Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-25 / 254. szám, szombat

1052 október 18 UJSZ0 3 A CsKP KB küldöttségének beszámolója a Szovjetunió Kommunista Pártja III kongresszusiról és a mi feladatainkról a Szovjetuniót ért hitszegő hitleri Németország támadása indított el. Nincs még egy állam a világon, nincs olyan társadalmi rendszer a szocialistán kívül, amely kibírta volna ezt a támadást, különös tekintettel arra, hogy akkoriban az egész európai kapitalista kontinens emberi és anyagi segédforrásai a hitleri Németország rendelkezésére állottak és a Szovjetunió éveken át kénytelen volt egyedül viselni a háború súlyának oroszlánrészét. De mindazonáltal, a szovjet nép hősiessége a front harcaiban, hősiessége a hátországban végzett munkában, a szovjet nép harca és munkája, amelyet a párt bölcs politikája és személyesen Sztálin elvtárs vezetett és irányított, mindez végül odavezetett, hogy a Szovjetunió kiűzte területéről a fasiszta megszállókat, felszabadította Európa és Ázsia számos más nemzetét, betetézte az ellenség vereségét és megmentette az emberiséget a fasiszta rabszolgaságtól. (Taps.) A Szovjetunió volt háborús szövetségesei, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok azt remélték, hogy a Szovjetunió elvérzik és kimerül ebben a szörnyűséges háborúban és hogy ennek következtében csak jelentéktelen része lesz a háborúutáni Európa és a világ viszonyainak elrendezésében. Az urak azonban tévedtek. Noha a Szovjetunió a legnagyobb és legsúlyosabb áldozatokat hozta a győzelem érdekében, mégis megerősödve került ki a háborúból és tekintélye, mint a fasizmus fölött aratott győzelem legfőbb részesének és a nemzetek felszabadítójának, hihetetlenül megnőtt. (Taps.) Ahhoz, hogy a háború után megnőtt a Szovjetunió hatalma, súlya és tekintélye, nem csekély mértékben hozzájárultak a Lenin és Sztálin dicső pártja vezette szovjet nép háborúutáni erőfeszítései. A szovjet nép éppúgy, mint a háború folyamán, amikor minden erejét a front szolgálatába állította, ugyanolyan lendülettel vetette magát a háború befejezése után a békés építés munkájába, a háborúokozta károk helyrehozásáért folytatott harcba. 1950-ben teljesítették és túllépték a negyedik sztálini ötéves tervet és 1951ben hozzáláttak az ötödik sztálini ötéves terv megvalósításához. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió egész ipari termelése az utolsó háborúelőtti év, 1940 színvonalát már 1948-ban 18 százalékkal. 1949-ben 41 százalékkal, 1950-ben 73 százalékkal, 1951-ben 102 százalékkal múlta felül, 1952-ben pedig már 123 százalékkal lépi túl ezt a színvonalat. (Taps.) Az idén tehát a Szovjetunió közel 2.3-szor annyi ipari terméket állít elő, mint 1940-ben. Saját példánkon — hacsak részben is — megítélhetjük, milyen óriási teljesítményekről van szó. Nálunk, a népi demokratikus Csehszlovákiában 1951-ben az egész ipari termelés közel 70 százalékkal emelkedett 1937-hez

1 képest. Amellett köztudomású, hogy háborús káraink, bár elég nagyok voltak, össze sem hasonlíthatók azzal a szörnyű pusztítással, amelyet a hitleri megszállók vittek végbe a Szovjetunióban. A szovjet szocialista mezőgazdaság is gyorsan heverte ki a háborús csapásokat és már túllépte a termelés háborúelőtti színvonalát. A mezőgazdasági termékek vetésterülete 5.3 millió hektárral múlja felül a háborúelőtti vetésterületet. A gabonatermés 1952ben összesen 8 milliárd pud volt, a búzatermés pedig 48 százalékkal emelkedett 1940-hez képest. Ezzel a Szovjetunióban megoldották a gabonakérdést, amely azelőtt a legégetőbb probléma volt, még pedig — amint Malenkov elvtárs beszámolójában hangsúlyozta — egyszersmindekorra. (Taps.) A nyersgyapot termelése 1951-ben 46 