Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-12 / 138. szám, csütörtök

Jlíiinkái imeJjtzó uik b(ák o Odaadóan harcoljunk az összesített terv sikeréért Rohamosan fejlődő hazánkban a kulcsipar, kohóink, vasöntödéink és vasgyáraink munkásainak minden erejüket ki kell fejteniök, hogy öt­éves tervünk negyedik évének fela­datait teljesítsék. Azt akarjuk, hogy országunkban minden embernek meglegyen a biztos megélhetése, hogy gyermekeinknek szebb és bol­dogabb élete legyen, mint nekünk volt. Mindenekelőtt öntudatosan és odaadóan kell harcolnunk az össze­sített terv sikeres teljesítéséért, kol­lektív és egyéni kötelezettségvállalá­sokkal. Nagyon fontos, hogy a terv telje­sítése és túlteljesítése érdekében a munkaversenyek, újítójavaslatok és munkafelajánlások minden mun­kahelyre kiterjedjenek. Ma minden nehéz munkát gépekkel végeznek, amelyek nagyban megkönnyítik a dolgozók munkáját és elősegítik a többtermelést. Fontos azonban, hogy a gépek mellé olyan munkások kerüljenek, akik szívvel, lélekkel a szocializ­mus megvalósítására törekednek. Továbbá a mennyiségi és minőségi eredmények növelése szempontjá­ból és hogy az elkészített tárgyalt és eszközök teljes mértékben hasz­nálati céljuknak megfeleljenek, elsősorban is értelmes, techniká­ban jártas szakemberekre, új szo­cialista munkáskáderekre van szükségünk. Ezeket az üzemi szakszervezetek és a Párt tagjai sorából nevelhetjük ki. Példaképül áll eiőttünk a Szov­jetunió. Tanulunk a szovjet tapasz­talatokból, átvesszük munkamódsze­reiket és fejlesztjük a Sztahanov­mozgalmat. A munkafegyelem le­gyen törvény szamunkra. Ismerjük meg és gondozzuk gépeinket, érez­zünk felelősséget munkánk iránt. Gondoljunk arra. hogy minden egyes dolog, ami kezünk alól kike^­rül, mellyel többet termelünk, csa­pás az imperialista táborra, ránk­nézve, pedig a boldog jövőt jelenti. Szabad hazánkban szabadon dol­gozhatunk és építhetjük jövőnket. De nem mindenütt süt a szabad­ság napja a munkásokra. Míg ne­künk öröm és vidámság közt te­lik életünk és élvezzük munkánk gyümölcseit, addig Koreában az ártatlanok vére áztatja a földet Míg nálunk a munka hőseit kitünte­tik, jutalmakban részesítik, addig az imperialista fenevadak gyilkolják a nép hőseit, a szabadságukért és függetlenségükért küzdő harcoso­kat. Harkoly, Lónyabánya. Két felejthetetlen hét a dolgozók Tátrájában Májasban egy különvonat indult Pozsonyból, amely az itteni üzemek legjobb munkásait és újítóit vitte tát­rai üdülésre. Így kerültem én is kétheti üdülésre, a gyönyörű Tátrába. Mond­hatom, hogy életem egyik legszebb élménye volt ez. Nem hiszem, hogy a múltban egy munkás is gondolhatott^ arra, hogy a munka fáradalmait ilyen helyen pihenhesse ki. De most eljött ez az idő, amikor a becsülettel vég­zett munka után megérdemelt juta­lomban részesiti a dolgozót. Most már a nyaralóhelyeket, az üdülőtelepeket, nem a naplopó munkásnyúzók, hanem munkások ezrei lepik el. En a Stóla község melletti Sztálin­grád üdülőben kaptam elhelyezést. A kényelmesen megtett utazás után esős időben érkeztünk ugyan meg, de így is megragadott minket a nagyszerű táj. Az üdülés folyamán a kultúrmeg­bízott foglalkozott velünk, aki állandó­an köztünk volt. Reggelenként séták­ra mentünk, gyönyörködtünk a tátrai havas csúcsokban, résztvettünk nem egy kiránduláson is, így például meg­látogattuk a deményfalvai világhírű cseppkőbarlangot és voltunk a lomni­ci