Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-10 / 189. szám, vasárnap

1952 augusztus 10. UJSZ0 3 A közelkeSeti események háttere Harmadik hete már, hogy a Közel- és Közép-Keleten újból gyors iramban követik egymást az események, hogy ez a terület ismét az imperialista politikusok, a tőkés sajtó egyik „elsőszámú aggodalma" lett. Az események két színpada: Egyiptom és Irán. Az egyiptomi események lényegét igy lehet összefoglalni: az országban az úgynevezett „tiszti klub" (a hadsereg vezető klikkjének) főnöke, Nagib tábornok ragadta magához a hatalmat. Faruk királyt lemondásra kényszerítették. Az uralkodó — akinek a személye mindeddig „szent és sérthetetlen" volt, de akiről most „Feket. Könyv"-et adnak ki — luxusjachtján elvitorlázott az országból. Magával vitte csecsemő fiát is, aki javára lemondott a trónról. Fia az egyiptomi törvények szerint hétesztendős: korában térhet vissza az országba. Egyiptomban háromtagú kormányzótanácsot neveztek ki, amely a „király nagykorúságáig" intézné az ország ügyeit. Ez a felszín. A különböző imperialista nagykövetek és a katonai klikk vezetőinek tárgyalásai, az égyiptomi burzsoázia különböző rétegeinek ideges mozgása-súrlódása, a belső feszültség közben egy pillanatra sem csökken. Ha megkíséreljük az eddigi események értékelését, feltótlenül kibontakozik egy főirány, amelyet egész sor jelenség támaszt alá. Az egyiptomi puccs és az azt követő változás talán legfontosabb rúgóját az amerikai-angol imperialista ellentétekben kell keresni. Ismeretes, hogy ezek a gyors iramban mélyülő ellentétek a Közel- és Közép-Keleten már hoszszú idő óta különösen élesek. A helyzet megértéséhez tartozik, hogy az angol vetélytárs gyarmati pozíciói ellen vívott harcában az amerikai imperializmus többnyire cinikusan kihasználja a hosszú ideje angol gyarmati elnyomás alatt sínylődő nép gyűlöletét a brit gyarmatosítók ellen, sőt a gyarmati igától ugyancsak szenvedő nemzeti burzsoázia függetlenségi követeléseit is. Erre nemcsak Egyiptom a példa. Hiszen tavai"- Marokkóban, vagy akár Iránban is az volt az amerikaiak taktikája, hogy bátorítani akarták az angol, illetőleg francia gyarmati rablás miatt elégedetlenkedő nemzeti burzsoá köröket. Persze. meg kellett tanulniok, hogy a nemzetközi erőviszonyok rohamos eltolódása a béke erői javára, a tömegek tisztánlátásának, öntudatának gyors növekedése lehetetlenné teszi, hogy ezt a nemzeti ellenállást a Washingtonban kiagyalt korlátok közé szorítsák. Mindez azonban nem jelenti azt. hogy lemondtak erről a módszerről. Nagib pasa, Faruk lemondatója, az amerikaiak .embere. Ezt félreérthetetlenül jelzi az amerikai sajtó hangja is. A legbefolyásosabb amerikai tőkés lap, a New York Times például közvetlenül a puccs után azt írta, hogy az „messzemenően jó szándékok szolgálatáról" tanúskodik. Egy másik befolyásos amerikai tőkés lap, a New York Herald Tri- búne akkori vezércikkében megelégedetten írta: a puccs során kialakult helyzet „olyan keretet biztosít, amelyben a felmerülő problémák simán megoldhatók". Van is már példa az ilyen problémák „sima" megoldására. Talán legvilágosabb jellemzője ennek az AFP, a francia félhivatalos hírszolgálat mult heti kairói jelentése, amely azt mondotta: „A minisztertanács, hogy megkönnyítse a külföldi tőkebefektetést Egyiptomban, úgy döntött, hogy módosítja a részvénytársaságokra vonatkozó 1947-es törvényt. Ezentúl az egyiptomi tőkearány minimuma a részvénytársaságokban 51 százalék helyett 49 százalék lesz." Világos, hogy ez a döntés szélesre tárja a kaput az amerikai tökebehatolás előtt. Nem véletlen, hogy az angol sajtó hallgat