Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)
1952-10-16 / 246. szám, csütörtök
Világ prol etá rjai egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 október 16, csütörtök 2 Kčs V. évfolyam, 246. szám (/f mai igámban: A 8xavjetunl4 Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa ll—3. old.) Az SzK(b)P XIX. kongresszusa az egész világ népeit harcra lelkesitl (4- °'<1.) A XIX. pártkongresszus tiszteletére oktéber 25 ig teljesitik éri tervüket a dobsinai vízlerfímfí épitöt. (5. old.) Feladataink a7, EFSz-ek rrwgszilárdításában és továbbfej. I esetésében («• o'd) Módszertani tanácsok n propagandisták számára ta SzK(b)P XIX. kongresszusa anyagának olvasására f* megbeszélésére az 1952—53. évi pártiskolázási év folyamán (7. old.) J. F. Sztálin beszéde a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán Mwwkva, október IS. (TASZSZ) J. V. Sztálin a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán, október 14-én a következő beszédet mondottal (A szónoki emelvényen megjelenő Sztálin elvtársat viharos, sokáig szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps fogadja. Mindenki feláll. Kiáltások hangmmkt „Sztálin elvtársnak hurrá!" „fiijen Sztálin elvtárs ľ' „Dicsőség a nagy Sztálinnak!") B rtfa— hl Engedjék meg, hogy kongressKosank nevében köszönetet mondjak a baráti üdvözletekért, a sikereket UvM köszöntésért, a bizalomért mindazoknak a testvérpártoknak és csoportoknak, amelyeknek képviselői megjelenésükkel megtisztelték kongresszusiunkat, vagy amelyek üdvözletet intéztek bomtak. (YBuures, •Aut nem akaró, iteneplésbe átmenő taps.) Különösen értékes számunkra ez a bizalom, amely art jelenti, begy késnek támogatni pártms kat a népek ragyogó jövőjéért vívott harcában, a háború ellen vívott haroában, a béke megőrzéséért vívott harcában. (Viharos, hosszantartó taps.) Hiba volna azt gondolni, hogy hatalmas erővé vált pártunknak nincs többé szüksége támogatásra. Ez nem Igaz. Pártunknak és országunknak mindig szüksége volt és mindig szüksége lesz a határon túli testvéri népek bizalmára, együttérzésére és támogatására. Ennek a támogatásnak sajátossága abban rejlik, hogy bármely testvérpárt részéről pártunk békeszerető törekvéseinek nyújtott minden támogatás egyben támogatja saját népüket is a béke megvédéséért vívott harcában. Midőn az angol munkások 1918—1919-ben az angol burzsoáziának a Szovjetunió elleni fegyveres támadása idején harcot szerveztek a háború ellen ezzel a jelszóval: „El a kezeket Oroszországtól!", akkor ez mindenekelőtt saját népüket támogatta a békéért vívott harcában és azután volt támogatás a Szovjetunió számára is. Midőn Thorez elvtárs vagy Togliatti elvtárs kijelenti, hogy népe nem fog harcolni a Szovjetunió népei ellen (viharos taps), akkor ez mindenekelőtt Franciaország és Olaszország békéért harcoló munkásai és parasztjai számára támogatás és azután támogatás a Szovjetunió békeszerető törekvései számára is, A kölcsönös támogatásnak ez a sajátossága azzal magyarázható, hogy pártunk érdekei nemcsak hogy nem állanak ellentétben a békeszerető népek érdekeivel, hanem ellenkezőleg, eggyéf orrnak azokkal (viharos taps). Ami a Szovjetuniót illeti, annak érdekei egyáltalán nem különíthetők el az egész világ békéjének ügyétől. Érthető, hogy pártunk nem maradhat a testvérpártok adósa és a maga részéről segítenie kell őket, valamint népeiket a felszabadulásért vívott harcukban, a béke megőrzéséért vívott harcukban. Közismert, hogy pártunk így is jár el. (Viharos taps.) Azután, hogy pártunk 1917-ben kezébe vette a hatalmat és azután, hogy reális intézkedéseket tett a kapitalista és földesúri elnyomás megszüntetésére, a testvérpártok képviselői pártunk bátorsága és sikerei feletti elragadtatásukban a világ forradalmi és munkásmozgalmának „rohambrigádja" névvel illették pártunkat. Ezzel azt a reményüket fejezték ki, hogy a „rohambrigád" sikerei megkönnyítik a kapitalizmus jármában sínylődő népek helyzetét. Ügy gondolom, hogy pártunk igazolta ezeket a reményeket, különösen a második világháború idején, midőn a Szovjetunió szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot, megszabadította Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. (Viharos taps.) Ezt a megtisztelő szerepet természetesen igen nehéz volt betölteni, amíg a „rohambrigád" egyesegyedtil állott és amíg ezt az élenjáró szerepet csaknem egymagában kellett betöltenie. De ez már csak volt. Most egészen másként áll a dolog. Most, midőn Kínától és Koreától Csehszlovákiáig és Magyarországig új „rohambrigádok" jelentek meg a népi demokratikus országok képében, pártunk már könnyebben harcol és vidámabban folyik a munka. (Hosszantartó taps.) Különös figyelmet érdemelnek azok a kommunista, demokratikus, vagy munkás-parasztpártok, amelyek még nem jutottak hatalomra és amelyek továbbra is a burzsoázia drákói törvényeinek igája alatt dolgoznak. Nekik természetesen nehezebb dolguk van. De mégsem olyan nehéz a munkájuk, mint amilyen a miénk, orosz kommunistáké volt a cárizmus idején, midőn a legcsekélyebb előrehaladást is a legsúlyosabb bűncselelcménynek nyilvánították. Az orosz kommunisták azonban kitartottak, nem rettentek meg a nehézségektől és kivívták a gy őzelmet. Ugyanígy lesz ezekkel a pártokkal is. Miért nem lesz oiy nehéz e pártok dolga, mint a cári korszak orosz kommunistáié volt? Először is azért, mert a harcnak és a sikereknek olyan példái vannak szemük előtt, amilyenek a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban láthatók. Következésképpen tanulhatnak ezeknek az országoknak hibáiból és sikereiből és ezzel megkönnyíthetik munkájukat. Másodsnor azért, mert maga a burzsoázia — a felszabadító mozgalom fő ellensége — más lett, jelentősen megváltozott, reakciósabbá vált, elvesztette kapcsolatait a néppel és ezzel meggyengítette önmagát. Érthető, hogy ennek a körülménynek szintén meg kell könnyítenie a forradalmi és demokratikus pártok munkáját. (Viharos taps.) A burzsoázia azelőtt megengedte magának a szabadelvűsködést, védelmezte a burzsoá demokratikus szabadságjogokat és ezzel népszeriívé tette magát a * nép körében. A szabadelvűségnek most már nyoma sincs. Nincs már meg az úgynevezett „személyes szabadság", — csak annak a személyes szabadságát ismerik el, akinek tőkéje van. Az összes többi polgárt csupán kizsákmányolásra alkalmas nyers emberanyagnak tekintik. Az emberek és nemzetek egyenjogúságának elvét eltiporták. Ennek az elvnek helyébe a kizsákmányoló kisebbség teljesjogúságának és a polgárok kizsákmányolt többsége jogfosztottságának elve került. A burzsoá demokratikus szabadságjogok zászlaját félrelökték. Ügy gondolom, hogy ez* a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniük és előrevinniök, ha maguk köré akarják gyűjteni a nép többségét. Nincs más, aki magasra emelje. (Viharos taps.) A burzsoáziát azelőtt a nemzet vezetőjének tekintették. Védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyeket „mindenek" fölé helyezett. A „nemzeti elv"-nek most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzet jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverenitás zászlaját félrelökték. Kétségtelen, hogy ezt a zászlót önöknek, a kommunista és demokratikus pártok képviselőinek kell magasra emelniök és előrevinniök, ha hazafiak akarnak lenni, ha a nemzet vezető erejévé akarnak válni. Nincs más, aki magasra emelje ezt a zászlót. (Viharos taps.) így áll a dolog mostanában. Érthető, hogy mindezeknek a körülményeknek meg kell könnyíteniök a még hatalomra nem jutott kommunista és demokratikus pártok munkáját. Következésképpen teljes joggal lehet arra számítani, hogy a testvérpártok sikereket és győzelmet aratnak a tőke uralmának országaiban. (Viharos taps.) Éljenek testvérpártjaink! (Hosszantartó taps.) Éljenek jő egészségben a testvérpártok vezetői! (Hosszantartó taps.) Éljen a népek közötti béke! (Hosszantartó taps.) Le a háborús gyujtogatókkal! (Mindenki feláll. Viharos, szűnni nem akaró, ünneplésbe átmenő taps. Zúgnak a kiáltások: „Éljen Sztálin elvtárs!", „Sztálin elvtársnak hurrá!", „Éljen Sztálin elvtárs, a világ dolgozóinak nagy vezére!", „A nagy Sztálinnak hurrá!", „Éljen a népek közötti béke!", „Hurrá!")