csúcson is. Résztvettünk a Tátrát meglátogató kínai ifjúsági együttes fogadtatásán is. Már rég nem láttam olyan örömteljes arcokat, mint ott. Barát a barátot, testvér a testvért üd­vözölte. Meghallgattuk kínai barátaink ó-tátrafüredi fellépését is, amely mind­annyiunkban nagy visszhangra ta­lált. Mi tudjuk, hogy ez a nép nem­csak hogy felszabadította magát az imperialisták igájából, hanem fel is építi hazájában a szocializmust. Gyorsan teltek a napok, egyszercsak azt vettük észre, hogy le is telt a 14 napos idő. A búcsúesten nehezen vál­tunk el egymástól. De tulajdonképpen nem is váltunk el, mert munkahelyein­ken mindannyian egy célért dolgo­zunk, egy úton haladunk. Fonód Zsigmond, Pozsony. A rozsnyói bányásztanon­cok munkájáról. Mi, az István-tárnában dolgozó bányásztanoncok is teljesítettük azokat a felajánlásokat, amelyeket Siroky elvtárs 50. születése napjára tettünk. Igy például a dinamit-rak­tár kibővítésén dolgozó Szádovszky József 130 százalékra teljesítette kötelezettségét és jó eredményeket ért el Polák Mihály és Szakáll elv­társ is. Kaprinai György bányász­tanonc 130 százalékra teljesíti nor­máját és ö nagyon büszke arra, hogy alkotó munkával építheti a szocializmust. Szakái László, István-tárna. Sirí q hiba,? 3JEWMBBľ MIMIIllwwm^g^Wl^M I I, Csóka Ferenc somorjai járási szakszervezeti titkár felhívta a fi­gyelmünket arra, hogy a somorjai erdőkombinát dolgozói több esetben jelentést tettek az illetékes helye­ken arról, hogy nem kapták meg a nehéz testi munkást megillető pót­jegyeket. Azonban ez nem használt és így a dolgozók joggal mutattak rá a hosszas elintézésre. Ennek alapján levelet intéztünk a járási Nemzeti Bizottsághoz, amely elküldte nekünk a pozsonyi kerületi Nemzeti Bizottság levél­másolatát, amely szerint a munká­soknak a jegyeket már március első napjaiban kellett volna megkap­niok. A jegy lekiildésének késéséért az erdő- és faipari megbízotti hiva­tal I. főigazgatósága felelős. Ezért kérdezzük ezt a hivatalt, hogy mi­ért nem intézte el azoknak a dolgo­zóknak kérelmét, akiknek a törvé­nyes előírások alapján jár a nehéz testimunkás jegy. Jobban küzdjtnk a munka arcvonalon A népi demokratikus országok és a mi országunk is fáradhatatlan aka­rattal küzdenek a Szovjetunió veze­tésével a szocializmus és a béke igazságáért, megvalósításáért. Együt tes akarattal építjük és szépítjük napról napra virágzóbb életünket. A kapitalizmus nyomorúságos idői már a múlté. Más világban élünk. Most is harcolunk, de a munka frontján a többtermelésért bá­nyáinkban, gyárainkban és kohó­inkban földműves szövetkezete­inkben és a munka minden más területén. Ez a harc közelebb hoz­za a világ népeinek összefogását, ez a harc megszilárdítja a békét. Erre irányult az elmúlt hetekben megtartott moszkvai gazdasági kon­ferencia is, amelynek hatása nyo­mán sok nagyjelentőségű szerződés jött létre a szabad és a kapitalista országok között. Az amerikai mono­polisták' tiltakozása dacára a józan ész győzött az amerikai nagytőké­sek hálójában vergődő nyugati üzle­ti körökben is, és ez újabb bizonyí­téka az imperialista háborús politi­ka kudarcának. Meg van a lehetőség arra, hogy még nyugodtabbá és szebbé te­gyük jövőnket. Ez feladataink si­keres teljesítésétől íügg. Sokat tettünk eddig is. fejlődtünk, gya­rapodtunk, jobban élünk. De nem szabad megállnánk, fokoznunk kell a termelést, erősítenünk kell békeharcunkaí. Az