Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-18 / 222. szám, csütörtök

1952 szeptember 19 I

f J SZŐ Z 5 Az ipolyszakállasí szövetkezet tagjai ne szigetelőd)enek el a falu egyénileg gazdálkodóitól j| polyszakállason már két éve fennáll a III. típusú egységes földműves szövetkezet. Ez a szövetkezet azonban úgy néz ki, mintha csak egyhelyben topogna. Ország, szerte napról napra alakulnak az új szövetkezetek, a meglévőik pedig rohamosan növekednek. Másképpen van ez Ipolyszakállason. Az ipoly. szakállasi gazdák hallani sem akarnak egyenlőre a szövetkezetről. Pedig a szövetkezet elnöke maga ki• jelentette, hogy nagy szükség volna a jó, tapasztalt középgazdákra a szövetkezetben. — Nem is tudom megértem, hogy miért nem akar. nak az egyénileg gazdálkodók hozzánk csatlakozni, miért nem akarnak velünk tartani? Ha azonban valaki egy kicsit körülnéz, akkor könnyen megállapithatja az egyénileg gazdálkodók passzív magatartásának az okát. Enmek a magatartásnak maguk a szövetkezeti tagok az okai. Nem foglalkoznak kellőképpen az egyénileg gazdálkodókkal, nem járnak jó példával elöl semmiféle gazdasági ti .inkában. Az egyénileg gazdálkodó^ most is rá tudnak mutatni, hogy milyen hanyagság van a szövetkezet udvarán. Némi igazságuk van is, mert az aratőgépek, elevátorok és különböző gazdasági gépek kint, a szabad ég alatt várják az esőt és kilátás van rá, hogy a hótakaró is ott lepi be majd őket. A Szövetkezeit tagjai azzal védekeznek, hogy nem kaipnak deszkát,' amiből valami "gépszint építhetné, nek. Meg aztán az ő nézetük szerint nincsenek is a »szabad ég« alatt a gépek, mert nagyobb részük a »fák alá« vannak beállítva. A természetre bízták, hogy megvédje a gazdasági gépeket az esőtől, hótól. A szövetkezeti tagok, ha szóba is állnak .az egyénileg gazdálkodók, kai, mindenről beszélnek, csak azt hallgatják el, hogy mennyire más most a szövetkezeti" tagok élete, mint akkor volt, amikor még legtöbbjük valamilyen földbirtokosnál, vagy kulákná.1 szolgált. Azt azonban fünek-fának panaszolják, hogy a munkaegységnek rohamosan fogynak és az a veszély fenyegeti őket, hogy a munkaegységek értéke le. csökken. Pedig ők maguk az okai annak is, mert nem voltak eléggé éberek. Hagyták magukat becsapni egy Ruzicska Vilmos nevű könyvelőtől. Ruzicska Vilmos nem más, mint egy levitézlett kapitalista szerencsevadász. Ruzicslía' volt már gyárigazgató is, mások pedig úgy ismerik, hogy Budapesten fényes vendéglő tulajdonosa volt. Akkoriban Ruzicska még olyan nagy úr volt, hogy az egyszerű emberekkel nem szívesén állt szóba. A felszabadulás után Ipolyszakállason tele. pedett le, ott újból megnősült. Mindennel foglalkozott, csak éppen dolgozni nem akarl. A szövetkezet megalakulása után, a tapasztalatlan és öntudatlan tagok Ruzicskát bízták meg a könyveléssel. A tagok úgy gondolták, hogy Ruzicska »ta. nult ember« és ő majd jobban tudja irányítani a szövetkezet írásbeli dolgait, mint aiz egyszerű tanulat lan emberek. R uzicska be is mutatta tudását. Rövid idö múlva úgy rendelkezett a szövetkezetben, mintha ő lenne a földbirtokos, a többi tagok pedig cselédei lennének. A szövetkezeti tagok észre vették azt is, hogy a környéken minden szövetkezet rohamosan fejlődik, csak az övék ti. peg egyhelyben. A szövetkezet napról napra szegényedett, napról napra rosszabb volt a pénzügyi helyzetűik. Azt is észrevették a tagok, hogy a