Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-06 / 237/a. szám, hétfő

1952 október 6 ül 520 J. V. Sztálin: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban ben a népgazdaságot tervszerűen fejlesztik. Ezt a feladatot maga a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye nem adhatja meg. Még ikevésbbé adhatja meg a tervgazdálkodás. Ezt a feladatot a szocializmus alapvető gazdasági törvénye tartalmazza a fentebb kifejtett kö. vetelmények formájában. Ezért a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye csak abban az esetbei^ juthat teljes érvényesüléshez, ha ^szocializmus alapvető gazdasági törvényére támaszkodik. Ami a tervgazdálkodást illeti, az csak két feltéteJlel érhet el pozitív eredményeket: a) ha helyesen tükrözi a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének követelményeit, b) ha mindenben alkalmazkodik a szocializmus alapvető gazdasági törvényének követelményeihez. 8. Egyéb kérdések 1. A gazdaságonkívüli kényszer kérdése a feudalizmusban A gazdaságonkívüli kényszernek természetesen volt szerepe a feudális földbirtokosak gazdasági uralmának megszilárdításában, de nem ez, hanem a feudális földtulajdon volt a feudalizmus alapja. 2. A kolhozporta saját tulajdonának kérdése Helytelen volna tankönyvtervezetben azt mondani, hogy „minden egyes kolhozportának saját használatában van tehene, sertése, birkája, kecskéje és baromfija". A valóságban, mint ismeretes, a tehén, a sertés, a baromfi stb. a kolhozportának nem saját használatában van, hanem a kolhozporta saját tulajdona. A „saját használatában" kifejezést úgyláJtszik a mezőgazdasági minta-alapszabályból vették. A mezőgazdasági artyel minta-alapszabályába azonban hiba csúszott be. A Szovjetunió gondosabban kidolgozott alkotmánya mást mond, mégpedig a következőket: „Minden kolhozportának... saját tulajdonában háztá. ji gazdasága, lakóháza, haszonállata, baromfija, kis mezőgazdasági felszerelése van". Ez természetesen helyes. Ezenkívül részletesebben meg kellene mondani, hogy minden kolhoztagnak egyéni tulajdonában van bizonyos számú, legfeljebb — a helyi viszonyoktól függően — ennyi és ennyi tehene, ennyi és ennyi birkája, kecslíéje, sertése (szintén a helyi viszonyoktól függően) és korlátlan mennyiségű baromfija (kacsája, libája, tyúkja, pulykája). Ezek a részletek nagyjelentőségű ek külföldi elvtársaink számára, akik pontosan tudni akarják, tulajdonképpen mi is maradt a kolhozporta aaját tulajdonában azután, hogy nálunk kollektivizálták a mezőgazdaságot. 3, A parasztok által a földbirtokosoknak fizetett haszonbér értékének és a földvásárlási kiadások értékének kérdése A tankönyvtervezet rámutat, hogy a föld nacionalizálása eredményeként „a parasztság megmenekült évente mintegy ötszázmillió rubel, a földbirtokosoknak fizetett haszonbértől", meg kell mondani: „aranyban". Ezt az összeget ki kellene egészíteni, mert úgylátszik, nem az egész Oroszországot, hanem csak az oroszországi kormányzóságok többségét vették figyelembe. Ezzel (kapcsolatban szem előtt kell tartani, hogy Oroszország több határvidékén a haszonbért természetben fizették. Ezt a tankönyvtervezet szerzői nyilván nem vették tekintetbe. Ezenkívül szem előtt kell tartani, hogy a parasztság nemcsak a haszonbértől, hanem a földvásárláshoz szükséges évi kiadásoktól is mentesült. Figyelembe vették-e ezt a tankönyvtervezetben? Azt hiszem, hogy nem vették figyelembe, pedig figyelembe kellett volna venni. 