Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-29 / 257. szám, szerda

Ul SZO 1952 október 29 NEMET KIKELET A Magyar Könyvtár kiadásában e napodban meglent „Német kikelet" Irája, Ludvik Askenazy sze mélyében politikai színezetű irodalmi riportok írójával ismerkedünk meg. Askenazy könyvében az új >

Témet Demokratikus Köztársaság vajúdásának problémáit tárja elénk, a megszülető új világot. Párhuzamot von Nyugat- és Kelet-Németország közt. Pompás képekkel szemlélteti a régi porosz szellem és a győzelmes szocializmus új embert formáló küzdelmét. Mint tapasztalt film forgató kezeli az anyagot, mely szinte életre kel a kezében. Nagyszerűen tudja alkalmazni az ellentétekből fakadó feszültséget, mestere a drámai fordulatnak. Hangjában bizalom cseng az új német ember, a német ifjúság, a szocialista ember iránt. A „Német kikelet" egyik legjobb jelenete a „kitelepitettekkel" játszódik le., A Karlové Vary környéki kitelepített raunkásass^ony szinte előttünk áll és velünk „pöröl". A hitlerista terror jelenetei njélyen megrázok. A német munkásosztály hö

s fiai mint igazi bolsevikok írják be nevüket a nemzetközi munkásmozgalom történetének dicső lapjaiba. Különösen erős a színházi jelenet, a drámai szócsata a drezdai párttitkár és a „Werwolf" között. Az utolsó fejezet a német ifjúságé. A német kikelet vonul fel előttünk, "á jövő ígérete. Askenazy sajátos stílusát, amely nem mentes bizonyos modorosságoktól, — így szereti ismétlésekkel kissé szatirikusán színezni és aláhúzni mondanivalójának velejét, — Fendt Pál jól árnyalt, erőteljes nyel. vezettei ültette át magyar nyelvre, fordulatos képeinek eredetiségét s olykor csipős hangját is híven tolmácsolva. Askenazy könyve fontos könyv. Hivatása, hogy el-szlassa a sok begyökerezett előítéletet és új szellemnek törjön útat; a proletár nemzetköziség eszmé jének. Az alábbiakban ízelítőül közöljük a könyv egy fejezetét: A GYEREKEK A gyerekek — mondta Alekszej G&vrflovics Nyesztyerenko gárdadnagy, aki 1945 ben karddal a zében lépett Berlin utcáira, hogy a németeket egyszersmmdenkorra leszoktassa a kardforgatástól, — a gyerekek olyanok, mint a viasz. Minden attól függ, mit akarunk gyúrni belőlük, milyen a szívünk és milyen a kezünk. * Nyesztyerenko gárdahadnagy komolyan mosolyodott el, csaknem elmélázva Olyatén, mint akkor mosolygunk, mikor meglepnek a régi emlékek és szóval ki sem lehet fejezni őket. Nyesztyerenko gárda hadnagy Volcsanszkban született a harkovi körzetben és kissé az ukrán feketeföld, kissé a jó sárgabörböl készített vállszíjait illatát árasztotta. Arca napbarnitott és viharvert volt, nem a szenvedélyektől, hanem a szovjet frontok viharaitól — Mur manszk hózivataraitól és a|z Azovi, meg a Fekete-tenger felől fújó sztyeppe! forró szélviharoktól. Kék szemében csaknem galajnbszelídség tükröződött — az ember szinte el sem hinné, hogy a Dicső ség ' érdemrendje, mely blúzának zöld vásznán csillog, kétnapos étlenszomjan végrehajtott véres felderítés eredménye, mely a talpig emberek dioső ügye. A gyerekek olyanok, mint a viasz — mondta Alekszej Gavrilovios Nyesztyerenko gárdahadnagy. Elmondok valamit. Hosszú volt az út Berlinbe — olyan hosszú, hogy ezt a távolságot ma már senki sem tudja elképzelni. Utamban kutakat láttam, melyek' tel

