Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-25 / 254. szám, szombat

2 U J SZO 1952 október 18 A CsKP KB küldöttségének beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusáróF és a mi feladatainkról munista, munkás- és demokratikus pártjai és csoportjai, ahol mindezideig a kapitalizmus uralkodik. Hatalmas arányú megnyilvánulása volt ez annak a ténynek, hogy a béke ügyének, amelyet a Szovjetunió vezette 800 milliós szocialista tábor védelmez, az egész világon vannak hívei és a béke ügye az egész demokratikus, haladó emberiség legsajátabb ügye. Jó lenne, ha ezt a tényt a háborús gyújtogatok, élükön az amerikai milliárdosokkal és elnöki, meg tábornoki lakájaikkal nem hagynák figyelmen kívül. Az SzKP XIX. kongresszusa tehát valóban mindazon új és életképes erők világméretű manifesztációja volt, amelyek feltartóztathatatlanul fejlődnek, amelyeké egyedül a jövő, amelyek az emberiség egyetlen reményét testesítik meg. Ezért nem csoda, hogy ott Moszkvában — az ősi Kreml falai között — Sztálin elvtárs és kiváló munkatársainak jelenlétében (Viharos, hosszantartó taps. A jelenlévők felállnak és Sztálin elvtársat, a Szovjetuniót éltetik. „Hurrá" kiáltások.) az egész világ maidnem minden országa haladó embereinek képviselői körében még jobban megszilárdult meggyőződésünk, hogy mennyire helyes az az út, amelyre népünk 1945 májusában lépett, amikor sorsát, nemzetének és államának sorsát a béke, haladás és szocializmus legyőzhetetlen táborához kötötte. (Viharos taps. Az egybegyűltek felállnak és éltetik a Szovjetuniót.) Mennyiré helyesen járt el népünk, amikor 1948 februárjában szétzúzta a levitézlett' uralkodó osztályok kísérletét, hogy államunkat újból az imperialisták igájába hajtsa, hogy újabb München felé vigye. És mennyire helyes lesz, ha a jövőben is szétzúz mindenkit, aki bármilyen formában és bármilyen helyről hasonló kísérletet tenne. (Viharos taps.) Mert csakis a béke, a haladás és a szocializmus legyőzhetetlen táborában, amelynek élén a Szovjetunió áll és amelyet a nagy Sztálin vezet, tekinthetjük biztosítottnak nemzeteink és köztársaságunk jövőjét, népünk boldogságát. (Viharos, szűnni nem akaró taps. A küldöttek éltetik Sztálint.) A kongresszus előestéjén hozták nyilvánosságra a marxizmus-leninizmus új alapvető művét, Sztálin elvtárs munkáját „A szocializmus közgazdasági problémáiról a Szovjetunióban". Valóban kiváló, sztálini munka ez. Ebben a munkájában Sztálin elvtárs megfelel számos kérdésre, amelyek összefüggnek a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenettel a Szovjetunióban. A kongresszus egész lefolyását és határozatait áthatották ezeknek a kérdéselmek sztálini elemzése és a rájuk adott feleletek. De Sztálin új munkájának óriási jelentősége van népi demokratikus Csehszlovákiánkra nézve is, amely a szocializmus építésének kezdeténél tartv Ugyanígy hatalmas jelentőségű Sztálin elvtárs munkája a kapitalista országok kommunistái és többi haladó embere számára is. Haladószellemű mű ez, amelyet igen alaposan kell tanulmányoznunk, amelyből tanulnunk kell és mindennapi gyakorlati munkánkban alkalmaznunk kell a belőle leszűrt tanulságokat. Sztálin új, lángeszű művének kimeríthetetlen gazdagságából beszámolómban csak néhány, számunkra különösen időszerű gondolatra, témára és feleletre hívhatom fel figyelmeteket. Ide tartozik mindenekelőtt a szocializmus közgazdasági problémáinak jellemzése. Sztálin elvtárs megcáfolja mindazok nézeteit, akik azt vélik, hogy a szocializmusban a tudomány és különösen a politikai gazdaságtan törvényei elvesztik objektív