Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-10 / 162. szám, csütörtök

1952 július 10 UISZO \ »» KI LESZ A GYŐZTES BALAZSFAN? 1. Balázsfán a földművesek teljes létszámmal bekapcsolódtak már a szövetkezeti gazdálkodásba, egyedül csak idős Póda Kálmán nem tartozik még a közös családhoz. Fia és lánya állandóan a szövetkezetben dolgoznak, de az öreg még mindig hajthatatlan. Rózsi és Kálmán most ifi tudják, hogy hol van apjuk, miért nem jött az aratási ünnepélyre. Látják maguk előtt a munkától meggyötört öreg embert, amint hajlott háttal vágja a gabonát. — Mennyivel könnyebb volna apának is, ha velünk, a szövetkezettel tartana, — mondja a lány bátyjának. A röpgyülésnek, — amelyet az aratás megkezdésekor tartottak, — az utolsó foszlányai peregtek le. A szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy az aratási munkákat a lehető leggyorsabban ég a legkisebb szemveszteség nélkül végzik el. — Az őszi árpa aratásával és cséplésével már végeztünk is, — mondja Víg elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Munkából jöttünk az ünnepélyre. Tizenöt hektárról elcsépeltük az őszi árpát és a termést már be is szállítottuk a földműves raktárszövetkezetbe. ígérjük, hogy az aratási munkák dandárja alaitt is becsületesen megálljuk helyünket és becsületes szövetkezeti tagokhoz méltóan teszünk eleget az állam iránti kötelezettségünknek. — Én pedig ígérem, — mondja az ifjabb Póda Kálmán húgának,— hogy az aratás után apánkat is megnyerem a szövetkezeti gazdálkodásnak. Ehhez azonban a te eegítségedre is szükségem van. Annyi munkaegységet fogunk ledolgozni, hogy apánknak a szeme-szája elálljon a csodálkozástól, amikor hazahordjuk a munkaegységek után járó gabonát. Meg kell menteni az öreget az örökös robottól. Az ünnepély befejezése után 10 aratógép indult a szövetkezet földjeire. A nap már a

z ég közepe felé tartott, a levegő teljesen átforrósodott, mikor megkezdték az aratást. Az emberek csoportok szerint oszlottak széjjel. Mindenki tudta kinek a csoportjához tartozik, mert már jóval az aratás megkezdése előtt mindenkivel megbeszélték az aratási munkák menetét. A csoportok úgy lettek összeállítva, hogy minden egyes aratógép után 5 ember jusson. Egymás után indultak a traktorokkal vontatott aratógépek a viaszsárgára érett hatalmas búzatengerbe. A gépeken ülő traktorosokat és gépkezelőket, akik egyben szövetkezeti tagok is, a verseny láza fűtötte. Minden embernek az volt a vágya, hogy ő kerüljön az aratási verseny élére. Neki küldjék majd a helyi rádión keresztül a dalt és az ő neve szerepeljen majd a faliújságban és a becsülettáblán, mint a nap hőse. A learatott búza keresztekbe rakását végző csoportokban is az a gondolat élt, hogy milyen szép lenne, ha este az ő nevüket emlegetnék győztesként a helyi rádióban. Szorgalmas munkájuk elismerése fejében még egy szép nótát is kapnának. A kis Póda Rózsinak is az Járt az eszében, milyen jó lenne, ha az ő csoportjuk, vagyis Hrdy János csoport ja kerülne az élre. Ezek a gondolatok fűtötték a csoportok tagjait. Rövid idő alatt lekerült a kék ing Rózsiról, de lekerült a többiekről is. Hagyták, hogy fiatal, erőtől duzzadó testüket a nap sugara szép barnára égesse. — Miért ne kerülhetne a mi nevűnk is a faliújságra, mint Vörös Erzsié és Víg Máriáé, még hozzá az írásuk is ott van a faliújság hasábjain? 