Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)
1952-09-26 / 229. szám, péntek
1952 szeptember 19 I f J SZŐ Z 142 Megkezdődött az SzK(b)P 10. moszkvaterületi értekezlete A Szovjetuniöbaii megtartották a városi és kerületi pártkonferenciákat, s megkezdődtek az SzK(b)P területi és szövetséges köztársasági pártértekezletei, amelyeken megválasztják a XIX. pártkongresszus küldötteit. Moszkvában megkezdte munkáját a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának 10. moszkvaterületi értekezlete. Az értekezlet küldöttei megvitatták a XIX. pártkongresszus irányelveinek tervezetét az 1951—55. új ötéves tervre vonatkozóan és a párt módosított szervezeti szabályzata szövegének tervezetét. A küldöttek nagy megelégedéssel állapították meg, hogy az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a Szovjetunió népgazdaságának újabb hatalmas fellendülését jelenti s biztosítja a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további növekedését. Pavel Jugym, a Szovjetunió építőanyagipari minisztere hangsúlyozta, hogy a moszkvaterületi építőanyagipar a, szovjet kormány állandó segítségére támaszkodva, az utóbbi években jelentős sikereket ért el. A kerámiai iparban új ágazatot teremtettek, amely teljes mértékben biztosítja a moszkvai építkezésekhez szükséges burkolóanyagot. Moszkvában két hatalmas — évi 130.000 köbméter kapacitású gépesített vasbetonkészítménygyárat helyeznek üzembe. Az építőtechnika terén még nem volt példa a világon ilyen hatalmas gyárakra. Grigorij Vovcsenko, a moszkvai állami egyetem prorektora hangsúlyozta, hogy a szovjet tudománynak az a rendeltetése, hogy elősegítse a népgazdaság összes ágazatainak fejlődését és a kommunizmus sikeres építését. Ivan Benediktov, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere rámutatott arra, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány állandó segítséget nyújt a mezőgazdaság fejlődéséhez. A háború utáni időszakban a szovjet mezőgazdaság több mint 160.000 újtípusú és márkájú mezőgazdasági gépet és traktort kapott s ez lehetővé tette, hogy egész sor munkafolyamatot gépesítsenek. Fjodor Generalov, a Lukovic kerületi Sztálin-kolhoz elnöke elmondotta, hogy a kolhoz jövedelme az elmúlt évben több, mint .3,500.000 rubel volt. Ez lehetővé teszi, hogy tovább fejlesszék az építkezést. Az értekezleten felszólaltak még N. Cicin akadémikus, a központi botanikus kert igazgatója, A. Fagyejev, a Szovjet Írószövetség főtitkára, A. Szev^janova, a Trjbhgornaja Manufaktúra kombinát igazgatója és sokan mások. A küldöttek a módosított szervezeti szabályzat szövege tervezetének megvitatásakor hangsúlyozták, hogy ez a tervezet azokat a tapasztalatokat tükrözi, amelyeket a Kommunista Párt a XVIII. kongresszus óta eltelt időben a pártépítés terén szerzett. A tervezet a kommunista társadalom felépítése új feladatainak megfelelően tovább fejleszti a párt alapvető szervezeti elveit. A tervezet mindenegyes pontját — mutattak rá ä felszólaló küldöttek — a pártszervezetek harcképességének erősítéséről, a párttagok tevékenységének fokozásáról és a kommunistáknak a párt ügye iránti felelősségéről való gondoskodás hatja át. Az értekezlet küldöttei — pártszervezetük véleményét kifejezésre juttatva — egyhangúlag támogatták és jóváhagyták a XIX. kongresszus irányelveinek tervezetét, a módosított szervezeti szabályzat szövegének tervezetét és egész sor