Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-02 / 208. szám, kedd

1952 szeptember 3 UJSZ0 3 J. A. Maiik beszéde ÍZ ENSz lefegyverzési bizottságában Augusztus 29-én az ENSz lefegy­verzési bizottságában beszédet mon­dott J. A. Malik, szovjet kiküldött, i aki kijelentette: „Az amerikai kiküldött három nagyhatalom — USA, Nagy-Britan­: ni a és Franciaország nevében az ENSz lefegyverzési bizottsága elé terjesztette e nagyhatalmaknak a fegyveres erők száma maximális ál­lapotának meghatározásáról szóló - előző javaslatához csatolt „pótjja­j vaslatot". , | Mint ismeretes, a három nagyha­talom előbbi javaslatát a szovjet küldöttség bírálat tárgyává tette, leleplezte és bebizonyította álszent jellegét. Bebizonyult, hogy ebben a javaslatban a légi haderőket ée a. haditengerészet erőit csupán záró­jelben tüntették fel és egyáltalában nem szerepeinek úgy, mint korláto­zás alá eső erők. Azt u kérdést, korlátozni kell-e ezeket a z erőket és főleg', mily terjedelemben, elhall­gatják. Arról sem beszélnek, hogyan keli korlátozni például magának a liárom nagyhatalomnak — a javas­latok kezdeményezőjének fegyveres erőit, mily terjedelemben kell csök­kenteni, vagy korlátozni f51(11, hadi­tengerészeti és légi haderőit, mily kölcsönös arányban kell meghagy ni a katonaságnak ezt a három alap­faját az úgynevezett maximális ál­lományok ös&zszámában, amelyeket a „hármak" javaslata, e három nagyhatalom számára szab meg. Már arra is felhívták a figyelmet, hogy Nagy-Britanniára és Francia­országra vonatkozólag például a valóságban nem -javasolják arány­talanul magas fegyveres erőik össz­számának semmilyen csökkentését fm. A „hármak" előző javaslatában teljesen kihagyták a fegyverkezés korlátozásának kérdését és semilyen indítványt nem tettek - é kérdésre vonatkozólag. S végül, ami a. leg­fontosabb, a „hármak" javaslatában egyáltalában nem szabják meg az atomfegyver azonnali és feltétlen betiltását és e tilalom teljesítése feletti szigorú memzetközi ellenőrzés megállapítását. A „hármak" javaslatának ezért éppen a feltüntetett alaphiányossá­gok miatt álszent és komolytalan jellege van. Mindenki előtt világos, hogy az ilyen javaslat lényegében nem irá­nyul a fegyverkezés és a fegyveres erők korlátozására és aa atomfegy­ver betiltására, hanem célja elfedni és törvényesíteni a három nagyha­talom mértéken felüli fegyveres erejét, elsősorban haditengerészeti erejét és légi haderejét, Célja, hogy meghosszabbítsa a Iáza s fegyverke­zést és törvényesítse az atomfegy­ver további gyártását és készletei­nek tárolását. A fegyveres erők „maximális állományának" megha­tározásáról szóló beszédekkel a há­rom nagyhatalom igyekszik az ENSz lefegyverzési bizottságának figyelmét elterelni a fegyverkezés é g a fegyveres erők igazi korláto­zásáról szóló konkrét határozatok ég az atomfegyver feltétel nélküli betiltásának elfogadásától. A három nagyhatalom most be­nyújtotta a „pótjavaslatot". E ja­vaslat benyújtásával a három nagy­hatalom kiküldöttel kénytelenek voltak beismerni, hogy ese a javas­lat az előző javaslatot a szovjet kül­döttség részéről ért kritikának az eredménye. És éppen ez kényszeií­tette őket „pótjavaslatnak" a be­nyújtására. Elemezni fogom ezt a pjt javaslatot. Valóban tekintetbe veszlk-e benne- a szovjet küldött­ségnek a feltüntetett alapkérdések­re vonatkozó megjegyzéseit, van-e ebben a javaslatba,, valóban valami új a „hármak" előző javaslatával összehasonlítva? Kezdjük a száraz­földi, a haditengerészeti és légi had­erők kérdésével és azzal a kérdés­sel, mily kölcsönös arányban kell meghatározni a fegyveres erők három alapfajtáját a fegyve­res erők azon maximális állományá­nak összmennyiségében, amelyet az öt nagyhatalom — Szovjetunió, USA, Kína, Anglia és Franciaország mindegyike indítványoz. Hiábavaló lenne egyenes és pontos feleletet keresni erre a kérdésre a „hármak" javaslatában. A három nagyhatalom