Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-29 / 153. szám, vasárnap

1952 június 29 UJSZO 5 Szabadságot Duclos elvtársnak (V. I.) 1952 májusának napjai jelentőségükkel a francia nép történetében a mult nagy szabadságharcai mellé sorakoznak. Azzal a különbséggel, hogy ezúttal a francia dolgozók már nem elszigetelten vívják küzdelmüket, hanem az emberiségnek a kizsákmányolás alól felszabadított 800 milliós táborára támaszkodnak. Mi történt ezekben a napokban? A francia nép egységesen tüntetett Ridgway látogatása ellen, tüntetett az amerikaiak ellen. A kormány természetesen rettenetesen megijedt és letartóztatta André Stilt, a párt központi bizottságának tagját, a L'Humanité főszerkesztőjét, a világszerte ismert írót, akinek „Az első összecsapás" cimü regénye Sztálin-díjat nyert. A kormány sisakos, géppisztolyos rendőröket állított fel mindenütt az útvonalakon és ebben a légkörben virradt fel május 28-ának esős reggele. Ezen a napon a párizsi dolgozók munkaruhában indultak tüntetésre. Gyalog jöttek a billancourti autógyári munkások, a saint-denisi vasasok, az aubervilllersi gázgyári dolgozók. A tüntetők mind a Republique-tér felé özönlöttek. A rendörök a tüntetőket könnyfakasztó bombákkal fogadják, gumibotjukat használják, majd rálőnek a tüntető tömegre. A diáknegyedekből a diákok tanáraikkal együtt vonulnak fel. A munkások, a diákok, a dolgozó nök, a kiskereskedők, az egész francia nép itt volt, hogy tüntessen Ridgway tábornok ellen, az amerikaiak ellen. A munkások az Internacionálét énekelve vonultak fel. A mellékutcákból újabb tüntető tömegek jönnek és csatlakoznak a Marseillaieset éneklő tömeghez. Igen, május 28-ika örökre bevésődik a francia történelem napjaiba. Ezen a napon, órákkal a tüntetés után, a kormány letartóztatta JacqueS Duclost, a Kommunista Párt főtitkárát és ezzel megmutatta, hogy ki az az ember, akitől Franciaországban a háborús uszítók legjobban félnek. Május 29-én reggel egész Franciaország népe ökölbeszorította kezét. Felhangzott az üzemekben, a gyárakban a kiáltás: „A fasizmus nem fog felülkerekedni, szabadságot Jacques Duclos elvtársnak!" És Franciaország népe azóta is egységesen sorakozik fel és egy akarattal követeli, bocsássák azonnal szabadon a Kommunista Párt nagy harcosait. De nemcsak a francia nép, a Francia Kommunista Párt követeli ezt, hanem a Bolgár Kommunista Párt, a Német Szocialista Egységpárt, a Belga Kommua> ť I nista Párt, a Finn Kommunista Párt, a Holland Kommunista Párt, a Svéd Kommunista Párt és más zervezetek is számos ízben jeleniették ki, hogy együtt éreznek ranciaország népével és követelik szabadsághősök azonnali szabadonbocsátását. A népi demokráciák dolgozói mély felháborodással értesültek az eseményekről és tiltakozó határozatokat hoztak az aljas cselekmény miatt. A Béke Híveinek Csehszlovák Bizottsága a prágai francia nagykövetséghez intézett tiltakozó táviratában követeli mindazok megbüntetését, akik felelősek a törvénytelen, brutális gonosztettekért, akik kiadták a parancsot elkövetésükre. A francia kormány pedig tovább folytatta terrorintézkedéseit á francia hazafiak, a francia haladószellemü dolgozókkal szemben. A párizsi rendőrség több, mint ezer szakszervezeti harcost tartóztatott le és a vidéken is folytatódnak a letartóztatások. Azonban ezek az intézkedések sem tudták megakadályozni á francia dolgozók nagy sztrájkját, amely egyre terjed. És a bebörtönzések, a terror, az elnyomás ellenére egyre