Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-06 / 237/a. szám, hétfő

Vil

ág proletárjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 október 6. hétfő 2 Kčs V. évfolyam, 237/a. szám Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusa! J. V. SZTÁLIN: A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban A „Bolsevik" című folyóirat 18. [ ismét hatalmas lépéssel viszi előre a száma közli J. V. SÄtlinxak „A szo- marxista-leninista társadalomtudocializmus gazdasági problémái a mányt, a kommunizmus építéséről Szovjetunióban" című müvét, amely | szóló tudományt. A gazdasági vita résztvevőihez Megjegyzések az 1951. évi novemberi vitával kapcsolatos gazdasági kérdésekre vonatkozólag Minden okmányt megkaptam arról a gazdasági vitáról, amelyet a politikai-gazdasági tankönyv tervezetének értékelésével kapcsolatban tartottak. Megkaptam többek között: „A politikai gazdasági tankönyv tervezetének megjavítására vonatkozó javaslatokat"; a tervezet „hibáinak és pontatlanságainak kiküszöbölésére vonatkozó javaslatokat" és „A vitás kérdésekről szóló értesítőt". Mindezekkel az anyagokkal, valamint a tankönyv tervezetével kapcsolatban szükségesnek tartom, hogy az alábbi megjegyzéseket tegyem. 1. A gazdasági törvények jellegének kérdése a szocializmusban Egyes elvtársak tagadják a tudomány törvényeinek — különösen a politikai-gazdaságtan törvényeinek — objektív jellegét a szocializmusban. Tagadják, hogy a politikai gazdaságtan törvényei azoknak a folyamatoknak a törvényszerűségeit tükrözik vissza, amelyek az emberek akaratától függetlenül mertnek végbe. Azt tartják, hogy annál a különleges szerepnél fogva, amely a történelemben a szovjet államnak jutott, a szovjet állam, annak vezetői hatályon kívül tudják helyezni a politikai gazdaságtan meglévő törvényeit, új törvényeket tudnak „formálni", új törvényeket tudnak „teremteni". Ezek az elvtársak mélységesen tévednek. Látható, hogy összekeverik a tudomány törvényeit, amelyek a természetben vagy a társadalomban az emberek akaratától függetlenül végbemenő objektív folyamatokat tükrözik, azokkal a törvényekkel, amelyeket a kormányok adnak ki, amelyek az emberek akaratából jönnek létre és csupán jogi erejük van. A kettőt azonban semmiesetre sem szabad összekeverni. A marxizmus a tudomány törvényeit — akár természeti törvények, akár pedig a politikai gazdaságtan törvényei azok — az emberi akarattól függetlenül végbemenő objektív folyamatok visszatükrözésének fogja fel. Az emberek felfedezhetik ezeket a törvényeket, megismerhetik, tanulmányozhatják, figyelembe vehetik cselekedeteiknél, felhasználhatják őket a társadalom érdekében, de megváltoztatni vagy eltörölni nem tudják őket. Annál kevésbbé tudnak új tudományos törvényeket formálni vagy teremteni. Azt jelenti-e ez, hogy például a természeti törvények hatásának eredményei, a természeti erők hatásának eredményei általában elháríthatatlanok, hogy a természeti erők romboló hatásai mindenhoJ és mindenütt kérlelhetetlen elemi erővel érvényesülnek és emberi beavatkozás tehetetlen velük szemben ? Nem, nem jelenti ezt. Ha kirekesztjük a csillagászati, a geológiai és egyes más hasonló folyamatokat, ahol az emberek, még ha e folyamatok féjlődési törvényeit megismerték is, valóban képtelenek rájuk hatást gyakorolni, úgy sok más esetben az emberek korántsem képtelenek arra, vagyis megvan a lehetőségük, hogy a természeti folyamatokra hatást gyakoroljanak. Az emberek minden ilyen esetben, miután megismerték a természeti törvényeket, számbavéve őket és reájuk támaszkodva, hozzáértőén alkalmazva és kihasználva őket, korlátozhatják hatókörüket, a természet romboló erőinek más irányt szabhatnak, a természet romboló erőit a társadalom javára fordíthatják. Nézzünk egyet a nagyszámú példából. A