az egyiptomi képviselőház határozatáról — a washingtoni jelentések pedig nem titkolt örömről tanúskodnak. Az Associated Press egyenesen azt adta hírül: „Ez fontos lépés nagyobb amerikai tőkebefektetések bátorítására. A külügyminisztérium tisztviselői azt a véleményüket fejezték ki. hogy... Nagib ... sokkal liberálisabb együttműködésre törekszik a külvilággal, mint a legutóbbi egyiptomi kormány." Az Associated Press már azt is tudni véli, hogy „Egyiptom hajlandó lesz megállapodást kötni az Egyesült Államokkal, biztosítva a kormány szavatosságát az amerikai' tőkebefektetés számára." Talán még ennél is jellemzőbb, hogy az AFP, a francia félhivatalos hír-ügynökség egy kairói tudósításában arról beszél: „amerikai elképzelés szerint a Szuezi-csatorna övezetében az Atlanti Szövetség erőinek kellene felváitaniok a brit csapatokat". Természetesen mindenki tudja, hogy az „Atlanti Szövetség erői" díszes elnevezés valójában a korlátlan amerikai fennhatóságot jelenti. Az egyiptomi események tehát világosan bizonyítják, hogyan válik mind elkeseredettebbé az amerikai és angol imperializmus marakodása és a Wall Street miként akarja angol „szövetségeseit" ebből a, befolyási övezetből is kiszorítani. Ezt a betörést, ezt az elkeseredett küzdelmet az amerikai monopoltöke taktikájf bizonyos nemzeti burzsoá követelések látszólagos támogatásával, demagóg intézkedések jóváhagyásával, sőt kezdeményezésével álcázza. Lényegében ez magyarázza Faruk megbuktatását és azt a pálfordulást, amelyet a királyt eddig félistenként tisztelő egyiptomi burzsoá sajtó urai müveinek, Faruk sikkasztási ügyeinek és orgiáinak kiteregetésével. Másrészt ennek a jele a legnagyobb befolyással rendelkező egyiptomi burzsoá párt, a Wafd-párt vezetőinek visszatérése Egyiptomba. Emlékezetes, hogy a Wafd-párt i kormány volt az, amely az angol-egyiptomi szerződés felmondását követelte. Faruk és elsősorban brit befolyás alatt álló kamarillája szorította ki a Wafd-kormányt a hatalomból. A rövid „száműzetésből" visszatérő Wafd-párti vezetőket a repülőtéren Nagib fogadta, akit a Wafd vezetői már a repülőgép ajtajában „az ország megmentőjének" neveztek. Arról van tehát szó, hogy Nagib és csoportja a legszélesebb tömegek királygyülöletét és a Wafd-párt kétségtelenül nagy befolyását ki akarja használni. Mindent elkövet, hogy a tömegek előtt a korrupt királyi hatalom megdöntőjének, a Wafd szövetségesének szerepében tetszelegjen — s közben éppen a Wafd-párt vezetőségének csendes közreműködésével minél gyorsabban átjátssza a hatalmat, a befolyást az amerikai imperializmus kezére. Pillanatnyilag még nem élesedett ki az ellentét a puccs e kettős áramlata között, noha egyes jelek már a tömegnyomá miatt ingadozó Wafd és a Nagib-klikk közötti súrlódás erősödésére mutatnak. Az imperializmus tapasztalatai mindenesetre cseppet sem rózsásak ezen a területen. Éppen a legutóbbi hetek iráni eseményei mutatták meg újból, hogy a tömegek ma már az imperialista manőverek legbonyolultabb szövevényén is átlátnak és készen állanak arra, hogy elsöpörjék a puccskísérleteket. Ez az oka annak, hogy az egyiptomi eseményekkel kapcsolatban is felbukkan az amerikai sajtóban az olyan borús hang, mint a Washington Posté: „Nem lehet tudni, mi lesz a dolog folytatása." Az izraeli parlament nem fogadta 401.000 békeharcos küldötteit Az Izraeli Békebizottság küldöttsége Tel-Avivből Jeruzsálembe érkezett, hogy 401.000 békeharcos (a felnőtt lakosság 40 százaléka) nevében az öt nagyhatalom békeegyezményét követelő petíciót nyújtson át a parlamentnek. A par^ment elnöksége azonban megta_ gadta a küldöttség fogadását. Tubi, az Izraeli Kommunista Párt titkára a parlamenti képviselők előtt kijelentette, hogy a kormánypárti többség azért nem akarja meghallgatni a bék

