Uj Szó, 1952. augusztus (5. évfolyam, 181-207.szám)

1952-08-08 / 187. szám, péntek

1952 augusztus 8, UJSZ0 A CsKP Központi Bizottsága elnökségének és a kormánynak 1952 augusztus 5-iki határozata az állami munkaerőtartalékok kiépítéséről Kedden, augusztus 5-én a kormány rendes ülésén jóváhagyta a csehszlovákiai állami munkaerűtartalékok kiépítéséről szóló okmányt. Az okmány így hangzik: „A szocializmus építése országunkban állandóan gyorsan fejlődik. Évről évre jelentősen növekszik a gazdasági alapágazatok termelése és állandóan emelkedik népünk életszínvonala. Gyors ütemben halad főleg országunk szocialista iparosítása. Eddig nem látott terjedelemben növekszik a nehézipari üzemek termelése és a köztársaság mindég kerületében új üzemek és építkezések létesülnek. A szocialista iparosítás gyors fejlődése következtében a gazdasági alapágazatokban növekszik az üj munkaerők szükséglete. Mivel országunkban nincs munkanélküliség és a városok és falvak dolgozóinak ezzel összefüggő nyomora, nem lehet számítani a munkaerők önkéntes özönlésére iparunkba és közlekedésiinkbe. Ilyen körülmények között lehetetlen a népgazdasági tervek sikeres teljesítése és országunk termelő erőinek további fejlődése anélkül, hogy új munkaerőknek népgazdaságunk kulcságazataiba való folyamatos özönlését biztosítanók, és az állam rendelkezésére álló hatalmas munkaerő tartalékokat létesítenénk, amelyekre döntő feladat hárul a szocializmus építésében. Az állam munkaerötartalékainak szervezett előkészítése, amelyek azokba a termelési ágazatokba fognak lépni, amelyek fejlődésétől függ elsősorban a népgazdasági ös-.^terv teljesítése, az állam egyik elsőrendű feladatává válik, mivel a szakképzett munkáskáderek döntő tényezőként szerepelnek országunk termelő erőinek fejlődésében. A munkások szakképzett káderei kiegészítésének főforrása népgazdaságunk fejlődése szempontjából az ifjúság. Az ország szervezett, a döntő jelentőségű termelési ágazatokba való munkábalépésre előkészített munkaerötartalékait ezért ifjúságunkból kell kialakítani, mégpedig az ifjúságnak szakszerű kiképzést biztosító tanintézetekbe való felvétele és szakszerű műszaki iskolázása útján. Klement Gottwald elvtárs köztársasági elnök világos irányvonalat tűzött ki ezt illetőleg a CsKP Központi Bizottságának 1951 februári ülésén, amikor ezeket mondotta: „Ami az ifjúságot illeti, egyszer már hozzá kell látnunk, hogy a szovjet tapasztalatok alapján valóban megkezdjük munkaerötartalékaink nagy megszervezését." A Kommunista Párt és a népi demokratikus köztársaság kormánya felszabadították ifjúságiinkat attól a durva elnyomástól és megaláztatástól, amelynek a kapitalista államokban vannak kitéve az ipart tanuló fiúk és lányok. Népi demokráciánkban alapjában változott a munkásifjúság helyzete, amelyet az állam és a nép sokoldalú gondoskodása vesz körül. Főleg 1948 februárja óta tettünk jelentős lépéseket a fiatal munkások rendes, sz< kszerü műszaki tanításának biztosítására. A dolgozó ifjúság tanuló-központjainak széles hálózata létesült, az internátusok százait építettük fel és új tanszakokat vezettünk be. amelyek megfelelnek népgazdaságunk jelenlegi szükségleteinek. A „lány akció" segítségével, amelyet Gottwald elvtárs köztársasági elnök utasítására kezdtek el, rendkívül jó feltételeket teremtettek meg a bányászati és kohászati tanoncok előkészítésére. Hazánk munkásifjúsága előtt ma széles távlatok állanak Munkáját érdem szerint értékelik és jutalmazzák. A fiatal munkások jó megélhetést alapithatnak és lehetőségük van műszaki továbbképzésre és fejlődésre. Országunk szocialista építése azonban gyorsan