Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-28 / 256. szám, kedd

1952 október 21 ül Sz

o 5 Visinszkij elvtárs a ímm Népi Demokratikus köztársaság képviselőinek részvételéről az iüSz ülésezésén Az ENSz közgyűlés politikai bizottsága október 23-i ülésén megkezdte „A Koj?ea egyesítésével ós újjáépítésével foglalkozó ENSz-bizottság" jelentésének tárgyalását. Thaiföld küldötte javasolta, hogy Dél Korea képviselőit hívják meg az ülésre. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője javasolta, hogy hívják meg a kérdés tárgyalására a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. Acheson, ' az Egyesült Államok külügyminisztere ellenezte a szovjet javaslatot, rágalmazó módon „agresszióval" vádolta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Cinikusan kijelentette hogy ÉszakKorea képviselőinek helye most „a panmindzsoni sátorban van, nem pedig a közgyűlésen". Lloyd, Anglia képviselője pedig azt állította, hogy hiába lennének jelen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselői a koreai kérdés tárgyalásánál az X. sz. bizottságban „nem lenne annak semmi eredménye sem". Visinszkij újból felszólalt és leleplezte ,az amerikai és angol képviselők álláspontjának tarthatatlanságát. Visinszkij rámutatott, hogy Acheson vádja teljesen alaptalan és hazug, majd így folytatta: — Acheson úr nem látja akadályát annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok képviselői tárgyalásokat folytassanak Észak-Korea képviselőivei Panmindzsonban. Miért lehet az észak-koreaiakkal Panmindzsonban tárgyalni? Miért nem lehetnek jelen a koreai népnek ugyanazok az észak-koreai képviselői — a koreai nép igazi képviselői — itt, az 1. sz. bizottságban? Visinszkij a továbbiakban rámutatott, hogy ilyen légkörben, ilyen féltételek mellett —-szándékos elfogultság esetén, midőn az Egyesült Államok képviselőinek részéről még a legelemibb tárgyilagosság és igazságosság is hiányzik, a koreai kérdésnek a politikai bizottságban folyó tárgyalása azzal fenyeget, hogy üres komédiává válik, A Szovjetunió küldöttségének vezetője felszólította az l-es számú bizottságot, hogy foglaljon el tárgyilagqt és igazságos álláspontot, foglaljon el az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez méltó álláspontot. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a béke eszközének kell lennie, a béke megteremtését és a koreai háború megszüntetését kell szolgálnia. — Midőn az l-es számú bizottság a mult esztendőben hozzányúlt a koreai kérdéshez, a Szovjetunió küldöttsége követelte, hogy ezt a kér dáet minden oldalról tárgyalják meg. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország képviselői akkor ezt mondottáK; „Az Egyesült Nemzetek részéről történő minden beavatkozás csak árt a panmindzsoni tárgyalásoknak, csak akadályozza a fegyverszüneti megegyezést, azt, hogy a fegyverszünetet valóban megkössék". É

s mi történt? Kevés híján egy év telt el és az történt, hogy a béketárgyalások Koncában -holtpontra jutottak. És vájjon nem tény e, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy a közgyűlést, az Egye. sült Nemzetek egész szervezetét tévedésbe ejtse a koreai fegyverszüneti tárgyalások menetét illetően? Austin amerikai » megbízott az ENSz elé terjesztett jelentésében azt írta, hogy az Egyesült Nemze. tek katonai parancsnoksága szeptember 28-án javaslatokat terjesztett elő, ezeket azonban a koreai és a kinai fél október 8-án elutasította. A szovjet küldöttség vezetője bebizonyította, hogy a valóságban a koreai-kínai parancsnokság oktjber 8_án több olyan javaslatot terjesztett elő, amelyek megnyitották az utat a koreai helyzet békés rendezése felé. — Most azt mondják nekünk, — folytatta Visinszkij, — hogy a koreaiaknak vissza kell térniök a „panmindzsoni sátorba". A koreaiak azonban kénytelenek voltak kivonulni ebből a sátorból, minthogy az amerikai megbízottak is kivonultak anélkül, hogy A: ENSz közgyűlésének VS

