Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-19 / 223. szám, péntek

1952 szeptember 19 If J SZŐ Z 3 Kossuth Lajos üzenete a szocializmus építőinek Kossuth Lajos 150. születésnapjárót—emlékeznek meg ezekben a napokban világszerte a haladás híyei és a népi demokráciák békéjének minden áldozatrakész védelmezője. Ennek a 150. születésnapnak az a jelentősége, hogy Kossuthot a dolgozók annak ünnepelhetik, ami ö a valóságban volt: a cselekvő és alkotó forradalmi lendület tanítómesterének, a megalkuvást nem ismerő forradalmi bátorság nagy példájának. A magyar falu dolgozó szegénységének és később a kialakuló magyar ipari proletariátusnak tudatába mélyen belevésődött és kitörülhetetlenül élt Kossuth emlékezete az 1849-től különböző változatokon át az 1945-ös felszabadulásig tartó reakció korszakában. A magyar falu ugyanis — amint Móricz Zsigmond írja a maga ifjúkoráról — a XIX. század utolsó negyedében csak anynyiban különbözötí a régi jobbágyközségtől, hogy a Kossuth hozta szabadságban élt. Vagyis „fel volt szabadítva a robotot és dézsmát követelő földesurak, papok és a mogyorófavesszős hajdúk zsarnoksága alól. Kossuth jelentette a szabadságot, a király elleni harcot, Bécs ellen, mindent". Szociális tartalma azonban, Móricz szerint, ennek a Kossuth-kultusznak nem volt. Nem is lehetett, mert az uralkodó főnemesség és az egyre erősödő kapitalizmus nem tűrte, hogy ilyen tartalma legyen. Vörös veszedelmet láttak Kossuth, forradalmas emlékezetének ápolásiban. Pedig ő nem jutott el a földosztásig, de azt jól sejtették a polgári társadalomba átmentett latifundiumok világi és egyházi haszonélvezői, hogy ha Kossuth kezdeményezéseit 1849-ben nem gáncsolja el a réaÁció, eljutott volna a földosztásig is s akik tanításaival ' foglalkoznak és aaokat követik, bizton el fognak jutni a föld népe javára szóló nagy igazságtételéig. A Horthy-korszaknak egy irodalomtörténésze, aki a haladó magyar hagyományok elköclösítésének munkájában szomorú híi-névre tett szert, egyik munkájában gálád objektivitással említi, hogy Kossuth iratainak 1885—8fi-ban kiadott, népszerű kiadásából az első füzetet ötezer példányban nyomták, de a tizedik füzettől kezdve a példányszámot olvasók hiánya miatt le kellett szállítani ötszázra. Amikor ehhez hozzáfűzi, hogy Kossuth neve ragyogott, de müveit nem olvasták, akkor ezzel az akkori uralkodó osztály jellemzéséhez szolgáltat egy vonást, mert annak tagjai nem voltak kíváncsiak 1867 után a forradalmi elveihez erfiigrációjában is hü Kossuthra, közülük nem akadt ötszáz sem, aki iratait és beszédeit ismerni kívánta, hogy lelkesüljön rajtuk. A dolgozó népnek hiányzott a garasa és az írástudása, hogy Kossuth, müveinek bármilyen olcsó áron árusított füzetes kiadását megvegye és .olvassa. De a dolg'ozó népnek nem kellett ezt olvasnia, hogy Kossuthot ismerje. Tetteinek, kiállásának, forradalmi elszántságának emléke apáról fiúra öröklődött. Cegléd piacán, a debreceni nagytemplomban, Szeged népe előtt fölhangzó szava, amely meghirdette a Habsburgok trónfosztását és partizánharcra verbuvált, "tovább csendült azoknak lelkében, akik tudták^ hogy Kossuth regimentjei miért harcoltak s miért volt azokban helye a föld népének. Kossuth Lajos életútja a zempléni Monokról az olaszországi Turinig .vezet (lg02—1894) s átfogja az egész XIX. századot. A század első fele a feudalizmus bilincseivel és osztálynyűgével való viaskodás, korszaka. E bilincsek meglazításának előkészítésé éa az első forradalmi kísérlet szétfeszítésükre Kossuth nevével kapcsolatos. Nagy munka volt ez, mert a magyar feudalizmus bilincseinek érintetlenségén nemcsak belső elnyomók, a földesurak, hanem idegen érdekek és hatalmak, Bécs, a császári udvar