e voltak hányva gyerektestekkel. mint kövekkel. Kamenyec-Podolszkiban — volt egy mély kút, tudjátok, afféle feneket len és csendes ukrán kút és színültig tele gyermektestekkel. Hát, barátocskám, ilyen kutakból merítet. tem dühömet és elszántságomat. Varsóban egy örült zsidó gyerekkel találkoztam. Hét éve

s volt és élete öt évét a pöcegödör mellett kiásott j nyugton. Mi a fene az? Lövöldözés, '""'. A-H-'+l-n "i tn.n _ TVAW1 1 Jí •trXl.rl 'Afá C! T r 01

0 TV1 í <3"P> IPIPC Teremben töltötte. Megmentői naponta egyszer hordtak neki oda ke nyeret és vizet. Hétéves volt a gyerek és . nem tudott beszélni. Olyan hangon visítozott, hogy holtomig kísérteni fog álmaimban, apró görbe csontocskái voltak és szemei olyan mélyek, sötétek, olyan őrült szeta£k, hogy égették az embert. Ann^k a néhány gyereknek egyike volt, amelyek a varsói gettóban megmaradtak. *Szóv,al — sok mindent láttam. Csak azért említem, hogy megértse, mikor az emlékezetes májusban eb be a városba léptem, torkomban a gyűlölet aszálya izzott. Eszembe jut egy esemény... gyerekkoromból. Tulajdonképpen nem is esemény. A házunkról egy gólyafióka zuhant le és agyonverte magát. Vigasztalhatatlan voltam — sírtam és sírtam. Még egy hónap multán is, ha eszembe jutott... no mjj^ mondjak, még most is majdnem sírva fakadok. Csak azért említem, hogy megértsen, mi volt velem, mikor Berlin utcáin harcoltam. Torkomban a gyűlölet aszálya izzott- és golyószórómat pillanatnyira sem pihentettem. v No, de hogy a tárgyra térjek — mondta Alekszej Gavrilovics Nyesztyerenko gárda'.iadnagy. Az egyik berlini utcáért harcoltunk, csaknem folyton, szuronyhegyre mentünk — minden házért erődharcot kellett vívnunk. Végre elintéztük — csönd. Afféle háborús csönd, nem tudom, ismeri e . .. Pillanatnyi halálos csönd, amikor mindent borzalmasabban érzékel az ember, mint máskor. A fáradtságot és a gytílöletet is, az éhséget és a szomjúságot is. Ilyenkor a legjobb rágyujtan? _ régi katonai recept. Kettőt szippant az ember és már minden jól van. Sodortam egyet a mahorkából — a.zokat a német cigarettákat nem bírtam. Gaz — nem cigaretta. Csönd van, szívok és valami nem hagy Uanepélyes keretek között vették át a Sztálin-díjat Aczél Tamás és Nagy Sándor magyar írók Az idén márciusban, hozták nyil vánosságra' a Szovjetunió miniszter, tanácsának határozatát az 1951. évi Sztálin-díjak - odaítéléséről. A hatá rozat értelmében az irodalom és a művészet számos művelőjét jutal mázták kimagasló alkotásukért Sztálin-díjjal. A jutalmazottak kő zött szerepel két magyar író, Aczél Tamás és Nagy Sándor. Aczél Ta más a »Szabadság árnyékában-, cí mü regényéiért, Nagy Sándor »Megbékélés« című elbeszéléséért kapott Sztálin-díjat. A két magyar íratnak a Szovjet, unió budapesti nagykövetségén szombaton délben ünnepélyes keretek között adták át a Sztálin-díjat. J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövete nyújtotta ái a Szovjetunió Mmisztertaná csa mellett működő Sztálin.dij Bizottság megbízásából Aczél Tamás, nak és Nagy Sándornak a Sztálindíj jelvényeit, a Sztálin-díj okleveleit és az ezzel járó 25.000—25.000 rubelről szóló csekket. BESZÉLŐ TÉNYEK A Äncia gyarmati uralom ide. jén a vietnami lakosságnak csupán néhány százaléka tudott írniolvas ni. Az ország területén 1703 ópium barlangot tartottak nyilván, de mindössze négy iskola működött. 1945 szeptember 8 án kiáltották ki a Vietnami Népi Demokratikus Köz társaságot. Azóta sokezerre nőve kedett az iskolák száma, amelyek ben 80.000 fiatal pedagógus tanítja a dolgozókat. • Az idén többszázeze; gyermeket nyaraltattak, ingyenesen Lengyelor szág legszebb vidékein. Például a tengerparti nyaralókban 37.900 gyermek töltötte a nyarat. A szce cini vajdaságban 20.000. főleg var sói gyerek üdült gondtalanul, a kiel cei Vajdaságban pedig 25.000 gyer meket helyeztek el korszerűen be rendezett nyaralóotthonokban. meghalt tízhetes Chicagóban - nemrégen Charles Gaffner munkás gyermeke, mivel anyja négy napon keresztül nem evett semmit. Char les Gaffner hosszú idő óta munka nélküli és nem tudott élelmet vásá rolni. A rendőrségi orvos nyilátko zatában kijelentette: »Semmi külö nösebb dolog nem történt. Szokásos eset.« * Hollandiában a munkanélküliek száma az 1948 tói 1952 ig terjedő négy év alatt közel háromszorosára emelkedett. 1948-ban még »csak« 62.000 munkanélkülit tartottak nyil ván, mig 195i. ber. már 174.000 hol land- dolgozó volt munka nélkül. Eh hez hozzá kell tinnl. hogy négy év alatt több mint 88.000 hollandnak kellett más világrészekbe kivándo rolnia, nem lövöldözés, valamj gyönge, éles pukkanás és villanás — aféle gyerekes és rózsaszínű, mintha törpék ágyúznának. Mi a fene az? — gondolom. Nézem, — hát a második emeleti ablak az. Felmásztam és mit találtam? Találja ki, mit talál, tam ? — mondta Nyesztyerenko hadnagy és arcán újra megjelent az a mosoly, ami olyan emléket jellemez, melyet szóval lej nem lehet fejezni. Egy fiú áll az ablakban, nyolcéves lehetett, nem több. Kezében játékpisztoly, mellette egy doboz gyutacs és tüzel az ablakból, lövés lö vÄt ér. Galléron ragadom — szörnyen megijed, de még' nekem szegezte nevetsége