százalékkal, a cukorrépatermelés pedig 31 százalékkal emelkedett a háborúelőtti termeléshez képest. Túlhaladták a,háborúelőtti színvonalat az olajosmagvak, a burgonya és takarmányfélék termelésében is. A Szovjetunió szocialista mezőgazdaságának ezt a gyors helyreállítását és továbbfejlesztését többek között technikai alapjának újjáépítése és lényeges kiszélesítése, továbbá a kolhozmunka megszervezésének további elmélyítése és tökéletesítése tette lehetővé. A gép- és traktorállomások, valamint szovhozok traktorainak teljesítőképessége a háborúelőtti színvonalhoz viszonyítva 59 százalékkal, a kombájnoké 51 százalékkal növekedett az állami gazdaságokban, eltekintve a többi nagyteljesítményű mezőgazdasági gépektől és berendezésektől. Ezzel egyidejűleg gyors iramban valósítják meg a természet átalakításának sztálini tervét. Hatalmas vízierőművek, a kommunizmus nagyszabású építkezései a Volga, a Don, a Dnyepr, az Amu-Darja mentén, sokmillió hektárnyi mezővédő erdősávok ültetése az aszályos vidékeken, hivatottak biztosítani és biztosítják a szovjet szocialista mezőgazdaságot a természet szeszélyeivel szemben. Az 1951—1955. évi ötödik sztálini ötéves terv a gazdasági és kulturális fellendülés még szélesebb távlatait nyitja meg a szovjet nép előtt. A terv szerint a Szovjetunió egész ipari termelése 1955-ben mintegy 70 százalékkal lesz magasabb az 1950. évi termelésnél, emellett a termelőeszközök gyártása körülbelül 80 százalékkal, a közszükségleti cikkek termelése pedig kb. 65 százalékkal emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió ipari termelésének egész volumene 1955-ben háromszor akkora lesz, mint 1940-ben volt. (Taps.) Ami a mezőgazdaságot illeti, az ötödik ötéves terv értelmében a szarvasmarhaállományt 18—20 százalékkal emelik, ebből a kolhozok közös marhaállományát 36—38 százalékkal, a birkaállományt 60—62 százalékkal (a kolhozokban 75—80 százalékkal), a sertésállományt 45—50 százalékkal (a kolhozokban 85—90 százalékkal), a lóállományt 10—12 százalékkal (a kolhozokban 14—16 százalékkal), a baromfiállományt a kolhozokban 3—3.5-szörösen emelik. Az állati termékeket illetőleg az ötödik ötéves terv a hús- és zsírtermelés 80—90 százalékos, a tejtermelés 45—50 százalékos, a gyapjútermelés kereken 2—2.5szeres fokozásával számol, a kolhozok és szovhozok a tojáshozamot pedig 6—7-szeresére emelik. A növénytermelés terén az ötödik ötéves terv értelmében a gabonatermelés 40—50 százalékkal, a nyersgyapot termelése 55—65 százalékkal, a lenfonál termelése 40—50 százalékkal, a cukorrépa termelése 65—70 százalékkal, a burgonyatermelés 40—45 százalékkal, a napraforgómag termelése 50—60 százalékkal, a»szőlőtermelés 55—60 százalékkal emelkedik, lényegesen fokozzák a különböző olajmagvak termelését és kiterjesztik a mezőgazdaság takarmányalapját. Emellett figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági termelés, vagyis a növénytermesztés és állattenyésztés fejlesztésénél az 1950. év színvonalát vették alapul, amikor a szovjet mezőgazdaság általában jóval túlhaladta az 1940. évi termelést, úgyhogy az ötödik ötéves terv végén, 1955-ben a Szovjetuniónak lényegesen több lesz a mezőgazdasági terméke, mint az utolsó háborúelőtti években. Az ipari és mezőgazdasági termelés fokozása az ötödik ötéves terv folyamán lehetővé teszi a fogyasztás megfelelő fokozását is. Az állami és szövetkezeti hálózat kiskereskedelmi forgalma az ötödüü ötéves terv végéig összesen kb. 70 százalékkal emelkedik. Az egyes árucikkeket tekintve 1955-ben 1950-hez képest 90 százalékkal több húst. 70 százalékkal több halterméket, 70 százalékkal több állati zsiradékot, 100 százalékkal több saitot, 100 százalékkal több étolajat és