Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-14 / 244. szám, kedd

t ül $20 1952 október U A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa a legkorszerűbb berendezésekkel láttuk el azokat. 1952 végére a cu. korgyártás több mint 50 százalék kai íogja felülmúlni az 1940. éviit

T az új ötéves terv végére pedig már kétszerese lesz a háború előtti cukorgyártásnak. 1951-ben — a megelőző 1950-es évhez viszonyítva — a cukorrépából készült cukor termelése az Egyesült Államokban 338.000 tonnával, Franciaországban 142.000 tonnával csökkent, ugyanakkor, amikor ná lünk ugyanezen idő alatt 454.000 tonnával emelkedett. Nálunk 1951 ben több mint 40 százalékkal több répacukrot gyártottak, mint az Egyesült Államokban répacukrot és nádcukrot együttvéve. A Szovjetunióban 193 2-ben több répacukrot gyártanak, mint 1951-ben az Egyesült Államokban. Franciaországban és Angliában együttvéve. (Taps.) Szükséges, hogy továbhrr is nő véljük a cukorrépa vetésterületét, terméshozamát és cukortartalmát, valamint a napraforgó vetésterüle tét és olaj tartalmát, Ukrajnában annak eredményeként, hogy a kolhozparasztok szeretettel gondozzák a cukorrépát, valamint az ukrán szervezetek szakértő veze tése révén, a répatermelés az utóbbi években biztosítja a cukorgyártási tervek teljesítését és túlteljesítését. Ugyanezt nem lehet azonban elmondani néhány más répatermesztő vidékről, különösen az altáji vidékről és a kurszki területről, ahol még mindig nem fordítanak elég gondot a répára. Kirgiziában és Kazahsztánban elértek ugyan bizonyos si. kereket, de nem használnak ki min den lehetőséget, a múlt évben pedig még a háború előttinél is alacsonyabb termést gyűjtöttek be. Nem szükséges bizonygatnom, hogy a lakosság táplálkozásának meg j avulásával felmerül annak szükségessége is, hogy növeljük a különféle étvágygerjesztő italok előállítását. (Élénkség a teremben, nevetés, taps.) A szőlőbor előállítása 1952 ben 39 százalékkal haladja meg az 1940. évit, az új ötéves terv végéig pedig majdnem kétszeresen túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A pezsgő- és konyakgyártás 1952-ben 1940-hez viszonyítva kétszeresére növekszik, az ötéves terv végéig pedig hároim és félszeresére emelkedik; a sörgyártás 42 százalékkal növekedett, az ötéves terv végéig pedig megkétszereződik. A vodkagyártás most valamivel alacsonyabb színvonalon áll, mint a háború előtt és valamivel lassabban növekszik a lakosság kőiében mutatkozó keresletnél, de azért növekszik. (Derűit ség.) A folyó ötéves tervben különös figyelmet kell fordítani a csomagolt élelmiszerek és félkészételek nagy arányú növelésére. Rendkívül népszerűek nemcsak az olyan, már régen széles körben elterjedt gyári készítmények, mint a kolbászok, a virsli és a fagylalt, hanem az olyanok is, mint a vagdalthús, a húsosderelyók, a kész reggelik és a leves, konzervek, amelyeknek gyári elő állítása a háboiü előtti időszakhoz v szonyítva többszörösére emelke dett és az ötéves terv végéig még jobban megnövekszik. Meg kell azonban egyenesen mondani. hogy az ilyen termékek eladása egyelőre még csak a nagyváro sokban terjedt el széles körben, A feladat az, hogy az új ötéves tervben a városok egész sorában meghonosítsuk e termékek gyártását, nem csupán azért, mert nagyon ízletesek és elkészítési módjuk igen jó — minőségüket orvosok és állami minőségellenörök szavatolják és ellenőrzik — hanem azért is, mert mentesitik a házasszonyokat a -ne. héz munka alól és lehetővé teszik, hogy otthon rövid idő alatt ízletes ételeket készítsenek. A szovjet orvosok joggal hiva koznak Pavlovra. a nagy tudósra, aki ezeket mondotta: >,Mindenki tudja, hogy » az az étkezés a normális és ax az étel hasmái, amelyet étvággyal és élvezettel eszünk*. A feladat tehát nemcsak az. hogy nagy mennyiségben gyártsuk az élelmiszereket. Az élelmiszereknek kiváló mirnöségűeknek, táplálóknak, tetszetős külsejüeknek, ízleteseknek kell lenniök. Az ételek fejlesszék az