és az udvart szolgáló főnemesség őrködtek. Kossuth, mmt a köznemesség vagyontalan vagy csekélyvagyonú rétegének tagja, amely réteg nem volt érdekelve a hűbéri előjogok és a jobbágyság terheinek fenntartásában, a polgári demokráciáért szállt síkra. Ez lényegében közteherviselést, törvényelőtti egyenlőséget, az abszolutizmus helyett felelős kormányt és a nép képviselőiből összetevődő törvényhozást jelentett. Kossuth tisztán hallotta a jobbágytömegek földalatti morajlásának és elégedetlenségének szavát. Ez az elégedetlenség nemcsak a földesurak kiváltságai, hanem azoknak Béccsel való szövetsége ellen irányult, tehát a belső és külső elnyomatás gyűlöletét jelentette. Kossuthnak kortársa, Széchenyi István, sok hasznos reform megvalósítását tűzte ki célul, de a főnemesi nagybirtok és a, Bécscsel való együttműködés az ö számára noli me tangere-t jelentett. Kossuth ellen 1841-ben kiadott vitairatában, a szenvedélyes hangú Kelet népében, amely a Pesti Hírlap szerkesztőjének forradalmi lázítást vet a szemére, egészen leplezetlenül mutatkozik az udvarhü arisztokrata magatartása. Széchenyi' tevékenysége jó volt arra, hogy a saját osztálya legelvakultabbjainak szeméről letépje a hályogot, de arra már nem futotta energiájából, hogy ' összefogjon a feudális társadalom perifériáján felsereglö plebejus rétegekkel. Kossuth is mint reformpolitikus indul a nagy márciust megelőző korszakban, azonban egyre inkább a nép, a dolgozó tömegek felé közeledik. Bámulatos éleslátással alkal« mazkodik a feltartóztathatatlan társadalmi fejlődés követelményeihez s végül a népi- erők forradalmas mozgósításával fog hozzá annak megvalósításához, amit Széchenyi főúri humanitásból és a kórmány kegyességéből felülről akart adagoltatni. Miközben Kossuth két nagy célkitűzését: a_ dolgozók hűbéri terheinek lerázását és az idegen osztályuralom megszüntetését meg akarta valósítani, tisztánlátásában bizonyos zavarok s politikai munkájában ellenmondásök is mutatkoznak. Itt figyelembe kell vennünk, hogy ö polgári forradalmi átalakulást kezdeményezett, de ezt vezető polgári réteg hiányában a nemesség haladó elemfei irányítják és hajtják végre. Kossuth az érdekek egybehangolásának álláspontján állt, vagyis azt akarta, hogy a nemesség, amely eddig a szó feudális értelmében ura volt a nemzetnek, ezentúl a szó polgári értelmében ennek vezére legyen. Ezzel függött össze, hogy a jobbágyok fölszabadítása anélkül történt, hogy földhöz juttatták volna őket. suth a nemesség számára az adómentességről való lemondás árán bizonyos elsőszülöttségi jogokat kívánt fenntartani. Egy másik jelentékeny fogyatkozása volt Kossuthnak passzivitása az akkori Magyarországion élö nem-magyar nemzetek dolgozó tömegei irányában. Csak 184Q derekán eszmélt rá arra, hogy a nem-magyar jobbágyok*" elégedetlenségét a negyvennyolcas törvényekkel nemzeti önrendelkezésük meg' nem adása fokozza. Csodálatos erejű szónok volt Kossuth, de ennek a szónoki hatásnak gyökere az a képessége, hogy kellő pillanatban a kellő szót tudja kimondani. A szó az időszerűség atmoszférájában nemcsak nagyszerűen hangzik, hanem viharos cselekvőeröre kap, elsöprő energiává válik. Kossuth szavának forradalmasító ereje ragadta meg 1848 márc. 15-én Bécs népét, majd mellé állította Prága és a cseh demokrácia harcos baloldali erőit, ezért keltett szava erős visszhangot a kapitalista nyugat dolgozói között is emigrációja idején, ezért keresi vele a kapcsolatot Londonban Gercen, aki azonos célokért úgyszólván ' azonos ellenfelekkel küzd Kossuthtal egyidőben. Pozsonyban teszi Kossuth a múlt század első felébe elindító, első lépéseit a zseniális közíró, a felrázó erejű politikai szónok és a cselekvő államférfi pályáján. Ott