Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-22 / 251. szám, szerda

/ 1952 október 22 UJ S2Ö A. J. Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz közgyűlésének általános vitájában Az „Uj Szó" tegnapi számában közöltük A. J. Visinszkij elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének az ENSz közgyűlés október 18-i ülésén az általános vita során elmondott beszéde első részét. Az alábbiakban a beszéd befejező részét közöljük: 3. A militarizálás amerikai politikája — a népek elnyomorításának, más országok kirablásának politikája Az Egyesült Államok Iparának militarizálása ez évben még fokozottabb ütemben folyt. Az ipari termelés növekedésének magyarázata az, hogy az Egyesült Államok rohamosan bővíti hadiiparát, tekintettel koreai beavatkozására és a még fokozottabb fegyverkezési hajszára, továbbá arra, hogy új katonai légitámaszpontokat épít a, világ minden ré. szén, főként a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal határos területeken és növeli fegyveres erőinek létszámát. Ezek az adatok egyben megerősítik azt, hogy az Egyesült Államok gazdaságának militarizálása óriási méretekben folyik. Ezt még Eisenhówer tábornok is kénytelen volt beismerni a többi között egyik beszédében, amelyben a következő kijelentést tette: „A ml gazdaságunk hadi gazdaság. Közoktatásunk: katonai közoktatás". A legjózanabb amerikai lapok az amerikai militarizmus példátlan növekedését jellemezve hangsúlyozzák,hogy összehasonlítva „ezt a mindent átfogó militarizmust az Egyesült Államoknak 1941-ben TI háború elhárítására tett intézkedéseivel" könnyű meggyőződni arról, miszerint az Egyesült Államok jelenleg, amint ezt például Buffet, Nebraska állam kongresszusi képviselője is megállapította. „jóval nagyobb utat tett meg a háború felé, mint 1941-ben". Az ipar militarizálásának ugyanez a folyamata tapasztalható Angliában is, ahol az 1952—1953. évi katonai előirányzatok összege megközelítőleg az egész költségvetés 34 százalékát teszi ki, vagyis száz százalékkal túlhaladja a háború előtti időszak katonai kiadásait. Franciaország jelenleg jelentősen többet költ háborúi készülődésre, mint amennyit a háború előtt, 1939ben költött erre a célra. Katonai kiadásai az egész költségvetés mintegy 40 százalékát emésztik fel. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és más tőkés országok gazdaságának militarizálását a mai monopol kapitalizmus sajátosságai magyarázzák. A mai monopol kapitalizmus fő mozgató ereje, a maximális profit. Ez „sarkalja a monopolkapitalizmust, — amint erre Sztálin elvtárs rámutatott „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című nemrégen megjelent kiemelkedő müvében — olyan kockázatos lépésekre, mint a gyarmatok és más elmaradt országok leigázása és rendszeres kirablása, számop független ország függő országgá való változtatása, új háborúk szervezése, amelyek a mai kapitalizmus főkolomposai számára a maximális profitot biztosító legjobb „üzletet" jelentik és végül a gazdasági világuralom megfordítására irányuló kísérletek." Köztudomású, hogy a háborús láz az Egyesült Államokban óriási • profitot hajt az amerikai milliárdosoknak. Jövedelmeik 1951-ben csaknem 43 milliárd dollárra emelkedtek. Ez az összeg 1938. évi jövedelmeiknek csaknem tizenháromszorosát teszi ki. Ugyanez a helyzet Angliában és Franciaországban is. E tények fényében tökéletesen érthetővé válik, hogy Truman, az Egyesült Államok elnöke egyre újabb és újabb előirányzatokat követel a katonai programm megvalósítására s ennek keretében a többi között katonai támaszpontok építésére, tiltakozik az ilyen célú előirányzatok valamelyes csökkentése ellen is és indo-' kul azt hozza fel, hogy „szörnyű