halad előre. Főleg az utóbbi években nehéziparunk hatalmas fejlődésével jelentősen növekszik az új munkaerők szükséglete és ÍJ.Z új termelési technika éa technológia bevezetésével lényegesen emelkednek ifjúságunk szakszerű műszaki felkészültségének követelményei is. A gépesítés és a ciklusokban végzett munka bevezetése bányáinkban, az új, konszerü technológia bevezetése kohászati termelésünkben és hasonló jelentős műszaki intézkedések végrehajtása a többi termelési ágazatokban megkövetelik, hogy jelentősen fokozzuk az e termelési ágazatokba lépő ifjúság szakszerű műszaki színvonalát. Országunk sok vidékén széles méretekben új építkezések és üzemek nőnék, amelyek számára biztosítani kell a kellöszámú új szakképzett munkást. Ebben a helyzetben megmutatkozik az, hogy az ifjúság eddigi szakszerű műszaki előkészítésének módja a dolgozó ifjúság központjaiban már nem felel meg a termelésünk fejlődéséből adódó új körülményeknek és a népgazdaság fokozott szükségleteinek. A dolgozó ifjúság minden központja csupán a saját üzeme számára készíti elő a kádereket, úgyhogy lehetetlen a szakképzett munkáskáderek egyes termelési ágazatokba özönlésének országos tervszerű irányítása a népgazdaságban betöltött jelentőségük szerint. A növekvő termelési feladatok mellett egyes üzemek nem fordítanak olyan gondoskodást az ifjúság iskolázására a do.gozó ifjúság központjaiban, amilyen szükséges volna. Egyes esetekben nem elég alaposan történik a nevelő káderek kiválogatása az ifjúság iskolázása érdekében és számos oktatónak, nevelőnek és tanítónak alacsony a szakképzettsége és gyönge a pedagógiai felkészültsége. Nem kielégítő ifjúságunk eszmeipolitikai nevelése sem több ifjúsági központban. Néhány üzemben a tanoncmunkahelyeket elavult gépberendezéssel látták el és oly elégtelen mennyiségben, hogy a tanoncok szakmái nevelése ezzel lehetetlenné vált. Szakgyakorlatot az üzem műhelyében végeznek, míg az elméleti oktatást az alapszakiskolákban az iskola igazgatósága elkülönítve irányítja. Ezért gyakran komoly ellentét támad az elméleti tanítás és a mühelybelí gyakorlati iskolázás között. Az elméleti iskolázás elégtelen mértékben van összekapcsolva a termeléssel és a gyakorlati oktatás nincs elméleti ismeretekkel alátámasztva. Túlnagv az iskolázásba felvett szakmák száma és néhány rokon hivatásra való oktatást fölöslegesen elkülönítve végeznek. Nem kielégí'ő a módszertani anyag állománya sem. Igen kevés értékes és korszerű tankönyv és más módszertani segédeszköz van, úgyhogy több helyen elavult anyagot használnak, vagy pedig a tankönyvek és segédeszközök egyáltalában hiányoznak. Egyes esetekben hiányosságok merülnek fel a kitanult ifjúmunkások elhelyezésében is. Egyes üze mekben a dolgozó ifjúság központjaiból érkező fiatal munkásokat nem gazdaságosan alkalmazzák az üzemekben, nem foglalkoztatják őket előkészítésüknek és szakképzettségüknek megfelelő munkával és nem fordítanak kellő gondot arra, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsanak számukra. Ezért az ilyen üzemekben bekövetkezik a fiatal munkások magas munkaerőhullámzása, akik rögtön a kitanulás után eltávoznak azokból az üzemekből, ahol tanultak, átmennek más üzemekbe, vagy pedig más termelési ágazatokba olyan munkára, amelyre nem is oktatták őket. Ilyen körülmények között most a munkásifjúság szak- és műszaki előkészítése követelményeinek jelentős növekedése következtében megérett az idő arra, hogy végrehajtsuk a szakképzett munkáskáderek előkészítése eddigi rendszerének alapos átépítését a szocialista ipar. közlekedés és építészet számára. A dolgozó ifjúság eddigi központjai helyett