nő azoknak a száma, akik felvételüket kérik az üldözött, a megrágalmazott Kommunista Pártba, hogy megmutassák Pinaynek és amerikai gazdáinak: a franciák nem tűrik a fasizmus felülkerekedését. Azóta a francia kormány a dolgozók erélyes fellépésére kénytelen volt a bebörtönzött szákszervezeti vezetők közül igen sokat szabadon bocsátani. Az események hatása alatt a L'Humanité példányszáma csaknem 90 ezerrel emelkedett. Minden jel arra mutat, hogy a francia tömegek, a francia nép a kormánynak törvénytelen intézkedéseitől nemhogy megrettent volna, hanem még erősebbá, még egységesebbé vár. Mé£ azok is kénytelenek ezt beismerni, akik egyébként nem rokonszenveznek a kommunistákkal. Azok a levelek, amelyoket Duclos elvtárs börtönéből írt a vizsgálóbíróhoz, bátor hangjukkal, világos magatartásukkal rámutatnak arra, hogy az ellene emelt vádak hamisak, koholtak. Semmi sem bizonyítja, hogy igazak a vádiratban fels'orolt vádak. Abban a nyilatkozatban, mit például június 7-én tett Duclos elvtárs, leleplezte az amerikai zsoldban álló kormány aljas merényletét a francia nép ellen. Ilyeneket mond például: „Letartóztatásom törvényellenes volt, aktatáskámat ellopták és valószínűleg manipulációnak vetették alá, egészen nyilvánvalóan törvényellenes körülmények között." Majd alább ezeket mondja: „A. Pinay, az atlanti koalíció többi tagjával együtt újra akarja kezdeni Hitler háborúját a népi demokráciák és a Szovjetunió, a szocializmus országa ellen, amely Sztálin vezetésével Franciaország felszabadításának döntő tényezője volt." És végül ezek a szavak: „Azért üldöznek bennünket, mert kommunisták vagyunk, mert a háború ellen vagyunk. Azért sújt le ránk, Maurice Thorez pártjának harcosaira a megtorlás, mert a nép jogait védjük". Lehet-e ennél szebben, ennél tömörebben kifejezni azokat az eszméket, amikért a Francia Kommunista Párt és Duclos elvtárs harcbaszállt. Azonban nem kétséges, hogy a francia nép tiltakozó mozgalmának hatása alatt egyrészt igen drága lesz a francia kormánynak ez a törvénytelen letartóztatás, másrészt éppen az ellenkező hatást fogja kelteni, mint amit a kormány el akart vele érni. Növekszik a tömegek szimpátiája a párt iránt, mint ezt a legutóbbi, a Párizs belvárosában tartott pótválasztás első fordulójának kommunista győzelme jelzi. A 26 nap óta fogvatartott Duclos elvtárs nap-nap után ezerszámra kapja a szolidaritási üzeneteket. És a vizsgálóbíró is kénytelen volt sorra visszautasítani a Duclos elvtárs ellen gyártott ostoba „dokumentumokat". A helyzet komolyságára jellemző, hogy mint André Stílnek a L'Humanitéban közölt leveléből kitűnik, öt például négy börtönőr őrzi éjszakánként, amint ez a halálraítéltek esetében szokásos. Duclos elvtárs esetében, akinejj egészsége súlyosan megrendült, mindenre el lehetünk készülve. Duclos elvtársat teljesen elkülönítik a Santé börtön politikai osztályán. Milyen célból? Nem akarnak-e ezzel kedvező körülményeket teremteni bizonyos dolgok tanúk nélküli elkövetésére ? Mindezen nehézségek ellenére egy bizonyos, a francia nép ellenállása, ereje, egysége el fogja söpörni helyéről a francia reakciós kormányt, ki fogja harcolni André Stil és Jacques Duclos kiszabadítását, vagy legalább is nagyon erős meggondolásokra készteti ez az egységes fellépés a francia reakciót abban az esetben, ha bármilyen lépésre szánná el magát. Tény, hogy a béke erői Franciaországban hatalmasan megnövekedtek és ez keresztülhúzta a reakció szándékait, amely