Uj Szó, 1952. június (5. évfolyam, 129-153.szám)

1952-06-22 / 147. szám, vasárnap

U J SZO 1952 június 22 Sztálin velünk van ! Irta: V. I. Kozlov, a Szovjetunió hőse, a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság legfelső tanácsa elnökségének elnöke Sztálin mindig velünk van. Hallja szavunkat, mellettünk áll. Ez az érzés állandóan ott él mindnyájunkban, de még erősebbé vált a háború alatt, amikor az ellenség által ideiglenesen megszállt szülőföldünkön, illegalitásba kényszerülve, az ellenség hátában harcoltunk. Az arcvonal akkor Belorusszija ós Moszkva között húzódott. 1941. június 22-én, vasárnap a Belorussz Kommunista Párt Központi Bizottsága szokatlanul korai órában hivatott bennünket, Minszk vezető funkcionáriusait. Nyilvánvaló volt, hogy valami rendkívül fontos esemény történt. Ponomarenko elvtárs, a Központi Bizottság titkára, ezekkel a szavaikkal fogadott: — Hivatalos jelentést kaptunk. A fasiszta Németország megtámadta a Szovjetuniót. HaJtárőrcsaipataihk súlyos harcokat vívnak, höseisen védik a határt. Hatalmas katonai kötelókek vesznek részt a harcokban. Nekünk haladéktalanul... Ponomarenko elvtárs szavait ekkor a telefon csengése szakította féltíe. Fölemelte a kagylót. Némán vártunk. És mindnyájunk elsö gondolata — Sztálin volt. A fasiszták első csapása a mi köztársaságunkra zúdult. Ezekben a percekben úgy áhitottuk Sztálin szavait, mint az éltető levegőt. S egyszerre halljuk Ponomarenko elvtárs szavait: — Hallgatóim, Sztálin elvtárs. A komor arcok felderültek. Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. Sztálin velünk van! Sztálin tudja, milyen szükségünk van szavaira, éppen most, amikor meghallottuk a vészes hírt, amikor hozzá kell fognunk a védelem és a népfelkelés megszervezéséhez, a gyermekek, asszonyok és öregek eva kuálásának előkészítéséhez. Sztálin velünk van! Mindig velünk van, minden fontos pillanatban! Később, a földalatti munka közben sokszor meggyőződtem arról, hogy a legnehezebb időkben is ugyanez az érzés élt minden partizánharocs szívében. Ez az érzés hatotta át az ellenség által meg. szállt területek népét, az egész szovjet népet Ez segített bennünket, pártfunkcionáriusokat, ha döntenünk kellett. ... A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 24. évfordulóját az ellenség hátában, parttzánegységünk táborában ünnepeltük meg. A törzskar földkunyhójának ajtaja nyitva állt. A kunyhó zsúfolásig megtelt emberekkel, sokan a bejárat körül szorongtak. Az asztalon, a rádiókészülék mtflett lámpadjény pislákolt. A partizánok lélekzetvissza. fojtva lesték a rádiós arcát, aki gyötrelmesen sokáig keresgélte Moszkvát. Egy szer csak meghallottuk vezérünk jólismert hangját: „Most ez az esztelen terv végleg meghiúsultnak tekinthető". Sztálin a villámháború hitleri csődjéről beszélt. Sajnos, a vételi viszonyok igen rosszak voltak azon az estén. A hangot valamennyien hallottuk, de a szavalt értelmét csalt a rádiós közelében ülők foghatták fel. Aki értette, szomszédja fülébe súgta. Igy történt, hogy Sztálin után mondhattuk minden egyes szavát: • „A Vörös Hadsereg balsikerei nemcsak nem gyengítették, hanem ellenkezőleg, még jobban megerősítették mind a munkások és parasztok szövetségét, mind a