Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-15 / 245. szám, szerda

4 u j szer 1952 október 15 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa A párt szervezeti szabályzata — amelyet most fogad el a kongresz­szus — óriási szervező és mozgósí­tó erejű dokumentum. Fontos ewz köze annak, hogy fokozzuk a kom mumistáknak, a párt- és állami ká­dereknek a leninizmus szellemében való ee®mei nevelését, tovább fej­lesszük a párton belüli demokrá­ciát, a MwÉatot és önflaíwMafcot. A szervezeti szabályzat még magasabb színvonalra emeli a párt szervező munkáját. A kommunista párt — felvértezve a marxizmus-leninizmus diadalmas tanításával — még szorosabban tö­möríti országunk dolgozóinak mil­liós tömegeit Lenin-Sztálin nagy zászlaja alatt. (Viharos taps.) Éljen a hatalmas kommunista párt, amely magabiztosan vezeti a szovjet népet az újabb győzelmek, a kommunizmus diadala felé! (Hosszantartó taps.) Éljen a párt és a nép bölcs ve­zére, valamennyi győzelmünk 'iflle­töje és szervezője, Sztálin elvtárs! (Viharos, szűnni nem akaró, ünnep­lésbe átmenő taps. Mindenki feláll.) a reakciós burzsoá ideológia ellen, a henyélők és a társadalmi tulajdon dézsmálói ellen, a bürokraták és az állami fegyelem megsértői, a burzsoá reakciós kultúra és a kapitalista életforma előtt megalázkodók, a szovjet ideológiával és a népek kö­zötti barátsággal ellenséges naciona­lista és kozmopolita eltévelyedések ellen az irodalomban, a művészetben és a tudományban egyaránt, harc a politikamentesség és eszmeietlenség ellen. A szocialista kultúra építésének és a dolgozók kommunista nevelésének hatalmas emelője a népmüvelés. A párt és a szovjet állam lanka­datlanul gondoskodik a széles nép­tömegek oktatásáról és arról, hogy a széles néptömegek elsajátítsák a kultúra minden eredményét. Ebben a fontos kérdésben történelmi jelen­tőségű sikereket arattunk. Orszá­gunk már ä XVIII. kongresszusig valóságos kultúrforradalmat hajtott végre. Sztálin elvtárs az SzK(b)P XVIII. kongresszusán elhangzott be­számolójában új, történelmi feladat­ként tűzte ki,. hogy minden mun­kást és minden parasztot kultúrálttá és műveltté tegyünk. Ezt a feladatot sikeresen és lan­kadatlanul valóraváltjuk. Bevezettük és megvalósítjuk az általános hétosz­tályos oktatást,' jelentősen kibőví­tettük a középiskolai általános és szakoktatást. Nagy sikereket értünk el a főiskolai oktatás kibővítése és megjavítása terén. A főiskolai hall­gatók száma 1952-ben 1,400.000 főre emelkedett, ami 73 százalékkal több a háború előttinél. Egyetlen kapitalista állam sem is­meri és nem is ismerheti a népokta­tás ily hatalmas lendületét. Ott az uralkodó osztályoknak a dolgozók sötétségben és tudatlanságban tartá­sára van szükségük, hogy engedel­mességre kényszerítsék őket, és a maximális hasznot húzzák ki belő­lük. Az amerikai Egyesült Államok­ban mélyreható válsággal küzd a népoktatás. Ebben az országban több mint tízmillió az írástudatlan em­ber; az iskoláskorú gyermekeknek körülbelül egyharmada nem jár isko­lába. Ami a középiskolai — és főleg a főiskolai — oktatást illeti, ez az uralkodó osztályok monopóliuma és hozzáférhetetlen a dolgozók gyerme­kei számára. Míg a szovjet állam évenként óriási összegeket fordít a népoktatás fejlesztésére, addig az amerikai Egyesült Államok kormánya a nép­oktatás katasztrofális helyzete elle­nére is az állami költségvetésnek csak alig egy százalékát költi e cé­lokra. Ugyanakkor az amerikai kor­mány az idén a költségvetés 74 szá­zalékát fordítja egy új világháború előkészítésével kapcsolatos katonai kiadásokra. Egy százalék népokta­tásra és 74 százalék katonai kiadá­sokra! Ezek a számadatok meggyő­ző képet nyújtanak arról, hogy az amerikai uralkodó