4. A monopóliumok és az államgépezet összenövésének kérdése Az „összenövés" kifejezés nem megfelelő. Ez a kifejezés felületesen és leírólag megállapítja a monopóliumoknak és az államnak közeledését, de nem tárja fel ennek a közeledésnek gazdasági értelmét. A dolog lényege abban van, hogy e közeledés folyamán nem egyszerűen összenövés megy végbe, hanem az államapparátus alárendelése a monopóliumoknak. Éppen ezért az „összenövés" szót mellőzni kellene és az „államapparátus alárendelése a monopóliumoknak" szavakkal kellene helyettesíteni. 5. A gépek alkalmazásának kérdése a Szovjetunióban A tankönyvtervezet azt mondja, hogy a „Szovjetunióban a gépeket mindazokban az esetekben alkalmazzák, midőn a gépek munkát takarítanak meg a társadalomnak". Ez egyáltalán nem az, amit mondani kellene. Először is a gépek a Szovjetunióban minden esetben munkát takarítanak meg a társadalomnak, tehát nem ismerünk olyan ese-, tet, midőn a gépek a Szovjetunió viszonyai között nem takarítanak meg munkát a társadalomnak. Másodszor, a gépek nem csupán mun. kát takarítanak meg, hanem meg is könnyítik a dolgozók munkáját éa ezért van az, hogy a ml viszonyaink/között, ellentétben a kapitalizmus viszonyaival, a munkások igen szívesen használják a gépeket a munkafolyamatban. Éppen, ezért azt kellene mondani, hogy a gépeket sehol sem használják olyan szívesen, mint a Szovjetunióban, mivel a gépek munkát takarítanak meg a társadalomnak és megkönnyítik a munkások munkáját és minthogy a Szovjetunióban nincs munkanélküliség, a munkások igen szívesen használják a gépeket a népgazdaságban. 6. A munkásosztály anyagi helyzetének kérdése a tőkés országokban Amikor a munkásosztály anyagi helyzetéről beszélnek, rendszerint a termelésben foglalkoztatott munkásokra gondolnak és nem veszik számításba a munkanélküliek úgynevezett tartalékhadseregének anyagi helyzetét. Helyes-e, ha ilyen módon vizsgáljál* a munkásosztály anyagi helyzetének kérdését? Azt hiszem, hogy nem helyes. Ha van munkanélküli tartalékhadsereg, amelynek tagjai nem élhetnek egyébből, mint munkaerejük árubabocsátásából, akkor a munkanélküliek feltétlenül a munkásosztályhoz tartoznak, ha pedig a munkásosztályhoz tartoznak, akkor nyomorúságos helyzetük feltétlenül befolyásolja a termelésben foglalkoztatott munkások anyagi helyzetét. Éppen ezért úgy vélem, hogy a kapitalista országok munkásosztálya anyagi helyzetének jellemzésénél számításba kellene venni a munkanélküli munkások tartalékhadseregének helyzetét is. 7. A nemzeti jövedelem kérdése Ügy gondolom, hogy a tankönyvtervezetbe feltétlenül fel kellene venni egy új fejezetet a nemzeti jövedelemről. 8. A tankönyv Leninről j, és Sztálinról, mint a szocializmus politikai gazdaságtanának megteremtőiről szóló külön fejezetének kérdése Ügy gondolom, hogy „A szocializmusról szóló marxista tanítás. A szocializmus politikár gazdaságta. raának megteremtése V. I. Lenin és J. V. Sztálin által" című fejezetet, törölni kell a tankönyvből. Erre nincs szükség a tankönyvben, mert semmi újat sem nyújt és csak halványan Ismétli azt, amit a tankönyv előző fejezetéiben részletesebben elmondottak. Ami a többi kérdéseket illeti, nincs semilyen megjegyzésem Osztrovityanov, Leontyev, Sepilov, Gatovszkij és a többi elvtársak „javaslataihoz". 