ízlést, legyenek étvágygerjesztők, hogy az emberek igazi élvezettel fogyasszák azokat. (Viharos taps.) A lakosság élelmezésének megjavítása és a tárolással kapcsolatos veszteség további csökkentése szem pontjából nagy jelentősége van a hütögazdálkodás fejlesztésének. Ebben a tekintetben már komoly sikereket értünk el. A hűtőházak összbeíögadóképessóge az élelmiszeripari ágakban 1952 ben több mint kétszeresére növekedett, az "téves terv égéig pedig kis híján négyszeresére növekszik, 1940-hez viszonyítva. Gyors ütemben felszámoljuk a kereskedelmi hálózat gépi hűtőberendezésekkel való ellátottságának el maradását. Míg 1948-ban e berendezések száma 1650 volt, addig 1952. ben 18.000-re növekszik, az ötéves terv végén pedig a kereskedelmi há lózat már 40.000 gépi hűtőberendezéssel rendelkezik majd. A főként halak szállítására szol. gáló hütöhajóraj a háboi-ú előtti idő szakhoz viszonyítva 1952-bem több mint kétszeresére, kz ötéves terv végéig pedig több mint háromszoro. sára növekedik. A vasúti hütökocsik száma a háború előttihez viszonyít, va 40 százalékkal emelkedett, 1955ben pedig megkétszereződik. Az élelmiszerek minőségének megőrzése és a lakosság kényelmének megteremtése szempontjából nagy jelentőségre" tesznek szert a házi jégszekrények. A háború előtt még nem kezdték meg nálunk e jégszekrények tömeges gyártását. Ma már három olyan típusú villamos j égiszekrényt gyártunk nagy mennyiségben, amely nem marad el a legjobb külföldi gyártmányok mögött. Ezek: a »Gazoapparat«-gyár kis jégszekrényei, a »Szaratov«-gyártmányú kö zepes és a »ZISZ«-gyártmányú nagy jégszekrények. Az idén e jégszekré. nyek gyártása 1951-hez viszonyítva megkétszereződik, 1955-re pedig tízszeresére növekszik. A hütőgazdállkodáj következetes fejlesztése — az ipari üzemektől a közlekedésig, a raktáraktól és üzletektől a fogyasztók lakásáig — biz. tosítja a szovjet lakosság ellátását egészséges és ízletes ételekkel. Erről gondoskodik szüntelenül nagy pártunk és maga Sztálin elvtárs. (Taps.) Az élelmiszeripari minisztériumok feladata az, hogy felszámolják az ipar munkájában mutatkozó, Malenkov elvtára beszámolójában körvonalazott hiányosságokat; teljes mér. tékben használják fel a kapacitások még meglévő tartalékait; az elma. radó üzemek munkáját az élenjárók színvonalára emeljék és elérjék az újítók munkájának színvonalát; megtakarítást érjenek el a pénznek, nyersanyagnak és anyagoknak a termelésben történő felhasználása terén, valamint a beszerzés és értékesítéssel kapcsolatban felhasznált összegek terén; végül, hogy megvalósítsák a termelés gépesítésének és automatizálásának széleskörű programmját. Az élelmiszeripari miniszterül máknak az összes említett rendszabályok megvalósítása révén biztosi, taniok kell az ötödik ötéves tervre előirányzott legalább 45 milliárd rubel megtakarítást. Azokat a sikereket, amelyeket az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek termelésének növelése, továbbá a néptömegek jólétének az új ötéves tervben előirányzott további gyors fellendítése terén elérünk, Sztálin elvtársnak köszönhetjük. aki sohasem szűnik meg gon. doskodni a szovjet emberekről és jólétükrö.l (Taps.) Teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy az élelmiszeripar dolgozói becsülettel teljesitik kötelességüket a Sztálin elvtárs által kitűzött feladat megoldása: a termékbőség megteremtése terén. Az állami és szövetkezeti kereskedelem kiskereskedelmi áruforgalma 1952 ben 1948-hoz — a jegyrendszer eltörlése utáni első évhez _ viszonyítva összehasonlító árakban több mint kétszeresére növekszik. Az áruforgalomban az utóbbd években jelentősen megnövekedett az iparcikkek, különösképpen a tartós használati cikkek, gépkocsik, motorkerékpárok, kerékpárok, rádiók, távolbalátó-készülékek, bútorok, jégszekrények, hangszerek stb. részaránya. Ez a tény ragyogóan visszatükrözi a szovjet nép növekvő anyagi jólétét. Egy másik bizonyítéka a lakosság növekvő jólétének é

