Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-08 / 187. szám, péntek

2 / U J SZÖ 1952 augusztus 8. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésének dicső napjai Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (Bolsevikok) VI. Kongresszusának 35. évfordulójára Népünk a Szovjetunió népeivel együtt az emberi történelem legna^ gyobD eaemécye, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. 35. évfordulója ür.nepségea örömteli előkészítésének jegyében jU Az Októberi Forradalom hozta jŕag számunkra is a szabadságot, mí^^nélkil nem létez, nc a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság mai boldog élete. Ezért a komárovi Buzuluk üze,a dolgozóinak felhívása után köztársaságszerte terjed a terv időelőtti teljesítéséért, a terven felüli megtakarításokért, a szocialista építésünk minden szakaszán a szovjet módszerek alkalmazásáért indított hatalmas mozgalom. A békéért és a szocializmusért vívott harcban elért sikerekkel haladunk a dic3ö november 7-e felé. Mindig újra és újra visszatérünk az 1917-es év nagy Októberi napjaihoz, „amelyek megrázkódtatták az egész világot" és a tanulságok ki. meritheteien forrását nyujták az egész munkásmozgalomnak. Ezért tanulmányozzuk a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja történe tét, ezért tanulunk Lenintől és Sztálintól, az első szocialista állam, a győzedelmes Szovjietunió lángeszű alapítóiból. Harmincöt évvel ezelőtt (a régi naptár szerint július 26-án, az új naptár szerint augusztus 8-án) Le. ningrádban megkezdődött az Orosz, országi Szociáldemokrata Munkáspárt (bolsevikok) VI. kongresszusának ülése, amelynek történelmi jelentősége elsősorban abban van, hogy az orosz bolsevikieket fegyveres felkelésre irányította, amelyet az után október 25-én, azaz az új naptár szerint 1917 november 7-én hajtottak végre. A februári burzsoá demokratikus forradalomkor a cárizmus megdöntése után, kettős uralom keletkezett Oroszországban. Megalakultak a munkások és katonák képviselőinek szovjetjei, amelyek a munkásosztály és a parasztság hatalmát képezték. Egyidejűleg azon. ban Ideiglenes kormány alakult, amely a kapitalistákat és a földbirtokosokat képviselte. A szovjetek főleg a részben felfegyverzett proletariátusra és többnyire a parasztokból álló forradalmasított katonaságra támaszkodtak. Abban az időben nagy hatalmuk volt, nélkü. lük rcem. adhattak fa semmiféle törvényt vagy rendeletet. Megtörtént, hogy az ideiglenes kormány határozatot, a szovjetek Végrehajtóbizottsága pedig ellenhatározatot adott ki és emellett csupán az ellenhsu tározat lépett érvénybe. A szovjetek élén azonban a megalkuvó pártok képviselői, mensevikek és esze. rek állottak, akik támogattál! az ideiglenes burzsoá kormányt A tömegek akkor még hittek a mensevikieknék és eszereknek, remélték, hogy a cár uralmának megdöntése után megvalósítják a nép összes követelményeit. A bolsevikek elejétől fogva rámutattak airra, hogy a mensevikek és eszerek ajz orosz burzsoázia „szö. vetségeseinek", a nyugati imperialistáiknak szolgálnak. Lenin és Sztá. lin azonban hangsúlyozták, hogy nem lehet megdönteni az ideiglenes kormányt addig, amíg a tömegek még hisznek a nép forradalmi ezervei, a szovjetek élén álló mensevikeknek és eszereknek és támogatják az ideiglenes kormányt, a bolsevikek ezért a tömegek szívós és türelmes meggyőzésére irányították igyekezetüket, hogy a tömegek megértsék, hogy legszükségesebb életszükségleteillet, a békét, a földbirtokosok földjének elkobzását, a gazdaságban fenájló zsarolás és felfordulás felszámolását, a termelés feletti ellenőrzést sem az ideigle nes kormány, sem a mensaviklek és eszerek nem biztosíthatják. Hisz a burzsoázia legnagyobb érdeke volt a háború, és vele gazdasági pozícióinak megszilárdítása és a