9. A politikai gazdaságtan marxista tankönyvének nemzetközi jelentősége Ügy gondolom, hogy az elvtársak nem veszik figyelembe a politikai gazdaságtan marxist^ tankönyvéne!: egész jelentőségét. A tankönyvre nemcsak a mi szovjet ifjúságunknak van szüksége. Különösen szükséges minden ország kommunistái számára éa a kommunistákkal rokonszenvező emberek számára. Külföldi elvtársaink tudni akarják, hogyan szabadultunk meg a kapitalista rabságból, hogyan alakítottuk át országunk gazdaságát a szocializmus szellemében, hogyan értük el a parasztsággal való barátságot és hogyan értük el, hogy nemrég még szegény és gyenge országunk gazdag, hatalmas országgá változott, mik a kolhozok, miér^ nem semmisítjük meg az árutermelést, a pénzt, a kereskedelmet, stb. annak ellenére, hogy a termelési eszközöket társadalmasítottuk. Tudni akarják mindezt és sok mást, nem egyszerűen kíváncsiságból, hanem azért, hogy tanuljanak tőlünk és felhasználják tapasztalatainkat országuk számára. Ezért a politikai gazdaságtan jó marxista tankönyve megjelenésének nemcsak belpolitikai, de nagy nemzetközi jelentősége is van. Következésképpen szükség van olyan tankönyvre, amely nemcsak az országon belül hanem külföldön is a forradalmi ifjúság kézikönyvéül szolgálhat. Nem szabad nagyon terjedelmesnek lennie, mert a nagyon terjedelmes tankönyv nem lehet kézikönyv és nehéz lesz elsajátítani nehéz lesz megbirkózni vele. De tartalmaznia kell minden alapvetőt, ami mind országunk gazdaságára, mind a kapitalizmus és a gyarmati rendszer gazdaságára vonatkozik. Egyes elvtársak a vita során azt javasolták, hogy vegyenek fel a tankönyvbe sok új fejezetet: a történészek történelmi, a politikusok politikai, a filozófusok filozófiai, a közgazdászok közgazdasági fejezetet javasolták. Ez arra vezetett volna, hogy a tankönyv mérhetelenül felduzzadt volna. Ez természetesen megengedhetetlen. A tankönyv a történelmi módszer segítségével illusztrálja a politikai gazdaságtani problémákat, de ez még nem jelenti azt, hogy a politikai gazdaságtan tankönyvét a gazdasági viszonyok történetévé kell változtatnunk. ötszáz-, legfeljebb hatszázoldalas tankönyvre van szükségünk és nem nagyobbra. Ez a marxista politikai gazdaságtan kézikönyve lesz, szép ajándék minden ország fiatal kommunistái számára. Egyébként a legtöbb külföldi kommunista párt marxista fejlődésének nem kielégítő színvonala miatt az ilyen tankönyv nagy hasznot jelenthet az idősebb külföldi kommunista káderek számára is. 10. A politikai gazdaságtan tankönyv-tervezete megjavításának módjai Egyes elvtársak a vita során túlságosan buzgón „ócsárolták" a tankönyv tervezetét, szidták szerzőit a hibákért és a mulasztásokért, azt állították, hogy a tervezet nem sikerült. Ez nem igazságos. A tankönyvben persze vannak hibák és mulasztások, ilyesmi majdnem mindig előfordul egy nagy munkában. De akárhogy is > van, a vita részvevőinek túlnyomó többsége mégis elismerte, hogy a tankönyvtervezet alapja lehet a kiaadandó tankönyv- \ nek és csak egyes módosításokra és kiegészítésekre szorul. Valóban, csak össze kell hasonlítani a tankönyvtervezetet a forgalomban lévő politikai gazdaságtani tankönyvekkel, hogy arra a következtetésre jussunk, hogy a tankönyvtervezet jóval magasabb színvonalon van, mint a jelenlegi tankönyvek. Ez a tankönyvtervezet szerzőinek nagy érdeme. Azt hiszem, hogy a tankönyv-tervezet kijavítására nem nagyszámú bizottságot kellene kijelölni, amelynek