megjegyzést és kiegészítést fűztek ezekhez a dokumentumokhoz. A Román Népköztársaság úi alkotmánya A nagy román nemzetgyűlés tizenharmadik ülésezésének délutáni ülését szeptember 23-án nyitották meg. Az ülésen különböző országokból érkezett számos vendégen és " diplomáciai képviselőn kívül résztvett A. I. Lavrentyjev, a Szovjetunió romániai nagykövete is, Dimitru Collu, az ülés elnöke Gheorghiu Dejnek, a román minisz_ tertanács elnökének, a Román Munkáspárt Központi Bizottsága főtit. kárának adta át a szót, aki a Román Népköztársaság új alkotmányának tervezetéről beszélt. Gheorghiu Dej nagyfontosságú beszédében értékelte azt az utat, amelyen a román nép a siovjet hadsereg által történt felszabadítása óta halad a szocializmus építésében. Az 1948. évi alkotmány, amelyet a Román Népköztársaság kihirdetésének első hónapjaiban fogadtak el, megfelel annak az időszaknak, amelyben az ország átépítésének forradalmi folyamata a kezdeti stádiumban volt. 1948 óta fontos változások mentek végbe gazdasági, kulturális téren, valamint az államberendezés szakaszán is. Romániában szocialista rendszer van és ennek vívmányait új alkotmányban kell rögzíteni. Gheorghiu Dej beszédében rámutatott arra, hogy az új alkotmánytervezet mégfelel a nemzetiségi kérdés demokratikus megoldása magasabb fokának Romániában és megállapítja a magyar autonóm terület létesítését az összefüggő magyarlakta területen. A magyar autonóm terület létesítése jelentősen megszi lárdítja a román népi demokratikus államot, felszámolja a román nép és a magyar nemzetiség közötti bizalmatlanság utolsó csökevényeit, amelyet a múltban a román és magyar nagybirtokosok és tőkések szítottak, továbbá megszilárdítja é s megerősíti a román és magyar dolgozók harci egységét, valamint más nemzetiségek dolgozóinak egységét is a szocializmus építésében. Gheorghiu Dej továbbá kiemelte a Kommunista Párt nagy szerepét a román népnek a szabadsághoz vezető történelmi útján és az ország mai politikai és állami életében. „Előrehaladni, ez számunkra azt jelenti, hogy a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártjának kipróbált útján. Lenin é s Sztálin útján kell haladnunk". Az új alkotmány, — mondotta G. Gheprghiu Dej, a roipán nép vezére, — a román népet harcra lelkesíti a szocialista társadalom építésének, a haza és a nagy Szovjetunió vezette egész nagy béketá.bor megszilárdításának új győzelmeiért. G. Gheorghiu Dej beszédét az ülés résztvevői nagy figyelemmel hallgatták. A tetemben nem egyszer felhangzott a viharos taps Joszif Visszárionovics Sztálin tiszteletére, a szovjet-román barátság, a Román Munkáspárt és G. Gheorghiu Dej tiszteletére. A délutáni ülésen vita folyt le az új alkotmánytervezetről, amelynek során felszólaltak: Anton Micescu képviselő, a Duna-feketetengeri csatornaépítkezés pártbizottságának titkára, Telian Moraru képviselő, a Román Általános Szakszervezeti Szövetség elnöke, C. Parhon akadémikus, a Román Tudományos Akadémja tiszteletbeli elnöke, Florica Mezihescu képviáelőnő, a népnevelésügyi miniszter helyettese és mások. Anglia és a nyugatnémetországi monopóliumok versengése A napokban több angol újság az alábbi fényképet közölte: Ernst Henkel, a hitleristák repülőgéptervezője hatalmas látcsövei és fényképezőgéppel a kezében az angol repülök femburghi légigyakor latát szemléli. Hogyan került Angliába az az ember, akinek repülőgépei 