Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-25 / 149. szám, szerda

4 UJSZO 1952 június 25 Az űj magyar irodalom, szovjet szemmel Miért nem akarnak repülni az amerikai katonai repülők? A Moszkvában megjelenő Novoje Vremja hetilap 1952 június lí-iki számában I. Laponogov tollából No­vája vengerszkája litaratúra cím­mel a következő ciikket közli: Aczél Tamásnak, a fiatal magyar írónak A szabadság árnyékában cimü regényében két epizód fordul elő, amelyeket történelmi jelentö­ségi határjelzőknek lehet nevezni. Mindössze két és félhónap választja el őket egymástól. Ám ezt a két és félhőnapot nem lehet csupán nap­tári mértékkel mérni: ezen időszak alafet született meg a magyar nép szabadsága. ... Budapest, a felszabadulás elő­estéjén. A német fasiszta megszál­lókat a Szovjet Hadsereg az imént seperte ki Pestről, Budára szorultak s onnan tüzeltek a város dunabal­parti részére. Majd itt, majd ott robbannak aknák bömbölve, házak dőlnek össze, cserépszilánkok rö­pülnek szerteszét... Az utcákon elcsigázott emberek futkosnak. Lerongyolódott öltözetű férfiak és nők vonszolják magukat, feszesen megtömött hátizsákokkal, a kézben batyukkal és takarókkal. Deszkából összerót kis szánkákon rongyokba burkolt gyermekek ül­nek. Emberek botorkálnak a jégtől sikos utcakövezeten, a fáradtságtól elesnek... És íme — az első szabad május­elseje. Micsoda változás a felszaba­dított főváros utcáin! Elözönli őket az emberek beláthatatlan tömege, vörös és háromszínű zászlók, transz­parensek, arcképek, virágok, tenge­re mindenütt.., Az Andrássy-úton tüntetők csapatai vonulnak. Minde­nütt mosolygás, tréfálódzás, neve­tés. Dal hangzik fel. A férfiak fejé­ről lekerülnek a kalapok, sapkák. „Uramisten, hát végül csakugyan megértük ezt a pillanatot?... •— kiált fel valaki. — Az ember fenn­hangon énekelheti az utcán az In­ternacionálét!" Aczél Tamásnak a Magyar Képi Demokratikus Köztársaság megszü­letése napjairól szóló regényét az 1951-es évre szóló Sztálin-díjjal tüntették ki. „Ez a legmagasabb kitüntetés, amilyet egy író életében elérhet. — jelentette ki Aczél Ta­más, — s ez nem csupán nekem szól, hanem az egész magyar iroda­lomnak, amely a nép ügyéért, a szocializmus építéséért, a békéért harcol." A fiatal magyar írók alkotó mun­kájában egyre jellegzetesebben ér­vényesül az a törekvés, hogy az igazsághoz híven, szocialista rea­lizmus szempontjai szerint ábrázol­ják azt az új életet, amelyet a nép a Magyar Dolgozók Pártjának veze­tésével épít. Ez nemcsak a fiatal írókra, hanem az idősebb nemzedék­hez tartozókra is vonatkozik. Veres Pétertől, a kiváló magyar írótól, megjelent Próbatétel című el­beszélés-gyűjteménye s ebben a mai Magyarország életét ragyogó tollal és a valósághoz hűen rajzolja. Ve­res jelenleg Három nemzedék cí­mű regénytrilógiáján dolgozik. A trilógia első része már megjelent — a kötet kiváló művészettel mutatja be a magyar parasztság életét és sorsát a XX. század elején. Egy másik írót — Szabó Pált — nemcsak Magyarországon, hanem annak határain kívül ls széles töme­gek ismernek „Talpalatnyi föld" és „Felszabadult föld" című remek filmjeiből, amelyek az író regényei­ből készültek. Az első