Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-05 / 211. szám, péntek

4 ff j sie 1952 szeptember 5 Móric% Zsigmond halála és halhatatlansága MORVAY GYULA: ^j)-elej Illetetten élet — Emlékezés Móricz Zsigmondra — Tíz év előtt halt meg a magyar próza legízesebb mestere, a magyar mondanivaló legnagyobb regényírója, Móricz Zsigmond. A magyar kormány annak idején nem vett részt az országos gyászban, a te. metésen még a kultuszminisztérium sem képviseltette magát. Veres Pé. ter, az üldözött, kobzott börtönzött parasztíró mondotta az egyik búcsúztatót. Mondta volna, ha közben eírva nem fakad. Akkor jegyezte fel a krónikás': »Paraszt^ ember ritkán sír, nem is tudom sír-e. De ha síi', azt könny nélkül ember nem nézheti«. Sírni és siratnivaló volt ez a temetés. De lehetett.e másképp ? Üri Magyarország celebrálhatott volna igazabb ' temetést az »Űri muri« írójának?! Ez a temetés, ahol a hivatalos Magyarország tá. vollétével tüntetett, az író igazságtevését húzta alá mindenképpen. Akinek vaj volt a fején, annak messze, nagyon messzire csendbe, hallgatásba, kussoiásba vagy másbeszálésbe kellett elhúzódni Móricz Zsigmond igazsága elől, mely egyszerű volt, mint a keserű »boldog ember«, Joó György szentenciája: »aki megmondja az igazad, akár jó, akáv rossz, az nyugodtan alhat és én aludni, szeretek éccafca. A többi a jóisten dolga«. Ez válasz' a Joó * Györgyök életét jegyző Móricz Zsigmond felemelt ujjú figyelmeztetésiére: »Csak igazat mondj, mert én csak az igazságra vagyok kíván, csi. En eddig soha hazugságot le nera írtam«.- '. A legigazabb, leghitelesebb magyar írók egyikét temették 1942 szeptemberében. A hazugság ha-, talmasai: kormány, parlament, tá. vóllétükkel tüntettek. Máskép nem tehettek, Ady dala a »Hazugságházról.- soha aktuálisabb nem volt: »Es nézd, világ, e rongy komédiát, Hol csüggedt nézők a legnemesebbek, Hol eladnak sok - munkás-milliót, Cudar, eladó úri keveseknek, Hol az Elet ellen összefog Cézári gőgös s magyar űri dőre«, ^ Akkoriban Magyarországoíi a »cézári gögös'k Hitler , Gauleiterei uralkodtak. Mit kerestek volna a totálij háború csatlósai, magyar vér gátlás nélküli csapolói annak a Móricz Zsigmondnak a temetésén, aki a »Szegény emberek«.ben, Ady mellett, a, legdöbbenetesebben, tárta i'el a háború emberírtó barbarizmusát. A háljorú embertelenségét, gyilkoló hatását, továbbfertőzését a világirodalomban párját ritkító megrázó erővel, szoborszerű megjelenítéssel hozza elénk Móricz Zsigmond. Nincs, itt szó csatáról, frontról, gránát nem huhog, srapnel; nem vijjog, hurrát sem hallani, messzeháitul vagyunk, otthon és elénk lép á szabadságos katona, a nincstelen zsellér, aki lopni, ölni kénytelen, hogy asszonya,, pulyái éhen ne haljanak. Gyereket kénytelen ölni, két ártatlan gyereket, tanúkat, hogy hozzáférhessen a pénzt rejtő sifonhoz. A gyilkos mindent tud, váci és védbeszédében megfejti a barbár titkot: »Minek éljer. az ember, ha csak arra él. . . 26 hónapig ód-aki lenni, olyan idők. be, hogy se foglyot, se sebesültet, csak halottakat csinálni... Ez a haszna, ez a vége . . . Azelőtt én sem tudtam volna ránézni a gyilkosságra. Ha édesanyám csirkét ölt. .. én bizony oda se cjug-tam. az orrom .. . dehát a háborúban sok mindent megszokik az ember, amiről osztán idehaza nehéz leszokni.