osztályok népel­lenes politikájának mi a célja. A XIX. pártkongresszusnak az ötö­dik ötéves tervvel kapcsolatos irány­elvei — a népoktatás fejlesztése te­rén elért sikerek alapján és figye­lembevéve, hogy a szovjet társada­lom létszükséglete a dolgozók kul­turális és technikai színvonalának (továbbfejlesztése — nagyjelentősé­gű, új feladatokat tűznek ki a nép­oktatás terén. A XIX. pártkongresszus irányelv­tervezete előírja, hogy „az ötéves terv végéig a köztársaságok főváro­saiban, városaiban a területi, határ­területi és nagyobb ipari központok­ban fejezzék be az áttérést a hét­osztályos oktatásról az általános középfokú (tízosztályos) oktatásra. Teremtsék meg a feltételeket, hogy a következő ötéves tervben az általá­nos középfokú (tízosztályos) okta­tást minden városban és faluban tel­jesen megvalósítsák." Ilymódon felmerül az a feladat, hogy a mostani és a következő öt­éves terv folyamán áttérjünk az ál­talános, kötelező tízéves oktatásra. Nehéz felmérni ennek a feladatnak a jelentőségét és nagyságát. Ennek megoldására csak szocialista állam képes. Magát a feladatot is csak olyan társadalomban lehet felvetni, ahol a nép az úr, ahol áthághatatlan törvény a népről, a nép anyagi és kulturális színvonalának emeléséről való gondoskodás. Az, hogy orszá­gunk egész ifjú nemzedékének bizto­sítjuk a középfokú képesítés meg­szerzésének lehetőségét, rendkívül fontos szakaszt jelent a Sztálin elv­társ által kitűzött történelmi feladat megoldásában. Annak a feladatnak a megoldásában, hogy minden dol­gozót kultúrálttá és műveltté kell tenni. Ez nagy lépést jelent a szel­lemi és fizikai munka közti különb­ség megszüntetése felé is. Az általá­nos, kötelező tízéves oktatás meg­valósításának óriási befolyása van a népgazdaság fejlődésének meggyorsí­tására is, mert a munkásosztály so­rai egyre kultúráltabb és műveltebb emberekkel gyarapodnak, akik gyor­san és a legeredményesebben tudják alkalmazni és előrevinni a legújabb technikát. Az új ötéves terv Sztálin elvtárs kezdeményezésére egy másik nagy feladatot is felvetett a népoktatás terén. Ez a feladat abban rejlik, hogy meg kell kezdeni a politechnikai oktatás megvalósítását a középisko­lában és végre kell hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek az álta­lános politechnikai oktatásra való áttérésre szükségesek. Az új ötéves tervben továbbfejlő­dik a felső- és középfokú szakokta­tás. A dolgozóknak a termeléstől való elszakadás nélküli oktatás cél­jából kibővül a felső- és középfokú szakiskolák, valamint az általános iskolák levelező- és esti tagozatadnak hálózata. Az ötödik ötéves tervben a nép­oktatás terén kitűzött igen nagy fel­adatok végrehajtása a közoktatási minisztériumok és a felsőoktatási minisztériumok munkájának jelentős megjavítását követeli és nagy mun­kát követel a helyi párt- és szovjet­szervezetektől is az új iskolaépüle­tek építésével, a pedagóguskáderek képzésével és átképzésével, a tanu­lók tanítása és nevelése minőségének fokozásával, továbbá a politechnikai oktatás bevezetésére irányuló' intéz­kedések minden oldalú előkészítésé­vel és megvalósításával kapcsolat­ban. Az ötödik ötéves terv által a nép­oktatás fejlődésében megnyitott új szakasz a néptömegek kulturális színvonalának további óriási emelke­déséhez vezet és szilárd alapja a tu­domány, a technika, az irodalom és a művészet még hatalmasabb felvi­rágzásának országunkban. Elvtársak! Azoknak a feladatoknak a megva­lósításában, amelyeket pártunk a kulturális építés és a szovjet embe­rek kommunista nevelése, továbbá az ország előtt álló gazdasági-politikai feladatok megvalósítására való meg­szervezésük és mozgósításuk terén Azött ki, nagy jelentősége van a Hjtónak, az újságoknak, a foly t'>a­•knak és a könyveknek. 