Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-15 / 245. szám, szerda

2 öl SZÖ 1952 október 15 A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa zott területen nem teljesítik kielégítően. Ezek munkájukat közömbösen, erélytelenül végzik, nem mutatnak kezdeményezést és kitartást. Ezek a funkcionáriusok, amit ma sikeresen elvégezhetnek, „holnapra" halasztják és gyakran az eleven dolgot aktatologatásba ftrilasztják. Egyes pártszervezeti vezetők nem eléggé harcolnak azok ellen, akik formális magatartást tanúsítanak a párt utasításai iránt, gyenge munkát fejtenek ki annak érdekében, hogy a kádereket a rájuk bízott ügy iránti magasfokú felelősség szellemében neveljék. A formális, pasziv, magatartás a párthatározatok iránt, nagy hiba, amely ellen a pártnak elszánt harcot kell vívnia. A kommunistáknak a párthatározatokkal kapcsolatos ilyen magatartása gyengíti a párt harcképességét. Ezért feltétlenül be kell iktatni a szervezeti szabályzatba, hogy a párthatározatok iránti formális, passzív magatartás összeegyeztethetetlen a párttagsággal. A másik hiba, ami előfordul pártunkban az, hogy a kommunisták egyrésze helytelenül azt hiszi, hogy pártunkban kétféle fegyelem van: egy az egyszerű tagok, egy pedig a vezetők számára. Nem kevés olyan funkcionárius akad, aki azt tartja, hogy a törvények nem az ö részére íródtak. Az ilyen funkcionáriusok azt képzelve, •hogy nekik minden megvan enged, ve, a vezetésük alatt álló Üzemeket vagy intézményeket saját hitbizományukká változtatják, ahol a maguk „rendjét" és „fegyelmét" vezetik be és félredobják az állami fegyelmet. Mit sem törődnek a pártszervezetek határozataival és a párt tömegeinek véleményével. Ott, ahol az ilyen párttagsági könyvvel rendelkező bürokraták garázdálkodnak, sok mindenféle visszásság előfordul. Érthető, hogy a párt nem békél, het meg a fegyelemnek az ilyen uralkodó, pártellenes felfogásával. Ezt a hibát szintén erélyesen kell kiirtani, mert aláássa a párt és állami fegyelmet és ezzel komoly kárt okoz a párt és az állam érdekeinek. A párt és az állam érdekei minden kommunistától fokozott felelősségérzést követelnek a reá bízott ügyért, bármilyen tisztséget is töltsön be az illető, megkövetelik a párt és állami fegyelem legszigorúbb megtartását. Ennek a fegyelemnek valamennyi párttag számára egyformának kell lennie, függetlenül érdemeitől, vagy betöltött tisztségétől. A szervezeti szabályzatban feltétlenül rá kell mutatni arra, hogy a párt és ál^mi fegye. lem megsértése nagy hiba» ami kárt okoz a pártnak és ezért összeegyeztethetetlen a párttagsággal. Elvtársak! A párt mindig óriási jelentőséget tulajdonított a bírálat és az önbírálat, és különösen az alulról jövő bírálat fejlesztésének, a hiányosságok feltárásának és a parádés megelégedettség, a munkasikerektől való elbizakodottság elleni harcnak. Pártunk ereje épp abban áll, hogy nem fél a bírálattól és hiányosságainak bírálatából energiát merít a további haladáshoz. Be kell azonban ismerni, a pártszervezetekben még mindig előfordul, hogy a bírálatnak és az önbírálatnak a párt és az állam életé, ben játszott szerepét lebecsülik. Egyes funkcionáriusok, akiket a párt bizalma övez és akiket felelős helyekre állítottak, nem vonják le a maguk számára a következtetéseket a párt arra vonatkozó számos útmutatásából, hogy fejleszteni kell a bírálatot és önbirátot, elkenik a hibákat és a hiányosságokat: a parádés megelégedettség és önteltség légkörét teremtik meg. A bírálat és az önbírálat nem ritkán makacs ellenállásra ta lál egyes „lakkozott" kommunisták részéről. Kiderült, hogy sok kárt okoznak a pártnak azok a kommunisták, akik — bár vég nélkül hangoztat ják a párt iránti odaadásukat — valójában azonban nem tűrik meg. elnyomják az alulról jövö bírálatot, A bírálat elnyomói a bírálat üldözésének legváltozatosabb formáit alkalmazzák. Előfordulnak olyan tények, amikor becsületes embereket, jó funkcionáriusokat csupán azért bocsátanak el a munkából, mert fellépnek a hiányosságok ellen; amikor az olyan emberek számára, akik egyes funkcionáriusokat bíráltak, elviselhetetlen körülményeket teremtenek. Akadnak olyan esetek is, amikor egyes vezető funkcionáriusok fenyegetések, kel bocsánatkérésre kényszerítik azokat az elvtársakat, akik helyes bíráló észrevételeket tesznek, sőt, arra kényszerítik őket, hogy kötelezzék magukat: soha töbé nem bírálják a hiányosságokat. Megjegyzendő, hogy ilyen torz jelenségek néha a pártszervezetek szemeláttára történnek, sőt, a pártszervezetek vezetői elnézik ezeket, bár kötelességük harcolni a bírálat elfojtásának legkisebb megnyilvánulása ellen is. Ez látható a rosztovi terület egyes pártszervezeteinek példáján, ahol lebecsülték az önbírálatot és nem teremtették meg a szükséges felételeket az alulról jövő bírálat kibontakozására. Ez arra vezetett, hogy egyes párt. szervezetekben az elbürokratizálódott funkcionáriusok elbántak azokkal a kommunistákkal, akik bírálták a hiányosságokat, mint ahogy ez például Rosztov vasúti kerületében történt. A rosztovi városi és területi pártbizottság tudott arról, hegy a vasúti kerületi pártbizottság egyes vezetői, akik tolvajokkal és korrupt elemekkel álltak kapcsolatban, üldözik a visszaéléseket leleplező kommunistákat és egyik pártbizottság sem tette meg idejekorán a szükséges intézkedéseket, a bűnözők hosszú ideig bűntelenül maradtak. A párt Központi Bizottsága határozata alapján azokat, akik bűnösek voltak a bírálat elfojtásában és más visszaélésekben, kizárták a pártból és bíróilag is felelősségre vonták. A leghatározottabb harcot kell folytatni azok ellen, akik akadályozzák a bírálat és önbírálat fejlesztését. Csupán az önbírálat és az alulról jövö bírálat minden eszközzel történő fejlesztésének légkörében küzdhetjük le és seperhetjük el sikeresen az összes akadályt a kommunizmus felé való előrehaladásunk útján. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy az önbírálatra épp olyan szükségünk van, mint a levegőre, mint a vízre, hogy nélküle, az önbírálat nélkül pártunk nem tudna előre haladni, nem tudná kiküszöbölni fogyatékosságainkat. Az önbírálat pártunk alapvető tartozéka. A kommunista párt a szovjet társadalom irányító és szervező ereje, országunk vezető pártja. Sztálin elvtárs rámutat, hogy saját magunknak kell feltárnunk és kijavítanunk hibáinkat, ha előre akarunk haladni, hogy rajtunk kívül senki sincs, aki feltárja és orvosolja azokat. Az önbírálatnak az egyik legkomolyabb, fejlődésünket előre vivő erőnek kell lennie. A gyakorlat a^t mutatja, hogy nem elegendő csupán megmagyarázni a bírálat jelentőségét. Tökéletesen helyes lesz lerögzíteni a szervezeti szabályzatban, hogy a párt tagja köteles fejleszteni az önbírálatot és az alulról jövő bírálatot, feltárni a munkában mutatkozó hiányosságokat és törekedni kiküszöbölésültre, harcolni a munkában a parádés megelégedettség és a munkában elért eredmények feletti önelégültség ellen. A szervezeti szabályzat védelme alá kell helyezni azokat a párttagokat, akik bírálják a munkában mutatkozó hiányosságokat. meg kell védelmezni őket a bírálat elfojtóival szemben. Aki akadályozza az önbírálat fejlesztését, elfojtja a bírálatot s hivalkodássai és magasztaiással helyettesíti, az nem méltó a párt tagjának megtisztelő címére. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hofv a kommunisták egy rész