« Lám: az uzsorás kéri az adósságot, amit az asszony csinált, pénz nincs, kenyér nincs, csak háború van és a frontról a gyilkolás szakembere jött haza. A gyilkos mindent tud: »Most -a szegénység az úr, most a szegénység komméndíroz ; .. A szegénység vitt rá«. Amilyen igaz, olyan rettenetes: a szegénység mint bűn! De az értelmi saerzö, a végok: a pénz, a háború, a kétfelé szakadt emberiség messzebb van. A szegénység háborús filozófiáját, duplanyomorultságát csak ez a gyilkos nyilatkoztathatta ki: »Nem a muszka van c másik parton, hanem a másik parton vannak a gazdagok. Mink vagyunk itt, ezen az ódaion a szegény emberek ... a másik parton van a tiszti ménázs, ott vannak a szép nagy házak, terített aszt-lok, meg' a nagy hombárok, sok búza benne, sok bab, kolbász, ódalas, sonka . Sturmhurrá: a szegénység kommendíroz. Utána a gyilkos véres karjai vádlón hullnak le: »A szegénység vitt rá«... Móricz Zsigmond a háborút a szegény emberekén át érzékelteti. Ha a béke igazságtalanságai őket sújtják, akkor a háború testi, lelki gyötrelmeit is ők érzik meg a legjobban. Móricz Zsigmond ' itt is egy nyelvet beszél Adyval: »S szegény emberek még sem csömörülnek, Buták, fáradtak s néha örülnek, Szegény emberek mindent kitörülnek [ Emlékeikből, mert csak ölnek, ölnek Háborúban mindenkinél jobban ölni: ez, ennyi rettenetes osztályrészük. A háborús uszítók bűne ezen a ponton érik megbocsáthatatlanná. Ady tudta és Móricz is mondta. »Szegény emberek«: a vers és a novella tárgya, hordozója ezen a síkon pontosan égybevág. Szegény emberek: Ady is, Móricz is a soha el nem nyugvó szociális lelkiismeret írói voltak. Így, ezzel az igazságtevéssel lettek nagyok és halhatatlanok. Mindent láttak, mindent tudtak; tükröt tartottak,' tanúskodtak,' ítéltek. Szegény emberek nagy hitelű szószólói voltak: tetemnézésre, temetésre, hogy jöhettek volna a túlsó part urai, a hatalmasok, a gazdagok, a pénz, a föld és az 4gyúk bűnösei?! A hivatalos . Magyarország, az úri Magyarország, a Hitler harciszekerét toló magyar fasizmus már rég halottá avat'fcaMóricz Zsigmondot: elhallgattatta, oldatra tolta. Él-te utolsó éveiben • az ország legnagyobb élő írója egy kis lapocskát- szerkesztett, go-ndo. zott. Mért bíbelődött Móricz Zsigmond a »Kelet Népé«-vel? A felelet oi'dítőan egyszerű, ne-m ,, volt lap Magyarországon, mely közölte volna írásait. Móricz Zsigmondot idö előtt akarták elföldelni és ö nem hagyta magát. Mi mindent kellett csinálnia! A lap nem ment, hogy előfizetőket csaljon magához, a spiritizmusról -kezdett cikkezni. A lehetetlen munka -lassan felőrölte, de közben — gyönyörű bú'ösúajándék kép — megírta az »Árvácskát« é.s »Rózsa Sán-dor«_t. Árvácska, az állami lelenc megrázó története: a »kis magános«* a »dögszem«, aki »olyan mint Jézus, mert nekem is az Állam ad sebeket a kezeimre és a fenekemre«. Árvácska is »szegény ember«, akit minden es mindenki rúg, bemocskol, kihasznál,, akinek nincs karácsonyfája, de élettörténete ez írásban zsoltárrá ma.gasztosul. Móricz Zsigmond nem fejezeteket ír Árvácskákról, de »Első. zsoltárt«, másodlkat, harmadikat, hatodikat. És Árvácska — ki nem * is tud róla — a végén boszuló angyal lesz, a kamrácskájába lopott karácsonyi gyertya felgyújtja a házat, elpusztítja kínzóit és ime »elmúlt a ros'Zszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult másfajta valamivé az egész élet. A ? i nyelvekből üszök lett s a sértegetésekből füst és pára« Ez, ennyi volt a móriczzsigmondi vágyálom, de a valóság jnáskép beszél és- befejező imüve, 'élte koronája — »Rózsa Sándor« — hatalmas megjelenítő erővel példázza a szegénységet, mint rosszkitermelö piszkot, a szegénységet, mint gazdagok kegyetlen rosszaságának kivédhetetlen következményét: »A szegénység kitermeli a rosszaságot ... A nyomor, az már semmit «se csinál, csak árt. Pusztít, minit a szennyes ámriz.