tartózkodik 1832-től kezdve három és fél éven át. Mint két távollevő főúr követe vesz részt tanácskozási joggal az alsótábla ülésein és az elhangzott vitákról kiadja kéziratos újságját, az Országgyűlési Tudósításokat, amelyek országszerte hatalmas érdeklődést keltettek. Eleinte ezt a lapot együtt szerkeszti egy pozsonyi konservativ új. ságíróval, Orosz Józseffel, aki azonban nem értett egyet Kossuth hala. dószellemü glosszáival az országgyűlési beszédek margójára. Hogy .a reakciós kormánykörök előtt megőrizze jó hírnevét, elválik Kossuth, tói, aki egyedül szerkeszti tovább a lapot és ebben elsőízben ad példát bátor és magas színvonalú publicisztikára. 1847 novemberétől 1848 áprilisáig működik azután Pozsonyban Kos suth, mint Pestmegye alsóházi követe. Ekkor aratja, mint politikai szónok a felirati vitában, a megyei adminisztrátorok és a városi polgári reform kérdésében elmondott beszédeivel első nagy sikereit. Itt fordult át 1848 márciusában a reformokat követelő ellenzéki politikus a forradalmi cselekvésbe és elindult a nemesség vezető szerepét ugyan meghagyó, de a jobbágyságot megszüntető és a dolgozó nép széles rétegeire támaszkodó köztársaság felé, hogy végül szakítson a Habsburg-uralmat elismerő közjoggal s a gazdasági és a politikai ön. rendelkezés teljességét valósítsa meg. Pozsonyban gyújtja meg Kossuth 1848 március 2-án a párizsi februári forradalom hírének hatása alatt a középeurópai márciusi mozgalmak fáklyáját egy ragyagó parlamenti beszéddel, amelyet Bécsben az ottani haladó elemek is lelkese, déssel olvastak. És végül 1848 októberének végén és niov. elején részint Pozsonyban szervezi Kossuth a forradalom fegyveres védelmét, amelynek a Jelacsics felett aratott szeptemberi győzelme után az volt a küldetése, hogy a Lajta mellett álló feldunai hadsereggel a magyar forradalmat támogató bécsi demokraták segítségére siessen. A tisztikar habozása és 'forradalomellenes magatartása, következtében Bécs megsegítését addig halogatták, míg Windischgrätznek sikerült oda, benyomulnia s október 30-án a Lajtán át Auszt riába átkelő magyar forrada.1 mi haderőt Schwechatnál föltartóz tatják. A schwechati csata után Kossuth Pozsonyba jön, tevékeny ségében nem ismer ellankadást, itt fogadja Bem tábornokot, aki Bécs forradalmi ellenállásának letörése után átjött Pozsonyba, hogy katonai képességeit a magyar forradalom rendelkezésére bocsássa s Po. zsonyban kapja meg Görgey hadseregpara.ncsnoki kinevezését KosKos- ' suthitól, minit a honvédelmi bizottmány elnökétől. \" * Mindannak, amit Kossuth célul tűzött ki nemzete elé s amit sem a feudális uralkodó osztályok, seni a tőkés polgárság uralma nem valósíthatott meg. ma a munkásosztály ^z örököse. Kossuth nemzeteink összefogását hirdette, bár ennek szükségességére csupán emigrációjában eszmélt rá. A burzsoázia eze. ket a népeket csupán egymás ellen vadítani tudta. Kossuth később felismerte, hogy tévesen értelmezte a nacionalizmust és az úgynevezett jaagyar hegemóniának ára a német szolgaság. Ezt a szolgaságot a magyar uralkodó osztályok 1867-től 1944-ig készséggel vállalták azon az-áron, hogy kiváltságaik megmaradnak s ez a rút önzés és rneghunyászkodás pecsételte meg sorsukat. A magyar nép és a többi népi demokráciák nemzetei azóta szabadultak fel és alkotnak testvéri közösséget, amióta a Szovjetunió a fasizmus igájából kimentette őket. Ez a fölszabadítás valósította meg tisztult formában Kossuth álmát népeink együttműködéséről, ezzel a fölszabadulással teljesedett be — Rákosi Mátyás szavai szerint — Kossuth legforróbb vágya: a testvériség magyar, szláv és román között. A feudalizmus és a kapitalizmus korában nem találtak egymásra e nemzetek dolgozói, bár a közös elnyomás bánata Ady szerint össze, kapcsolhatta volna őket. De a szocializmus váivetett építésének közös öröme olyan kölcsönös megértést és együttmunkálkodást teremt közöttük, amely egyformán látóvá teszi szemeiket a jövő nagy céljai és a mult értékes, haladó hagyományai felé. Sas Andor, ß moszkvai „Pravda