burzsoázia, közvetlenül szervezte a gazdasági bomlást. A bolsevik! ek a napi eseményeken keresztül leleplezték az Ideiglenes Kormány népellenes politikáját és a mensevikiek és eszerek farizeus arcát, akik májusban szintén beléptek az ideiglenes kormányba. A tömegeket hatalmas közöa feliépé. sekre mozgósították a békéért, a földért, a gazdasági követelményekért, amelyek során a burzsoázia és menseviki kiszolgálói kénytelenek voltak leleplezni igazi arcukat. Igy segítettek a boleevikiak SP tömegeknek, hogy saját tapasztalataikon ismerjék meg az ideiglenes kormány valamint a mensevikiek és eszerek ellenforradalmi jellegét. Lenin és Sztálin lángeszű vezetésével a bol. sevikiet 1917 februárjától októbe. -rig tartó időszak alatt megnyerték a tömegeket, több milliós politikai hadsereg élére állottak ,amely végrehajtotta a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. 1917 februárjától októberig eltelt időszakban Oroszország jelentős eseménye volt a pétervári júliusi fegyveres tüntetés. Ez időben a pétervári munkások és katonák, akik többnyire a bolsevikiek után mentek, követelték, hogy az országban minden hatalmat a szovjetek vegyenek át. (1917 július 3-án) az új naptár szerint 16-án) a fronton ku. darcot vallott offenzíva után az ideiglenes kormány elleni felháborodás elérte tetőfokát. 400.000 részben felfegyverzett tüntető a Tavricki palota felé vonult, ahol a szovjetek összoroszországi Központi Végrehajtóbizottsága székelt és követelték, hogy a szovjetek vegyék kezükbe a hatalmat, szüntessék meg az imperialista burzsoáziával való kapcsolatokat és folytassanak tevékeny békepolitikát. A szovjetek, eszerek és mensevikiek által uralt Központi Végrehajtó Bizottság azonban elutasította a hatalomnak saját kezébe való átvételét. Ellenkezőleg miinden hatalmat átadott az ideiglenes kormánynek és önként annak hordozájává vált. Igaz, ez még jobban leleplezte a mensevikiek és eszerek áruló arcát és a munkások ós parasztok további ezreinek nyitotta ki szemét. Amikor a mensevikiokkel és esze rekkel folytatott összes tárgyalások a szovjetek élén sikertelenséggel végződtek, a bolse.vikiek szerve, zett visszavonulásra vezették a bolseviki tömegeket. Habár Péterváron a forradalmi munkásság és katonaság többsége teljesen a bolsevikiek. kel tartott, az országban még nem érett meg a helyzet a felkelés számára, Sztálin elvtárs ezt mondotta: „Július 3-án és 4-én átvehettük volna a hatalmat, kényszeríthettük volna a Szovjetek Végrehajtóbizott ságát, hogy szentesítse hatalmunkat. Kérdés azonban, megtarthat, tuk-e volna a hatalmat. Felkelt volna ellenünk a front, a vidék és több helyi szovjet. Annak a hatalomnak amely nem támaszkodik a vidékre, ne-m lenne talaj a lába alatt. Ilyen körülmények között a hatalom átvétele kudarccal végződött volna". A júliusi eseményeik alatt a reakció a mensevikiek és eszerek segítségével túlkapásokat szeretett volna. kiprovokálni a forradalmi tömegekből, hogy azután vérbe fullasz. sza a forradalmat. A bolsevikieknék azonban — bármennyire is fel voltak háborodva a tömegek — sikerült biztosítani a tüntetés békés kimenetelét és végrehajtani a szervezett visszavonulást. Ennek kö. szönhetö, hogy az eszereknek és mensevikieknek nem sikerült a bolsevik! eket „a szovjetek megtáma. dóinak", a „a forradalmi vívmányok támadóinak" fényében bemutatni.. EllenkezöIeíg ,a mensevikiek és eszerek teljesen színt változtattak, mint a burzsoázia lakájai. Döntő összecsapásra nem akkor került sor, amikor azt az ellenforradalom akarta kiprovokálni. Ebben van a lenini-sztálini vezetés lángelméjüsége, hogy akkor tudta rákényszeríteni az ellenségre a döntő összacsapást, amikor az előnyös volt a forradalom erőire, amikor a forradalom erői készen állottak a döntö csapásra. Az 1917 júliusi eseményekkel