'A szovjet nép szereti sajtóját és óriási a kereslet a sajtó termékei iránt. Sajtónk hatalmas erővé fejlő­dött és tevékenyen segíti a kommu­nizmus építését. A könyvek és a fo­lyóiratok óriási példányszámban, or­szágunk számos népének nyelvén je­lennek meg. Ami az újságot illeti, egyedül a „Pravda" jelenleg olyan példányszámban jelenik meg, amely jelentékenyen felülmúlja az Orosz­országban 1913-ban kiadott összes újság példányszámát. Az ötödik ötéves terv sajtónk nagy növekedését irányozza elő. Ez óriási követelményeket támaszt a kiadó szervezetekkel, valamint a nyomda­és a papíriparral szemben. A kiadók dolgozóitól megköveteli, hony jelentősen javítsanak a könyr*­kiadás ügyén, fokozzák a kiadott könyvek eszmei tartalmáért és nyom­datechnikai kiállításáért való fele­lősséget, zárják ki annak lehetőségét hogy eszmeileg hibás és kontármtt­vek jelenjenek meg, ami, sajnos, még­mindig nem ritka jelenség. Egyben aziránt is intézkedni keü, hogy feltétlenül biztosítsuk sajtónk nyomdai alapjának a tervben elő­irányzott kiterjesztését, korszerű, nagyteljesítményű berendezéssel va­ló ellátását, továbbá a kiadóvállala­tok papírszükségletének kielégítését. A párt előtt álló felelősségteljes feladatok sürgetően követelik az ösz­szes pártszervezetektől, hogy emel­jék eszmei-politikai munkájuk szín­vonalát és küszöböljék ki az ezen a téren még fennálló hiányosságokat, amelyeket Malenkov elvtárs beszá­molójában kimerítően feltárt. A pártszervezetek egész eszmei­politikai munkája figyelmének kö­zéppontjában a XIX. pártkongresszus történelmi határozatainak, J. V. Sztálin „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című kimagasló müvének és annak kell állnia, hogy a dolgozókat az új ötéves terv teljesítésére és túlteljesítésére mozgósítsák. A pártszervezetek által végzett ideológiai munka színvonalának eme­lése, valamint a gazdasági-kulturális épités terén a pártra váró feladatok sikeres megoldása szempontjából a pártpropaganda javítása a fő fel­adat. Marx, Engels, Lenin és Sztálin nagy tanítása a kommunista párt egész politikájának tudományos alap­ja, a dolgozók kommunista nevelésé­nek alapja. Ez a tanítás világítja meg útunkat a kommunizmus felé. A marxizmus-leninizmus azzal, hogy feltárja a társadalmi fejlődés törvé­nyeit, segíti a pW-tot, a munkásosz­tályt, a dolgozókat, hogy tudatosan és észszerűen használják fel a meg­ismert törvényszerűségeket arra, hogy rájuk támaszkodva, a legrövi­debb idő alatt, a legkevesebb nehéz­séggel felépítsék a kommunizmust. A párt kezdvező feltételeket te­remtett ahhoz, hogy kádereink sike­resen elsajátítsák a forradalmi elmé­letet. A marxizmus-leninizmus klasz­szikus alkotásait a Szovjetunióban élő népek nyelvén 511 millió példány­ban adták ki a XVIII. pártkongresz­szus óta. Mostanában fejeződött be V. I. Lenin müveinek negyedik, leg­teljesebb és leggondosabban előké­szített kiadása, kiadták J. V. Sztá­lin müveinek 13. kötetét, amelyek az alkotó marxista-leninista elmélet kimeríthetetlen kincsesházai. Bár bizonyos fokig sikerült kiszé­lesítenünk a marxizmus-leninizmus eszméinek propagandáját — mégfis hangsúlyozni kell, hogy még nem ki­elégítő nálunk e propaganda meg­szervezése. A pártpropaganda megszervezésé­ben észlelhető fogyatékosságokat joggal bírálva, Sztálin elvtárs rámu­tatott, hogy az egyik fő fogyatékos­ság olyan tanulmányi segédeszköz hiánya, amely megadná a kommunis­táknak a szükséges alapismereteket a marxista-leninista elmélet terén. Sztálin elvtárs javasolta, hogy ké­szítsük el a párttagok és tagjelöltek részére a marxizmus-leninizmus alap­ismereteinek tanfolyamát. Egy ilyen tankönyv elkészítése komoly segít­séget