új eszmének, a szocializmus esz­méinek megvalósításáért kell bá­nyáinkban több szenet termelni, gé­peinknek gyorsabban dolgozniok, traktorainknak több földet szántani­ok. A béke ügye győzelmének érde­kében fokozni kell erőfeszítéseinket, hogy biztosítsuk a nyugodt békés al­kotó munkát. Lebeda József, Podbrezová. Műnk á si evei ezo, Más ma a tanoncélet, mint a múltban volt A kapitalista világban, nagyon nehéz volt a munkásember gyer­mekének mesterséget tanulni. Ha mégis sikerült valamilyen szak­mában elhelyezkednie, akkor a mester minden más munkára fel­használta, úgyhogy a mesterséget csak nehézségek árán tanulhatta meg. Reggeltől estig dolgozott az inasgyerek, fizetés nélkül, sőt még a mesternek kellett fizetni, hogy felvette tanulónak. Ha követelőzni mert, egy-kettőre elbocsátották. Milyen másképp van ez ma. Min­den fiatal, ha befejezte kötelező iskoláit, oda mehet dolgozni, ahová tetszik neki és szabadon választ­A füleki gimnázium épületének kibővítésén dolgozunk Szeretett Široký elvtársunk 50. születése napja alkalmából a füleki Csemadok a losonci magyar iparis­kola, valamint a füleki magyar gimnázium tanulói kötelezettséget vállaltak, hogy a füleki gimnáziu­mot két tanteremmel, egy tanári szobával és egy kabinettel bővítik ki. A munkát május 30-án kezd­tük meg, és az alapkő letétele után oly gyors ütemben haladt az építkezés, hogy június másodikán az ablakok már a pillérek között álltak. A nagy lelkesedéssel meg­indított munkát 15-én már tető alá akarjuk hozni és így az isko­laév végén a füleki gimnázium két új tanteremmel fogja várni az új jelentkezőket. A kötelezettségvállalást felajánló elvtársak valamennyien örömmel és lelkesedéssel dolgoznak, mert tud­ják, hogy munkájukkal elősegítik a szocialista kultúra terjedését. Tóth Sándor, Losonc. hatja szakmáját. A tanoncottho­nokban kitűnő ellátásban részesül­nek, fizetést és munkaruhád kap­nak. Amikor befejeztem iskoláimat, tudomásomra jutott, hogy Loson­con elkészült a tanoncotthon. El­határoztam, hogy én is beiratko­zom és kitanulom a kőműves szakmát. Nagy örömmel jöttem ide az otthonba, mert tudtam, hogyha szorgalmasan fogok ta­nulni és dolgozni én is építője leszek a szocializmusnak. Otthonunkban jól működik a CsISz-szervezet; politikai és olvasó köröket tartunk. Tanuljuk a marx­lenini eszméket, hogy ezeknek bir­tokában hasznára lehessünk egész népünknek. A sportból is kivesz­szük részünket, van sportfelszerelé­sünk, mindegyikünk azt a sport­ágat választhatja, amelyik néki tet­szik. Hetenként egyszer egészség­ügyi előadást hallgatunk, elsajátít­juk az első segélynyújtáshoz szük­séges tudnivalókat. Munkahelyün­kön kitartóan, teljes erőnkkel dol­gozunk, mert tudjuk, hogy jól el­végzett munkánkkal emeljük élet­színvonalunkat, biztosítjuk a szebb és boldogabb jövöt. Hegedűs József, Losonc. •Három lány túllesz öl / ertm itlínt hatalmas nagy tükrök, úgy ragyognak a júniusi napfény­ben a vámosladányi szövetkezet rizsparcellái. A parcellák legna­gyobb részét már elárasztották víz­zel, de még olyan rész is van, ahol sürgősen meg kell a töltést javíta­ni, vagy az öntözöcsatornák árkai­nak utolsó igazításait elvégezni. A rizsföldek végében folyó Pe­rec folyóeskát teljesen a szolgála­tukba állították a szövetkezet tag­jai. Zsilipeket építettek a folyócs­kára és szükség esetén a zsilipek felnyitásával vagy lezárásával tud­ják irányítani a víz folyását. A