Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-17 / 195. szám, vasárnap

1952 augusztus 13. UJSZ Ö 3 ünnepi ülés Phenjanban teea faissabadlSásának befedik évíurdiifója alkalmából Phenjanban ünnepi ülést tartot­tak abből az alkalomból, hogy a irzovjet Hadsereg hét esztendővel ezelőtt szabadította fel Koreát a japán imperialisták járma alól. Kim Ir-szen elvtárs, a koreai nép­hadsereg főparancsnoka, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke mon­dott ünnepi beszédet. Kim Ir-szen beszédében rámuta­tott arra, hogy Koreának a Szov­jet Hadsereg által a japán imperia­listák gyarmati járma alól való fel­szabadítása új lapot nyitott a ko­reai nép történelmében. A koreai nép hét esztendővel ezelőtt sok évszá­zados történelme során elsőízben nyert lehetőséget, hogy szabad éle­tét építhesse. — A koreai népet — mondotta Kim Ir-szen, — a mélységes sze­retet és hála érzése hatja át fel­szabadítója és legjobb barátja — a szovjetnép, a nagy Sztálin iránt. •Kim Ir-szen elvtárs, az amerikai imperialisták agresszív háborújáról szólva rámutatott arra, hogy az amerikai intervenciósok nem­csak katonai, hanem politikai ve­reséget is szenvedtek a fronton. — A szabadságszerető koreai né­pet semmiféle gaztett sem kénysze­ríti térdre, — mondotta — a koreai néphadseregnek és a vele vállvetve küzdő kínai önkénteseknek ereje és harci tudása állandóan növek­szik. Ezek a csapatok legyőzhetet­len erőt jelentenek. Sűrűsödnek a hős délkoreai partizánok sorai is. Szilárdul a köztársaság mögöttes területe, ahol önfeláldozóan dolgoz­nak munkások, parasztok és értel­miségiek, az egész lakosság. Jel­szavuk: „Mindent a frontnak, min­dent a győzelemért!" A koreai nép azonban békére törekszik, — jelen­tette ki Kim Ir-szen. — Küldöttsé­günk Panmindzsonban mindent el­követ a fegyverszünet érdekében. Az amerikai fél viszont a békét emlegeti ugyan, de a valóságban a tárgyalások meghiúsításán és a háború kiterjesztésén dolgozik. Kim Ir-szen elvtárs beszéde vé­gén hangsúlyozta, hogy az egész koreai nép szilárdan el­tökélte: kivívja a győzelmet az amerikai agresszorok ellen folyó igazságos honvédő háborúban, megvédelmezi demokratikus vívmá­nyait, szabadságát és függetlensé­gét. Mao Ce-tung és Csu En-iaj üdvözlete Um felszabadításának 7. évfordulója alkalmiból Sztálin elvtárs és Kim ir-szen elvtárs távirafváltása Korea felszabadításának 7. évfordulóján Sztálin elvtárs az alábbi táviratot küldte Kim Ir szen elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Milnisžtertanáasa elnöké­nek: Kérem Önt elvtárs, fogadja szív­ből jövő jókívánságaimat a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából. Kim Ir szen elvtárs Sztálin elvtárshoz intézett táviratában a töb­bi között ezt írta: Sikereket kívánok a hős koreai népnek hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában. 3. V. Sztálin. „Készek vagyunk végsőkig vé­delmezni szabadságunkat és füg­getlenségünket az amerikai-angol intervenciósok elleni harcban és ezzel hozzájárulni a béke feuntar­tásának*igyéhez. Tántoríthatatla­nul és ingadozás nélkül fogunk haladni azon az úton, amelyet Ön, drága tanítónk mutatott meg a világ dolgozóinak, vállvetve fo­gunk haladni a szabadságszerető népek demokratikus táborával, I amelynek élén a hatalmas Szov­jetunió áll. Teljes szívemből jó egészséget és hosszú életet kívánok Önnek, elnök elvtárs, az egész haladó em­beriség javára. Kim Ir szen a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke". Amint a Sinh.ua hírügynökség jelenti, Mao Ce-tung, a Kínai Nép­köztársaság Központi Népkormányának elnöke, üdvözlő levelet intézett Kim Du.bonhoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népgyülése elnöki tanácsának elnökéhez, Korea felszabadításának 7. évfordulója alkalmából. Az üdvözlet így hangzik: „Engedje meg nekem, hogy Ko­rea felszabadításának 7. évfordu­lója alkalmával őszinte jókívána. taimat fejezzem ki a kínai nép és a Kínai Népköztársaság kormá­nyának nevében, valamint saját nevemben is Önnek, a testvéri