az Ideiglenes Kormány javára Oroszországban végetért a kettős uralom, A mensevikiek és eszerek a burzsoáziával és a fehérgárdista tábornokokkal együtt véresen elfőj, tották a munkások és katonák tüntetését. A tiszti iskola növendékeinek és tisztjeinek reakciós kato. nai osztagai elpusztították a Pravda szerkesztőségének helyiségeit és rávetették magukat a bolsevik szer. vezetékre. A kormány megszüntetett néhány bolsevik folyóiratot és elfogató parancsot adott ki Lenin ellen. Leninnek rejtőznie kellett ás a párt részben ilOlegálitásba lépett. Ily helyzetben jött össze a Párt VI. kongresszusa, amelyet Lenin távollétében Sztálin elvtárs vezetett. Sztálin elvtárs a kongresszuson jelentést tett a Központi Bizottság tevékenységéről, amelyben részletesen boncolgatta a májusi, júniusi és főleg a júliusi pétervári eseményeket. Sztálin elvtárs beszámolót tartott a politikád helyzetről is, amelyben kifejtette a párt új fel. adatait. Oroszország összes fontos területei kiküldöttjeinek jelenteseiböl Sztá lin elvtárs megállapította, hogy a forradalom a burzsoáziának minden, a forradalom letörésére irányuló kísérlete ellenére is növekszik és fejlődik. A munkások és katonák kiléptek a megalkuvó pártokból és átmentek a bolsevikiekhez. A munkásosztály még szorosabban tömö. rült a bolsevik párt köré akkor, amikor veszedelem fenyegette. A júliusi eseményektől kezdve a tör. ténelemben mindig újból és újbó) megmutatkozott, hogy az üldöztetés és elnyomás a Kommunista Pártot nem gyengíti, hanem ellen kezőleg csak megszilárdítja, ha a párt helyesen alkalmazza a politikai stratégiáról és taktikáról szóló lenini-sztálini tanítást. Ennek legutóbbi bizonyítékai a Franciaországban nemrégen lejátszódott események, ahol J. Duclos és más vezető pártfunkcionáriusok letartóz, tatása csupán fokozta a párt befolyását a tömegek között és a töme. gek forradalmi erejét, amellyel Irikényszerítették Duclos és Stíl elv. társak szabadonbocsátását. Sztáiln elvtárs a VI. kongresszuson mondott beszámolójában megokolta, hogy a júliusi események után a pártnak meg kell változtatnia taktikáját a stratégiai cél megvalósításában, amelyet Lenin elvtárs a dicső áprilisi tételekben tűzött ki, a szocialista forradalom megvalósításában. Amíg a júliusi események a párt igyekezetét a forradalom békés fejlesztésére irányították, a tömegeket ..minden hatalmat a szovjeteknek", jelszó meg. valósítására mozgósítva, a júliusi események után a párt az Ideiglenes Kormány elleni fegyveres félkelésére irányította igyekezetét. Ezért ideiglenesen visszavonta a „minden hatalmat a szovjeteknek" jelszót, és emellett Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy ezt semmiképpen sem lehet felcserélni, a ..félre a szovjetekkel" helytelen jelszóval. A VI. kongresszus utáni események teljesen igazolták a leninisztálini irányvonal helyességét. A bolsevikiek megvaüósfttva a tömegek türelmes meggyőzésének, továbbá a mewsevtilkiek és eszerek leleplezésének és elszigetelésének politikáját, főleg a Kornilov.féle puccs leverése után augusztusban, és szeptemberben megszerezték a többséget a legfontosabb szovjetekben és újra kitűzték a „minden hatalmat a szovjeteknek" jelszót, amely az. Ideiglenes Kormány elleni fegyveres felkelés jelszavává vált. Sztálin elvtárs a VI. kongresszuson rámutatott arra, hogy a forradalom főkérdése nem a szovjeteknek, mint a proletáiriátus szervezeti formájának kérdése, hanem hogy a forradalom főkérdése a hatalom kérdése, az a kérdés, kinek a kezében van a hatalom. „A főfeladat — mondotta Sztálin elvtárs — annak a propagálása, hogy elkerülhetetlenül szükséges a mostani hatalom megdöntése. Erre még nem vagyunk kellőképpen felkészülve. Azonban fel kell készülni. Szükséges, hogy a munkások, parasztok és katonák