Uj Szó, 1952. július (5. évfolyam, 154-180.szám)

1952-07-20 / 171. szám, vasárnap

1952 'július 15 Ül S

20 5 ,,Megmozdult a folď" a királyhelmeci járásban „Szövetkezetet akarunk! Többet akarunk termelni és jobban akarunk élni" A szövetkezetek megszilárdításáról szóló párt- és kormányhatározat nyomán a királyhelmeci járás pártszervezetei is hozzáfogtak a meggyőző munkához. A nagyjelentőségű határozat útmutatásai ezerint a tömegek között folytatott meggyőző munkákba bekapcsolták a Nemzeti Arcvonal Akció Bizottságait, a népi közigazgatás funkcionáriusait is. A határozat sikeres végrehajtása céljából a helyi pártszervezeteket a járási oktatók útján részletesen megismertették a párt- és kormányhatározattal, s ezt tették a nemzeti bizottságok keretén belül is. A helyi titkárokat és párttagokat megbízták azzal, hogy vessék a falukat elemzés alá. A járási funkcionáriusok segítségével állapítsák meg a gátló körülményeket, amelyek akadályozzák az egyes községekben a meglévő szövetkezetek fejlődését, az olyan községekben pedig, ahol még nincs szövetkezet, állapítsák meg, hogy milyen segítséget kell nyújtani a földműveseknek ahhoz, hogy áttérjenek a közös gazdálkodásra. Pár nappal az aratás megkezdése előtt elérkezettnek látták az időt arra, hogy odaálljanak a gazdák elé pártunk és kormányunk határozatával. A néppel való beszélgetéseken egyetlen egy szóval sem mondták azt, hogy „be kell lépni" a szövetkezetbe. A királyhelmeci járás kommunistái a párt útmutatását követve csak az önkéntesség elvét alkalmazták. A beszélgetések után kikérték a gazdák véleményét s a feltett kérdésekre megadták a választ. Utána kihangsúlyozták: gondolkozzanak a dolgok felett. A néppel való beszélgetésnek szemmelláthatóan szép eredményei mutatkoztak a földművesek között. Igaz, hogy a szövetkezeti gazdálkodástól még húzódoztak, de a közös aratást majdnem minden községben meg tudták szervezni az egyénileg gazdálkodók között. 2. Az aratás megkezdése után sem lankadt el az agitációs munka. Kitartó felvilágosító munkát végeztek a kommunisták. Minden kis időt kihasználtak arra, hogy meggyőzzék a kis- és középgazdákat a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A kommunisták agitációs munkájához nagyban hozzájárult a traktorállomás is. A királyhelmeci traktorállomás minden eddiginél jobban felkészült az idei békearatásra. A gondosan kijavított aratógépek gyönyörű munkát végeztek a szövetkezet földjein. Látták ezt az egyénileg gazdálkodók is. Óráról órára többet foglalkoztak a szövetkezeti gondolattal. Az aratást végző földművesek között mindig több és több szó esett a szövetkezeti gazdálkodásról. Képzeletükben ott vibráltak már a hatalmas búzatáblák az aratőgépekkel, melyek az aratási munkákat lényegesen könynyebbé és gyorsabbá teszik. A szövetkezeti gondolat ott élt már a pólyáni egyénileg gazdálkodók között is. — Mégis csak jő lenne az a szövetkezet — mondogatták egymásnak a gazdák. Végre úgy döntöttek, hogv vasárnap maguk kérik fel a járási pártbizottság titkárát, Benedek elvtársat, hogy beszéljen valamit a szövetkezeti gazdálkodás menetéről. Benedek és Kobák elvtársak úgy határoztak, hogy sokkal jobb lesz, ha nem ők beszélnek, hanem valamelyik szövetkezeti tag mondja el a pólyáciaknak a szövetkezetben szerzett tapasztalatait. A népgyűlésre tehát magukkal vitték a lele-szí szövetkezetből Román elvtársat. Mondja ö el gazdatársainak, hogy mit is jelent a szövetkezeti gazdálkodás a . kis- és középföldmüvesek számára. Amikor a pólyáni gazdák meglátták Román elvtársat, ujjongva