Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-01 / 154. szám, kedd

1952 július 1 UJSZ0 5 Hogyan teljesítik a kírályhelmeci igazgatósághoz tartozó állami gazdaságok a párt és a kormány határozatát / A királyhelmeci igazgatósághoz tartozó állami birtokok dolgozói ke­mény harcot folytatnak az állatok hasznosságának és a tervezett hek­tárhozamoknak növeléséért. Példaké­pévé akarnak válni a szocialista me­zőgazdaságnak, ahogyan azt a párt­és kormányhatározat megjelölte. Ál­lami birtokainknak, mint a legfej­. lettebb mezőgazdasági szocialista szektornak mindenben példát kell mutatni az egységes földműves szö­vetkezeteknek, de különösen az egyé­nileg gazdálkodók előtt kell jó példá­val bebizonyítaniok a közös gazdál­kodás előnyeit. Az igazgatósághoz tartozó birto­kok egymást versenyre hívták fel még az év elején. A verseny legfőbb pontjai közé a munkák agrotechni­kai időben való elvégzése, a hektár­hozamok magassága és az állatok hasznosságának fokozása volt. A versenynek nagy lendületet adtak a párt és a kormány feb­ruári és áprilisi határozatai A határozatban foglalt pontokat az állami birtok dolgozói magukévá tették és iparkodnak őket minél tö­kéletesebben teljesíteni. A szomotori gazdaság dolgozói sem hátráltak meg a feladatok tel­jesítése elől. Erős elhatározással és a munka jó megszervezésével küzde­nek a munkák idejében való elvég­zéséért.' Szorgalmukkal már a tava­szi vetéseknél kitűntek a többi bir­tokok közül. Kötelezettségvállalások­kal is iparkodtak a munkájuk Idejé­ben való elvégzését biztosítani. Kö­telezettséget vállaltak arra, hogy a vetést 11 nap alatt elvégzik. A 11 napot azonban 3 nappal megrövidí­tették, vagyis 8 nap alatt elvégezték az összes tavasziak vetését. A köte­lezettségvállalás túlteljesitéséhez nagyban hozzájárni Takács József, Szokol András és Soltész Sándor szor­galma, akik fáradságot nem ismerve, éjjelt nappallá téve dolgoztak a ta­laj előkészítésén. A növényápolási munkákba a szo­motori asszonyok is teljes létszám­mal bekapcsolódtak. Egymással ver­senyeztek, hogy ki vállal több cukor­répát, krumplit, kukoricát egész évi meg-müvelésre. Még a 60 éves Szopkó Jánosné sem maradt ki a munkából Ö is versenyt dolgozott a többiek­kel. Az asszonyok szorgalmának kö­szönhető, hogy a szomotori birtok cukorrépájának nincsen párja a Bodrog-közben. De hogy is ne vol­na szép, amikor már háromszor meg­kapálták. Az asszonyok munkába bekapcso­lódása tette lehetővé azt is, hogy az idén a takarmány begyűjtéséhez kü­lön munkacsoportot állíthattak fel. A takarmánnyal dolgozó csoport egyik tagja, Baka István, az egész csoport nevében kötelezettséget vál­lalt, v hogy a takarmányt minden veszteség nélkül betakarítja. Baka István teljesítette is ezt a kötelezett­séget, mert a jóminöségü takarmány már kazalba rakva és szalvával be­tetőzve néz szembe az időjárás vi­szontagságaival. A szomotori asszonyok az állatte­nyésztésbe is bekapcsolódtak. Varga Mária, Molnár Lajosné és még öt társuk a párt és kormány februári határozata után kötelezettséget vál­laltak, hogy a napi átlagos tejho­zamot tehenenkét egy literrel emelik. Kötelezettségvállalásukat teljesítet­ték is, de most vették észre, hogy már több olyan birtok van, ahol a tejhozam növelésében föléjük kere­kedtek. Az ö gondjaikra bízott tehe­nek átlagos napi tejhozama 8.5 li­ter. A fejszési birtokon pedig már 11.5 litert fejnek átlagosan darabonként. A párt- és kormányhatározat után bevezették a háromszori fejést és az egyedi takarmányozást. Ennek se­gítségével sikerült a tejhozamot 7.5 literről 11.5 literre emelni. A birtok dolgozói eleinte idegenkedtek a há­romszori fejéstöl, de amikor Tóth Imre jó példával megmutatta a há­romszori fejés és etetés hasznossá­gát, már másképpen gondolkoztak a többi etetők is. Tóth Imre kiválasz­tott magának egy olyan tehenet, amelyik még februárban alig adott naponta 2 liter tejet. Alig egy hó­nap elteltével a háromszori fejés és etetés mellett a tehén átlagos tejho­zama 9 literre emelkedett. A kézzel­fogható bizonyíték után már nem idegenkedtek a háromszori fejéstöl. Ez tette lehetővé azután, hogy ma már 11.5 liter az átlagos tejhozam. A fejszési dolgozók azonban ezzel az eredménnyel még nem elégszenek meg, hanem elhatározták, hogy a jö­vőben bevezetik a tögymasszázst is a tejhozam növelésének érdekében. A párt- és kormányhatározat után kötelezettséget v vállaltak még arra is, hogy 100 tehéntől évente 85 bor­jút nevelnek fel. A növényápolási munkákba a bir­tok dolgozó asszonyai is szépen be­kapcsolódtak. Meg kell azonban em­líteni azt is, hogy a birtok asszonyai közül iz idősebbek sokkal jobban ki­veszik részüket a munkából, J mint a fiatalok. Nézzük csak meg ! az idős Muszka Mihálynét, aki 65 j éves kora mellett is mindennemű ka­pásnövényből 8—8 árt vállalt egész évi megmunkálásra. Tóthné pedig megduplázta Muszkáné vállalását. De hol vannak a fiatalok? Miért nem kapcsolódnak be ők is a mun­kába? Vagy talán azt várják, hogy az ö gyermekeik részére is az öre­gek építsék fel a boldogabb jövőt? Reméljük, hogy az öregek példaké­pül szolgálnak a fiataloknak és az aratási munkákból ők is kiveszik a részüket. A mult évben az összes gazdasá­gok közül a perbenyiki volt az, ahol a munkák sehogyan sem akartak rendes kerékvágásban menni. A volt intéző csak az alkoholnak élt. Nem törődött a gazdaság menetével. Ezt a semmirevaló embert a párt- és kormányhatározat alapján eltávolí­tották és egy munkásintézöt állítot­tak a helyébe. Azóta teljesen meg­változott a helyzet Perbenyiken. Meg­változott a munkásoknak a munká­hoz való viszonya is. Kertész Bertalan állatgondozó is nagyobb gondot fordít ma már az ál­latok gondozására és etetésére. Be­vezette a háromszori etetést és fe­jést, csak a tögymasszázstól idegen­kedik még. A mult évben a gyom volt az úr a perbenyiki birtok földjein. Ma pe­dig olyan tiszták a földelj, mintha egy nappal ezelőtt kapálták volna meg. Mindenki iparkodik minél job­ban elvégezni a munkáját, mert ér­dekük, hogy minél magasabb hek­tárhozamokat érjenek el. A párt- és kormányhatározat alapján biztosítva van az állami birtok dolgozóinak a tervezett hektárhozamok túlteljesí­tése után a pótjutalmazás. A szölőskei gazdaság dolgozói is nagy megelégedéssel fogadták a párt­és kormányhatározatot, mely az ál­lami birtokok munkájának megjaví­tásával foglalkozott. Ma már érzik, hogy ők a birtok urai. Elvégzett munkájuk után a jutalom is az övék. A szölőskei gazdaságban, már ahogyan a nevéről is észrevehetjük, j túlsúlyban szőlőtermeléssel foglal­koznak. Az előírt terv szerint hek­táronként 26 hektoliter bort kell ter­melniök, a birtok dolgozói azonban kötelezettséget vállaltak arra, hogy hektáronként nem .26, hanem 30 hek­! toliter bort termelnek. A terv túltel­jesítésének a gondolata abból indul ki, hogy ma az állami birtok dolgo­zói anyagilag érdekeltté vannak téve a tervezett hektárhozamok túllépésé­I ben. Egyedül csak az fáj a szölőskei j dolgozóknak, hogy sikerült ugyan l végre a nyakukról lerázni a grófo­kat, de valamilyen oknál fogva a ré­gi gróf helyébe egy újabb „gróf" ült a nyakukra. Ez az újdonsült gróf nem más, mint Litavszky úr, aki Le­leszen a rizstermelést irányítja. Li­tavszky István a felsőbb helyeken lévő barátai segítségével beleült a volt grófnak a kastélyába. Mivel ő a rizstermelés mindenható vezetője, jogot formált ahhoz, hogy egy 11 szobás kastélyt bitoroljon a feleségével Ezenfelül még egy mellékhelyiséget is, ami nagyságban megfelel egy csa­ládi háznak. A kastélyt gyönyörű park övezi, melyből még a templom sem hiányzik. A birtok dolgozóinak lakóházakra és kultúrházra volna szükségük. Az újonnan megszerkesz­tett gróf nagylelkűen felajánlotta a templomot, hogy csináljanak abból kultúrházat, de a 11 szobás kastély­ból egyetlen szobát sem hajlandó át­adni kulturális célokra. Az állam vagyonát képező szölöpréseket sem hajlandó átadni közös használatra, inkább hagyja rothadni' és rozsdá­sodni az értékes gépeket a pince fe­nekén. Ha valaki megpróbálkozik az igazságot napfényre hozni, kezdi az újdonsült grófot piszkálni az odújá­ban, először is iparkodik mézes-má­zos beszédével félrevezetni az illetőt. Ha így nem sikerül, a fenyegetéstől sem riad vissza. A leleszi gazdaság felett szintén kritikát kell gyakorolni. A király­helmeci igazgatósághoz tartozó gaz­daságokban a dolgozók és gazdaság­vezetők 'azon iparkodnak, hogy amit lehet, saját erejükkel végezzenek el. Másképpen van ez a leleszi gazda­ságban. A birtok vezetője, Temesvári László, 50 hektáros kulák fia, másképpen csinálja a dolgokat. A párt- és kormányhatározat rámuta­tott arra, hogy az állami birtokok­nak segíteniük kell a szövetkezetet. Temesvári intéző is „segíti" a szö­vetkezetet, mégpedig olyan formá­ban, ahogy egy kuláktól várható. A birtokon a munka helytelen megszer­vezése miatt munkaerőhiány mutat­kozott. Temesvári, mint híres gaz­dász, nem esett kétségbe, hanem egyszerűen kiadta a répa egy részét harmadába megdolgozni. Ezzel az in­tézkedésével a leleszi szövetkezetet is akadályozta a munkában, mert a szövetkezeti tagok feleségei közül, akiket már eddig tudunk, nyolcan voltak, akik harmadost kapáltak Te­mesvárinál. Lehet, hogy Temesvári azt képzeli, hogy még ma is az 50 hektár földjén basáskodik és kénye­kedve szerint rendelkezhetik. Meg kell még emlékeznünk a nagy­kövesdi gazdaságról is. A nagykö­vesdiek a párt- és kormányhatározat után kötelezettséget vállaltak, hogy a tejhozamot 7 literről 8 literre eme­lik. Hogy a kötelezettségvállalásukat teljesíteni tudják, bevezették a há­romszori fejést és etetést. Ezenfelül bevezették a tögymasszázst is, ami eddig egy gazdaságban sincs be­vezetve. Ez lehetővé tette, hogy rövid két hónap alatt a tejhozam nem 8 literre, hanem 10 literre emelkedett. A rizstermelésben dolgozók is kötelezettséget vállaltak a párt- és kormányhatározat után, hogy az idén 42 métermázsás rizster­més helyett 66 métermázsás átlag­terméshozamot érnek el hektáron­ként. A birtok asszonyai szintén elhatá­rozták, hogy az aratás előtt ők is bekapcsolódnak a munkába. Ha a munka megkívánja, naponta 16—18 órát is dolgoznak, hogy minél ha­marább és minél kisebb szemveszte­séggel végezhessék el az aratást. Meg vagyunk győződve, hogy a többi gazdaságok dolgozó asszonyai is példát vesznek a nagykövesdi asz­szonyokról és teljes létszámban be­kapcsolódnak az aratásba, melynek sikeres elvégzése újabb csapást je­lent a háborús uszítókra. Szarka István, AZ ÚJ SZÓ FÖLDMŰVES LEVELEZŐI ÍRJÁK A tergenyei jó eredményeket érnek A tergenyei szövetkezetben nagy ütemben folynak a növényápolási munkák. A szövetkezet tagjai igye­keznek a nap minden percét kihasz­nálni, hogy még az aratás előtt el­végezzék a kukorica, .répa, krumpli és egyéb kapásnövények ápolási munkáit. A szövetkezet tagjai boldo­gan és örömmel harcolnak a maga­sabb termés eléréséért. Az sem vet­te el a munkakedvüket, hogy a ta­vaszi rossz időjárás következtében egyes helyeken a határon fagyhul­lám vonult végig, mert ahol a fagy károkat okozott, azt a jó és szak­asszonyok el a növényápolásban szerű munkával helyrehozták és azokat a növényeket, amelyeket a fagy tönkretett, pótoltáik. Nagyon szép a szövetkezet kerté­szete is, ahol túlnyomó részben asz­szonyok dolgoznak. Vannak olya­nok, mint példái' 1 Üjváriné, Kicsini­né, Sznirer Gyuláné és még sokan mások, akik állandóan a szövetke­zetben dolgoznak és megmutatták a falu valamennyi asszonyának, hogy megállják a helyüket a mezőgazda­sági termelésben. y Tóth Zsigmond, Tergenye. \ A jó növényápolás ered ménjeképpen rekord cukorrépatermést várnak a lekéri állami gazdaságban A zselízi állami birtokon a mult évhez viszonyítva sokkal szebben és jobban fejlödnek a kapásnövények. És ez a nagy fejlődés a birtok dol­gozóinak köszönhető, akik megértet­ték, hogy csakis szakszerű munká­val és a növények kellő ápolásával tudnak magasabb hektárhozamokat elérni. A kapásnövények közül na­gyon szépen fejlődik a cukorrépa, de a kukoricák annak ellenére, hogy a májusi fagyok károkat okoz­tak bennük, szépen fejlödnek. Amer­re csak a szem ellát, a hatalmas répatáblákon mindenfelé a zöldelö tiszta répaföldek láthatók s ugyan­csak szembetűnő kis deszkatáblák sorakoznak fel, amelyen azok nevei láthatók, akik bizonyos földterüle­tet vállaltak megművelésre egészen a betakarításig. A munkákban az állami birtok­hoz tartozó lekéri major vezet, ahol a dolgozók nem azt nézik, hogy a nyolcórai munka után eldobják a kapát, hanem dolgoztak, ha az idő engedte, ameddig csak láttak. Szor­galmas munkájukkal elérték, hogy az általuk megművelt répatáblák a legszebbek, s mivel a gyomtól telje­sen megvannak tisztítva, nagyon szépen fejlödnek. Minden remény meg van arra, hogy a lekéri gazda­ságon ezidén rekord cukorrépater­mést fognak elérni. A dögösi állami birtokon az év második felében 12 literre emelik a tehenek átlagos tejhozamát A dögösi állami birtok dolgozói sikeres munkáján­0'- eredménye r.iár most meglátszik. A kapásnövények szépen fejlödriek és minden előfel­tétel megvan ahhoz, hogy elérjék, söt túllépjék a tervezett hektárho­zamot. Az állami birtok dolgozói megértették pártunk és kormányunk határozatát és annak tudatában, hogy munkájukkal a szocializmust építik és a világbékét erősítik, dol­goznak ilyen odaadóan. Többször hallani, ahogy egymásközt beszél­getnek, hogy bizony a környéken nincsenek ilyen jól ápolt növények, mint a mi birtókunkon. De büszkék is erre. Most a növényápolási munkák si­keres elvégzésével, teljesen felké­szülve várják az idei békearatást. De nemcsak a növényi termelés­ben dolgozók, hanem az állatte­nyésztési csoport tagjai is szorgal­mas munkával dolgoznak az állatok hasznosságának növelésén. A tehe­nészet dolgozói vállalták, hogy a szovjet tapasztalatok elsajátításá­val az eddigi 10 literes átlag tejho­zamot az év másik felében 12 liter­re emelik. Seszták János, aki eddig 12 tehenet gondozott, 20 szarvas­marha gondozását vállalta. Kertész István és Blovíos Mihály ugyancsak .42 tehén gondozását vállalták. Sza­bó Antal és Lánc Boldizsár 62 hasas üsző etetését és gondozását vállal­ták. Állattenyésztésünk dolgozói tudják, hogy ha kevesebb munka­erővel többet tudunk kitermelni, az saját jólétünk és életszínvonalunk emelésére szolgál, ezért napról nap­ra tesznek ehhez hasonló értékes kötelezettségvállalásokat. Szalay Gyula, Felsöszeli. Sokat láttunk és tanultunk a csehországi szövetkezetekben Ez év májusában a tornaijai já­rási Nemzeti Bizottság küldöttsége meglátogatta a csehországi Hradec Královo-i kerületben lévő Zsamberki járást. A látogatás célja az volt, hogy megerősítsük a két járás kö­zötti kölcsönös kapcsolatot. A zsam­berki elvtársak még 1951-ben meg­látogattak bennünket. Látták, ho­gyan dolgozunk, hogyan élünk és főleg, milyen mértékben haladunk falvaink szocialista kiépítésében. Mi ugyancsak nagy kíváncsiság­gal kérdezősködtünk, hogy Cseh­országban hogyan dolgoznak a szö­vetkezetek. Többek között a vlčko­vici szövetkezetet látogattuk meg. A község hegyes vidéken fekszik. Az Egységes Földműves Szövetkezet­ben 30 család dolgozik. Az 1952-es évi forgalom az egész évi termelési tervek szerint 4.5 millió koronát tesz ki, amelyből 1,950.000 koronát osztanak szét a munkaegységekre. Egy munkaegység értéke 125 koro­na, a természetbeni járandóságon kívül. A szövetkezet nagyobbrész­ben állattenyésztéssel folglalkozik, de a növénytermelésben is szép ered­ményeket ér el, gabonanemüeknél hektáronként eléri a 16—18 mázsás termést és a beszolgáltatásnak min­denben eleget tud tenni. Hogy az állati termékek beadá­sának is eleget tegyenek, nagy sú:yt fektetnek a baromfitenyésztésre is. Gyönyörű csirkeneveidéjük van, melyet maguk ép'tettek saját anya­gi forrásokból. Egyszerre 10.000 csirkét tudnak nevelni, melyekkel nemcsak saját járásukat, hanem az egész Hradec Královo-i kerületet el­látjuk. A mükeltetőben éppen ott­létünk alkalmával keltettek. Miután a csirkék kikelnek, átválogatják Okét, a gyengéket vízbefojtják és csak az erőseket nevelik fel. A baromfifarm vezetője, Tomes Miroslav elvtárs — nagyon jó szak­ember — elbeszélte nekünk, hogy a szövetkezetek baromfitenyésztése a mult évben 1,400.000 korona jöve­delmet hozott, ebből a tiszta nyere­ség kitett 400.000 koronát. Ebben az vben a tervezett bevétel 2 mil­lió korona. A szarvasmarha-istállóban 113 tehén van. A marhaállományt 6 ember gondozza. A munkákat úgy szervezik meg, hogy a gondozók mindegyikének hetenként van egy szabad napja. A takarmányozás is pontos, a tehenek átlagos teljhoza­ma 6.5 liter. A fejést fejögépekkel végzik. A tehéngondozóknak könnyű a munkájuk, mert a trágya kihor­dását is gépesített berendezéssel végzik. Egy kötélpályán vastag pléhböl készült függök vannak és ezek segítségével távolítják el a kiszállításra váró trágyát. Az istál­lóban a tisztaság és a rend minta­szerű. A sertéstenyésztőben is szép eredményeket mutatnak fel. A szövetkezetnek saját telefon­központja is van, amivel nagyon sok időt megtakarítanak a munka végzésénél, mert az egyes munka­csoportok között állandó telefon­összekött tés van. Nagyon sokat láttunk és tanul­tun! ebben a szövetkezetben és lá­togatásunk nagyban hozzájárult a „aráti kapcsolatok elmélyítéséhez és megerősítéséhez. Mistrik, Tornaija. '

Next

/
Thumbnails
Contents