szövetkezet szegényedésé, vei párhuzamosan épül Ruzicska háza Gyönyörű bútorokra is telt a könyvelőnek. A végén már annyira merészkedett a hí »s könyvelő, hogy a szövetkezet építkezéséhez kiutalt anyagokat is a saját építkezésére kezdte elhordani. A dolog úgy történt, hogy Ru. zicska egyszer kiadta a parancsot, hogy az egyik kocsis fogjon be, mert a szövetkezet részére érkezett két mázsa mész. A meszeit Léváról kell hazaszállítani. A tagok úgy határozták, hogy nem kell azért egy fbgatot -igénybe venni, hanem elmegy egy 'szövetkezeti tag és a két mázsa meszet vonaton hazahozza. Ruzicska tiltakozott ez ellen és úgy döntött, hogy fogattal kell menni a mészért és a kocstoon ki. vül még egy ember és ö is elmegy. Amikor visszatértek, akkor derült ki, hogy- nem volt ott a szövetkezet részére semmiféle mész, hanem Ruzicska cementet hozott a saját részére. Amikor hazavitték a cementet, a Ruzicska házán dolgozó kőművesek megállapították, hogy* a, két mázsa cement, nem jő. Ruzicska nem sokat gondolkozott, hanem fogta a két mázjsa cementet és elvitte a szövetkezetbe, onnan pedig' két mázsa jó minőségű cementet vitt el a rossz helyébe. Gondolta magában, hogy a szövetkezetnek a rossz is jó lesz. A szövetkezeti . tagok már nem bírták Ruzicska basáskodását to. váfob és. elhatározták, hogy elszámoltatják és a szövetkezetből is kizárják. Ez év áprilisában meg is történt a kizárás, de Ruzicska nem tudott elszámolni. A bankból is , voltak már többször kint, de a Ruzicska könyvelési módszerén még a legtapasztaltabb banktisztviselő sem tudott eligazodni.' Azóta az összes iratok el vannak zárva, Ruzicskát pedig két éves garázdálkodása után eltávolították a szövetkeztböl. A szövetkezeti tagok, amikor már a baj megtörtént, látták, "hogy milyen helytelenséget követtek el, amikor egy levitézlett kapitalistának a kezére bízták a szövetkezeti gazdálkodás lelkét, a könyvelést. Ezt a hibát azonban még maguk előtt is szégyellik beismerni és iparkodnak mindent úgy beállítani, mintha a szövetkezeti gazdálkodás nem volna eléggé jövedelmező a tagok részére. Pedig annak ellenére, hogy a szövetkezet pénzügyei, ragadozó kapitalista kezekben voltak, mégis, vannak olyan szövetkezeti tagok, akiknek egész évi jövedelmük a kétszeresét is kiteszi az egyénileg gazdálkodókénak. N. , ézziük csak meg Péter Józsefnek a félévi jutalmazását. Előlegül 50 százalékos kifizetés mellett már eddig felvett 36.560 koronát. Vagyis havonként több mint 6000 koronát. Ezenfelül a kenyere is biztosítva yen. A cséplés után csaf kenyérgabonából 625 kg-ot vitt haza. Felteszem most a kérdést: vájjon melyik egyénileg gazdálkodónak vúit ennyi jövedelme félév alatt? De az ipolyszakáld'asi szövetkezet tagjai az ilyen dolgokkal nem igen dicsekednék és nem állnak az egyénileg gazdálkodók elé. A helyzet úgy néz ki, mintha Péter József is elfelejtette volna azt az időt, amikor .9 éves korában már kondásbojtár volt, mezítláb szaladgált a szúrós tarlón, mert még vásizontpapucsira sem jutott pénz. Arra is nagyon jól kellene emlékeznie, amikor ceak azért szolgált;» amit megevett. A nyomorúságos oselédlakásokat is elfelejtette. Elfelejtette, mert ma szép, nagy aiblakos szobában lakik, három öltöző ruhája és három pár cipője van. A »régi jő világban« vájjon jutott volna-e Péter .József feleségének kosztümre pénz? A szövetkezeti gazdálkodás azonban lehetővé tette ezt