éppen a béke erői meggyöngítésére törekedett. Malik elvtárs az INSz leszerelési bizottságában leleplezte a nyugati hatalmak mesterkedéseit Duclos elvtárs levele a köztársasági elnökhöz Jacques Duclos elvtárs a Santé-börtönböl levelet intézett Vincent AÚriol köztársasági elnökhöz. A levél főbb részletei a következők: Elnök úr! A börtön mélyéből, ahol május 28. óta tartanak bezárva, önhöz fordulok, akinek feladata a francia köztársaság alkotmányának védelme és tiszteletbentartása. Azok közé a képviselők közé tartozom, akiknek Ön 1947 januárjában köztársasági elnökké választását köszönhette. Akkor beszédet in-, téztem Önhöz, amelyben hangsúlyoztam megválasztásának jelentőségét. Erre a beszédemre válaszolva Ön kijelentette: „Ahogyan Ön mondta, az alkotmány hü őrzője leszek és biztosítom annak tiszteletbentartását, betűje és szelleme szerint. Fenn fogom tartani a köztársaságot és szükség esetén segítségére sietek önnek, hogy azt a veszélyektől megvédelmezzük." Eljött az Idő, elnök úr, hogy emlékeztesem erre a fogadalmára. A demokratikus szabadságjogok veszélyben forognak. Nemcsak a kommunisták, hanem minden állampolgár veszélyben érezheti magát. Az igazság az, hogy — mivel az összeesküvés irattárcájában semmi bizonyíték nincs — most világnézeti pert akarnak indítani ellenünk, Az Ön elnöksége alatt olyan pert akarnak lefolytatni ellenünk, amilyen a második császárság idején az első internacionálé tagjai eljén az első Internacionálé tagjai elElnök úr, kijelenthetem önnek: a nép már megmutatta és a jövőben is megmutatja, hogy nem kér a „barna ház" (a belügyminisztérium) összeesküvéséből. Néhány nappal ezelőtt interpellációt adtam be, de a miniszterek, akik az én letartóztatásomat elősegítették, megijedtek és meggátoltak abban, hogy beszéljek. Attól féltek, darabokra zúzom a Pinay-Brune-Martinaud-Deplat-klikk fáradságosan öszszetákolt összeesküvését. Most az aljasságok újabb tömegének vagyunk szemtanúi. Ezeket az ön hallgatása fedezi. A tényekből kiderül, hogy „tettenérés" címen indítottak ellenem eljárást, de minthogy ebből a vádból semmi sem maradt, megváltoztatták azt. Ma „az állam belső biztonsága elleni cselekmények" miatt folyik ellenem eljárás, de mivel az irattartó a rendőrség minden erőfeszítése ellenére — kétségbeejtően üres, most arról van szó, hogy minden jogi alap nélkül „az állam külső biztonsága elIgni cselekmények" címén helyeznek vád alá. Igy akarnak meggátolni abban, hogy az esküdtbíróság előtt megjelenjek, ahol egy csapásra megsemmisíteném a kormány vádjait és kimutatnám az egyes miniszterek hatalommal való visszaélését. Szívesebben állítanak katonai törvényszék elé, hogy zárt ajtók mögött ne tudjam nyilvánosan megbélyegezni az ön kormánya által elkövetett bűnöket. Ez a kormány minden nap meszszebb megy a szégyen útján, a becsület elvesztésének útján. Ha minden erőfeszítésük ellenére azok a miniszterek, akiknek cselekedeteit Ön fedezi, még a katonai bírákban sem talánák meg azokat a szavatosságokat és azt az engedelmességet, amelyet követelnek, nem' marad hátra más, mint hogy meggyilkoltassanak engem börtöncellámban. Elnök Ür! A francia nép figyeli önt, vájjon tovább hallgat-e az alkotmány és az alapvető demokratikus szabadságjogok ilyen kézzelfogható megsértésekor. Franciaország népe jól tudja, hogy az ö egységében és akciójában rejlik mindenekelőtt a demokratikus szabadságjogok és a béke megvédelmezésének szavatossága. Az Ön beleegyező hallgatása