Uj Szó, 1952. szeptember (5. évfolyam, 208-232.szám)

1952-09-19 / 223. szám, péntek

4 I

II SZŐ" 1952 szeptember 13 Koreában fogságba esett amerikai repülőtiszt vallomása a baktériumhábörúrói, az amerikai hadsereg sorozatos baktériumtámadásairól F. B. O. Neal hadnagy, amerikai repülc, aikit ebben az évben ejtettek fogságba Koreában a következő nyilatkozatot tette baktériumháborús tevékenységéről: ,,Az Egyesült Államok légierejének tartalékos hadnagya vagyok, azonossági számom AO 1848575. 24 éves vagyok, otthoni címem: 66 Moye Avenue Fairfax, South Caro- lina, Egyesült Államok. 1945 szeptember 19-töl 1948 június 19 ig a charlestoni Citadel-kolegiumtoa jártam. A tartalékos tisztek kiképző alakulatában hadnagyi rangot szereztem: 1948 szeptemberben a new-orleánsi Tuilane-egye- I temen tanársegéd lettem a vegyészeti tanszéken. 1950 júniusában szereztem doktori oklevelet. Éltkor újra behívtak szolgálatra és 1950 augusztusában megkezdődött repülőkiképzésem. 1951 december 1-én 'hallgattam először előadást a bakteriológiai hadviselésről a Luke katonai repü. lő-téren (Phoenix Arizona) levő is kólában. Ezt az iskolát 1951 december 15-én fejeztem be és január 3án a kaliforniai Stónemiam-tábörban jelentkeztem. Itt megkaptam a tetanu'sz, tifusz, kolera és himlő elleni védőoltást, mielőtt elhagytam az Egyesült Államokat. 1952 január 10-én indultam útnak a Stonemian-tá,borból és január 12én érkeztem még Tokióba. 1952 január 16-án indultam Koreába, Csinhába, a 'IS. vadászbombázó csoport K-10-es támaszpontjára. Itt a 67. vadászbombázó rajhoz osztottak be. / 1952 január 19-én a 18. vadászbombázó csoport K-46-os előretolt támaszpontjára küldtek. A K-46-Oß támaszponton 1952 január 22-én előadást hallgattam a bakteriológiai hadviselésről. Első bevetésemre 1952 január 28-án éltem át. F-51-es nagy „Mustang" gépeken repültünk. Baktériumfegyveres bevetésre 1952 február 15-én indultaim. Február 20-tól február 29-ig tüdőgyulladással feküdtem a K-10-es támaszpont kórházában és csak március 3-án kezdtem újból repülni. Március 4-én lőttek le a légvédelmi agyúk Szinmaktól nyugatra. A kínai népi önkéntesek azonnal fog'ság-ba ejtettek. Azon a titkos bakteriológiai hadviselési előadáson,'amelyet 1951 december elsején hallgattam a Lukerepülötéren, résztvettek az iskola összes hallgatói, körülbelül hetvenen. Az iskola hallgatói között volt — amennyire emlékszem — William Pohnar százados, Joe Young főhadnagy, Fránlk Charette hadnagy, .Allan Bettis hadnagy, John Yingling hadnagy, W. C. Shamkey hadnagy. Az előadást Bethel W. Williams őrnagy tartotta. Az őrnagy azzal kezdte előadását, hogy kijelentette, előadásának tárgya és tartalma katonai titoknak számít. Kijelentette: előadásának célja, hogy megismerkedjünk a baktériumháború fogalmával és általános tudást szerezzünk róla, hogy bizonyos alapvető ismereteink már legyenek és a dolog ne legyen új előttünk, ha újból felmerül. Elmondta, hogy a baktériumháborút kétféle módon lehet folytatni: 1. a szárazföldi erők használatának baktériumokat terjesztő tüzérségi lövedékeket és 2. a légierő dobhat le baktériumbombákat. amelyek vagy baktériumokat, vagy a baktériumokat terjesztő, illetve bakté. riuimokkal megfertőzött rovarokat tartalmaznak. Kijelentette, bogy a légierő több tóaktériumot dobhat le egyetlen bombában, mint amennyit a tüzérség sok lövedékkel kilőhet. Hozzátette, hogy a tüzérség hatótávolsága az arcvonalra korlátozódik, inig a légierő messze, az ellenséges vonalak mögött dobhatja lo baktérium-bombáit. A tüzérségi baktériumlövedékek