s pisztolyát. Szemei gonoszak és vakok — nem gyerekszemek. Nem, nem voltak gyerekszemek, kis állat volt, ostoba és ra gadozó, amilyenné a fasiszták nevelték. Hát te — mondom '— mit csinálsz, a Vörös Hadseregre lövöldözöl? /Hallgat, csak méreget gonoszul, čsoda, hogy nem harap. Mit kezdjek vele? — gondolom — hát mit is kezdjek vele? Hisz "ez nem gyerek. Mit kezdjek vele, hová tegyem? Azok a szemek — csak látta yolna azokat a szemeket... Mit csináltak ezekből a gyerekekből ? Gazemberek! E pillanatban a tábori konyhánk dübörgött végig az utca kövezetén. Trofim szakács ül rajta, pöfékel a német pipából é

s elégedetten mosolyog — azt a disznófejűjét. ^ borscs illata úgy megcsapott, hogy összefutott a nyál a számban. Á gyerek orr

a hirtelen elfintorodott és összezsugorodott, sovány nyaka meg zihált, mint a harmonika. Egyszerre olyan kicsi, olyan nyomorúságos és sovány lett a pléhpisztolyával, hogy lekiáltottam Trofi

m szakácsnak. — Küldj fei egy csajka borscsot. egy jókaraj kenyeret. Megállja-e vagy sem — gondolom magamban... Enni kezd, d

e úgy reszket a keze, hogy a levesből több folyik a padlóra, mint a szájára. Fogom hát a kanalat — tapasztalatlan vagyok ilyen irányban, mert nőtlen vagyok — fogom !h/át a kanalat é