« Szüntesd a szegénységet: zúg' fel a parancs. »Rózsa Sándor« Móricz Zsigmosd életművének iíycéiú összefogója. És ha a »Szegény emberek« az első világháború piszkából kikapart gyöngyszem, akkor Rózsa Sándor; a má. sodik világháború kegyetlen emié. ke. Rózsa Sándor dacos erővel példázza, mint kergetik bele a szegényembert a -magaszervezte háborúba. a betyárságba, hogy szabadulhasson, elmenekülhessen -a nagyobb betyárságtól, az idegen háborúba •— hurcolástól, a rettenetes gyilkos »gyöngyélettöl« . .. »Hogy erre neveljük fő az édes magzatjainkat, hogy mikor mán lenne belőlük valami haszon, akkor gyiin a császár oszt elviszi üket a vágóra«. Az egész »Rózsa Sándor«, az egész móriczzsigmondi életmű félreérthetetlen tiltakozás, bolondos kapudöngetés a szegénység szüntetéséért, a szegény ember ig-azáért, emberségbejuttatásáért. »M-er a szegény is embör«, mondja Rózsa Sándor, mondja Móricz'V Zsigmond. -Temetésén szegény emberek ellenségei nem ja-enhettek meg. Azt hitték, - hogy ezzel el is intézték. Ha Móricz Zsigmond után az 1942es temetés tett volna pontot, elérték volna céljukat. De hol v-an már a temetés, k-i enüékszik még halálra. sírra, gyászMk Magyarország ma. hiv-altalosan, szoborral, ünnepléssel köszönti mülhatatlanságát. halhatatlanságát. Rózsa Sándor . z »ütött emberek« igazsága volt és Móricz Zsigmond volt a Ludas Matyi, aki' u-rak bűnét mindig visszaverte, úgy, hogy' azt többé rián lehetett letagadni, elkenni, ltipurgál, ni, flastrommal ragasztgatni. A szégyen »'megmaradt, a dokumentum örök: tagadhatatlan. Móricz Zsigmond halhatatlansága történelmi , igazságtevés: elégtétel. Ludas Matyi a nép igazsága és "így- múlhatatlan. Nagy, kinyilatkoztató találkozás ez! Móricz Zsigmond mint Ludas Matyi: adottság és küldetés. Adyhoz kell visszalapozni: ö ölelte először inagához Móricz Zsigmond ludas, matyis igazságát: a szociális lelkiismeret éberségét, kijátszhatatlanságát. És ha ma — halála tizedik évfordulóján -— összegező» akarjuk köszönteni Móricz Zsigmondot, úgy szálljon az -emlékezés ete első 'hódolás szárnyán: igazoljon vissza — és elörefutón halhatatlanságot, mulhatatlaÄsäg-ot: , Ady -és Móricz Zsigmond közös magyar igazságát: A búza, amit a teheneskocsik hordtak, még csak hagyján, de a rozs majdnem utolsó szálig szöszös volt. Vagyis se kalász, se levél rajta. Minden látó ember tudhatja, milyen szegény ez a falu, hiszen csupa tehen'eskícsi kattog a mély porban, amelyből madarak sem ugrálnak fel: nem fürödnek benne. Vagy megsülnek, vagy megfúlnak ebben a rettenetes forró porban, amely magasra buffan a rozoga kocsikerekek alól. A téh-eneskocsi szegénységet jelent: nem tud elsietni, szaladni; eső, vihar ^lől nem tud elkocogni, mint a lovaskocsi. Szegény az a falu, ahol csak teheneskocsifcat lehet lätiji. Augusztusvégi forróság fullasztotta a falut, a szederfák koronája merő por volt, ágaikról gabonaszárak fityegtek. A kapu-szobrokra épített 48-as ágyúgolyókat kitágította a forróság és azok szétvetették a téglaoszlopo-t. Este a csillagok is ijedten, fuldokolva rebegtek a nyárvégi éjszakában. Azt hitte volna áz ember, -hogy az istállóban valamelyik tehén gubája zörrent meg: csak kinyílt az ajtó és a vendég halkan köszönt. Vékonya® hangján mondta, hogy minden nyitva