katasztrófa" volna, ha egy tolvonással kihúznák ezeknek a támaszpontoknak a felét." Ebből kitűnik, hogy a Jelenlegi amerikai kormány külpolitikája teljes egészében az Egyesült Államok ipari és finánctőkéseinek érdekeitől függ, akik új háborúra áhítoznak, hogy milliókat nyerhessenek ezen a véres üzleten és még a gondolatát sem engedik meg annak, hogy lemondjanak -atonai programmjukról és a fegyverkezési hajszáról. „Az üzletemberek, bankárok és a politikusok — írta a „New York Post" — mindenütt az országban remegnek, hacsak suttogó szóbeszéd esik is a lefegyverzésről." Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az északatlanti tömbhöz tartozó más országok egész gazdaságának militarizálása, a katonai kiadások ezzel összefüggő óriási méretű növelése elkerülhetetlenül az adók, a lakosság vállára nehezedő adóterhek szüntelen emelésére, milliók életszínvonalának süllyedésére, a nagy tömegek elemi szükségleteinek kielégítését szolgáló előirányzatok csökkentésére vezet. Az Egyesült Államokban az 1952— 1953. évi költségvetés az 1937—1938. évihez viszonyítva több mint megtizenkétszerezi a lakosságra kivetett adók összegét. Jelentős adóemelések történtek Angliában, Franciaországban Olaszországban és az északatlanti tömb más tagállamaiban is. Sygmington, az újjáépítési pénzügyi hivatal volt vezetője megerősíti, hogy minden adődollárból 60 cent a Pentagonhoz kerül katonai szükségletekre. Ezekben az országokban fokozódó munkanélküliség észlelhető. Ezt még a hivatalos közgazdasági beszámolók és szemlék sem leplezhetik el, mint az Egyesült Államok elnöke mellett működő közgazdasági tanács ez év első feléről szóló szemléjéből is kitűnik. A szemléből látható, hogy a tőkés országokban szüntelenül szaporodik a teljes, illetőleg részleges munkanélküliek hadserege. A nyugateurőpai országok gazdasági és pénzügyi helyzete is egyre rosszabbodik. Fenyegetően növekszik ezen országok fizetési mérlegeinek hiánya. Anglia valutatart'.ékai például ez év első felének végéig több mint 50 százalékkal csökkentek az elmúlt évhez viszonyítva. Draper, az Egyesült Államok képviselője az északatlanti tömb tanácsában éppen ezért nem ok nélkül jegyzi láeg jelentésében, hogy Nyugat-Európát aggasztja a pénzügyi és fizetési probléma, a többi között a dollárhiány, amely annak a következménye, hogy importja az Egyesült Államokból felülmúlja exportját. Ez a tény súlyos helyzetbe hozza a nyugateurópai országokat. Lehetséges, állapítja meg Draper ebben a jelentésében, hogy „mély, esetleg katasztrófális törés képződhetik Európa és Amerika gazdasága között". Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a nyugateurópai országok gazdaságának szétzüllesztésében nem kis szerepet játszott az úgynevezett „Marshall-terv", amelynek helyébe ma az Egyesült Államok agresszív politikájának még leplezetlenebb tervei léptek: az amerikai kölcsönös biztonsági programm: a Schumann- és P'.even-terv stb Ugyanez vonatkozik a Trumanprogramm 4. pontjának alapján nyújtott amerikai gazdasági segélyre is. E tervek és rendszabályok célja: alárendelni a nyugateurópai országok gazdaságát az agresszív északatlanti tömb katonai-stratégiai terveinek. E tervek és rendszabályok, amint az már rég bebizonyosodott, egytől-egyig a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az európai népi demokratikus országok ellen, irányulnak. . Az Egyesült Államok vezető körei, amelyek rákényszerítik akaratukat a nyugateurópai országokra, e terveket leplezésül úgy igyekeznek beállítani, mintha feladatuk a „szabad" országok védelmének erősítése lénne — a Szovjetunióval szemben, amely állítólag meg akarja támad ni az Amerikai Egyesült Államokat, Angliát. Franciaországot és e tömb többi tagállamait. Ámde az úgynevezett amerikai „segély" súlyos helyzetbe dönti még az olyan gazdaságilag fejlett országokat is, mint Anglia é