L ülésszakáról Az ENSz közgyűlése október 24. i délelőtti plenáris ülésén felújították Trygve Lie memorandumának megtárgyalását, amelyben azt ajánlja, hogy a közgyűlés ülésein korlátozzák a vitákat és hogy más in tézkedóseket is tegyenek, amelyeknek célja állítólag időmegtakarítás és a közgyűlés munkájának megja. vitása. y Elsőnek Roberts, a délafrikai Űrnő képviselője beszélt, aki egész ben véve helyeselte Trygve Lie memorandumát, azonban bátortalanul megjegyezte, hogy ebben a memo randumban foglalt javaslatok ve szélyeztetík a tárgyalások szabadeá gát. Tori ellő Quatemiala képviselője élesen figyelmeztetett arra, hogy né. hány javaslat korlátozná a tagálla mok gondolat, és szólásszabadságát és azt javasolta, hogy a jogi bizott ság erről az oldalról gondosan vizs gálja felül a ^nemorandumot. Nősek Csehszlovákia képviselője kijelentette, hogy a szá^ngs javas fejt, amelyeket a memorandum tar talmiaz, azt a célt szolgálja, tiogy korlátozza a szuverén államok és küldöttségek jogát a közgyűlésen. Nősek kijelentette hogy a közgyűlés jelentős időmegtakarítást érhetne el, ha nem tárgyalna meg olyan kérdé seket, amelyek nem tartoznak juris dictiója alá, s amelyekben nem ille tékes, mint például az osztrák szer ződés kérdésében, amelyet kitűztek a közgyűlés mostani ülésszakának tárgyalási prog-ammjára. A beter jesztett memorandum — hangsúlyozta Nősek — elfogadhatatlan és ellenkezik az Egyesült Nemzetek valódi érdekeiver. Zorin, a Szovjetunió képviselője, kiemelte, hogy a memorandum és a benne foglalt különféle javaslatok az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának nyílt megsértését jelentik. Zorin kijelentette, hogy az a javaslat, amely szerint alakítsanak úgynevezett külön bizottságokat, amelyek a közgyűlés ülés. szakai közötti időszakban dolgoz nának, csak új formája az úgynevezett »kis közgyűlés* felújításának, amelyet a közgyűlés egyik ülésén alakítottak az ENSz alapokmánya val. ellenmondásban. Zorin végezetül rámutatott arra, hogy az érvényes, eljárási saabályzatók betartása lehetővé tenné a közgyűlés vitái ra fordított idő jobb kihasználását. Az előterjesztett memorandum — mondotta Zorin — teljesen elfogad hatatlan és ezért a szovjet küldött, ség állást foglal az ellen, hogy ezt a memorandumot a közgyűlés bár. melyik főbizottsága elé terjesszék megtárgyalás céljából. Ezután Tryg. ve Lie szólalt fel és megkísérelte védelmezni memorandumát. A végső szavazás alkalmával a közgyűlés 42 s- vazattal elhatároz ta, hogy a memorandumot a jogi bi zottságának adja át azzal az ajánlat tal, hogy a' bizottság gondosan vizs gálja felül és a lehető leghamarabb nyújtsa be jelentését a közgyűlés nek. A Szovjetunió küldöttsége és más négy küldöttség is ennek el l«n szavazott, egy küldöttség pedig tartózkodott a szavazástól. ^ Kim Ir szen és Peng Teh.huai levelére válaszoltak volna. — Hogy lehet ezek után úgy beszélni, ahogyan Lloyd úr beszélt, — ha feüsmea-i felelősségét, amely őt, mint Nagy-Britannia képviselőjét