Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-16 / 194. szám, szombat

/ 1952 augusztus 13. UJSZ Ö 267 A belga nép harcának síkerei Amikor mult év márciusában a belga parlament reakciós többsége elfogadta a katonai szolgálati idö meghosszabbításáról szóló törvény­javaslatot. Edgár Lalmand elvtárs, " a Belga Kommunista Párt • főtitká­ra, a következő figyelmeztetést in­tézte a miniszteri bársonyszékben elterpeszkedö amerikai lakájokhoz: „A népi felháborodás olyan nagy lssz, hogy önök képtelenek lesznek szembeszállni vele. A nép tudja, hogy ez a külföldről sugalmazott törvény nagyon jól beleillik ugyan a háborús gyújtogatok terveibe, de Belgiumnak és népének semmi szük­sége sincs rá." Másfél év sem telt el és LaRnand elvtárs szavai valóra váltak. A népi tiltakozó mozgalom óriási ereje meghátrálásra kény szeri tette Van Houtte dollárzsoldos kormányát. Mint az „AFP" jelenti, a belga kormány szerdán három hónappal, vagyis 21 hónapra csökkentette a katoijai szolgálati időt. A népi mozgalom, mely ezt a győ zelmet kiharcolta, ez év júliusában robbant ki rendkívüli erővel. Július 25-én azok a katonák, akik már letöltötték ugyan szolgálati idejü­ket, de a katonai szolgálati idö fel­emelése miatt mégis benntartották őket, tüntetést rendeztek a kaszár­nyákban. A tüntető katonák köve­telték: azonnal engedjék haza őket. A katonák' tüntetése hamarosan egér Belgiumra, sőt a Nyugat­Németországban állomásozó belga megszálló csapatokra is átterjedt. A tüntetés számos helyen nyilt 'á­zadásBa csapott át. A huy-i kaszár­nyában állomásozó 9. utász-zászló­alj katonái megtagadták az enge­delmességet tisztjeiknek. Gand-ban egy belga zászlóalj nem volt haj­landó teljesíteni a szemlét tartó amerikai tábornok parancsait. A tüntető katonák sokhelyütt az In­temacionálét énekelték. A belga katonai rendőrség terror­ral próbálta elfojtani a tüntetése­ket. Kölnben könnygáz-bombákat dobtak a tüntető katonák közé. Másutt katonák százait tartóztat­tak le. De mindhiába! A mozgalom továbbterjedt és népi tiltakozássá szélesedett. Az egész belga munkás­osztály a katonák segítségére sie­tett. A Belga Kommunista Párt fel­hívására a belga dolgozók harcba­indultak a kormány háborús .politi­kája ellen. Július Végétől kezdve szolidaritás-sztrájkok követték egy­mást egész Belgiumban. S a mun­kások és katonák közös akciói nem egy helyen meghátrálásra kénysze­rítették a hatóságokat. Namurban a népi tiltakozás hatására a kato­nai parancsnokság kénytelen volt szabadon bocsátani a letartóztatott tüntető katonákat. A mozgalom terjedésétől és ere­jétől megszeppent belga kormány mindent elkövetett hogy megbont­sa a munkásosztály sorait. Az amerikaiak belgiumi szociáldemo­krata ügynöksége, hogy elterelje n figyelmet a tiltakozó mozgalomról, az októberi községi választásokra Háborús gyuifogatók újabb athém látogatása A ..Hellas Press" hírügynökség háborús gyújtogatok újabb athéni látogatásáról ad hirt. „Vasárnapra — mondja a közlemény — Athénbe várják Frank Pacet, az Egyesült Államok hadseregügyi miniszterét, aki miután befejezte látogatását Ti­tonál, Görögországba utazik." Kedden hivatalosan bejelentették, hogy augusztus 21-én titoista par­lamenti küldöttség érkezik Athén­be, élén olyan tapasztalt provokáto­rokkal, mint Mosa Pijadc és Vuk­manovics Tempo. E küldöttség láto­gatása után várják a titoista kato­nai klikk