e körében elterjedt az a káros nézet, hogy a párttagoknak nem kell jelenteniök a párt vezető szer veinek a munkában mutatkozó hiányosságokat Gyaktan elfif dul, hogy felelős funkcionáriusok akadályozzák a kommunistákat abban, hogy a Párt vezető szerved előtt feltárják az ügyek kedvezőtlen állását, azzal az indokolással, hogy ez állítólag akadályozza őket a munkában. Még a vezető funkcionáriusok között is vannak nagyurak és bürokraták, akik úgy vélik, hogy az alacsonyabb rangú funkcionáriusoknak ninog joguk jelenteni és nem kell jelenteniök a magasabb szerveknek a munkában mutatkozó hiányosságokat. Sőt, egyes vezetők még üldözik is azokat, akik beszámolnak a párt vezető szerveinek, a párt Központi Bizottságának a munkában mutatkozó hiányosságokról. Érthető, hogy a párt köteles kíméletlen harcot folytatni az ilyen föbürokraták ellen. t Most a szervezeti szabályzat kimondjsa, hogy a párt tagjának joga van bármely nyilatkozattal bármely pártfórumhoz fordulni, egészen a Központi Bizottságig. Mint látható, ez nem elegendő. A szervezeti szabályzatban rá kell mutatni, hogy a párttagnak nemcsak joga, de. kötelessége is személyekre való tekintet nélkül közölni a vezető pártszervek, kel, egészen a Központi Bizottságig, a munkában mutatkozó hiányosságokat; a szervezeti szabályzatban le kell rögzíteni, hogy azokat pedig, akik akadályozzák a párttagot « kötelessége teljesítésében, szigorú büntetéssel kell sújtani, mint a párt akaratának megszegőit. Súlyos hiba — amely szintén elterjedt a kommunisták egy része körében — az igazságnak a párt előtt való eltitkolása, a nem igaz. nem becsületes magatartás a párttal szemben. Egyes funkcionáriusok, amint a Központi Bizottság és a kormány által felderített tények bizonyitják. megpróbálnak ravaszkodni a párttal é