egyre ki­tér a Szovjetuniónalj az öt nagyha­talom összeg fegyveres erőinek va­lóságos és azonnali egyharinadré­szére való korlátozására tett javas­latának elfogadása, vagy pedig e kérdésre vonatkozó konkrét javas iattétel elől. Hallgatással kikerülik ezt a fontos kérdést és szándékosan felcserélik azzal a javaslattal, hogy a fegyveres erők állományára és „a fegyveres erők" megosztására vonatkozó kérdést alapkategóriák alapján az általuk jaVasolt „maxi­mális állomány" keretében megbí­rálás végett adják át előszűr az öt nagyhatalom konferenciájának, az­után pedig tárgyalják meg valami­lyen területi konferenciákon azon államok részvételével, amelyek a világ minden egyes részén jelentős fegyveres erőivel rendelkeznek. Nem világos-e, hogy a.z ilyen javaslat nem más, mint a három nagyhata­lom azon igyekezete és egyenes kí­sérlete, liogy kitérjen az EJNSz le­fegyverzési bizottságában az összes földi, haditengerészeti és légi had­erők igazi korlátozásáról hozandó konkrét határozatok elfogadása elől. Az a javaslat, hogy ezt az egész kérdést, beleértve a minden állam számára összmennyiségbsn megha­tározott fegyveres erők liávom alap­fajtája kölcsönös viszonyának kér­dését, megtárgyalás végett adják át a feltüntetett konferenciáknak, nyil­vánvalóan ari'a irányul, hogy a fegyveres erők korlátozásának kér­dését bonyolulttá tegyék és a vég­telenségig, bizonytalan idő'g húz­zák-halasszák. Lehetetlen figyelembe nem venni azt a körülményt is. hogy a három nagyhatalom ezzel a nem egyenes és hosszú lefolyású javaslattal egy­idejűleg feltétetek, kikötése-k és kü­lönféle előfeltételek egész sorát nyújtja be. A három nagyhatalom, „pőtjavaslatarban" több fenntartás van mint javaslat. Nem« szükséges mindegyiket felsorolná. Elég csak egyet megemlíteni közülük, azt, hogy a fegyveres erők alapkategó­riáinak, azaz a földi, légi és hadi­tengerészeti fegyveres erőknek „maximális állományát" valamint kölcsönös arányát a fegyveres erők összmennyiségében, a három nagy­hatalom javaslata alapján kell meg­szabni, nem pedig az ENSz lefegy­verzési' bizottságának konkrét ha­tározatával, hanem minden állam szükségletei és felelős feladatai sze­rint, amelyek egyik vagy másik ál­lam előtt állanak, vagy pedig köte­lezettségeik alapján. A három nagyhatalom nem indít­ványozza elsősorban a fegyveres erők konkrét korlátozását, mindenekelőtt a haditengerészeti és légi erőkét, és nem javasolja a fegyverkezés kor. látozását sem. Ebből könnyen láthat.'), hogy a három nagyhatalom a Valóságban olyan rendszert javasol, amelyben a határt, azaz az összes fegyver nemek maximális állományát, ha­sonlóképpen mennyiségét és a fegy­verzeti típusát minden állam sa. ját maga szabná meg megfontold sa szerint és „különleges szükség­leteire" és úgynevezett különleges felelős feladataira való különféle hivatkozásokkal álcázná. Mindenki előtt világos, hogy ez a feltétel semmi más mint hátsóka pu, amély azoknak az államoknak, amelyek nem kívánják fegyveres erőik és fegyverkezésük csökkenté sét, és elsősorban az USA nak világ­uralom megteremtésére irányuló tá­madó politikájukban lehetővé tenné 'így fegyveres erőik, elsősorban ha dttengerészeti és légi erőik csökenté­se, valamint a fegyverkezés korláto­zása és az atomfegyver betiltása alóli kibúvását. A „hármak" azon javaslata, hogy a szárazföldi, haditengerészeti és légierők és a fegyverkezés korláto­zásának kérdését ne az ENSZ le­fegyverzési bizottságában oldják meg, hanem megtárgyalás végett adják át egyes területi konferenciák­nak, amelyek meghatároznák az ál. lományt, elsőegíti az USA -külpoli­tikai céljait. Az USA, amely haditámaszpon­tokkal és fegyveres erőkkel ren­delkezik a világ összes fontos te­rületein, nyíltan igyekszik háborús szövetségeseinek közvetlen vagy közvetett segítséggel biztosítani vezető szerepét és döntő szavát az összes általa javasolt „területi konferenciákon" mind a