nemcsak a tankönyv szerzői p s nemcsak a vita részvevői többségének hívei volnának a tagjai, de a többség ellc-n^elei is, a tankönyvtervezet tüzes bírálói. Jó volna, ha a bizottságiba bevennének egy tapasztalt statisztikust is a számok ellenőrzésére és új statisztikai adatoknak a tervezetbe való felvételére, valarrýnt egy tapasztalt jogászt a megfogalmazások pontosságának ellenőrzésére. A bizottság tagjait ideiglenesén fel kellene menteni minden más munkától, anyagi tekintetben megfelelően ellátva őket, hogy minden erejüket a tankönyv munkálataira fordíthassák. Ezenkívül szerkesztőbizottságod kellene kijelölni, mondjuk három emberből a tankönyv végleges szerkesztésére. Ez azért is szükséges, hogy elégjük a stílus egységét, amely sajnos nincs meg a tankönyvtervezetben. A kész tankönyvet egy éven belül kell bemutatni a Központi Bi. zottságnak. 1952. február 3, J. Sztálin. Válasz Alekszandr Iljics Notkin elvtársnak Notkin élvtárs! Nem siettem a válasszal, mert az ön által felvetett kérdéseket nem tartom sürgősnek. Annál kevésbbé, mert vannak más, sürgős - jellegű kérdések, amelyek természetesen elvonják a figyelmet az ön levelétől. Pontról pontra válaszolok. Az első pontot illetően: A „Megjegyzésekben" van egy bizonyos tétel, amely szerint a társadalom nem tehetetlen a tudomány törvényeivel szemben, hogy az emberek, miután megismerték a gazdasági törvényéket, felhasználhatják azokat a társadalom érdekében. Ön azt állítja, hogy ezt a tételt nem lehet kiterjeszteni más társadalmi alakulatokra, hogy ez, csak a szocializmusban és a kommunizmusban lehet érvényes, hogy a gazdasági folyamatok ösztönös jellege például a kapitalizmusban nem ad lehetőséget a társadalomnak a gazdasági törvényeknek a társadalom érdekében való felhasználására. Ez nem igaz. A burzsoá forradalom korszakában például Franciaországban, a burzsoázia felhasználta a feudalizmus ellen azt az ismert törvényt, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül meg kell felelniök a termelőerők jellegének, és megdöntötte a feudális termelési viszonyokat, új, burzsoá termelési viszonyokat teremtett, és ezeket a termelési viszonyokat összhangba hozta a feudális rendben kifejlődött termelőerők jellegével-. A burzsoázia ezt nem különleges képességei következtében tette, hanem azért, mert ez létérdeke vojt. A hűbérurak nem bárgyúságuk miatt szálltak szembe ezzel, hanem azért, mert létérdekük volt, hogy megakadályozzák e törvény érvényesülését. Ugyanezt kell mondani országunk szocialista forradalmáról. A munkásosztály felhasználta azt a törvényt, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül összhangban kell lenniök a termelőerők jellegével, megdöntötte a burzsoá termelési viszonyokat, új, szocialista termelési viszonyokat teremtett és ezeket összhangba hozta a termelőerők jellegével. Ezt nem különleges képességei következtében tudta megtenni, hanem azért, mert ez létérdeke volt. A burzsoázia — amely haladó erőből, ami a polgári forradalom hajnalán volt, már ellenforradalmi erővé vált — minden eszközzel szembeszállt e törvény érvényesülésével, szembeszállt nem szervezetlensége folytán és nem azért, mert a gazdasági folyamatok ösztönös jellege ellenállásra ösztökélte, hanem főleg azért, mert létérdeke volt, hogy ez a törvény ne érvényesüljön. Következésképpen: 1. a gazdasági folyamatok, gazdasági törvények felhasználása a társadalom