9' vezércikke a szovjet-kínai tárgyalások létrejöttéről 4 Pravda." s»ntamiiM 17p* a?, egész viláe békéiének liats A „Pravda" szeptember 17-i számában vezércikket közöl „Két nagy nép szövetsége és együttműködése" címmel. A cikk a többi között a következőket hangoztatja: Szeptember 16-án tették közzé a szovjet kormány és a Kínai Népköztársaság kormányküldöttsége között folyó tárgyalásokról szóló szovjet—kínai közleményt. E napokban jelent meg. a közlemény arról, hogy a szovjet kormány a kínai Csang-Csung vasútvonalat átadja a Kínai Népköztársaság kormányának és ugyancsak ezen a na pon hozták nyilvánosságra azt a jegyzékváltást, amely Csou En-laj, a Népi Közigazgatási Tanács elnöke, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere és A. J. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere között történt a kínai Port-Arthur haditengerészeti támaszpont közös használatára vonatkozó határidő meghosszabbításáról. Kína és a Szovjetunió népei mélysége

s megelégedéssel fogadták az említett okmányokat. A Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió népei ezekben az okmányokban a két nagy szövetséges ország közötti barátság további megszilárdulásának és elmélyülésének ragyogó bizonyítékát látják. A szovjet-kínai együttműködés megszilárdítása örömmel tölti el a béke, a demokrácia és a haladás minden hívét, mert, mint Sztálin elvtárs mondotta, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közöttj nagy barátság szilárd biztosítékot jelent új agresszió veszélyével szemben, ez a nagy barátság a Távol-Kelet és az egész világ békéjének hatalmas bástyája. J. V. Sztálin részvétele a tárgyalásokon azt bizonyítja, hogy e tárgyalások történelmi jelentőségűek a szovjet és a kínai nép, a béke és demokrácia egész tábora, az egész haladó emberiség szempontjából. Annak a kölcsönös baráti megértésnek és szivélyességnek légköre, amelyben a tárgyalások folytak, mindkét félnek a tárgyalások során megerősített eltökéltsége, hogy erőfeszítéseit a szovjet-kínai barátság és együttműködés további elmélyítésére és megszilárdítására irányítja, ugyanakkor minden lehető módon elősegíti a béke és a nemzetközi biztonság megőrzését és meg'szilárdítását, megfelel a két nagy nép közti kapcsolatok egész szellemének. A „Pravda" vezércikke a továbbiakban méltatja a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között megkötött és 1950 február 14-én Moszkvában aláírt barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést. ,,Ez a szerződés — hangoztatja a Pravda — a szovjet-kínai barátságot az egyetemes béke megszilárdításának oly hatalmas erejévé tette, amely eddig példátlan az emberiség történetében. A Szovjetunió é

s a Kínai Népköztársaság barátsága és szövetsége az elvileg új nemzetkézi kapcsolatok példaképét jelentik az egész világnak. E kapcsolatok a külpolitika leninisztálini elvein, az egyenjogúság, a nemzeti függetlenség és az állami szuverenitás teljes tiszteletbentartásának politikáján alapszanak". A Biztonsági Tanács ülésezéséről A Biztonsági Tanács szeptember 16-iki ülésén folytatta Japánnak, Laos, Kambodzsa és a baodaji Vietnam amerikai-francia bábjainak, valamint Líbiának az ENSz-be való felvételi kérelmét. A tanács elé terjesztették a Vietnami Demokratikus Köztársaság jelentkezését is. Amint már jelentették, a Kuomintan ügynöke a Biztonsági Tanács előző ülésén javaslatot adott be, amelyet az amerikai küldöttség sugalt és a francia küldött támogatott. A kuomi'ntan ügynök azt javasolta, hogy a tanács egyáltalán n

