Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-10 / 136. szám, kedd

/ Világ proletárfai egyesüljetek* SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1952 június 10, kedd 2 Kčs V. évfolyam, 136. szám ?.„ c/t Mtai szántban: Ä losonci kefeüzemben is át kell adni a munkatapasztalatokat a fiataloknak (2. old.) A Békevilágtanács elnökségének és különféle országok kiváló személyiségeinek nyilatkozata (3. old.) Pedagógus nap Magyarországon (4. old.) A csúzi állami birtok sikereinek titka: a munka jó megszervezése. (5. old.) A vasárnap sportja (•€. old.) Béketüntetés Lidice elpusztításának tizedik évfordulója alkalmával A kerületi békevédelmi bizottságok, az Antifasiszta, Harcosok Szövetsége, a Nemzeti Arcvonal prágai kerületi akciőbizottságával és a lidicei helyi Nemzeti Bizottsággal együtt vasárnap, június 8-án, Lidice kiirtásának tizedik évfordulója alkalmából békemanifesztációt rendeztek, amelyen az elpusztított község helyén a lidicei mártírok tömegsírjánál 20.000 csehszlovák polgár vett részt. Résztvételükkel kifejezték a csehszlovák nép elszánt akaratát a nemzetek között folytatandó békés együttműködés iránt és egyben felemelték tiltakozó szavukat a nyugati imperialisták minden kísérlete ellen, hogy folytassák Koreában és' más országokban a Jidicék elpusztítását és az új világégés szítását a volt náci gonosztevőknek saját háborús terveikbe való bevonásával. Kilenc óra 30 perckor gyászzene hangjai mellett koszorút helyeztek el a közös sírra. Klement Gottwald köztársasági 'elnök koszorúját Bohumil Cservícsek, a köztársasági elnök irodájának főnöke és Jan Sátorié hadseregtábornok, a katonai iroda főnöke helyezték el. A CsKP Központi Bizottsága elnökségének I nevében Václav Dávid, a CsKP Központi Bizottságának elnökségi tágja, a nemzetgyűlés alelnöke és Jindi'ieh Uher képviselő, a CsKP Központi Bizottságának titkára koszorúzták meg a tömegsírt." A csehszlovák köztársaság kormányának koszorúját Václav Nősek és František Krajcsír miniszterek helyezték a sírra. A kegyeletes aktuson a prágai diplomáciai testületet Viktor Grosz lengyel nagykövet képviselte. Koszorúkat helyeztek el továbbá a baráti országok képviselői, a Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának, a Központi Szakszervezeti Tanácsnak, a csehszlovák szocialista párnak, a csehszlovák néppártnak, a hadseregnek képviselői és mások. A kegyeletes aktus után a hivatalos vendégek helyet foglaltak a diszemelvényen, amelynek hátterében elhelyezték Klement Gottwald köztársasági elnök és Sztálin generalisszimusz arcképeit. A képek alatt a következő felírat volt olvasható: „Harcra fel a békeegyezményért, Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, a koreai háború befejezéséért." A díszemelvény fölött csehszlovák • és szovjet zászlók lengtek, amelyek nagyban emelték a tüntetés fényét. A diszemelvénnyel szemben az első sorokban a lidicei nők és gyermekek álltak. A csehszlovák és szovjet himnuszok után Ruzsena Petráková, a lidicei Nemzeti Bizottság elnöknője megnyitotta a manifesztációt. Megnyitó beszédét azzal végezte, hogy a Lidice elpusztításának tizedik évfordulójáról való megemlékezés kell, hogy még elszántabb békeharcra serkentsen bennünket. Az ezután következő kultúrműsor során Karej Máj államdíjas színművész elszavalta Konstantin Biebel államdíjas költő „Az óceán tükrében" című versének harmadik részét. A szokolovoi CsKD ifjúsági együttese hazafias számot adott elö, amelyben kifejezte népünk bizalmát, hogy a munkások hadserege megvédi a bókét. Az ünnepi beszédet Lidice kiirtásának tizedik évfordulója alkalmából Václav Nősek belügyminiszter mondotta a csehszlovák kormány nevében. Václav Nősek belügyminiszter beszédében a következőket mondotta: r Tíz évvel ezelőtt országunk fasiszta megszállói durván és cinikusan az egész világ szemébe mondották: „Mivel e falu lakói tevékenységükkel a legdurvább módon megszegték a kiadott törvényeket", — az érett férfiakat lelőtték, a nőket koncentrációs táborokba hurcolták, a gyermekeket pedig megfelelő nevelés alá vették. A község épületeit egyenlővé tették a földdel és a