mesteri mó­don mutatja be a dolgozó paraszt­ság reménytelen helyzetét a régi, félfeudális Magyarországon, mégis-, mertet a jogfosztottak kétségbe­esett kísérleteivel emberi léthez va­ló joguk érvényesítésére. Második regényében Szabó Pál azokat a tör­ténelmi jelentőségű napokat örökíti mfeg, amelyek alatt Magyarország­nak a Szovjet Hadsereg által tör­tént felszabadítása végbement. A regény főalakja Góz Jóska, akit már a Talpalatnyi földből isme­rünk, kiszabadul a börtönből és visszatér szülőfalujába. A börtön­ben töltött évek sok mindenre meg­tanították. Most már nemcsak egye­dülálló lázadó, aki csupán a maga „talpalatnyi földjéért" küzd, hanem öntudatos forradalmár, aki a föld­reformot falujában végrehajtja. Most új müveken dolgoznak a kö­vetkező írók: Illés Béla, akit a szovjet olvasó „Kárpáti rapszódia" című regényéből ismer, továbbá Ger­gely Sándor, Háy Gyula és mások, ülés Béla már befejezte regénytri­lőgiáját, melynek tárgya a Szovjet­unió Nagy Honvédő Háborúja és Magyarország felszabadítása. A jelenlegi magyar irodalomban egyre kiválóbb helyet foglalnak el azok a fiatal írók, akik már a népi demokratikus rendszerben nőttek fel. Ezeknek sorába tartozik, töb­bek között, a Sztálin-díjjal kitün­tetett Aczél Tamás. A magyar ol­vasók először a Szabad Nép hasáb­jain ismerkedtek meg vele, mint megnemalkuvó élességü publiciszti­kai cikkek írójával. Aczél Tamás e cikkekben kíméletlenül támadta a reakciós ideológia hordozóit, a nép titkos és nyílt ellenségeit. Ugyan­ezt a feladatot szolgálják versei is, ezeknek gyűjteménye 1948-ban je­lent meg. Nyomban ezután írta meg Aczél Tamás már említett re­gényét, „A szabadság árnyékában" címűt. E műben két Magyarország áll egymással szemtől szemben. A szer­ző merészen realisztikus vonások­kal rajzolja a heves osztályharcok Egyfelől a belső és a külső reakció egyesült erőit, a másik oldalon a fiatal magyar demokrácia egyre ha­talmasabbá váló erejét. A kommunista Holder munkáso­kat gyűjt össze és megszervezi egy üzem helyreállítását, -melyet tulaj­donosai leszereltek és odahagytak. Kránccal, az öreg munkással össze­fogva Holder összekeresi mindazt, ami a berendezésből és a nyers­anyagokból megmaradt. A pincék­ben nyolc esztergapadot talált, egy kis maróspadot, régi reszelöket, fú­rókat és egyéb szerszámot. A íunkások önfeláldozó munkája meghozza gyümölcsét. Három hét múlva dolgozni kezdenek az első esztergapadok. Ezen a napon a gyárépület tetejére kitűznek egy szövetdarabokból összevarrt hatal­mas lobogót: „Hadd lássa a város!" Mialatt azonban Holder, Kránc és elvtársaik nem kímélik erejüket és új életre keltik az elhagyott és szétrombolt üzemet, mialatt egész Budapesten és mindenütt az ország­ban új építőmunka pezsdül, a buj­káló ellenség nem alszik. Kondóy nagyiparos villájában, Budának egyik, gazdagok által lakott ne­gyedében összegyűltek volt gyáro­sok, nagybirtokosok, bankvezérek, nagykereskedők... „Kondóy ökölbe szorította kezét. Mi elveszítettünk mident: va­gyont, földet, hatalmat. De vájjon mindezt örökre elvesztettük-e ? ... Fülöp erősen odafigyelt... Ez a beszélgetés öt rendkívül felizgatta, Kondóy azt mondotta ki, amit ö maga sehogy