Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-31 / 180. szám, csütörtök

1952 július 23. UJSI0 5 A nagykaposi járás községeiben egymásután alakulnak az űj szövetkezetek Kapos-Kelcsenyen a reakció és a kulákság hamis propagandáját meg­törte a helyi pártszervezet és a helyi Csemadok együttműködésével folyta­tott meggyőző munka. A kis- és kö­zépparasztok július '20-án 111-en megalakították a III. típusú szövet­kezetet. A szervező és meggyőző munkában kitűnt a Csemadok helyi szervezetének elnöke, Köblös János kisparaszt, aki elsőnek lépett be a szövetkezetbe és 38 kis- és középpa­rasztot világosított fel a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. Kapos-Kelcsenye példáját követve a nagykaposi járá3 többi községeiben is újabb eredmények születnek és így Csicser, Iske, Bés. Deregnyő közsé­gekben js győzedelmeskedett a kis­és középparasztok akaratereje, akik legyőzve a kulákok és a reakciósok hamis propagandáját, megalakítot­ták a szövetkezetet. Górász István, Nagykapos. A most alakult kiskövesdi szöv ettozet nagy feladatokat tűz ki maga elé Július 20-án munkaértekezletet tartottak a kiskövesdi EFSz-ben. Megbeszéltük a szövetkezet legköze­lebbi tennivalóit, feladatait. Az újon­nan alakirit szövetkezetnek először is az állatállomány elhelyezéséről kell gondoskodnia. Saját erejükből felépí­tenek egy sertésólat, a szarvasmar­hákat a falu nagyobb istállóiban fog­ják elhelyezni, amelyeket ugyancsak saját erejükből megjavítanak. Ezután a zöldségtermelés kérdéseit beszélték meg. Járásunkban a zöld­. ségtermelés mindig nagyméretű volt. Ma, amikor Kjskövesd dolgozó népe a szocializmus útjára lépett, ez­előtt soha nem ismert lehetőségek tárulnak eléje a zöldségtermelésben. A tagok azt a javaslatot tették, hogy a közeli Tarbucka hegyről lezú hanó hólé és esőlé felfogásával kei­len e megoldani az öntözés kérdését. A javáslat véghezvitelének lehetősé­gét megvizsgálták a helyszínen. A lezuhanó vizet gátakkal fel lehet tartani és öntöző berendezés segít­ségével oda lehet vezetni, ahol ép­pen szükséges. A zöldségtermelés mellett gyü­mölcstermeléssel is akarnak foglal­kozni a fiatal szövetkezet tagjai. Egyelőre az egyes gabonatáblákat ültetik körül gyümölcsfákkal. Üj sző­lőfajtákkal is fognak kísérletezni. Ha pedjg megvalósítják a csatorná­zást, akkor rizstermeléssel is fognak foglalkoznj. A munkaértekezleten sok értékes felszólalás hangzott el. Borisz elvtárs például kérte a normák igazságos megállapítását, mert igaz­ságos jutalmaz-' s csakis normák alapján lehetséges. Bányácski Albert középpcraszt egyelőre még nem na­gyon bízik a közös gazdálkodás ered­ményeiben. de mindenesetre megje­gyezte, hogy ha jól gazdálkodnak, akkor ..az eredmények is biztos job­bak lesznek." Igaza van Bányácski Albertnek. A kiskövesdi fiatal szövetkezet úgy fog fejlődni és olyan gazdag lesz, ami­lyenné azt a tagok szorgalmas mun­kájukkal teszjk. A tervek megvaló­síthatók, munkásosztályunk minden­ben a legmesszebbmenő segítséget nyújtja a szövetkezeti tagoknak. Benedek Gyula Kjrályhelmec A malinovói dolgozó parasztok példásan teljesítik a hús és tojás beadását Községünkben nagyon sok egyéni­leg dolgozó kis- és középparaszt be­csületesen eleget tesz az állammal szembeni kötelességének abban a tu­datban, hogy a jó beadással harcol a békéért és a szocializmusért. Dicsé­retet érdemelnek Bors János, aki