hogy termelőerőink és ter­melési viszonyaink között nincs semmiféle ellentmondás. Ellentmon. dások feltétlenül vannak és lesznek minthogy a termelési viszonyok fej­lődése elmarad és el is fog maradni a termelőerők fejlődésétől. A veze­tőszervek helyes politikája esetén azonban ezek az ellentmondások nem válhatnak ellentétté, és a dolog itt nem válhat a termelési viszonyok és a társadalom termelőerői közti konfliktussá. Más az, ha helytelen politikát fogunk folytatni, olyat pél­dául, amilyent Jarosenko elvtárs ajánl. Ebben az esetben a konflik­tus elkerülhetetlen lesz és termelé­si viszonyaink a termelőerők továb­bi fejlődésének igen komoly fékjévé válhatnak. Ezért a vezetöszerveknek az a feladatuk, hogy idejekorán felfigyel­jenek a növekvő ellentmondásokra és idejében Intézkedéseket tegye­nek azok leküzdésére a termelési viszonyoknak a termelőerők növe­kedéséhez való alkalmazása útján. , Ez mindenekelőtt olyan gazdasági jelenségekre vonatkozik, mint a a kolhoz csoport-tulajdon, az áru­forgalom. Ezeket a jelenségeket ez­időBzerint természetesen sikerrel használjuk fel a szocialista gazdaság fejlesztésére és ezek a jelenségek kétségtelenül hasznára vannak tár­sadalmunknak. Kétségtelen, hogy a közeljövőben is hasznosak lesznek. Megbocsáthatatlan vakság volna azönban, ha nem látnánk, hogy ezek a jelenségek ugyanakkor már most is fékezni kezdik termelőerőink erő. teljes fejlődését, mivel ezek a'kadá. lyozzák az állami tervezést abban, hogy az egész népgazdaságot. Í?B­lönösen a mezőgazdaságot teljesen átfogja. Nem lehet kétséges, hogy minél továibb haladunk, ezek a je­lenségek annál jobban fogják fékez, ni országunk termelőerőinek továb­bi növekedését. A feladat tehát az, hogy a kolhoztulajdonnak össznépi tulajdonná való fokozatos átváltoz­tatásával és az áruforgalom helyett a termékcserének ugyancsak foko­zatosan történő bevezetésével felszá­moljuk ezeket az ellentmondásokat, 3. Harmadszor, szükséges, hogy elérjük a társadalom olyan kultúrá­lis fejlődését, amely biztosítja a tár­sadalom minden tagjának fizikai és szellemi képességeik mindenoldalú fejlesztését, hogy a társadalom tag­jai olyan képzettséget szerezhesse, nek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőivé váljanak, hogy szabadon választhas­sanak foglalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész életükre egy bizonyos foglal­kozáshoz láncolva. Mi szükséges ehhez ? Helytelen lenne azt gondolni, hogy a munka mai helyzetének komoly megváltoztatása nélkül elérhető a társadalom tagjainak ilyen komoly kultúráiig fejlődése. Ehhez minde­nekelőtt legalább is hat, majd öt órára kell csökkenteni a munkana­pot. Erre azért van szükség, hogy­a társadalom tagjai megkapják a mindenoldalú képzettség megszerzé­séhez szükséges elegendő szabad­időt. E célból továbbá be kell vezetni az általános és kötelező politechni­kai oktatást, amely elengedhetetle­nül szükséges ahhoz, hogy a társa­dalom tagjai szabadon választhas­sák meg foglalkozásukat és ne le­gyenek egész életükre egy bizonyos foglalkozásához láncolva. Szükséges továbbá ehhez a lakásviszonyok gyö­keres megjavítása, a munkások és alkalmazottak reálberének felemelé­se legalább kétszeresére, ha nem még ifegyobb arányú emelése, mind a pénzbeli fizetés közvetlen eme­lése, mind pedfg — különösen — a közszükségleti cikkek árának to. vábbi rendszeres csökkentése útján Ezek a kommunizmusba való át­menet előkészítésének fő feltételei. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet remé nl, hogy a munka a tár­sadalom tagjainak szemében teher­böl a „legfőbb létszükségletté" ala-. kul majd át (Marx), hogy ,,a munka a nehéz teherböl élvezetté válik" (Engels), hogy a társadalmi tulaj­dont a társadalom minden tagja a társadalom létezése megingathatat­lan és sérthetetlen alapjának "fogja tekinteni. Csupán együttvéve mindezeknek az előfeltételeknek teljesítése után lehet áttérni a „mindenkitől képes­ségei szerint, mindenkinek munká­ja szerint" szocialista formuláról a „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" kommunista formulára. Radikális átmenet lesz ez az egyik gazdaságból, a szocializmus gazdaságából — a másik, magasabb­rendű gazdaságba, a kommunizmus gazdaságába­Amint látható, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet nem olyan egyszerű, ahogy Jarosenko elvtárs képzeli. Aki ezt az igen komoly gazdasá­gi változásokat igénylő bonyolult és sokrétű dolgot „a termelőerők ész­szerű megszervezésére" próbálja le­egyszerűsíteni — mint ahogy Jaro­senko elvtárs teszi — az bogdano­vizmussal cseréli fel a marxizmust. n. Jarosenko elvtárs egyéb hibái 1. Jarosenko elvtárs helytelen ál­láspontjától kiindulva helytelen kö­vetkeztetéseket von le a politikai gazdaságtan jellegéről és tárgyáról. Jarosenko elvtárs tagadja, hogy egységes politikai gazdaságtan szük­séges valamennyi társadalmi ala­kulat számára, abból indulva ki, hogy minden társadalmi alakulatnak megvannak a maga sajátszerű gaz­dasága törvényei. Egyáltalán nincs azonban igaza és itt eltér olyan mar­xistáktól. mint Engels és Lenin. Engels azt mondja, hogy a poli­tikai gazdaságtan „ama feltételek és Teljes összhangban van ezzel a politikai gazdaságtannak az a meg­határozása, amelyet a politikai gaz­daságtan tankönyvének tervezete ad. Ebben az áll, hogy a politikai gazda­ságtan olyan tudomány, amely ta- . nulmányozza: „Az anyagi javak tár­sadalmi termelésének és elosztásá­nak törvényeit az emberi társada­lom különböző fejlődési fokain." Ez .