Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-17 / 247. szám, péntek

4 U J $2® 1952 október 1

1 Brigádotok a Mária-bányában Magas hegyláncolatok lábánál terül el a Mária-bánya, a Gömöri Vasércbányák egyik üzeme. Ha az ember messziről nézi, jóformán semmit sem lát ebből a kicsi, de eredményes munkát végző bányatelepből. Nem látja azokat a kitérőknél kígyózó, érccel megrakott csilléket, melyek egymás után hagyják el a bánya bejáratát és hozzák felszínre iparunk egyik legfontosabb nyersanyagát, a vasércet. Nem látja azokat a komoly munkásarcokat sem, akik megfeszített munkával készítik a bánya részére az ácsolatokat, a védőberendezéseket, hogy a bentiek nagyobb biztonságban végezhessék fejtési munkájukat. Az erdőségek — amelyek között a bányatelep elterül — messziről jóformán mindent eltakarnak a látogatók elöl, csak mikor a közelbe érünk, halljuk a munka ritmikus zaját és látjuk: itt is milyen lendületesen folyik a munka. A telep udvarát csillék zörgése, motorok zúgása és egy-egy fejszevagy kalapácsütés teszi hangossá. A munka zajába néha-néha elve. gyűl egy-egy erősebb hang, mely utasítást ad vagy valamit kér. — Told már azt a csillét! — kiáltotta az imént erélyesen az egyik külszíni munkás a másik felé, aki valami érdekeset felfedezve megállt és erősen egyirányba nézett. — Olyan vagy, mint az ólommadár —, teszi hozzá halkabban, tréfásan, kifejezve ezzel azt is, hogy az előbbit sem haragból mondta. A csillés szó nélkül hagyva munkatársa megjegyzését, megindult, magaelött tolva az érccel megrakott csillét. Alig telik egypár másodpercbe a csille már üres és újból elindul a bánya sötéten tátongó szája felé, hogy rfjra megrakja és újra felszínre hozza a csillogó ércet. Folyik Itt a munka percnyi szünet nélkül. Az autók, melyek a kibányászott anyagot hordják — hamar megtelnek és a nagy teherautók mély zúgással indulnak a pörkölök felé. A bányatelep bejáratinál egy csoport ácsolatot készít. Feléjük megyünk. Az első, akivel beszélgetünk, Stefan János fiatal bányász. Alig 28 éves, de már mint szakképzett vájár dolgozik. Stefán János, — akitől munkája felől érdeklődünk — mosolyogva mondta: volt egy kis kinti munkánk, azért vagyunk itt. Máskülönben a bányában dolgozunk. Én a mélyfúrásnál vagyok. — Normádat mennyire teljesíted? v— tettük fel a kérdést A 100 százalékot eddig még mindig túlteljesítettük. Voltak hónapok, mikor elértük a 140—150 százalékot, sőt ennél még többet is. — A teljesítmény — szól közbe egy másik bányász — elsősorban az igyekezettől, másodsorban a helytől és időtől függ. Ha nem jönnek közbe akadályok, valamilyen termelést gátló hibák, akkor feladatainkat mindenben sikeresen telje, sítjük. Ellenkező esetben nehéz elérni még a 100 százalékot is. — Ez igaz — teszi hozzá Stefán elvtárs. — De mi úgy intézzük mindig, hogy ne legyenek akadályaink. A munkát mindig közösen előre megbeszéljük. Átadjuk egymásnak a munkában szerzett tapasztalatainkat és azon vagyunk, hogy a munkaidő gazdaságos kihasználásával terveinket egyenletesen teljesíthessük. Stefán János egy kicsit elhallgat, utána így folytatja: — A Mária-bányába mint brigádmunkás jöttem dolgozni, egy évre jelentkeztem. Az év már régen letelt, de még most is itt vagyok és ezután is itt maradok. Tetszik nekem a bányamunka és