Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-31 / 180. szám, csütörtök

4 / U J SZO 1952 július 31. A szovjet ipar tapasztalataiból Az odeszai Kirov-üzem űj termelési módszerének „gyenge pontja" Irta: I. BELOV A mult év végén az odeszai Kirov esztergagyártó üzemben bevezették a termelés új módszerét, amellyel négyszeresen sikerült csökkenteni a bronzsziikségletet. A Kirov-gyár munkásainak új termelési módja nagy érdeklődést váltott ki. Az üzembe ellátogatnak a különféle más üzemek képviselői, hogy ismereteket szerezzenek az új termelési módszerről. És a dicséret és csodálat szava mellett megszólal gyorsan a tiltakozás szava is. Nem azoktól az emberektől jött, akik kételkedtek volna az új termelés műszaki célszerűségében, sem az új esztergagépek minőségétől nyugtalanított megrendelőktől. Szverlicsenko elvtárs, a Szovjetunió szinesfémbányász>ati minisztérium Glavvtorcvjetmeta otleszai irodájának vezetője emelte fel tiltakozó szavát, amely foglalkozott a színesfémhulladékok gyűjtésével. Mi ingerelte fel Szverlicsenko elvtársat? Ügy tűnik, hogy a Kirov-gyár új termelési módszer bevezetésével megszegte a megállapodást, megszűnt bronzforgácsot szolgáltatni. Az üzemben kezdetben úgy néztek erre a tiltakozásra, mint meg nem értésre. Az új termelési módszer kizárta a forgácsolódás bármily lehetőségét. Honnan vegyenek bronzot, ha minden bronzot az utolsó grammig elhasználnak és semmiféle hulladék nem marad? Szverlicsenko elvtárs kitartott a maga állítása mieiett — adjatok bronzselejtet. Ezt a viszályt a helyi pártszervezetek segítségével sikerült elsimítani és nem kellett volna róla többet beszélni, ha Szverlicsenko elvtárs véletlen tiltakozásában nem mutatkozott volna meg az ellentét a hulladékanyag gyűjtésével foglalkozó hatalmas apparátus tevékenységében. A szinesfémipari minisztériumban két különleges főosztályt alakítottak. a Glavcvjetmetsbitet, amely a fémkeresletet irányítja, és a Glawtorovjetmetet, amely a selejtgyüjtéssel foglalkozik. Természetes, hogy mindkét intézmény köteles tevékenységét arra irányítani, hogy a népgazdaság számára elegendő mennyiségű színesfémet biztosítson. E két főigazgatás kölcsönös segítsége és együttműködése elke. rülhetetlen. Ha a selejteket fel lehet használni anélkül, hogy újra kellene azokat olvasztani, természetes, hogy ez hasznosabb dolog, amiért mindkét főigazgatási szervnek örülnie kellene. Minél kevesebb termelési selejt van, annál gazdaságosabban használják fel a fémet és annál jobban teljesítheti a minisztérium feladatait. Ez a tény logikusnak és világosnak tűnik fel. Igen, az élet arra kényszerít bennünket, hogy ja vitásokat eszközöljünk ott, ahol ez szükséges, az újítómozgalom segít a szinesfémtakarékoísságban és csökkenti a selejtmennyiséget. De a Glavvtorcvjetmet dolgozói nyugtalanok — az újítók „meghiusitják" a termelési selejt felhalmozását. A selejtfémek gyűjtése hatalmas, országos jelentőségű esemény. És ahelyeitt, hogy ott követeljenek selejtet, ahol nincs, operatív módon kellene beavatkozniok és pótolniok a „hiányt". Hogyan? Azzal, hogy a városban és környékén megszerveznék a vashulladékok szerfcaszétheverő hatalmas készleteinek gyűjtését, amelyek máskülönben egyszerűen kárbavesznek. Moszkvában alkal ínunk volt beszélgetni az egj»ik értékesítő szervezet munkásával, aki a ráktárkezelők régi kádereihez tartozik. Ö írta alá a Magnitka-üzem építésére küldött fémek első szállítási leveleit és ö osztotta szét az első magnitogorszki termékeklet. Munkánk nem