terheli. Hogy lehet azt mondani, hogy Észak-Korea képviselőinek az 1. számú bizottságban való megjelenése semmi haszonnal sem jár? Hiszen a koreai tárgyalások már 15 hónapja folynak és semmiféle eredményt nem hoztak. De Önök megint csak feledékenyek, vagy tévedést akarnak kelteni, midőn megpróbálják a dolgot úgy beállítani, hogy a tárgyalások az egész 15 hónap során ntem jutottak előbbre. Hiszen Önök maguk mondták, hogy mindössze a hadifoglyok kérdése maradt megoldatlanul. Következésképpen valamennyi többi kérdés megoldódott. Valamennyi többi kér désben megegyezés jött létre. Ez a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és kormánya békeszerető álláspontjának köszönhető. Visinszkij emlékeztetett a lengyel küldöttségnek a koreai kérdéssel kapcsolatos javaslatára. Ez a javaslat indítványozza, hogy a felek a hadműveleteket haladéktalanul szüntessék meg, a nemzetközi jogszabályoknak megfelelően szállítsanak haza, vonjanak ki Koreából minden külföldi csapatot, így az önkéntes kínai egységeket is; két-három hónapon belül békésen rendezzék a koreai kérdést Korea egyesítésének szellemében. Az egyesitést maguk a koreaiak végezzék egy bizottság felügyelete alatt, a közvetlenül érdekelt felek és más államok, köztük a koreai háborúban részt nem vevő államok részvételével. \ —i íme a nagyszerű programm — folytatta Visinszkij — amely megnyitja az utat a koreai kérdés békés rendezése felé. Vájjon elérhető-e a tűzszünet a fegyverszüneti egyezmény megkötése, a külföldi csapatok — köztük a kínai önkéntesek — kivonása Koreából, ha ne

m lépnek közvetlenül kapcsolatba Észak-Korea kormányával? — Az Egyesült Államok álláspontja nem magyarázhat j másként mint úgy, hogy a legcsekélyebb lépést sem hajlandók tenni a koreai háború megszüntetésének útján. — Tudjuk, — jelentette ki Visinszkij, — hogy a koreai háború folytatása egyeseknek igen előnyös. Az ENSz nevét azonban nem szabad arra felhasználni, hogy a koreai háború meghosszabbításánali bűnös törekvését leplezzék vele az amerikai milliárdosok gazdagodá sának érdekében. — A javaslatunk feletti szavazás eredményében nem kételkedem jelentette ki Visinszkij, — de megállapítom és úgy gondolom, hogy sok más küldöttség i

s egyetért velem, — hogy Önök javaslatunk elleni szavazatukkal egyrészt azt mutatják meg, hogy félnek találkozni a koreai nép igazi képviselőivel, másrészt pedig azt, nem kívánnak igazi lépést tenni fezoknak a kérdé seknek gyakorlati mJjroldása felé, amelyek biztosíthatnák a koreai kérdés békés rendezését, a koreai tüzszünetet, a koreai háború megszüntetését, a koreai béke megteremtését. Az Ukrán SzSzK, a Bjelorussz SzSzK, Lengyelország és Csehszlovákia képviselői erőteljesen támogatták a szovjet küldöttség javas latát. A Szovjetunió javaslata mellett 11 küldöttség szavazott, (a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, az Ukrán SzSzK, Bjeloirussz SzSzK, Burma, India, Indonézia, Irán, Pakisztán és Jemen). Nyolc ország Argentína, Bolívia, Chile, Izrael, Mexiko, Szaúd-Arábia, Szíria, Jugoszlávia — tartózkodott a szaya zástól. Az l-es számú bizottság angol-amerikai többsége a szovjet\ javaslat ellen szavazott. ' Az amerikai arigol tömb keresztül erőszakolta Thaiföldnek azt a javaslatát, hogy a koreai kérdés tárgyalására hívják meg Dél-Korea képviselőjét. A Szovjetunió, Lengyelor szág, Csehszlovákia, az Ukrán SzSzK és Bjelorussz SzSzK a javas lat ellen szavazott. A francia kommunista képviselők leleplezik a