s etetfm. Az igazat megvallva ez volt a világon az első gyerek, amelyiket etettem. É

s a pisztoly... A pisztoly az ablakon feküdt. Ekkor megszakadt benne' a húr, hangosan felsírt, remegett, ordított é

s szipogott. Magamhoz vontam — a gimnásztyorkám egészen benedvesítette. Ezt akartam elmondani. Most már öt éve barátok vagyunk. Minden héten felkeres Potsdamban. Megtanítottam oroszul, könyveket kölcsönzők neki. Tegnap Gorkij „Gyermekkorom"-ját adtam neki kölcsön, — bizonyára olvasta, nem? És okos a gyerek — szívvellélekkel a miénk. A gyerekek — mondta Alekszej Gavrilovics Nyesztyerenko gárdahadnagy, aki karddal a kezében lé pett 1945-ben Berlin utcáira, hogy a németeket egyszersmindenkorra leszoktassa a ' kardforgatásról, gyerekek olyanok mint a viasz. Azt gyúrhatsz a viaszból, amit akarsz, sast, vagy varangyot, szívet vagy gyilkost. És most még egyre rágyujtunk, mondta Nyesztyerenko hadnagy Semmi sem ér feli a jó cigarettával. Hallgatva cigarettáztunk. Napsugaras tavaszi délután volt Nagy Frigye