legrégibb időkben a nagy folyók kiöntését, az áradásokat s ezzel kapcsolatban a lakóházak és a vetések megsemmisülését elháríthatatlan csapásnak tartották, amellyel szemben az emberek tehetetlenek voltak. Az idő múltával azonban az emberi ismeretek fejlődésével, amikor az emberek megtanultak gátakat, vízierömüveket építeni, lehetővé vált elhárítani a társadalomról az árvíz csapását, ami régebben elháríthatatlannak látszott. Mi több, az emberek megtanulták megfékezni a természet romboló erőit, hogy úgy mondjam, megnyergelni őket, a víz erejét a társadalom javára fordítani és földek öntözésére, energiatermelésre felhasználni. Azt jelenti-e ez, hogy az emberek ezzel eltörölték a természeti törvényeket, a tudomány törvényeit, és új természeti, új tudományos törvényedet hoztak létre? Nem, nem jelenti azt; A víz romboló erejével járó következmények elhárításának és a társadalom érdekében való felhasználásának egész folyamata ugyanis anélkül megy végbe; hogy megsértenök, onegváltóztanók vagy megszüntetnök a tudomány törvényeit, anélkül, hogy új tudományos törvényeket teremtenénk. Ellenkezőleg, ez az egész folyamat pontosan a természeti törvények, a tudomány törvényei alapján megy végbe, mert a természeti törvények bármilyen megsértése — még a legcsekélyebb megsértése is — csak a dolog megzavarására, a folyamat meghiúsulására vezetne. Ugyanezt kell mondanunk a gazdasági fejlődés törvényeiről, a politikai gazdaságtan törvényeiről is, akár a kapitalizmus korszakáról, akár a szocializmus korszakáról van sző. Itt is — miként a természettudományban is — a gazdasági fejlődés törvényei objektiv törvények, amelyek az emberi akarattól függetlenül végbemenő gazdasági fejlődés folyamatait tükrözik. Az emberek feltárhatják ezeket a törvényeket, megismerhetik őket, támaszkodhatnak rájuk, felhasználhatják őket a társadalom érdekében, más irányt szabhatnak egyes törvények romboló hatásának, korlátozhatják hatókörüket, teret adhatnak más törvényeknek, amelyek utat törhetnek maguknak, megszüntetni azonban nem tudják őket, és új gazdasági törvényeket sem tudnak teremteni. A politikai gazdaságtan egyik sajátossága abban áll, hogy törvényei, a természettudományi törvényektől eltérően, nem hosszú életűek, hogy ezek a törvények — legalábbis többségükben — meghatározott történelmi időszakban érvényesülnek, majd új törvényeknek adják át helyüket. De ezek a törvények nem semmisülnek meg, hanem az új gazdasági viszonyok folytán elvesztik erejüket és letűnnek a színről, hogy helyet adjanak a.z új törvényeknek, amelyeket nem emberi akarat alkot, hanem az új gazdasági feltételek talaján keletkeznek. Hivatkoznak Engels „Anti-Dühring"-jére, Engelsnek arra a tételére, hogy a kapitalizmus felszámolásával és a termelési eszközök társadalmasításával az emberek uralmuk alá vetik termelési eszközeiket, felszabadulnak a társadalmi-gazdasági viszonyok jármai alól, „uraivá" válnak társadalmi életüknek. Engels ezt a szabadságot a „felismert szükségszerűségnek" nevezi. De mit- jelenthet a „felismert szükségszerűség"? Azt jelenti, hogy az emberek, miután megismerték az objektív törvényeket (a „szükségszerűséget"), teljesen tudatosan fogják alkalmazni azokat a társadalom érdekében. Éppen ezért mondja Engels ugyanott: „Saját társadalmi tevékenységük törvényeit, amelyek idáig idegen, rajtuk uralkodó természeti törvényekként állottak •Jelük szemben, az emberek akkor majd teljes szaktudással alkalmazzák, s ezzel uralmuk alá vetik". Mint látható, Engels tétele egyáltalán nem azok mellett szól, akik azt hiszik, hogy a szocializmusban a gazdasági törvényeket meg lehet semmisíteni és újakat lehet létrehozni. Ellenkezőleg, ez a tétel nem a gazdasági törvények megsemmisítését, hanem felismerését és hozzáértő alkalmazását követeli. Azt