s az állammal szemben, a csalás útjára lépnek, eltitkolják az állam elöl a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket. Ez azt bizonyítja, hogy még ne

m irtották ki gyökeresen azt az államellenes gyakorlatot, hogy a szük hivatali érdekeket az állam érdekei. a párt érdekei fölé helyezik. Egyes funkcionáriusok megpróbálják szépíteni az ügyek állását, szemfényvesztéssel, a tervteljesítésről szóló jelentések kikerekítésével foglalkoznak. Akadnak vezetők, akik megszegik vagy megkerülik a szovjet törvényeket és nem teljesértékű, rosszminőségű termékeket bocsátanak ki és ezt kiváló minőségűnek tüntetik fel, amivel nagy kárt okoznak az államnak é

s a fogyasztók érdekeinek. Világos, hogy a part nem tűrhet meg soraiban csalókat, mert az ilyen emberek bűnös cselekedeteikkel aláássák a párt iránti bizalmat, erkölcsileg azétzüllesztik a kommunisták sorait. Nem hiába mondja a nép: „Aki hazugságra hajlamos, igaz barát nem lehet". Le kell leplezni és szigorúan meg kell büntetni a csalókat, meg kell szabadulnunk tőlük. A pártszervezetek egyúttal kötelesek az igazság és becsületesség szellemében nevelni a kommunistákat arra, hogy szigorúan érvényesítsék a párt és az állam érdekeit. A fentiek figyelembevételével javasoljuk beiktatni a szervezeti szabályzatba, hogy a párttagnak kötelessége, hogy őszinte és becsületes legyen a párthoz, ne engedje meg az igazság eltitkolását és elferditését és hogy az a kommunista, aki nem mond igazat és becsapja a pár. tot, a legnagyobb bűnt követi el s nem maradhat meg a párt soraiban. Azt is elö kell írnunk a szervezeti szabályzatban, hogy a párttagnak kötelessége megőrizni a párt- és az államtitkokat, hogy legyen politikailag éber és hogy a párt- és államtitkok kifecsegése bűntett a párttal szemben és összeférhetetlen a párttagsággal. Ezt a kiegészítést az teszi szűk. ségessé, hogy eléggé elterjedtek a kommunisták kőiében a politikai könnyelműség és fecsegés tünetei, a párt- és államtitkok kifecsegésének tényei. Sok funkcionárius megszédülve a gazdasági sikerektől, megfeledkezik a pártnak arról az utasításáról. hogy elengedhetetlen az éberség minden lehető m >don való fokozása. Mindig szem ' előtt kell tartanunk a kapitalista környezetet, mindig arra kell gondolnunk, hogy a szocialista állam ellenségei országunkba próbálták és próbálják majd küldeni ügynökeiket felforgató tevékenység kifejtésére. Az ellenséges elemek aljas célokból igyekeznek befurakodni különböző állásokba a párt-, az állami és gazdasági szervezeteknél és fel akarják használni a könnyelmű, a párt- és államtitkok megőrzésére alkalmatlan, fecsegő embereket. A pártszervezeteknek kötelessé gük, hogy határozottan felszámolják a politikai nemtörődömség jelenségeit, hogy a párt- é