ki kell alakítani a bányászati-, szak- és vasúti iskolák széles hálózatát, amelyek magas szakképzettségű munkásokat képez nek ki, akik jól elsajátítják az új technikát, a termelés haladó technológiáját és az tij munkamódszereket, képesek lesznek az eddigiek fejlesztésére és új technika kialaki tására. Az Iskolákban kiképzett fiatal szakképzett munkások szocialista építésünk jól felkészült országos munkaerőtartalékát fogják képezni. Üj iskolák széleaméretű, egysége, sen irányított hálózata kialakításával megteremtjük a tanító-nevelő munka színvonala jelentős fokozásának feltételeit, főleg az oktató, tanító, nevelő és más iskolai dolgozók helyes kiválogatása és rendszeres iskolázása, valamint a tanulóműhelyek és munkahelyek elegendő számú jó gépiberendezéssel való felszerelése szempontjából. A műhelyek termelési gyakorlatának, valamint az eddigi alapszakiskolában végzett elméleti oktatás irányítását a szakiskolára bízzuk. A tanulási folyamat egységes irányítása az elméleti és a gyakorlati iskolázás közti összhangot biztosítja és fokozza annak színvonalát. Lehetővé tesszük az ifjúság eszmei és politikai nevelésének jelentős méretű kifejlesztését és elmélyítését, az összes iskolák dolgozóinak szélesméretü tapasztalatcseréjét, az új termelési és tudományos ismeretek gyors átvitelét és a haladó pedagógiai módszerek szélesméretü alkalmazását. Most összeállíthatók lesznek az egységes tantervek és tervezetek, tankönyvek és más segédeszközök is és így jelentősen megjavul a szakszerű műszaki oktatás. Az iskolák egységes állami irányításával lehetősége nyílik az államnak fiatal szakképzett munkások elhelyezésére az építés azon fontos szakaszaira, amelyeknek legnagyobb jelentőségük van az egész népgazdaság fejlődése szempontjából. Másrészt biztosítható lesz a helyes foglalkoztatás, az iskolák végzett növendékei életkörülményeinek felügyelete, úgyhogy elejét vehetjük a fiatal munkások hullámzásának. 1952 eleje óta az utóbbi hónapokban fokozatosan kiépítették a szénipari szakiskolákat. Néhány esetben felmerült hiányosság ellenére az ezekben az iskolákban elért munkaeredmények már most megmutatják, hogy az állami munkaerőtarta lékok iskoláinak létrehozása megadja az ifjúság szakszerű műszakig és eszmei politikai előkészítése megjavításának legjobb előfeltételeit. Munkaerötartalékaink nagy szervezetének sikeres kiépítése érdekében a kormány a CsKP Központi Bizottsága elnökség-ének ajánlatára az intézkedések egész sorát határozta el. Az okmányban többek között ez á'll: I. Iskolák kiépítése fontos ipari ágazatok számára 1. Az 1951 december 19 iki 110es számú, az állami munkaerötairtalékokról szóló törvény alapján ki keli építeni az állami munka erőtartalékokat és iskolákat szer vezni szén- és ércbánya, kohászati, nafta, vegyi, gép, fémfeldolgozó, építészeti és fafeldolgozó ipari, to vábbá hajó és vasútforgalmi, eiömüipari, táv összeköttetési és nyomdaipari szakképzett munkások is kolázásának oéljaira, még pedig bányászati iskolákat a szén, érc é,

c nafta termelő üzemek mellett, vasúti iskolákat a Csehszlovák Államvasutak műheipiei és részlegei mellett, «akisk\!akat a tö&'Ji vál lalatok, üzemek és épitkezéjjtf mellett. 2. Feladatul kell kitűzni a mimkaeröiigyi minisztériumnak, iskolaügy) minisztériumnak, kerületi, és járási- nemzeti bizottság-oknak, tüzelőanyag- és erömüügyi miniszté riumnak, kohó és ércbányaügyi minisztériumnak, nehézgépiparügyi. általános gépiparügyi, építészeti iparügyi, vegyiipariigyi, erdő és faiparügyi, távösszekötetésügyi, közleke désügyi, vasútügyi, tájékoztatásügyi földmüvelésügyi, könn.vüiparügyi minisztériumoknak, 1952. X. hó l-ig az eddigi iskolák előkészítését az új iskolai évre és új iskolák hálózatá nak létesítését a feltüntetett ágazatok számára 245 iskola összterje delmében: az iskolák létesítésének céljaira, fel kell has2nálni főleg a legjobb eddigi berendezéseket, amelyek túlnyomóan a dolgozó ifjúság nevelését szolgálták. 