munkakörömmel megvagyok elégedve. — Most voltam kéthónapos politikai iskolán. Ott sokat tanultam és a tanultakat igyekszem munkahelyemen érvényesíteni. A többiek — akikkel beszélgettünk, megerősítették Stefán János szavait. Akik már voltak valamilyen iskolán mindannyian elmondották: — Az iskolán bizony nagyon sokat tanultunk, gazdagítottuk politikai ismereteinket. Ennek munkahelyünkön nagy hasznát vesszük. Beszélgetés közben benépesedik a telep udvara. Egymás után, kezükben még az égő karbidlámpát lógatva — jönnek az első műszak dolgozói. Arcukon látszik a megelégedettség, ami minden embert eltölt a jólvégzett napi munka után. öregek és fiatalok csoportokba verődnek. Hamarosan derűs hangú, lat uralkodik körülöttünk. Beszélgetésünk során viccek és különféle megjegyzések váltogatják egymást. Beszélnek a munkáról és nem felejtik el megemlíteni napi teljesítményeiket sem. — Ma nyolc csillével raktunk — jegyzi meg egyikük — hangjában érezhető büszkeséggel. — Csak? Az kevés! — válaszol, ja magabiztosan Kovács István. — Miért: — Mert így lemaradtatok — mi tizenegyet raktunk! A többi csoportokban is hasonló párbeszédek folynak. Azt lehet mondani valamennyien elmondják: mit végeztek eddig és mik a jövő terveik. Az ilyen beszélgetésnek nagy hasznát veszik, mert így tudomást szereznek egymás tapasztalatairól s ezt felhasználják a maguk munkájukban. Az egyik csoportban egy fiatal szőkehajú, jólmegtermett fiú vonja magára a figyelmet, ö is moso. lyogva beszélget társaival. Közelébe megyünk. A fiatal bányász — akire a lányok is a rendesnél hosszabb tekintetet vetnek — Ondrej János. Most tapossa huszadik életévét. Kemény kézszorítás után munkájáról érdeklődünk! — Mióta dolgozol a bányában? — Még nem olyan régóta. Most lesz egy éve, hogy ide kerültem. — Mint brigádmunkás? — Mint brigádmunkás! — Mennyi időre jelentkeztél? — Egy évre. — Tetszik a munkád? — Tetszik. — És ha letelik az év? — Itt maradok azután is. Megkértük még, hogy beszéljen valamit eddigi munkájáról. A beszédre nem kellett biztatni. Arca mosolygósra derült. — Az első napokban nem kerültem rögtön a munkahelyemre. Előbb a külszínen dolgoztam. Itt különféle munkát végeztem. Csak miután azt a munkát megszoktam, aztán osztottak munkahelyemre segédvájárnak. — Mi a véleményed a bányamunkáról? A bányamunka szép és lehet itt eredményes munkát végezni, csak becsületesen kell dolgozni. — Ti milyen teljesítményekkel dolgoztok ? — Van úgy, hogy elérjük a 160 százalékot. Átlag azohban 120—130 százalék között vagyunk. — Hogy sikerült ezt elérnetek? Ondrej János egy kicsit várt a válasszal. Mintha nem találna szavakat. De aztán hangja megered és mosolyogva mondja: — A szép munkateljesítményeket úgy értük el, hogy becsületesen dolgozunk és nem félünk nekilátni a munkának. Igyezezünk, és azon vagyunk, hogy ahol munkahelyünk lehetővé teözi, új munkamódszerek bevezetésével könnyítsünk munkánkon. Megismerkedtünk Kerekes Jánossal, az üzemi tanács elnökével is. Kerekes elvtárs az üzembe bevezetett új munkamódszerekről beszélt: — Üzemünkben az új bányászati munkamódszerek közül eddig a rakfarozásra való fejtést négy munkahelyen alkalmazzuk. A többi helyeken most folynak erre az előkészületek. Az új munkamódszerek szép teljesítményeket eredményeztek és így azon