parlamentbe® ňm kormányának áruló k&ifpoiitikálát A francia nemzetgyűlés képviselőinek előterjesztették René Pleven nemzetvédelmi miniszter jelentését, amelyben „megindokol, ja" azt a követelését, hogy Jacques Duclos, Etienne Fajon, Francois Villoux, Raymond Guyot és André Marty kommunista képviselők mentelmi jogát függesszék fel. Ez a beszámoló, amint a lapok rámutatnak, részleteket tartalmaz Maurice Thorez beszédeiből és a Jacques Duciostól május 28-án eltu. lajdonított jegyzőkönyvből, valamint kivonatokat Franciaország Kommunista Pártja nyilatkozatából, valamint a Francia Köztársaság Ifjúság gi Szövetség és a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség nyilatkozataiból és a háború ellenes jelszavak és plakátok másolatait tartalmazza, amelyeket a demokratikus szervezetek adtak ki. Ezen anyag alapján Pleven beszámolójában azt a következtetést vonja le, hogy az öt kommunista képviselő felelős a hadsereg és a nemzet úgynevezett „demoraüzálásáért", ami, amint a beszámoló rámutat, a büntetőtörvénykönyv 76. és 80. cikkelye alapján bünteten A „l'Humanité" című lap* ezzel kapcsolatban azt írja, hogy a büntetötörvénykönyv 76 cikkelye e bűntettre halálbüntetést állapít meg. Ezt a cikkelyt a büntetőtörvénykönyvbe 1940 április 9-én Serrault, a francia nép árulója vezette be, hogy megindíthassa a francia kommunista párt tagjai elleni megtorlásokat amely párt abban az időben illegalitásban volt. A parlament további munkarendjéről szóló vita folyamán nagy beszédet mondott Francois Villoux kommunista képviselő, aki a, nemzetgyűlés kommunista csoportja ne. vében a Pinay-kormánynak külpolitikájáról szóló vita azonnali megkezdését követelte. „Napról napra mind nagyobb mér. tékben terjed országunknak külföldi hadseregek által való megszállása — mondotta Villoux. — Az amerikaiak parancsolnak s a francia kormány engedelmeskedik A nemzetvédelem minden titkát kiszolgáltatták az amerikai fövezérkarnak, amely azt követeli, hogy a francia kormány gazdasági és katonai tájékoztatásokat adjon neki. Az amerikai fővezérkar azonban partnereivel nem közöl semjlyen fontos hírt. A francia-amerikai kapcsolatokat nem lehet pontosabban meghatározni, mint az úr és a szolga közötti kapcsolatot." „A bonni és párizsi egyezmények — mondotta továbbá Vüloux — ellentétben ájlnak Franciaország és a béke érdekeivel is. Biztosítják a fasiszták és revansiszták felfegyverzését Nyugat-Németországban, a bonni Németország uralmát biztosítják az összes körzetekben ... A Francia Kommunista Párt meggyőzően rámutatott arja, hova vezet ez a nemzetellenes politika, amellyel a lehető leggyorsabban végezni kell. A Bonnban és Párizsban megkötött háborús egyezmények országunkban a népharag hatalmas hullámait idézték elő A Francia Kommunista Párt — mondotta végezetül Villoux — büszkén hivatkozik arra, hogy első volt, aki óvta a francia népet azon politikától, amely országunkat az amerikai imperializmushoz köti ... A Kommunista Párt parlamenti csoportja követeli, hogy azonnal tárgyalják meg a külpolitikai és főleg a Németországgal kapcsolatos poli•tika kérdéseiben tett interpellációkat. Vannak olyanok, akik megkísér, lik bebizonyítani, hogy csupán a német hadsereg és „az európai hadsereg" között lehet választani Ez nem igaz. Bebizonyíthatjuk, hogy van más megoldás, amely megfelel Franciaország érdekeinek — mégpedig a német probléma békés megoldása. Ezt a kérdést ki kell tűzni a parlament tárgyalási programmjára. Eisenhower és a kultúra A népi demokratikus országokban a felszabadulás óta az irodalmi és tudományos könyvek soha nem látott nagy példányszámban jelennek meg. Az állandóan emelkedő életszínvonal következtében nemcsak üzemeink, gyáraink dolgozói, de a falusi nép is mind nagyobb figyelmet szentel általános kultúrszínvonalának emelésére és mindnagyobb számban terjednek falvainkon is az értékes tudományos és irodalmi alkotások. Mi a helyzet az Északamerikai Egyesült Államokban? A legjobb feleletet erre Harry Sherman könyvkiadó adta, a Book of the Month elnöke, aki a közelmúltban M~ jelentette, hogy az USA'-ban a könyvpiacon 1946 és 1950 között "a forgalom 20 százalékkal csökkent és 1950 óta rohamosan süllyed Az USA legnagyobb könyvkiadója az egész országban mindössze 400 könyvkereskedéssel tart fenn üzleti kapcsolatot, mert Harry Sherman véleménye szerint a többieknél üzletről szá^sem lehet. Oean Lacy, az Egyesült Allpmok kongreszszusának könyvtárnoka, a Saturday Review című lap 1952 júliusi számában egyszerű tőmondatban fejezte ki véleményét az imperialista politikusok és egyáltalában az amerikaiak „kultúrszornjáról". A mondat pedig így hangzott: „Az amerikaiak többsége nem olvas!" S ha olvasnak, akkor is olvasmányuk aljasságokkal, gyilkosságokkal telített és gangsztereket dicsérő detektív vagy szentimentális léha ponyvairodalom. „A fejétől bűzlik a hat" — mondja a régi magyar közmondás. E mondás igazsága bizony ebben az esetben is nagyon helytálló. Hogy is mondta Giinthernek adott intfjújában a hírhedt Ike Eisenhower, akit most a milliárdosok és hadigyárosok trust ja az Egyesült Államok elnökéül jelölt? Csak elő kell venni a Look című folyóirat 1951 december 4-iki számát, s máris idézhetünk. Idézhetjük Eisenhower urat. Ám mielőtt ezt az amerikai imperialisták díszére váló mondatát felelevenítenénk, még csak annyit akarunk megállapítani: Eisenhower úr ezt £ kijelentését a Kolumbiai egyetem elnöki székének elfoglalásakor tette. Hírhedt nyilatkozata így hangzott, ,JKz elmúlt 9 év alatt egyetlen könyvet sem olvastam. Az egyetlen irodalmi természetű mű, amit életemben kezembe vettem, egy detektív regény volt'' Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk. hogy a földkerekségen nem akadt még egyetemi tanár, vagy köztársasági elnökjelölt, aki olyan bárgyúságokkal dicsekedett volna el, mint Eisenhower úr. Ám ez a kijelentés ,s rá vall, meg barátaira, a dollármilliomosokra és hadigyárosokra. (yj) A titóísta kultúra a háborús propaganda szolgálatában A jelenlegi fasizált Jugoszláviában az irodalom és a művészet, oszt hatatlan része a titoista háborús propagandának. A titoista irók irodai mi »müvelkben« igazolni igyekeznek az amerikai-angol imperialisták háborús előkészületeit. Ezzel szemben" a haladó jugoszláv írókat börtönbe vetik. A oZeri i Popullit« című al bán lap azt írja, hogy Stefan Mitrovics haladó jugoszláv írót, aki tüdő bajban szenved, továbbá *larko Ver masevicset és másokat is a titoista gestapók agyonverték. A titoisták az ú. n. Jugoszláv írószövetség élére állították ügynökeiket. Egyikük Szkender Pulenovica a boszniai bej fia burzsoá nacionalista, aki a hitleri megszállókkal való együttműködéséről ismert, továbbá Milorad Panics »költö«, Ivo Andricsin herceg volt titkára, a ge. stapo volt ügynöke és Jugoszlávia királyság volt nagykövete a hitleri Németországban, Miroszlav Ker. legzs, Pavelics horvát Kissling aktív munkatársa és Stepinac fasiszta érsek bizalmas barátja.