az ellenség arcvonalbeli csapatai ellen irányulnak, míg a repülőgépekről ledobott baktériumbombákat az arcvonal mögötti csapatösszevonások, az ellenséges városok és falvak ellen lehet fel használni. Az őrnagy elmondta, hogy a baktériumlövedékekkel és bombákkal dolgozó, tüzérek vagy repülök csak egészen kis veszélynek vannak kitéve. Hozzátette, hogy a baktériumlövedékeket és bombákat különlegesen kiképzett személyzet készíti és kezeli. Minden kitenyésztett baktériumhoz, antitoxint is termeltek, úgyhogy a mi embereinket nem fenyegeti veszély az ilyen típusú hadviselésnél. Elmondta, hogy a bakteriológiai hadviselésben használt rovarokat cs rágcsálókat azok közül választják, amelyekről az orvostudomány megállapította, hogy alkalmasak járványok terjesztésére. Ilyenek például a legyek, szúnyogok, tetvek, mosz kítok, pókok és patkányok. Ezeket a rovarokat és rágcsálókat szintén a mi különleges laboratóriumainkban tenyésztik, a Marylandbeli Aberdeenben. Williams őrnagy- elmondta, hogy különleges — a hidegknek ellenálló — baktériumokat és rovarokat tenyésztettek ki arra a célra, hogy hideg éghajlati viszonyok között is lehessen baktériumháborút viselni. Az őrnagy a továbbiakbankifejezte hogy a baktériumokkal és a bakté. riumolt terjesztésére alkalmas rovarokkal kapcsolatban végzett " kutatómunkák széleskörű és költséges volt, de megteremtette az Egyesült Államok fegyveres erői számára az óhajtott bakteriológiai fegyvereket. Elmondotta, hogy a kutatómunka legnagyobb részét az úgynevezett „különleges tervek" keretében a vegyihadtest és a hadsereg hadianyagkísérleti állomása végezte. A hadsereg hadianyagkísérleti állomása nagy laboratóriumokkal rendelkezik a Maryland állambeli Aberdeen kísérleti telepén. Az Aberdeenben folyó munka legnagyobb részét a hadsereg kötelékébe tartozó szakemberek végzik. Ezekben a 1-ab oratóriumokban polgári tudósok is dolgoznak és tanácsadás céljaira az ország legképzettebb tudósai állnak rendelkezésre. A baktériumbombák tervezését a hadsereg hadianyagkísérleti állomása a légierővel együttműködve végzi. Az őrnagy ezután a bakteriológiai hadviselés céljaira használt, közismert" baktérium típusról — mint a tifusz, kolera, bu'bopestis, malária, vérhas, sárgaláz, stb. kórokozóiról beszélt. Ezek a baktériumok nem szükségképpen ha'álthozók, de valamennyi súlyos megbetegedést idéz elő. Mindazok, akik ezekkel a baktériumokkal fertőződnek, súlyosan megbetegednek és gyors orvosi beavatkozás nélkül sokan közülük meghalnak. Ha sikerülne járványt előidézni az ellenséges csapatok vagy a polgári lakosság között, az komoly káirt okoznia, az ellenségnek • — mondotta nekünk Williams őrnagy. . . Williams őrnagy befejezésül ismét figyelmeztetett előadásának titkos jellegére. Amikor az előadás után a gyakorlótér felé tartottunk valamennyien csodálkoztunk, hogy miért kellett ilyen előadást végighallgatnunk. 1952 január 22-én a K-46 os támaszponton hallgattam előadást a bakteriológiai hadviselésről. Az előadá,st Mc Laughlin százados tartotta a parancsnoksági épület egyik kis szobájában. Az előadást rajtam kívül Pete Nibely hadnagy, Jim Horsley hadnagy és R. S. Greyell hadnagy hallgatták meg. I Mc Laughlin bevezetőben elmondotta, hogy a baktériumbombáknak két általános típusát ismerjük, az egyik, amely a levegőben robban, a másik az ejtőernyős típus, Az ejtőernyős típust főként arra használják, hogy baktériumokkal fertőzött rovarokat dobjanak le", a levegőben robbanó bombát pedig baktériumok földrejuttatására használják. Az is lehetséges, hogy a