Uj Szó, 1952. október (5. évfolyam, 233-259.szám)

1952-10-14 / 244. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek! , '.víR. . 1 r J SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 október 14, kedd 2 Kčs V. évfolyam, 244. szám c/l mai mámban: A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa (1—5. old.) Az SzK(b)P XIX. kongresszusa az összes országok dolgozói figyelmének központjában (6. old.) Fejlesszük tovább és mélyítsük el népünk legszélesebb rétegeinek honvédelmi nevelését (7. old.) Az „A" válogatott győzött, a „B" csapat vereséget szenvedett A (8. old.)' A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XIX. kongresszusa \ A. I. Mi

hojan elvtárs beszéde Moszkva, október 12. A XIX. pártkongresszus október 8-1 délelőtti ülésén A. I. Mikojan elvtárs a következő beszédet mondotta: Elvtársak! A párt Központi Bizottságának beszámolója, az ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvek tervezete, a párt módosított szervezeti szabályzatának tervezete és Sztálin elvtársnak „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" cimü, a kongresszus megnyitása előtt megjelent zseniális müve a sztálini lángelme ragyogó fényével világítja meg mind a már megtett nagy történelmi jelentőségű utat, mind azt az utat, amely előre vezet az egyre világosabban érzékelhető kommunista jövendőhöz. Hatalmas pártunk, mely XIX. kongresszusára gyűlt egybe, méltán dicsőíti azt, aki nevelt, szervezett bennünket, átvezetett minden nehézségen és megpróbáltatáson, s biztosan vezet a kommunizmus teljes győzelme felé, méltán dicsőíti a lángeszű Sztálint, a komunizmus nagy építőjét. (Viharos taps.) „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című üj sztálini műben — az eszmének ebben a kincsestárában — különleges jelentősége van a szocializmus alapvető gazdasági törvényének és a mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének, amelyeket Sztálin elvtárs fedezett fel és fogalmazott meg pontosan. A mai kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének lényege a maximális profit biztosításában rejlik, az embernek ember általi kizsákmányolása újtán. Ezzel szemben a szocializmus alapvető gazdasági törvényének lényege az egész társadalom állandóan növekvő szükségletei maximális kielégítésének biztosításában rejlik, a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján. Sztálin elvtárs egyben a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése számunkra fontos, de nem alapvető törvényének jelentőségét is meghatározta. Rámutatott arra. hogy ennek a törvénynek a hatása csak »bban az esetben érvényesülhet teljesen, ha. a szocializmus alapvető gazdasági törvényére támaszkodik. Sztálin elvtárs feltárta a szocializmus objektív gazdasági törvényeinek lényegét és ezzel méginkább megerősítette pártunkat, megszilárdította politikájának tudományos alapját. Sztálin elvtárs idejekorán lehűtötte azokat az elvtársakat. ak

;ket elragadott a hév. akik megszédültek hatalmas sikereinktől. Ezek azt hitették el magukkal, hogy most már nem működnek az objektív gazdasági törvények. hogy most már ők maguk írjál a törvényeket. Ez lényedében az idealista filozófia táborába, a gazdasági politika terén megmutatkozó kalandorságba vitte őket. Sztálin elvtárs kimerítően feltárta az egyes elvtársak fejében uralkodó zűrzavart. Ezek köziil az elvtársak közül esrypsek azt állítják, hogy a szocializmusban az értéktörvény egyáltalán nem hat. mások meg vakon átviszik az értéktörvénv teljes érvényű hatását a szocialista és majdhogynem a kommunán valóságra is. Sztálin elvtárs szabatosan és világosan megmutatta, hogy az értéktörvény nálunk is tovább hat, amennyiben fennáll az árutermelés. E törvény hatóköre azonban szigorúan korlátozott és keretek közé szorított, mert a mi árutermelésünk sajátszerű árutermelés, amelynek hatóköre a személyes szükségleti cikkekre korlátozódik. Sztálin elvtárs müve megérteti velünk