könnyű, ezenkívül nem látható, — mondotta keserű sóhajjal. Mi . nem alkotunk gigantikus exkavátorokat vagy más gépeket, azonban elősegítjük azt, hogy ezeket a gépeket idejében állítsák elő éspedig a legjobb anyagból. Ki látja azonban a mi munkánkat? Rólunk nem írnak az újságokban, mint a sztahanovistáról, aki többszörösen teljesítette normáját, mint a mérnökről, aki új gépet talált fel, vagy az orvosról, újítóról. Ismeritek legaiább egy anyagellátó-sztahanovista nevét? Nem ismeritek! És mégis dolgoznak nálunk ilyen emberek, akik számára a munka becsület és dicsőség dolga. A z öreg nagyszálütónak igaza volt, amikar azt mondotta, hogy az anyagszállítók között sok olyan ember van, aki igyekszik a legjobban dolgozni munkahelyén. És nem kétséges, hogy az olyan lelkiismeretes dolgozó nőknél, mint pl. Klepácsova elivtársnő, újra fel lehet kelteni a párttag érzését miniden új és haladó dolog iránt, fellelkesíteni öt a széles méretű országos ,ér<3ekek fenkölt gondolatával. Értékelni lehet és értékelni kell az olyan emberek munkáját, mint pl. Lebegyeva elvtársnö a Glavimetallos. bit odeszai hivatalának dolgozója. Az ilyen 'dolgozók tevékenységét azonban nem értékelhetjük csak aszerint, mennyi nyersanyag megy kezükön keresztül, hanem aszerint is, hogyan járulnak hozzá a gazdaságosságért folyó küzdelemhez. Ki kell alakítani a nyilvántartásnak és a készletszállítás tervezetének olyan rendszerét, amely arra késztetné őket, hogy állandóan figyeljék és támogassák a sztahanovisták kezdeményezését mindennemű fém- és nyersanyagtakarékosságért folytatott küzdelmükben. Ugyanannak az odeszai Kirov-üzemnek kollektívája mult év júliusában nem tudott olyan mennyiségű vasat és acélt kapni, amennyit az ellátási alap előírt. A gépek megálltak és a terv nemteljesítésének veszedelme fenyegetett. Véletlenül azonban Szuehorukov elvtárs, az üzem igazgatója a vasútállomáson jelentős mennyiségű vashulladékot látott. Az igazgató megtekintette a selejtet és meggyőződött arról, hogy ez olyan anyag, melyet üzeme jól felhasználhat, mivel a selejt megfelel az egyes részletek méreteinek. Mindjárt másnap reggel felkereste a Glawtorcvjetmet hivatalát, amely a termelési selejt gyűjtéséről gondoskodik és a következő javaslatot tette: Lemondok öt tonna teljesértékü vas. és acéligényemről, azonban követelek öt tonna hulladékvaslat. — Nem áll jogunkban ilyesmit megtenni — hangzott az udvarias, de kemény válasz. — De miért ne, — kérdezte értetlenkedve az igazgató. — Kérem, hogy a le nem szállított teljesértékü főm helyett adjanak selejtet, amelyet fel lehet dolgozni. — Semmivel sem állhatunk az ön segítségére. Nincs szükségünk teljesértékü fémre, amelyet cserébe ajánlanak fel, nekünk selejtre van szükségünk. Az igazgató a városi pártszervezethez fordult, amely azt tanácsolta a hivatalnak, hogy cserébe a Kirov-gyár dolgozóinak termelési selejtet adjon. így is történt. A Kirov-üzem teljesítette tervét. És nemcsák, hogy új fém helyett a selejt felhasználása segített a Kirov-gyár munkásainak, hogy gyorsan kikerüljenek nehéz helyzetükből, hanem egyidejűleg megmutatta a dolgozóknak, a nyersanyagokkal és az idővel való jobb gazdálkodás nagy lehetőségeit is. A Kirov-gyár dolgozói magasra emelték az üzemek együttműködésének gondolatát, amely hozzájárul a termelési selejt racionális kihasználásához. Az odeszai területi pártbizottság támogatta ezt a kezdeményezést. A mérnökbrigádok felülvizsgálták a termelési selejtet és arra a következtetésre jutottak, hogy többszáz tonna