tudatosítsák, hogy a mostani hatalom megdöntése nélkül nem jutnak sem szabadsághoz, sem földhöz". A VI. kongresszuson tartott főbeszámolóját Sztálin elvtárs a következő szavakkal fejezte be: „Az új mozgalom alappiléreit a városi proletáriátua és a szegény parasztrétegek fogják képezni. Ök veszik kezükbe a hatalmat, a győzelem esetén... az ellenforradalom egy két hónapig még tarthatja magát. Azonban, ha a forradalom erői kifejlődnek, robbanások történnek és eljön az az idő, amikor a munkások felemelik és maguk köré felzárkóztatják a szegény paraszti rétegeket, felemelik a munkásforradalom zászlaját és megkezdik a szocialista forradalom korszakát Európában". A VI. kongresszuson felléptek a begubózott mensevikiek, trockisták és bucharinisták Lenin és Sztálin irányalapelve ellen. Hangoztatták a szocialista forradalom és a szocializmus építésének lehetetlenségét Oroszországban és azt javasolták, hogy Oroszország maradjon burzsoá köztársaság, míg ne

m győz a forradalom a nyugati országokban is. Küldöttek a pártnak fegyveres felkelésre való törekvése, a proletáriátun és a szegény parasztság diktatúrájának megalakítása ellen. Sztálin elvtárs megsemmisítette az összes trockista támadásokat. „Helytelen pedantizmus lenne — mondotta már beszámolójában — azt követelni, hogy Oroszország „várjon még a szocialista változásokkal, amíg "nem kezd Európa". Az az ország, „kezd" amelynek erre megvan a lehetősége ..." A trockisták azt is javasolták, hogy Lenin álljon a bíróság elé, habár minden arra vallott, hogy semmiféle bíráskodás nem történne, hanem Lenint az első alkalommal megölnék. Sztálin elvtárs megokolta azt is, miért nem adhatja ki a Párt Lenint az ellenforradalomnak és meghiúsította ezeket a Lenin életére törő gálád fondorlatokat. A VI. kongresszus a szakszervezetekről, továbbá az ifjúsági szövetségekről szóló fontos határozatok egész sorát fogadta el és új szervezeti szabályzatot is elfogadott. A VI. kongresszuson elfogadott gazdasági plattform már a szocialista forradalomra jellegzetes főpontokat tartalmazta: a nagybirtokosok földjének elkobzását és az ország összes földjének nacionalizá lását, a bankok, a nagyipar államosítását, a termelés és az elosztás feletti munkásellenörzést. Hála Sztálin elvtárs lángeszű vezetésének, a párt VI. kongresszusa meghiúsította a trockisták összes álcázott terveit és a Bolsevik Párt elé kitűzte a "szocialista forradalom győzelméhez vezető utat. „A kongresszus felzárkózott Sztálin elvtárs köré, aki megvédte Lenin tanítását a szocializmus győzelmének lehetőségéről országunkban. Sztálin vezetésével és Lenin irányelvei alapján a Párt VI. kongresszusa a felkelés előkészítő kongresiszusá". á vált. A kongresszus fegyveres felkelésre, a proletariátus diktatúrájának kihívására irányította a Pártot." Köztársaságunk történetében is az 1918—1920-as években, amikor a munkásosztálynak minden előfeltétele megvolt arra, hogy kezébe vegye a hatalmat, a jobboldali szociáldemokraták Tuszárral az élükön, visszautasították a hatalom átvételét és mindent elkövettek, hogy elnyomják a nép forradalmi mozgalmát és megszilárdítsák a burzsoázia pozícióit. A jobboldali szociáldemokraták mindig és mindenütt a legkritikusabb pillanatokban leplezték le magukat, mint a burzsoázia piszkos ügynökei. Szerdán, augusztus 6-án Kuncsicén befejezték a második kokszbatéria építésének első részét, amelyben ünnepélyesen begyújtották a batéria 72 kemencéjét. A gázégők meggyújtása előtt Vladimír Michal, az építészeti iparügyi miniszter helyettese mondott köszönetet a második kokszbatéria építőinek példás és áldozatkész munkájukért A második kokszbatériát alapjától egészen begyújtásáig az első kokszbatéria építési idejének egyharmadával előbb építették fel. A második batérián végzett szerelőmunkálatokat