s a rubel iránti bizalmának az a tény, hogy 1952-ben a lakosság négyszer olyan nagy összeget helyezett el a takarékpénztárakban, mint 1940-ben. A közszükségleti cikkek tömegé, nek növekedése természetesen fokozta a lakosság igényét az áruk minőségével és választékával szemben. Régebben, amikor kevés áru volt, rendszerint különösebb válogatás nélkül vásároltak. Most a helyzet gyökeresen megváltozott. Az ipar- és kereskedelmi szervezetek azonban gyakran továbbra i

s a régi módon dolgoznak, rosszul tanulmányozzák a lakosság keresletét, to. vábbr

a is „özönével" szállítják az árut, rosszul kiválasztva a választékot, néha egy kerületet vagy várost nagy, két-három fazonú és méretű és három-négy mintájú ruha és cipőszállitmánnyal árasztva el, kellő változatosság nélkül. Gyorsabban kell javítani, azok. nak az áruknak a minőségét és választékát, amelyeket az ipar a lakosság számára szállít. A szovjet fogyasztók szükségleteinek é

s érdekeinek törvénnyé kell válniok az ipar számára. Tovább kell fejlődnie a kereskedelmi szervezetek előzetes megrendelései rendszerének az Ipar. vállalatoknál, amely teljes mértékben helyesnek bizonyult. Növelni kell a jól felszerelt szaküzletek hálózatát é

s ezek irányítására a nagy központokban szakosított áruminta, vásárokat kell létesíteni. Moszkva ég Leningrád példájára. Komolyan kell foglalkozni az üzletek észszerű területi elhelyezésével és javítani kell a kialakult helyzeten. Végül szükséges, hogy leküzdjék a raktárgazdaság elmaradását a növekvő áruforgalomtól. Még nagyobb méretben kell fejleszteni az étkezdék és vendéglők hálózatát és komolyan meg kell javítani a közélelmezési vállalatok munkáját. A kereskedelmi dolgozók kötelesek emelni a szakképzettségüket, ismerniök kell a lakosság igényeit és érteniök kell ahhoz, hogy a szükséges árut kínálják a vásárlónak; a lenini jelszó — meg kell tanulni kereskedni — ma is érvényes a kereskedelmi dolgozókra. A helyiipari és a közszükségleti cikkeket termelő ipari szövetkezetek feladata az, hogy javítsák a gyártmányok minőségét, csökkent, sék az önköltséget, lehetőleg szakosodjanak, technikailag szereljék fel és alakítsák újjá vállalataikat A párt és a kormány a háború legsúlyosabb következményeinek felszámolása után azonnal biztosította a feltételeket a jegyrendszer megszüntetéséhez és a közszükségleti cikkek árának rendszeres csökkentéséhez. A sztálini árcsökkentési politika megvalósításának eredményeképpen a Szovjetunióban a legutóbbi öt év alatt a közszükségleti cikkek általános árszínvonala 50 százalékkal, vagyis felére csökkent. Ez azt jelenti, hogy m

a a szovjet fogyasztó 50 rubelért annyi árut vehet, amenynyit öt év előtt 100 rubelért vett. Minél inkább nő a termelés, csökken az önköltség, emelkedik a munka termelékenysége, annál több lehetőség van az árak csökkentésére és népűnk jólétének emelésére. A dolgozjk érdekei összeolvadnak a szocialista álla