2. Vörös Erzsébet és Víg Mária, a növényápolási munkáknál elért sikereikkel tüntették ki magukat. A két fiatal lány röviddel az aratás megkezdése előtt is teljes odaadással végezte a növényápolási munkákat. A harmat még csillogott a fűszálakon a felkelő nap fényében, amikor a lányok már a répaföldön voltak. Egész nap szorgalmasan dolgoztak, mert tudták, hogy rövidesen eljön az aratás ideje és akkor nekik is be kell kapcsolódníok az aratási munkákba. Egy este már alkonyodott, amikor hazatértek a munkából, de szívük örült, mert aznap érték el a legmagasabb eredményeket. Fejenként 18—18 ár cukorrépát kapáltak meg. Alig hogy beértek a faluba, a helyi rádió az ő nevüket kezdte emlegetni. Az egész falu fülehallatára megdicsérték őket szorgalmas munkájukért: hozzá még egy nagyon szép nótát is kaptak. A nyilvános dicséret, a szép nóta, nagy hatással volt e fiatal lányokra. Rohantak a szövetkezet irodájába az elnökhöz. — Víg elvtárs, — szólt Vörös Erzsi, — holnap fejenként 20 árat kapálunk meg. — No, szeretném én azt látni —' felelte az elnök. Másnap még jobban iparkodtak a lányok. —- ígéretünknek eleget teszünk bármilyen körülmények között is, — szólt Víg Mária. A nap már régen lenyugodott, amikor a csoportvezető felmérte a lányok napi munkáját. — 44 ár... — Felmérem mégegyszer... De bizony másodszor is ugyanaz az eredmény jöt ki. Fejenként 22—22 ár répát kapáltak meg. Azon az estén újból nekik szólt a nóta, de a könyvecskéjükbe is 4—4 munkaegység lett beírva. Az elért sikerek feletti öröm tollat adott a lányok kezébe. Rövid kis csikkecskében beszámoltak a faliújságba, hogy az elnöknek tett ígéretüket még 2 árral %úl is teljesítették. A cikk további részében a jó példa követésére buzdították a szövetkezet többi fiataljait is. A fiatalok meg is értették a ' ^t szorgalmxs lány felhívásának fontosságát. A versenyfelhívás azonban lázba hozta az idősebbeket is. Ma az aratásnál mindenki úgy dolgozik, hogy Vörös Erzsiék helyére ők kerüljenek a faliújságra, nekik szóljon a nóta. Póda Rózsit is ez a tudat fűti, és az ünnepélyen tett ígérete, hogy bátyjával, Kálmánnal együtt annyi munkaegységet szereznek, hogy amikor a jutalmat hazaviszik, elálljon a szeme-szája az apjuknak a csodálkozástól és ezzel megnyerjék öt is a szövetkezeti gazdálkodásnak. 3. Este 9 óra van. A láthatár egyre szűkül. A Kis-Alföld felett szürkés porfelhő lebeg, mely lassan belevész az esti félhomályba. A sápadt hold is előbújt már és sugaraival bevonta a tájat. A balázsfal szövetkezet irodájában is megkezdődött az élet. Az irodának egész nap csukva volt az ajtaja, mert az irodai alkalmazottak is kint voltak a mezőn, segítettek az aratóknak. A munka befejezése után a csoportvezetők odasereglenek az irodába, ahol közösen értékelik napi munkájuk eredményét. A csoportok tagjai is kíváncsian várták az aratás első napjának eredményeit. Kíváncsi volt mindenki, hogy melyik csoport kerül a verseny élére. Ott vannak már a csoportok teljes létszámban. Ott van Póda Rózsi is, Vörös Erzsi és Víg Mária sem hiányzanak. Mindenkit szint? fojto;at a kíváncsiság. Kik lesznek ma a nap hősei? Végre megszólal a mikrofon: — Most pedig küldjük nótánkat Kysucky Miklós elvtárséknak, aki csoportjával ma a verseny élére került. Kisucky Miklós csoportja délelőtt 10 órától este 9 óráig 5 hektáron rakta össze a gabonát. Szilágyi Mihály traktoros és Jankovics Ferenc aratógépkezelők következnek a sorra, akik szintén 5 hektárt arattak le. Egyszóval a napi versenyben Szilágyi Mihály és Jankovics Ferenc kerültek az élre, mint legjobb traktorosok és Kisucky Miklós csoportja, melynek Vörös Erzsi és Víg Mária is a tag.íi. 4. Hrdy János csoportja is megvitatta a dolgot. Póda Rózsinak sehogyan. sem akaródzott még lefeküdni. Kissé bántotta a dolog nemes. öt, hanem a csoport minden tagját • Ezt .zre 1 hetett venni az ejtett szavakból. Igen, könnyű volt nekik az élre kerülni, mert ők nem 'ten dolgoztak, mint mi. Nekik segítségük is volt. Eb