e híveit, mert inkább az újnácikkal való megbeszélésekkel és az amerikai „katonai segély" megszerzésével kapcsolatos tárgyalásokkal foglalkozik. Az Izraeli Békebizottság és az Egyesült Baloldali Munkáspárt (MAPAM) kétórás béketüntetést rendezett a város utcáin. Gromiko elvtárs átnyújtotta megbízó levelét az angol királynőnek A. A. Gromiko, a Szovjetunió nagybritanniai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete augusztus 7-én átnyújtotta megbízó levelét Erzsébet királynőnek. A. A, Gromikot Eden külügyminiszter mutatta be az angol királynőnek. Az iráni kormány jegyzéke Nagy-Brí tanniáh oz 1 A teheráni rádió jelenti, hogy az iráni külügyminisztérium a teherárt' brit nagykövetséghez jegyzéket juttatott el, amelyben az iráni kor1 mány hangsúlyozza, hogy Iránnak ' elvitathatatlan joga van kőolajipara ; államosítására. „A volt angol-iráni olajtársaság | és a britt kormány ignorálták az ' iráni kormánynak ezt a vitathatatlan jogát — hangsúlyozza a jegyj zék — és jogosulatlan igényeikkel a i hágai nemzetközi bírósághoz fordultak. Amint ismeretes, a nemzetközi bíróság július 27-én úgy döntött, i hogy nem illetékes e kérdés meg] tárgyalására". „Az iráni kormány reméli, — 1 folytatódik a jegyzék — hogy azonnal kifizetik neki azt az összeget, amellyel a volt Angol-iráni Olajtársaság saját beismerése szerint tar: tozik Iránnak. Ezenkívül reméli, i hogy eltörli az összes követelések zárlatát, amelyek az. ;ráni kormányt i illetik és amelyek brit bankokban ' vannak és ezeket a követelése| ket az iráni kormány rendelkezésé| re bocsátják. Hogy a két állam köj zötti normális kapcsolatok meg1 maradjanak és hogy ne kerüljön j sor semilyen félreértésre, a volt i Angol-iráni Olajtársaságnak a jövőben nem szabad semmi olyan intézkedést sem tenni, amely megakadályozná az iráni olaj eladását. Az iráni kormány reméli, hogy a brit kormány „a volt Angol-iráni Olajtársaságnak ajánlani fogja, hogy nevezze meg képviselőit az iráni kormánnyal val j tárgyalásra". Hírek a Lenin-csatorna életéből r i A Lenin-csatorna a Szovjetunió i európai részének valamennyi tengerét egyesíti és ezzel lényegesen csökkennek a szállítási költségek. De ; nagy a csatorna jelentősége abból a Í szempontból is, hogy egycsapásra [ megoldódik az alsó-Don mentén el j terülő sztyeppék vízellátásának j nagy problémája. A Don vize, amely | most mélyen belenyúlik a sztyep| pékbe, már ebben az évben százezer hektár földet fog vízzel telíte| ni. Az elkövetkező evekben új öntö| zési rendszer segítségével kétmillió ! hektár föld lesz öntözhető, hétszázj ötvenezer hektár földet pedig csai tornarendszer lát el a szükséges ! vizzel, ugyanígy a sztálingrádi kerületben 123 kollektív gazdaságot és 10 állami gazdaságot. Már eddig is bebizonyosodott, hogy a Lenincsatorna területén minden hektár i mesterségesen öntözött föld több mint harminc mázsa búzát és húsz mázsa gyapotot ad. A természet átalakítása folytán bekövetkezett változások már most megfigyelhetők. Amióta a sztyeppe közepén elterülő cimljanszki tenger megtelt vízzel, a környéken gyakori esőzések vannak. A sztyeppe azelőtt sivár, kiégett földje zöldbe öltözött. A lakók tudják, hogy jz esőzés nem a természet szeszélyenek, hanem az új tengernek köszönhető. Az új csatorna területén nyolc autóutat építettek, megfelelő hidakkal és aluljárókkal. Ezeken az utakon már a megnyitás napja előtt megindult a forgalom, amely hibátlanul és zavartalanul bonyolódik le. A csatorna első és