jellegüket, hogy ezek a törvények „átalakíthatók" vagy pedig újak „hozhatók létre". Sztálin elvtárs rámutat, hogy a közgazdasági törvények a szocializmusban is objektív, az emberi akarattól független jellegűek és a feladat az, hogy ezeket a törvényeket felfedezzük, tanulmányozzuk és a társadalom javára kihasználjuk. Sztálin elvtársnak ez az irányelve a mi viszonyainkra nézve is óriási jelentőségű. Hiszen nálunk is, különösen nemzetgazdászaink körében akadnak olyan elvtársak, akik úgy vélik, hogy a kapitalizmus megdöntése után és a szocializmus építése idején a közgazdaság objektív törvényei érvényüket vesztik és hogy ezek a törvények tetszés szerint átalakíthatók és megalkothatok. Márpedig, ha az ilyesfajta nézetek a kommunizmus felé haladó Szovjetunióban károsak, mennyivel károsabbaknak kell lenniük nálunk, ahol csak most kezdjük építeni a szocializmust. Kitűnik ez Sztálin elvtárs további válaszaiból az értéktörvény kérdésével kapcsolatban a szocializmusban. Sztálin elvtárs világosan kifejtette, hogy ez a törvény mindaddig érvényes, amíg áru és árutermelés van. „Ezzel kapcsolatban vállalatainknál aktuálisak az olyan kérdések, mint az önálló gazdaságos elszámolás és a jövedelmezőség kérdése, az önköltség kérdése, az árak kérdése, stb. Ezért vállalatainknak okvetlenül figyelembe kell venniök az értéktörvényt" •— mondja Sztálin -elvtárs és folytatja: „Jó-e ez? Nem rossz." Sztálin elvtársnak e szavai pontosan ráillenek a mi viszonyainkra is. Vájjon nálunk kevés olyan gazdasági és politikai dolgozó volt és van, akik megfeledkeztek az értéktörvényről és ezért gyakorlatukban az önálló elszámolás, a jövedelmezőség, az önköltség, az ár, stb. kérdése megszűnt szerepet játszani. Kétségtelen, hogy az ilyen helytelen állásfoglalás gazdaságunknak sok kárt okoz és akadályozza előrehaladásunkat a szocializmus felé. Űgy vélem, hogy ez világos és mindenképpen oda kell, hogy hasson, hogy mindenki, de főleg a felelős és vezető embereink szüntelenül fokozzák a termelés, felvásárlás és elosztás gazdaságosságát. Egyenesen világtörténelmi jelentőségűek Sztálin válaszai a jelenkori kapitalizmus és szocializmus alapvető közgazdasági törvényei kérdésére. Sztálin elvtárs a jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvényét fogalmazva a következőket mondja: „A mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének fő vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: A maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradt országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül pedig háborúk és a nemzetg^zdjjpég militarizálása útján, amelyeket a maximális profit biztosítására használnak fel." A jelenkori kapitalizmus ezen rabló és embertelen alapvető gazdasági törvényével szemben Sztálin elvtárs felfedi és megfogalmazza a szocializmus valóban emberi és mélyen humanista alapvető gazdasági törvényét. Sztálin elvtárs ezt mondja: „Van-e a szocializmusnak alapvető gazdasági törvénye? Igen, van. Mik ennek a törvénynek lényeges vonásai és követelményei? A szocializmus alapvető gazdasági törvényének lényeges vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kiegészítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján. Tehát: a maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását a termelésnek fellendülésből válságba, válságból fellendülésbe csapó megszakításos fejlődése helyett — a termelés szüntelen fejlődése; a technikai fejlődés időszakos megszakadása helyett, amely a társadalom termelőerőinek szétrombolásával jár együtt — a termelés szüntelen tökéletesedése a legfejlettebb technika alapján." Ennyit mond erről Sztálin elvtárs. Fontos megjegyezni, hogy a szocializmusnak Sztálin elvtárs által felfedett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvényének három oszthatatlan része van: 1. A társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális biztosítása — ez a cél. 2. A termelés szakadatlan fejlesztése — ez a cél elérésének eszköze. 