ser­téshúsból 219 kg helyett 250 kg-ot, tojásból 440 darab helyett 449-et adott, továbbá Bátorfi Pál és idő­sebb Bátorfi Pál, akik beadásukat teljesítették és igyekeznek azt túltel­jesíteni. Ellenben vannak községünkben ha­nyag és nemtörődöm emberek is. Ilyenek például Vágner Mihály, akit még 19öl-ben a szövetkezet tagsága kizárt soraiból, mert a szövetkezet­ben is csak a mások munkájából akart megélni. Beadási kötelezettsé­gének sem tesz eleget. Továbbá Szűcs József 12 hektáros, akinek egész évre 871 kg húselőirása van, ebből félévre 450 kg-ot kellett volna adnia és eddig nem adott semmit sem, tojásból 1990 darab helyett csak 724-et adott. Továbbá nem tettek ele­get még a beadásnak Drog Mihály, Lopik József és Vojácsik István. Griinfeld Zoltán, Malinovo. A panyidaróci szövetkezet „becsületes kulákjai* Az Ipolysági állami gazdaságban megkezdték a dohány betakarítását. Zsiga József dohánytermelő' csoportja 2 nap alatt 2 hektárról betakarí­totta és felfűzte a dohányt. A jó minőségű árpáért 50.000 korona felárat kapott a csenkei szöv et kezet A csenkei szövetkezet tagjai 7 nap alatt learattak és így a járásban a második helyre kerültek. Július 4­én a cséplést is megkezdték. Az ara­tás gyors elvégzése a traktorosoknak köszönhető, akik közül külön ki kell emelni Lengyel Lajost, aki naponta átlag 11 hektárt aratott le. A szö­vetkezet gabonája jól fizet. Annak ellenére, hogy a csenkei határ nem a legjobb, mégis búzából hektáronként 22—23, rozsból 20, ár­pából pedig 29—30 mázsa terem. A csenkeiek még sohasem arattak olyan fajsúlyú gabonát, mint az idén. A búza fajsúlya 85, a rozsé 80, az ár­páé pedig 70. A földműves raktárszö­vetkezet az egész árpatermést átvet­te elismert vetőmagnak. Ezért a szövetkezet 50.000 korona felárat ka. pott. Az aratási és cséplési munkákban Mikóci Béla csoportja vezet és úgy­látszik, meg is tartja az elsőbbséget a cséplés befejezéséig. A legjobb eredményeket a kocsisok közül Kvar­da Rudolf és Csiba Sándor érték el, akik naponta 4 hektárról behordták a gabonát a cséplőgéphez. A cséplés­nél Németh Mihály, Nagy Péter é3 Vass Károly, a helyi CsISz-csoport lánytagjai közül pedig Sáha Cecília, Méry Etel és Füsi Mária tűntek ki. Vass Ferenc, Csenke. A poros országúton nagy pöfögés­sel robog egy traktor, pótkocsit von­tatva maga után. A traktoros ke­mény kézzel fogja a kormánykere­ket, nem néz sem jobbra, sem balra, arcát valami büszke öntudat teszi határozottá. A traktorával vonta­tott pótkocsi búzával telt zsákokkal megrakva, a zsákok tetején pedig egy ember ül. Kalapját mélyen a szemébe húzta, hogy legalább arcá­nak egy része legyen árnyékban. Ez az a re olyan volt, hogy az ember nem egykönnyen felejti el. A világ­háború örök nyomot hagyott ezen az arcon. Molnár Lajos,' a panyjdaróci egy­séges földműves szövetkezet elnöke egyik szemét hagyta a harctéren a kapitalisták és kulákok érdekeiért. Molnár Lajos egész életében szorgal­mas munkával kereste meg a betevő falatot. Kis földecskéje mellett külö­nösen a téli időszakban különböző munkahelyekre járt dolgozni. Két és fél hektár földecskéjének megműve­lése közben a mezőgazdasági terme­lés titkaival is megismerkedett. Meg­szerette a földet. Minden vágya az volt, hogy legalább annyi földet tud­na venni, hogy a földmüvelés mellett ne kellen s más munkát folytatnia. Terve azonban a legnagyobb erőfe­szítés mellett