második zsilipje között híd íveli át a csatornát: a csatorna két partján elterülő Krasznoarmejszk település lakósai már rendszeresen közlekedhetnek. Az autóutakon és vasútvonalak mentén esténként ezer és ezer villanylámpa szórja a nappali fényt. MyuptiiÉmetország népe tiltakozik Üfeüisr háborús politikája elten A német demokratikus sajtó számos hírt közöl Nyugat-Németország bármely részéből, amelyek Adenauer népellenes politikája és a háborús különszerződés elleni tiltakozó népmozgalom növekedéséről tanúskodnak. A nyugatnémet lakosság valamennyi rétege élesen elitéli a bonni revansiszták áruló politikáját. Erich Teich, aki két háborúban vett részt, felszólalt a „volt katonák körének" ülésén Cmüntben és követelte az össznémet tanácskozások megvalósítását, amelyek megteremtenék a német békeszerződésnek a szovjet javaslatok alapján való megkötése előfeltételét. Martin Niemöller hesseni evangélikus lelkész nemrégiben Brandoben. dorf lakosai előtt beszédet mondott és felhívta őket, hogy követeljék a négy nagyhatalom tárgyalásának megkezdését, hogy ezáltal elérjék a német nép egységének azonnali felújítását. Hasonló követelésekkel lépett fel a Sopfheim városban rendezett gyűlésen Zinneke lelkész, aki a gyűlés résztvevőit harcr

a hívta fel az Adenauer által aláírt bonni különszerződés ellen. Amint az ADN hírügynökség jelenti, a „remílitarizáció ellenes ós a békeszerződés megkötéséért alakult bizottság" Báden-Wiírtenbergben felhívta az ország lakosságát, hogy folytassa harcát Adenauer háborús szerződései ellen. A felhívás a többi között így hangzik: „tudatában vagyunk annak a borzasztó háborús veszélynek, amely a bonni militarista szerződég és az úgynevezett európai védelmi közösség-röl szóló egyezmény aláírásával keletkezett és ez arra kötelez berniünket, hogy minden érőnkkel támogassuk az igazságos német békeszerződést és a bonni szerződés elleni népszavaI zást". drágaság, tömeges munkanélküliség az teztoának nyújtott Marshall-terv eredménye Júliusban befejeződött a Marshall terv négyéves időszaka Ausztriában. A Marshall-terv nem a gazdasági élet felélénkülését hozta magával -- mint ahogy ezt négy esztendővel ezelőtt a néppárt és a szociális, ta párt oiy nagy hangon hirdette — hanem válságot hozott a békeiparban és a tömeges munkanélküliséget. drágaságot, az adóterhek növekedését „eredményezte". Hivatalosan távolról sem teljes adatok szerint, az országban 120.000 munkanélkülit tartanak nyilván, háromszor annyit, mint a Marshall-terv élet beléptetése előtt. Négy év alatt Ausztriában ötszörösére emelkedett az élelmiszerek és közszükségleti cikkek ára és kétízben értékelték le a sillinget. Az amerikaiak a

z osztrák gazdasági élet megfojtására bevezették az úgynevezett „különszámlát". Az USA-ból olyan árucikkeket hoztak be az országba. amelyeket korábban magában Ausztriában gyártottak. Az ezekből az árucikkekből származó bevételt erre a „különszámiára'' fizették be. Az így befolyt összeget az amerikaiak a stratégiai nyers. anya<gterme!és ftövelésére fordították és minden eezközzel gátolták a békés célokat szolgáló iparágak fejlődését. Ausztriát stratégiai nyersanyagszállítóvá változtatták. A marshallizálás eredményeként az amerikaiak magukhoz ragadták a gazdasági kulcspozíciókat, mindenekelőtt a nagybankokat. Az amerikaiak az osztrák gazdasá gi élet fejlődését az agresszív atlan ti tömb érdkeinek megfelelöc-n irányítják. Arra kényszerítik Ausztriát, hogy potom áron acélt, öntöttvasat, magnezitet exportáljon Nyugat-Németországba, Angliába az USA-ba. ugyanakkor pedig megtiltják, hogy előnyös kereskedelmet folytasson a Kelet országaival. A demokratikus sajtó adatai szerint Ausztria esupán ennek következtében 7.5 mii liárd silling évi veszteséget szenvedett. 