s Franciaország. Truman 1952 január 9-én a szenátushoz intézett üzenetében kénytelen volt beismerni, hogy az úgynevezett „szabad" országok „védelmének erősítése" komoly gazdasági problémákat idézett elő: „fokozta az inflációt Európában és veszélybe döntötte szövetségeseink erőinek további helyreállítását". Mit lehet mondani ilyen esetben a gazdaságilag fejletlen országok helyzetéről? Ezek az országok — amelyekben megvalósul az úgynevezett amerikai „vezetés", amelyet Truman szavai szerint maga a „gondviselés" ruházott rá az Egyesült Államokra — a szó szoros értelmében vonítanak a Trumanprogrammi alapján nyújtott „segélytől", áldozataivá váltak az Egyesült Államok és más gyarmatosító hatalmak nyilt fosztogatásának és a szemérmetlen kizsákmányolásának. . ^ 4. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének agresszív célokra való felhasználása ellen Az Egyesült Államok vezető körei külpolitikájának ez az agresszív irányvonala visszatükröződött az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és az atlanti tömbhöz tartozó egyes máa országok képviselőinek ENSz-beli tevékenységében is. Ha megnézzük a közgyűlés 6 ülés szakán alakított leszerelési bízott ság munkáját, semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a bizottság tagjainak többsége, az Egyesült Államokkal az élen, azon fáradozott, hogy gyakorlatilag lehetetlenné te. gye a íegyverzet bármiféle csökkentését, ne engedje meg az atom. fegyver alkalmazásának eltiltását. A bizottság tagjainak többsége azon fáradozott, hogy törvényesítse a fegyverzet további növelését s továbbra is biztosítsa az Egyesült Államok számára atombombakész. letek felhalmozásának lehetőségét. Ennek a csoportnak a fegyverzet és a fegyveres erők nagyságának úgynevezett fokozatos közlésére és ellenőrzésére Vonatkozó hírhedt javaslatait nem lehet komolyan venni, mint az atomfegyVer alkalmazásának eltiltására irányuló Rendszabályokat. E javaslatok célja nyíltan az, hogy elodázzák bármiféle olyan határozat meghozatalát, amely valóban a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver alkalmazásának eltiltására irányul. Nem lehet komolyan venni az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország arrairányuló javaslatait sem, hogy meg kell határozni a különböző országok fegyveres erői lét szamának felső határát, de a légi, tengeri és szárazföldi fegyveres erők arányának megállapítása nélkül, noha ennek az aránynak meg határozása fontos eleme minden olyan tervnek, amelynek célja Válóban a fegyverzet csökkentése. A leszerelési bizottság munkájára alkalmunk lesz még visszatérni ké. söbb, e. bizottság beszámolójának megvitatásakor. Egyelőre megelégszünk a mondottakkal. Hozzátesszük ehhez még azt, hogy az úgynevezett leszerelési bizottság tökéletesen figyelmen ki. vül hagyott egy olyan rendkívül fontos kérdést, mint az atomfegyver alkalmazásának eltiltását. A bizottság nem volt hajlandó meg vizsgálni a szovjet küldöttségnek arrairányuló javaslatát sem, hogy azokat az államokat, amelyek nem csatlakoztak a baktériumfegyver alkalmazását tiltó genfi jegyzőkönyvhöz vagy nem ratifikálták azt, hívják fel a jegyzőkönyvhöz való csatlakozásra, vagy annak ratifikálására. Aoheson úr a leszerelési bizottság munkájáról szólva, az alábbi kijelentést tette: *Nem folyamo. dunk agresszióhoz atombomba vagy másfajta bombák alkalmazásával. Nem fogunk elkövetni agressziót vegyi- vagy baktóriuimfegyver alkalmazásával. « Ha az Egyesült Államok valóban kész lemondani az atombomba vagy más bombafajták alkalmazásáról, akkor