s államtitkok legszigorúbb megőrzésének szellemében neveljék a kommunistákat. A kommunisták magasfokú politikai ébersége, az engesztelhetetlen harc az ellenséges elemek minden kísérlete ellen, fontos feltétele pártunk és a szovjet állam további megszilárdításának. Minden kommunistának tudnia kell, hogy az éberség minden területen, minden körülmények között szükséges. A párt és az állami építőmunka minden szakaszán, a politikai és gazdasági feladatok sikeres teljesítésének döntő feltétele a káderek helyes kiválasztása, elosztása és nevelése. A párt által kifejtett munka eredményeként a vezető káderek össztétele jelentősen megjavult. Hiba lenn

€ azonban feltételezni, hogy ebben a fontos munkában már nincs hiányosság. Be kel] ismernünk, hogy sok párt-, szovjet, és gazdasági szervezetben a legnagyobb baj a káderek kiválasztásának hibás kezelése: amikor a káderek kiválasztása nem szakmai és politikai megfontolások, hanem cimboraság, személyes ragaszkodás, egy vidékről való származás és családi kötelékek alapján történik. Ott, ahol a cimborák, a rokonok, vagy egy vidékről valók köre alakul ki, ennek elkerülhetetlen következménye az egyhúron pendülés, közös igyekezet a hiányosságok takargatására, a „kéz kezet mos" magatartás. Akadnak olyan tények, amikor egyes szervezetek és hivatalok vezetői a családi kapcsolatok és a cimboraság kedvéért védelmükbe vesznek csődöt mondott funkcionáriusokat és egyik helyről a másikra helyezik őket az ügy érdekének kárára. Egyes vezetők elvtelen magatartást tanúsítanak, amikor csődöt mondott és állásukból leváltott sze. mélyekről, kedvező, dicsérő jellemrajzot adnak és ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy az említett személyeket más felelős munkára osszák be. A káderkiválasztással kaposolatos pártelvek megsértése azzal a következménnyel jár, hogy méltatlan funkcionáriusokkal, szélhámosokkal, semmirekelőkkei piszkítják be egyes vállalatok és intézmények apparátusát ami kedvező talajt teremt különféle visszaélésekhez. Egyes szervezeti vezetők, ahelyett, hogy szigorúan megtartanák a párt arravonatkozó követeimé, nyeit, hogy politikai és szákmai képzettségük szerint helyesen váriasszák ki a kádereket, arra törekszenek, hogy hajbókolókkal, talpnyalókkal, alkalmatlan emberekkel vegyék körül magukat, a becsületes, az üggyel szívvel-lélekkel törődő, a hiányosságok ellen harcoló párt. munkásokat pedig kiüldözik. Érthető, hogy a pártmunkások ilyen kiválasztásának semmi köze a párt által felállított elvekhez és kárt okoz a pártnak. Az a feladatunk, hogy még magasabb színvonalra emeljük a káderkiválasztás munkáját a párt-, az állami é

s gazdasági apparátus minden láncszemében, hogy fokozzuk a vállalatok, a szervezetek és az inPártunk mindig nagy jelentőséget tulajdonított és ma is nagy jelentőséget tulajdonít a párton belüli demokrácia következetes megvalósításának. A Kommunista Párt belső életében szigorúan összeegyez, teti a centralizmus elvét az összes vezető pártszerv választhatósága val, beszámolási kötelezettségével és leválthatóságáva.1. A jelenlegi szervezeti szabályzatban a párttagok jogairól szóló paragrafus első pontjában az áll, hogy párttagnak jog van résztvenni a taggyűléseken vagy a pártsajtó tézmények vezetőinek a pártmunkások helyes kiválasztásáért való felelősségét. A szervezeti szabályzatban feltétlenül iá kell mutatnunk a párttá^ goknak arr