10 évvel ezelőtt barbár módon bombázták Anglia városait, halált szórva a nőkre és gyermekekre? Az angol külügyminisztérium, légierőügyí minisztérium, belügyminisztérium, valamint a légigyakorlat szervezőbizottságának tagjai, akikhez eziránt kérdést intéztek, azt a látszatot keltették, mintha se^imi közük sem volna Henkel látogatásához. — Ez esetben valószínűleg az amerikaiak küldték ide Henkelt! — jegyezte meg gúnyosan az egyik angol burzsoá újságíró. Valóban keáerü gúny volt ez. Amint az újságközleményekből ismeretes, Henkel azért érkezett Angliába, hogy megismerkedjék a kiváló minőségű angol hadirepülőgépekkel ..., hogy az amerikai-angol imperialisták támogatásával a keletkezőben lévő Nyugat-Német hadigépezet szükségletei szerint Nyugat-Németországban bevezesse ezeknek a repülőgépeknek"^gyártását. „Ez a hír kell, hogy mindenkit feltétlenül felrázzon" — írja erre vonatkozóan a Daily Express című polgári lap. „Beleegyezhetünk-e mi, akik annyit szenvedtünk a henkelektöl, a vadászgépek és bombázók gyártásának Nyugat-Németországba történő bevezetésébe?" Mindenegyes nap újabb tényeket szolgáltat, amelyek arról tanúskodnak, hogy az angol uralkodó körök által támogatott amerikai politika, amely a német militarizmus újraélesztésére irányul, egyre jobban Anglia ellen fordul. Az amerikai imperializmus Nyugat-Németországot az új háború előkészítése céljából fegyvertárává alakítja. Az USA emelett nemcsak katonai-háborús,hanem gazdasági célokat is követ. Az amerikai kapitalisták, szoros rokoni kötelékbe lépve a bonni bábköztársisággal. az e.'enőrzésiik alá vett nyugatnémetországi monopóliumokat angol vetélytársaik gazdasáeí pozíciója elleni tá-nadásra használtak fel. Ezzel kapcsolatban jellemző a Sunday Times című polgári lapnak szomorú beismerése, mely megállapítja, hogy - az angol gazdas's* 1 helyzet .szembetűnő roszszabbodásának egyik oka abban van, hogy megérezte „az . újjászülető német és japán konkurrencia hideg lehelletét". Széles arcvonalon történik a nyugatnémetországi . monopóliumoknak Anglia és Latin-Amerika gazdasági pozícióira való törése. Anglia kivitele a földgömb e részén elterülő országokba 1951-ben csupán 6%-kal növekedett 1950-hez viszonyítva, a nyugatnémetországi kivitel pedig' ugyanezen idő alatf 142 %-kai emelkedett. Előnyös kereskedelmi szerződéseket kötve ezen államokkal, Nyugat-Németország villänymüberendezéseket, gazdasági gépeket, forgalmi eszközöket szállít ide, vagyis mindazt, ami az angol kivitel alapvető részét képezi. 1948-ben Törökország behozatalának 24%-át angol és 0.7%-át nyugatnémet árúcikkek képezték. A mult évben Törökország behozatalában Anglia részesedése 17%-kal csökkent, míg ugyanazon idő alatt Németország részesedése. 24%-ra emelkedett. Fökiviteli cikkeket képeznek az öntvények, valamint gépés vegyipari termékek. 1952-ben újra érvénybe léptették a törökországi német cégek jogainak védelméről szóló német-török egyezményt. A nyugatnémetországi monopóliumok Egyiptomba, Iránba, Irakba és más közeikeleti államokba is utat törnek. Elég rámutatni ebben a vonatkozásban Schac-ht-nak, a Német Birodalmi Bank volt hírhedt elnökének éppen a napokban lefolyt iráni látogatására. Valószínö, hogy az ottani olajviszályba akar bekapcsolódni a nyugat-német nagytőke érdekében. Az angol kormánykörök, mint ismeretes, visszautasították az „európai hadseregben" és a szén- és acélkartellben való közvetlen részvételét, ugyanakkor azonban ígéretet tettek az „európai hadsereg" támogatására és nemrégen különleges küldöttséget neveztek ki, amely Angliát fogja képviselni az „európai szén- és acélszövetség" központi szervében. A mongoa kormanykiiltioftseg elutazott Moszkvából Szeptember 23-án elutazott Moszkvából J. Cedenbal, a Mongol Népköztársaság kormányelnöke. Vele együtt elutazott J. Szambu, a Mongol Népköztársaság külügyminiszterének helyettese is. A repülőtérre a vendégeket A. I. Mikojan, a Szovjetunió miniszterta. nácsának alelnöke, A. J. Visinszkij. a Szovjetunió külügyminisztere, G. I. Ivannikov, a Szovjetunió mongolnépköztársaságbeli nagykövete. Sz. A. Boriszov, a külkereskedelmi miniszter helyettese, M. A. Jasznov. a moszkvai szovjet elnöke, M. Sz. Ma. tinin tábornok, K. R. Szmlov tábor, nok, Moszkva város parancsnoka, N. T. Fedarenko, a Szovjetunió kül ügyminisztériuma kollégiumának tagja, M. I. Szladkovszkij, a külkereskedelmi minisztérium keleti ügyosztályának elnöke, V. V. Pasztojev, a Szovjetunió külügyminisztériumá_ nak protokollfőnök-helyettese kísérték ki, A távozó kormányküldöttség tagjait továbbá kikísérték a Mongol Népköztársaság szovjetunióbeli nagykövetségének tagjai is. fí- Idamzsabom rendkívüli és meghatalmazott nagykövettel élükön, valamint a népi demokratikus államok diplo máeiai képviselői. A búcsúztatás alkalmával felsorakozott a díszőrség és elhangzott a Mongol Népköztársaság és a Szovjetunió államhimnusza. A repülőteret mongol' és szovjet zászlók díszítették. Cedenbal mongol miniszterelnök beszéde a moszkvai repülőtéren J. Cedenbal. a Mongol Népköztársaság \ miniszterelnöke Moszkvából való távozása alkalmával a repülőtéren mondott beszédében többek között ézeket mondotta: „Távozva a Szovjetunió nagy fővárosából, Moszkvából, amely a nemzetek közötti béke, barátság és testvéri együttműködés fáradhatatlan hirdetője, a lehető legszivélyesebben köszönöm a nagy szovjet népnek, a Szovjetunió kormányának és a nemzetek lánglelkü vezérének, a mongol nép legjobb barátjának, J, V. Sztálin elvtársnak azt az őszinte, forró és szívélyes fogadtatást, azt a nagy figyelmességet, amelyben itt Moszkvában részesültünk, a szovjet nép állandó nagy segítségét, amelyet a mongol népnek nyújt és az állandó gondoskodást a Mongol Népköztársaság fejlődése iránt. A Szovjet unió testvéri és sokoldalú gazdasági és kulturális segítsége, amelyben a mongol népet részesíti, a Szovjetunió sztálini békekülpolitikájáből ered, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságának, az elmaradott nemzeteknek nyújtott baráti segítség politikájából. A Szovjetuniónak ezt á békés politikáját támogatják az öszszes békeszerető nemzetek, mert ez a politika teljesen megfelel életérdekeiknek. A szovjet és a mongol nép barátsága felbonthatatlan és örök. Felbonthatatlan és örök a hatalmas Szovjetunió nemzeteinek testvéri szövetsége, a nagy népi Kína és a Mongol Népköztársaság testvéri szövetsége. Semilyen erő sem képes nemzeteinknek ezt a nagy barátságát megrendíteni, nem képes megbontani a népi demokratikus országok nemzeteinek a nagy Szovjetunió nemzeteivel való szilárd testvéri szövetségét." Nemzeti felszabadítás! Programm kidolgozását határozta ei a Német Kommunista Párt elnöksége A Német Kommuhista Párt elnökgének Düsseldorfban megtartott ülésén Max Reimann kijelentette, hogy most, amikor a bonni