miért utasítja el évről évre a Szovjetuniónak az atomfegyver alkalmazásának azonnali eltiltására irányuló javaslatát? Ha az Egyesült Államok valóban kész lemondani a vegyi, vagy bak tériumfegyver alkalmazáséi ól, akkor miért utasítja el Acheson oly kitartóan a baktériumíegyver al. kalrrjázását tiltó genfi jegyzőkönyv ratifikálását ? Hogyan lehetne elhinni azt a kijelentést, hogy az Egyesült Állampk nean folyamodik agresszióhoz atom bambák alkalmazásával vagy nem fog elkövetni agressziót vegyi-, tll© tőleg baktériumfegyver alkalmazásávul, amikor ugyanekkor elutasítja az atomfegyver alkalmazásának feltétlen eltiltására irányuló javaslatokat s kitartóan vonakodik a baktériumfegyver alkalmazását tiltó genfi jegyzőkönyv ratifikálásától ? Ha az Egyesült Államok valóban kész a fegyverzet és a fegyveres erők lényeges, csökkentésére, akkor miért utasítja el rendszeresen a fegyverzet csökkentésére irányuló javaslatokat és megfordítva, miért fokozza eszeveszetten a fegyverzet gyártását, miért épít lázasan üj ka tonai támaszpontokat más országok területén azzal a céllal, hogy felhasználja ezeket a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az európai népi demokratikus országok ellen? A tettek itt nem egyeznek meg a szavakkal, Önöknek módjukban áll megítélni, mi a jelentősége és az értéke e tetteknek, amelyek a teljes militarizálásban csúcsosodnak ki. Az Egyesült Államok részben saját országában hajtja végre ezt a milita. rizálást, részben más országokat kényszerít ugyanerre. ' Acheson úr azt állította, hogy az Egyesült Államok »átfogó leszerelési programmot igyekezett felvázolni azzal a céllal, hogy megszüntesse a háború lehetőségét és háborútól va ló félelmét«. Ám az Egyesült Államok és az Egyesült Államokat tá mogató egyes kormányok képviselőinek egész munkája a leszerelési bi zottságban a valóságban egyáltalá ban nem átfogó leszerelési programm kidolgozására irányul, sem a fegyverzet és a fegyveres erők valamiféle általános csökkentésére. E bizottság minden javaslata a fegyverzet már ismert »fokozatos ellenőrzésére* korlátozódott. A bi. zottság csupán semmi jelentőséggel sem bíró szócséplést folytatott arról, hogy »megállapítják« f az egyes országok — végső fokon saját belátásuk szerint közölt — fegyverzetének nagyságát. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak — éppúgy, mint Ang. liának, Franciaországnak és más országoknak — nem érdekük a bizotság valóban hatékony munkája, a fegyverzet tényleges csökkentése és az atomfegyver alkalmazásának eltiltása. Ez a helyzet a leszerelési bizottság munkájával. Az Egyesült Államok — felhasználva az atlanti tömb kötelékébe tartozó országok kormányait, to vábbá azokat a kormányokat, ame. lyek ezt a tömböt támogatják — az előző ülésszakon egész sor olyan határozatot vitt keresztül, amely nyílvái%alóan az Egyesült Nemze tek Szervezetének alapokmányába ütközik, gyengíti az ENSz-t és tel jesen az amerikai politika függvényévé teszi azt. Ilyen határozatok például »egység a béke védelmében®; az úgynevezett kollektív intézkedések bizottságának megszer. vezéséröl szóló határozat; továbbá azok a szégyenletes határozatok, amelyek agresszornak nyilvánítják a Kínai Népköztársaságot és jóvá hagyják az amerikaiak koreai beavatkozását. Mindez megmutatja, hogy az angol amerikai tömb nem töiődik az ENSz alapokmányával, nem tesz eleget az alapokmányban foglalt kötelezettségeinek. Az Egyesült Államokat támogató országok vezető körei, — amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetét a szóbanforgó tömb agresszív céljaira akarják felhasználni — mindent elkövetnek, hogy a nagy kínai nép igazi képviselőit ne engedjék résztvenni az ENSz szerveinek