fogadták. Pólyán alig két kilométerre van Leleszhez. A községben mindenki ismeri Román elvtársat. Tudták róla, hogy 9 hektár földdel lépett a szövetkezetbe. Azt is tudták, hogy míg egyénileg gazdálkodott is, példát vehettek tőle a többi gazdák. Román elvtárs röviden elbeszélte, mennyivel könnyebben tud ma megélni, mennyivel t^bb a jövedelme mint amikor egyénileg gazdálkodott. — Minden szava igaz — szól bele a beszélgetésbe Juhász bácsi, 3 hektáros gazda. — Nem azért mondom, hogy ismerem öt, de a mult évben ö volt az, aki kisegített gabonával, meg egy kis rizst is adott. Igen. Román elvtárs a ledolgozott munkaegységei után olyan jutalomban részesült, hogy még az egyénileg gazdálkodókat is ki tudta segíteni a beadási kötelezettség teljesítésében. , Juhász bácsi szavai után, akit komoly embernek ismertek a faluban, s tudták róla, hogy először jól meggondolja a szavakat és csak azután mondja ki, egyszerre több oldalról, majd az egész gyűlés egyhangúan követelte, hogy azonnal adják kezükbe a belépési nyilatkozatokat. A gazdák felsorakoztak és egymás után írták alá a jelentkezési ivet. Az óra éjfél után 3 órát mutatott, amikor az utolsó gazda is aláírta a belépési nyilatkozatot. Ezen az egy estén, jobban mondva éjtszakán Pólyánban 124 kis- és középföldmüves lépett a haladás útjára. 1157 hektár földdel léptek a szövetkezetbe. Másnap az egész járás területén futótűzként terjedt el az a hír, hogy Pólyánban a két kulákon kívül mindenki belépett a szövetkezetbe. Az egész járás úgy nézett ki, mint a széltől felkorbácsolt tenger. Mint a rajzó méhcsalád, mikor kijön a kasból, ott zümmög a méhes körül, míg választ magának egy irányt és elrepül. Az első méhraj, amely kivált a zümmögő tömegből, a bacskai kisés középgazdák serege volt. Másnap levelet küldtek a járási párttitkárságra, hogy ők sajátmaguk megalakították a szövetkezetet. Amikor a járási pártbizottság tagjai kimentek Bacskára, meglepetésben volt részük. A learatott gabonaföldeket lóval szántották fel a bacskai gazdák. A bizottság tagjai először azt hitték, hogy csak a közönséges tarlóhántást végzik, pedig hát sokkal nagyobb fába vágták fejszéjüket. Olyan munkát végeztek, amire csak a meggyőződés viszi az embert. Saját maguk, saját lovaikkal kezdték ösSzeszántani a barázdákat. Meggyőződésből 95 kis- és középgazda lépett Bácskán a szövetkezetbe 667 hektár földdel. Belépett volna oda több is, de az alakuló közgyűlésen a kis- és középgazdák kijelentették, hogy kulákokra nincs szükség a szövetkezetben. A barázdák összeszántása közben Cseh Pista csak úgy munkaközben dobja el a szót, mintha hangosan gondolkozna. — Nem most kellett volna ezt csinálni, hanem ezelőtt két évvel. Csizmadia Mátyás tovább fűzte a beszélgetést. — Az én kezem se reszketne most, ha legalább 20 évvel ezelőtt szövetkezetet alakítottunk vossa. Tönkretett a 10 hektár föld. Ezek után már úgy peregtek az események a királyhelmeci járásban, hogy szinte lehetetlen volt figyelemmel kísérni. Mintha a föld mozdult volna meg, mintha a közelben folyó Tisza szakította volna át a gátat, úgy hullámzott végig a királyhelmeci járáson a felvilágosodott kisés középföldmüvesek hangja. — Szövetkezetet akarunk. Többet akarunk termelni és jobban akarunk élni. Csernöben például a helyi nemzeti bizottság elnöke, Orbán András a járási pártbizottság irányítása mellett, saját maga kereste fel a gazdákat és 3 nap alatt 75 tagot szerzett a szövetkezetnek. Nagytárkányról szintén azt mondhatjuk, hogy máról holnapra az egész község belépett a szövetkezetbe. Itt újból megmutatkozott