használható selejttel könnyen pótolhatnak új fémet a termelésben. E felülvizsgálat közvetlen következménye a Kirov-gyár dolgotóinak ez év kezdetén vállalt szocialista kötelezettsége. A selejt felhasz. nálásával az államnak megtakarítják az új vas- és acélkészlet egynegyed részét és egyidejűleg több tízezer munkaórát is megtakarítanak. Az odeszai gazdasági dolgozók rögtön támogatták a Kirov. gyár dolgozóinak elhatározását. A fémmegtakarítás hatalmas tervei voltak kilátásban. Csupán a Glavvtorcvjetmet hivatala állt makacsul saját álláspontján és azt erősítgette: nem tudunk selejtet adni és nem adunk! A Kirov-gyár dolgozói a Szovjetunió állami anyagközpontjához fordultak, ahonnén nem várt. magyarázatot kaptak: még 1949.ben megerősítették a vállalatok jogát, hogy csereképpen selejtet használhatnak új anyag helyett. A Kirov-gyár dolgozóinak adott válaszban a következő volt írva: „A termelési selejt eladása, elszállítása, kicserélése, valamint átadása semmi esetben sincs megengedve, még akkor sem, ha a selejtnek egy és ugyanazon főigazgatóság alá tartozó üzemek közti átadásáról van sző, kivéve azonban az előzetes olvasztás nélkül új termelési folyamatra felhasználható selejtet". • Ismerték-e ezt a határozatot az odeszai Glavvtorcvjetmet hivatalában is? Ismerték! Miért utasította el tehát Perazics elvtárs, a hivatal vezetője, a Kirov-gyár dolgoizóinak kívánságát? — A meghatározott, megnevezett feladatokhoz igazodunk — magyarázza zavarodottan Perazics elvtárs — amelyeket minisztériumunk jóváhagyott. Asztalfiókjából egy kis füzetet húzott elő és felolvasta ezeket a vörös tintával aláhúzott sorokat. A vashulladéknak, a termelési vasselejtnek és színesfémeknek átadása és eladása, amelyek újraöntésre van. nak kijelölve, bárkinek is, beleértve a Glawtorcvjetmet hivatalát is, úgyszintén színesfémhulladékoknak és selejteknek kihasználása saját szükséglet céljaira, jóváhagyott normák nélkül vagy e normákon felül, tilos. Ezzel a szóval végződik: „tüos". Azok a szavak, amelyek bennünket annyira érdekelnek, mégpedig „kivéve azonban az előzetes olvasztás nélkül további termelés céljából fölhasználható selejtet" szavak teljesen eltűntek. Miért? Perazics elvtárs határozatlanul legyint kezével. A Glavvtorcjet. met központi apparátusában ez a forgácsokkal történt esemény senkit sem ejtett bámulatba. — Igen, mi megtiltljuk dolgozóinknak — mondotta Vodnyev elvtárs, az igazgatás vezetője, — hogy beavatkozzanak a termelésbe. Főfeladatuk a vashulladék összegyűjtése. Vodnyev elvtárs semmi megengedhetetlemt nem látott abban, hogy a hulladékvasszállítás egyes feladatairól szóló szerződésnek komoly hiányai is lennének. Egyáltalában nem szükséges az utolsó pontig mindent befoglalni a szerződésbe, — magyarázta kitérően Vodnyev elvtárs. „Nem kell gondoskodni a fémekkel való jó gazdálkodásról, az a fő, hogy legyen hiulladékvas!" Ahelyett arra lett volna szükség, hogy Glawtorcjetmet óriási apparátusa a szétszórt vashulladékkészletek összegyűjtésére összpontosítsa figyelmét, amelyek gondozás nélkül kárba vesznek. Ily szűk beállítotságú helytelen felfogás gyakran rossz fényt vet az anyagszállítókra és olyan embereket formál belőlük, akiknek nincs helyes viszonyuk minden új és haladó dologhoz. A Glawtorcvjttmet odeszai hivatalában dolgozik Klepacsova elvtársnő. Elsőnek háborodott fel* afölött, hogy a Kirov-gyár dolgozói nem tartják be a bronzforgácsgyüjtés tervét. Több ember állítása szerint Klepacsova elvtársnö lelkiismeretes, becsületes dolgozó. Rövid idővel ezelőtt az egyik kisebb üzem pártszervezetének titkárnője volt, Megkérdeztük Klepacsova elv. társmöt: — Abban az időMen, amikor pártszervezeti titkár volt, s a maguk üzemének újítói bimetalizáciás módszert folytattak volna, azaz, színesfémek helyett más anyagot, pl. vasat használtak volna és színesfémből csupán fedőlapot készítettek volna, támogatta volna-e eljárásukat ? — Természetesen — válaszolta nyugodtan és. világosan. — Tehát amikor a Kirov.