s porosz király Sanssoucí kastélyának parkjában. A park zöldje üde volt és élénk, - mint Alekszej Gavrilovios Nyesz. tyerenko gárdahadnagy blúzának zöldje. V NÁZIM HIKMET: M E H M E T Az ötszáztizes vonat fapados vagonjában utaztak együtt: Éhesek Tetvesek — Mehmetek. Mehmet fölött egyre szól a vonat sípja: segítsetek, segítsetek. Hosszú utak szelik át a hegyeket, völgyeket, sehol semmi könyőrület: Kicsi Mehmet, Mehmet Kicsi Mehmet, Mehmet Kicsi Mehmet. Az utakat csupa Mehmet járja, ' ecjyiknek az inge felakadt qz ágra, ^ a másiknak a nadrágja, harmadiknak a gatyája. Az út végén mindet várja Szelim szultán^ kaszárnyája. A kaszárnya udvara Mehmetekkel van tele, a Mehmetek keble tetvekkel van tele. Tetvek eszik Mehmetet Mehmet meg a tetveket. Mehmet fölött egyre szól a vonat sípja: segítsetek, segítsetek hosszú utak szelik át a hegyeket, völgyeket — sehol semmi könyörület. Kicsi Mehmet, Mehmet Kicsi Mphmet, Mehmet Kicsi Mehmet. / Ford. Tóth Tibor és Blaskovits József Beszélgetés Gárdonyi sójánál \ Bebek bástyán az egri várban, Gárdonyi sírjánál. Az ünneplő tömeg már a vár alatt kanyarog, ketten maradtunk csak az új sír emléknél, öreg Kovács Domonkos elvtárssal, Eger város volt . Vörös Örségének parancsnokával, a 60. Vörös Dandár politikai -megbízott jávai. Kovács elvtárs egy régi ba rátságáról, Gárdonyi Gézával való kapcsolatáról mesél. — 19 »májusában ismerkedtem meg Gárdonyival. Móricz Zsigmond érkezett a városba, első útja hoz zánk, a direktóriumba vezetett. Az Irószakszervezetet jött szervezni, érdeklődött, hogy kire lehetne itt számítani? Számbavettük az itteni írókat. Gárdonyi, az biztos,- arra számítani lehiet. Móricz nagyon megörült, hogy itthon találhatja Gárdonyit, még személyesen nem ismerte, azonnal indulni akart. Én kísértem fel a Várba, a mostani Gárdonyi Géza-Uitcába. Az ±ró édesanyja nyitott kaput. De mikor Gár rlonyi a kertben hallotta, hogy Móricz van itt, már ő is a kapuban volt s ölelve vezette vendégét dol gozószobájába. íróasztalát körbe támasztotta vagy 20—25 pipa. Móricz, cal először ezeket a pipákat forgat, tuk, nézegettük. — Mindegyik egy egy emlék — mondta Gárdonyi,— mindegyiket egy-egy barátomtól fcaiptam. Mielőtt hozzáülök dolgoz, ni, kitisztítom, megtöltöm őket s körém rakom, mint katona a lőszerét. / Barátkoztak, elmesélték egymásnak, hogy lett iró belőlük. Emlék, szem Móricz mesélite, hogy első új ságtárcájáért egy szivart kapott honoráriumiképpen a szerkesztőtől. Délben lementek a kaszinóba ebé delni, egész estig együtt voltak. ti találkozás után harmadnapra Gárdonyi felkeresett a direktórium ban. (Főispánlak volt azelőtt, most egészségház.) — Megszeret tem magát, mikor Móricz itt volt, eljöttem magához elmondani, hogy mi történt — mondta Gárdonyi. Egy fakeresztet találtam a szőlőmben. Ez azt jelenti, hogy az éle temre ' törneA .. Kérem, védjenek meg. Hiába mondtam, hogy szőlője mögött van a régi Donát, temető onnét hordják az emberek a f-t, s Gárdonyi kertjén mennek keresztül, biztos úgy ejtette ej valaki a keresztet, — nem tudtam megnyug. tatni, kért. hogy állítsak posztot a kertjébe. A 26. ezredtől küldtem fel egy fiatal vasaltr Kocsis Győzőt. Más dolga nem volt a fiatal elvtárs, nak: ült a kertben és olvasott. Ezentúl mindennap feljártam Gárdonyihoz beszélgetni. Én akkor már olvastam a »Lámpás« t, az »Egri csillagok, at és a ^Láthatatlan emberit. A »Láthatatlan ember., hez sok kérdésem volt. sok dologgal nem értettem egyet, vitatkoztv«k. Ekkor mondta Gárdonyi,, hogy elássa. a maga foglalkozása kovács és mégis üzentek magáért, ha egy délután nem jön, mert már hiányzik, jólesik az olvasókkal' elvitázni. Volt nekem egy ezredes ismerősöm. Mindennap itt volt. Buta volt, már menekülni kellett előle. Ajándékokat hozott, ha befőztek, az első üvege, ket idekülditipk. Egyszer megkérdeztem, hogy mit olvasott már tőlem. Azt feleli: semmit. Faggattam tovább és kiderült, hogy csak azért •jár annyit ide, ment a felesége és a , lánya küldözget' mert azok »irodalmi nök«, azzal járnak uzsonnákra, hogy Gárdonyi az ő családjuk barátja. Négy hónapig tartott a barátságunk — meséli Kovács Domonkos. — A proletárdiktatúra bukása után elfogtak, az ügyészség fogházába kerültem Gárdonyi kirendelt védőm utján két könyvet küldött be a cellámba. Az egyik az »Uj szocializmusSzabó Ervin egy régi előadása körüli vita volt, a másak »Az én falum*. Vádiratom számtalan pontja közt az is szerepelt, hogy Gárdonyi Géza író szabadságát korlátoztam, fegy. veresen őriztettem. Mikor erről Gárdonyi tudomá szerzett, a következő nyilatkozatot küldte a fc 5. ságnak: »Kovács Domonkos urat 1919 májusától ismerem. Soha mun. kámbam nem zjavart, legmelegebben tudok rá visszaemlékezni, mert azon kevesek közé tartozik, akik "Eger városában a műveltséget, a kultúrát áhítják s magyar írók munkáit olvassák. Gárdonyi Géza®. •Mikorra szabadultam, Gárdonyi >már nem élt... Delet harangoznak. Lassan elindulunk a sírtól, az ünneplők után, le a városba. Kőbányai György. r f