pártunk irányvonalának helyessége. „Fontos, hogy a falvakban megnyerjük a középgazdákat a szövetkezeti gazdálkodásnak." Erre jó példa Nagytárkány, ahol a helyi pártszervezet elsősorban olyan embereket szerzett meg a szövetkezeti mozgalomnak, akinek a szavára hallgatnak a többi gazdák is. Az elsők között megnyerték Szatmári Józsefet és Szatmári Ferencet, akik 6—6 hektár földjükön még a mai napig is úgy gazdálkodtak, hogy az államnak semmivel sem maradtak adósai. A két középgazda megszerzése után Szanyi István két és fél hektáros gazdát nyerték meg. Az ő szavának szintén súlya van a dolgozó parasztok előtt. Ezek az emberek aztán maguk is segítettek a szövetkezet megszervezésében. A falu többi földművesei, mikor látták, hogy Szanyi István és a két Szatmári beléptek a szövetkezetbe, egymásután követték a példájukat. Pár nap alatt az egész község tagja lett a szövetkezetnek. A kis- és középgazdák azonban a szövetkezetbe való jelentkezésük után azzal a kéréssel fordultak a járási párttitkársághoz, engedjék meg nenekik, hogy a középgazdák soraiból választhassák meg a szövetkezet vezetőségét. Természetesen Benedek és Kobák elvtársak örömmel vettek tudomást erről a kérésükről. Nemcsak hogy megengedik, hanem támogatni is fogják a nagytárkányiakat abban, hogy a szövetkezet élére egy tapasztalt középgazda kerüljön. Be akart lépni a szövetkezetbe a 20 hektáros Ádám József is, de a kis- és középgazdák kérlelhetetlenül visszautasították a kulák kérését. 5. Kiskövesd község parasztjai is megértették pártunk és kormányunk határozatát. Látták, hogy csak úgy lehet boldogabban élni, ha belépnek a szövetkezetbe. A szövetkezeti gazdálkodás az egyedüli mpd megszabadulni a kulákok és a spekulánsok kizsákámnyolásától. Vigyáztak is rá, hogy ne kerüljön a szövetkezetbe olyan egyén, aki a népet mindeddig nyúzta. Nem fogadták be Sullerurat sem a szövetkezetbe. Hiába adta ki magát 2 hektáros gazdának. A szövetkezetbe tömörülő kis- és középparasztok rámutattak, hogy a volt marhakereskedö még attól sem rettent vissza, hogy orvossággal feketézzen. A gazdák kérésére a biztonsági szervek házkutatást tartottak a votl marhakereskedönél és csakhamar beigazolódott Suller úr spekulálása. Orvosságtól dollárig, mindent meg lehetett nála találni. A feketén árult dolgok elkobzása után a község földművesei nyíltan kijelentették: „Most már látjuk, hogy a párt a mi érdekeinkért harcol." Suller úr leleplezése után még 20 taggal szaporodott a szövetkezet. Alig három nap alatt 133 földműves lépett a szövetkezetbe 620 hektár földterülettel. 6. Őrösben szintén a középgazdák megnyerésével vált lehetővé, hogy a meglévő III. típusú EFSz 85 új taggal és 425 hektár földdel gyarapodott. Őrösben már a mult évben is volt szövetkezet, meg kell azonban állapítani, hogy nem a legszebb eredményeket tudtak felmutatni. Hiányoztak a szövetkezetből a tapasztalt középparasztok. A párt- és kormányhatározat után Benedek és Kobák elvtársak a helyi nemzeti bizottság titkárával elemzés alá vették a falut. Megállapították, hogy ha a szövetkezetet meg akarják szilárdítani, á taglétszámot újabb földmüvesekkel akarják kibővíteni, szükséges, hogy megnyerjék a középgazdákat is a szövetkezeti gazdálkodásnak. Az agitációs munka megkezdése előtt meglátogatták Kovács József 8 hektáros középgazdát, akinek megmagyarázták a szövetkezeti gazdálkodás fontosságát, a mezőgazdasági munkák géppel való elvégzésének előnyeit. Kovács József azonban kijelentette, hogy egyelőre nem nagyon van elragadtatva a gépek munkájától. A mult évben is többet