üzemben tudomást szerzett erről az országos jelentőségű válalkozásról, miért foglalt el tartózkodó áláspontot ez eseménnyel szemben és miért nem vette azt figyelembe? — Mit csináljunk? — kapcsolódott be felháborodással a vitába a hivatal éppen jelenlevő másik dolgozónője. A drótkötél gyárban a selejtről való gondoskodás rám van bízva, az utóbbi időben jól kezdtünk dolgozni, ami az ólőmselejt csökkentésben i3 megnyilvánult. Számukra ez a jobb munka sikert jelentett, amelynek mindnyájan örvendtek. És számomra — a terv megbontását. A kohóipari minisztériumban ugyanúgy, mint a sziniísfémbányá szati minisztériumban két apparátus működik, amelyek közül az egyik hulladék- és termelési selejtgyüjtéssel foglalkozik, a másik pedig ezen anyag szétosztásával. Odleszában a Glavvtorcvjemet (gyűjtés) hivatalán kívül a Glavmetalosbit (szétosztás) önálló hivatala létezik. E másik hi vatal munkája gyakran nagy nehézségek között megy végbe. Megtörté nik, hogy nagy bírságokat kell fizetoiök azért, hogy az üzemeknek nem szállítják idejében, a szükséges nyersanyagokat. Ügy tűnne föl, hogy éppen ezen hivatal számára lesz a Kirov-gyár dolgozóinak beavatkozása, akik kezdeményezésükből a teljesértékü fémek negyedrészéről mondtak le, amelyeket számukra az állami anyagközpont utalt ki, — az a kulcs, amely segít minden elosztási nehézséget megoldani. A Glavmetallosbit hivatala vezetőinek képviselője, Lebegyeva elvtársnő azonban, amiint maga is beismerte, meg van győződve arról, hogy az üzem igazgatója maga köteles kiharcolni a selejt felhasználásának megengedését. Ez inkább az ő személyles ügye! A gazdaságosságról vaüó kommunista gondoskodás a szovjet ember eltulajdonilthatatlan vonása. A gyorsöntő meggyorsítja az öntés folyamatát, takarékoskodik a koksszal, energiával és anyaggal. A sztahanovista gépgyártó fémdarabokat megművelve úgy jár el, hogy a selejtből minél több kisebb részecskét gyárthasson. Az anyagszállító és a munkások kezén több százezer és millió tonna fémdarab megy keresztül. És egészen logikus kérdés: milyen ezeknek a dolgozóknak feladata a magasabb gazdaságosságért folytatott nemZati küzdelemben. Vodnyev elvtárs, a G1 aw torcsermet vezetője úgy véli, hogy munkatársainak semmi okuk sincs arra, hogy a termelési folyamatról érdeklődjenek. Ezzel szemben Vaszilenko elvtárs, a Glavmetallosbit vezetője .akinek naponta kell meghallgatnia a pót anyagszállítás iránti kérelmeket, azt mondja, hogy minden esetben támogatná és propagálná azokat az eseteket, amelyek konkréten megmutatnák, hol lehet legjobban gazdálkodni. Sok fémet lehetne megtakarítani — mondja — ha az anyagéllátó szervezetek tervezői az anyagszállítók kezdeményezésére támaszkodhatnának, akik ugyanúgy, mint a munkáslevelezök, megismertetnék a közönséget mindazokkal a lehetőségekkel, amelyek a magasabb gazdaságosság felé vezetnek. És ebben van a dolog veleje. (SzTI); Szov jet tapasztalatok alkalmazása a handlovai bányákban A mult évben a handlovai bányákat I. I. Brigykó kiváló szovjet sztahanovista bányász, a szocialista