sem tudott kifejezés­re juttatni. Talán nincs veszve még minden. Talán van még remény ? — Nyugodj meg, nem kell a bol­sevikoktól félned, amíg itt vannak az angoloľ és amerikaiak. — De valamikor egyszer mégis távozniok\kell innen — vetette elle­ne Fülöp. Mi lesz akkor? — Igen, mi lesz akkor? — Valamikor egyszer... Tudod-e, mit jelent ez a „valamikor egy­szer" ? Lehet, hogy soha..." Ezek először jöttek össze, kita­pogatták egymás szándékait, célzá­sokban beszélnek, de a célzásokon keresztül már kirajzolódnak a ma­gyar reakció új tervei. A regény ol­vasója előtt világos, hogy éppen az ilyen összejöveteleken kovácsolják annak a köztársaságellenes összees­küvésnek tervét, amelynek élén Nagy Ferenc, az USA kémje ál­lott. Fábri terrorista meggyilkolt két szovjet tisztet és a demokrata rend­őrség egy főhadnagyát. Jónás lel­kész áldását adja e gaztettekre. Ebben a baljóslatú alakban felis­merjük más összeesküvők sajátsá­gait _ Mindszenty bíbornoknak /és követőjének. Grősz Józsefnek sötét munkáját. „A szabadság árnyékában" kö­rülbelül négy év előtt jelent meg magyarnyelven. Időközben Magyar­országon nemcsak gazdasági tekin­tetben, hanem a kultúra frontján is nagy változások mentek végbe. Számos új irodalmi mű jelent meg, amelyek a magyar nép életét a sza­badság napsütésében, annak a sza­badságnak fényében r-utatják be, amelyet*a nép az osztályellenség támadásai ellen megvédett. Mindenekelőtt említeni kell Nagy Sándor fiatal írónak. „Megbékélés" című elbeszélésé 1, amelyet ugyan­csak Sztálin-díjjal tüntettek ki. E mű részlet az új magyar falu életé­ből. híradás arról, hogyan alakult át a szegény parasztoknak ősidők­től fogva a jelenkorig változatlan sorsa, hofyan születik meg a kol­lektív élet rendszere. Karinthy Fe­rencz, egész sor, a munkásosztály életéből merített elbeszélés írója, megírta „A három jókedvű eszter­gályos" című regényét, amelyben megvilágítja a magyar dolgozó új viszonyulását a munkához. Magyarországon az új viszonyok­kal összhangban álló és /elük lé­pést tartó irodalom létrejöttéhez hozzájárult a szovjet kultúra, a vi­lág leghaladóbb kultúrájának ha­talmas és jóltevő támogatása. A szovjet szépirodalom páratlanul nagy olvasótábort hódított magá­nak és rendkívüli kedveltségre tett szert. Majakovszkij müvei a régi Magyarországon tiltva voltak, most számos, soktízezres példányú kiadás­ban jelentek meg. 1951 végén hagy­ta el a sajtót Makszim Gorkijtól az „Anya" hetedik és M. Solochov „Űj barázdát szánt az eke"-jének nyolcadik kiadása. Hatalmas pél­dányszámú kiadásokban jelentek meg N. Osztrovszkijtól „Az acélt megedzik", A. Fagyejevtöl „Az ifjú gárda" és V. Azsájevtöl „Távol Moszkvától". Magyarországon egye­dül 1950-ben a szovjet irodalomnak több mint 160 müve jelent meg, 1.5 millió példányban. A szovjet irodalom hatásának köszönhető, hogy a magyar írók felszabadítják magukat a valóság ábrázolásának romantikus és kon­vencionális módszere alól és rálép­nek a szocialista realizmus útjára. Nem csekély sikereket értek el azok a magyar írók, akik a nagy Petőfi forradalmi hagyományára és a harcos szovjet költészet példájára támaszkodnak. Meg kell említem Zelk Zoltánt, aki gyönyörű költe­ményt .szentelt Sztálin elvtársnak, továbbá Illyés Gyulát, valamint Ma­darász Emilt és Gábor Andort, a magyar proletár költészet úttörőit. Kiemelkedő esemény volt a „Re­pülj, szikra!" . című, fiatal költök verseiből összeállított gyűjtemény. Ebben adta ki verseit Kuczka Pé­ter, aki megpróbálta a jogtalan napszámos életét, végezte ércbányá­ban a vájár nehéz munkáját, dolgo­zott mint kőműves és újságárus. 