község nevét kiitörölték! Ezt a jelentést még pótolhatjuk a borzalmas statisztikával is. 184 férfit rögtön a helyszínen megöltek. E számban bennefoglaltatnak mindazok a lidicei fiúk is, akik akkor 15 évnél idősebbek voltak; 203 nőt koncentrációs táborba .hurcoltak. Közülük csak 143-an tértek vissza. Ezektől az anyáktól elvették gyermekeiket néhány hónapos koruktól egészen 15 éves életévükig, hogy — amint a náci hivatalos jelentés közölte, — kellő nevelésben részesüljenek. Csupán 16 gyermeket találtak meg a fölszabadulás után és 88 gyermek, amint ma tudjuk, nyomtalanul eltűnt. Mennyi szenvedés, fájdalom és bánat rejtőzik e számok mögött! Mily szívtelenség, mily állattiasság és mily gonoszság volt ilyesmit kigondolni, előkészíteni és végrehajtani. A cseh emberek, akik előtt Lidicének az akkori hatalmaskodók szándéka szerint véres intőjelül kellett volna állnia, attól az időtől kezdve Lidice nevét mint esküt ejtették ki. Titokban vándoroltak azokra a helyekre, amelyeket letiport és megbecstelenített a hitleristák csizmája, virágokkal borították, az épületek falaira ráírták Lidice nevét, de főképpen tovább folytatták a gyűlölt fasiszta megszállók elleni ellenállást. És akkor az újkori húnok hordái a kezdeti győzelmektől megittasodva, Sztálingrádra vetették magukat. Amikor a sztálini csapások alatt ez az egész terrorista gépezet dülöngni kezdtett, a Vörös Hadsereg oldalán haladt előre a Szovjetunióbeli csehszlovák katonai hadtest első tankja is és páncélján büszkén viselte a „Lidice" hős felírást. A szovjetemberek, habár falvaiknak százait és ezreit pusztították el a hitrelista barbárok, tudtak a mi Lidicénkröl is és győzelmükkel megbosszulták a német fasisztáknak és segítőtársaiknak a mi népünkön elkövetett gonosztetteit is. Lidice tizedik évfordulója ama nemzetközi körülmények között, melyek között ma tiszteletünket lerójjuk, nem lehet csupán kegyeletes megemlékezés. Lidice tíz év után sokkal inkább, mint azelőtt, figyelmeztet is. Wiesmann kladnói hóhérnak ugyanis sajnos, követői vannak. Hogyne emlékeznénk Lidicére, amikor tíz év után azt olvassuk, hogy az újkori amerikai uniformisba öltözött SS-man, Harrison, az egyik koreai járásban két hónap alatt hogyan gyilkoltatott meg több, mint 35.000 embert, hogy az ő parancsára az Egyesült Nemzetek úgynevezett fegyveres erőinek tagjai egy nap alatt; 900 embert kínoztak halálra, akiket először tömegsírjuk megásására kényszerítettek, azután benzinnel leöntöttek és meggyújtottak. Az egész világ népe, éppen úgy, mint tíz évvel ezelőtt, amikor tudomást szerzett Lidicéröl, azt kérdezi, lehetséges-e ez ? Lehetséges, mert a világ egyi'észében még megmaradt a kapitalizmus és Hitler berlini birodalmi kancellári irodája nem volt a fasizmus utolsó barlangja. Maradt még imperialista barlang a Wall-Streeten, a londoni Westminsteren és Cityben, Pinay barlangja Párizsban és megmaradt az intrikáló, kémkedő Vatikán. Mindezek a borzalmas állattiasságok és tömeggyilkosságok, amelyeket Koreában és más helyeken követnek el a békés lakosságon, nem véletlen gaztettek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetei makacsul visszautasítják a lefegyverkezésre és a világ békés kormányzására tett javaslatokat. Nemrégen Amerikában egy úgynevezett tudós könyve jelent meg „Béke vagy pestis" címmel. Természetesen az amerikai imperializmus hü szolgája a pestis és nem a béke oldalán áll. De az egész világ haladó népe erőteljesen kiáltja oda az. imperialistáknak a „nem"-et és egyre szilárdabban a tartós béke biztosításán fáradozik. Nősek miniszter beszéde további részében foglalkozott az amerikaiak legújabb támadó cselekedeteivel, a nyugatnémetországi keretszerződés aláírásával és a francia eseményekkel, valamint ezen országok munkásosztályának kitartó és elszánt harcával az imperialista betolakodók ellen. Lidice barbár elpusztításának hetedik évfordulója alkalmával hivatalos számadatokkal igazolta, hogy ki az, aki jóváteszi a Lidicén a fasiszták által okozott károkat és mily mértékben. „Lidicén az új településnek körülbelül felét építették fel. A családi házak, utak, berendezések