képviselőinek Athénbe ér­kezését. A titoista képviselőknek ezek a látogatásai a monarchofasiszta Gö­rögországban, éppen úgy, mint az amerikai hadseregügyi miniszter utazása Belgrádból Athénbe, kap­csolatban állnak az Athén—Eelgrád —Ankara támadó katonai három­szög megalakításával. Az amerikai imperialisták sietve igyekeznek megvalósítani azt a tervüket, hogy háborút robbantsanak ki. a Balká­non. AzéVt küldték miniszterüket Belgrádba, hogy kiadja a parancsot Titonak: lépjen azonnal kapcsolatba az athéni monarchofasisztákkal és iz ankarai reakciósokkal. kezdett mozgósítani. Felhívta a ezo. ciáldemokrata dolgozókat: támo­gassák minden erejükkel a szocia­lista párt választási hadjáratát. De minden mesterkedés hiába­való volt. Augusztus 9-én mintegy 800.000—1,000.000 belga dolgozó lé­pett sztrájkba a felemelt katonai szolgálat ellen. A hatalmas politi­kai sztrájk, amely 1950 óta a belga dolgozók legnagyobb harci megmoz­dulása volt, megbénította Belgium mindennapi életét. A dolgozóit sztrájkmegmozdulá­sa, s a belga katonák mozgalma me;;i.ökkentette nemcsak a belga uralkodó köröket, hanem valameny­nyi nyugateurópai ország lakájkor. Hiányát. A holland kormány már­már attó! tartott, hogy a belgiumi akció átterjed a holland hadseregre is. Hiába nyilatkozott Ridgway ar­ról, hogy valamennyi atlanti or. szagban fel kell emelni a katonai szolgálati időt, az ,,európai közös­ség" Párizsba összehívott képvise­lői — néhány nappal a belgiumi ál talános sztrájk után és annak ha­tása alatt — nem merték teljesíteni az amerikai parancsot. Megijedtek, hogy az amerikai parancs teljesíté­se valamennyi országban még na­gyobb vihart kavai fel. A belga nép hősies küzdelme te­hát nemzetközi sikert is ólért, S ez­zel együtt kivívta országában a ka to^ui szolgálati idö csökkentését. Bár a siker csak részleges, ne ' tizenkét hónap helyett csak három hónappal csökkentették a katonai szolgálat időtartamát, mégis jelen­tős győzelme ez a belga nép báke­harcának. E harcban megacélozod­tak a belga munkásosztály sorai, létrejött a munkásosztály ,'ükció­egysége — megannyi fontos és ked­vező tényező a békéért vívott to. vábbi küzdelemben. A belga dolgozók ragyogó példát mutattak a nyugateurópai országok munkásainak. Megmutatták, milyen nagy eredményeket hoz az egységes fellépés. A belga dolgozók, akik megmozdulásukkal sikeresen ke­resztezték az imperialisták háborús terveit, a nemzetközi békemozga­lom egyik ragyogó fejezetét írták meg. Ráköss Haispas emmi a mmm országgyűlés a minisztertanács eínöké^é választatta A magyar országgyűlés csütörtö­kön délben ünnepi ülést tartott és ezen az országgyűlés tudomásulvet­te, hogy Dobi István, a miniszterta­nács elnöki tisztségéről lemond. A Népköztársaság elnöki tanácsa az alkotmány 23. §-ának 2. bekezdése alapján javasolta, hogy az ország­gyűlés a minisztertanács elnökévé Rákosi Mátyás elvtársat válassza meg. Az országgyűlési képviselők viharos ünneplés közepette egyhan­gú igennel választották meg Ráko­si Mátyást a minisztertanács elnö­kévé. Az országgyűlés ezután elfogad­ta Rónai Sándor lemondását a Ma­gyar Népköztársaság elnöki taná­csának elnöki tisztségéről és helyet­te Dobi István elvtársat, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnökévé választotta meg. A vietnami néphadsereg sikerei A vietnami néphadsereg föparancs nokságának jelentése szerint a