érdekében bizonyos mértékben nemcsak a szocializmusban és a kommunizmusban történik, de más alakulatokban is; 2. a gazdasági törvények felhasználásának osztálytársadalomban mindenkor és mindig osztályháttere van, és a gazdasági tör vényeknek a társadalom érdekében való felhasználása terén a zászlóvivő mindig és mindenütt a haladó osztály, mig az elhaló osztályok szembeszállnak ezzel. Ebben a tekintetben egyfelől a proletariátus és másfelől a más, a termelési viszonyokban a történelem folyamán bármikor forradalmat végrehajtó osztályok között az a különbség, hogy a proletariátus osztályérdekei egybeolvadnak a társadalom túlnyomó többségének érdekeivel, mert a proletariátus forradalma nem a kizsákmányolás egyik vagy másik formájának megszüntetését jelenti, hanem minden kizsákmányolás megszüntetését, míg más osztályok forraadlma azáltal, hogy csupán a kizsákmányolás egyik vagy másik formáját szüntette meg, a társadalom többségének érdekeivel ellentétben álló szűkkeblű osztályérdekeinek kereteire szorítkozott. A „Megjegyzésekben" sző van a gazdasági törvények társadalmi érdekekben történő felhasználásának bsztályhátteréről. Szó van arról, hogy „a természettudomány törvényeitől eltérőleg, ahol az új törvények felfedezése és alkalmazása többé-kevésbbé simán megy végbe, gazdasági téren egy új törvény felfedezése és alkalmazása, olyan törvényé, amely a társadalom önmagukat túlélt erőinek érdekeibe ütközik, a legerősebb ellenállásra talál ezeknek az erőknek a részéről", ön azonban nem fordított erre figyelmet. A 2. pontot illetően: Ön azt állítja, hogy a termelési viszonyoknak a termelőerők jellegével való teljes összhangját csak a szocializmusban és a kommunizmusban lehet elérni, más alakulatokban pedig csak nemteljes összhang valósítható meg. Ez nem igaz. A polgári forradalom utáni időszakban, amikor a burzsoázia szétrombolta a feudális termelést viszonyokat és burzsoá termelési viszonyokat teremtett, feltétlenül voltak olyan periódusok, amikor a burzsoá termelési viszonyok teljesen megfeleltek a termelőerők jellegének. Ellenkező esetben a kapitalizmus nem fejlődhetett volna olyan gyorsan, mint ahogyan a burzsoá forra« dalom után fejlődött. Továbbá, nem lehet abszolút értelemben felfogni a „teljes összhang' szavakat. Nem lehet őket úgy érteni, mintha a szocializmusban nem létezne a termelési viszonyok semmiféle elmaradása a termelőerők fejlődése mögött. A termelőerők a termelés legmozgékonyabb és legforradalmibb erői. Vitathatatlanul a termelési viszonyok előtt járnak a szocializmusban is. A termelési viszonyok csupán bizonyos idő múlva alakulnak át a termelőerők jellegének megfelelően. Hogyan értsük hát ebben az esetben a „teljes összhang" szavakat? Ugy, hogy a szocializmusban rendszerint nem kerül sor konfliktusra a termelési viszonyok és a termelőerők" között, hogy a társadalomnak lehetősége van arra, hogy idejében összhangba hozza az elmaradó termelési viszonyokat a termelőerők jellegével. A szocialista társadalomnak lehetősége van arra, hogy ezt megtegye, mert ebben a társadalomban nincsenek elhaló osztályok, amelyek ellenállást szervezhetnének. Természetesen a szocializmusban is lesznek elmaradó, lehetetlen erők, amelyek nem értik meg a termelési viszonyok megváltoztatásának szükségességét, ezeket az erőket azonban természetesen nem lesz nehéz legyőzni anélkül, hogy konfliktusra kerülne sor. / I