műzsírt, 150—200 százalékkal több tej-, gyümölcs- és zöldségkonzervet, 100 százalékkal több bort, 80 százalékkal több sört, 80 százalékkal több ruházatot, 70 százalékkal több gyapjú-, len-, gyapotés selyemszövetet, 80 százalékkal több cipőt, 100— 120 százalékkal több harisnyát és kötöttárut, 200 százalékkal több bútort, 150 százalékkal több fémedényt, 250 százalékkal több kerékpárt, 140 százalékkal több varrógépet, 100 százalékkal több rádio- és távolbalátó készüléket, 120 százalékkal több órát, és néhányszorosan több jégszekrényt, mosógépet és porszívót juttatnak a fogyasztóknak. Ezen a bővített anyagi alapon fejlődik majd tovább a. szovjet nép kulturális színvonala is. Az ötödik ötéves terv a köztársaságok fővárosai, a köztársaságok közigazgatása alatt álló városok, valamint a területi, kerületi és más ipari központok számára előirányozza a kötelező áttérést az egész ifjúság középiskolai oktatására, (a tízéves iskolára). Azonkívül előkészületeket tesznek, hogy a következő ötéves tervben általában lehetővé váljon az áttérés a hétéves iskoláról a tízéves iskolára, (vagyis az általános középiskolai oktatásra) minden városban és faluban egyaránt. Hogy biztosítsák a szükséges tanerőket, a pedagógiai intézetek hallgatóinak számát az ötödik ötéves tervben 45 százalékkal emelik a negyedik ötéves tervvel szemben. Hogy a szovjet ipar, mezőgazdaság, közlekedés, tudomány és kultúra számára biztosítsa a szükséges szakembereket, az előző" ötéves tervvel szemben felemelik az összes foglalkozások és hivatások szakembereinek számát, mégpedig a középfokú és legfelsőbbfokú szakiskolák végzett növendékeinek számát 30—35 százalékkal, a többi főiskolák, végzett növendékeinek számát kb. százszázalékkal és a tudományos munkások számát ugyancsak kb. százszázalékkal. A középiskolákon, (a tízéves iskolákon) bevezetik a politechnikai oktatást és megteszik az általános politechnikai oktatásra való áttéréshez szükséges intézkedéseket, hogy ezáltal megkönnyítsék a tanulók számára a szabad pályaválasztás előfeltételeit. , Az ötödik ötéves terv előirányozza a színházak, mozik, vetítőberendezések számának növelését, a rádióleadók és a távolbalátó hálózat kibővítését, a könyvtárak, klubok és egyéb kultúrintézmények számának növelését. Amit itt felsoroltam, csak töredéke annak, amit a Szovjetunió az ötödik ötéves terv keretében megépít. Az ötödik ötéves terv a szovjetek országa gazdasági és kulturális felvirágoztatásának nagyszabású terve, a kommunizmusba való fokozatos átmenet terve, Sztálin elvtárs zseniális útmutatása alapján. (Hoszszantartó viharos taps.) A szovjet emberek joggal lehetnek büszkék arra, amit szívós igyekezetükkel s a párt és Sztálin elvtárs bölcs vezetésével eddig már elértek, joggal lehetnek büszkék a nagyszerű távlatokra, amelyeket előttük az ötödik sztálini ötéves terv megnyit. De mindennek ellenére nem szállt és nem száll a siker a fejükbe. Mind Malenkov és Szaburov elvtársak beszámolóiban, mind az e beszámolókkal kapcsolatos vitában sok éles és kérlelhetetlen bíráló és önbíráló szó esett a még mindig előforduló különböző fajtájú hibákról, fogyatékosságokról és fonákságokról. íme, mily nagy tanulságot nyújt ez a tény számunkra, pártunk, népünk számára is! Hiszen a mi politikai, gazdasági és kultúréletünkben bizonyára sokkal több bírálnivaló van és sokkal több önbírálatra van szükség (taps), hogy így megtaláljuk és szabaddá tegyük az utat a hibák és fogyatékosságok kiküszöböléséhez és szocialista éoítőmunkánk új fellendüléséhez, ami országunk jobb és boldogabb életének nélkülözhetetlen előfeltétele. Mint a szovjet embereknek, nekünk is meg kell tanulnunk, hogy bíráló és önbíráló szemmel nézzük munkánkat, hogy sohase