Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)
1952-09-18 / 222. szám, csütörtök
I ll %2Ű 1952 szeptember 16 Paul R. Kniss főhadnagy, amerikai hadifogoly vallomása a baktériumháború vezetéséről Paul R. Kniss főhadnagy, amerikai repülő,- aki 1952 július 20-án esett fogságba, a baktériumháborúban való részévételéröl, amelyet a fegyveres erők Koreában folytatnak, a következőket jelentette ki: „Paul R. Kniss a nevem és tagja vagyok az Egyesült Államok repülőtartalékának. Főhadnagy vagyok, sorszámom 01909070. 1927 április 29-én születtem Monmouthban, Illinois államban. Feleségem címe 1103, Délnyugati Katonai utca,. San Antonia, Texas. Szüleim címe 339 Déli utca, Monmouth, Ulionis". R. Kniss elmondotta, hogy a légierők kötelékébe 1946 decemberében lépett és 1952 márciusában került Koreába. Még kiképzése folyamán, 1951 júniusában jelen volt egy előadáson, amelyben Laurie kapitány, az előadó, az atombombáról beszélt és kijelentette, hogy az igazi veszély nem az atom, hanem a baktériumháború. Szerinte 1952-ben az egész katonai személyzetnek külön tanfolyamokat kell végeznie a baktériumháborúval kapcsolatban, védőálarcokat kapnak és külön oltva lesznek a baktériumok ellen. Közvetlenül Koreába indulása előtt a repülök csoportját, akik között ő is ott. volt, arról tájékoztatta, hogy hírek terjednek a baktériumfegyvereknek az amerikai repülök által való alkalmazásáról. Az amerikai repülők feladata, hogy e híreket megcáfolják — mondották Knissnek. Ezzel egyidejűleg tájékoztatták öt a baktériumbombákről és a baktériumfegyverekről szóló hírekről, amelyeket az ellenséges területeken terjesztenek ügynökök által. Kniss azt mondja, hogy az előadás után épp úgy, mint a többieknek az volt a nézete, hogy Koreában nem alkalmaznak baktériumfegyvereket, hogy ez propaganda, amelyet az észak-koreaiak terjesztenek. Koreába érkezése után mindjárt az első napon Mac Laughlin kapitány oktatta ki Knisst és Kniss erről a következőket vallotta: Mac Laughlin kapitány kijelentette, hogy a 18. bombázó ezred 1952 január 1 óta folytat baktériumháborút. Most kéttípusú bombát alkalmazunk — mondotta — egyrészt VT baktériumbombákat és ejtőernyős rovarokkal töltött bombákat. Júniusban megkezdjük a baktériumok terjesztését a repülőgépeinkről. Ezredünk négy repülőgépét április 30-án Tacsikavába (Japán), küldjük, hogy a bakrériumok terjesztése céljából módosításokat eszközöljenek rajtuk. Ott a pilóta kabinja alá tartályt erősítenek a baktériumok számára, amelyeket azután a repülőgépről leszórnak. A repülőgép június 15-én lesz kész, azután az ezred összes pilótáit kioktatjuk, hogyan kell terjeszteni a baktériumokat. Ezt a módszert Koreában alkalmaztuk és sikerünk is volt. Mac Laughlin kapitány kijelentette, hogy VT bombáinkkal háromfajta betegséget terjesztünk: tífuszt, pestist és — említette talán még a maláriát is, azonban erre nem tudok pontosan visszaemlékezni. Ezeket a bombákat Vondzsából kapjuk, külön teherautón és a felrepülés előtt 15 perccel rakják be. (A repülőgépekre rendszerint a felrepülés előtt két órával rakodnak be.) A baktériumrepülésekre nem használunk külön repülőgépet — folytatta — hanem bármilyen repülőgép alkalmas, amely kéznél van. Ha ilyen repülésből tértek vissza, mindjárt a repülés utáni megbeszélés után zuhanyozzátok le magatokat és a következő napon vérvizsgálatnak lesztek alávetve, hogy megállapítsák, egészségesek vagytok-e. Ha bármilyen okból nem tudjátok teljesíteni feladatotokat, ne dobjátok le bombáitokat, hanem, térjetek vissza a K-46-ra, és velük együtt szálljatok le. A baktériumháborúról sohase beszéljetek és a baktériumrepülés után mindig úgy fogtok jelentést tenni, ahogy