mondják, hogy a gazdasági törvények elemi jellegűek, hogy e törvények hatásai elháríthatatlanok, hogy a társadalom tehetetlen velük szemben. Ez nem igaz. Ez a törvények fetisizálása, rabszolgai meghódolás a törvények előtt. Bebizonyosodott, hogy a társadalom nem tehetetlen a törvényekkel szemben, hogy a társadalom — a gazdasági törvényeket felismerve és rájuk támaszkodva — korlátozhatja hatókörüket); a társadalom érdekében felhasználhatja és „megnyergelheti" őket, mint ahogy ez a természeti erőkkel és természeti törvényekkel is történik, mint ahogy a nagy folyók kiáradásával kapcsolatban a fentebb említett példában is történik. Hivatkoznak arra, hogy a szovjethatalomnak különleges szerepe van a szocializmus felépítésében, hogy ez a szerep — állítólag — lehetővé teszi számára, hogy megsemmisítse a fennálló gazdasági fejlődési törvényeket és újakat „formáljon". Ez szintén nem igaz. A szovjethatalom különleges szerepét két körülmény magyarázza: először az, hogy a szovjethatalomnak nem az volt a feladata, hogy a kizsákmányolás egyik formáját a kizsákmányolás egy másik formájával helyettesítse, mint ahogy az a régi forradalmaknál történt, hanem az, hogy mindennemű kizsákmányolást felszámoljon; másodszor pedig az, hogy mivel az országban a szcciaüsta gazdaságnak semilyen késs csírája sem volt meg, l&re kellett hoznia — úgyszólván „szűz területen" — a gaíxiaság új, szocialista formáit. Ez kétségtelenül nehéz, bonyolult és példa nélkül álló feladat. Ennek ellenére a szovjethatalom becsülettel teljesítette ezt a feladatot. De nem azért teljesítette, mintha megszüntette volna a fennálló gazdasági törvényeket és újakat „formált" volna, hanem csupán azért, mert arra a gazdasági törvényre támaszkodott, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül meg kell felelniök a termelőerők jellegének. Országunk termelőerőinek, különösen az iparban, társadalmi jellege volt, a tulajdon formája pedig magán-, kapitalista tulajdon volt. A szovjethatalom, arra a gazdsági törvényre támszkodva, hogy a termelési viszonyoknak feltétlenül meg kell felelniök a termelöérök jellegének, társadalmasította a termelési eszközöket, az egész nép tulajdonává tette őket és ezzel megszüntette a kizsákmányolás rendszerét, megteremtete a gazdaság szocialista formáit. Ha e törvény nem lett volna és nem támaszkodtunk volna rá, a szovjethatalom nem tudta vol/ia teljesíteni feladatát. Az a gazdasági törvény, hogy a termelési viszonyok kötelezőleg megfelelnek a termelőerők jellegének, már régóta igyekszik utat törni magának a kapitalista országokban. Hogy mindeddig nem tört magának utat és nem érvényesülhetett, ez azért van, mert rendkívül erős ellenállásba ütközött a társadalom önmagukat túlélt erői részéről. Itt a gazdasági törvényeknek egy másik sajátosságával találkozunk. A természettudomány törvényeitől eltéröleg, ahol az új törvény felfedezése és alkalmazása többé-kevésbbé simán megy végbe, gazdasági téren egy újabb törvény felfedezése és alkalmazása, olyan törvényé, amely a társadalom önmagukat túlélt erőinek érdekeibe ütközik, a legerősebb ellenállásra talál ezeknek az erőknek részéről. Ezért van szükség olyan erőre, olyan társadalmi erőre, amely képes leküzdeni ezt az ellenállást. Országiunkban akadt ilyen erő: a társadalom túlnyomó többségének, a munkásosztálynak és a parasztságnak a szövetsége. Ilyen erő még nem akadt más tőkés országokban. Ez a nyitja annak, hogy a szovjethatalom, nak sikerült szétzúznia a társadalom régi erőit és hogy minálunk teljesen szabadon érvényesült az a gazdasági törvény, hogy a termelési viszonyoknak meg kell felelniök a termelőerők jellegének. Azt mondják, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlesztésének szükségessége országunkban lehetővé teszi a