elégedjünk meg azzal, amit már elértünk, hogy egyre magasabb célkitűzések felé törekedjünk. Ezért úgy vélem, hogy az SzKP XIX. kongresszusán megnyilvánult bírálat és önbírálat tartalmának és módszerének gondos tanulmányozása, valamint a mi viszonyainkban való alkotó alkalmazása politikai, gazdasági, és kultúrkádereink egyik legfontosabb feladata és kötelessége lesz. (Viharos taps.) A kongresszus részletesen megtárgyalta a párt és a pártmunka kérdéseit. Ez Malenkov elvtárs beszámolójában, az e beszámolóval kapcsolatos vitában, valamint Hruscsov elvtársnak az új pártszabályzatról szóló külön beszámolójában történt meg. A Hruscsov elvtárs beszámolója után egyhangúlag elfogadott új pártszabályzat általánosítja és meghonosítja a kádermunka, pártpolitikai és pártszervezési munka gazdag tapasztalatait, amelyeket a párt a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakban szerzett. A párt a szovjet élet agya, szíve és mozgatóereje. Minden attól függ, hogy a párt mint egész, hogyan dolgozik, irányít és vezet. A pártszabályzat — a belső törvény és rend. Ezért szentelt a kongresszus és a kongresszust megelőző vita a pártszabályzatnak ily nagy figyelmet. Az új pártszabályzat, amely a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja elnevezést a Szovjetunió Kommunista Pártjára változtatja, főképpen az új párttag-felvétel feltételeit, a párttag kötelességeit és jogait, valamint az egyes pártszervezetek feladatait és munkáját fogalmazza meg. A párt egysége és tisztasága, minden tagjának aktivitása, a kötelező önkritika és az alulról jövő kritika mint minden párttag elvitathatatlan joga; fogékonyság és megértés a tömegek szükségletei és követelése iránt, helyes határozatok, az emberek helyes megválasztása és a határozatok teljesítésének mindennapi ellenőrzése, minden párttag szüntelen marxista-leninista művelődése és önképzése, szigorú pártfegyelme — ez a biztosítéka a párt helyes sztálini vezérvonala mellett a párt cselekvőképességének minden helyzetben, vonzóerejének és a tömegekkel való szoros és megrendíthetetlen kapcsolatának, ami előfeltétele minden eddigi és elkövetkező sikerének a kommunizmusba való átmenetnél. (Taps.) Az SzKP új szervezeti szabályzata minden tekintetben megfelel e feltételeknek. A kongresszus előtti, valamint a kongresszuson történt megvitatásakor nem takarékoskodtak a bírálattal és önbírálattal. Rámutattak arra, hogy az önkritika és főképp az alulról jövő kritika még nem minden szervezetben fő módszere a hibák és fogyatékosságok, gyengeségek és egészségtelen tünetek feltárásának és leküzdésének. Hangsúlyozták, hogy egyes pártmunkások állami és pártfegyelme még mindig nem kielégítő, hogy még sokan azt hiszik, hogy az állami és pártfegyelem rájuk nem vonatkozik, hanem csak az egyszerű tagokra. Figyelmeztettek arra, hogy Lenin és Sztálin tétele, amely szerint a szervezési munkában a fő dolog az emberek helyes megválasztása és a határozatok teljesítésének ellenőrzése, még mindig nem érvényesül eléggé a gyakorlatban. Rámutattak, hogy egyes pártszervezetekben lebecsülik az ideológiai munka és a tagság ideológiai nevelésének jelentőségét. Kétségtelen, hogy mindezek a fogyatékosságok és egészségtelen jelenségek még sokkal nagyobb mértékben vannak meg a mi pártunkban. Ezért, továbbá, mert pártunk IX. kongresszusán elfogadott pártszabályzatunk már kétségtelenül elavult és nem felel meg a párt jelenlegi feladatainak, a Központi Bizottság elnöksége új pártszabályzat-javaslatot készít elő, amelyet a közeljövőben nyilvánosságra hoz, széles pártvitának vet alá (Taps) és lehetőleg még ebben az évben előterjeszti az országos pártkonferenciának. (Hosszantartó taps, a jelenlevők felállva él-