viet­nami népi erők Laokai. és Hangjai, tartományokból kiverték Csan Kaj­seknek a franciák által támogatott csapatait és egyébb banditákat, Vietnami népi erők a harcok so­rán 856 banditát öltek és sebesítet­tek meg, vagy ejtettek foglyul és nagymennyiségű hadifelszerelést zsákmányoltak. A vietnami hírügy­nökség jelenti, hogy vietnami par­tizánok július 21-én megtámadták és lerombolták a Dél-Vietnamban lé­vő Saint-Jacques hegyek közelében elhelyezett francia tisztképző tábort. A francia gyarmatosítók szeret­nék ezt a kudarcot valamiképpen szépíteni, ezért azt próbálják elhi­tetni, hogy a Saint-Jacques hegy­fok melletti francia tisztképző tá­bornak „nem volt hadijelentősége". A vietnami hírügynökség jelenté­se megállapítja, hogy a tisztképző tábor ellen végrehajtott partizántá­madás — más harci sikerekhez ha­sonlóan — méltó válasz azokra a barbár bűncselekményekre, amelye­ket a francia gyarmatosítók a viet­nami nép ellen elkövettek. Titóval elégedettek az amerikaiak Mint az ..AFP" washingtoni tudó­sítója jelenti, amerikai kormánykö­rök nagyon „elégedettek azokkal a fejleményekkel, amelyekből arra lehet következtetni, hogy Jugoszlá­via, Görögország és Törökország kö­zött katonai megállapodás jön lét­re". A tudósító a továbbiakban ugyan­csak amerikai kormánykörökre hi­vatkozva hangsúlyozza, hogy a bal­káni agresszív tömb megalakításá­val kapcsolatban Washingtonban „nagy fontosságot tulajdonítanak a belgrádi rádió ama jelentésének, amely szerint szeptemberben jugo­szláv katonai misszió utazik Athén­be". Ugyanilyen fontosnak tartják amerikai kormánykörökben Jugo­szlávia ankarai nagykövetének azt a kijelentését is, hogy ,,a törököknek és jugoszlávoknak össze kell han­golniok erőfeszítéseiket". Az USA haderejének kudarca Koreában Az „Uj Kina" hírügynökség kü­lön tudósítója jelenti: Az USA 45. „nemzetőr" hadosz tálya 8000 főnyi veszteség után visszavonult a csorvoni arcvonalról. Ez a gyaloghadosztály Oklahoma államból érkezett Csorvon nyugati arcvonalára, ahol felváltotta az USA 1. lovashadosztályát, amely ebben A vezérkar mellé osztottak be. A háború kitörésének idején Puszan­ban voltam. Tavaly ősszel kiküld­tek a frontra. Kimhvánál álltunk. Először a 9. hadosztály 28. ezredé­nek harmadik zászlóalját vezettem. Aztán a hadosztály vezérkari fő­nökének helyettese lettem. Dicsér­tek és karrierrel bíztattak. De va­lami bántott, mart belülről. A had osztálynál volt egy amerikai tanács­adó. Az úgy küldte a halálba a mieinket, mint a kutyákat. Ezeknek a szemében a koreai nem ember. Én átdolgoztam egy haditervet úgy, hogy kevesebb veszteséggel járjon. Erre lehordott és megfenyegetett. Beteget jelentettem és idejöttem a kórházba. Semmi bajom sincs. Ló­gós vagyok. Nos, ez az egész. — Gondolja, hogy Északon is így van? — kérdezte kisvártatva Csang. — Nem tudom. — Maga a fronton volt. Nem lát­ta őket harcolni? — Láttam. A mi katonáink fél­nek tőlük. A tisztjeink azt mond­ják. részegek, azért verekednek olyan jól. — Badarság — legyintett Csang. — Lehet — mondta az őrnagy — nem tudom. Elakadt a beszélgetés. Az őrnagy felállt: — Ideje lesz visszamennünk — mondta késő van. Már így is meg fognak szidni bennünket. Az ajtó előtt az őrnagy hirtelen megállt. Ránézett a házigazdára és a lányra: — Maguk kommunisták? — kér dezte. Csang erősen az őrnagy szemébe nézett: — Koreaiak vagyunk. Koreaiak, akik tudják, hol dobog a haza szive. Kib Opnak napokon át a hang. ját sem lehetett hallani. Mereven s mogorván ült a kórházpadon, né­ha-néha odament a rádió mellé és M É K A V X I B O K zenét hallgatott, aztán visszaült a padra, vagy lefeküdt a gyékény, ágyra és nyittot szemekkel a meny­nyezetet bámulta. Már-már úgy tűnt hogy valóban beteg. Pak Ok Kjong, a kis ápolónő nem közeledett hozzá. Olykor összeakadt a szemük, de nem beszéltek egymással. Az őrnagy vergődött, a lelkében valami forrt, erjedt, mint a must. A szöuli rádió műsorának három­negyedrésze amerikai dzsesz. Cs ak nagy ritkán szakítja meg egy-egy koreai dal. Az őrnagy leste ezek°t a dalokat, szomjasan és vágyakoz­va, maga sem tudta, miért. „Itt rádió Szöul — hallatszott a bemondó hangja —, hírek következ. nek". , Az „Internacionál News Service" jelenti: Néhány nappal ezelőtt a ko­csedoszigeti fogolytábor véres össze ütközés színhelye volt. Az összecsa pás éjjel három órakor kezdődött hatezer fanatikús északkoreai ha­difogoly és az Egyesült Nemzetek csapatai között". Az őrnagy lassan felfigyelt. Az a szó ütötte meg a fülét, hogy „fana­tikus". „Az Egyesült Nemzetek nyomozói éppen rostálták a foglyokat. Kikér­dezték őket. hogy egy fegyverszünet esetén hová akarnak menni: Észak­vagy Dél Koreába? A foglyok szem. beszálltak a nyomozókkal. Az ame­rikai táborparancsnok tankokat vo­nultStott fel ellenük. A tankok tii zet nyitottak és a „Farkaskutya" nevü ezred géppisztollyal lőtte a kommunistákat. A foglyok kövek­kel, késekkel és botokkal estek ne ki az amerikai katonáknak. Azt kia. bálták: „Éljen Kim Ir Szen"! — és egy északkoreai zászlót bontottak ki. Az első hírek szerint hatvan­kilenc fogoly meghalt és 152 meg­sebesült". Az őrnagy most már égő arccal itta magába a szavakat. Hogyan is volt? Az elejét elvesztette, nem fi. gyeit oda. Ez a szöuli rádió, vagy a phenjani? Egy pillanatra meg­zavarodott. Ki jelentette a hírt? Mintha úgy tűnt volna neki, hogy valami amerikai újság vagy hírügy­nökség. De a végére világosan emlékezett. A „Farkaskutya"-ezired tankokkal és gépfegyverekkel támadott. A foglyok kövekkel, botokkal harcol­tak. Azt kiabálták: „Éljen Kim Ir Szen" és egy koreai zászlót bontot­tak ki. Két órával később újra meghall, gatta a híreket. Most már minden szóra figyelt elejétől végéig. Egész éjjel nem aludt. A kocse­do szigeti harcot próbálta elképzel, ni. Nem, ezeket a katonákat nem gépfegyverrel hajtották a harcba. Ezek gépfegyverek ellen mentek, a puszta kezükkel. Ezek nem voltak részegek, mert a fogolytáborokban nem itatják pálinkával a foglyo­kat. Ezek másért mentek neki csu­pasz mellükkel az amerikai fegyve­reknek. Kim Ir Szénért. A zász lóért, Koreáért. Hajnalban már várta a könnyü. léptü ápolónőt. — Döntöttem — mondta neki — Északra megyek. A kislány majdnem felsikoltott. — Velem jön? — kérdezte az őr­nagy. — Jövök. Kim Op néhány i^ap múlva jelent­kezett a vezérkarnak Közölte, hogy teljesen meggyógyult és frontszol­gálatra kérte magát. A janggui frontszakaszra került, a 7. hadosz­tály 3. ezredében az első zászlóalj parancsnoka lett. Az volt a terve, hogy április vé­gén átmegy a túlsó oldalra, a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek oldalára. Lázas igyekezettel készí­tette elő tervét. Szemben kinai csa­patok áltak. Pohtos felderítést vég­zett a kínaiak elhelyezkedéséről. Kiválogatott hét katonát, akikben megbízott és akikről észrevette, hogy a szivük Észak felé húz. A kis Pak Ok Kjongot, mint a feleségét akarta magához hozatni. Váratlan nehézség bukkant fel. A főparancsnokság április 25-től május 10-ig rendkívül állapotot ren­delt el. A magas vezetés rettegett attól, hogy május elsejével kapcso­latban megmozdulnak a katonák. A tisztiszállásokra idegeneknek ti­los volt belépniök és a tisztek pa­rancsot kaptak, hogy lehetőleg ne hagyják el a törzsek körletét és bunkerjeiket. Tilos volt minden érintkezés a katonaság és a civil lakosság között. Kim Op tervét különösen az utótí­bi tilalom érintette. Pak Ok Kjon­got jó ideig nem hozhatta oda. 5. Április huszonhatodikán estére egy katona zörgetett be a puszani kórház ápolónőinek szobájába. Le­velet hozott a könnyüléptü kis ápo lónönek. A levélben ez állt: „Ebben a katonában megbízhatsz. Indulj cl azonnal Csanggal együtt Vondzsuba. Ott már várni fog a dzsippem. Ez a katona Vondzsuban elintézi a továb­biakat". Az ápolónő és a katona Vondzsuig vonattal mentek. Csang nem jött velük. Neki más feladata volt Dé­len. Vondzsuban Pak Ok Kjong három csirkét vásárolt. Ezeket megsütötte. Ki tudja, meddig kell még baran­golniok ? (Folytatjuk.) az övezetben körülbelül 17.000 t'önyi veszteséget szenvedett. A 45. hadosztály — mielőtt Ko­reába érkezett — szigorú harci ki­képzésben részesült a hokkaldoi hegyvidéken. Ridgway, az USA ko­reai támadó haderőinek volt parancs­noka a „legjobban kiképzett egy­ségnek" nevezte. Ennek ellenére kéthónapos támadásai során állandó vereségeket szenvedett a koreai és kínai nfipi erőktől. Ez az amerikai hadosztály elsö­ízben mult év december 3-án került szembe a kínai népi önkéntesekkel. A hadosztály Sangpopangtól délke­letre támadást indított egy magas­lat ellen. A támadó erőt még egy zászlóaljjal és 24 tankkal erősítet­ték meg. Hét támadó hullám 3orán az amerikaiak kétízben elfoglalták a magaslatot, de mind a kétszer azonnal visszaverték őket. A 45. hadosstály az év június kö­zepén támadást indított a 190 es számú magaslati pont ellen, ahol katasztrofális vereséget szenvedett. Az amerikai hadosztály körülbe­lül 2800 emberét vesztette el. A 190.es számú magaslati pontért vívott ütközettel egyidejűleg a had­osztály 179. számú ezredét ugyan­ilyen súlyos veszteségekkel verték vissza a szokjondongi övezet egyik magaslatán. Az USA 45. hadosztá­lya — mielőtt a csorvoni arcvonal­ról kénytelen volt visszavonulni — a Sangpopangtól keletre eso ma­gaslat ellen indított támadás során szenvedte el végső vereségét. Júinus 23.tól 27-ig tartó ötnapos ütközet­ben az amerikaiak megvetettek lá. bukat a magaslaton, arni egy szá­zadnyi veszteségükbe került* A kí­nai népi önkéntesek azonoan más­nap este erős tüzérségi támogatás­sal ellentámadást indítottak. Az I önkénteseknek mindössze 19 percig tartó küzdelmükbe került az el­foglalt magaslati állást visszaszerez­ni. A 79. számú amerikai ezred egész 9. százada megsemmisült, a 2. és 3. századot pedig harcképtelenné tet­ték. A 45. haiosztáiy helyébe az USA 2. hadosztálya lépett. Július 17-töl 19-ig tehát három nap alatt — a hadosztály 23. ezrede ezernél több emberét vesztette el a Sangpopang­tól keletre fekvő magaslaton. Nyil. vánvaló, hogy a jövő az újjonan ér. kező csapatoknak sem tartogat több hadiszerencsét, mánlt elődeiknek. *

Next

/
Thumbnails
Contents