azt megmondom nektek. E gyűlés után nyilatkozatot írtok alá, ^melyben megígéritek, hogy nem fogtok beszélni sem egymásközött, sem pedig valaki mással e gyűlés tartalmáról. Ezen előadás anyaga „szigorúan bizalmas". Kormányunk a baktériumháború tényét a lehető leghosszabb ideig tagadni fogja. Ne bántson benneteket az, hogy bakté riumfegyvereket alkalmazunk, ezt teszik az ezred összes többi pilótái is és ezeknek száma még emelkedik. (Kniss lerajzolta a VT baktériumbombákat, amint azt Mac Laughlin kapitány a táblán ábrázolta. — Az Üj Kina megjegyzése!) Ezt a bombát mindég négy repülőgép egyszerre fogja ledobni, — folytatta a kapitány. — Háromezer méterről mintegy 1800 méterre ereszkedtek le és a bombákat a célra dobjátok. A bomba körülbelül 30 méterre a föld felett robban és a baktériumokat mintegy 90 méternyi körzetben terjeszti. Ha a bomba nem robban fel a levegőben és csak a földön robban, a légnyomás a baktériumokat megöli. A bombákat közvetlenül valamilyen város mellett dobjuk le, azonban nem a városban, mert az észak-koreai nép városaiban nagymértékben használ feltőtlenítő eszközöket és ezek a baktériumokat megölnék. Bombánkat közvetlenül a nagy város mellett dobjuk le, az állatok és az emberek azután a baktériumokat beviszik a városba, ahol ezek elterjednek. A bomba — mondotta Mac Laughlin . kapitány — olyan, mint egy rendes VT-típusú 250 kilogrammos bomba és nincs külön megjelölve. (Következik Kniss rajza „Ejtőernyős bombáink", amint azt Mac Laughlin kapitány lerajzolta. — Az Üj Kína megjegyzése.) Ezt a bombát — mondotta Mac Laughlin kapitány — csupán az ezred egyik öregebb pilótája szállítja. Ez az, egyedüli férfi lesz az ezredben, aki az ezredben ezt a bombát szállítani fogja. A repülés folyamán gépével 3000 méterről 300 méterre bukik és a bombát leengedi. A bomba hátsó részében kinyílik egy zár és az ejtőernyő a bombát lassan a földre szállítja. Amikor a bomba a földié esik, azon a részén, ahol rúgok vannak belészerelve, két részre válik. A bomba eredetileg két részre volt osztva és azután e rúgókkal öszszekapcsolva. Amikor a bomba két részre bomlik, az állatok vagy a rovarok-útja szabaddá válik. Ezekben a bombákban patkányokat, egereket, tetveket és bolhákat használunk. Ezeket a bombákat is a nagyvárosokhoz közel fogjuk ledobni, azonban nem a városokban, mert az emberek az állatokat vagy rovarokat megölhetnék abban a pillanatban, amint a bombából kimásznak. Erről a bombáról a repülő, amikor visszatér útjáról, mint vak bombáról fog beszélni. Ezt a bombát fel lehet ismerni hátsó részén levő zárjáról, a közepén, valamint azon a részeken lévő rúgókről, ahol a bomba ketté van osztva. Egyik bombával sem szabad 3600 méternél magasabban repülnötök, mert az állatok, rovarok és baktériumok oxigénhiány miatt és a rendkívüli hideg következtében elpusztulnának. „Ismét emlékeztetlek benneteket arra, — mondotta Mac Laughlin kapitány — hogy erről a tájékoztatásról ne beszéljetek e helyiségből való távozástok után, mert különben katonai bíróság elé kerültök. Ezekkel a szavakkal végezte oktatását. Az oktatás 8 órától 9 óráig tartott. A következő férfiak voltak jelen: én, John Carleton főhadnagy, John Jansen főhadnagy, Robert Manning főhadnagy, James Camp főhadnagy és Randall főhadnagy. Mindnyájan instruktorok voltunk Craigbon és egyidejűleg osztottak be az ezredhez. Mc Laughlin kapitány az előadáson nyilatkozatot mutatott fel és az előadás végén a nyilatkozat egyes példányait mindegyikünkkel aláiratta. E nyilatkozatokat azután viszszaadtuk neki. A nyüatkozat körülbelül 26 cm hosszú és 5 cm széles volt. Ahogy visszaemlékezem, körülbelül a következőképpen volt