álltak a községnek kiosztott aratógépek, mint amennyit dolgoztak. Az aratás megkezdése után az idén is kiment Kovács József megnézni a gépek munkáját. A legnagyobb meglepetésére a gépek az idén úgy dolgoztak, hogy még ö, Kovács József sem talált benne hibát. Ezt el is mondta gazdatársainak és határozottan kijelentette: — Tovább már én se akarok kézzel aratni, belépek a szövetkezetbe és géppel aratok. Kovács József kijelentése után megindult a lavina Őrösön is. — Ha Kovács Józsefnek tetszik a gépek munkája, ha ő belép a szö vetkezetbe, miért ne lépnénk be mi is — beszélték egymás között a gazdák. — Tudjátok, hogy amire Kovács azt mondja, hogy jó, az bizonyosan jó lehet. Miért ne követnénk mi is az ő példáját. Lépjünk be a szövetkezetbe. A gazdák sorban belátták, menynyivel előnyösebb a szövetkezeti gazdálkodás és egy hét leforgása alatt a község 75 százaléka mondhatta magáról, hogy eleget tett pártunk és kormányunk felhívására. 7. Perbenyiken is megtört a jég. A gazdák látták, hogy a régi, elavult termelési módszerrel nem tudnak versenyt tartani a szövetkezetekkel. A legnagyobb erőfeszítés mellett sem képesek annyit termelni, mint a szövetkezetek. Ezért elhatározták, hogy szakítanak a maradisággal és egy fejlettebb gazdálkodási módszert választanak, amelynek keretén belül többet tudnak majd termelni és ezáltal magasabb lesz a jövedelmük is. Egyszóval a perbenyiki gazdák se néznek már idegenkedve a szövetkezetre, hanem sorban elmentek a szövetkezet elnökéhez és kérték felvételüket. Egy hét alatt 67 föld műves 230 hektár földdel csatlakozott a szövetkezeti gazdálkodáshoz. 8. így ment ez minden községben. A járásban csupán Szentmárián és Nagykövesden nem döntöttek még a gazdák. Két hét leforgása alatt a királyhelmeci járásban 1423 kis- és középföldmüves lépett be a szövetkezetbe 7308 hektár földdel. Ma már a járás földterületének 88 százalékán szövetkezeti gazdálkodás folyik. De a helyzet napról napra más, a számok óráról órára változnak, állandóan emelkednek. A jó nevelőmunkának az eredménye nem marad el. A királyhelmeci járás dolgozó parasztjainak a kezében minden nap megfordul a pártsajtó. A sajtón keresztül és saját tapasztalataikból meggyőződtek a szövetkezeti gazdálkodás óriási előnyeiről. Ennek köszönhető, hogy ma a szövetkezeti mozgalom ilyen óriási méreteket öltött. 9. Röviden meg kell emlékeznünk még a mozgalom két fáradhatatlan irányitójáról és szervezőjéről, Benedek Gyula és Kobák Ferenc elvtársakról. Benedek elvtárs a királyhelmeci járás vezető párttitkára. A párt- és a kormányhatározat megjelenése óta éjjelt nappallá téve küzdött, hogy minél tökéletesebben végre tudja hajtani a határozatokban foglalt pontokat. Az egész kampány alatt kint volt a nép között. Közéjük ment, beszélt velük, bátorította és irányította őket. Benedek elvtárs élvezi a nép bizalmát, szeretik öt és tiszteletben tartják. Kobák elvtárs a járási nemzeti bizottság elnöke, méltó harcostársa Benedek elvtársnak. Serdülő kora óta mint a kommunista párt állandó harcosát ismerik. Az öregebb kommunisták szerették a tüzeslelkü elvtársat. A legnehezebb feladatok elvégzésével is megbízták, mert tudták, hogy Kobák elvtárs lehetetlent nem ismer. így volt ez a második világháború alatt is, mikor teljes felszereléssel, golyófütyülés közepette átszökött a fronton. Ment, mert tudta, hogy az ö helye ott van, ahol a becsületért és a népek szabadságáért harcolnak. Ezek az emberek irányítják ma a királyhelmeci járást. Olyan emberek ők, akik megállták helyüket a lövészárokban is, ha a burzsoázia