fo­lyóból a főcsatornán át még nagy erővel tör a víz a rizsföldek felé, de a különböző helyeken és szö­gekben elhelyezett zsilipek megtö­rik a. víz erejét. Mire a zuhogó víz a rizsföldekre ér, már megszelídül. Olyan lesz, mint a kezesbárány. Most már nem kell félni, hogy erős sodrával esetleg tönkreteszi a rizs­szálakat. Azokon a területeken, ahol a rizsföld még nincsen elárasztva víz­zel, gumicsizmás szövetkezeti tagok bővítik a simításkor betömő­dött árkokat. Ott dolgozik az árok­csinálásnál Ádám János is, aik a múlt évben még egyénileg gazdái­kodott. A szövetkezet múlt évi si L kerei őt is megnyerték a közös gazdálkodásnak. Nem azért lépett a szövetkezetbe, mert nem bírta a be­szolgáltatási kötelezettséget teljesí­teni, hanem meggyőződésből. A. dám János anélkül, hogy egy pillanatra is letette volna a lapátot a kezéből, elmondotta, hogy a mult évben még 6 hektáron folytatott egyéni gazdálkodást. Hogy jól gaz­dálkodott, ahhoz semmi kétség nem fér, mert beszolgáltatási kötelezett. ségének magasan, s százszázalékon felül tett eleget. Három mázsa bú­zával, egy mázsa árpával, öt má­zsa marhahússal és 40 kg sertés­hússal teljesítette túl beadását. Lát­ta azonban, hogy ha közös erővel művelik a földet, sokkal nagyobb lehetőségek állnak rendelkezésre. SokJkal több mezőgazdasági árút tudnak kitermelni és ezáltal na­gyobb jövedelemhez is jutnak. Ádám János most a rizsföld ár­kait csinálja. Itt is becsületesen megállja a helyét. Napi munkáját 200—250%-ra teljesíti. Szorgalmas munkájának meg is mutatkozik az eredménye, mert a ledolgozott mun­kaegységek után havonként 5500— 6000 koronát vesz fel előlegül. A vámosladányi szövetkezet már a mult évben is foglalkozott rizster­meléssel. Béres István, a rizsterme lés vezetője már a mult évben is olyan eredményeket tudott felmu­tatni, amilyenre hazánkban példa eddig nem volt. B éres István, egyszerű nap­számos ember volt világéletében, csak a szövetkezet megalakulása után nyílt lehetősége arra, hogy is­kolába menjen és tudását tovább fejlessze. A 10 napos iskolai ideje alatt megismerkedett a rizstermelés alapfogalmaival. Mikor hazakerült az iskolából, a szövetkezet keretén belül az eddig rétnek hasznát 4 hektáros területen megkezdte a rizstermelést. Munkájában nagy se­gítségére volt Demoszinko szovjet mérnök, aki időközben meglátogat, ta Béres Istvánt és segített neki a munkában. Béres István szorgalmának és De­moszinko szovjet mérnök segítsé­gének köszönhető, hogy a múlt év­ben 4 hektár rizsföldről hektáron­ként 79 mázsás átlagos termésho­zamot takarítottak be. Volt azonban olyan terület is, amely 100 mázsás termést adott. Ez a siker még jobban felkel­tette Béres István érdeklődését a rizstermelés iránt. A 4 hektár te­rületet még 20 hektárral növelte, így ma 24 hektáron termel rizst. A rizsföldek előkészítésénél Po­tocki Ilona és a két Bogár Ilona tüntették ki magukat. Szorgalmuk­kal és munkakészségükkel a szövet­kezet férfimunkásait is lepipálták. Érdemes is ezzel az üggyel egy ki­csit bővebben foglalkozni. A dolog úgy történt, hogy a föld egyenlítését végző báger mellé öt férfi volt beosztva, akiknek az lett volna a munkájuk, hogy a bágerek által lerakott tapadós földet, melyet a gép nem tudott szétszórni, elte­rítsék. A munka azonban sehogyan sem akart menni. Az öt férfi na­ponta 10 órát dolgozott, de a gép 6 órai munkája mégis csak kupa­cokban maradt. Ezenfelül