megszövegezve: „Tudom, hogy nem szabad beszélnem azokról az információkról, amelyekről az 1952. március 21-i ülésen sző volt és tudom, hogy megbüntetnének, ha ezt megtenném a ... katonai jog ... cikkelye alapján ... aláírás." A katonai jog cikkelyének pontos számát elfelejtettem. A hírszolgálat ezredese ezt a nyi latkozatot irodájában őrizte. Ha a pilóták közül bármelyik is a baktérium-bombákról beszélt volna, katonai bíróság elé állították volna és ezt a nyilatkozatot bizonyítékul használták volna fel ellene. Nagyon elkedvetlenített az a kilátás, hogy kénytelen leszek résztvenni a baktériumháborúban, de az is világos volt előttem, hogy nincsen más választásom és meg kell tennem azt, amit parancsoltak. Emlékeztem Holleman kapitány szavaira is, akinek hittem és gondolkozni kezdtem arról, kinek van igaza a háborúban és kinek nincs. 1952 március 27-én 5 óra 30 perckor én és Chomac kapitány (csoportunk parancsnoka) valamint Bruton kapitány és Fluhl főhadnagy, mindnyájan a 12-es bombázó egység tagjai, repülés előtti felkészültségre kaptunk parancsot a baktériumrepülés előtt. A repülés előtti előkészületeket Mc Laughlin kapitány vezette ezredhelyiségünkben, zárt ajtók mögött, Mc Laughlin kapitány megmutatta nekünk néhány magaslat fény' képét, amelyeken üres helyek voltak, Szarivontól . mintegy 16 kmnyire délre. Ezek a fényképek kb. 30 cm hosszúak és 22 cm szélesek voltak és a taktikai felderítés 67-ik ezrede készítette őket. A mezőkön levő üres helyek — mondotta — tüzérségi állások. A fényképeket nagyítóüvegen keresztül néztem, de nem láttam semmiféle ágyút, sem pedig tüzérségi állásokat. Az önök küldetése „támadás a légvédelem ellen" — mondotta Mc Laughlin kapitány. 7 órakor szállnak fel és 8 órakor érkeznek céljuk fölé. Háromezer méter magasságba emelkednek a cél irányában. Ha a cél fölött lesznek, 1800 méter magasságra ereszkednek le és leengedik a bombákat. Ha visszatérnek, jelentkezzenek nálam és mondják azt: „A feladatot teljesítettük, az eredményeket nem figyeltük meg". A repülés előtti előkészületünk 15 percig tartott. A repülés előtti előkészület után repülöcsoportunk működési helyiségébe mentem és magamra vettem repülőfelszerelésemet. 6.45-kor kimentem repülőgépemhez, két fehér köpenybe öltözött, szája és orra előtt álarcot és keztyüt viselő férfi bombákat rakott fel repülőgépemre. A bombákat teherautóról rakták le és kézzel erősítették a bombatartókhoz. A bombáit olyanok voltak, mint a közönséges VT típusú 250 kg-os bombák és nem volt rajtuk semilyen külön paegjelölés. Amikor a férfiak bevégezték munkájukat és elmentek, megnéztem bombáimat, hogy meggyőződjek arról, jól oda vannak-e erősítve a bombatartókhoz. Az én Repülőgépemhez épp úgy, mint a többi három repülőgéphez is két 250 kg-os VT típusú baktériumbomba volt odaerősítve. 7 órakor szálltunk fel és a repülés irányában 3000 méter magasságba emelkedtünk. A cél fölé érkeztünk, amely Szarivontól 16 kilométerre délre volt, mintegy 300 méterre a vasútvonaltól. Ekkor 8 óra volt. A repülés magasságát 1800 méterre csökkentettük és ledobtuk bombáinkat. A bombák a földön robbantak fel és hat közülük a levegőben. Azok a bombtk, amelyek a földön robbantak, széthullottak és szürke füstfelhöt bocsátottak ki magukból 30 méter magasságba. Azok a bombák, melyek a levegőben robbantak, szürke, mintegy 30 méter átmérőjű felhőt alkottak, amely mintegy 40 másodperc alatt oszlott el. Repülőgépeink azután ismét 3000 méter magasságba emelkedtek és visszatértek a K 46-ra. 9 órakor szálltunk le és Mc Laughlin kapitánynak a hírszerző Irodában a következőket jelentettük: „A feladatot- teljesítettük, az eredményeket nem figyeltük meg". Azután lezuhanyoztuk magunkat és azt mondtam Tomas kapitánynak: „Ez megtisztíthatja testemet, de lelkiismeretem már soha többé nem lesz tiszta". Március 28-án reggel 8 órakor orvosi vérvizsgálat alá vetettek bennünket. Baktériumrepüléseink, amelyekről személyes tudomásom van, a következőképpen folytak le: Április 29-én Dalleo főhadnagy azt mondta nekem, hogy ő és Curry főhadnagy John Jarnsen főhadnagy és Randall főhadnagy április 5-én 8 VT típusú baktériumbombát dobtak le Sinandzsutól 8 kilométerre eső körzetben (mindezek a pilóták a 12. bombázó, egységhez tartoznak), Azt is mon A Nemzetközi tudományos bizottság jelentéséből bebizonyosodott, hogy az USA baktériumie§pert használt Koreában és iszaíckelet-Kina felett A nemzetközi tudományos bizottság jelentéséből A baktériumháborúra vonatkozó tények kivizsgálására alakult nemzetközi tudományos bizottság jelentésének bevezetése a következő: Az 1952 év elejétől fogva igen szokatlan jelenségek fordultak elő Korea és Kína területén. E jelenségek annak a vádnak emelésére indították a két ország népét és kormányát, hogy baktériumháború indult ellenük. Minthogy a világ népei már régóta tanújelét adták annak, hogy helytelenítik, sőit gyűlölik a hadviselésnek ezt a módját, a helyzetet igen súlyosnak kellett minősíteni. Ezért alakult meg a nemzetközi tudományos bizottság, hogy a helyszínen vizsgálja meg a bizonyítékokat. A bizottság tagjai tudatában voltak felelősségüknek és minden lehetőt megtettek, hogy megszabaduljanak minden előítélettől s vizsgálódásaikat az előttük ismert legszigorúbb tudományosság elvei szerint végezték. Ennek a munkának részleteit és azokat a következtetéseket, amelyekre vezettek, ebben a jelentésben terjesztik elő. A jelentés öszszeállításában nyolc különféle nyelvet beszélő ember vett részt és ha a szöveg talián nem eléggé csiszolt, gondoljon az olvasó arra, hogy világosnak, félreérthetetlennek kellett lennie: olyannak, hogy minden földrészen megértsék. A baktériumháborúna vonaltkozó tények kivizsgálására alakult tudómányos bizottság a következőképpen fejezi be jelentését: A áemzet'közi tudományos bizottság a helyszínen folytatott több mint kéthavi vizsgálat után befejezte munkáját. A bizottság igen nagytömegű ténnyel találta magát szemben. Ezeknek egy része összefüggő rendszert alkotott, amely igen jellemzőnek bizonyult. Ezért a bizottg elsősorban ezekre a tényekre összpontosította vizsgálódásait. A bizottság ezekre a következtetésekre jutott: Korea és Kína, népe valóban bakteriológiai fegyverek célpontja volt. Ezeket a fegyvereket az Egyesült Államok fegyveres erői alkalmazták, különféle módszereket használva fel erre a célra. E módszerek némelyike a japán hadsereg által a második világháborúban alkalmazott módszerek továbbfejlesztésének látszik. A bizottság úgy jutott erre a következtetésre, hogy lépésről lépésre haladt a logika út/án. Csak habozva tette meg ezeket a lépéseket, mert a bizottság tagjai nem akarták elhinni, hogy ilyen embertelen módszert valóban alkalmaznak annak ellenére, hogy a világ népei ezt általánosan elítélik. Ezekután mindenkinek meg kell kettőznie erőfeszítését, hogy megóvja a világot a háborútól és megakadályozza, hogy a tudomány eredményeit az emberiség kiirtására használják fel. Megnyitották a közönség számára az amerikaiak baktériumháború ját leleplező pekingi kiállítást . Hétfőn nyitották meg a közönség számára az Amerikai Egyesült Államok kormányának baktériumháborús bűneit ismertető kiállítást. Az öt kiállítási teremben több, mint 500 okmány, fénykép és egyéb kiállítási tárgy látható. A feliratokat 4 nyelven: kínaiul, oroszul, angolul és franciául írták -ki. A kiállított