is. Gyerekei is úgy járnak mint valamikor a legnagyobb gazdáé. Péten- Józsi már ki is jelentette, hogy ö bizony mind a három gyerekét felsőbb iskolába adja. De vájjon megtehette.e az ö apja, a volt gazdasági cseléd, hogy gyerekeit iskoláztassa? Azt Péter Józsi, tudja a legjobban. És mi tet. te mindezt lehetővé Péter Józsinak, amit már eddig is éléit? A szövetkezeti társáp gazdálkodás, amely megsokszorozza a dolgozó parasztok ' jövedelmét, gondtalan, derűs életet biztosít számunkra. Szarka István. JN agy daróc dolgozó parasztságának 95 százaléka az EFSz-be lépett Nagydaróc kis község a tuleki járásban. Lakóinak száma mindöszsze 900. Túlynomó részben földmű veléssel foglalkoznak, A munka az elmúlt évtizedekben bizony csak verejtéket és nagyon kevés kenyeret hozott számukra. Tehénkével szántották a földet és nagyon sok kisparasztnak még annyi sem termett, hogy megélhessen belőle. így aztán a kulákokhoz jártak dolgozni. Ki voltak szolgáltatva Fejiszák, Fia. la, Sztojkovics és Keszler uraknak. A dolgozó nép győzelme után a falu élete megváltozott, A kis- és középföldmüveeek kezdtek talpraállni. Egyre több megjavított, rendbehozott házat lehetett látni a faluban. Az igazi fejlődés azonban 1949-ben kezdődött meg, amikor megalakították a szövetkezetet. A szövetkezetnek eleinte csak 30 tagja és 40 hektár földje volt, de a kezdeti nehézségek ellenére is elért eredményeket. Ma lényegesen megváltozott a helyzet. A falu lakosságának 95 százaléka már a szövetkezetben van. Az EFSz vagyona 660 hektár fiild, ezenkívül van több értékes gépe és elég gazdag állatállománya. Szeptember 1-éi; a tagok megkezdték a közös munkát. Először kihordták a trágyát. Ezt a munkát két traktor és 4—4 ember végezte. A fogatokkal a tarlóhántást végezték. A szövetkezeti tagok sok szépet terveznek. Építenek új istállót, tyúkfarmot és villanydohányszárítót, 40 hektáron zöldségtermelést létesítenek a „Faluhely" és „Káposztás" dűlőkben. Ezt a területet száraz években a keresztülfolyó patakból fogják mesterségesen öntözni. Jelenleg az őszi munkák folynak teljes ütemben, egyesek Telek János vezetése alatt a rétek és a legelök rendbehozásával foglalkoznak. Sülyi István, Pozsony A perényi asszonyok példás munkája A szepsi járásiban lévő Perény községben 1949-ben alakították meg az egységes földműves -szövetkezetet. Eleinte kevés tagja volt s nagy nehézségekkel kellett megküzdenie. 1950 őszén a tagság áttért a II. típusra. A szövetkezetnek ekkor 38 aktív tágja és 200 hektár-földterülete volt s egyre jobb eredményeket ért el. Ennek következtében taglétszám állandóan nevekedett. így aztán 1952 januárjában 128 taggal áttértek a III. típusú gazdlkodásra s azonnal hozzáláttak az állatok összpontosításához. Összesen 10 istállót javítottak meg és 3 új istállót építettel:. Tavasszal tagosították a földeket. Ma már csaknem ezer hektáron gazdálkodnak. Beadási kötelezettségüket százszázalékra teljesítették, ezenkívül elegendő takarmányt biztosítottal az állatoknak. A szövetkezetnek 276 szarvasmarhája, 590 hízója, 110 anyadisznója, 370 süldője, 461 juha, 22 pár lova és 49 család méhe van. Az idei aratási és cséplési munkák alatt még jobban megerősödött a szövetkezet, különösen az asszonyok vették ki derekasan részüket az egyes munkákból. Hogy a perényi asszonyok rátértek az új útra, annak az a magyarázata, hogy a helyi vezetőségibe három aisEizony