a a kötelességére, hogy rendületlenül végrehajtsák a 'Pártnak a káderek helyes — politikai és szakmai képzettségük szerinti — kiválasztására vonatkozó utasításait. A szervezeti szabályzatba he kell iktatnunk, hogy ezeknek az utasításoknak megsértése; a funkcionáriusok kiválasztása cimboraság, személyes ragaszkodás, £gyvidékről való származás, családi kötelék alapján, összeférhetetlen a párttagsággal. A párttagok kötelességeire vonat, kozó ezen újabb pontok beiktatása a párt szervezeti szabályzatába, visszatükrözi a kommunisták politikai érettségének és aktivitásának növekedését. Ez a pártonbelüli demokrácia széleskörű fejlődéséről tanúskodik, ami jellemző sajátossága pártunk fejlődésének. Ezek a kiegészítések arra irányulnak, hogy még nagyobb mértékben növeljük a párttagság öntevékenységét, fokozni fogják a kommunisták aktivitását és fontos eszközei lesznek a pártszervezetek egész szervezeti és politikai munkája növelésének abból a célból, hogy a párt és az állam kezén lévő anyagi és szellemi erőket és eszközöket a leghatásosabban használjuk fel kommunizmus felé haladó országunk előrehaladása, ütemének meggyorsítására. A továbbiakban foglalkoznunk kell az azzal kapcsolatos kiegészítésekkel, hogy miként történjék a pártból való kizárás kérdéseinek megvizsgálása, ha a párt választott szerveinek tagjairól van szó. Javasoljuk annak kimondását, hogy a párt alapszervezete nem hozhat határozatot a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a szövetségi köztársaság kommunista pártja központi bizottsága, a határterületi, területi, járási, városi vagy kerületi pártbizottságok valamely tagjának a pártból való kizárásáról. A szövetségi köztársaság' kommunista pártja központi bizottsága, a határterületi, területi pártbizottság, a járási pártbizottság, a városi, kerületi pártbizottsága tagjának a pártbizottságból vagy a párt. ból való kizárásáról az illető bizottság plénumának kell döntenie, ha a plénum a szavazatok kétharmad többségével ezt szükségesnek ismeri el. Javasoljuk bevenni, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának, a Központi Bizottságból, vagy a párttagok sorából való kizárásáról a pártkongresszus, vagy — két kongresszus közti időben — a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma határoz, a plénum tagjainak kétharmad többségével. A Központi Bizottságból kizárt tagot automatikusan a Központi Bizottságnak az a póttagja váltja fel, aki a kongresszuson a Központi Bizottság póttagjainak megválasztásakor megállapított sorrend szerint követ, kezik. Ezek a kiegészítések arról tanúskodnak, hogy megnövekedik a párt vezető szerveibe beválasztott párttagok felelőssége mind az őket megválasztó kommunistákkal, mind az illető pártbizottságokkal szemben. A pártszervezetek pártbüntetésként egyes párttagokat tagjelöltek, ké minősítenek vissza, azonban ez a büntető intézkedés nincs lerögzit. ve a szervezeti szabályzatban. Java. soljuk bevenni a szervezeti szabályzatba, hogy szükség esetén a pártszervezet pártbüntetésként egy évi időtartamr

a tagjelöltté minősítheti vissza a párttagot. ban a párt politikai gyakorlati kérdéseinek szabad és tárgyilagos megvitatásában. Az a tény — amint a szervezeti szabályzat megállapítja, — hogy a párttagnak jogában áll szabadon és tárgyilagosan megvitatni a párt politikai kérdéseit, minden párttag elidegeníthetetlen joga, amely a pár. tonbelüli demokráciában folyik. Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, .hogy az említett fogalmazás bizonyos mértékig szűkíti és nem pontosan határozza meg a párttagok jogait azáltal, hogy ezeket a A párttagok jogairól