vagyunk, hogy azok minél több munkahelyen meghonosodjanak. — Igyekezetünk mellett főként az új módszerek segítségének köszönhetjük, hogy előirányzatainkat ebben a hónapban is 100 százalékon felül teljesítettük. Kerekes elvtárs beszélt az üzemben dolgozó brigádosok munkájáról és kiemelte: — Brigádosaink munkájukért minden elismerést megérdemelnek. Valamennyien odaadóan dolgoznak és lehetőségeiket a legmesszebbmenöen kihasználva segítségünkre vannak fejtési tervünk teljesítésében. A Mária-bányán — ahogy erről az üzemben tett látogatásunk során meggyőződtünk — a brigádosok és a bányászok egyesült erővel állnak a termelés szolgálatába. Minden igyekezetükkel azon vannak, hogy üzemük az előirányzott tervet következetesen teljesítse. Balázs A. Béla. A vágújhelyi erőmű építői segítik a dobsinai vízierőmü építését A vágújhelyi vízierőmű dolgozóinak nyolctagú csoportja a kéziásásban 304 százalékra teljesítette tervét a dobsinai vízierőmű gátéRítésén. Négy nap alatt a csoport minden tagja 1835 koronát keresett. A vállalat héttagú brigádja is kitűnt, melynek tagjai a Hidrostav igazgatóságának dolgozó értelmiségéből tevődnek össze. Az öntudatos dolgozók előtt az a cél lebeg, hogy betartják a kormányhatáridőt és még az Idén üzembe lehessen hozni a nagynyomású agregátot. A csoportban két nő dolgozik 280 százalékos átlagos teljesítménnyel. A hí. vatalnokoknak ez a mintaszerű brigádja versenyre hívta ki a többi csoportokat a teherkocsik és teher, autók kirakodásánál végzett vasárnapi m "--skok ledolgozására. Öntudatos brigádosaink és brigádosnöink sikerei biztosítják, hogy a dobsinai vízierőmü építése betartja a kormány-határidőt. Zabrel György Az SzK(b)P XIX. kongresszusának tiszteletére gazdaságossá teszik a szállítást Az SzK(b)P dicső kongrerSszuí.ának tiszteletére a zólyomi fűtőház alkalmazottai között nagyméretű verseny indult meg a legalacsonyabb tüzelő és kenőanyag fogyasztásért. A fűtésnél minden menet számára pontosan előírt fogyasztási szükséglet szerint járnak el. Mid riák András, Rozenberger János és Legény János mozdonyvezetők bri gádja gazdaságos fűtéssel szeptem berben több, mint 118 tonna szenet takarított meg. Szép teljesítmények születtek a dernői bányaüzemben a f 'ajánlások teljesítéséért folyó versenyben A dernői bányaüzemben a Bányásznap alkalmából vállalt hosszú, tartamú kötelezettségvállalások teljesítésében szép eredményeket érnek el az üzem öntudatos bányászai. Zagiba László vájár, aki 20 csille tervenfelüli vasérc kibányászását vállalta, szorgalmas, példamutató munkájával 55 csille ércet termelt ki terven felül, magasan túlteljesítve ezáltal eredeti felajánlását. Normáját a munkaversenyben 227 százalékra teljesítette. Hasonlóképpen magasan túlteljesítette felajánlását Bányász János vájár is, aki 20 csille helyett 60 csillével termelt ki többet. PéldáJUk lelkesítőén hatott az üzem többi vájárjaira is, akik szintén túllépték eredeti felajánlásaikat. Lehocky János, Dernő Merész célkitűzéseink elérése még lelkesebb munkára ösztönzött bennünket Egy hónappal ezelőtt, a havi tervteljesítés értékelésénél kiderült, hogy nem tudtuk teljesíteni a tervet, nem végeztük el a ránkbízott feladatokat. Ez a sikertelenség azonban nem vette el kedvünket, ellenkezőleg csoportunk minden tagját arra ösztönözte, hogy önbirálatot gyakoroljon és fokozott munkával, a hibák kiküszöbölésével elérjük a célt, a terv százszázalékos teljesítését. Összüzemi gyűlésen vitattuk meg a helyzetet. Nagy örömmé] vettük tudomásul, hogy az építkezés vezetősége é

