Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-08 / 135. szám, vasárnap

zük ki és az egységes földműves szövetkezeteknek (EFSz-ek elnökeinek) a következőket ajánlják: 1. A szövetkezet természetbeli és pénzbeli jövedelmének szétosztásában mindig arra kell törekedni, hogy minden szövetkezet teljesítse szerződéses beszolgáltatási feladatait és pénzügyi kötelezettségeit az állammai szemben (kamatok, törlesztések stb.), mint elsörendő kötelességét. 2. Biztosítani kell a szövetkezeti alapok helyes dotációját és pedig: a) a vetőmag és takarmányok alapjának bitositását a tervezett vetésre és takarmányozásokra szolgáló növények szükséges mennyiségének kiosztásával; ezen alapoknak kiosztott készleteket külön elraktározni; eladásuk és felvásárlásuk tilos; a vetőmagok és takarmányok tartalékalapját három éven belül teljesen kialakítani; b) a szövetkezeti gazdálkodás további fellendítésére szolgáló saját anyagi eszközök biztosítására a bruttó pénzjövedelem 10—20 százalékát évenként feloszthatatlan alapra átutalni; c) biztosítani szociális alap és lehetőség szerint kulturális alap létesítését. 3. A természetbeni javakat a szövetkezeti tagoknak csupán a ledolgozott munkaegységek szerint szétosztani, a pőtjutalmakat pedig a terven felül kitermelt termékmennyiségből a pótjutalomról szóló alapelvek szerint. 4. A ledolgozott munkaegységekre pénzelőleget legfeljebb a munkaegységek tervezett értékének 50 százalékáig kifizetni, kivételt csak külön indokolt esetekben lehet engedélyezni. 5. A szövetkezet vezető dolgozóit úgy jutalmazni, hogy felkeltsék érdekeltségüket a minél nagyobb hektárhozamok, a szarvasmarhák magasfokú hasznosságának, a gazdasági állatok, tervezett állományának, főleg a fajanyaállatoknak betartásában, azaz: a) oly mennyiségű munkaegységet beszámítani nekik, amely megfelel a szövetkezeti termelés terjedelmének, azaz a mezőgazdasági földterület terjedelmének, a szarvasmarhák számának, stb.); b.i bevezetni számukra a pót.jutalmazást az aratási terv és a szarvasmarhád hasznosságának túllépéséért. VT. Védeni a közös szövetkezeti vagyont, megtartani a munkafegyelmet és következetesen érvényesíteni a személyes felelősséget. Minden szövetkezeti tag felelős gazdálkodó és ezért közösen és egyénileg mindegyiknek őriznie kell a szövetkezeti vagyont. A szövetkezeti tagnak a közös tulajdonhoz való becsületes és öntudatos viszonya a szövetkezet fejlődésének és megszilárdulásának elengedhetetlen alapja. A szövetkezet közös gazdálkodása azért megköveteli, hogy a szövetkezet minden tagjánál és funkcionáriusánál következetesen érvényesüljön a szövetkezeti vagyon védelméért, funkciójuk, becsületes, és lelkiismeretes teljesítéséért és a munka rendes és idejében való elvégzéséért való felelőssége. 12