baktériumtenyészetet és a fertőzött rovarokat közvetlenül a repülőgépről szórják le, továbbá, hogy különféle fertőzött tárgyakat — röplapokat, újságokat stb. — dobnak le. Vadászbombázó csoportunk abban az időben a levegőben robbanó baktériumbombákat és a repülő gépekről való közvetlen szórás módszerét alkalmazta. Mc Laughlin százados ezután elmondotta, hogy a levegőben robbanó • baktériumbombák nagysága megegyezik a szabályos 500 font súlyú bombáéval, súlya azonban mindössze 150—200 font. Ezeket a bombákat kifejezetten a baktériumhadviselés céljaira gyártják. A bombák kocsonyás halmazállapotú anyagot tartalmaznak, ebben helyezik el a baktériumokat. A bombákba elegendő robbanóanyagot tesznek ahhoz, hogy szétszórják a kocsonyás anyagot, túlságosan nagymennyiségű robbanóanyag azonban elpusztítaná a baktériumokat. A bombában „VT" gyutacsot helyeznek el, amely a föld felszíne fölött mintegy 50— 100 lábnyira idéz elő robbanást. Ezeket a bombákat legkevesebb 501)0 láb magasságban kell kioldani, mert ilyen távolságra van szükség áihihez, hogy a „VT-gyutacs" a megfelelő magasságban robbantsa a bombát. A százados a továbbiakban elmondotta, hogy ezekben, a levegőben robbanó baktériumboimbákban tifusz, kolera, vérhas és biubópestis baktériumokat szoktak elhelye-ni. Baktériummal fertőzött rovarokat ennél a bo'mbafarjtánál nem használnak, mert fennáll az a veszély, hogy a. robbanás megöli a rovarokat. A „VT-gyutacs" szerkezete olyan, hogy — famennyiben nincs elég ideje kioldódni és a levegőben robbanni — a bomba becsapódásakor a földön robban. A .baktériufnfoombákat különlegesen kiképzett személyzet kezeli. A K-46-os támaszponton a rakodó terület közelében lévő bambaraktárban egy drótkötél.akadállyal körülvett, betonból készült földalatti óvóhelyeken tárolják a bombákat. A baktériumboimbákat különlegesen kiképzett személyzet helyezi el a bevetésre induló repülőgépeken. Mc Laughlin elmondotta, hogy ha a célpont megközelítése köziben baráti terület felett motorhiba áll elő, lakatlan területekre kell a baktériumbombákat ledobni. Ledobásuk után köröznünk kell a hplyszínen és érintkezésbe kell lémnünk egy raöará'llomássial. hogv pontosan megállapíthassuk a baktériumibonibáik ledobásának színhelyét. A százados hangsúlyozta: minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy jól célozzunk és a bemibák pontosan csapódjanak be a célpontba, hogy egyet se fecséreljünk el ^ t baktériumbombák közül. Ezeket a bombákat, mivel a baktériumbombák altkor a legeredményesebbek, ha ember közelében robbannak, városok vagy olyan területek ellen használjuk, ahol nagy csapatösszevonások folynak. Ilyen esetekben ugyanis a bombából kikerülő baktériumok élelmiszert, ivóvizet fertőzhetnek meg, vagy közvetlen érintkezésbe kerülhetnek az embereitkel, illetve ruházatukkal. Mc Laughlin százados elmondotta, továbbá, hogy a mi vadászbombázó csoportunkban négy repülőgépet szereltek fel baktériumteinyészetek vagy baktériumokkal fertőzött rovarok közvetlen szórására. Ezek a gépek — a többiektől távol — a kifutópálya északi szélén állanak. Minden gépnek külön mechanikusa van és a különlegesen kiképzett földi személyzet tagjai közül mind a négy gépnek van egy felelőse, aki a szóróberendezés karbantartásáról köteles gondoskodni. Emellett a különlegesen kiképzett személyzet több tagja csak a baktériumbombákat és a baktériuimtenyészeteket, illetve fertőzött rovarokat tartalmazó tartályok berakását végzi. Azokat a repülőgépeket, amelyekre baktériumbombákat akarnak rakni, a rakodópályához legközelebb helyezik