különszerződést támogató elemek és a békés megegyezésért harcoló erők küzdenek egymással, szükségeséé vált egy iránymutató nemzeti felszabadító Programm kidolgozása. Max. Reimann a továbbiakban kifejtette: német egység érdekében tovább kell folytatni a népi kamara küldöttségének bonni fogadásával megkezdett össznémet tanácskozást. A német nép követeli, hogy a bonni különszerződést vegyék le a szövetségi gyűlés napirendjéről és ehelyett tűzzék napirendre a népi kamara javaslatainak tárgyalását. A Német Kommunista Párt elnöksége nemzeti felszabadító programra kidolgozását határozta el, amely elősegíti valamennyi hazafias érzésű német összefogását világnézetükre, pártállásukra, társadalmi helyzetükre való tekintet nélkül, az amerikai és a német imperialisták háborús terveinek meghiúsítására és a német kérdés megoldásának meggyorsítására. • A pártszervezetek éa lakosság javaslatainak összegyűjtésére és feldolgozására a Német Kommunista Párt elnöksége bizottságot jelölt ki. Az Adenauer-kormány káros politikáját elitélő képviselők száma él andőan növekedik Nyugat-Németország népe továbbra is táviratokban, levelekben, határozatokban követeli a szövetségi gyűlés elnökétől és tagjaitól: vessek latba minden erejüket és befolyásukat annak érdekében, hogy a népi kamara küldöttségének bonni fogadásával megkezdődött össznémet tanácskozást minél előbb folytassák. A bonni parlament képviselői körében is mindinkább tért h/jdít az a felfogás, hogy a sokat ígérően megindult Össznémet tanácskozás további kiszélesítése a legrövidebb és leghatásosabb út a német egység helyreállításához. Dr. Etzel parlamenti képviselő, a bajor párt elnöke — aki a népi kamara küldötteivel beható tárgyalásokat foi/tatott'— a DPA nyugatnémet hírszolgálati iroda munkatársának adott nyilatkozatában hangsúlyozta : „A népi kamara küldöttségével folytatott megbeszéléseimmel azt a célt követtem, hogy előmozdítsam a két német parlament közötti érintkezés kiszélesítését. Közöltem a Német Demokratikus Köztársaság küldötteivel, hogy a szövetségi gyűlésen belül az Adenauer politikájával elégedetlen képviselők száma jóval nagyobb, mint azt a kívülállók feltételezik. Az Adenauer-kormány káros politikáját elítélő képviselők száma nőt. Karl Ganther, a hamburgi kikötőmunkások békebizottságának elnöke a népi kamara küldöttségének bonni útjával kapcsolatban a többi között ezeket mondotta: — „A kikötőmunkások követelik, hogy a nyugatnémet szakszervezeti szövetség kapcsolódjék be a német egység helyreállítására irányuló tárgyalásokba. Követe, lik továbbá, hogy alakítsanak össznémet bizottságot és ez a bizottság képviselje a négyhatalmi értekezleten a német álláspontot. Willi Eberlein, a szabad szociális unió hamburgi szervezetének elnöke megállapította: „A megkezdett össznémet tanácskozást folytatni kell. Véleményünk szerint helyes lenne, ha a szövetségi gyűlés küldöttsége Berlinbe utazna és viszonozná a népi kamara küldötteinek bonni látogatását. A nyugatnémet sajtó kommentárjai ugyanezt az álláspontot tükrözik. A Stuttgarter Zeitung például megállapítja: — „A szövetségi gyűlés tagjainak jórésze az össznémet tanácskozás folytatását kívánja. A német nép egységvágyának erejét bizonyítja, hogy a két német parlament képviselői a köztük lévő mély felfogásbeli ellentétek ellenére tárgyalni kívánnak egymással Németország egységének helyreállítása érdekében. A