került be, mégpedig a helyi Nemzeti Bizottság elnöke, Bárány Ilona, az iskolaügyi előadó, Bárány Anna és a közellátási előadó, Frajnyák Jolán lett. •Szakács Mihály, Gombos, A íöld művesek szociális biztosítása tegnap és ma A München előtti köztársaság gyáros és nagybirtokos uraira szörnyű vádat jelentenek a dolgozó földművesek akkori életéről szóló tények és számok. Ezek a számok megmutatják igazi arculatát az úgynevezett „Masairyk és Benes demokráciáinak", az „elmúlt arany idők" igazi arcát, melyeknek viszsaatértét hiába óhajtják az emigrációban Zenkelék, Faj er abend ék, Lettrichék és köztársaságunk hazai ellenségei, a kulákok. Az 1930-as évből származó statisztikai adatok szerint az 5 hektáron aluli földművesek háromnegyed részét (77.S százalékát) képezték a parasztságnak. A földnek azonban csak a 15.4 százaléka volt az övék. A száz hektáron felüli nagybirtokok a mezőgazdasági üzemeknek csak a 0.6 százalékát tették ki. Ezzel szemben a föld 40 százaléka az ö kezükben volt. A München előtti köztársaságban tehát a földnek csak igen kis része volt azoké, akik dolgoztak rajta. A földek a nagybirtokosoké és a kuláfcoké voltak, ákik nagy nyereségeket harácsoltak össze a mezőgazdasági munkások, valamint a kisés középföldmüvesek munkájából. Söt azok a földek is, amelyeken a dolgozó földművesek gazdálkodtak, csak részben voltak az övék, mert az akkori becslések szerint kb. felében el voltak adósodva. Az agrár „Vetikov" folyóirat 1930-ban kb. 30 milliárd Kcs-re becsülte a földművesek eladósodását. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Azt, hogy a házak, a földek és a szarvasmarhák fele a hitelezőé volt. Azt jelenti, hogy a bankárok és a kulák-üzéreik csiak kamatokban (7 százalékot számítva) a földművesektől ' évente több, mint 2 milliárd koronát szipolyoztak ki. A dolgozó paraszt szántott-vetett, de az aratásra már a hitelező, vagy pedig a végrehajtó köszörülte a fogát. És jaj annak, aki nem tudta megfizetni a kamiatot, vagy pedig az adósság részleteit. Háza rövidesen dobra ketült, utolsó tehenét is kivezették az istállóból. 1930-ban — mindenekelőtt a kisés középföldműveseknél — 37.719 esetben árverezték el az ingatlanokat. 1931-ben már 49.628 és 1932-ben 69.858 volt az árverezések száma. Világos, hogy ilyen körülmények között, mikoir a dolgozó földműves egyik napról a másikra élt, igén rossz volt ia helyzetük azoknak, akik már magúik nem bírtak dolgozni — az öreg és beteg emberek helyzete. Hogy megcsalják a dolgozó földműveseket és hályogot húzzanak szemükre, elhatározták a gyáros urak a koalíciós vezérek segítségével, hogy a. parlamentben komédiát rendeznek, ami nekik semmibe se kerül és mégis, legalább egy időre, elhallgattatják a népet. 1925-ben javaslatot tettek az önállóan g'áz. dáilkodó személyek biztosításáról szóló törvényre rokkantság és öregség esetében. E törvényjavaslatot a nemzetgyűlésen Dubicky képviselő jelentette be, aki az agrárpárt azon 20 képviselői és szenáto. rai közül való, akik a nagytőkés vállalatok vezetőségi tanácsaiban ültek. Bejelentette a nemzetgyűlésnek, hogy a törvényjavaslat szerint a rokkantsági, és öregségi járadék alapja évente 500 korona lenne egységes biztosítás mellett (vagyis a földterületre való tekintet nélkül) havi 22 korona biztosítási díjért. Még ezt a koldusalamizsnát sem kaphatták mindnyájan, akiknek szükségük volt rá. A biztosítási