v-\. némi igazuk is volt, mert a Kysuckj csoport valóban kapott segítséget, mégpedig az irodai munkaerőkéi. Nem volna helyes, ha egy idalúan néznénk a versenyt, teljesen igaz, hogy Kysuckyéknak Vörös Mária és Marcel Anna segítettek és így nem csoda, hogy a vei ny élére kerültek. A rö vita után a Hrdy csoport t gjai is búcsút mondtak egymásnak, ki-ki indult ebba az irányban, amerre lakott. Útközben még odakiáltották egymásnak. — Majd meglátjuk ki lesz a gy^rtes holnap. 5. A hajnalcsillag még fent ragyogott az égen. Az óra ha jnali 3 órát mutatott. Balázsfán már talpon van mindenki. A traktorosok és aratógépkezelők megolajozták gépeiket, gondosan átvizsgálták, nehogy munka közben történjék valami baj. A munkacsoportok tagjai pedig egymásnak jó reggelt kívánva haladtak a búzatáblák felé. A mezőre érve a csc.ortok széjjel váltak és megkezdték a munkát. Hrdy János csoportjában Póda Rózsi törte meg a csendet. — No, majd meglátjuk, ki a ^5ny a gáton? Melyik csoport kerül az élre. Ezzel a pár szóval teljesen felvillanyozta a csoportot. Többfelől hallani lehetett: — Ma megmutatjuk Kysuckyéknak, hogy nem lesznek az elsők, még akkor sem, ha újból segítséget i; kapnak. Kysucky ék csoportjában szintén a versenyről szól a vita. — A beszélik a többi csoport tagjai, — mondja Víg Mária, — hogy azért kerültünk á verseny élére, mert Marcel Annáék is segítettek nekünk. — Hadd beszéljenek; amit akarnak — toldja meg Vörös Erzsi, — ma bebizonyítjuk, hogy saját erőnkből is megtartjuk az első helyet. így folyt ez majdnem minden csoportnál mindaddig, mlg a déli pihenőre össze nem gyűltek a kút körül. Az ebéd elfogyasztása után egy pár hordó sör is akadt. Söfözgetésközben Vig Mária, aki az agitátor szerepét is betölti, elővette az Uj Szót és rövid sajtószemlét tartott. A sajtószemle után a beszélgetés a napi munkára terelődött. Röviden beszámoltak, hogy mit végeztek délelőtt. Ebből a beszámolóból kitűnt, hogy majdnem egyformán állnak a munkákkal. 6. Vörös Erzsi, Víg Mária és még egynéhány arató erősen vitatkoztak. Lassan a hűvösről is előjöttek a csoport tagjai és bekapcsolódtak a beszélgetésbe. A vita tárgyát Lukács Istvánné képezte, a kisbíró felesége, aki mindennap szorgalmasan hirdeti a mikrofonon keresztül, mennyire fontos az asszonyok segítsége az aratásnál, de úgylátszik, hogy ö olyan, mint a katolikus pap. Vizet prédikál és bort iszik

N Buzdította az asszonyokat munkára, ö maga azonban szívesebben ült az iroda hűs falai között. A csoport tagjai elhatározták, hogy a helyi rádión keresztül most ők fogják Lukácsnét munkára serkenteni. Miért nem tud a munkában ö is részt vem.i, mikor gyereke sincs? Van a községben olyan aszszony, akinek 6 gyereke is van, mint például Bozsonyi Sándoménak, a hetedik pedig útban van, mégis kiveszi részét a munkából. Vagy pedig Pongrácz Imrémé. Ennek az asszonynak is két kis gyereke van, mégis elvállalt egy hektár dohányt. Ezt az hektár dohányt egész éven át ö gondozza. Zöld Margit is becsületesen kiveszi részét a szövetkezeti munkából. O még a tavaszon átment a növénytermesztésből az állattenyésztésbe, de ma mégis Itt van az aratók között. Az istállóban iparkodik elvégezni a munkáját és azután résztvesz az aratásban is. Az alkonyat újból leszállt a földekre. A hazatérők kíváncsiam várták mit mond be a hangszóró. Kysucky és Hrdy csoport tagjai voltak a }egkíváncsiabbak, A csoportok tagjai között pedig Vörös Erzsi és Víg Mária, a másik csoportból pedig Póda Rózsi és Zöld Erzsi. A kíváncsi várakozás után annál nagyobb örömet jelentett mindkét csoport számára, amikor a hangszórón tudomásra adták a falu lakósainak, hogy a békearatás/ sikeres elvégzéséért folyó harcban a mai napon a leghösiesebben Kysucky AJiklós és Hrdy János csoportja állta meg a helyét. Csoportonként 10—10 hektáron rakták keresztbe a learatott búzát. A csoportok tagjainak még a nevüket is felolvasták. Most már nemcsak Vörös Erzsi és Víg Marika nevét emlegették, hanem Póda Rózsi neve is ott szerepelt a győztesek ftözött. A szorgalmas munka eldöntötte a vitát, mind a kit csoport egymás mellé került a versenyben. Hogy kettőjük közül most már melyik lesz a győztes, az már a következő nap titka. Vo.t azonban a napnak még különösebb eseménye is, mégpedig az, hogy Vörös István traktoros testvérével, Ferenccel, aki aratógépkezelő, aznap 10 hektár búzát aratott le. Találjuk hát ki, hogy ki volt ezen az estén a legboldogabb ember Balázsfán? A Vörös fiúknak az édesapja. Vörö- Lajos örömében és büszkeségében csak a bajúszát simogatta jobbra-balra. — A családból heten dolgozunk a szövetkezetben. Hetünk közül már az Erzsi, a Pista és a Feri ma már a szövetkezet élenjáró dolgozói között is az elsők. Magamra ismerek gyermekeimben. Én is megfogtam a dolog végit fiatalkoromban, amikor még a Fuchs nagyságos úrnál dolgoztam. De mit értem vele, mikor a munkámnak nem én, hanem ö vette hasznát. A szép eredmények felsorolása után rá került a sor azokra is, akik szerették magukat kivonni a munkából. Ezek között volt Lukács Istvánné is, a kisbíró felesége. Pár perces beszéddel tudomására adták, hogy az ö munkájára is szüksége van a szövetkezetnek. Ifj. Póda Kálmánt is meglepte húgának, Rózsinak a szorgalma és a munkában elért eredménye. Szinte érezte, hogy eltörpül kis húgocskája mellett. Arcán hol mosoly futott át, hol pedig elkomolyodott. Látszott rajta, hogy valamilyen gondolatok kergetőznek az agyában. Egyszerre csak minden átmenet nélkül megszólalt: — Én pedig most azonnal kötelezettséget vállalok, hogy a cséplőgépektől a gabonát magam szállítom be a földműves raktárszövetkezetbe. Először csodálkozva néztek rá, majd mosolyogva egyenként nyújtották feléje kezüket. Ez a kézfogás az elismerés jelét is szolgálta, do búcsúzás is volt a holnapi viszontlátásig. Egy darabig még hallani lehetett távolodó beszélgetésüket, ám rövidesen ráborult a csend a községre. Csak a hold virrasztott felettük. A kanális felöl az éjszakai csendben ide lehetett hallani a traktorok búgását, amint az összerakott keresztek között végzik a tarlóhántást, hogy már ma megalapozzák a jövő évi bőséges termést és a szövetkezeti tagok életét napról napra boldogabbá tegyék. —Szarka István. A szemve3zteség nélküli aratásért harcol az udvardi szövetkezet tagsága Az udvardi szövetkezetben jól halad a békearatás. Már az ősziárpát el is csépelték és nagy ütemben hozzáfogtak a többi kalászosok aratásához. A mi csoportunkban jól megszerveztük a munkákat, mindenki megkapta a munkatervet és így. már előre tudjuk mindig, milyen munka vár ránk. Sok asszony dolgozik csoportunkban, akik ügyesen és szorgalmasan hordják a kévéket a gépek után. Már kora reggel, sokszor 4 órától a határban vagyunk és inkább ebédidő alatt pi. henünk többet, amikor úgyis nagy a hőség és pereg a szem. Tehát azzal, hogy korábban megyünk a földekre, biztosítjuk, hogy a gabonánkat szemveszteség nélkül beta. karithassuk. Németh Istvánné, Udvard. Behatóbban foglalkozzék a pŕrt és kormány határozataival a hetényi szövetkezet Pártunknak és kormányunknak a szövetkezetekről szóló határozata megmutatja a helyes utat a szövetkezetek tagjainak, hogyan biztosíthatjuk a szövetkezetek kifejlesztésével és az állatállomány növelésé, vei mindenben dolgozóink hússal és élelmiszerrel való ellátását. Szövetkezeteink túlynomó része sokat foglalkozik pártunk és kormányunk határozatával; taggyűléseken részletesen megvitatják a határozat egyes részeit. Azonban vannak szövetkezetek ahol a tagok esetleg csak elolvasták a határozatot és ezzel a dolgot befejezettnek vélik. Az ilyen szövetkezetek közé tartozik az ógyallai járásban lévő hetényi szövetkezet is, ahol eddig nem foglalkoztak még behatóbban pártunk és kormányunk határozatával. Hogy ez mennyire hátrányos, az megmutatkozik a szövetkezet tagjai között, akik nem tudnak bánni a kritika és önkritika fegyverévei és sok esetben egymást hibáztatják azért, hogy nem egyformán kapja minden szövetkezeti tag a ju. talmazást. Pedig ez a nézet helytelen, mert a párt- és kormányhatározat világosan rámutat arra, hogy véget kell vetni a szövetkezetekben az egyenlösdinek. Nem lehet egy. formán jutalmazni azokat, akik becsületesen dolgoznak a szövetkeze, ti vagyon gyarapításán és azokat, akik csak fejőstehénnek akarják használni a szövetkezetet. Káros jelenség az is a hetényi szövetkezetben, hogy a tagok a hiányosságot nem vetik fel az üléseken, csak egymás között suttognak, hogy ez így volna jó, vagy azt úgy volna jó csinálni. Pedig a bolsevik kritikának az a helyes formája, ha a szövetkezet valamennyi tagja előtt feltárjuk a hibákat, ha azokat közösen megbeszéljük és a gyűléseken felvetett indítványok alapján igyekszünk a felmerülő hiányosságokat és hibákat kiküszöbölni. Helytelen az is, amit a szövetkezet könyvelője tett, amikor Bankó István agronómus kritizálta, j A könyvelő a szó szoros értelmében dühösen az asztal alá vágta a könyvet és otthagyta a szövetkezet irodáját. Hasonlóan cselekszik a helyi Nemzeti Bizottság titkára is, ha kritizálják és rámutatnak hibáira, ha. lálosan meg van sértve. Azt gondolja, hogy a községben a legjobb emberek csak a funkcionáriusok le. hetnek, a falu dolgozó parasztsága még sem tud egyetértésben dolgozni a helyi Nemzeti Bizottsággal. Az igazság, ahogy Szabó Lajos a helyi pártszervezet elnöke is mondotta, az, hogy elszakadtak a tömegektől és nem bolsevik módra, hanem bürokratikus hivatalos módon akarják irányítani a községet. Ügy, ahogy minden községben, a hetényi dolgozó parasztok is tudják. hogy vannak nehézségeink, de azt is tudják, hogy mit adott nékik nép: demokráciánk. Arra van szükség, hogy azoknak, akik esetleg még nincsenek tisztában vele, mit jelent a dolgozó parasztság számára a szövetkezeti gazdálkodás, türelmesen és részletesen mindent meg kell magyarázni és ez elsősorban a helyi Nemzeti Bizottság funkcionáriusainak és <• TVp'őkiiek a feladata. Bizik János, Nyitra.