tárgyak között van az amerikai kormánynak a baktériumháború előkészületeit bizonyító okmány szövege, Pak Hen En koreai és Csou En laj kínai külügyminiszterek nyilatkozatai, kínai és külföldi személyiségek beszámolói helyszíni vizsgálataik eredményeiről, valamint a baktériumbombákat ledobó elfogott amerikai repülők vallomásai és azoknak a kémeknek vallomásai, akiket az amerikaiak küldtek át, hogy tájékoztatást szerezzenek a baktériumfegy-verek hatásáról. A kiállítás anyagát május eleje óta több n}int 600 külföldi vendég tanulmányozta át. Koreai hadiíeEentés A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága . jelenti szeptember 16-án, hogy a népi hadsereg a kínai népi önkéntesek szoros együtt, működésével helyi jelentőségű harcokat vív az ellenséggel. A légelhárító tüzérség egységei | hat ellenséges repülőgépet lelőttek. Idenauer bíróságának újabb terrcrisztikus ítélete A dortmundi bíróság hathőna.pi fogságra ítélte Helene Schmitz bülfrati nyugatnémet munkásnőt, mert a dortmundi béketüntetésen állítólag »ellenállást« fejtett ki egy veszélyes tárgy . segítségével az államhatalommal szemben. Helene Schmitz ifjú munkásnő, aki gyermekbénulás következtében sántít, a dortmundi főpályaudtvar csarnokában tartózkodott a béketüntetés id-ején, amikor Lelhr rendörs-égének rohamosa, tagai szétkergették a tüntetőket. A rendőrség durván megtámadta és gumibotokkal bántalmazta. E kínzás ellen egy pálcával védekezett; amelyre járás köA-en támaszkodik és amelyet a dortmundi bíróság »veszélyes tárgynak« minősí. tett. dotta, hogy tíraine ezredes repülőegységünk (a 12. repülőegység) parancsnoka, április 15-én két ejtőernyős bombát dobott le Szancsontól 8 kilométernyire keletre. Május 5-én 9 órakor hallottam, amint Crow ezredes, a 67. í'epülöegység parancsnoka azt mondotta Mac Laughlin kapitánynak, hogy két „vakbombát" dobott le nem messze Fenzsantól, ezek ejtőernyős baktériumbombák voltak. Május 21-én Thomas kapitáiiy azt mondotta nekem, hogy Williams főhadnagy a 67. bombázó egységből négy repülőgépet Kunaritól 8 kilométernyire keletre lévő állás ellen vezényelt a „légvédelem elleni támadásra". Tudtuk, hogy 8 VT típusú baktériumbombát dobott le. Akarom, hogy mindenki, aki ezt a nyilatkozatot olvassa, tudja, hogy csupán igazságérzetem és az a képességem, hogy a helyeset a rossztól meg tudom különböztetni, késztetett engem arra, hogy mindenkit tudassak ezekről a tényekről. Lelkiismeretem mindig kínzott attól az időtől fogva, hogy ezt a tettet elkövettem, éppúgy, mint ahogy szerintem mindenkit bántott volna lelkiismerete, aki a helyeset a helytelentől meg tudja különböztetni. A háború ezen embertelen módjának leírásával hírt adok a világnak arról a tényről, hogy Koreában az amerikai katonaság embertelen fegyvereket alkalmaz. Ezeket a fegyvereket nemcsak az északkoreai katonák és önkéntesek ellen, hanem Észak-Korea népe ellen is alkalmazzák. Észak-Korea polgári lakossága már borzasztóan szenvedett a háborúban és most a háborúvezetés legembertelenebb módjának van kitéve. A világ minden emberének feladata most az, hogy ezeket a tényeket, amelyeket előterjesztettem, felhasználják és követeljék a .baktériumháború azonnali beszüntetését Észak-Koreában. Az Egyesült Államok népének követelnie kell, hogy egy nemzet se alkalmazza soha többé a háborúvezetés ezen módját. Csak akkor érhető el a világbéke, ha a világ minden polgára résztvesz a háború és embertelen tettek beszüntetéséért folytatott harcban. Az egész világ összes emberei testvérek és míg nem tanulunk meg együttesen élni és egymásnak segíteni, nem lehet a világ olyan, mint amilyennek szeretnénk. Paul K. Kniss, 1952. július 20.