el. A baktériumbombákat éjnek idején, vagy a kora reggeli órákban különlegesen kiképzett személyzet rajkja a gépekre. A közvetlen sző rást végző repülőgépeket ugyancsak idevezetik, hogy elhelyezzék a gépek szórószerkezetében a baktériumtenyészeteket, illetve a fertőzött rovarok tartályait. A baktériumibombákat és a baktériumtenyészetekkel, valamint fertőzött rovarokkal telített tartályokat — folytatta a százados — mintegy kéthetenkint légi úton szállítják Japánból a K-46 os támaszpontra. A százados ezután röviden a baktérium tenyésztéséről beszélt. Elmondota, hogy a baktériumtenyésztés fáradságos dolog és állandó elővigyázatot követel. Baktériumkultúrák kitenyésztéséhez különleges viszonyokra van szükség és ez igen költséges. Mc Laughli^i ismét figyelmeztetett bennünket, hogy amit mondott, az a legszigorúbb titok és még magunk között sem beszélgethetünk róla. Az előadás befejeztével visszatértünk a sátorunkba és egyetlen szót sem szóltunk a hallottakról. Mindannyian elgondolkoztunk az előadásról. Nem értettem, hogy miért használunk ilyen borzalmas fegyvert, miközben fegyverszüneti tárgyalások folynak? Vadászbombázó csoportunk részvétele egy baktériumtámadásban 1 : Biztos vagyok abban, hogy a 18. vadászbombázó csoport minden egyes pilótája résztvett baktériunitámadásban. A hozzám hasonló, viszonylagosan új pilóták, kevés ilyen megbízást hajtottak végre, a régiek azonban több baktériumtámadásban vettek részt. Harvey és Padget főhadnagyok, úgylátszik megszokták az ehhez hasonló megbízatásokat. Greyell hadnagy és jómagam azonban idegesen vise'.kedtünk az első baktériumtámadás során. Megfigyeltem, hogy néhányan azok közül, akik velem együtt kerültek a vadászbombázó csoporthoz — mint John Yingling, Souza, Shankey, Pete Nibley és Jim Hortley — idegesnek látszottak a biaktériumtámadás után. Én azonban nem kérdezősködtem idegességük oka felől. Tiszteletben tartottam azt a titoktartást is. amelyet a bakitériumhadviseléssel kapcsolatban elrendeltek. Egyes elejtett szavak és magatartásuk utáni ítélve az a véleményem. hogy Harvey és Padget fő-' hadnagyok öt-öt baktériumtámadásban vettek részt, p-reyell hadnagy — tudomásom szerint — csak egy esetben hajtott végre ilyen megbízatást. J. B. Armstrong és M. Satenistein hadnagyok három-három, Jim Horsley és Pete Nibley hadna-. gyök pedig két-két baktériumtámadást hajtottak végre. Csak egyetlen olyan pilótáról tudok — C. O. Armstrong főhalnagy, a 67. repülőraj egyik kötelékének parancsnoka — aki közvetlenül szórt baktériumokat gépéről. Február 18-a körül láttam, amint a különlegesen felszerelt tehergépkocsi egy repülőgép után halad a kifutópályán és valamit szór a földre. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy ilyesmit észleltem. A 18. vadászbombázó csoportnak nyilvánvalóan már 1952 januárjában megvoltak a bakitériumbombák használatára kidolgozott hadműveleti tervei, mert amikor én a csoporthoz érkeztem, ott már minden a megszokott módon folyt le. Tudomásom szerint az ilyen hadműveleti tervek legkevesebb egyhavi előkészületet igényelnek. Éz azt jelenti, liogy a 18 vadászbombázó csoport már 1951 december közepe óta — vagy még hosszabb ideje — alkalmazott baktériumbombákat. A baktériumtámadások hatása _ vadászbombázó csoportunk tagjaira Vadászbombázó csoportunk tagjainak harci szelleme a baktériumtámadások következtében süllyedt, mert biztos vagyok abban, hogy egyetlen püóta sem teljesítette szívesen ezeket a megbízásokat. A pilóták, mielőtt rendes bevetéseikre indulnak, rendszerint beszédesek, hazatérésük