sem sikerült. Ami jö­vedelme lett volna Js a földből, meg a napszámos munkából, oda kellett hogy fizesse az istentelenül magas adóba, ha azt akarta, hogy földecs­kéjén meg ne üssék a dobot. — Két éve vagyok a szövetkezet elnöke — mondja Molnár Lajos. — Két éve iránjátom a panyidaróci szö­vetkezeti tagok sorsát. Én nem is akartam elnök lenni, de amikor az Uj &:ó krjtikája nyomán eltávolítot­ták Ilcsik Márton kulákot a szövet­kezet éléről, sőt még a községbon sem tűrték meg tovább a basáskodót, a szövetkezeti tagok egyhangúlag engem választottak meg elnöknek. A panyidaróci szövetkezet tagjai nem is csalódtak Molnár Lajosban. Vezetése alatt a szövetkezet szépen fejlődött. Már a mult évben is jóval magasabb termésátlagot értek el, mint az előző években, az j d én pedig olyan termésük volt, amilyenre még soha nem volt példa Panyidarócon. A jól végzett munkáért hálás volt a föld Az elmúlt évek hosszú során az átlagos termés például árpából alig volt 15—16 mázsa hektáronként. Az idei aratás után bebizonyosodott, hogy helyesen gazdálkodtak, nemhiá­ba vetették el rendes időben az őszi­árpát, nem hjába használták a mű­trágyát, mert hektáronként 20 má­zsás átlagos terméshozamot takari. tottak be árpából. Megtanulták a munka megszerve­zését is. Az idei aratás úgy ment, mint a karikacsapás. A szövetkezet apraja-nagyja kivette a részét a munkából. A cél közös volt: „Minél kevesebb szemveszteséggel betakarí­tani a nép kenyerét". Szorgalmas munkájuknak szép eredménye mu­tatkozott, mert az aratást egy hét alatt elvégezték. — Különösen nagy segítségünkre volt a kombájn — mondja a zsákok tetején ülő elnök. -— Igaz, hogy kom­bájnra nem kötöttünk szerződést a gépállomással, de mégis mi is kap­tunk egyet. Eleinte nem bíztunk a kombájn munkájában, bizalmatlanok voltunk iránta, de 3 nap elteltével megváltozott a szövetkezeti tagok véleménye. Látták mennyire meg­könnyíti és meggyorsítja a munkát a kombájnnal végzett aratás. Nem kell a learatott gabonát keresztekbe rakni, sem a cséplőgéphez hordani, mert a nagyszerű gép ezt mjnd ma­ga elvégzi. A szövetkezeti tagoknak nincs más dolguk, csak a gabonával telt zsákokat elhordani. A panyidaróci szövetkezetben dol­gozó kombájn 3 nap alatt 340 má­zsa búzát csépelt ki. A 340 mázsából 307 mázsát a földműves raktárszö­vetkezet, mint elismert vetőmagot vett át. A kombájn által elcsépelt búzát a tarlóról egyenesen a földmű­ves raktárszövetkezetbe szállították. Az említett traktor hordta be az el­csépelt búzát a losonci raktárszövet­kezetbe. /L panyidaróci szövetkezetben an­nak ellenére, hogy az aratási mun­kákat sikeresen el tudták végezni, még sincs minden rendben. Vala­milyen „titokzatos kezek" lépésről­lépésre akadályozzák a munkacso­portok helyes megszervezését. A nö­vényápolásj munkák idején, sőt/ az aratás alatt sem tudták megszervez­ni a csoportokat. Sehogysem akartak a szövetkezeti tagok belemenni ab­ba, hogy a munkák helyes megosztá­sával felkeltsék a tagok felelősség­érzetét a közös munka iránt. Érthe­tetlen, hogy Panyidaróc kis- és kö« zépparasztjai, akik ma szövetkezeti tagok, miért félnek a munkamegosz­tástól. Hjszen az elért eredmények világosan bizonyítják, hogy a panyi­daróci szövetkezet tagjai becsülete­sen megállják a helyüket a munká­ban. Csakhogy van még egynéhány kulák is a panyidaróci szövetkezetben. Nem ugyan a szövetkezet vezető­ségében, de