ellen kellett harcolni, de megállják helyüket a munka frontján is. Irányítják, vezetik a királyhelmeci járás dolgozó népét a boldogabb élet, a szocializmus felé. Szarka István. „Nem is fogok én többször kaszával aratni" A radnovcei EFSz földjein teljes ütemben arattak a gépek. A magángazdálkodók különböző gondolatokkal nézegették a gépek munkáját. Pósa Péter, Jakab bácsi, aki már betöltötte 73. évét, nem hitt az önkötÖzöben. Megfogta kaszáját és elkezdte aratgatni keskeny földecskéjén a gabonát. Felesége nem ment ki neki markot szedni, mert az aratás megkezdése előtt kijelentette, hogyha géppel nem aratnak, ő ugyan ki nem megy. Szedett 0 már elég markot az életben, itt az ideje, hogy most már könnyebb sora legyen. Ott .a gép, felszedi az helyette a markot, sőt még be is kötözi a kévét. Pósa bácsi azonban nem hallgatott az asszonyra, izzadt homlokkal kaszálgatta gabonáját. Végre sikerült rábeszélnem, hogy legalább egyszer engedje végigmenni a tarlóján a gépet. A gép ráment a keskeny földre és mivel Kamenszki János hozzáértő traktoros, a lehető legszebben levágta a gabonát. Az öreg csóválgatta a fejét. Látta, hogy mégis csak jó a gép. Sóhajtozott már: „De kár is volt magamnak hozzáfogni. Nem is fogok én többször kaszával aratni" — és Pósa bácsiban megszületett az elhatározás. Belép a szövetkezetbe. Pupák János, Radnót. Az Uj Szó cikke nyomán megindult a munkaverseny a garamvezekényi szövetkezetben A garamvezekényi szövetkezeti tagok hat nap alatt 106 hektáron két aratógép segítségével befejezték az aratást. A napi átlagos teljesítmény 17 hektáir volt. A tagok és a helyi CsISz-szewezot tagjai alaposan hozzáláttak a munkához. Estére mindig összehordták a kévéket úgy, hogy éjtszaka a traktorok nyugodtan végezhették a tarlószántást. így aztán, mire befejezték az aratást, addig 50 hektárt fel is szántottak. Az Uj Szóban nemrég megjelent cikk, amely szövetkezetünkről szólt, ig >n nagy visszhangra talált dolgozóink között. A cikket felolvastuk a helyi rádióban. Hatására a szövetkezeti tagok mindjárt tervezgetni kezdtek. A dohányos csoport kettészakadt, illetve két osztagra oselott, hogy meg lehessen szervezni a szocialista munkaversenyt. Az egyik osztag vezetője Salan Anna, a másiké pedig Szebedinszki Mária lett. A verseny niagyon szépen folyik és rövidesen jó eredményekről számolhatok be. Fu r ár Pál, Garaímvezekény. A szenei járás nemzeti bizottságai éberebben ügyeljenek a kulákok beadására A hegysúri kis- és középföldmüvesek példásan teljesítik beadási kötelezettségeiket. A másik oldalon azonban a kulákok és spekulánsok minden erejükkel arra törekednek, hogy elragadják a falatot a dolgozók elöl. így például Subert István a legkonokabbul szabotálja a beszolgáltatást. De akad szabotáló a járási székhelyen, Szenceo 1B. ahol Radzó Mátyás spekuláns, a mezőgazdasági termékben sem tel. jesítette beadási kötelezettségét, sőt még az állattenyésztési tervét sem tartotta be. Ugyanakkor feketén 18.000 koronáért szénát adott el Turenyba. Ott van továbbá Zsilinec István, 28 hektáros kulák is, aki fiával együtt gazdálkodik, de hogy alacsonyabb kategóriába essék a beszolgáltatásnál, gazdaságát két kimutatásra vezettette. Nagyfödémesen Varga Ernő és Gál Ferenc spekulánsokra kellene a népi közigazgatásnak felfigyelnie. Kimutatásukon 5 darab sertés van feltüntetve, de elszámolni nem tudnak velük. Ugylátszik ezek a sertések a feketepiacra kerültek. Szükséges, hogy ezekben a falvakban a népi igazgatás nagyobb gondot fordítson a spekulánsok leleplezésére. Koska János, Szene.