követel, ték, hogy fejenként 3 munkaegysé­get írjanak be nekik naponta. Látták ezt a tarthatatlan helyze­tet Bogár llonáék is. A három lány, . akiket a közös munka elválasztha­tatlan testvérekké kovácsolt össze, elhatározták, hogy amit az öt férfi nem tud elvégezni, majd ők hár­man elvégzik. Be is jelentették a szövetkezet vezetőségének és Béres Istvánnak is, hogy ök hárman elvégzik azt a munkát, amit eddig öten sem tud­tak elvégezni és megelégszenek fe­jenként napi két munkaegységgel. Az öt férfi nevetve adta át a lá­nyoknak a munkát és gúnyos meg­jegyzések közepette hagyták őket ott. Bogár llonáék a napi mun­kájukat először is 2 ólával meg­hosszabbították. Egy pár napig ugyancsak meg kellett fogniok a munka nehezebbik végét, míg a rendes napi munkájukon felül azt a földmennyiséget is eltudták teríte­ni, amit a férfiak ott hagytak. Mi­kor aztán ezzel végeztek, már ők voltak azok, akik a bágerkezelőket siettették, hogy legyen munkájuk. Bogár llonáék bizonyították, hogy mire képesek a nők. Három fiatal lány szégyent hozott az öt férfi fe­jére, mert azt a munkát, amit ök öten nem tudtak elvégezni, a szor­galmas fiatal lányok hárman elvé­gezték és naponta 9 munkaegysé­get takarítottak meg a szövetke­zetnek. A talaj előkészítése után a há­rom lány közül a legerösebbik, Bo­gár Ilona II. újból versenybe szállt a férfiakkal, mégpedig az árokásás­ban. Bogár Ilona a nagybácsijával, Bogár Istvánnal versenyt ásta az árkokat. Bogár, Ilona naponta 11— 12 köbméter földet is kitermelt, voltak azonban olyan férfiak, akik már 6—7 köbméternél megakadtak. Rizstermelés mellett a vámos­ladányi szövetkezet dolgozói a ka­pásnövények ápolását is végzik. Itt szintén nagymértékben asszonyok és lányok végzik a munkát. Nincs a szövetkezeti tagok feleségei vagy családtagjai között egy olyan sem, aki kivonná magát a munkából. Ott dolgozik még a 70 éves Ker­tész Kálmánná is szorosan lépést tartva a fiatalokkal. Egyedüli hiba csak ott mutatkozik, hogy a mult év őszén nem tudták kellő mérték­ben elvégezni a mélyszántást. Ennek hiánya már most megmutatkozik. Az a kukorica vetés, mely őszi mélyszántásba került, ma már fél­lábszárig ér, azok a kukorica táb­lák, melyeken nem végezték el az őszi mélyszántást és a kukoricát tavaszi szántásba vetették, süá­nyak, alig lehet őket kapáim. Most már látják a szövetkezeti tagok, hogy milyen nagyjelentösége van az őszi mélyszántásnak és a jövőben azon fognak iparkodni, hogy egy talpalatnyi földjük se maradjon szántatlanul. A gyom elleni harc és a maga­sabb terméshozamért folytatott küz­delem hevében minden előkészülete­ket megtesznek az aratásra is. A traktorállomással megkötött szerző­dés értelmében 7 darab aratógépet kapnak. Az aratógépek már teljesen üzemképesen várják az aratás meg­kezdését. A cséplőgépek is ott van­nak már a községben, a gépkezelők azonban mégegyszer tüzetesen át­vizsgálják a cséplőgépeket. Nem akarják, hogy a gépek akkor mond­ják fel a szolgálatot, amikor a mim­ka a legsürgősebb lesz. A vámosladányi szövetkezet tagjai az idei aratást a legrövidebb idő alatt és a legkevesebb szem­veszteség nélkül akarják végrehaj­tani. Tudják jól, hogy minden szem •gabona, amit begyüjtenek, dolgo­z5 népünk jólétét biztosítja, erősí­ti a békét és gazdagabbá teszi a szövetkezetet. A szövetkezet gaz­dagodása pedig a tagok jólétének emelkedését biztosítja. Szarka I-*ván. 4

Next

/
Thumbnails
Contents