után pedig elmondják egymásnak a történteket. Baktériumtámadás után azonban az az elv érvényesül, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem". A baiktériumtámadásról visszatért pilóták annyit elmondtak ugyan, hogy merre jártak, de a szokásos részletekről — milyen légelhárító tüzérséggel találkoztak, hány bomba talált célba, stb, — nem esik szó. Amikor a nap befejeztével harci bevetéseikről folyik szó, azok, akik baicériumtámadást hajtottak végre, feltűnnek hallgatásukkal. Ezekről a megbízatásokról csak az egyéb tárgyú beszélgetések során előforduló nyelvbotlásokból lehet hallani egyet-mást, vagy amikor valaki igen jó barátjával beszél négyszemközt. Amikor többek beszélgetése során hirtelen szóbakerülnek a baktériumtámadások, néhány másodpercre minidenki elhallgat, majd gyorsan másra terelik a szót. A baktériumtámadásokból hazatért pilóták a nap hátralévő részében lehangoltak és rendszerint a klubban találhatók, hogy az ivásban keressenek feledést. A klub asztalainál többnyire az Egyesült Államok kormányáról folyik a szó. Emlékszem, február 15-én este — vagy. is azon a napon* amikor baktériumtámadásban vettem részt, — Harvey-vel, Padgett-tal és Greyell-vel arról beszélgettünk, mennyire szeretnénk látni Trumant, amint egy ..Mustang" gépet vezet Korea fölött. Február közepének egyik estéjén az alábbi incidens történt a tiszti klubban. C. O. Armstrong főhadnagy tói a szomszéd asztalnál ülő egyik bajtársa megkérdezte, merre járt aznap. Meglehetősen nagyhang-úan —• mivel már eleget ivott — így válaszolt: „Ma nem szórtam baktériumokat, ez aís egy biztos". Asztalunknál ezen az estén ott ült Crow alezredes, a 67. repülőraj parancsnoka, aki erre nyomban felugrott, Armstrong asztalához sietett és kihívta őt a helyiségből. Ezután egy pillanatra csend lett a helyiségben, majd valaki elkiáltotta magát: „Sört!" és azután ismét folytatódott a társalgás, de mindenki kínosan figyelt arra, amit moniji. Lelkiismeretem követeli, hogy beszéljek Véleményem szerint az amerikai fegyveres erők nyilvánvalóan tízért választották baktériumháború juk megindításához a telet, mert Koreát kísérleti telepnek akarták használni azoknak a hideget álló bakteriológiai fegyvereknek kipróbálására, amelyeket különleges äaboratöriumokfoän állítottak elő. A végső cél az, hogy ezeket a fegyvereket hideg éghajlatú országok — mint a Szovjetunió és a népi demokráciák elleni baktériumháborúban használják. Mindezeknek a tényeknek alapján vallom, hogy az amerikai fegyveres erők több mint egy félév óta baktériumháborút folytatnak Koreában. A baktériumháború a fegy verszüneti tárgyalások előrehaladása alatt is folyt. Nehéz dolog egy pilóta számára, hogy résztvegyen a hadviselésnek ebben az embertelen formájában, hogy ártatlan polgári személyekre baktériumokat dobion. A baktérium fegyver szöges ellentétben áll az emberiség elveivel. A világ békeszerető népei kivétel nélkül elítélik a hadviselésnek ezt a módját. Az amerikaiaknak hallatni kell szavukat és meg kell bélyegezniök asokst, akik ennek az embertelen fegyvernek az alkalmazását elhatározták-. Mindenkinek kötelessége, hogy kivegye részét a baktériumháború azonnali megszüntetéséért folyó harcból. A vjlág összes igazságszerető emberének — és különösen az amerikaiaknak habozás nélkül síkra kell szállniuk a hadviselésnek ez ellen az embertelen fajtája ellen! 1952. június 18. ^ F. B O'Neal. (O'Neal a vallomásához több sajátkezű rajzát is csatolta, amelyek baktériumbombákat és repülőgépek!e szerelt baktériumszóró készülékeket ábrázolnak.^ \