munka hőse kereste fel. Átadott tapasztalatait már bevezették a handlovai szénbányák egyes munkahelyein. Bevezették a ciklusos grafikon alapján végzett munkát. A cik. lus szerint végzett munkával júliusban a 383-as számú munkahelyen a munkafolyamat normáját 102 százalékra, a 381 es számú munkahelyen ugyanazon hónapban 171 százalékra teljesítették. Hasonló si. kereket érnek el a handlovai bányászok más munkahelyeken, is, ahol a szovjet bányászok munkatapasz, talatait alkalmazzák. Mátyás Pál, a „Munka-rend" viselője teljesíti kötelezettségét Mátyás Pál, a „Munka-rend" viselője, a CSD zólyomi fűtőházának dolgozója még 1951 április 28-án kötelezettséget vállalt, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójáig hosszútávú tehervonattal 150.000 kilométert utazik be. A Februári győzelem idei ünnepségei alkalmából kötelezettségét azzal javította, hogy a 160 ezer kilométert nagyobb javítások nélkül teszi meg. Mátyás Pál az 500-as és a Lunin mozgalom kezdeményezője Zólvomban kötelezettségét sikerrel teljesíti. Mozdonyával hosszútávú tehervonatokat .szállít a Zólyom—< Ruttka és a Zólyom—Fülek vonalakon. Ez év július 24-ig már 130.105 kilométert utazott be. A mozdony már teljes 17 hónapja van üzemben, egyszer sem kellett üzemenkívül helyezni, úgyhogy a zólyomi fűtőház mozdonyainak 18 százaléka ezen idő alatt más vonat* szerelvényeket szállíthatott. Sztálin elvtárs születésnapjáig teljesítik az évi tervet A Magasépítkezési n. v. pozsonyi üzeme kormányunk által előírt féléves tervét sikeresen teljesítette. Mindnyájan örültünk ennek a sikernek annál is inkább, mert ezt a jó munkaszervezésnek és a szocíalisJ, t-a munkaverseny kifejlesztésének köszönhetjük. Az üzemrészlegek közötti versenyben a legutóbb a hatodik részleg nyerte el a vörös vándorzászlót. Ez a részleg a havi tervet magasan túlteljesítette a félévi tervteljesítésben pedig 123 százalékos eredményt ért el. Ebben nagy érdemet szereztek Mikulás építész és Peterai pallér elvtársak, akik előre kidolgozott munkaterv szerint szervezték meg a napi feladatok teljesítését. Így minden munkás tudta, hogy a munkaterv szerint mit kell végezniök és milyen jutalmat várhatnak munkájukért. S ha pedig előbb teljesítik feladatukat, annál, több keresetet biztosítanak maguknak és családjuknak. A nap közben előadódó hibák kiküszöbölésére élmunkásokból szervezett tervfelügyelők vannak, akik minden este, vagy reggel a dolgozókkal való közös megbeszéléseken rámutatnak a hibákra és meg tárgyalják velük aaok kiküszöbölésének lehetőségeit. Nagy gondot fordítottunk a munkaverseny kifejlesztésére, mert tudtuk hogy a reánk bízott építési feladatokat csak így teljesíthetjük sikeresen. Legkiválóbb dolgozóink közé tartoznak a Maczko testvérek, akik 226 százalékra teljesítik itervüketi Nálunk dolgozik Macfhan, Sidli és Kopecky kőműves hármas, akiknek nincs párjuk Pozsony szélies környékén.. Nekik mindegy, hogy falaznak vagy vakolnak, a szilárd normákat közel 200 százalékra teljesítik. Igv Harcolnak ők a világ békéjének megőrzéséért. A betonozók közül kiemelkedik Angyal elvtárs csoportja, a földmunkálatoknál pedig Ciheriék érték el a legjobb eredményt. Amikor a munkaverseny vándorzászlajával jutalmazták meg az építési üzem hatodik üzemrészlegét, a részleg dolgozói új szocialista kötelezettséget vállaltak. Évi tervüket december 21-ig teljesítik, amikor az egész világ haladó öntudatos dolgozói az emberiség nagy tanítójának Sztálin elvtársnak születésnapját ünneplik. Tóth, János, munkáslevelező.