1944-ben Kuczka 19 társával együtt elhagyta a Horthy-had,sereget, mert nem akart a magyar nép felszaba­ditója — a Szovjetunió ellen harcol­ni. E gyűjteményben jelentek meg Tóth Gyiüa tehetséges költő versei (ez mint kisparaszti család tizen­kettedik gyermeke, korán megis­merte, mit jelent az éhezés, s már 18 éve3 korában politikai meggyőző­dése miatt el kellett rejtőznie a fa­siszták elöl), ugyanitt adták ki Nagy László verseit, aki napszámos volt és még további négy fiatal köl­tő költeményeit. „E költemények ritmusa — ol­vassuk az említett antológia elő­szavában — az esztergapadok za­jából, a traktorok dübörgéséből és az emberek derűs mosolyából szüle­tett. Igy jött létre szoros, széttép­hetetlen kötelék a dolgozó nép és a valóságot ábrázoló művészek kö­zött ... Alkotásaikban feltűnnek a munkaversenyek győzteseinek alak­jai, olyan emberek, akik legyőzik az. akadályokat és feltűnnek a nép kö­réből kikerülő boldog hősök. A fia­tal költök müveiben megszületik győzelmes tervünk: a szocializmus. A- új Magyarország ma fontos korszakot él' át, megalkotja és for­málja az igazi népi kultúrát, mely a dolgozókhoz közel áll, számukra érthető s formájában nemzeti, tar­talmában szocialista. Egyidejűleg a népi demokrácia új életre kelti a klasszikus örökséget is. A magyar irodalom klasszikusainak és a mult haladó íróinak müveit példátlanul hatalmas példányszámú kiadások­ban jelentetik meg. 1951-ben kiad­ták Arany János, Móricz Zsigmond, József Attila, Zrínyi Miklós váloga­tott müveit, Petőfi Sándor költemé­nyeinek teljes gyűjteményét és egyéb ' iyveket. A mostani évben jelent meg a „Hét évszázad magyar versei" ímú antológia. Ebben egy­begyűjtötték 700 esztendő magyar Az amerikai katonai repülés tör­ténetében igen különös dolognak va­gyunk tanúi. Igen nagyszámú Vre. pülő, akik nem sokat törődnek akár azzal sem, hogy megszegjék a ka­tonai szabályzatot, kategórikusan kijelentette, hogy nem hajlandó töb­bet repülni. Igen természetes, hogy a katonai repülők egyöntetű sztrájkja felkeltette az amerikai légierők figyelmét^ is. Tény az is, hogy ezeket a sztrájkokat nem si­került eltitkolni. Az amerikai sajtó ezeknek a repülőknek a sztrájkjáról igen érdekes apróságokat közölt, amelyek lehetővé teszik, hogy meg­ítéljük az amerikai katonai repülök morális helyzetét, azoknak a repü­lőknek a helyzetét, akik az amerikai katonai káderek legválogatottabb részét képezik. A dolog azzal kezdődött, hogy a Randolph Field (Texas-állam) repü­lötámaezpont néhány repülőtisztje, mint az Evening Star írja, kije­lentette, hogy nem hajlandók a to­vábbi repülöutakra. Az amerikai katonai repülővezetőség eltitkol­hatta volna ezit a dolgot, ha a sztrájkolok egyike, Goodwin, nem írta volna ezt meg levelében az új­ságnak. Mindjárt azután érkezettannak a híre is, hogy a matterfieldi (Kali­fornia.