3. Feladatul tűzzük ki a mumkaeröügyi minisztériumnak az új iskolai hálózat építése irányításának átvételét, az iskolák rendszerének megszervezését és irányítását és az iskolákban az új tantervi ezetek alapján a hivatásokra való oktatás végzését és pedig két-három évi tanítási idővel a magas szakképzettsé. gü munkások előkészítése céljára és egy évi tanítási idővel a tömegscsakmunkások, foflag az építészeti munkások előkészítése céljaira. 4. Feladatul tiizzük ki a munkaeröügyi minisztériuminak az iskolák irányítása és ellenőrzése érdekében a numkaeroügyi minisztérium prágai, pilseni, usaky-i, hardec královei, brünni, olomouci, osztravai, pozsonyi és kassai területi igazgatóságai nak kibővítését vagy létesítését, a I területi igazgatóságok oly módon való kiépítését, hogy biztosítsák az iskoláik tanító, nevelő, és adminisztra tív gazdasági munkájának rugalmas és gazdaságos irányítását. 5. Jóvá kell hagyni az iskolákról szóló szabályzatot és feladatul kell kitűzni a munkaerőügyi minisztériumnak e szabályzat életbeléptetését 1952. október ho 1-töl az iskolákban, valamint következetes végrehajtásának biztosítását. 6. Feladatul tűzzük ki a munkaeröügyi minisztériumnak a pénz. ügyminisztériummal és az állami bérbizottsággal való egyetértésben 1952 auigiusztus 15-ig az iskolák rendszeresítésének jóváhagyását. 7. Át kell adni az összes felállított tanintézeteknek 1953—54 e-s tanév elejéig az intézeti zászlókat. II. A tanintézetek tanítási és nevelési munkája magas színvonalának biztosítása 8. A munkajeröügyi minisztérium feladata, hogy a tanoncotthonokban valósítsa meg az ifjúság alapos, tudományosan alátámasztott szaktech nikai előkészítését, a tanuló megismertetését az elkerülhetetlen álta. Irnois műveltségi ismeretekkel és az egész tanítási idő alatt, az iskolán kívüli időben is a .tanulók elméleti-politikai nevelését. 9. A munkaeröügyi minisztérium feladata a tanintézetek tanítási. nevelési munkájának megrendezésénél: a) biztosítani, hogy a termelési gyakorlat mesterei és a mühelyi iskolázás tanítói az iskola tanításánál is a tanulókat úgy neveljék, hogy azok a szocialista építés tevékeny és öntudatos résztvevői le. gyenek, hogy bennük szeretetet ébresszenek hivatásuk iránt, va I amint a munkához és a nemzeti vagyonhoz való öntudatos viszonyt, fegyelmet és közösségi érzetet neveljenek beléjük, hogy megvilágítsák a tanulóknak a párt- és a kormány politikájának legkomolyabb kérdéseit, hogy szemléletesen mutassák meg nekik á szocialista rendszer előnyeit és hogy emellett nyújtsanak világos képet az ifjúság kizsákmányolásáról és politikai jog. talanságáról a kapitalista országok ban. bl megvalósítani a tanulóknak a szocialista építésben termelő mun kára irányuló gyakorlati iskolázását olymódon, hogy a tanulók ezen munka mellett sajátítsák el a szaktudást, ügyességet és szokásokat; a tanintézeteket a vállalatok, üzemek és építkezések mellett kell felállttá ni; a gyakorlati iskolázást az összesített műveleti rendszer elvei sze rint egész termékeken kell megvalósítani; az iskolázás vég-én a gya kcrlati oktatást rendszeresen közvet tettül a műhelyekben és üzemekben kell megszervezni, emellett minden téren ki kell használni a gyakorlott kvalifikált munkások kollektí vájának nevelő hatását, akikkel a tanulók érintkeznek, meg