munkájában. Ez az Egyesült Nemzetek Szervezete alapelveinek durva megsértése. Ebbe nem nyugodhat bele egyetlen olyan kormány sem, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetét a nemzetközi együttműködés szervének tekinti, aminek az ENSznek lennie kellene — alapokmányának teljes tiszteletben tartása és betartása esetén. A Kínai Népköztár. saságnak képviselethez kell jutnia az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete ad nevére és tekintélyére. Az Egyesült Államok vezető körei — egy új háború előkészítésére irányuló tervükben — Anglia ós Franciaország támogatásával a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az európai népi demokratikus országok ellen irányuló kártevő-, kém- és. terrorista, tervékenység megszervezésébe helyezik re. ménységüket. Egyes ENSz tagállamok támogatásának következtében még mindig érvényben vannak aa 1951 október 10 én éa 1952 június 23-án a felemlített bűnös tevékenység megszervezésére hozott amerikai törvények. Ez a helyzet tűrhetetlen. A szovjetkormány igyekszik még. is elérni ezen az ülésszakon, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely a béka és a nemzetközi együttműködés megszilárdításának eszköze lehetne, olyan álláspontot foglaljon el ebben a kérdésben, amely összhangban van a béke alá_ ásását célzó és az új háború veszélyét növelő tervek ellen folytatett tevékenység alapelveinek céljaival és feladataival. A Szovjetunió komoly jelentősé, get tulajdonit az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az ENSz szerepének a békéért és a nemzetközi biztonságért vivott harcban. A szovjet küldöttség jól tudja, milyen nehézségekkel kell most és kell még a jövőben megküzdenie ebben a har. cában. miközben védelmezi az ENSz. ben a béke eszméjét és igyekszik elérni, hogy elfogadják az új világháború megelőzésére, a fegyverzet csökkentésére és a jelenleg folyó háborús cselekmények megszüntetésére irányul* javaslatait. A Szovjetunió küldöttsége ezen az ülésszakon nem fog meghátrálni semmiféle nehézség elől, hogy elérhesse célját: biztosítsa a legreálisabb és hathatós eredményeket az új háború veszélyének elhárításáért és a béke megszilárdításáért vívott harcban. 5. Az új világháború veszélye ellen, u a béke és a népek közti barátság megszilárdításáért 1949-ben, a közgyűlés negyedik ülésszakán a Szovjetunió, híven a békére és valamennyi nép együttműködésének megszilárdítására irányuló politikájához s számításba véve az agresszív erőknek abban az időben fokozódó mozgósítását, felemelte szavát az új háború előkészítése ellen, a békeszerető népek védelmében. A Szovjetunió küldöttsége javasolta, hogy a közgyűlés szólítson fel minden államot, hogy vitáikat és nézeteltéréseiket békés eeszközökkel rendezzék és kössenek egymással megegyezést a béke megszilárdítására. Ebben a javaslatában a Szovjetunió küldöttsége kifejezte a népeknek az új háborús veszedelem elhárítására, a béke megőrzésének biztosítására irányuló törhetetlen akaratát és elszántságát, ami kifejezésre jutott a békéért, a háborús gyujtogatók ellen valamennyi országban kibontakozott hatalmas népi mozgalomban. Míg az északatlanti tömb olyan egyezmény, amely nem a felek szuverén egyenlősége tiszteletbentartásának elvén, hanem az amerikai diktátumon alapszik, addig az öthatalmi békeegyezmény olyan egyezmény kell, hogy legyen, amely a. részvevők egyenlőségének elvén alapszik, olyan egyezmény kell, hogy legyen, ' amely valóban a béke megszilárdításának és az agresszió elleni küzdelemnek céljait szolgálja, bármilyen formában fenyegetné fs az agresszió a békeszerető népeket. Az öthatalom közti békeegyezménynek biztosítania kell e hatalmak valóban békeszerető politikáját, ellen