érthető is. A különböző társa­dalmi alakulatok gazdasági fejlő­désükben nemcsak saját specifikus gazdasági törvényeiknek vannak alá­rendelve. hanem azoknak a gazdasá­gi törvényeknek is, amelyek közösek valamennyi társadalmi alakulat szá­mára, például olyan törvényeiknek, mint a termelőerők és a termelési viszonyok egységének törvénye az egységes társadalmi termelésben, a termelőerők és a termelési viszo­nyok közötti viszony törvénye vala­mennyi társadalmi alakulat fejlődé- \ si folyamatában. A társadalmi ala­kulatok tehát nemcsak el vannak ha­tárolva egymástól saját specifikus törvények által, hanem kapcsolatban is állnak egymással a valamennyi alakulatra nézve közös gazdasági törvények révén. Engelsnek teljesen igaza volt, amikor azt mondotta: • . „Ahhoz, hogy a polgári gazdaság­tan e bírálatát teljesen keresztül vi­gyék, nem volt elégséges a termelés, a csere és az elosztás kapitalista formájának ismerete. Az azt meg­előző vagy a kevésbbé fejlett orszá­gokban mellette még fennálló for­mákat. legalább fő vonásaikban, szintén meg kellett vizsgálni és ösz­sze kellett vele hasonlítani" (,,Anti­Dühriiig"). Nyilvánvaló, hogy itt, ebben a kérdésben Jarosenko elvtára Buha­rinnal egy véleményen van. Továbbá Jarosenko elvtárs azt ál­lítja, hogy „A szocializmus politi­kai gazdaságtana" című munkájá­ban ,.a politikai gazdaságtan kate­góriáit — az értéket, az árut, ' a pénzt, a hitelt stb.— helyettesítik a termelőerőknek a társadalmi terme­lésben való észszerű megszervezésé­ről szóló egészséges okfejtések", hogy következésképpen ennek a po­litikai gazdaságtannak nem a szo­cializmus termelési viszonyai a tár­gya, hanem „a termelőerők megszer vezése tudományos elméletének, a népgazdaság/- tervezése elméletének stb. kidolgozása és fejlesztése", hogy a termelési viszonyok a szocia­lizmusban elvesztik önálló jelentő­ségüket, a termelési viszonyokat el­nyelik a termelőerők, mint saját al­katelemüket. Még kell mondani, hogy ilyen haj­meresztő zagyvaságot nálunk még nem talált ki egyetlen kibicsaklott „marxista" sem. Hiszen mit jelent a szocializmus politikai gazdaságtana gazdasági, termelési problémák nél­kül? Van-e a világom ilyen politikai gazdaságtan ? Mit jelent az, ha a szocializmus politikai gazdaságtaná­ban a gazdasági problémákat a ter­melőerők megszervezésének problé­máival cserélik fel? Azt jelenti, hogy felszámolják a szocializmus politikai gazdaságtanát. Jarosenko elvtárs éppen így jár el — felszá­molja a szocializmus politikai gaz­daságtanát. Itt teljesen csatlakozik Buharinhoz, Buharin azt mondta, hogy a kapitalizmus megszűné­sével meg kell szűnnie a politikai gazdaságtannak is. Jarosenko elv­társ ezt nem. mondja, de ezt teszi. formák tudománya, melyek között felszámolva a szoci a, izmu s politikai a különféle emberi társadalmak ter­meltek és cseréltek és amelyek kö­zött a termékeket ennek megfelelő­en mindenkor elosztották" („Anti­Dühring"). Következésképpen, a po­litikai gazdaságtan nem egyvalami­lyen társadalmi alakulat, hanem a különböző társada)«ni alakulatok gazdasági fejlődésének törvényeit tanulmányozza. / Mint ismeretes. Lenin ezzel mara­déktalanul egyetért. Lenin Buharin­nak „Az átmeneti időszak gazdasá­ga" című könyvével kapcsolatos bí­ráló megjegyzéseiben azt mondotta, hogy Buharinnak nincs igaza, ami­kor a politikai gazdaságtan hatás­körét az árutermelésre és mindenek­előtt a kapitalista termelésre korlá­tozza és kijelentette ezzel kapcsolat­ban. hogy Buharin itt „egy lépést tesz visszafelé Engelshez képest". gazdaságtanát. Igaz ugyan, hogy ugyanekkor azt a látszatot kelti, mintha nem értene teljesen egyet ^ Buharinnal, de ez ravaszság, még­pedig eléggé olcsó ravaszság. Való­jában azt teszi, amit Buharin hir­detett és ami ellen Lenin síkraszállt. Jarosenko elvtárs Buharin nyomdo­kaiban halad. Továbbá. Jarosenko elvtárs a szo­cializmus politikai gazdaságtanának problémáit a termelőerők észszerű megszervezésének problémáira, a népgazdaság tervezésének stb. pro­blémáira vezeti vissza. De mélysé­gesen téved. A termelöterök észsze­rű megszervezésének, a aépgazdar ság tervezésének stb. problémái nem a politikai gazdaságtan tárgya, ha­nem a vezetöszervek gazdasági po­litikájának tárgya Két különböző terület ez és ezeket nem szabad ösz-

Next

/
Thumbnails
Contents