a szocializmusból a kommunizmusba vezető átmenetnek a kommunizmus anyagi-technikai alapja megteremtésének, a város és a falu közti lényeges különbség megszüntetésének, a szelleipi és fizikai munka közti lényeges' különbség megszüntetésének nagyfontosságú kérdéseit. Sztálin elvtárs megmutatta, hogy áruforgalmunk alapja a szocialista tulajdon két formájának — az össznépi tulajdonnak és a kolhozcsoport tulajdonnak — különbözősége. Meghatározta azokat az utakat, amelyeken a kolhoztulajdont az össznépi tulajdon színvonalára kell emelni, aminek alapján az áruforgalomnak fokozatosan át kell adnia helyét a termékcserének. Ennek következtében megszűnik az értéktörvénynek és az árugazdaság más velejáróinak hatása is. Sztálin elvtárs rámutatott, hogy az állam és a gyapottermelő, lentermelő, répatermelő és egyéb kolhozok szerződése útján a mezőgazdasági termékek „áruvá változásának" gyakorlata formájában megvannak nálunk a termékcsere csirái. Terve szerint ezeket a csírákat a mezőgazdaság minden ágazatában meg kell szervezni, hogy a kolhozok termékeiért ne csak pénzt, hanem főként a nekik szükséges iparcikkeket kapják meg aszerint, amint azok felhalmozva az állam rendelkezésére állanak. Ezzel kapcsolatban a város és a falu közti csere területén nagy mértékben át kell állítani a kereskedelmi és begyűjtési szervek munkáját. Szükséges, hogy — amint azt Sztálin elvtárs tanácsolja — különösebb sietség nélkül, de következetesen és inaradozás nélkül kirekeszszük „a kolhoztermés feleslegelt az áruforgalom rendszeréből és bekaiv csoljuk azokat az állami ipar és a kolhozok közti termékcsere rendszerébe" — azaz lépésről lépésre csökkentsük az áruforgalom hatókörét és kiterjesszük a termékcsere hatókörét, bekapcsolva az össznépi tervezésbe a kolhoztermelés felcsl®ee

!t, vagy más szavakkal, előkészítsük a fokozatos átmenetet a munkatermékek elosztásának kommunista móds7,erére. Mint a gyakorlat mutatja. az ..áruvá váltás" előnyös a kolhozok számára és ezért a termékcsere rendszerének kiterjesztése az.ország: minden kolhozára, a kolhozparasztság számára jelentős előnyt hoz. A világtörténelem és hazánk története mai szakaszában elképzelhetetlen anélkül élnünk, építenünk és halcolnunk, hogy ne sajátítanánk el mélyrehatóan mindazt az újat, amivel Sztálin elvtárs gazdagította a marxista-leninista tudományt a társadalmi fejlődés törvényeivel és útjaival kapcsolatban. (Ta.p.s.) Sztálin elvtárs á tudomány világos fényével megvilágítja utunkat, cselekvési programmot ad és irányítja diadalmas haladásunkat a kommunizmus felé. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy „a szocializmus csak a munka magas. a kapitalizmusénál magasabb termelékenységének alapján, a termékek és mindenféle • szükségleti cikk bősége alapján, a társadalom minden tagjának jómódú és kultúrált élete alapján győzhet". Pártunk nagy mértékben fellendítette a közszükségleti cikkek és az élelmiszerek termelését. Az új ötéves terv előirányozza a könnyűipar és az élelmiszeripar további nagyarányú fejlődését. Élelmiszeriparunk fejlődésének jelentős sajátossága a legértékesebb élelmezési. cikkek 1 termelésének gyorsabb ütemű növekedése. Ez teljes mértékben megfelel népünk szüntelenül növekvő szükségleteinek. Gyorsan növekszik nálunk az olyan cikkek termelése és fogyasztása, mint a hús, a tejtermékek, a hal, a zöldségfélék, a gyümölcs, a oukor stb., ami máris megmutatkozik a kenyérgyártás lassúbb növekedésében. Éppen így a lakosság egyszerű fajtájú gyapotszövet iránti keresletét kiváló minőségű gyapjú, selyem, műanyag és kitűnő minőségű gyapotszövetek iránti kereslet váltja fel. Az olyan áruknál, mint a só, gyufa, háztartási petróleum, a kereslet teljesen ki van elégítve és ezért termelésünk kevéssé fog emelkedni. Pedig nem is olyan régen még a falu ellátása ezekkel az árukkal külön gondot okozott. A népfogyasztás javulása előre meghatározza a búzakenyér-sütés komoly