furfangjukkal és ravasz­ságukkal az orruknál vezetik a szö­vetkezeti tágokat. Ök akadályozzák a. csoportok keretén belül történő munkamegosztást. Tudják jól, hogy ha a munkamegosztás megvalósul, a „becsületes" kulákoknak, de külö­nösen a kulákasszonyoknak is meg kellene fognj a kapanyelét. Csak­hogy ök ez ellen kézzel-lábbal tilta­koznak. Hogy is lehetne elképzelni, hogy a Kucserák, vagy a Rubintok asszonyai ugyanannyit dolgozzanak, mint például Kovács Mari, vagy pe­dig a munkától kérgeskezü kis- és középföldmtivesek feleségei. Termé, szetes, ha a szövetkezet keretén be­lül a munka nincs csoportokra, sza­kaszokra és egyénekre szétosztva, nem lehet kellően ellenőrizni, ki mennyi munkát végzett. Ha azonban ez megvolna, akkor nem fordulhatott volna elő az, hogy a hímes tojáshoz hasonló elkényeztetett kulákasszo­nyoknak is ugyanannyi mukaegysé­gük lett volna beírva, mint azoknak az asszonyoknak, akjk becsületesen dolgoztak és dolgoznak. A szövetkezetek megszilárdításá­ról szóló párt. és kormányhatározat rámutatott arra, hogy a falusi gaz­dagok nem valók a szövetkezetbe. A panyidaróci szövetkezet tagjainak nem volna szabad megfeledkezni ar­ról, hogy a falusi gazdagok az ő megrögzött ellenségeik. A kulákok sok esetben ügyesen tudják álcázni igazj szándékaikat és sok esetben nemcsak a szövetkezeti tagokat és vezetőket, hanem a helyi pártszerve­zet, sőt a járási funkcionáriusokat is megtévesztik. így van ez Panyidaró­con is. Nem akarják észrevenni Ru­bint Flóri, Kucsera Géza, Kucsera Sándor és Kucsera Tóni 32 hektáros kulákok alattomos sáfárkodását. A szövetkezet vezetősége a járási oktatóval együtt csak sopánkodik, hogy mit is kezdjenek az ő „becsü­letes kulákjaikkal". A szövetkezet elnöke, sőt a járási oktató is meg­van győződve arról, hogy a négy ár­tatlan bárányka nélkül talán nem js tudna a szövetkezet létezni. Ezt be­szédükből is ki lehet venni. A járási oktató még azt is megkísérelte, hogy a kulákokat, mint a leghűségesebb szövetkezeti tagokat mutassa be munkatársainak. • — Tudom jól, hogy a kulákok nem valók a szövetkezetbe — mondja az oktató — de mit tegyünk ellenük, hisz olyan becsületesek, mint a ma született bárány. Az ilyen kijelentés után kénytele­nek voltunk kissé utánanézni az ár­tatlanság mintaképeinek, vájjon a ma született ártatlan bárányok nem „eredendő bűnnel" születtek-e. Nem kell sokat fáradozni senkinek, hogy megállapíthassa, az ártatlanság álarca mögött kik rejtőznek. Telje­sen igazat kell adni a járási oktató azon véleményének, hogy a kuláko­kat el kell távolítani a szövetkezet­ből, azt az állítást azonban, hogy a kulákok körül a becsületesség any­nyira erős volna, hogy minden tá­madás ellen megvédi őket, homlok­egyenest meg kell cáfolni. Aki ennek az ellenkezőjét igyekszik bizonyíta­ni, azt nyugodtan nevezhetjük a ku­lákok barátjának. Az ilyen ember nem való vezető helyre. Elhajló, meg­alkuvó, hiányzik belőle az osztályön­tudat, elárulja a munkásosztályt, le­rakja a fegyveit az ellenség előtt és szabad teret enged neki a további szabó táláshoz. Lehetetlen észre nem venni, hogy Rubint Flóri 32 hektáros kulák mennyire kihasználja még most is a szövetkezeti tagok bizalmát. A múlt­ban mindig 4—5 cselédet tartott, ö pedig heremódjára munkanélkül he­nyélt. Ma természetesen megválto­zott. Nem riadt ö vissza a szövetke­zeti gazdálkodástól, csak arról