építésére eddig 170 millió koronát fordítottak. Azt, amit most Lidicén láttok, népünk saját kezével, az állami költségvetésből, azaz egész dolgozó népünk murikaeredményéből építette fel. Az eddig Lidicére fordított 170 millió korona összegből 126 millió korona az állami költségvetés bevételeiből és 57 millió korona önkéntes gyűjtésekből, valiimint dolgozó népünk és szervezeteinek adományaiból származik. Nem egész 7 millió koronát kaptunk a külföldi gyűjtésekből, ez az építésbe fektetett összeg 4%-át teszi ki. E 7 millió korona összeg a brit, a francia és más bányászok és dolgozók, valamint külföldre kivándorolt földieink egyesületeinek a gyűjtése. Kérdem azonban, hol maradtak az ígért adományok, és mindazok, akik a háború alatt parlamentjeikben, szalónjaikban és templomaikban krokodilkönnyeket hullattak Lidice sorsa felett? Az ő gyűjtéseikből semmit sem építettünk. Újra hangsúlyozom, amit Lidice J. építettünk, Klement Gottwald plvtárs köztársasági elnökünk vezetésével dolgozó népünk építette. Ezzel kapcsolatban le kell leplezni az amerikaiak üzérkedő csoportjának szégyenteljes szerepét is, akik nem átalották visszaélni a lidicei tragédia élő visszhangjával az Egyesült Államok dolgozó népe között saját meggazdagodásuk céljából. Ezek a vállalkozók bizottságot alapítottak a lidicei emlékmű felállítására és e célból pénzgyüjtést szerveztek. A csalétek egy óriási méretű székesegyház tervét ábrázoló plakát volt, amelyet állítólag Lidicén kellett volna felépíteni. Amikor megmutatkozott ennek a tervnek fantasztikus jellege, abbahagyták az emlékmű emlegetését és érdeklődni kezdtek amerikai típusú nagybirtok létesítése iránt, ahol egyidejűleg elhelyezhetnék a Középés Délkelet-Európa számára gazdasági gépeket szállító cég föképviseletét. Lidice látogatóinak, akik a lidicei mártírok emlékének tiszteletére jöttek volna el, amerikai üzleti trükkökben lett volna részük. Amikor a javaslatokát visszavetették és követelték a gyűjtés átadását, a bizottság elnöke kijelentette, hogy nincseiüjpénz, mert, a

: bizottság váei^pie lasztmánya már régen egymásközött szétosztotta. Pénz helyett felajánlotta, hogy új gyűjtést fog rendezni. Nem tudom, rendezett-e újabb gyűjtést és nem érte-e azt is hasonló sors, mint az elsőt. Az amerikai erkölcsök ábrázolására még hozzá kell tennem, hogy ez a bizottság később a Lidice számára gyűjtött pénzből 5000 dollárt a Csehszlovákiából elmenekült áruló emigráció támogatására fordított. Nősek elvtárs beszélt ezután Zenklék áruló tevékenységéről, akik azt szeretnék és arra törekednek az amerikai barbárok szolgálataiban, hogy egész hazánk Lidice szomorú sorsára jusson. „Mi azonban a Szovjetunió és a testvéri békés országok, valamint a kapitalista országok békeszerető millióinak oldalán keresztülhúzzuk az amerikai háborús gyújtogatok és pestiskereskedök terveit. A meggyilkolt Belojannisz és Fülöp Müller helyett minden országban új harcosok támadnak. A lidicei mártírok emléke arra kötelez bennünket, hogy az egész világ dolgozóival szolidárisán és szilárdan tartsuk kezünkben a béke ügyét. Az új szocialista Lidice építése, építőigyekezetünk jelképe." „A fő irányelv, amelynek teljesítésére bennünket Lidice kötelez, a jelszónak új tartalma: „Lidice élni fog!" Igen, Lidice élni fog és nemcsak itt, hanem mindnyájunkban, munkánkban, a barátaink iránt érzett szeretetben és a béke ellenségei ellen érzett gyűlöletünkben. Ezért előre, elvtársak és elvtársnők, a halhá-atlan Lidicéért, drága szabad Csehszlovák Köztársaságunk nevében, a CsKP és szeretett elnökünk, Gottwald elvtárs vezetésével, az egész világ békeszerető és haladó embereivel való testvéri szövetségünk nevében a világbéke arcvonal erődjének, a nagy Szovjetuniónak nevében, Sztálin elvtárssal az élen, előre, hatalmas célkitüzöseink felé!" A lidicei nők felhívása a június 8-i vasárnapi békemanifesztáció alkalmából Tíz évvel ezelőtt a náci megszállók kijelentették, hogy eltörlik a föld színéről Lidice községet. Községünk neve azonban vádként állott a széles világ minden fasiszta és imperialista gyilkosával és gyujtogatójával szemben. Mi, lidicei