növekedését a rozsból készült kenyér rovására. Emellett a búzából készült péksütemény darabárú-termelése 1952-ben több mint kétszeresére emelkedett 1940-hez viszonyítva és továbbra is növekedni fog. Gyors ütemben növekszik az üzemi kenyérsütés. amely egyre inkább felváltja a kisipari és házi kenyérsütést. Jellemző, hogy 1936-ban 353 várost láttak el ipari termelésű kenyérrel, míg 1952-ben 1104-et vagyis 751-gyel többet, mint 1936-ban. Sütőiparunk' nagy mértékben alkalmazza a termelés gépesítését és automatizálását. Az alapvető termelőfolyamatokat 78—98 százalékban gépesítették és automatizálták. s az ötéves terv végére ezt a munkát teljesen befejezzük. Az ötéves terv sok új kenyérgyár építését írja elő azokon a vidékeken. ahol ebben hiány van és ilyen vidék még van. A sütőipari dolgozók feladata, hogy az ország minden városában javítsák a kenyér és péksütemények választékát, ízét és tápláló-tulajdonságait és emeljék a termelés kultúráját Moszkva és Leningrád élenjáró vállalatainak színvonalára, ezekben a városokban pedig újabb lépést tegyenek előre. Nálunk erősen elmarad a zöldség- és burgonyaszáritás. Sztálin elvtárs kezdeményezésére nagyszabású programmot fogadtak el modern burgonya- és zöldségszárító üzemek építéséről. Ezeknek az üzemekek az összteljesitöképessége az ötéves terv végére lehetővé teszi 1.100.000 tonna nyers burgonya és zöldség feldolgozását évente. Ez lehetővé teszi a szállítást a messzi és északi vidékekre, valamint a lakosság fennakadás nélküli burgonvaés főzelékellátását, az idénytől függetlenül. Tervbe vettük a fogyasztott zöldségfélék és gyümölcsök előállításának gyors növelését is. 1952-ben a piacra szánt központosított húskészlet 2 3-szeresére nőtt 1948-hoz, a jegyrendszer megszüntetését követő első évhez viszonyítva. Az ötödik ötéves terv szerint a hústermelés növekedésének üteme évente átlag legalább 14 százalék. S az ötéves terv végére kétszerannyi húst kell termelni, mint 1940-ben. Miközben az Egyesült Államokban 1951-ben a hústermelés az 1946-hoz viszonyítva 437.000 tonnával csökkent, a Szovjetunióban ugyanezen idő alatt a hústermelés 709.000 tonnával növekedett. Meg kell mondani, hogy bár az országban nagy mértékben növekedett a hústermelés, több városban a lakosságnak a hústermékek iránti keresletét még nem elégítjük ki teljes mértékben, tehát a kereslet a termelésnél rohamosabban növekszik. Most, amikor véglegesen megoldódott a gabonaprobléma — amint ezt igen helyesen mondta Malenkov elvtárs — különös súlyt helyezhetünk és kell helyeznünk az állattenyésztés rohamos fejlesztésére, egyre nagyobb mennyiségű hizlalt húsjószág tenyésztésére és a tejbőség elérésére. A hústermelés fokozásában a húsipari dolgozókon kívül döntő szavuk van a szovhozok és a kolhozok állattenyésztéssel foglalkozó dolgozóinak is. Halászatunk teljesítménye 1952ben csaknem 70 százalékkal megnövekedett az 1940. évihez viszonyítva. Halászati flottánk teljesítménye 1952-ben a háború előttihez viszonyítva 3.2-szeresére növekedett, 1955-ben pedig több mint 4.5szeresen fogja felülmúlni a háború előtt: színvonalat. Nyílttengeri halászatunk mostegész halászatunk 66 százalékát te szi ki a háború előtti 48 százalékkal szemben. Megnőtt a halászhajók bátor matrózainak serege, akik bármilyen időben, szélcsendben és viharban. fagyban és esőben is, a tenger elemi erőivel küzdve, példát adnak árra, hogyan kell hősies munkával, bátorsággal és merészséggel szolgálni a hazát. Míg nem is olyan régen a legtöbb halásztól csak azt kívántuk, hogv tudjon bánni a vrtor'.