nyújtana kádereinknek. A pártoktatás és annak ellenőrzé­se, hogyan sajátították el a kommu­nisták a marxizmus-leninizmus te­rén a szükséges alapismereteket, minden pártszervezet elsőrendű fel­adata. A tények mégis azt mutat­ják, hogy majdnem teljesen hiányzik a kommunisták politikai oktatásának szükséges ellenőrzése. Ebben rejlik a pártpropaganda megszervezésének másik nagy fogyatékossága, amelyr* Sztálin elvtárs szintén rámutatott. Az ellenőrzés hiányában sok kom­munista — akit egyéni tanulóként tartanak számon — valójában, mint a tények mutatják, egyáltalán nem foglalkozik elméleti és politikai színvonalának emelésével. Az a feladat, hogy a pártpropa­ganda terén kiküszöböljük a szerve­zetlenséget, az ösztönösséget és az ellenőrzés hiányát, növeljük a párt­szervezeteknek és maguknak a kom­munistáknak a felelősségét a politi­M. A • $ams%lov elvtárs beszéde a% SsK(b)P XIX. kongresszusának október 9-i esti ülésén Moszkva, október 13. | Elvtársak! Világtörténelmi esemé­nyek jelzik azt az útat, amelyet pár­tunk a XVIII. és XIX. kongresszus közötti időszakban megtett, olyan | események, amelyek szovjet szocia- j lista hazánk sorsát döntötték el. Lenin—Sztálin pártja győzelmesen tette meg ezt az utat, új aranyolda­lakat írt hazánk és az egész emberi­ség történetének könyvébe helyes politikájával és azzal, hogy pártun­kat és az egész szovjet népet törhe­tetlen akarattal és nagy bölcseség­gel az emberiség lángelméje, a szere­tett vezéi; és tanító, Sztálin elvtárs vezeti előre a lenini úton. (Hosszan­tartó taps.) Az SzK(b)P XIX. kongresszusa és Sztálin elvtárs új zseniális müve. „A szocializmus gazdasági problé­mái a Szovjetunióban", feltárják or­szágunk kommunizmus felé vezető győzelines útjának nagyszerű távla­tait, ismét bebizonyítják az egész világ előtt a szovjet szocialista tár­sadalmi rend kimeríthetetlen erejét és hatalmát, vitathatatlan fölényét a kapitalista társadalmi rend fölött. Az ötödik ötéves terv meghatároz­za a Szovjetunió népgazdaságának új hatalmas fellendülését és új sza­kaszt jelent a kommunizmus anyagi­technikai bázisának megteremtésé­ben. A terv nagy és felelősségteljes feladatokat tűz ki a szocialista kul­túra fejlesztése tarén is. Ezzel kívá­nok foglalkozni felszólalásomban. V. I. Lenin és J. V. Sztálin azt ta­nítja, hogy a kommunizmus teljes győzelmének egyik föfeltétele min­den szovjet ember kultúrális színvo­nalának és politikai öntudatának ha­talmas felemelkedése, a dolgozók kommunista nevelése. Sztálin elvtárs még 1906-ban „Anarchizmus vagy szocializmus?" című híres müvében rámutatott, hogy a jövendő társada­lom „csak eléggé fejlett termelőerő­kön, az emberek szocialista tuda­tán ... épülhet fel." Sztálin elvtárs „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunió­ban", című új, klasszikus müvében sokoldalúan és mélyrehatóan elemez­te a politikai gazdaságtan legfonto­sabb kérdéseit és elsősorban a szov­jet társadalomnak a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos át­menetével kapcsolatos problémákat. Sztálin elvtárs a marxista-leninista tudomány ragyogó fényével világí­totta meg a kommunizmus felépíté­sének útját és módszereit és ezzel óriási segítséget nyújtott pártunk­nak, a, kommunista társadalom min­den építőinek, az egész nemzetközi munkásmozgalomnak. (Taps.) Nagy vezérünk és tanítónk ebben a műben ismét kiemelte, hogy a kommunizmusba való átmenet elő­készítésének egyik előfeltételeként szükséges, „hogy elérjük a társada­lom olyan kulturális fejlődését, amellyel biztosítjuk a társadalom minden tagjának fizikai és szellemi képességeit mindenoldalú fejleszté­sét, hogy a társadalom tagjai olyan képzettséget szerezhessenek, amely elegendő ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés aktív tényezőjévé váljanak, hogy szabadon választhassanak fog­lalkozást, s ne legyenek a fennálló munkamegosztás miatt egész éle­tükre egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva." Ezért fordít a párt Központi Bi­zottsága és Sztálin elvtárs olyan rendkívüli figyelmet a párt ideoló­giai munkájára, ezért harcol olyan álhatatosan a szovjet nép kommu­nista nevelésének általános fellendí­téséért. A kommunista nevelés célja, hogy országunk minden dolgozóját — el­sősorban ifjúságát — igazán mű­veltté és képzetté, életvidámmá és álhatatossá tegye. A kommunista nevelés célja, hogy országunk dol­gozói ne féljenek a nehézségektől és akadályoktól, hogy kialakuljon ben­nük a munkához és a társadalmi tu­lajdonhoz való szocialista viszony, a lánglelkü szovjet hazafiság és a pro­letár-internacionalizmus szelleme, a kommunizmus nagy ügye iránti ha­tártalan odaadás szelleme. A dolgo­zók kommunista nevelése a legfonto­sabb eszköz a munka magas terme­lékenységéért, a szocialista munka­fegyelem megszilárdításáért, a tár­sadalmi tulajdon megerősítéséért és fejlesztéséért, a szovjet állam hatal­mának továbbnöveléséért vívott harcban. A kommunizmus építése nem ne­hézségektől és harcoktól mentes, si­ma, „konfliktusmentes" előrehaladás formájában történik. Mélységesen hi­bás és a marxizmus-leninizmustól idegen az az egyes írók és művészek között elterjedt, úgynevezett „kon­fliktusmentességi" elmélet, amely kárt okoz irodalmunknak és művé­szetünknek, elvonja a burzsoá ideo­lógia csökevényei és befolyása elleni aktív harctól, attól a harctól, amely minden elavult, minden idejét mult és mindaz ellen folyik, ami akadá­lyozza a szovjet emberek előrehala­dását a kommunizmus felé. Mindenekelőtt nem feledkezhetünk meg a kapitalista környezetről, amelynek élén most az Egyesült Ál­lamok és Anglia legreakciósabb im­perialista körei állanak. Ezek előké­születeket — köztük ideológiai elő­készületeket — tesznek az új világ­háborúra. A burzsoá kultúra, vala­mint ideológia minden eszközét felhasználják országukban a széles tömegek elkábítására és arra, hogy a legaljasabb és legkörmönfonotabb hazugságok és rágalmak mérgével mérgezzék meg társadalmunk egyes, kevésbbé ellenállóképes elemeit. Társadalmunk előrehaladása nem történik simán, hanem az újnak a mult még mindig sok és élő, a bur­zsoá rendszertől örökölt maradvá­nya ellen, a régi, káros és olykor visszataszító szokások ellen vívott harcában történik. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket: „Életünkben mindig elhal valami. De az, ami el­hal, nem akar egyszerűen meghalni, hanem harcol a létéért, védelmezi idejétmúlt ügyét. Életünkben mindig születik vala­mi, ami új. De az, ami születik, nem egyszerűen születik, hanem visít, kiabál, védi a léthez való jogát. A régi és az új, az elhaló és a ke­letkező közötti harc — ez a mi fej­lődésünk alapja." Ezért a pártnak a tömegek kom­munista nevelésével kapcsolatos egész ideológiai munkája és arra Irá­nyuló tevékenysége, hogy kialakítsa az embereknek, mint a kommunista társadalom tagjainak új, magasrendű erkölcsi és szellemi képességeit, nem lehet elvont, pusztán felvilágosító munka. E munka élének ezután is a reakciós burzsoá ideológia elleni és annak tudományunkba, irodalmunk­ba, valamint művészetünkbe történő behatolása elleni kíméletlen harcra kell irányulnia. Az ideológiai munka főfeladata továbbra is a kapitaliz­mus maradványainak leküzdése és az emberek tudatából való kiirtása, a bolsevik engesztelhetetlenség fokozá­sa mindenfajta ideológiai eltévelye­déssel szemben. A szocialista kultúra építése és a dolgozók kommunista nevelése: harc

Next

/
Thumbnails
Contents