azonban azt a gondolatot ébreszti a franciákban, hogy az Elysée-palotában talán kevesebbet- foglalkoznak az alkotmány megvédelmezésével, mint a fasiszta sírásók és háborús uszítók mesterkedéseinek elösegitésével. Jacques Duclos államfogoly Az ENSz leszerelési bizottságának ülésén vita során Franciaország, Hollandia és az USA képviselője után Malik elvtárs, a Szovjetunió delegátusa szólalt fel. Leleplezte az imperialista diplomaták képmutatását és hamis érvelését. Megállapította, hogy az amerikai képviselő nem válaszolt arra a kérdésre, hogyan kell értelmezni a három nyugati hatalom javaslatában az ily nagy mértékben felduzzasztott amerikai fegyveres erők csökkentését és hogyan indítványozza ez a javaslat a légi és haditengerészeti erők csökkentését ? Malik elvtárs rámutatott, hogy Moch franoia képviselő felszólalása új helyzetet teremtett. Eszerint Angliának és Franciaországnak nincsenek önálló fegyveres erői, hiszen Moch lényegében módosította a három hatalom, mint három önálló fegyveres erőkkel rendelkező szuverén állam fogalmát és kijelentette, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország fegyveres erőit „globálisan" kell tekinteni. Malik elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió küldöttsége tudomásul veszi ezt és számol ezzel a körülménnyel. Malik elvtárs kiemelte: A három hatalom javaslatában rendkívül sok az ismeretlen tényező. Nem tudni, hogy mekkora lesz a szárazföldi, légi és haditengerészeti erők együttes „globális" száma, milyen mértékben javasolják csökkenteni az USA, Anglia és Franciaország túlméretezett légi és haditengerészeti erőit. Nem tudni, milyen javaslatokat tesz majd a három, hatalom a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdésében, mikor és milyen javaslatokat tesznek az atomfegyver és a többi tömeggyilkos fegyver eltiltására. A hármak javaslata tarthatatlan és hamis, ez a javaslat nem a fegyveres erők és a fegyverek csökkentését és az atomfegyver eltiltását szolgálja. Ünnepi gyűlés Fenianiian a Korea elleni agresszió második évfordulóján Ünnepi gyűlésen emlékeztek meg Fenjanban a koreai háború kitörésének második évfordulójáról. Az ünnepi ülésen jelen voltak a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának tagjai, a kormány, a demokratikus pártok és a társadalmi szervezetek képviselői, a koreai néphadsereg magasrangú tisztjei és a munka hősei. San Fen Szan tábornok, a koreai néphadsereg helyettes vezérkari főnöke, beszámolt a koreai népnek az amerikai agresszió ellen vívott háború két esztendeje alatt elért jelentős győzelmeiről és méltatta a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek fényes haditetteit. Rámutatott arra, hogy az amerikiaiak elhúzzák és meghiúsítják a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat, lemészárolják a koreai és kinai hadifoglyokat, baktérium- és vegyiháborút viselnek és fokozzák előkészületüket a háború kiterjesztésére. A kínai önkéntesek képviselője hangsúlyozta, hogy az önkéntesek tfttább harcolnak Koreában mindaddig, amíg az amerikai kormány hajlandó nem lesz békés úton rendezni a koreai kérdést. A gyűlés ezután egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy üdvözlő táviratot intéz Sztálin elvtárshoz, Kim Ir szen és Mao Ce tung elvtársakhoz. Az olasz kormány meghasította a Leonardo da Vinci születése 500. évfordulójára rendezett nemzetközi konferencia összehívását Mint ismeretes, a tudósok és a művészetek nemzetközi