állam) repülőtéren 6 repülő­tiszt, Truax (Visconsin-állam) re­pülőtámaszponton pedig 9 repülő­tiszt tagadta meg a repülést. Mint kiderült, az a 22 tiszt, aki­ről a sajtó megemlékezett, hogy sztrájkba léptek, csak egy részét képezi annak a személyzetnek, amely különböző indokokkal meg­tagadta a repüléseket. A News Week cimü reakciós hetilap már 269 tisztről ír. 1951 első felében, mint ugyanezen újság megemlíti, „repüléstől való félelem" vagy „bá­torsághiány" miatt havonta mint­egy 8 repülőtiszt tagadta meg a repüléseket. Ez a szám augusztus­ban 15-re, szeptemberben pedig 44.re emelkedett, 1952-ben pedig már már azoknak szánra, akik megta­gadták a repüléseket, 48-ra emel. kedett. Erről számolt be Lloyd Ho­pewood brigádtábornok is, aki el­ismerte, lrogy a koreai háború kez­dete óta a repülőerők parancsnok­sága ilyen vagy olyan okokból 2200 repülőt kellett, hogy felmentsen kö­telezettsége alól. Első ízben történelmünk folya­mán — írja News Week, — tagad­ta meg a repülőtisztek egy csoport­ja a parancsok teljesítését és „ülő­sztrájkot" kezdett. 1 A dolog annál bonyolultabb, mert ezeknek a re­pülőknek nagyobb része hivatkoz­hat á második világháború folyamán fcanusíott hősiességére. Vájjon kik ezek a repülők, akik megtagadták a parancsnokság pa­rancsainak teljesítését. Kiderült, hogy ezek nem újoncok, akik nem régiben vonultak be és félnek a re­pülés bizonytalanságától. Nagyobb részük, — ezt az újság külön ki­emeli, — a második világháború fo­lyamán igen sokat repült már, mö­göttük van néhány évi szolgálat és egyenruhájukat rengeteg kitüntetés díszíti, bizonyságul annak, hogy igen sok harci cselekményben vet­tek részt. Igy például Jerom Shech­ter kapitány, aki a Washington Post szerint a mult háború hőse és jónéhány harci kitüntetése van, ki­jelentette, hogy inkább vigyék a rendőrségre, minthogy újra repülnie kelljen. Mi az oka ennek? Hogy van az, hogy olyan repülök, akik hajlandók voltak harcolni a hitleri Németor­szág és a militarista Japán ellen, most megtagadják a repülést? Az egész csupán onnan ered, hogy a repülők nagy része a koreai hábo­rú kezdetért lépett újra szolgálatba. A koreai háború népszerűtlensége és az. hogy nem akarják az életü­ket feláldozni ennek az agresszív kalandnak az érdekében, ezek azok költőinek' legjobb müveit, — ezer­kétszáz verset, népdalt, balladát. A legközelebbi évekre tervezik a ma­gyar irodalom klasszikusainak het­venkötetes kiadását. Országszer jellegzetes jelenség a V- nyvek után mutatkozó hatal­mas és egyre fokozódó kereslet. Míg 1938-ban Magyarországon 7.8 millió darab könyvet adtak ki, 1949­az okok, amiért az amerikai katonai repülök megtagadják a repüléseket. Ezt nyíltan be kellett ismernie az USA repülőparancsnoksága vezető­ségének is, repülőkhöz intézett fel. hívásában, melyben többek között ezeket mondják: „Nem szabad, hogy megtagadjátok a repüléseket, hiszen bebizonyult, hogy tulaj­donképpen nem féltek attól, hogy repülnötök kell. Éppen azt ítéljük el legtöbb esetben, hogy csupán Ko­reában nem akartok harcolni. Nem teljesítettétek a parancsokat és kö­telességszegés miatt katonai bíróság elé kerültök." Bebizonyult azonban, hogy a kü­lönféle katonai büntetések sem se­gítettek, s igy kénytelenek voltak a sztrájkolok legtöbbjét „nyuga­lomba" küldeni. Egyesekkel kapcso­latban az FBI fog ítéletet mondani. Nem volt itt szó tíz vagy húsz re­pülőről — a katonai bíróságnak az emberek igen nagy számát kellett volna elítélnie. Ez hatalmas bot. rányt okozott volnia, ami kinyitotta volna az emberek szemét a koreai eseményekkel kapcsolatban. A hely­zet tisztázására egy szenátusi bi­zottság alakult. Miit állapított meg ez a bizottság? A New.York He. rald Tribúne cikkéből kitűnik, hogy Vandenberg tábornok, az USA re. pülöerejének elnöke a szenátusi bi­zottság előtt a következőket mon­dotta: A fiatal repülőtiszteket a re­pülésre a karrier csábította. Vi­szont azoknak a tiszteknek, akik megtagadták a repülést, igen ala­pos okuk van arra, hogy megtagad­ják kötelességeiket. A statisztikák azt mutatják, hogy nem olyan biz­tos már a repülés a koreai terület felett. S valóban bebizonyult, hogy azok a körülmények, amelyek a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság területe feletti repüléseknél az első hónapokban voltak, meg­szűntek. A koreai néphadsereg har­cosai és a kínai népi önkéntesek igen jó tapasztalatokat szereztek, hogy hogyan semmisítsék meg az amerikai kalózokat. Ninca olyan nap, hogy a légelhárító tüzérség ne lőne le 5—6, néha. 10—12 amerikai repülőgépet, amelyek békés városok és falvak bombázásában vesznek részt. Azonban a katonai fegyelem nem­csak a katonai repülőknél, de a töb­bi egységeknél is meglazult. A Chi­cago Tribúne cikke arról számolt be, hogy harc esetén 85 emberből, akár gyávaságból, akár más okok­ból rohamnál 15-en vagy elbújnak vagy más módon tagadják még a harcban való részvételt. A Chicago Tribúne megjegyzi, hogy az ameri­kai katonák nagy része Koreában meggyőződés nélkül és az ügy igaz­ságába vetett hit nélkül harcol kényszer alatt. Az amerikai sajtó ebből az alka lomból félrevert a harangokat és az USA fegyveres ereje fegyelmének m ég-lazulásáról beszél. A Combat Forces Journal ban megjelent cikk, amit egy Stan d i sh nevü tiszt írt, ar­ról beszél, hogy az amerikaiak az­ért harcolnak kedv nélkül, mert Amerikában igen gyenge a fegyelem és igen rossz a családi élet. És azonnal közli a receptjét is annak, katonai szellemet beleverni, csecse­mőkortól kezdve. Olyan módon kell a nevelést megszerveznünk, hogy már a családban a gyermekekbe be­le rögződjön a fegyelem és a harc szelleme. A Chicago Tribúne Stan­di'sh levelével kapcsolatban gúnyo. san megjegyzi: „Standish ezredes természetesen már a pelenkában fekvő ifjúságánál el akarja kezdeni a fegyveres kiképzést és a spártai katonai nevelést. A házakat kaszár­nyákká fogjuk átalakítani és az anyákat őrmesterekké". A Litera turnaja Gazét ta cikke nyomán. ben .„ kiadott kötetek példányszáma 46.7 millió, 1950-ben mintegy 63 millió és 1951-ben még ennél is több. 1951-ben a Könyvnapon mintegy 700 ezer könyv kelt el, körülbelül 250 ezret parasztok vásároltak. A szabadság oltalma alatt felvi­rágzik az új Magyarország kul tú-, rája. Fordította: Sas .Andor. V v

Next

/
Thumbnails
Contents