nők, kik az évforduló napján a fasiszta gaztett helyén, férjeink tömegsírja felett állunk, tudatosítjuk magunkban, hogy Lidice borzalmas sorsa ma már nem lehet csupán a mi ügyünk. Az egész világ számára figyelmeztetővé vált, mert a láthatáron újra felbukkant a háborús borzalmak komoly veszedelme. A helyzet azonban ma már más, mint 1938-ban volt. A német nép máinem akar az imperialisták eszközévé válni új világháború céljából, nem akarja már megismételni nemzeti katasztrófáját. A német nép harcra kel a békéért és mi, lidicei asszonyok forró üdvözletünket és szolidaritásunk legőszintébb harci megnyilvánulását küldjük a német békeharcosoknak. A német nép felháborodásának hulláma söpörje el a háborús gyujtogatókat és kiszolgálóikat! A demokratikus német néppel együtt tevékeny ellenállásba fog Franciaországnépe is, amely kormányának árulása és országának amerikai megszállói ellen küzd. A világbéke megtartásáért folytatott következetes küzdelem ma napirenden van. Ezért mi, lidicei nők, a vér és a borzalom sorsdöntő pillanatai 10. évfordulójának napján kötelességünknek tartjuk, hogy felhívjuk országunk és a világ békeszerető embereit, akadályozzák meg a készületben levő és még borzalmasabb gaztetteket, mint amilyen Lidicének és a föld más ismert és ismeretlen helyeinek a sorsa volt. Felhívjuk az összes nemzetek népét, hogy szoros egységben®egy akarattal lépjen harcba Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen, az „általános szerződés" érvénytelenítéséért, a koreai háború azonnali megszüntetéséért, a baktériumgyilkosok megbüntetéséért, az öt nagyhatalom közti békepaktum megkötéséért, a tartós béke kivívásáért! Felhívjuk népünket, hogy biztosítsa és gyorsítsa meg szabad hazánk szocialista építését, fokozza védőképességét, mert ezáltal a legnagyobb mértékben megerősítjük a béke hatalmas táborát, amelynek élén a béke acélerődjlb és oltalma, a Szovjetunió áll! Ne legyen nemzetünknek egy embere sem, aki ne válna a tartós bélwf elszánt harcosává! Ne legyen egy hi> zafi sem, aki haza-, nemzet- és emberszeretetét ne nyilvánítaná ki építő tettekkel gyermekei boldog és örömteljes jövőjéért, amely felé bölcsen vezet bennünket szeretett elnökünk. Klement Gottwald! Hiábavalók lesznek a háborús gyújtogatok összes tervei és előkészületei! A béke győzedelmeskedik, mert velünk tartanak a békeszerető emberiség százmilliói, mert velünk van Sztálin! A manifesztáció résztvevői a következő tiltakozást határozták el az „általános szerződés" aláírása ellen: „Arról a helyről, ahol a náci hordák tíz évvel ezelőtt legborzalmasabb gaztetteik egyikét követték el, a cseh Lidicéröl, az itt összegyűlt nép a legélesebb tiltakozó szavát emeli fel a nemzetek közti békés együttélés újbóli rosszakaratú veszélyeztetése, az európai béke fenyegetése ellen. A legnagyobb felháborodással tiltakozunk a háborús, gaz szerződés aláírása ellen, amellyel Adenauer eladta országát és népét az amerikai imperialistáknak és követeljük annak azonnali érvénytelenítését! A nemzetközi szolidaritás szent érzelmeitől eltelve a békeharcban, harci üdvözletünket küldjük minden demokratikus és békeszerető németnek, akik hősiesen harcolnak nemzetük új katasztrófájának előkészítése ellen, az aljas „általános szerződés" ellen, és ezzel a világbékéért is! Félre az új háborús tűzfészek felszításával! Félre a baktériumgyilkos Ridgway-eí! Éljen a demokratikus és békeszerető német nép, amely harcra kél a háborús tervek ellen, valamint a veszélyeztett béke védelmére! Éljen az egységes, demokratikus és békeszerető független Németországi * A lidicei nagy békemanifesztáció előtt a lidicei asszonyok elhelyezték a lidicei múzeumban a ravensbrücki koncentrációs táborból és a duklai harctérről hozott hamvakkai 'telt urnákat. Az urnák a múzeum látogatóit a lidicei asszonyoknak a koncentrációs táborokban átélt szenvedéseire, valamint a szovjet és csehszlovák katonáknak a fasizmus elleni harcokban, a mi felszabadulásunkért hozott áldozataira fogják emlékeztetni. A hamvak elhelyezésekor beszédet mondott Libusa Prosková, a lidicei Antifasiszta Szövetség helyi elnöke-