e tárgyaljon a Vietnami Demokratikus Köztársaság jelentkezéséről. A Szovjetunió képviselője határozottan tiltakozott e javaslat ellen és követelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság jelentkezésének megtárgyalását, mert a fentemlített kuomintan-franeia javaslat lényegében azt jelenti, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az ENSz tagjai közé való felvételét elutasítják. Szeptember 16-án a kuomintanügynök mindjárt az ülés kezdetén visszavonta törvényellenes -javaslatát. A,, francia küldött sem támogatta tovább e javaslatot.. J. A. M'alik, a Szovjetunió képviselője figyelmeztette a Biztonsági . Tanácsot a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak az ENSz-be való felvételi kérelmére, amelyet már 1948 novemberében terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezete elé. Malik emellett rámutatott, arra, hogy az ENSz titkársága mindeddig e jelentkezést nem adta mint a Biztonsági Tanács hivatalos okmányát és követelte, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság jelentkezését azonnal adják ki, mint a Biztonsági Tanács hivatalos okmányát. — Főleg arra szeretném figyelmeztetni a Biztonsági Tanácsot és a francia képviselőt np'ndotta Malik —, hogy ,

a Vietnami Demokratikus Köztársaság jelentkezésében megemlíti, hogy Franciaország kormánya elismerte, mint önálló és szuverén államot. Ezért azok a kijelentések, amelyeket most a francia képviselő hangoztat, legalább is furcsák. A francia képviselő a szovjet küldöttnek erre a megjegyzésére kitért a válaszadás elöl. A Biztonsági Tanács ezután áttért Líbia jelentkezésének megtárgyalására, jóllehet, amint ismeretes, felvételi kérelme bentfoglaltatott a 14 államnak az ENSz-b

e. egyidejűleg való felvételére vonatkozó szovjet határozati javaslatban, amelyet az amerikai-brit tömb elutasított. Az Egyesült Államok képviselői és az amerikai-brit tömb országainak mindig engedelmes képviselői támogatták azt a javaslatot, hogy Líbiát az ENSz tagjai közé való felvételr

e ajánlják. Az Egyesült Államok képviselője emellett kihívó módon azt állította, hogy az USA azáltal, hogy támogatja Líbia jelentkezését, eleget tesz az Olaszországgal való békeszerződés cikkelyeinek. J. A. Malik szovjet képviselő az amerikai képviselő provokatív állítását leleplezte. A Szovjetuniónak — mondotta Malik, — nincs kifogása Líbiának az ENSz tagjai közé válj felvétele ellen, ugyanazon az alapon, mint a többi államoknál, amelyeknek erre ugyanilyen joguk van. A Szovjetunió kitart a 14 államnak, köztük Líbiának, egyszerre való felvétele mellett, amelyeknek jelentkezését már nem egyszer megtárgyalták az Egyesült Nemzetek Szervezetében. ,A Szovjetunió kategorikusan tiltakozik bármilyen egyes „kiválasztott" állaMí félvéte. le és más országok felvételének elutasítása ellen. Mi akadályozza Líbiának az ENSz-be való felvétele kérdésének megoldását? — kérdezte a szovjet képviselő. Mindenki előtt teljesen világos, hogy Líbiát az ENSz-ben mindeddig az USA kormányának és az ENSz-ben levő amerikai-brit tömb országainak álláspontja miatt nem vették fel, amelyeknek állásfoglalása Líbia kérdésében ellenkezik az állam egyenjogúságának elveivel és így összeegyeztethetetlen az ENSz alapokmányának cikkelyeivel, valamint a nemzetközi jog alapvető normáival. Ha az USA és csatlósai az új tagok felvételének kérdésében tárgyilagos és igazságos álláspontot foglalnának el anélkül, hogy egyes államokat diszkriminálnának, másokat előnyben részesítenének, Líbia - már régen megkapta volna a Biztonsági Tanács pozitív ajánlatát, hogy felvegyék az ENSz-be.