19öl-ben mintegy 30 százalékkal csökkent több árucikk gyártása. A textitcikkek kivitele a mult évihez képest 24 százalékkal csökkent. Sokszáz üzem szüntette be, il. leteve korlátozta termelését. Ezek a Marshall-terv „eredményei" Ausztriában. Az amerikaiak a horeai fegyverszüneti tárgyalások fefszámsfására törekszenek A vezérkari tisztek értekezletén a koreai kínai küldöttség lankadatlan erőfeszítései következtében lényegében teljes megegyezés jött létre a fegyverszüneti szerződéstervezet pontos megszövegezése tekintetében. Mindössze a „Korea" és az „Egyesült Nemzetek paracsnoksága"' kifejezések kérdése nincs elintézve. Az egyetlen pont, ami még elintézésre vár, a hadifoglyok hazatelepítésének kérdése a szerződéstervezet 51. és .52. szakaszának megfelelően, amelyben mindkét fél megegyezett. Éppen ez az a kérdés azonban, amelyben az amwikai küldöttség ragaszkodik a korCBiak és kínaiak fog ságbaesett embereinek visszatartására vonatkozó fantasztikus követeléséhez. Üjból és újból kivonul az értekezletről, hosszú szüneteket kényszerít ki, igyekszik a viták elöl kitérni és így kísérli meg meghiúsítani a fegyverszüneti egyezmény megkötését — ami pedig könnyen megváló sítható lenne. Júilus 25-én, amikor a koreai kinai küldöttség a zárt ülések befejezését javasolta, egyúttal azt is indítványozta, hogy a vezérkari tisz tek üljenek össze az egyezménytervezet megszövegezésének részletes tisztázása érdekében. Hamson ezt visszautasította azzal az ürüggyel, hogy ennek nincs értelme a hadifogolykérdés rendezése előtt. Amikor végül is kénytelen volt a javaslatot elfogadni, azzal vezet te félre az értekezleti sátor előtt várakozó újságírókat, hogy kijelentette: Nam Ir tábornok azt kívánja. hogy a vezérkari tisztek „új fegy verszüneti tervezetet készítsenek elő". Ebből a csalásból is nyilvánvaló vá válik, hogy Harrison — bár hozzájárult a vezérkari tisztek értekezletéhez — ezeken a tárgyalásokon továbbra is igyekszik megakadályozni a fegyverszüneti tárgyalások előrehaladását. Az amerikai küldöttek ennek a célnak érdekében a vezérkari tisztek értekezletének kezdete óta nem voltak hajlandók a kérdések megvitatásába belemenni, minden lehető módon akadékoskodtak és visszavonták a már korábban hozott megegyezést a..Korea" és az „Egyesült Nemzetek parancsnoksága" megjelölésére haszlánadó kifejezésekre vonatkozólag. A koreai-kínai küldöttség' elszánt erőfeszítéseinek eredményeképpen azonban végiilis lényegében lehetővé vált. a megegyezés a fegyverszüneti szerződéstervezet pontos megszövegezése kérdésében. így a hadifogolykérdés kivételével teljes megegyezés jött létre a koreai fegyverszüneti tárgyalások folyamán felmerült összes kérdésekben. A jelek arra mutatnak, hogy az amerikai imperialisták még nem mondtak le arról az összeesküvésükről, hogy ha törik, ha ssakad, megakadályozzák a hadifogoiykérdé.s rendezését. Továbbra is igyekeznek erőszakos módon hosszú szüneteket kikényszeríteni azzal a szándékkal, hogy fokozatosan felszámolják a tárgyalásokat. Sőt abban a hamis illúzióban ringatják magukat, hogy úgynevezett „katonai nyomással" kényszeríthetik a koreai-kínai küldöttséget észszemtlen javaslataik elfogadására Az amerikai küld.ttségnek ez a makacs. észs^erűtlen magatartása erősen veszélyezteti a tárgyalásokat. Itt az ideje, hogy a világ népei megkettőzzék nyomásukat és lcoveteljék. hogy az amerikai imperialisták a szerződéstervezet elveinek megfelelően oldják meg a hadifoglyok hazatelepítésének kérdését.