3. A termelés folytonos tökéletesítése a legfejlettebb technika alapján — ez a termelés állandó növelése biztosításának útja. . Miért hangsúlyozom a szocializmus Sztálin által felfedett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvénye valamennyi részének ezt az oszthatatlanságát ? Azért, mert nálunk még sokan vannak, akik örömmel fogadják annak első részét, de közben megfeledkeznek a másik két részről. Már pedig ideje, hogy mindnyájan megértsék, a szocializmusban sem várhatja senki, hogy a sültgalamb a szájába röpüljön. (Viharos taps.) Rendkívüli politikai, taktikai és sztratégiai jelentősége van Sztálin elvtárs válaszainak az egységes világpiac szétesésének és a kapitalista világrendszer válsága elmélyülésének kérdésére, valamint a kapitalista országok közötti háborúk elkerülhetetlenségére vonatkozó kérdésre. Sztálin elvtárs megállapítja, hogy „a második világháború és gazdasági következményei legfontosabb gazdasági eredményének az egységes, mindeM felölelő világpiac szétesését kell tekinteni. Ez a körülmény megszabta a kapitalista világrendszer általános válságának további elméiyülését." A második világháború után a kapitalista rendszerből leváltak Kína és az európai népi demokratikus országok és a Szovjetunióval együtt megalakították a kapitalizmus táborával szembenálló egységes és hatalmas szocialista tábort, amely 800 millió embert egyesít. Már az első világháború után, amikor csak a Szovjetunió vált ki a kapitalista rendszerből, az imperializmus túlságosan szűk térre szorult. Hát még mennyivel szűkebbre szorult a második világháború után (taps), amikor azok száma, akik kiszabadultak karmaiból, 800 millióra emelkedett és további százmilliók tépik a gyarmati és függő országokban egyre nagyobb erővel az imperializmus láncait. Tekintette] arra, hogy a második világháború után annyira összeszűkült az imperializmus hatalmi érdekköre, egyes elvtársak úgy vélik, hogy a kapitalista országok között háborúk többé nem törhetnek ki. Ugyanis abból a nézetből indulnak ki, hogy az imperializmus vezető hatalma, az Amerikai Egyesült Államok annyira alárendelt viszonyba juttatta a többi kapitalista országot, hogy lehetetlenné tették számukra az egymás elleni harcot és egymás erejének gyöngítését. Ezek az elvtársak úgy vélik, hogy a kapitalisták eleget tanultak két világháború tapasztalataiból, amelyek oly súlyos károkat okoztak a világkapitalizmusnak. Ezeknek az elvtársaknak Sztálin elvtárs azt feleli, hogy tévednek, hogy felületesen ítélik meg a dolgokat és nem hatolnak a dolgok gyökeréig. Sztálin elvtárs helyesen mutat rá, hogy a második világháború egyáltalában nem vetett véget az imperialista táborban dúló ellentéteknek. Ezek az ellentétek, bár változott alakban, továbbra is fennállnak és kiéleződnek. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, amely mindkét világháborún a legtöbbet keresett, ma az imperializmus vezető hatalmává és a világreakció csendőrévé vált, nemcsak hogy nem változtathat az imperialisták közötti ellentétek fennállásán, hanem ellenkezőleg, ez a tény csak hozzájárul az imperialisták közötti ellentétek kiéleződéséhez. Hisz az amerikai imperialisták jelenlegi magatartása semmiben sem különbözik attól, ahogyan a második világháború előtt Hitler, Mussolini és a mikádó viselkedtek. Teliszájjal üvöltöznek a „kommunista veszély"ről, miközben nemcsak legyőzött ellenségeikat, hanem szövetségeseiket is kíméletlenül kifosztják és a világuralmat elsősorban az ő bőrükre, mindenekelőtt Nagy-Britannia és Franciaország bőrére igyekszenek megszerezni. Arra a kérdésre, vájjon meddig tűri majd Anglia és Franciaország ezt az állapotot, Sztálin elvtárs így felel: „Nem lenne-e helyesebb azt mondani, hogy a kapitalista Anglia, majd nyomában a kapitalista Franciaország végül is kényetelen lesz kiszakítani magát az Egyesült Államok karmaiból és konfliktusba kerülni vele, hogy biztosítsa önállóságát és természetesen magas profitjait?" Ami pedig Nyugat-Németországot és Japánt illeti, amelyek jelenleg az amerikai megszállás súlya alatt görnyednek, Sztálin elvtárs ezeket mondja: „Aki azt gondolja, hogy ezek az országok nem kísérlik meg, hogy ismét lábraálljanak, hogy lerázzák az Egyesült Államok uralmát és erőszakkal az önálló fejlődés útjára lépjenek — az csodákban hisz". Elméletileg persze helyes, hogy az ellentétek a kapitalizmus és a szocializmus között élesebbek, mint a kapitalista országok közötti ellentétek. Nemcsak most, napjainkban helyes ez, helyes volt ez a második világháború előtt is. És a második vüágháború mégsem a Szovjetunió elleni háborúval, hanem a kapitalista országok közötti háborúval kezdődött. Ugyanazok az erők és okok, amelyek a második világháború előtt ehhez a fejlődéshez vezettek, ma is hatnak. Ezért helytelen és káros volna azt hinni, hogy az imperialisták táborában minden rendjén megy és hogy már sohasem kaphatnak hajba. Helytelen és káros volna végzetszerűen várni arra, hogy az összes imperialistáknak elkerülhetetlenül egységesen meg kell rohanniuk a Szovjetunió vezette szocialista tábort. Az imperialistáknak persze kedvük volna erre, de a társadalmi fejlődés törvényei erősebbek, mint minden vágy és emellett, bizony, igen savanyú s szőlő. (Taps.) Ezért helyénvaló, hogy leleplezzük és meghiúsítsuk a háborús gyújtogatok hadikészülődéseit, akiknek élén az amerikai imperialisták járnak. Helyénvaló, hogy harcoljunk a gyalázatos koreai, indokínai és malájföldi háborúik ellen. Helyénvaló, hogy szívósan küzdjünk a békéért és úgy dolgozzunk, hogy a szocializmus tábora, amelyben s a mi népi demokratikus Csehszlovákiánk is tartozik, egyre erősebb, hatalmasabb legyen és mindig készen álljon minden eshetőségre. (Viharos taps.) Ismétlem: Sztálin elvtárs új, lángeszű műveiből „A szocializmus közgazdasági problémáiról a Szovjetunióban" csak jelentéktelen töredéket idézhetek beszámolómban. Ezt a művet egész pártunknak, országunk minden haladó emberének alaposan tanulmányoznia kell és ami a legfontosabb, tartalmát napi munkánkban érvényesítenünk kell. A kongresszus sztálini szellemben vitatta meg a párt Központi Bizottságának beszámolóját a KB tevékenységéről a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakban, amelyet Malenkov elvtárs terjesztett a kongresszus elé, továbbá a kongresszus irányelveit az 1951—1955-ös ötödik ötéves tervhez, Szaburov elvtárs beszámolója alapján. A párt Központi Bizottságának beszámolója a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakról, azaz az 1939—1952. évekről páratlan, lelkesítő hősköltemény a szovjet nép hősies harcairól és munkájáról Lenin és Sztálin pártjának szilárd és bölcs vezetésével. (Viharos taps.) A Központi Bizottság beszámolója magába foglalja a Nagy Honvédő Háború egész időszakát, melyet