konferenciáját, amelyet június végén kellett volna megtartani Firenzében Leonardo da Vinci születése 500. évfordulója alkalmával, a konferencia előkészítő bizottsága kénytelen volt elhalasztani, mivel az olasz kormány a konferencia egész sor résztvevőjétől megtagadta az Olaszországba szóló vízumot. Az előkészítő bizottság tagjai kénytelenek voltak elhalasztani a konferenciát, amely egyik legjelentősebb akció lett volna Olaszországban. Az előkészítő bizottság tagja, Donini professzor a határozatról szóló kommentárjában, amelyet június 27én tett közzé az „Unita" cimü lapban, azt írja, hogy a kormány megtagadta a vízumok kiadását a Szovjetunió, Kína, Lengyelország és Magyarország tudományos dolgozóitól. „Nem első ízben történik — jegyzi meg Donini — hogy az Olaszországban uralmon lévő klerikálisok az „európaiság" beképzelt hangoztatői, a világkereszténység kiabálói Olaszország köré ugyanazt a vasfüggönyt vonják, amelyet az ö újságjaik hiába próbálnak rábizonyítani népi demokratikus országokra. Nagy-Britannia és a Jalu-felyó mentén levő vízierM bombázása Nagy-Britanniában, ahol a koreai háború megszüntetéséért és a brit csapatoknak a koreai harctérről való hazatértéért folyó mozgalom napról napra nagyobb méreteket ölt, az amerikai repülőknek a Jalu-folyó mentén levő vizierőmü ellen elkövetett aljas támadása nagy felháborodást keltett. A közvélemény nyomására a Labour-párt vezetősége kénytelen volt haladéktalan parlamenti vitát kérni a koreai helyzetről. A vita június 25-én, szerdán folyt le és rendkívül viharos volt. Az ellenzézi labourista képviselők, valamint lord Hinchingbrooke konvervatív képviselő heves támadást intéztek Churchill és Eden külügyminiszter ellen. Azt kívánták a kormánytól, hogy adjon Az acélmunkások sztrájkja miatt csökken az amerikai hadiipar termÜése Az tart Egyesült Államokban tovább a 650.000 acélipari munkás sztrájkja. A „New York Times" cí mű amerikai burzsoá lap detroiti jelentéseiben aggodalommal ír arról, hogy az acélipari sztrájk kezdi komolyan érinteni a hadiipari termelést, különösen a harckocsik, tehergépkocsik, rakéták és tüzérségi lövedékek gyártását. A lap közli: az M 47 típusú tankok termelését július elején 30 százalékkal csök. kenteni kell, ha közben nem fejező dik be a sztrájk. Az egyik clevelandi acélgyár acélhiány miatt beszüntette a mozsárágyú-lövedékek gyártását. választ, hogy az amerikai kormánytól kapott-e előre tájékoztatást, hogy a koreai amerikai parancsnokság repülőtámadásra készül a villanyerőmű ellen és rámutattak, hogy az amerikai terror Koreában a béke komoly veszélyeztetését jelenti, ha az USA-nak Koreában továbbra is szabad kezet adnak. Kitartottak amellett, hogy Nagy-Britannia is legyen képviselve a panmundzsoni fegyverszüneti tárgyalásokon. Eden külügyminiszter zavartan beismerte, hogy az USA kormánya nem tájékoztatta a brit kormányt az előkészületben levő repülőtámadásról. A nyugati hírügynökségek jelentik, hogy Eden most kénytelen lesz felkérni Achesont, aki a három nagyhatalom külügyminisztereinek konferenciája alkalmából Londonban időzik, hogy az USA kormánya a jövőben előre tájékoztassa a brit kormányt összes komolyabb szándékairól Koreában. Amikor az ülésteremben a vita folyt, a parlament épületébe mintegy 200 nő érkezett, a Koreában elfogott brit katonák feleségei, anyái és menyasszonyai, akik választási kerületeik képviselőit arra kérték, hogy minden téren járjanak közbe a fegyverszünet mielőbbi megkötéséért.