áscsónakokkal és a hálóval, most a halászoktól a tökéletes halászeszközökkel felszerelt, modern ön meghajtású tengeri hajók kormányzásának művészetét követeljük meg. E hajók vezetésére a háború utáni években nagylétszámú, szakképzett hajósszemé'yzettel fhajó kormányosokat, navigációs tiszteket, hajógépészeket) képeztünk ki és bár még hiány van bennük, de ezidőszerint- kiváló ifjúságunkból több mint 12.800-an tanulják ezeket a szakmákat az 1940. évi 740 fővel szemben. A murmanszki és a balti medencében kitűnően fejlődik halászatunk. Az azovi-feketetengeri. a kasP'° és a távolkeleti medencében azonban ez a fejlődés még mindig gyenge. Hal tenyésztésünk nagy feladat előtt áll: meg kell szerveznie az iparszerü haltenyésztést a Szovjet unió víztárolóiban. A Donon, a Volgáig a Dny epren, a Kúrán és az Amu-Darján a hidrotechnikai épi téssel kapcsolatos óriási víztárolók létesítése lehetővé teszi e víztárolók halgazdasági szempontból való heh. "es kihasználása mellett az olyan halfajták állományának fokozását, mint a dévérkeszeg, a nyurgaponty, a fogassüllő, stb. A hidrotechnikai építés lényegesen megváltoztatja a halak szaporodá sának természetes feltételeit a Kas pi és az Azovi-tengerben, ami szükségessé teszi az értékes halfajták iparszerü tenyésztésének teljes ki. fejlesztését. Ezért halkeltetésl gyárakat és a halivadékokat szabadban felnevelő gazdaságokat kell széles méretekben építenünk. A halászatiipari minisztérium azonban késik az említett intézkedések megvalósításával. , A halkészletek fokozása szempontjából n^gy lehetőségekkel rendelkezik a mezőgazdasági artyelek tógazdasága. A terv szerint ugyanis óriási számban építik majd a mes. terséges tavaikat, ezeknek pedig nagy termelőképessége van, amint az a kurszki és a kievi terület, valamint a krasznodari határvidék halgazdaságainak munkájából kitűnik. Itt számos olyan halgazdaság van, amely évente a vízmedence hektáraiként 15—20 mázsa halat tenyészt. Minden lehetőségeink megvan arra, hogy a kifogott halmennyiséget éa a kiváló haltermékek gyártását fokozottabban növeljük. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy ne. csak teljesítsük, de túl is teljesít, sük az ötéves terv feladatait és hogy a háború előttihez viszonyítva több mint kétszeresére növeljük halászatunk teljesítményét. Ennek érdekében feltétlenül meg kell erősítenünk a halászati flottánkat ellátó partmenti telepeket és új partmenti telepeket kell építenünk. Még több hatfeldolgozó vállalatot kell építenünk, fokoznunk kell a halászat és a halfeldolgozás gépesítését, ki kell bővítenünk a halászlakás-építkezést. Mig az Egyesült Államokban az állati zsiradék termelése 1951 ben az 1940-hez viszonyítva 281.000 tonnával csökkent, a Szovjetunióban a zsiradéktermelés ugyanezen idő alatt 132.000 tonnával növekedett* nem számítva a jelentékeny menynyiségü házitermelésü zsiradékot. Az ötéves terv utolsó évében az állati zsiradéktermelés a Szovjetunióban 2.7 szeresére, a sajttermelés több mint háropiszorosára, a margarintermelés háromszorosára emelkedik a háború előttihez viszonyítva. Azt lehetne gondolni, hogy a zsiradéktermelés ilyen rohamos növekedése mellett elhelyezési nehézségekkel küzdenénk. Azonban nem így van, mert a lakosság vásárlóképessége gyorsabban növekszik, mint a piacra szánt készletek. Több kerületben a zsiradék, különösen az állati zsiradék iránti keresletet még mindig nem tudjuk teljesen kielégíteni. A konzervgyártás 1952-ben több uiint kétszeresére, 1955 ben pedig háromszorosára emelkedik a háború előtti 1940. évi színvonalhoz viszo. nyitva, emellett J, hal- és húskonzervgyártás £öbb mint ötszörösére növekszik. 9 Annak érdeftében, hogy felszámoljuk a lakosság tejei-látásának csökkenését a téli idényben, egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a kondenzált tej és a szárított tej .gyártása. 1952-ben a • kondenzált tej és a szárított tej gyártása kétszeresére, az ötéves terv végéig pedig ötszörösére növekszik az 1940. évi termeléshez képest. A cukoripar minden más élelmiszeriparágnál többet szenvedett a német megszállástól. A háború előtt működő 211 cukorgyár közül 196-ot teljesen, vagy részben leromboltak és a cukorgyártás 1943-ban csaknem huszadrésze volt a háború előttinek. Most már helyreállítottuk a cukoripart, új gyárakat építettünk éa