kell szervezni a tanulók résztvételét a termelő kollektívának a termelési tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért folytatott harcában; meg Kell állapítani a normákat az összes tanú lási munkákra, ki kelr fejleszteni a tanulók között a normák teljesítéséért és túlteljesítéséért, a munka jobb megszervezéséért, a termelési technika megjavításáért, a termé kek jő minőségéért és az anyag megtakarításáért a szocialista munkaversenyt; meg kell tanítani a tanulókat a haladószellemü termelési módszerekre és az új technikára. c) a szakiskolázásokban biztosítani kell az összhangot az elméleti tanítás és a gyakorlati oktatás kö. zött a munkahelyen, az osztályo. kon és a műhelyeken kívül szertárakat és laboratóriumokat kell ren dezni az elméleti tanulásra s meg kell szervezni a műszaki köröket és műszaki propagandát. d)" ki kell fejleszteni a tanulók kultúrtömegmunkájának, valamint teljesítményeinek legkülönbözőbb formáit, kultúregytifteseket, versenyfellépéseket, a tanulók kultúralkotásainak kiállításait keU rendezni és emellett az egész iskolánkívüli munkát a tanulók eszmei nevelése szempontjából kell irányítani; az összes tanintézetekben ki kell fejleszteni a testnevelést, mint a nevelés egyik alapvető részét. e) minden tanintézetben szilárd pedagógiai kollektívet kell alakítani, megszervezni a mesterek, tanítók, nevelők és a többi nevelő dolgozók kartársi és szoros együttműködését olymódon, hogy céltudatosan és a lehető legjobban tudják irányítani az ifjúság iskolázását és nevelését és hogy az ifjúságot figyelemmel és gonddal övezzék. f) A nevelési munkában állandóan kialakítani és megszilárdítani a tanulók kollektíváját, főleg megalakítani és megszilárdítani az ál. landó tanuló termelési csoportokat, felelőssé tenni a fegyelemért és a tanítás folyamatáért a gyakorlati I oktatás mesterét és a tanítót; támogatni a CsISz-csoport munkáját és annak segítségére támaszkodni. 10. Feladatul tüzzük ki az illetékes minisztériumoknak és azon vállalatok és üzemek igazgatóinak, amelyek mellett tanintézetek vannak berendezve: a) ellátni a tanintézeteket tanuló műhelyekkel, a kellő mennyiségű jó gépekkel, amelyek alkalmasak a munkára, valamint eszközökkel és a technológia követelményeit figyelembevérvo megszervezni esetleg önálló tanulási szakaszokat az üzem műhelyeiben: b) átadni a tanintézeteknek az üzem termelési napirendjével összhangban a megrendeléseket a ter. melésre, amelyek megfelelnek a tantervek és a tannend követelményeimek, és biztosítami a tanintézet számára az illetékes technológiai dokumentációt, folyamatos ellátást alap- és segédanyagai, szerszámokkal és energiával, amelyek szükségeslek a tanulók gyakorlati kiképzésére; a megrendelt termékeket átvenni a szokásos átvételi feltételek szerint ós értük a tanintézetnek olyan ellerffertéket' fizetni, mely megfelel az elvégzett munkának. c) a kiképzés ideje alatt lehetővé tenni a tanulóknak a munkát közvetlenül az üzem és a vállalat munkahelyein. d) megteremteni a szükséges előfeltételeket a haladószellemü munkamódszerek, és az új technológiai eljárások használatára és sokoldalú segítséget nyújtani azok alkalmazásánál a gyakorlati kiképzésben; amennyiben ezeket technikai okokból nem lehet bevezetni a tanulók munkahelyein, lehetővé kell tenni a kiképző mestereknek, a tanítóknak és a tanulóknak, hogy azokkal közvetlenül a vállalat és az üzem munkahelyein ismerkedjenek meg. e) a tanítók és az üzemek közti kölcsönös kapcsolatokat, főleg az a)—d) pontban megszabott kötelességeket az iskolák és az üzemek között megkötött szerződésekkel rendezni. (Folytatás a 4. oldalon) /