van. Mire azt feleltem, .hogy akkora itt a szegénység, Hogy ide -csak hozhat a rabló, nem pedig vihet. Adósságot senki sem lop el. Az ágy. szélén ültem és álmosan -mondtam a vendégnek, Móricz Zsigmondnak: — Ajtóm és szivem mindig nyitva van számára. A vendég mosolygott és zajcsapás nélkül lerakodott. Kint hatalmas tintaszínű felhő go-molyodott: kazalszóró erkán lesz belőle. A falu végéről behallatszott a legények dala, mivel csütörtök volt, leányos nap. „. .. megtudta az édesanyád, hogy én téged' Szeretlek, kihajtatott a faluból,' hogy el ne vehes-sele-k ..." A vendég elővette noteszát é

s felfirkantotta ezt; a két sort s csendesen beszélgetni kezdtünk. Tetszett neki, hogy a legények szépen terceltek. ,.Máshol mindenki csak -szólóban fújja", — mondta, -— ,,itt szép kíséretet, aláfestést hallani". Röviden kérdezett, röviden feleltem. Ez az ágy azért ilyen rövid, mivel 75 esztendővel ezelőtt csináltatta ezt a jószáget a -hitközség. Sok tanító feküdt benne, sokszor elromlottak a csapok, a sok javítás minden esztendőben egy centivel rüvi. dé-bbé tette az ágyat. Majdnem 75 centis (rövidülés van itt, mondtam. Magani is az ágy végére rakom lábaimat, úgy fekszem, A kis notesz történeteket, témákat, felejthetetlen életeket kért. A petróleumlámpa lángja hüppögött, a vízzel kevert olajjal és a bezúduló bogarakkal és lepkékkel viaskodott. — A pedagógusnál vagyunk, halljunk valamit életükről. Ceruzája szájánál állt., aztán ez a ceruza elsimította 'bajszát, de csak visszaugrott a busa bajusz, hiába, újból el kellett sújtani. Tömzsökös teste alatt nyekergett a szék. Arca vidáman nézett az életbe,, de lehetett látni, hogy az élettel é

s a halállal beszélt ez az arc. Látta líépe szenvedését és életet kért számára. — Ez igen. Tehát hogyan is volt? — Ezen az ablakon kopogott tavaly a sekrestyés, hogy tanár úr, jöjjön, öltöztesse fel a plébános urat! — igaz? Hófúvás volt, lámpával jött' az egyházfi. A pedagógus elmérgedt, hogy ö nem papszolga, ne-m megy, de aztán elment, a sekrestyében megmondta a papnak, ez rabszolgaság. A ^jap azt felelte, hogy benne van, tanár úr a híványában. Mindez benne van. ,,No, megnézzük azt a híványt". És megnézték az 1775-ből kelt papirost. Benne Volt, hogy a tanító harangozzon, ostyát süssön, papot öltöztessen. Járandóságai között, ott "volt, hogy övé a paplaknál lévő diófa terméf ínek egyharmada, ha segít szedni. ,,S mivel ember ruha nélkül nem lehet, kap egy kenderföldet is"; — így volt? Jjl írtam le? A kis ' notesz pontosan magába, fogadta a történetet. A vendég megállt, elfáradt. Az éjjeli bakter 11-et, majd 1-et, 2-őt "kurjantott a kihalt falusi utcán. Tizenkettőt nem, -mert áz babona. Hallani lehetett, amint éjfél, kor a bakter nagy botjával, a „halaperdával" kört kerít maga körül. Abba nem lépnek be a boszorkányok. Hallottuk a nyél karistolását, k-i is mentünk, meg- is néztük a kört. A bakter kis lámpását ló'bálr va ment tovább, maga mög.'tt hagyva a bűvös kört. -»— No, mi a? — szólt ránk meszsziről és felemélte lámpáját. Bementünk és a szobában hall. gattuk az éjszaka hangját, majd elővett egy újságot, hogy olvassam. Míg^ ö Prágában járt, az egyik csongrádmegyei képviselő kutyakorbácsot ígért neki,jj amiért a- prágai magyar diákokkal olyan nagyon bratyizkodó- Azokkal az áruló magyarokkal, azokkal a ketfrimu-. nistákkal. — HolnajJ menjünk a nép közé — mondta a vendég. Egészen lehúztam a lámpát. Más. nap a nép közé mentünk. A falusi kocsma legbelső szobája nem felel meg annak a célúak, hogy az ember a falu népével ott találkozhasson. Ott csak . a jegyzők, ímó-kok, baromfikeresked-ik, cénzálok, meg adószedők szoktak dőzsölni. A falu dolgozóival tartó emjoer az ivóban ül le és a kecskelábú asztalok fölött láthat és halihát, amint mi-is láttuk, hogy szegényemberek jönnek be egydeci -mellé. Nehezen szakadt fel bennük a szj. ,.Uton vagyunk", — mondták és ilyenkor az embej? tudja, hogy hányadán van. Ennyiből Kokat kell érteni