fegyveres erők u. n. maximális állománya meghatározásának kérdésében, mind a fegyveres erők ellátására szükséges fegyverzet mennyiségé­nek és típusának kérdésében is. Világos, hogy ezt a javaslatot nem a fegyveres erők - és a fegyverzet korlátozásának valódi elérése ' utáni őszinte vágy diktálta, hanem teljes egészében az amerikai-angol parancs­nokok szomorúan csődött mondott északatalaniti paktutmja tervéből ^iölcsönözték. E háborús paktum rendsEeirében meghatározzák főleg a fegyveres erők számának „maxi­mális állományát" valamint a fegy­vernemeket is az atlanti paktum­ban résztvevő minden egyes állam fegyverzetének mennyisége és típu­sa szerint e szám keretén belül. Nyilvánvaló, hogy az ilyen javas­latnak semmi köze sincs és semmi köze sem lehet az ENSZ lefegyver­zési bizottsága . által beterjesztett feladatokhoz, amelyek értelmében en­nek a bizottságnak konkrét határo­zatot kell elfogadnia a fegyverzet és fegyveres erő valóság'os és lénye­ges csökkentésiről és az atomfegy­ver betiltásáról. A három nagyhatalom a területi konferenciák összehívására tett ja vaslatával nemcsak ari'a törekszik, hogy az ENSZ lefegyverzési bizott­ságában a fegyverzet és a fegyve­res erő korlátozásáról és az atom­fegyver betiltásáról szóló konkrét határozatok elfogadásának kérdését szándékosan elváltoztassa, hano>n arra is, hogy a fegyverkezés és a fegyveres erők lényeges csökkenté­sének ^és az atomfegyver betiltására szolgáló gyakorlati intézkedések és e tilalom teljesítése feletti ellenőrzés bevezetésére teendő gyakorlati in­tézkedés kérdésének megtdrgyalásá. ra, úgy ahogy a Szovjetunió in­dítványozza, irányuló világkonferen­cia összehívásának kérdését is el­változtassák. A három nagyhatalom már csak azért is javasolja a területi konfe­renciákat, mert az USA nem akar ja megengedni, hogy a Kínai Nép­köztársaság teljes joggal résztve­hessen az ENSZ tárgyalásain oly fontos kérdésben, mint a fegyver­kezés korlátozása és az atomfegy­ver betiltása. Az USA uralkodó körei jjem akarják megengedni a Kínai Nép­köztársaság törvényes képviselői­nek részvételét az ENSZ-ben, pe­dig- mindenki előtt világos, hogy a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül lehetetlen tökéletesen még­oldani egy olyan komoly nemzet­közi problémát, mint amilyen a fegyverkezés korlátozásának és az' atomfegyver betiltásának kérdése. Világos, mily célokat követ a há rom nagyhatalom és elsősorban »z USA „pótjavaslatával". A „fegyve res érőktől és fegyverzetről szóló tájékoztatások közzététele és felül­vizsgálata" című első amerikai ja Vaslat sikertelensége után, amely a fegyverkezés korlátozása és a z atomfegyver betiltása kérdésének szándékos elváltoatatáBára irányul, a három nagyhatalom belátja a „háinriak"-trak a-fegyveres erők szá­ma „maximális állományáról" szó. ló további javaslatának gyöngesé­gét és tarthatatlanságát és ezért most a huza-vonának és a meg­hiúsítás új módszereivel áll elő egy oly. fontos nemzetközi kérdésben, mint a fegyveres erők és a fegyver­zet korlátozásának és az atom­fegyver betiltásának kérdése. A „ pót javaslat" tervezetébe hasonló­képpen, mint az azelőttibe, betették az ENSZ 1952. január 11-iki VI. közgyűlésén az amerikai angol tömb által kikényszerített határozat el­fog'adhatatlan III. pontját. Ebben a határozatban, amint erre beszédei­ben rámutatott A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője, az atomfegyver tartós és valóságos be­tiltását, a fegyverzet és a fegyve. res erők korlátozását és e tilalom feletti szigorú nemzetközi ellenőr­zés megszabását a „fegyverzetről és a fegyveres erőkről szóló tájé koztatások közzétételére és felülvizs gálására" tett hazug és felesleges javaslattal cserélték fel az atomfegy­ver feltétlen betiltása helyett és az említett határozatban újra felszínre került a szomorú véget ért „Ba rucli-terv, amely nem szabja meg az atomfegyver semminemű betiltá­sát, hanem