gon­doskodott, hogy a marháiból túlsók ne kerüljön a szövetkezet tulajdoná­ba. Földjeit is beadta, csak éppen a 70 ár szőlőjét és ugyanannyi gyü­mölcsösét tartotta meg magának, de azért nagyképűen kürtöli, hogy min­denéről „lemondott" a szocializmus felépítéséért. — A szövetkezetben is becsületesen dolgozom, mit akartok hát tőlem? Az ilyen kijelentések után még a járási oktató is csak bológatott. Pe­dig volna mit a szemébe vágni: a kulák még ma is napszámosokkal dolgoztatja a földjét és gyümölcsösét. Ö jár a szövetkezetbe dolgozni, hogy leplezze magát, de a szőlőjét és gyümölcsösét titokban Barta La­jossal és Hűkkel Istvánnal dolgoz­tatja. Még ma is embereket zsákmá­nyol ki. Tehát így néz ki az ártatlan kulák. Kucsera Géza egy lépéssel sem marad el Rubint mögött, ha speku­lálásról van szó. Ez is féltéglával ve­ri a mellét, hogy ö milyen becsületes szövetkezeti tag. De sáska kezeivel görcsösen szorongatja 4 darab tehe­nének a láncát, nehogy véletlenül a szövetkezet istállójába vándorolja­nak. Kucsera Géza úgy értelmezte a szövetkezeti gazdálkodás szabály­zatát, hogy minden családtagra meg­hagyhat egy-egy tehenet. Ügylátszik, hogy a kuláknak ez a „rendelet'' tet­szett, mert a család mind a négy tagjának meghagyott egy-egy tehe­net. Megyen is a tej, vaj, túró, Lo­soncra. Természetesen a feketepiacra A kulák erszénye pedig napról-napra duzzadtabb. Az állatok takarmányo­zása nem okoz gondot Kucserának. Befogja lovait... köd előttem, köd utánam és már hozza is a közös va­gyonból a szénát az állatok részére. így van a dolgokkal Kucsera Sán­dor is, ö azonban bizonyos százalék­kal ravaszabb Kucsera Gézánál, mert ö még az anyósa részére is tart mar­hát, természetesen a szövetkezet ta­karmányából. A községben már min­denki tudja, hogy az egyik ellenőr­zésnél több mint 8 mázsa szénát találtak nála, amit az éj leple alatt lopkodott össze. Kérdezzük csak meg a járási oktatót, aki azzal, di­csekszik, hogy ő mindenről tud, ami a községben történik. Vájjon ez a do­log is a kulákok becsületességéről tanúskodik? Hát ahhoz mit szólnak a kulákok védőszentjei, hogy Kucsera Tóni már azzal sem elégedett meg, hogy pu­szipajtásainak példáját követve sző­lőt, gyümölcsöst müveitessen mások­kal, vagy pedig a megengedettnél több állatot tartson a szövetkezet ta­karmányából, hanem még az aratást is szabotálni akarta. Aratás alatt a „becsületes" kulákból lett szövetke­zeti tag egyszerre tehénpásztor akart lenni. Ki akarta magát vonni az ara­tási munkából, hogy ezzel is késlel­tesse az aratás sikeres elvégzését. Érthetetlen dolog, hogy ezekről a dolgokról a losonci járási pártbizott­ság tagjai nem vesznek tudomást, sőt még a helyi szervezet sem. Nem akarják tudomásul venni azt, hogy a kulákok minden eszközzel ártani akarnak. Furfangos cselszövésekkel iparkodnak felforgató munkát végez­ni. Ha pedig befurakodnak a szövet­kezetbe. ott elégedetlenséget szíta­nak és iparkodnak minél nagyobb hasznot húzni saját részükre. A losonci járási pártbizottságnak a párt- és kormányhatározat alapján meg kell tenni a kellő intézkedése­ket. Ki kell űzni a panyidaróci szö­vetkezetből a befurakodott osztály­ellenséget, a kulákokat, ha azt akar­juk, hogy a jó úton haladó szövet­kezet továbbra is teljesítse hivatá­sát, megszabadítsa a falu kis- és kö­zépgazdáit a kulákok basáskodásai­tól. Szarka István.

Next

/
Thumbnails
Contents