koreai népnek és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor. m anyának. A koreai nép hősi harcával, amelyet Korea függetlenségéért és felszabadításáért vív az amerikai imperialista agresszorok ellen, mérhetetlenül hozzájárul a világ, béke megőrzésének ügyéhez. A kö­zös ellenség ellen folytatott harc sikerének érdekében a kínai nép mindig szilárdan a koreai nép ol. dalán fog állani az amerikai im­perialista agresszorok feletti vég­ső győzelemért folytatott harcban. Erősödjék állandóan Korea és Kína nemzeteinek sziklaszilárd ba­rátsága, amely a háborúban szoros­ra fonódott. A koreai nép érjen el még nagyobb győzelmeket fel. szabadító háborújában". Csu En-Iaj, a Kínai Népköztársa­ság adminisztratív kormánytanácsá­nak elnöke, Korea felszabadításának 7. évfordulója alkalmából Kim Ir­szennek, a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormányelnökének jókíváaiatait fejezte ki. Üdvözlő táv. iratában a Csu Enlaj hangsúlyozta, hogy a hös koreai nép nagy győ­zelmei hatalmas buzdítást jelente nek Ázsia és a világ nemzetcinek, akik függetlenségükért, szabadságu­kért és a békéért harcolnak. A Tá­vol-Kelet, valamint az egész világ békéjének és biztonságának érdeké­ben úgyszintén a koreai és kínai nép közös nagy győzelmének érde­kében Csu En-laj Korea és Kína nemzetei barátságának további meg­szilárdítását és kifejlesztését óhajt­ja. Ezt a barátságot a harcokban kiömlött vér pecsételi meg. Tovább tart az ostromállapot Dél-Iránban A párizsi rádió jelentése szerint az iráni Medzslisz törvényjavaslatot hagyott jóvá, amelynek értelmében további három hónappal meghosz­szabbították az ostromállapotot a déliráni olajvidéken. Malik elvtárs leleplezte az imperialista hatalmak fegyveres erőinek felduzzasztására irányuló mesterkedéseit Az ENSZ leszerelési bizottságá­ban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország küldöttei „együt­tes kiegészítő javaslatot" terjesz­tettek elö ahhoz a korábbi javasla­tukhoz, amely az egyes államok ál­tal fenntartót'' fegyveres erök „maximális színvonaláról" szól. A leszerelési bizottságot az Egye­sült Államok, Anglia és Francia­ország zsákutcába juttatták. Ezek a hatalmak olyan javaslatokkal cserélték fel az atomfegyver betil­tásának és a fegyverzet és a fegy­veres erök csökkentésének kérdé­sét, amelyek elvonják a bizottságot alapvető feladatainak megoldásától. A három hatalom először meg­próbálta a fegyverzet csökkentésé­nek kérdését a hagyományos fegy­verzetről szóló adatok úgynevezett „bejelentésével és ellenőrzésével" felcserélni. A vita során a Szovjet­unió küldöttsége bebizonyította e javaslat teljes alaptalanságát. A Alkonyattájt a katona elvitte egy városszéli romházhoz. A ház előtt dzsipp állt: Kim Op kocsija. A so­főr egy csomagot adott át a lány­nak: két egyenruha volt benne, két pisztoly és két személy hamis iga­zolványa. A leány T felöltözött — férfinak. A haját magasra tomyolta és a sap­kát mélyen a szemébe húzta. A női ruhát és a másik egyenruhát, amely Csangnak volt szánva, bedobták a romház kútjába. Elindultak. Vandzsu 200 kilomé­terre van a fronttól. Az ellenőrző pontokon elég simán sikerült ý,t­jutniok. "A sofőr igen nagyszájú legény volt. Éjfél után értek annak a hegynek a lábához, ahol Kim Op zászlóalja helyezkedett el. A hegy tövében az őrnagy várta a lányt. Koromsötétben indultak el, fel­felé a hegyoldalba, Kim Op beásott bunkerja felé. A bunkerban a lány már biztonságban volt. Ide idegen nem jöhetett be. „A különleges ál­lapot" ebből a szempontból hasznos­nak bizonyult. 6. Mialatt a lány úton volt a front felé, az őrnagy már egész sor in­tézkedést tett. Megbízható katonái­val megtisztíttatott egy keskeny ösvényt a saját frontszakaszuk előtt. Itt felszedték az aknákat és elvágták a szögesdrótokat. Április huszonhetedikén este fél­kilenckor legjobb emberét a meg­tisztított ösvényen elindította a kí­nai állások felé. Megállapodásuk a következő volt: A katona a kínai önkéntesekkel való megegyezés alapján április harmincadikán éjjel féltizenegykor rakétajelzést ad le a kínai állások felől. Ha egy rakéta száll a levegőbe, ez annyit jélent, hogy Kim Op küldjön még egy ka­tonát. mert az elsőnek nem adtak eléggé hitelt a kínaiak. Ez a máso­dik katona május elsején éjjel tizen­egy és egy óra között induljon el. A két vonal között kússzon le a völgybe, addig a nagy kőig, amely mindkét fél állásai felöl világosan látható és kétszer kopogtassa meg pisztolyával a követ. Ha senki nem jelentkezik, kiáltsa azt: tá, tá! Ek­MflRAY TIBOR; kor a kínaiak k őzül" val aki érte jön. A további terveit az őrnagy ezzel a katonával fogja megüzenni. Ha az első katona 30-án éjjel nem egy, hanem két rakétát lő a leve­gőbe — ez annyit jelent, hogy min­den rendben van. Kim Op és társai május 3-án vagy 4-én éjjel 11 és 1 óra között indulnak majd el. A hírvivő katona különben nem egyedül vágott neki az útnak. Két másik is ment vele, akik nem tud­tak a dologról semmit. Kim Op pa­rancsa az volt hármukhoz, hogy az egyik (az ő embere) „menjen előre kémkedni, amennyire csak tud, a másik kettő pedig hátramaradva fedezze öt". Az előreküldött katona útja igen veszélyes völt. A három ember egy kínai járőrbe ütközött. Rövid tűz-, harcot vívtak. A két másik el is fu­tott. A kínai vonal előtt sűrű drót­sövény és széles aknamező húzó­dott. Erős köd volt. A hírvivő kato­nának meg kellett várnia a hajnalt, hogy továbbmehessen. , A nyolc fiatal koreainak, egy őr­nagynak, egy ápolónőnek és hat katonának soha nem dobogott még annyira a szíve, mint április har­mincadikán este. Ahogy leszállt a nap, ott lapultak mind a hegyolda­lon. Kim Op az óráját leste. Tíz óra. Vájjon átért-e épségben .a hírvivő? Negyedtizenegy. Vájjon, hogyan fo­gadták? Megbíztak-e benne a kínai­ak? Tíz óra 25 perc. Még öt perc. Pontosan féltizenegykor két ra­kéta szállt egymásután a magasba a kínai vonalak fölött. A két fénylő csík azt jelezte: minden rendben van. 8. Május 3-án délelőtt Kim Op őr­nagy jelentést tett az ezredparancs­noknak. — A kínai vonalak felől nyugta­lanító mozgolódás észlelhető — mondta. — Lehet, hogy támadásra készülnek. Néhány nappal ezelőtt kiküldtem egyik legjobb felderítő­met. Nem tért vissza. Elfogták, vagy megölték. Az egyik -éjszaka két gyanús rakétalövedék szállt a levegőbe éppen a mi állásainkkal szemközt. A saját szememmel lát­tam. — Mít akar csinálni — kérdezte az ezredes. — Ma éjjel erős felderítést aka­rok végeztetni. Engedélyt kérek, hogy a felderítőket én magam ve­zethessem. — Megőrült — mordult rá az ez­redes, aki nem szokta meg, hogy beosztottjai önként vállalkozzanak akármire is. — Csalánba nem üt a menkő — mosolyodott el Kim Op. — Külön­ben meg kell mondanom, hogy nem tudok megbízni abban, amit mások jelentenek nekem. Nem engedhetem meg, hogy az ellenség váratlanul le­csapjon rám. — Nem bánom — vonta fel a vál­lát az ezredes. Fejcsóválva nézett a távozó tiszt után. — Bolond — dünnyögte de ke­mény gyerek. H a túléli a dolgokat, még sokra viheti. 9. Május 3-án éjjel Kim Op őrnagy, Pak Ok Kjong ápolónő és hat dél­koreai katona átment a frontvona­lon a kínai önkéntesekhez. Félúton, a nagykőnél, amely nap­pal mindkét vonal felé jól látható, kínai katona várta őket, néhány lé­péssel odébb már egy egész szakasz biztosította további útjukat. Kim Op magával vitte az egész frontszakasz legrészletesebb térké­pét, amelyen fel volt tüntetve >a li­szinmanista és amerikai csapatok elhelyezkedése, ütegállásainak, tank­csapdáinak, aknamezőinek pon­tos helye, emellett adatokat hozott magával az amerikaiak és liszinma­nisták létszámáról, veszteségeiről, fegyverzetéről, ellátásáról, egész­ségügyi helyzetéről. Másnap egy amerikai helikopter keringett ezen a frontszakaszon, a senki földje fölött. Megpróbált lej­jebb ereszkedni, de a kínaiak gép­fegyvertűzzel végül is elkergették. A helikopter, amelynek az volt a feladata, hogy megkeresse Kim Opot és társait, esetleg a holttestei­ket, csak annyit jelenthetett, hogy a senki földjén semmit sem látott. 10. Június 14-én, hat héttel átjövete­le után nem messze Phenjantól egy pohár koreai bor mellett beszélget­tem Kim Op egykori liszinmariista őrnaggyal és feleségével, Pak Ok Kjong egykori puszani hadikórházi ápolónővel. Egy árnyas, nagylombú fa alatt ültünk. Azért is, mert for­ró nap volt és azért is, mert sok re­pülőgép járkált arrafelé. A Tetonk­han túlsó partján, talán három kilo­méterre tőlünk, körülbelül 150 lök­hajtásos géppel és bombázóval vad támadást intéztek az amerikaiak egy üres mezőség ellen, amelyről az a rögeszméjük, hogy az valami tit­kos repülőtér. Idehallatszott a bom­bák robbanása és hatalmas füstfel­hő terjengett a mező felett. Kim Op az égre bámult. Nem a­repülőgépeket nézte, nem is a felhő­ket, hanem azt a csodálatos kéksé­get, amely olyan átlátszó és tiszta,, mint a jó lelkiismeret. — Néha estefelé végigheverek itt' a füvön — mondta egész halkan •— néha azért kell a földre lapulnom,­mert a bombák közelebb esnek, mint most. Ilyenkor jól odanyomom a fü­lem a földhöz. Mintha valami dobo­gást hallanék. Nem, nem a bombák robbanására gondolok. Mintha egy szív dobogna itt. Korea szive. szovjet küldöttség leleplező felszó­lalása után az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország beterjesz­tette hírhedt javaslatát, a „fegyve­res erök maximális színvonalának" megállapításáról. Az augusztus 12-i ülésen Cohen, az Egyesült Államok küldötte a három hatalom nevében előterjesz­tette az úgynevezett kiegészítő ja­vaslatot, amely lényegében semmi újat nem tartalmaz. Franciaország és Anglia küldötte támogatta Co­hen javaslatát. Anglia küldöttének állítása szerint a „hármak" javas­lata a fegyveres erö nagyobbméretü csökkentését írja elő, njint a szov-' jet javaslat. Az amerikai és a fran­cia küldött rágalmazóan azt állí­totta, hogy a szovjet küldöttség nem volt hajlandó megvitatni a „hár­mak" javaslatát. A vita további során kiderült azonban, hogy a nyu­gati hatalmak most beterjesztett „kiegészítő javaslata" snnak a bí­rálatnak hatására készült el, amely­lyel a szovjet küldöttség illette a­„hármak" előző javaslatait. Az ülésen felszólalt J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője: Malik beszédében a „kiegészítő javasla­tot,, elemezte. Elmondotta: e javas­lat egyrészt kijelenti, hogy a meg­engedett fegyveres erőket és a fegyverzetet úgy kell,, korlátozni és felállítani, hogy megakadályozzák a fegyveres hatalom rendkívüli összpontosulását egyes államok ke­zében és megakadályozzák az erők­nek a béke fenntartása szempont­jából veszélyes egyenlőtlenségét és aránytalanságát az alatt az idő alatt, amely az atomfegyver és a többi tömegpusztító íegyver csök­kentésének, betiltásának és haszná­latból való kivonásának életbelép­tetéséhez szükséges. — Felmerül a kérdés -— folytat­ta Malik, — hogyan képzeli el . a három hatalom a fegyveres erök létszáma korlátozásának, valamint az atomfegyver és a többi tömeg­pusztító fegyver betiltásának ideje , közötti ilyen különbség esetén meg­akadályozni azt, hogy rendkívüli fegyVeres hatalom, összpontosuljon azoknak az államoknak á kezében, amelyek folytatják az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverek készleteinek termelését és felhalmo­zását, míg a többi állam ezalatt csökkenti hagyományos fegyveres erőit és fegyverzetét? Az Egyesült Államok küldöttét szemmel láthatólag váratlanul érte Malik kérdése, ezért azzal tért ki a válaszadás élői: „Most nem szüksé­ges elmerülni a részletekben". A továbbiak során Malik kijelen­tette: \ „Az „új" javaslatok semmi újat nem tettek hozzá a „hármak" ál­láspontjához. A bizottság előtt levő javaslatok közül mindeddig csak a szovjet javaslatok irányul­nak valóban a fegyverzet és a fegyveres erök reális csökkenté­sére, valamint az atomfegyver és a többi tömegpusztító fegyver be­tiltására". — Csak a szovjet javaslatok el r fogadása biztosítja a bizottság előtt álló feladatok megoldását a béke és a nemzetközi együttműködés megerősítésének érdekei szerint — mondotta Malik.

Next

/
Thumbnails
Contents