igyekszik az amerikai moncpoliumok nemzetközi atómural mának uralomra juttatására és az atómfegyverek további gyértásá.nak és atómfegyverkészletek felhalmo­zásának törvényesítésére az USA­ban. A »hármak« pótjavaslatának ter­vezetébe hasonlóképpen, mint ez­előtt, bevették a régi alaptalan amerikai javaslatot, az »állapotok, ról« szóló iiírhedt javaslatot. A három nagyhatalom ahelyett, hogy törekedne a fegyverzet és a fegyveres erők korlátozásáról és az atomfegyver betiltásáról szóló kon. krét gyakorlati határozatok azon­nali és haladéktalant elfogadására az EXSz bizottságában, épúgy, mint azelőtt, igyekszik lehetetlenné tenni az ilyen határozatok elfoga­dását és elválasztani az atomfegy­ver kérdését a fegyverzet és a fegy­veres erők kérdésétől. A három nagyhatalom a korlátozás kérdését a fegyveres erőkről és a fegyverzet »maximális állományiról« szóló ha­tározatok javaslatával- cseréli fel és azt a fegyveres erők és a fegyverzet korlátozásának tünteti fel és azt javasolja, hogy ennek a jelenték!e len korlátozásnak folyamatát vé­gül is két éibappra osszák fel. Pótja­vaslatuk 3. pontjában első étappul valamilyen »kezdetleges korláto­zást«, második étappul »további korlátozást« javasolnak. Az atom. fegyver feltétlen és azonnali betil tása, a ssigorú ellenőrzés bevezeté­se és ezen intézkedések egyidejű megvalósítása helyett' a három nagyhatalom 'az úgynevezett nem­zetközi ellenőrzés palástja alatt az amerikai monopóliumok nemzetközi uralma rendszerének bevezetését ja. vasolja a »Bairuch-terv« alapján. A három nagyhatalom azt is javasolja, hogy az úgynevezett tiltott fegyver »kiküszöbölését« bizonytalan időre halasszák el. A három nagyhatalom fél attól a szótól, »az atomfegyver betiltása«. Szívósan kitérnek még a »tilalom« szó megemlítése elől is javaslataik­ban. Azt, hogy nem hajlandók azon­nali betiltásra, igyekeznek álcázni a »kiküszöbölés« határidejével, va­lamikor a bizonytalan jövőben és emellett mindenképpen igyekeznek azt erősítgetni, hogy »a kiküszöbö­lés« szó jelentősége szélesebb, mint a »tilalom« szóé. Minden egészsé­gesen gondolkozó ember előtt vilá­gos, hogy azonnali tilalom nélkül nem lehetséges a kiküszöbölés. Leg. először be kell tiltani az atomfegy­vert, azután pedig azonnal kikü­szöbölni és lehetővé tenni az atom­érdnek kizárólag békés célokra va. ló felhasználását. Magától értetődd, hogy a három nagyhatalom javaslatainak semmi köze sincs az atomfegyver valósá­gos betiltásához, sem pedig a fegy­verzet és a fegyveres erők valósá­gos korlátozásához. A fegyverzet és a fegyveres erők azonnali csök­kentéséről, az atomfegyver • és az Összes többi tömegpusztító fegyver­nemek betiltásáról szóló konkrét határozatok egyidejű végrehajtásá­hoz ?s a szigorú nemzetközi ellen­őrzés tartós alapon Való megszabá­sához úgy, aminit azt a Szovjetunió javasolja, azzal a javaslattal . cse­rélték fel, hogy először fejezzék be a fegyveres erők és a, fegyverzet A Német Kommunista. Párt képviselőcsoportja a bonni parlament azonnali összehívását Javasolja a szovjet jegyzék megtárgyalása céljából A Német KÖmi>íunista Párt par­lamenti képviselőlcsoportja a Né­met Szociáldemokrata Párt és a Fe­deralista Unió képviselő csoportjá­hoz intézett levelében javasolja, hogy a Német Kommunista Párttal együtt követeljék a bonni szövetsé­gi gyűlés azonnali összehívását a szovjet jegyzék megtárgyalása cél­jából. A szövetségi gyűlést felkérik, hogy ugyanakkor foglalkozzék a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának a szovjet jegy­zékkel kapcsolatban kiadott kor­mánynyilatkozatával. A Német Kommunista Párt kép­viselőcsoportjának levele a követ­kezőképpen hangzik: „A Német Szociáldemokrata Párt (illetve a Federalista Unió) képvi­selőcsoportjának. Mint Önök előtt ismeretes a Szov­jetunió kormánya 1952 augusztus 23-án ismét jegyzéket intézett a nyugati hatalmak kormányához. A jegyzék nagyjelentőségű