a vítkovici Klement Gottwald vasművek hídüzemének és A szociáldemokrata párt baloldalának vezetősége azonban 1920 decemberében — habár igen hősiesen viselkedett — nem sajátította még akkor el a forradalmi harc leninisztálini stratégiáját és taktikáját. A baloldal vezetősége által elkövetett egyéb hibák között szerepelt az is, hogy a burzsoáziával való döntő találkozásba a proletariátus nem kellőképpen felkészülve, a falvakon való elégséges támasz nélkül került, abban az időben, amikor az összetűzést az áruba bocsájtkozó jobboldali szociáldemokrata vezetőkre támaszkodó burzsoázia provokálta ki. Az 1920-as év azonban köztársaságunkban már nem ismétlődött meg, mert a munkásosztálynak a Kommunista Pártban Lenin és Sztálin tanításához igazodó kitűnő vezére van. Pártunk Gottwald elvtárs vezetésével jól elsajátította a tömegek vezetésének, tanításának és a szocializmus győzelmére való megnyerésének művészetét. Mesteri ós alkotó módon érvényesítette azt az 1945—48-as évek időszakában, persze más körülmények között, mint amilyenek 1917-ben uralkodtak Oroszországban. A fasizmus bukása után köztársaságunkban sok ember azt hitte, hogy Benes, Zenkl, Mayer, Ursdny, Lettrich és mások a felszabadulás után teljesíteni fogják a nép követeléseit. A párt már akkor olyan politikát folytatott, hogy a tömegek meggyőződtek a Benes körül csoportosuló kozmopolita csehszlovák burzsoázia népellenes arculatáról. Gottwald elvtárs vezetésével a párt a nemzet többségéért folytatott harcban egy alkalmat sem mulasztott el, hogy ne segítsen a tömegeket meggyőzni a reakciós pártok képviselőinek igazi céljairól, akár az államosítás, földreform, a milliomosok adóztatása, a nemzeti bizottságok jogköre, stb., terén. Igy pártunk a tömegek meggyőzésének és a nép ellenségei leleplezésének bolsevik módszerét alkalmazva, a parasztok és munkások hatalmas már 1917 februárjától novemberig tartó időszakban lángeszűen felhasznált politikai hadseregét alakította ki, amely az 1948-as februári események során egységes és fegyelmezett fellépésével, Gottwald elvtárs vezetésével véglegesen eldöntötte Csehszlovákiában azt a kérdést „kié a hatalom". Gottwald elvtárs mesterien elsajátítva a lenin-sztálini sztratégiát és taktikát úgy vezette a pártot, hogy a kellő időben jól felkészüljön a reakcióval való döntö összetűzésre. 1947 novemberében, amikor a helyzet kiéleződött Szlovákiában, de az egész köztársaságban még nem értek meg a feltételek a burzsoázia képviselőinek a kormányból való kiűzésére, a párt megelégedett a részlet sikerrel, a Megbízottak Testületének összetételében beállott néhány változással. Nem szította szélsőségig a válságot, hanem tovább leleplezte a reakció politikáját és a döntő találkozásra mozgósította a tömeget. Hála a gottwaldi vezetésnek és a szülő pártja körül tömörült csehszlovák dolgozó nép felbonthatatlan egységének, a februári események oly kimenetelűek voltak, hogy a reakciónak teljesen kapitulálnia kellett, A lenini-sztálini stratégia és taktika, a Szovjetu ' Kommunista (bolsevik) Pártja tapasztalatainak alkotó módon való alkalmazása csalhatatlan iránytű, amely a munkásosztályt győzelemről győzelemre vezeti. Rudolf Zajac 27. sz. gépüzeme munkásainak érdemével két hónappal megrövidítették. A batéria építésén kiváló teljesítményt ért el a fehér kőművesek négytagú csoportja Mruzek Ferenc vezetésével, mely az első kokszbatéria begyújtása alkalmával 1951-ben kötelezettséget vállalt, hogy a második kokszbatérián normáját 185 százalékra fogja teljesíteni. A fehér kőművesek kötelezettségvállalásukat magasan túllépték s normájukat rendszeresen 195 százalékra teljesítik. A második kokszbatéria első kemencéjét Mruzek Ferenc, mint a legjobb dolgozó gyújtotta be. Kuncsicén begyújtották a második kokszbatériát