s a műszaki dolgozók is magukévá tették a tervteljesítés ügyét és lelkesebb munkával járulnak hozzá a sikerhez. Pontosan és részletesen kidolgozott havi tervet kaptunk. A tervek merészek, de reálisak voltak. Bennünk pedig meg volt a lelkesedés és az akarat, ami a merész terv megvalósításához szükséges. Nagy lelkesedéssel láttunk munkához és ma büszkén mondhatjuk, hogy igyekezetünket siker kísérte. A versenyben 264 százalékos teljesítménnyel az élre kerültünk a tőketerebesl építkezési vállalat üzemei között. Régen neim éreztünk olyan őszinte örömet, mint akkor, amikor láttuk, hogy munkánkat siker koronázta. Harminchét vasbetonállványt kellett elkészítenünk és felállítanunk. Terv szerint két állványt kellett egy nap alatt elkészítenünk. Három munkacsoport dolgozott munkahelyünkön, nemes versengéssel buzdítva egymást fokozott teljesítmény elérésére: a Bálint-Bajusz-brigád, Pásztor elvtárs vasas csoportja és a mi betonozó csoportunk Varga é

s Leskó elvtársak vezetésével. Tervünket már az első nap magasan túlteljesítettük és négy állványt készítettünk el. A későbbi napokban pedig még szebb eredményeket értünk el úgy, hogy a verseny értékelésénél a mi csoportunk szerezte meg a győzteseknek kijáró versenyzászlót. A csernői építkezés Varga—Leskó betonozó brigádjának tagjai. A gömöri vasércbányák politikai iskolája hallgatóinak kötelezettségvállalásai A gömörj vasércbányák rozsnyói igazgatósága a bányaüzemre a szocializmus építésében háruló nagy és fontos feladatok tudatában 1952. szeptember 1-től 1952 szeptember 27-ig négy egyhetes politikai oktatásban részesítette a bányamüszakiakat. Az iskolázás célja az volt, hogy emlékezetükbe idézzék és hangsúlyozzák a kirótt feladatok következetes teljesítésének életfontosságát a szocializmus építésében és egy. úttal alapvető irányt mutassanak további munkájukban, hogy minden igyekezetet kifejtsenek a szocialista és haladó műszaki szellemben. Az iskola befejezésekor kollektív kötelezettséget vállaltak az SzK (b)P XIX. kongresszusának tiszteletére, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójára. Köteltezettségvállalásukban az iskola hallgatói felajánlják, hogy az iskolázáson szerzett ismereteket át. adják az üzem dolgozóinak az üzemi munkaiskola keretében. Magasabbfokú szocialista munkaversenyt indítanak a rájuk bízott szakaszon és gondoskodnak annalk kéthetenkénti kiértékeléséről. A munkatermelékenység fokozásának céljából bevezetik a munkahelyek és a munkaerőszükséglet, továbbá a műszaki berendezés felülvizsgálását, gondoskodnak az ideje, ben való anyagszállításról a munkahelyekre és ezzel korlátozzák az időveszteségeket. Az összes gépeket üzembehelyezik és gondoskodnak teljesítőképességük legmagasabb kihasználásáról. Megszüntetik a becslésszerintí feladatokat, amelyek nem állanak az időtanulmányozás alapján. Népszerűsíteni és terjeszteni fogják az újítómozgalmat és az új munkaformákat. Továbbtanulással igyekszem szakmai tudásomat elmélyíteni A breznói hídüzembe belépve szemünkbe tűnnek a készülő óriási hidalkatrészek, amelyek végighúzódnak a hatalmas csarnokon Hegesztők, darusok, villanyszerelők pontos munkájának eredménye ez, hogy a hatalmas hídalkatrészek percnyi pontossággal jutnak el a munkahelyekre, ami a munka zavartalan menetét biztosítja. Itt, ebben a pontos összmunkában nevelkednek a fiatal forrasztóriők, akik nemrégen kerültek ki a forrasztóiskolából. Még alig hagyták el az iskola padját, már is szép eredményeket érnek el, ami biztositéka annak, hogy a további munkában is sikeresen megállják helyüket. Francsiak Magda 16 éves barna leánya az egyik készülő hidalkatrészen dolgozik, kezében forrasztópisztolylyal, A szerteszálló szikrák bevilágítják arcát. Egy percre felnéz munkájából, hogy új elektródot helyezzen a forrasztó pisztolyba. Kihasználjuk ezt a rövid időt és megkérdezzük, milyen kedvvel ment a forrasztó tanfolyamra. — Az első napokban azt gondoltam, hogy nem fogom megállni helyemet, de barátnőim biztattak és bátorságot öntöttek belém. Fokozatosan tanultam és elsajátítottam a szakmát. Nemcsak elméletileg, hanem a tapasztalatok alapján, gyakorlatilag is képeztem magam. Ennek köszönhetem, hogy most a munkahelyemen nem állok úgy itt, hogy ne tudnám bármely helyzetben tökéletesen elvégezni munkámat. Amikor ezeket a szavakat mondotta, szeme csillogott az örömtől. — Ez a munka nagyon hozzám nőtt és semmiért sem tudnék megválni tőle. Szemére húzza a védőszemüveget és egy perc múlva újból szikrák szóródnak körülötte, amint a hatalmas testű alkatrészeken végzi a forrasztómunkát. Szorgalmasan dolgozik, normáját 152 százalékba teljesíti. Nagy és jelentős munkát végeznek a nők a breznói hídüzemben, megállják helyüket minden munkaszakaszon. Nem messze Francsiak Magdától a másik hidalkatrészen Mahata Máriát találjuk. Arcáról a munkája iránti szeretet sugárzik, H éves és úgy kezeli a szerszámot, mintha hosszú évek során csak ezt tette volna, pedig nemrégen került ki az iskolából, ahol a forrasztási munka ismereteit sajátította el. Két éve dolgozik az üzemben és csak pár hónapja forraszt. — Amit az iskolában tanultam, szeretném továbbfejlesztem, hogy a szakmát, melyet nagyon megkedveltem, minden helyzetben alkalmazni tudjam. A forrasztás nem nehéz — mondja Mahata Mária — de nagy figyelmet kell rá fordítani, hogy mindig pontos munkát adjunk ki a kezünkből Mahala Mária 140 százalékra teljesíti tervét. Fiatalságával olyan lelkesedéssel indul munkájába, hogy az öreg, tapasztalt munkások is szeretettel beszélnek róla. Az öreg szakmunkások nem féltékenyek a női forraszlókra, segítenek nekik, hogy minél jobb és szebb munka kerüljön ki a kezük alól. — Minden remény megvan arra, — mondja az üzemi bizottság elnöke, — hogy a női forrasztókat még többen fogják követni. Látják, hogy a forrasztás, amit végeznek, sokkal könnyebb, mint a munka más szakaszain. Ezért első dolgunk, hogy megadjunk minden lehetőséget a tanulásra. Csak így fejlődhetnek tovább a nők. Nagyon sok szakmunkásra van szükségünk, így női forrasztókra is. Ezért igyekszünk a nőket minél nagyobb számban bevonni ebbe a mun/tába. A breznói hídüzemben a munkaversenyben mind a nők, mind a férfiak kiválóan megállják helyüket és további eredményeket érnek el a XIX. pártkongresszus tiszteletére vállalt kötelezettségek teljesítésében Kelemen Béla.