javaslato­kat tartalmaz a német kérdés bé­kés megoldására. A Német Demo­kratikus Köztársaság Miniszterta­nácsa 1952 . augusztus 28-án foglal, kozott a szovjet kormány jegyzéké, vei és hatálrozatot fogadott el vele kapcsolatban. A határozat maga is lényeges mértékben hozzájárul a német probléma jelenlegi kritikus helyzetének megszüntetéséhez. Félő, hogy a szövetségi kormány ennek a két fontos politikai ok­mátiynak nem tulajdonít olyan fon­tosságot, amilyent megérdemelnek, sőt a parlamenti szünetet olyan új lépések megtételére használja fel, amelyek még inkább megnehezítik a német egység békés helyreállítás­sát. A Német Kommunista Párt kép­viselőcsoportja javasolja önöknek, hogy a Német Szociáldemokrata Párt, a Német Kommunista Párt és a Federalista Unió képviselőcsoport­ja az alkotmány 39-ik cikkelyének 3. bekezdése alapján közösen kérje a szövetségi gyűlés haladéktalan összehívását. Hálásak lennénk önöknek, ha ja­vaslatunkra mielőbb válaszolnának". S »maximális állománya« megszabá­sának eljárását és vezessék be a »Baruch.terv« szerinti ellenőrzést és csak azután, de nem tudni mikor, lehet gondolkozni »a tiltott fegy­ver gyártásának megszüntetéséről«. Emellett magának a »tiltott fegy­vernek« meghatározását a »hár­mak« pót javaslata szándékosan bo­nyolulttá és nem világos jellegűvé teszi. Ebbe a meghatározásba bele­foglalták az összes klasszikus fegy. vereket, amelyek már a fegyverzet úgynevezett »maximális állományá­ban« fel vannak tüntetve, valamint az atomfegyvert és a többi tömeg­pusztító fegyvert, amelyeknek be. -tiltásáról a három nagyhatalom egyáltalában nem beszél. Beszéde befejező részében J. A. Maliig kijelentette: „Különösen fontos megfigyelni azt, hogy a „hármak" pót javaslatában az elözökhez hasonlóan hallgatnak a baktériumfegyver kérdéséről, amely az emberiség* egyik legnagyobb ve­szedelme. Augusztus 7-én hivatalo­san megállapították ezt és bevették a Vörös Kereszt Torontóban megtar­tott XVIII. nemzetközi konferenciá­jának határozatába. A három nyu­gati nagyhatalom és elsősorban a* USA épúgy, mint azelőtt, szembe­helyezkednek a baktériumháború al­kalmazása, a baktériumfegyver hasz nálata betiltása kérdésének megtár­gyalásával, valamint ázzál, hogy fe lelösségre vonják e tilalom megsze göit. Az USA már kétszer tagadta meg a Szovjetunió javaslatainak s bizottságban való megtárgyalását. A Vörös Kereszt konferenciájánál azon államok kormányaihoz intézet felhívása ellenére, amelyek még nen fogadták el és nem ratifikálták a; 1925 június 17-én kelt genfi jegy zökönyvet, hogy azonnal csatlakoz zanak e jegyzőkönyvhöz és ratifikál ják azt, az USA épűgy, mint ezelőtt megtagadja a baktériumfegyver be tiltásáról szóló genfi jegyzőkönyv ratifikálását, amelyet aláírt. Nyo­mására az angol-amerikai tönib s Biztonsági Tanácsban visszautasí totta a Szovjetunió javaslatát,""hogi a Biztonsági Tanács felhívással for dúljon minden olyan államhoz amely még nem csatlakozott a gen fi jegyzőkönyvhöz és hem ratifikál ta azt és hívja fel őket, hogy csat lakozzanak hozzá és ratifikálják. Á „hármak" pötjaviasläta e kér désben a nagyhatalmak álláspontjí tekintetében semmi újat sem hozott A feltüntetett tények világában E Szovjetunió küldöttsége szükséges­nek tartja új na meg újra nyomaté kosán kijelenteni, hogy csak az ö nagyhatalom fegyverzetének és fegy veres erőinek egy éven beliil legalábl egy harmadrészével való csökkenté sére tett szovjet javaslatok, a: atomfegyver feltétlen betiltására éj a tilalom végrehajtására vonatkozí szigorú nemzetközi ellenőrzésnél tartós alapon való bevezetésére tet javaslatok elfogadásával biztosíthat ják azon fontos és hasznos feladatéi teljesítését, amelyek az ENSz le fegyverzési bizottságára hárulnak. A Szovjetunió küldöttsége ragasz kodik e szovjet javaslatnak a hi zottságban való ázonnall elfogadása hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents