Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-15 / 193. szám, péntek

6 IIISZ 0 1952 augusztus 15. A magyar filmművészet mai helyzete Szántó Miklós, a Magyar Népköztársaság Népművelési Minisztériuma Film f őosztályána k vezetője Milyen tanulságokat jelent a nemzetközi filmfesztivál A hagyományos nemzetközi film­fesztiválok találkozásai nagy erő­forrást jelentenek számunkra. A fesztivál lehetővé teszi az összeha­sonlítást más filmgyártásokkal, le­mérhetjük fejlődésünket, ösztön­zően hat a nemes vetélkedés. A ba­ráti kritika, a segítő készség, ame­lyet lépten-nyomon tapasztalunk, a tapasztalatok hatalmas méretű át­adása, a nemzetközi filmfesztivált a nemzeti filmgyártások nemzetközi méretű szocialista versenyévé avat­ja. A fesztivál olyan reflektorfény, amelynek világosságánál előtűnnek a rejtett hibák is, jobban meglát­juk, mi az egészséges, az új, a nö­vekvő és mi az, ami elavult, hibás, amit le keli küzdenünk. A tavalyi fő tanulság az volt, hogy mai témákra van elsősorban szükség. A tavalyi fesztivál után, 1951-ben még hat filmet készítet­tünk, ebből öt volt mai és egy a régi téma. 1952-i tervünket már úgy állítottuk össze, hogy a terve­zett 11 film közül négy lesz csak régi téma, történelmi, vagy élet­rajzfilm és hét lesz mai életünket ábrázoló film. Vigyázunk arra, hogy a jelent megrajzoló művel előremu­tassunk, a holnapot is szolgálhas­suk, hogy ne avuljon el már meg­jelenése pillanatában. Pl. most ké­szül a termelő szövetkezetek fejlő­dését feldolgozó „Vihar" c. filmünk. Most az ősszel jön ki, amikor a szövetkezetek megerősítéséről szóló párt- és kormányhatározat végre­hajtása a gyakorlatban megkezdő­dik. A mait évben a szovjet elvtársak felvetették, hogy filmjeink sokszor bonyolultak és hiányolták az éles konfliktust. Ennek a kritikának ta­nulságaképpen a „Tűzkeresztség" és a „Semmelweis" éles, erös drá­mák, egyszerű vonalvezetéssel, mély emberi jellemekkel és a jellemek késhegyig menő harcával. Tavaly számonkérték tőlünk a nemzeti vonások erösebb kidom­borítását. A „Déryné" vagy a „Tűzkeresztség" már izzig-vérig magyar filmek, olyan alkotások, amelyben a táj, a zene, a nyelv, az emberek magatartása minden részletében a magyarság nemzeti vonásait tükrözi. Ami az idei tapasztalatokat illeti, a fő feladat továbbra is a szocializ­mus építését elsősorban segítő, mai témákat feldolgozó filmek készítése. Komoly tanulság, hogy a fesztivá­lon idén bemutatott, közel negyven játékfilm közül vígjáték alig van. Nagy hiba, hogy a filmek tanító, nevelő jellege elnyomja a gyönyör­ködtető, szórakoztató feladatot. A mi dolgozóinknak, akik „zaj és lár­ma nélkül" építik a mi új világun­kat, joguk van a vidámságra, a szórakozásra is. 1953-as tervünkben igyekszünk a magunk területén ezen a fogyatékosságon javítani. Több vígjátékot, operettet, fogjunk készí­teni és szocialista típusú kaland­filmet is. Az idei fesztivál még világosab­bá tette előttünk, hogy filmjeink kissé hosszúak és különösen a nyi­tány sokszor vontatott. Művészeink még nem értik eléggé, hogy ilyen­kor a rövidítés nem élve boncolás, hanem olyan sebészeti beavatkozás, amely után érdekesebb, tempósabb, jobb lesz az egész film. Nagyobb súlyt kell helyeznünk a részletfi­nomságokra is. Emelnünk kel! ren­dezőink, operatőrjeink, színészeink művészi igényességét. Kidolgozott­ság szempontjából nen lehetnek a filmben első és másodrendű jelene­tek. A részletek elnagyoltsága, vagy a mellékszereplők játékának hibái leronthatják a főszereplők ala­kításának hitelességét. Hiába ját­szik jól a főszereplő, hiába ragad magával, ha a partner rossz, akkor a jelenet hőfoka zérus alá száll. A néző kiábrándul, már nem adja át magát a játék varázsának, tud­ja, hogy a valóság helyett kulisz­szát lát, valóságos hősök helyett színészeket. A magyar filmgyártás tervei Jelenleg a „Petőfi és Bem" című kétrészes játékfilmünk és a „Vihar" című filmünk áll forgatás alatt. Mindkettő színes. Az egyiknek író­ja Illyés Gyula, rendezője Nádasdy Kálmán, a másikat a termelő szö­vetkezetek fejlődéséről Urbán Ernő irta és Fábry Zoltán rendezi. For­gatás előtt áll a Máiiássy házaspár filmje, a „Rendületlenül", amely egy munkáscsalád életén keresztül a magyar munkásosztály történetét ábrázolja 1919-től a felszabadulásig. A Kossuth-díjas Bán Frigyes nem­sokára hozzákezd Gyárfás Miklós „Magánügy" című könyvének film­reviteléhez. Ez üzemi vígjáték, amely egy porcellángyár ifjúmunká­sainak életét mutatja be szatirikus formában. Gertler Viktor rendező „Állami áruház" címmel filmoperet­tet forgat a közeljövőben. A fiatal Hersko János Sztálinvárosról ké­szít színes játékfilmet. Ezenkívül játékfilm készül egy új bányánk fejlődéséről, végül szeretném meg­említeni a Sztálin-díjas A ezé} Ta­más filmjét, amelyet a Rajk-ügyröl •készit. Dokumenturnfi'lmgyártásunk idei tématervében 50 film szerepel. Ezek a filmek feldolgozzák a szocialista építés különböző területeit doku­mentumfilmek, népszerű, tudomá­nyos és oktató filmek ťormájában. Szeretném kiemelni a „Vadvízor­szág" Kossuth-díjas rendezőjének, Homoki Nagy Istvánnak új színes, egész estét betöltő természetfilm­jét, amely a magyar erdők nagy­vadjainak életét dolgozza fel. Nem­sokára befejeződik új színes rajz­filmünk „Az erdei sportverseny". A fesztivál tanulsága számunkra, hogy fokoznunk kell a gyártás terv­szerűségét. Ezért még augusztus hónapban elkészítjük mind a játék­film, mind a dokumentumfilmgyár­tás 1953. évi tématikai tervét, sőt a játékfilmgyártás területén a témá­kat már 1954-re és 1955-re is meg­tervezzük. Színház és a Filmművészeti Szövet­ség konferenciáját és az idén ta vasszaj a dokumentumfilm problé­máival, kemény kritikával tárták fel a hibákat és rámutattak azok­ra a feladatokra, amelyeknek meg­oldásával tovább fejlődhetünk. A film összetett művészet és így mind­azok a kérdések, amelyeket a kul­túrforradalom harcai közben Pár­tunk egyébb művészeti területeken I felvet és megold, segítik a film fej­lődését is. Gondolok itt az írókon, gresszusra, a zenei vagy képzőmű­vészeti vitára vagy Révai elvtárs vi­tacikkére az építészet kérdéseiről. Pártunk útmutatásának köszönhe­tő, hogy a művészeink fejlődését gátló ideológiai közöny, amely tavaly még erősen mutatkozott, nagy mér. tékben csökkent. Fiatalok és az idő­sebb szakemberek, a színházi és filmrendezők termékeny együttmű­ködése, egymás támogatása és ver­senye, ' az elvtársáas kritika légköre, nagy lehetőségeket adott és ad to­vábbi előrehaladásunkban. Bán Fri­gyes. Semmelweis film Kossuth-dí­jas rendezője é3 Keleti Márton, az Erkel film Kossuth-díjas rendezője egymással vetélkedve rekord.idő alatt készítették el a két filmet és ez csak úgy volt lehetséges, hogy me­netközben tanácsaikkal állandóan se­gítették egymást. így vált lehetsé­gessé, hogy a februárban elkezdett két film a fesztivál közönsége elé ke­rülhetett. Az alapvető művészeti front egysége alakult ki, ahogy Pu­dovktn elvtárs megállapította. A második tényező a Szovjetunió állandó segítsége, támogatása, Ta. valy ősszel Pudovkin elvtárs volt nálunk három hónapig. Neki köszön­hető, a „Petőfi és Bem" forgató­könyvének és a „Tűzkeresztségének tető alá hozása. Segített leküzdeni az írók húzódozását a filmtől. Do­kumentum filmjeink színvonalának emelésében segít Buszov Sztálin.dí­jas dokument szakembere. Ismét ná­lunk dolgozott fél évig Gudkov elv­társ, a ezmkron filmek mestere. A Szovjetunióban megtartott magyar fümhéten müvészdelegációnk kint járt és a helyszínen tanulmányozta az élenjáró szovjet filmművészetet, A harmadik tényező az a növek. vő érdeklődés, amellyel dolgozóink fordulnak a film felé. Ankétok, film­viták kapcsán a munkások, dolgozó parasztok elmondják észrevételeiket kívánságaikat egész filmünk után a munkáslevelek százai érkeznek a filmgyárakhoz. Dolgozó népünk egyre növekvő igényessége emeli a feladatok mércéjét művészeink előtt, növeli felelősségüket munkájukkal szemben.^ „A selejt bosszúja" után készítettük el a következő Latabár burleszket „A képzelt beteg" cím. mel. Egy táppénzcsaló történetét dolgozza fel ez az igen mulatságos színes rövid film. Bár Latabár a dolgozóink első számú kedvence, mégis százával kaptuk a film után munkásleveleket, amelyekből ki tűnt, hogy a mul&ttatás kedvéért olyan 'túlzásokat engedtünk meg a filmben, amelyek gyengítik az esz­mei mondanivalót. Ez a figyelmez­tetés lehetővé teszi a hasonló hibák kiküszöbölését. Itt szeretném megemlíteni a kri­tika döntő szerepét. A filmgyárak művészeti tanácsai, a minisztérium mellett működő dramaturgiai ta­nácsok megvitatják a forgató köny­veket és a kész filmeket a művészek bevonásával. A Színház és Filmmü. vészeti Szövetségben tervszerűen és módszeresen vitatják meg az elvi kérdéseket. A sajtókritika, a mun káslevelek és a viták egy egységes kritikai láncolatot teremtenek, amelynek termékenyítő légköre segí­ti a művészek fejlődését, így válik a bírálat az új hajtóerők egyik leg­fontosabb tényezőjévé. A fesztivál egyik hiányosságának tartom, hogy még nem vált elég. gé kritikai fórummá. A jövőben még jobban fel kell használnunk ezt a filmtaláikozót a nemzetközi kritika kifejlesztésére. így válik a NFF a világ haladó filmművészetének még inkább iránytűjévé. A dokumentumfilm tanulságai Filmgyártásunk fejlődése, problémái A magyar filmgyártás az elmúlt évben komoly fejlődésen ment át. Megmutatkozik ez elsősorban abban, hogy az összes művészetek közül a film szolgálta legközvetlenebbül a szocializmus építésének ügyét. A békeharc, az imperialisták elleni küzdelem, az ellenség elleni éberség fokozását szolgálta a „Gyarmat a foki alatf. a „Teljes gőzzel", a „Nyugati övezet". Néphadseregünk élete, a satahanov-mozgalom, a me­zőgazdaság szocialista átszervezése, a tömegsport kérdése, haladó hagyo­mányainak népszerűsítése mind he­lyet kapott filmjeinkben. Az előző évekkel szemben sikerült állandóvá, egyenletesebbé tenni a gyártást. Az addigi évi négy játékfilmmel szem­ben 1951-ben 10 filmet gyártottunk. A fejlődés nemcsak mennyiségi és n.Vnesak tématikaU Emelkedett fii- k eszmei, politikai, művészi színvonala, sikerült olyan hősöket alkotni, akik követésre méltó példa, képek lehetnek dolgozó népünk előtt. Mutatja ezt az emelkedő látogatott­ság, közönségünk népszavazása és az a megtisztelő érdeklődés és sze­retet, ahogy filmjeinket határainkon kívül fogadják. A világ legigénye. sebb közönsége, a szovjet nép becsű, li, szereti és várja filmjeinket és ez fémjelzi leginkább az emelkedés színvonalát. ^ MILYEN TÉNYEZŐKNEK KÖSZÖNHETŐ A FEJLŐDÉS? Elsősorban a Párt támogatása, Rákosi és Révai elvtársak közvet­len segítsége a legfőbb tényező. Pár­tunk vezető szerveinek és a közpon­ti sajtónak, a Szabad Népnek ke. mé-ny elvtársi bírálatai segítenek munkánk minden napjában. A ta­valvi fesztivál óta tartottuk meg a Már említettem, hogy rövid idővel a fesztivál elöt kétnapos konferen­cián vitattuk meg a dokumentum és híradó filmgyártás időszerű kérdé­seit. Pártunk bírálata alapján ele meztük dokument filmjeinket és ar­ra a következtetésre jutottunk, hogy lemaradás mutatkozik ezen a téren filmművészetünk általános fejlődé se mögött. Ennek főoka az eszmei szegénység. Híradó és dokumentum, film rendezőink és operatőrjeink még nem ismerik eléggé az új való­ságot, nem ismerik fel a látott ese­mények valódi hajtóerejét, sokszor hiányzik belőlük a művészi kezdemé­nyezés és bátorság. Ezért sok dokumentum és híradó filmünk tematikus, szürke. Az áb­rázolás így nem képes tükrözni az új élet gazdagságát. Ezek a kemény megállapítások egyben a feladato­kat is megmutatják. Érthető izga­lommal vártuk a fesztivál doku­mentfilm bemutatóit. A kép magá­val ragadó. Ezekből a filmekből, amelyek a valóság tényeit ábrázol­ják, világosan kikerekedik a béke­tábor szédületes arányú megerősö­dése. A Szovjet Mongóliát, Tádzsi­kisztánt, Grúziát, a kommunizmus gigászi építkezéseit mutatják be. A népi demokráciák dokumentum­jaiból a szocialista iparosítás tükrö­ződik. Üj városok jelennek meg a térképen, mint ezt Dimitrovgrád, Kuncsice, a HUKO, Csensztochovo, Sztálínváros és a többi óriáskohók építkezéseiből látjuk. A „Moszkvai május 1." katonai felvonulása, a Győzedelmes menet, a magyar Áp­rilis 4. azt mutatják meg a világ­nak, hogy nemcsak punkával, ha­nem hadsereggel is meg tudjuk vé­deni a békét, hogyha az imperializ­musnak eszébe jutna „disznóormá­nyávai beletúrni kertjeinkbe". A koreai, vietnami, kinai doku­mentfilmek az ázsiai népek függet­lenségi harcainak hőskölteményei, és megrázó dokumentumok; hír­adást adnak a népek áldozatkész­ségéről, hazaszeretetéről. Világo­san megértetik mindenkivel, hogy a vi'lághak ezen a részén is recseg­ropog az imperialista uralom. Ha­talmas népi energiák szabadulnak fel és olyan kulturális fellendülés­nek vagyunk tanúi, amelyek mel­lett a történelem műiden kulturális átalakulása eltörpül. A reneszánsz legnagyobb mestereinek álmait mi valósítjuk meg. Mindez arra figyel­meztet, hogy kötelességünk a szo­cialista építés történelmi dokumen­tumait elkészítem az utókor szá­mára és lelkesítő ösztönző erőként felhasználni napjainkban is. Meg kell örökíteni azt a történelmi^ át­alakulást, amelynek során hazánk mezőgazdasági országból ipari or­szággá válik, szocialista nemzetté alakul. A bemutatott filmek általános gyengesége, Jiogy soványan mutat­ják be a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Erre a fogyatékos­ságra figyelmeztet bennünket a fesztivál. A mi filmjeinkből nem tükröződik eléggé az egész népün­ket átfogó kultúrforraftalom. Erre az adósságra is a fesztivál figyel­meztet. Még egy kérdést szeretnék ki­emelni. Nagy probléma volt nálunk az utóbbi időben az a kérdés, váj­jon van-e a bábfilmnek létjogosult­sága. A két ragyogó csehszlovák bábfilm, a „Madársziget kincsei" és a „Kilenc csibe" választ adtak erre a kérdésre és eldöntötték a vi­tát. A bábfilmnek nagy jövője van, csak hivatott mester kel! hozzá. A bemutatott kitűnő cseh razjfilm, „Az aranyalma" arra hívja fel a figyelmet, hogy egyszerű mesét, világos eszmei mondanivalót játé­kosan, kedvesen, sok humorral ho­gyan lehet megoldani. Nálunk is hatalmas igény mutatkozik ezen a téren és bevalljuk, hogy eddig nem tudtuk kielégíteni népünknek ezt a jogos kívánságát. A fesztivál ta­nulságai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy javítani tudjuk mun­kánkat a gyermekfilmek, elsősorban a rajz- és bábfilm vonalán. Kultúragitáció az aratás és begyűjtés ideje alatt Tévedés volna azt hinni, hogy a nyári időszakban, az aratás és csép­lés idején szünetel a kultúrmunka. A nyár folyamán a kultúrpolitikai munka, ahol annak jó feltételei biz­tosítva voltak, fokozottabban sietett a községek és falvak segítségére.' Az új típusú mezőgazdálkodás te­temes anyagi előnyökhöz juttatja a szövetkezeti tagokat. Ahhoz azon­ban, hogy a szövetkezetek szilárd alapokon nyugodjanak, jó politikai é B szakmai felkészültségre van szükség- Kibontakozik előttünk a falu kultúréletének távlata; kultúr­otthonok, klubhelyiségek, színházak, mozik, fürdőszobák, modern laká­sok és mindaz, ami a falut a város színvonalára emeli. Ennek elérésé­hez nagyban hozzájárul a kultúr­munka, mert ahol dal van, amely nagyobb teljesítményre lelkesít, ahol vers van, amely a munkának lendületet ad, ahol jó könyv mutat­ja az utat a nehézségek legyőzésé­hez és ahol muzsika üdíti a lelket, ott a fejlődés jó úton halad. A Csemadok kultűrbrigádjai jó munkát végeztek az aratásnál és cséplésnél dolgozjk meglátogatásá­val. Kultúragitációjuk eredményét főleg abban látjuk, hogy a perzse­lő nyári kánikulában dolgozó pa­rasztjainkat egy-egy ilyen látogatás felfrissíti, öntudatosítja, munkájuk­nak nagyobb lendületet ad. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy a kultúrbrigádok tagjai többnyire a községek és városok üzemi dolgozói, akik ezzel bebizonyítják, mennyire értékelik a földművesség munkáját. A királyhelmeei járásban Király­helmecen, Bodrogszerdahelyen, Szrui­tesen, Kisgéresen, Nagygéresen is Bácskán szerveztek kul túrbrigádo­kat. Meglátogatták Bolyt, Bácskát, Kiskövesdet, Zemplént, Szentest, Ladmócot és kultúrmunkával segí­tették az aratást és cséplést. A radi színjátszó csoport a mezőn dolgozó elvtársak munkájába is bekapcsoló­dott és a szentmária; EFSz-ben 100 munkaórát dolgozott le. A kassai járásban például a kas­sai kultúrbrigád .Migécet látogatta meg, ahol tartalmas kultúrműsora és meggyőző agitációja eredménye­képpen 74 tag írta alá a IV. típusú EFSz-re való áttérést. A szinnai kultúrbrigád tagjai Sza­láncon kiemelték és megdicsérték a legjobb szövetkezeti dolgozókat. A brigád a szinai EFSz-ben kétszáz munkaórát dolgozott le. , A nagykaposi kultúresoport bri­gádja Mokosakerészen és Csicserben látogatták meg a dolgozókat kul­túrműsorukkal. Csicserben minden Csemadok-tag belépett az EFSz-be. A járásban összesen 166 tagot nyer­tek meg a szövetkezetnek a helyi csoportok. A falvak dolgozó népének meg­növekedett feladatait a szepsi, rozs­nyói, áji és tornai kultúrbrigádok is megértették. Segítettek is Stószon, Szepsiben, Bodolón és Tébelen. Zsar­nón a tornaiak műsor után vígan arattak együtt a falu dolgozóival. A rozsnyói és sziliceí kultúrbrigádok is bekapcsolódtak az aratási mun­kálatokba. A somorjai csoport kul­túrbrigádja Űjvásáron előbb 10 hek­táron összehordta a kévét, azután tartotta csak meg kultúrelöadását. Dunaszerdahelyen 31 község ünne­pelte az aratás megkezdését kultúr­műsorral. Mind az ünnepélyek ren­dezésében, mind az aratási munka­csoportok megszervezésében lelke­sen vettek részt a Csemadok-tagok. Jó munkát végeztek itt az agitket­tősök, amennyiben a kis- és közép­parasztok 92 százalékát megnyer­ték a szövetkezet ügyének. Egyes Csemadok-tagok lelkes tevékenysé­gükkel tömegeket mozgatnak meg. Nagy Béláné Nagymegyeren Pon­gráczné segítségével .70 asszonnyal kiment hajnalban a szövetkezet földjeire, hogy 67 hektáron rendbe­hozzák a kévéket. Sok helyen hathatós segítséget nyújt a beadási kötelezettségek tel­jesítésében a helyi hangszóró. Ka­poson, Királyhelmecen, Rozsnyón, Pelsőcön rendszeres félórás Csema­dok-adások vannak' amelyeknek igen nagy a sikerük: dicsérik az élenjárókat, figyelmeztetik a lema­radókat. Mészáros Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents