Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-03 / 156. szám, csütörtök

1952 július 10 III SZ0 3 Haiadó kuiturfalut építünk Sztrázsnice, az országos népművészeti kultúrszemle színhelye A töieki járás 20. községében megaíaüult a Csemadok A füleki járásban 27 község van. Eddig 19-ben volt Csemadok. A ta­gok száma 1600 körül volt. A Cse­madok járási vezetősége Siroky elv­társ születési évfordulójával kapcso­latban kötelezettséget vállalt, hogy a tagok számát 2000-re emeli s ez­zel az akcióval kapcsolatban 3 köz­ségben még a nyár folyamán meg­szervezi az egyesületet: Egyházas­báston, Ipolynyitrán és Ragyolcon. Június 21-én a járási elnök és tit­kár, a kerületi kiküldött, valamint a füleki Csemadok kultúrbrigádja, a helybeli vezetőséggel az élen és a füleki gimnázium igazgatója kimen­tek Egyházasbástra, hogy ott ünne­pélyes keretek között megalakítsák a Csemadokot. A község lakossága a sürgős munka ellenére örömmel vette körül a megjelenteket. Termé­szetes, hogy volt néhány régŕvágású „gazda", akik ellenszenvesen néz­tek a kultiur csoportra. Epés megjegy­zéseket tettek, hogy „inkább dol­gozni jönnének." Ezek megfeledkez­nek arról, mert meg is akarnak, hogy olyan emberek jöttek, akik egész nap dolgoztak munkahelyei­ken és az estéjüket a kultúra ter­jesztésének szentelik. Tudják, fnit jelent a szocialista kultúra az em­beri haladás szempontjából. Hiszen az itt-ott még lappangó reakció is tudja., hogy legveszedelmesebb ellen­sége a szocialista kultúra, illetve a.zok, akik azt terjesztik, így első­sorban a Csemadok. Tehetetlen dü­hükben csak a fogukat csikorgatják és morognak. A haladószellemüek ezt tudják és annál nagyobb lelkese­déssel végzik a szocializmus ter­jesztésének áldásos munkáját. Csak mosolyognak a fogcsikorgatókon és morgókon tudva jól, ki, illetve mi csi­nálja ezt, Természetesen a lappan­gó reakciót figyelemmel kísérik, hogy idejében rácsaphassanak. Az esti munka elvégzése után megtelt a falu mozihelyisége. A szín­padon először a község vezetősége jelent meg a Csemadok járási veze­tőségével. A beszédek kiemelték a Csemadok munkájának fontosságát a kultúra te.rjeseztése éjs az Ideoló­giai nevelés szempontjából- Minden szónok hangsúlyozta a legszorosabb együttmunkálkodást a NF minden csoportjával, de különösen a Párt­tal. Az egyesület 50 taggal alakult. Megtörtént a vezetőség megválasz­tása. A megválasztott helybeli el­nök keresetlen szavakkal igért e tör­hetetlen munkavállalásukat a falu szocializálásáért, ami a kultúrán át leghamarább elérhető. Az alakuló ülést a füleki Csema­dok kultúrbemutat jja zárta be né­pi tánccal, énekkel, szavalatokkal és időszerű jelenetekkel. Dr. Lóska Lajo*. Egy falusi kultúrcsoport élete Magyarországon Aki résztvett Sztrázsnice június 27, 28 és 29-én lezajlott országos díszszemléjén, ugyancsak meglepte a népművészeti alkotásnak az utób­bi néhány év alatt elért nagyira­mú fejlődése. Mindnyájan, akik ott voltunk, örömmel állapítottuk meg, hogy a népművészeti alkotás, mely­ről a burzsoá társadalom már régen megállapította, hogy lassú halálra van ítélve — ma gazdagabb, szín­pompásabb, mint valaha, Aztóta a kultúra, a népművészet és alkotás értelmezésében nagy változás tör­tént. Ezt a változást 1948 Február­ja hozta meg. Mert az idei sztrázs­nicei országos népdal- és táncegyüt­tesek díszbemutatója legjobb bizo­nyítéka annak, hogy a februári na­pok szabadságvívmánya a népmű­vészeti alkotás hatalmas fejlődését is meghozta. Sztrázsnice mindnyájunkat meg­ajándékozott. Az ország népeinek gazdag kultúrájából mutatott be ér­tékeket, hogy a népművészeti alko­tás kultúrcsoportjainkban még na­gyobb lendületet vegyen, jl&gy a kul­túrmunka még hathatjÉfbban és ered ményesebben vegye ki részét az agi­tációs munkábes*, melyre főleg a falunak van nagy szüksége. Sztrázsnicén gyönyörködhettünk mindama szépben, amit gazdag né­pi kultúránk örökül hagyott ránk. Ez a régi, de most is élő gazdag ajándék most nemcsak feléledt, de a mában gyökérzete megerősödött. A dolgozó nép saéles tömegeinek, népi demokratikus országunk öröm­teljes jelenének a bizakodó jövőjé­nek dokumentuma. A kul túrszemlén résztvevő kassai Csemadok ének. és táncegyüttese a „Sztrázsnice 1952" három napon át tartó műsorának egyik ékessége volt. A magyar népi tánc, zene és népdal szervesen bele illik a szocia­lizmus felé vezető úton haladó né­pek művészeti alkotásába. Szom­baton este került sor e csoport fel­lépésére. Ezen a „Béke Esten" az ukrán, a magyar, a lengyel és gö­rög ifjúság. valamint a hadsereg művészegyüttesének műsora került bemutatásra. A kassai együttes pi táncokat, népdalokat adott elő színpompás népviseletben a népi ze­nekar kíséretével. A csoport kitar­tó és lelkes munkája a fáradságot nem ismerő tanulás, a hónapokon át tartó szüntelen gyakorlás meghoz­ta az eredményt — az együttes mél­tó reprezentánsa volt a magyar népművészetnek. Nem könnyű a munkája a kultúr­együttesnek, ha értékes munkát akar végezni és eredeti népművészet­tel akarja megismertetni dolgozóin­kat. Szép munkát végzett ezen a téren az 1952-ik évi állami díjjal kitűntetett Hardístyan együttes. Tagjai, akik egységes földműves­szövetkezeti dolgozók, bejárták a falvakat, meglátogatták a gyárakat s közösen végeztek gyűjtést s együtt kutatták a haladó szocialista kul­túra hatását a dolgozó tömegekre. Ezeket a tapasztalatokat felhasznál­ták további munkájukban. A párt­tagok fokozott politikai munkája, a tagság önfegyelme, a művészi tevé­kenység tervszerűsége és a csoport szervezettsége tette erőssé s a nép­művészeti alkotás útmutatójává az együttest De így lehetne folytatni s külön-külön mindent felsorolni a Gottwaldi kerület többi együttesé­nek munkájáról, a szlovák ponik-i egységes földműves szövetkezet együtteséről, az Ústi nad Labem, a bratislavai, a valašský, a Trenčan ég a többi jobbnál jobb együttes­ről. Vasárnap volt a sztrázsnioei ün­nepségek S napos p rogrammj ánaik bétetőzése. Itt láttuk meg mindazt, amire talán a legjobban voltunk kí­váncsiak: hogyan alkot a népmfivé­A pozsonyi magyar pedagógiai gimnázium másodéves tanulóinak egy csoportja szabad idejében a nép közé viszi a szocialista kultú­rát. Az elmúlt héten Mihályfa közsé­get tisztelték meg látgatásukkai. Előadták Makarenko „Tanyarev és társai" című ötjelenetes színmüvét. Természetes, hogy a jövő pedagó­gusai, e munkásszármaxású főisko­lások a legnagyobb pedagógusnak, Makarenkónak nagy életművét vá­lasztották programmul. Az előadást csak egy körülmény zavarta, még­pedig az, hogy a kultúrheJyiség fe­te korcsmának van berendezve és az italmérés az előadás alatt sem szűnt meg. szet újat erősgyőkerű tradíciókból. Mert ez az az út, melyen megúj­hodott új népművészetünk tovább halad s értékben mindinkább gaz­dagabbá, teljesebbé lesz. A vasárna­pi felvonulás minden képzeletet fe­lülmúló, ujjongó, örömteli, gazdag színskálájú áradat volt, mely azt. szimbolizálta, ami nekünk a legdrá­gább, amiért mindnyájan harcolunk — a békét. Nagy meglepetés volt a kultúr­szemlének a mezőgazdasági kiállí­tás, valamint a népművészeti alko­tás kiállítása. Az Építők kiállítása a szociális építésből mutatott be egy kis részleget. Ez a kiállitás em­lékeztetett mindazoknak munkáira, akik ennek a nagyszabású kul túr­eseménynek a megrendezését lehe­tővé tették. A sztrázsnicel várban Mánes és Aleg képkiálltSás van. Az 6 művé­szetük ábrázolta legszebben és leg­ijotoan népünk szabadságvágyának óhaját. „Sztrázsnice 1952" egy nagy igaz­ságra mutatott rá: hogy a népi de­mokratikus rendszer, az, amely bí­zik a n éP alkotóerejében, a népdal és <•a, tánc ősi tradíciójában s az eb­ből kiterebélyesedő mai népművé­szetben; Sztrázsnice bebizonyította, hogy a népművészet a gottwaldi koncepció jegyében milyen hatalmas alkotásokra képes. Mészéros Gyula. Egyébként Mihályfa község egy­séges földműves szövetkezetének dolgozói megérdemelték ezt a meg. tisztelő előadást, mert a tavaszi munkák idejében, való elvégzésével és a békearatásra való jó felké­szültségükkel a járás legjobb falvai közé emelkedtek. A maguk tapasiz. taJatán megtanulták, hogy a pontos besBolgáltatáé neldk biztosít java. kat és előnyöket. A falu minden­egyes dolgozöjámak szívügye, hogy az elért jé eredményt még maga­sabbra fokozza. Havrán Ferencné, Csfcsénypatony. tor meg egyenesen az emeletmagas tisztítógépbe önti bele. A tisztítás után a gép mindjárt osztályozza is a borsót, mely a kis szállítókocsik­ba már 5 különböző osztály szerint ömlik bele. A kocsikból a mozgó vá­logatószalagra kerül, amelynek két old&lá szemrevaló fiatal lányok cso­portja ül és fürge kezekkel válogat­ja ki a még bennmaeadt megrongá­lódott vagy túlérett szemeket, eset­leg repcemagot vagy más hasonló, a borsóba nem illő dolgokat. A futószalagról vízzel szállítják a borsót az előfőaögépbe. Az előfőzés osztályt* szerint külíinbözö hőfok mellett történik. A nagyobb szemek magasabb, a kisebbek alacsonyabb hőfokot kívánnak. Tmiem kikerülve, kádrezervákban friss, tiszta hideg­vízzel lehűtik a borsót majd az ön­működő töltőgép grammnyi pontos­sággal betölti a konzervdotoozokba és egyúttal leönti sösvizzel i&. A töltő­géptől ugyancsak futószalagon ke­rülnek a dobozok az önműködő záró­géphez, amely szemkápráztató gyor­sasággal lezárja a dobozokat. Két zárógép van. Egy önműködő és egy másik, amit egy fiatal mmnkásnő, Gerai Zsófia kezel, aki egyike az üzem legügyesebb élnumkásnöinek. A laikus azt hihetné, hogy a do­boz lezárása után már kész is a kon­zerv és el lehet szállítani az üzletek­be, ahonnan a különféle konyhákra kerül. Aki ezt gondolja, téved, mert lezárás után a már konzervdobozba öltöztetett borsó a sterilizáló helyi­ségbe kerül, ahol bizony meleg van, tekintve, hogy a sterilizálás t6bb, mint 120 fokos hőség m ellett törté­nik. Utána megint lehűtik a borsót és a raktárba szállítják, ahol 14 na­pos megfigyelésnek vetik alá. A hosszú próbaidő után szállítják csak a készáru raktárba. Magyarország kilenc millió lako­sa közül 4500 lakik a keletmagyar­országi Békés-vármegye Mezöbe­rény nevü községben. A faluban három termelőszövetkezet működik s évről-évre jobb gazdasági eredmé­nyeket ér el. Ennek természetes ve­lejárója, hogy a dolgozó parasztok­nak nemcsak anyagi, hanem kultú­ráiig színvonala is jelentősen nö­vekszik. Mindegyik termelőszövetkezetnek saját kultúrcsoportja van. A kul­túresoportokat az 1950-ben épült és a helyi Tanács népművelési bizott­ságának irányítása alatt álló Kul­túrotthon foglalja egységbe. A négy csoport összesen mintegy 250 tagot számlál: együtt és közösen 60 tagú énekkart, több mint 100 tagú népi táncosoportot, külön vonós és fú­vós zenekart, színjátszó és bábját, szó csoportot tudnak összeállítani a A sterilizáló helyiség trópusi leve­gője után — járatlan lévén az üzem dolgaiban — véletlenül olyan helyi­ségbe toppantam be, ahol a homlo­kon gyöngyöző izzadságcseppek kis hiján zúzmarává fagytak. Téliesen felöltözött munkásnők dolgoztak itt, szaporán dobozokba rakva valami ce­lofánba csomagolt, hangosan zörgő tárgyakat, amelyeket egy többméter hosszú gépből szedtek ki. A forró nyári levegőből télies környezetbe csöppenve, kissé fogvacogva néztem a csomagolásra kerülő dolgokat Nagyszemü, pirosan mosolygó cse­resznyék voltak, de a mélyhütögépen keresztülhaladva, olyan keményre fagytak, hogy a foga biztosan bele­törne annak, aki bele merne kóstol­ni. Fagyasztott cseresznyén kívül ké­szítenek az üzemben cseresznyekon­zervet is. Ehhez először plusz 2 fok­ra lehűtik a cseresznyét, utána fia­tal, ugyancsak szemrevaló lányok kiválogatják, nagyság szerint osz­tályozzák és letépik a szárát A szép, nagy szemeket dobozokba rakják és leöntik cukorsziruppal. Ebből lesz az ízletes cseresznyekonzerv. A kisebb szemeket magozógépen kimagozzák, fagyasztják és mint félgyártmányt, hordókba konzerválva elteszik téli­re, amikor is finom cseresznyelekvárt főznek belőle. Kiemelkedő teljesítmények szület­nek az üzemben napról napra. Június folyamán a zöldborsón kívül, amely­nek beérését a késői hidegek kissé akadályozták, valamennyi termelési ágban magasan túlteljesítették a tervet 124—125 százalékra. Reizín­ger Ilona a lezárógépnél, Svaicer Alojzia a mélyhűtőben járul hozzá kimagasló teljesítményével a terv túlteljesítéséhez. A cseresznye osz­tályozásánál a tegnapi nap folyamán termelő szövetkezetek fiataljai. A Kultúrotthon parasztfiatalj ai népdalgyűjtéssel, feledésbe merült régi népi táncok, pásztorjátékok felelevenítésével is foglalkoznak. 1951-ben például egyedül a Lenin­termelőcsoport 65 régi magyar nép­dalt gyűjtött össze. A különböző művészeti ágak csoportjai minden szombaton és vasárnap műsoros es­téket rendeznek a Kultúrotthonban, bejárják a környező tanyavilágot, a t távolabb eső állami gazdaságokat és kisebb községeket. A mezőberényi együttes az 1951 évi tavaszi országos kul túrverse­nyek során bekerült az ország har­minchét legjobb kultúrosopoirtja kö zé és a fővárosban megtartott be­mutató ünnepségeken mind szán­pompás népviseletével, mind művé­szi teljesítményével rendkívüli si­kert aratott. • Bobál Ilona és Lenke, valamint Batló Tekla 280 százalékot ért el. A férfiak közül Sipos Sándor csoportja az anyagrakodásnál mutat fel magas teljesítményeket. A szocialista verseny magasabb formája széles alapokon fejlődött ki az üzemben. A minőségi munkára is nagy súlyt fektetnék. Az üzem min­denegyes munkása felelős az általa elvégzett munkáért Az egyes mű­szakok között minőségi verseny fo­lyik. A készárura minden csoport külön jelzést tesz és a laboratórium­ban megtartott próbák alapján ha­vonta kiértékelik a versenyt. Az el­ért eredmények alapján a legjobba­kat minőségi prémiummal jutalmaz­zák. Ugyancsak jutalomban része­sítik a mennyiségi verseny győzte­seit is. A verseny a legszélesebb nyilvánosság előtt folyik s a műhe­lyekben naponta feltüntetik az elért teljesítményeket. Az újítók köre is jól működik az üzemben Somogyi Antal vezetésével. Jelenleg is több újítójavaslat van ki­próbálás alatt. Az egyik a borsótisz­títás vízűsztatással, aminek alkalma­zásával 30 női munkaerőt letet meg­takarítani. A másik az önműködő le­zárógéphez egy adagoló elkészítése és több kisebb észszerüsítés, melyek­kel nagy összegeket lehet megtaka­rítani. Az üzemi tömegszervezetek mun­kája azonban még mindig sok kíván­nivalót hagy maga után. A szakszer­vezeti vezetőség és a szakaszbizal­miak még nem működnek úgy, ahogy szükséges lenne, bár az új vezető­ség megválasztása óta valamennyire javult a helyzet. Az üzemi CsISz­szervezet munkáját azonban elkeriil­hetetUjnül fel kell frissítem. Az üzem munkásainak nagyrésze fiatal, környező falvakból idekerült munkásnökböi te­vődik össze, akiknek öntudatos mun­kásokká való neveléséből a CsISz­szervezetekiiek kell az élen járnia. Gál László. Minden fejlődésben lévő gyermek életében vannak bizonyos időszakok, amikor valamüyen külső vagy belső behatásra elkezd gondolkozni a jö­vőjéről és gyermeki fővel kiválaszt­ja magának a legtetszetősebb élet­pályát, mely pályaválasztás azután hetenként, hónaponként szokott vál­tozni, a legtöbbször a már említett külső behatásokra. Amennyire emlékeim visszanyúl­nak", elsöízben cukrásznak készültem. Ez még akkor volt, amikor az elemi iskolába kezdtem járni és szoros összefüggésben volt azzal a körül­ménnyel, hogy mint nagyon alacsony fizetésű pályamunkás gyermeke, az első köztársaság idején bizony na­gyon ritka esetben kerülhettem kö­zelebbi érintkezésbe a kirakatok ab­lakaiban közszemlére kitett ínycsik­landozó édességekkel, amelyeket az üveg oly megközelíthetetlenül elzárt előlem. Balga gyermeki képzeletem­mel azt hittem, hogy a cukrászok mást sem csinálnak egész napon át csak a jobbnál-jobb cukorkákat fo­gyasztják. Később aztán, mikor kezdtem többre becsiilhi a különféle húsféle­ségeket és konzerveket keményen föltettem magamban, hogy az iskola padjait elhagyva, feltétlenül kon­zervgyárba megyek dolgozni. Hen­tesnek készülni lágyszivüségem miatt nem volt bátorságom, ismerve azt a rossz szokásomat hogy valahány­szor egy csirke elkezdett rikácsolni az udvaron az anyám kezében lévő konyhakés ténykedése miatt én a legbelső szobába és bedugtam mind a két fülemet a számomra és a csir­ke számára rettentően kellemetlen aktus lefolyása alatt. A konzervgyári munkásnak való készülődésemet később erősen meg­ingatta a Werne-regények olvasga­tása közben támadt új ideám, a ten­gerészet, de a konzervgyárat mint másodlagos eshetőséget továbbra is fenntartottam, arra számítva, hogy A diószegi konzervgyárban ha esetleg nem sikerűi vitorláshajói a feljutnom és szakállas tengeri med­vévé válnom, akkor mégis csak meg­maradok a konzervgyár mellett. Ilyen előzmények után nem cso­da, hogy máa pályára kerülvén is vágyakoztam egyszer egy valóságos konzervgyárat meglátogatni, ahol a jól kihízott sertésekből különféle jó konzerveket készítenek. A napokban végre beteljesedett e régi vágyam, meglátogattam a diószegi konzerv­gyárat A hatalmas, szárnyas, kovácsolt vaskapun belépve, kis csalódásfélét éreztem mindjárt az első pillanat­ban. Kedélyesen röfögő sertéskondák helyett ugyanis zöldborsóval hatal­masan megrakott parasztszekereket láttam befelé igyekezni a kapun. Nem is egyet hanem töménytelenül sokat. Ebből a kezdetből mindjárt észrevettem, hogy itt alighanem másféle konzerveket gyártanak, mint amilyenre én számítottam. No, úe a jóféle gyümölcskonzerv sem megve­tendő dolog, bár igaz, hogy nálam az előbbi után következik. Bent a tágas gyárudvaron teljesen a szövetkereti vagy állami birtok udvarához hasonló kép fogadott. Rengeteg kocsi cukorborsóval meg­rakva, békésen abrakolőlovak, seré­nyen sürgölődő szövetkezeti tagok, akik gazdag termésüket rakják le a kocsikról. A két borsócséplőgép, me­lyet az üzem kiváló szakmunkásai maguk alakítottak át erre a célra, szakadatlan zúgással ontja magából a cukorborsó szemeket. A másik ol­dalon a kicsépelt szalmát rakják a szövetkezetesek az üres szekerekre. Silózás után kiváló takarmány válik a cukorborsó zöld szárából. Ügyes szállítóberendezés viszi a kicsépelt borsót a cséplőgépektől az 1 üzembe, egy örökösen mozgó elevá­A diákok szocialista kultúrát visznek a faluba

Next

/
Thumbnails
Contents