e annak, aki valamit ért az emberhez és az élethez. Minek etikát kérdezősködni ? Börtönbei mennek, mivel a múlt nyáron a községháza elé vonultak és munkát, aratást, kenyeret kértek, mert a családnak nem volt mit harapnia. A jegyző rájukhivta a csendőröket, A Szegény' aratómunkájsok répával, kövekkel bezúzták a községháza, ablakait, kiszórták a papirosokat, elvagdalták a telefondrótokat, kpgy a jegyző ' ne telefonálhasson, de az valahogyan mégis csak értesítette .őket. A jegyző aztán két évig jobbkezét nagrágzsebében tartotta. Ott volt a .revolver. Balkezében a kér^ vény, a toll, jobbja mindig a nadrágzsebben. Emiatt balkezes is lett. A kis noteszbe sebesen belekerült ez az eset, de az emberek még* se-í besebben felkeltek és kimentek a vendéglőbe». Az egyik fekete eipber meg is mondta, hogy „ez feljelentés lesz. Kár volt szólni. Hogy az a magasságos... Az ember senki előtt ne beszéljen". Mondtam neki, hogy Móricz Zsigmond írta fel az ö tüntetésüket. Áll, gondolkozik és emlékezik.. „Aki a Birkaitató válút, meg. a Szegény embert írta? Ezeket olvastam, de már régen." — Az. t, —• Megkövetem — mondta • Móricz Zsigmondhoz lépve. Leült, behívta társait és elkezdtek beszélgetni. Olvasta ezt a két írást, bólogatott, hogy így volt. Ilyen a szegény ember élete. Annyi mindent megélt, hogy csak győzné írni: más dolga van. nem ér rá írni. Meg talán nem is jönne ki neki' a dolog. Most is a börtönbe megyünk — mondta. — Csak le kellene írnom, hogy mikor kitört az első háború, legjobb komám, Takács Gerzson, felakasztotta magát. Rumot osztottak, ittunk, mindenki ordított, hogy éljen a háború. Takács Gerzson meg a vágóhídon a -gerendára akasztotta magát, Mellére cédulát tett. hogy „—ti* is vágóhidra mentek, vigyázzatok! Tiltakozom a háború ellen! Le a háborúval . .." — Ez itt a kis Gulogi Eráz, író úr,, ez is tud magának érdekes törté(Folytatás az 5. oldalon) »Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted, Aszúra íoj* érni minden szép gerezded, Rajtad már nem ülhet- rohadt, magyar átok. . . Ezer kimondatlan" magyar bánat, titok, Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog. Hisz én is kimondtam néhány magyar-újat, De mesekirályfik táltosai fújnak, ördög hordjon el már minden bolond verset: Életet kívánunk, valószínűt, nyerset S amit meg nem adhat irímejí ezer hadj-a, Mi új Ludas Matyink többször viss za-adja«. Fábry Zoltán. A Csehszlovákiai írók Szövetségének szlovákiai tagozata és a Csemadok \pénteken

} szeptember 5-én este 20 órakor a Belügyi Megbízotti Hivatal hangversenytermében Móricz Zsigmond-emlékestet tart a nagy realista író halálának 10. évfordulója alkalmából. i Műsor: Megnyitó: Milan Lajciak államdíjas költő. Ünnepi beszéd: Ctibor Siítnicky költő, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai tagozatának titkára és Egri Viktor államdíjas író. Hegedűhangverseny.: Záthurecxky Ecle Kossuth-díjas hegedűművész, a Magyar Népköztársaság- kiváló művésze, zongorán kíséri Miehal Karín.