m érdekeivel és ez szocialista társadalmunk belső ere jének és hatalmának forrása. Mig a Szovjetunióban az árak rendszeresen csökkennek addig a kapitalista országokban állandóan emelkednek, ami kitűnik a hivatalos adatok következő összehasonlításából; A legfontosabb élelmiszercikkek árszínvonala 1962-ben az 1947. év végén érvényes árak százalékában Áru megnevezése; Szovjetunió USA Anglia Franciaország Kenyér 39 128 190 208 Hús 42 126 135 188 Teavaj 37 104 225 192 Tej 72 118 130 174 Cukor 49 108 233 376 Mig 1947 végétől 1952-ig a kenyér ára az Egyesült Államokban 28 százalékkal, Angliában 90 százalékkal, Franciaországban pedig több mint kétszeresére emelkedett, addig a Szovjetunióban ez alatt az idő alatt a kenyér ára 60 százalékkal csökkent. Míg a hús ára ez alatt az idő alatt az Egyesült Államokban 26 százalékkal, Angliában 35 százalék, kai, Franciaorsizágban 88 százalékkal emelkedett, addig a Szovjetunióban a hús ára kevesebb mint a felére csökkent. A kapitalista országokban az uralkodó monopóliumok a maximá lis profitot hajszolva áremelési po. litikát folytatnak a munkabérek rögzítése mellett, míg a Szovjetunióban a sztálini politika biztosítja az árak állandó csökkenését. Angliában, az Egyesült Államokban és más kapitalista országokban az árak állandó emelkedése elkerülhetetlenül a dolgozók fogyasztásának csökkenésére vezet. Szemléltető példa Anglia. Angol adatok szerint 1951-ben a legfontosabb élelmiszerfajták egy főre eső átlagos fogyasztása a háború előttihez viszonyítva a következőképpen csökkent: húsáruk 40 százalékkal; teavaj 40 százalékkal, halkonzerv 46 százalékkal, rizs 37 százalékkal, cukor 16 százalékkal, tea 23 százalékkal stb. Természetesen az egy főre eső átlagfogyasztás eséee keveset mu. tat, mert mint ismeretes, átlagos fő ninc

s és a fogyasztás egész csökkenése a munkásosztály rovására történt. Az angol burzsoázia nem szegényedett el, annyit eszik, amennyit csak akar. A fokozódó fegyverkezési verseny az angol dolgozók életszínvonalának még nagyobb arányú esésére vezet. Nem véletlen, hogy az angol konzervatívok és az angol munkáspárti demagógok — az amerikai imperialisták csatlósai — egyaránt, még Ígérni sem tudják az angol munkásoknak, hogy helyzetük legalább a jövőben megjavul ezen a világon. Nem marad más számukra, minthogy papjaikkai együtt paradicsomi életet ígérjenek a túlvilágon. (Nevetés. Taps.) A sor