kötelezettségből kizárták a 60 éven felyek száma az önállóan gazdálkodók csoportjaiban kb. 254.000. Megalázó koldustörvény volt ez. Az uralkodóosztály azonban még ezt a szegényes alamizsnát sem adta meg. Végrehajtási utasítás erről a törvényről sohasem jelent meg. A törvény sohasem volt érvényben. Senki ennek alapján nem kapott még egy koronát sem. Mennyivel másabb a nemzetbiztosításról szóló törvény, amelyet a népnek a reakció feletti győzelme után, 1948 februárjában hoztak! A 16.000. öregségi segélyt élvező személy helyett csaknem húszszor anynyi ember kap szociális járadékot. (1951-ben 311.915 személy kapott szociális járadékot.) A járadékok elismerésével százezrek számára, akik soha nem fizettek biztosítási díjat tettük jóvá azt a jogtalan megrövidítést, amelyet a münchenelötti burzsoá köztársaság követett el. Egyidejűleg 1948 október 1-től kezdödöleg bevezettük a járadékbiztosítást az önállóan keresők számára és ez év október elsején telik le a négyéves várakozási határidő, amely szükséges a rendes nyugdíjjáradékok jogosultságának elnyerésére. Ettől a naptól kezdik kifizetni a különféle fajtájú járadékokat a szövetkezeti tagoknak és a velük közösen dolgozó családtagoknak — amennyiben teljesítve vannak náluk azok a feltételek; amelyek szükségesek a nyugdíjjogosultság elnyeréséhez, vagyis mindenekelőtt a biztosítási díjak rendes fizetése,, a 65. életév betöltése, esetleg munkaképtelenség, özvegység, rokkantság stb. A münchenelötti köztársaság 1925-ben soha nem teljesített törvényeket ígérgetett, amelyekből kizárt százezreket s évente 500 korona járadék fizetését. Ma minden szövetkezeti tag, földműves és iparos és a velük dolgozó családtagok, amenynyiben teljesítették fizetési kötelességeiket, jogosultak a járadékra, amelynek legalacsonyabb alapja havi 700 korona, a közös gazdálkodással rendelkező EFSz tagjainál pedig 2000 korona havonta. Emellett a járadékok 50 százalékkal emelkedhetnek a biztosított személy munkaképtelensége esetében, a III. és IV. típusú EFSz-ek tagjainál pedig még külön 5 százalékkal. Az öregségi járadék azonban nem az egyedüli, amit a nemzetbiztosításról szóló törvény szerint kifizetnek a szövetkezeti tagoknak, az önállóan kereső személyeknek és az azokkal együttdolgozó családtagoknak. A biztosítás alapján igényük van rokkantsági, özvegységi és árvasági járadékokra is és kaphatnak baleseti segélyt is. A biztosított személyeknek joguk van díjtalan gyógyításra, orvosságokra, kórházi ápolásra és kapnak nevelési járadékot is ellátatlan gyermekeikre. Népi demokratikus köztársaságunk gondoskodik a földművesekről' öregség és munkaképtelenség esetében olymódon, hogy ilyenről a münchenelötti köztársaságban még álmodni sem mertek volna. Bármelyik szövetkezeti tag havonta könnyen megfizetheti a közepes 70 Kcs-es biztosítási díjat, sőt még a 130 koronásat is, ami aztán magas járadékokra jogosit. Hiszen több szövetkezetben a munkaegység értéke eléri a 150 koronát. Hasonlóképpen a 8 hektáros magángazdálkodó is minden nehézség nélkül meg tudja fizetni a havi 137.50 Kcs, vagy a 11 hektáros földműves a 187.50 Kés-t. Földműveseink ma olyan szociális biztosítás részesei, hogy minden félelem nélkül gondolhatnak az öregségre, ha rendesen teljesítik a nemliili öregeket — mondja a hivatalos zetbiztosítással kapcsolatos fizetési parlamenti jegyzőkönyv. E szemé- | kötelességeiket.