szovjethatalomnak, hogy megszüntesse a fennálló gazdaságai törvényeket és újakat hozzon létre. Ez teljesen helytelen. Éves és ötéves terveinket nem szabad összekeverni a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődésének objektiv gazdasági törvényével. A népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye a konkurrenciának és a termelési anarchiának a kapitalizmusban fennálló törvénye ellensúlyozásaként keletkezett. Ez a törvény a termelési eszközök társadalmasítása alapján keletkezett, azután, hogy megszűnt a konkurrencia és a termelési anarchia törvényének érvénye. Azért lépett érvénybe, mert a szocialista népgazdaságot csak a népgazdaság tervszerű fejlődésének gazdasági törvénye alapján lehet vezetni. Ez azt jelenti, hogy a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye lehetővé teszi tervezőszerveink számára, hogy helyesen tervezzék a társadalmi termelést. A lehetőséget azonban nem szabad összekeverni a valósággal. A kettő két különböző dolog. Ahhoz, hogy ez a lehetőség valósággá váljék, tanulmányozni kell ezt a gazdasági törvényt, el kell sajátítani, meg kell tanulni teljes hozzáértéssel való alkalmazását, olyan terveket kell összeállítani, amelyek teljesen ennek a törvénynek a követelményeit tükrözik viszsza. Nem mondhatjuk, hogy a mi éves és ötéves terveink teljesen tükrözik ennek a gazdasági törvénynek a követelményeit. Azt mondják, hogy egyes gazdasági törvények — köztük az értéktörvény is — amelyek nálunk a szocializmusban érvényesülnek, a tervgazdálkodás alapján „megváltoztatott", sőt „gyökeres módon megváltoztatott" törvények. Ez sem igaz. A törvényeket nem lehet „megváltoztatni", még kevésbbé „gyökeres módon" megváltoztatni. Ha meg lehet őket változtatni, akkor meg is lehet őket szüntetni, más törvényekkel helyettesíteni. A törvények „megváltoztatásáról" szóló tétel a törvények „megszüntetése" és „formálása" helytelen tételének a csökevénye. Noha a gazdasági törvények megváltoztatásának formulája nálunk már régen bevonult a közhasználatba. mégis a pontosság érdekében le kell mondanunk róla. Az egyes gazdasági törvények hatókörét lehet korlátozni, meg lehet akadályozni romboló hatásaikat — természetesen, ha vannak ilyenek — de nem lehet őket „formálni" vagy „megszüntetni". Amikor tehát a természeti vagy gazdasági erők „leigázásáról", á felettük való „uralomról" stb. beszélünk. ezzel egyáltalán nem azt akarjuk mondani, hogy az emberek „megszüntethetik" a tudomány törvényeit, vagy ilyen törvényeket „formálhatnak". Ellenkezőleg, ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy az emberek felfedezhetik a töivényeket, megismerhetik, elsajátíthatják őket, megtanulhatják teljes hozzáértéssel való alkalmazásukat és felhasználásukat a társadalom érdekében — és ilymődon leigázhatják őket, uralkodhatnak rajtuk. így tehát a szocializmus politikai gazdaságtanának törvényei objektiv törvények, amelyek a gazdasági életben az emberek akaratától függetlenül végbemenő folyamatok törvényszerűségeit tükrözik. Azok, akik ezt a tételt tagadják, lényegében a tudományt tagadják, s azzal, hogy a tudományt tagadják, mindennemű előrelátás lehetőségét tagadják, ennélfogva annak lehetőségét tagadják, hogy a gazdasági életet irányítani lehet. Mondhatják, hogy az itt elmondottak helyesek és közismertek, de semmi új sincs bennük és hogy ennélfogva kár időt fecsérelni közismert igazságok ismétlésére. Természetes, hogy itt valóban nincs szó semmi újról, helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy bizonyos, általunk ismert igazságok ismétlésére kár időt vesztegetni. Ugyanis hozzánk, mint vezető maghoz, évről évre ezerszámra jönnek az új fiatal káderek, akik égnek a vágytól, hogy segítsenek nekünk, égnek a vágytól, hogy kitűnjenek, azonban nincs kellő 4