s iróniájaként az angol kormány kongresszusunk megnyitásanák napját azzal „ünnepelte", hogy október 5-től kezdve újból felemelte az élelmiszerárakat, ami újabb csapást jelent az angol dolgozókra. A Szovjetunió külkereskedelme — éppúgy, mint egész népgazdasága — a háború befejezése óta újból fellendült. A háború előtti időszakkal szemben — amikor külkereskedelmünk a Szovjetunió elszigetelése miatt nem fejlődött folyamatosan — országunk külkereskedelmi forgalma á háború óta évről évre növekszik. Ez mind a Szovjetunió nemzetközi helyzetének megszilárdulásával, új világpiac keletkezésé vei, mind gazdasági hatalmunk növekedésével magyarázható. A Szovjetunió külkereskedelmének volumene ezidö szerint háromszorosan felülmúlja a háború előttit. A Szovjetunió a háború utáni időszakban Is tartja magát ahhoz a változatlan irányvonalához, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett fejleszti üzleti kapcsolatait a kapitalista országokkal. A kapitalista országokkal folytatott kereskedelem — a háború befejezését követő első években történt némi megélénkülése után — az Egyesült Államok agresszív politikája következtében erősen csökkent. Ezt a csökkenést kamatostul pótolja a baráti országokkal folytatott keres, kedelem növelése. Azok a kapitalista országok, ame. lyek kölcsönösen előnyös feltételek mellett fejleszteni akarják kereske. delmj kapcsolataikat a Szovjetunióval, részijnkről nV alg támogatásra találnak. Ennek ragyogó példája a Finnországgal folytatott kereskedelmünk. A Szovjetunió és Finnország közötti áruforgalom összehasonlító árakban 1951-ben kilencszer múlta felül az 1938. évit. Az 1951— 55. évekre megkötött hosszúlejáratú áruforgalmi egyezmény a kereskedelem további jelentős kibővítését irányozza elő. így az áruforgalom i már 1953-ban csaknem kétszeresen felülmúlja az 1951. évit, vagyis két év alatt csaknem megkétszereződik. A háború utáni kereskedelmünkben történt legfontosabb változás az, hogy az áruforgalom alapvető tömege most a demokratikus tábor országaival való kereskedelemre esik. Az idén ez országoknak külkereskedelmünkben való részesedése 80 százalékra rúg. „A két szembenálló tábor létezésének gazdasági eredménye az volt — tanít bennünket Sztálin elvtárs — hogy szétesett az egységes, mindent magábanfoglaló világpiac, aminek következtében most két, egymással szintén szembenálló párhuzamos világpiac van". A demokratikus tábor országai közötti gazdasági együttműködés ugyanis az új világpiacon, gazdaságuk tervszerű fellendítésének és a népgazdasági tervek baráti összeegyeztetésének szilárd alapján fejlődik; a nagy és kis népek egyenjogúságában, a kölcsönös érdekek tiszteletbentartásán és a gazdasági fejlődésben nyújtott kölcsönös segítségen épül fel. Itt nem lehet helye az egymájst megsemmisíti konkurrenciának, mert ezen orszá. gok őszintén érdekeltek egymás sikereiben. A béke és a demokrácia táborának országai közötti áruforgalom 1918-tói 1952-ig több mrnt háromszorosára növekedett. A demokratikus tábor országainak külkereskedelmi forgalma megkétszereződött, még ha figyelembe vesszük a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem csökkenését is. A demokratikus tábor piaca olyan forrásokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik, hogy az új világpiacon minden ország mindazt megtalálja, amire gazdasági fejlődése érdekében szüksége van. Emellett minden ország azt importálja, amire szüksége van és olyan árut exportál, amire más országoknak van szükségük és ez országok közül egyik sem kényszerít más országokra olyan árut, amelyre azoknak nincs szükségük, amint az a kapitalista piacon történik. A demokratikus tábor országai közötti együttműködés, a hosszúlejáratú gazdasági egyezményekre való áttéréssel, új szakaszába lépett. Ezeket az egyezményeket az tette lehetővé, hogy a népi demokratikus országok áttértek a hossziilejáratű tervekre. A hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmények hosszú időre szavatolják az országoknak, hogy gépeket, berendezéseket, nyersanyagot és gazdasági fejlődésükhöz szükséges egyéb árut kapjanak. Ezenkívül piacot biztosítanak termékeik elhelyezésére, megteremtik gazdasági továbbfejlődésük világos perspektíváját és biztonságot adnak gazdaságuk továbbfejlesztésére. A demokrácia és a béke táborának gyors politikai és gazdasági ifiegerösödését Sztálin elvtárs jövőbelátó politikájának és annak a mindennapi gondoskodásnak köszönhetjük, amelyet Sztálin elvtárs a Szovjetunió és a demokratikus táborhoz tartozó országok testvéri népei közötti barátság elmélyítése iránt tanúsit. (Taps) A Szovjetunió 1952-ben tízszerannyi legmodernebb gépet és berendezést szállít a népi demokratikus országokba, mint 1948-ban. A Szovjetunió tökéletes berendezéseket szállít a népi demokratikus országoknak, a legolcsóbb és legelsőbbrendű technikai segítségben részesiti ezeket az országokat, ellenszolgáltatás nélkül átadja nekik a szabadai-