Szovjetunió népeinek barátságát". E szavak azokat a gondolatokat juttatták kifejezésre, amelyek gyakran foglalkoztattak bennünket. Sztálin erről beszélt, amit a gyakorlatból ismertünk, arról beszélt, amit mindnyájan tapasztaltunk, amit az egész nép átélt. Amikor a beszéd végetért, elénekeltük az Internacionálét, aztán rögtön visszatértünk harci felada tainkhoz. Ez éjtszakán több hadműveletet kellett végrehajtanunk, köztük a ljubanvit is. Sztálin elvtárs beszéde lelkesített bennünket a harcra. A ljubanyi fasiszta helyőrséget szétvertük, aztán átvonultunk Redkovicsi falun. Felvirradt november 7-ének reggele. Az a reggel, amelyen máskor itt is az egész Szovjetúmóban mindenütt zeneszó, val, dallal, lengő zászlók alatt vonult fel az ünneplő nép. Embereink tudták, hogy fel kell adnunk Redkovicsit, terveink másfelé szólítottak bennünket. Már régen indulnunk kellett volna, de a parasztok kértek, meséljük el, mit mondott tegnap Sztálin elvtárs. Kérték, hogy szóról-sizőra ismételjük el. És úgy tanulták meg ezeket a szavakat, mintha az eljövendő harcokra fegyverkeztek volna. Ezekből a szavakból merítettek erőt az ellenállásra. Sztálin mintegy az ellenség feje felett, az arcvonalon át szólt hozzájuk, beszélt velük; s ez azzal a felemelő érzéssel töltötte el a népet, hogy eltéphetetlen szálaik fűzik a hazához. ...1942 tele. Jelentettük Sztálin elvtársnak, hogy Minszk város és a minszki terület dolgozói, partizánok és partizánnök, hazánk hü fiai kezdeményezését követve tetemes ösz. szegeket gyűjtöttek repülőgépeit építésére. Erre a jelentésünkre hamarosan olvashattuk Sztálin elvtárs válaszát: „Kozlov elvtársnak, a Belorussz Kommunista (bolsevik) Párt Minszk-területi bizottsága titkárának. Adja át testvéri üdvözletemet és a Vörös Hadsereg köszönetét Minszk város és a minszki terület dolgozóinak, partizánjainak és partizánnöinek, aikik pénzben és kötvényekben 3,075.827 rubelt, aranypénzben 2810 rubelt, valamint arany- és ezüsttárgyakat gyűjtöttek a „Minszk partizán" ós a „Szluckí partizán", és a „Boriszovi partizán" nevű repülőgépek építésére. I. Sztálin. Sztálin e táviratának szövegével röpcédulákat bocsátottunk ki óriá sí példányszámban és illegálisan terjesztettük nemcsak a minszki, hanem valamennyi szomszédos területen is. Ennek eredményeképpen a partizán repülőgépek építéséhez szükséges anyagi eszközök gyűjtéséneik hazafias mozgalma még na gyobb arányokat öltött. 1942 őszén Moszkvába rendeltek. Sztálin elvtárs fogadott a Kremlben. Amikor beléptem a fogadóterembe, már ott volt Ponomarenko elvtárs. Kisvártatva Joszif Visszá. rionovios dolgozószobájába kérettek bennünket. Sztálin elvtárs elénk jött, kezet nyújtott és hellyel kínált. Ponomarenko elvtárssal leültünk. Elkkor jöttek be Molotov, Malenkov, Berija, Vorosilov ós Kagano. vics elvtársak. Valamennyien a nagy asztal körül helyezkedtek el. Joszif Visszárionovics felkért, mondjam el, hogyan működnek az ellenség háta mögött a belorussz partizánok, hogyan él és hogyan harcol a belorussz nép. Felálltam. Sztálin elvtárs bíztatott, hogy csak beszéljek ülve. Iz. galmamban mégis állva maradtam. Joszif Visszárionovics észrevette f elindul tságomat és gyengéden ra. gaszkodott ahhoz, hogy leüljek. Megkezdtem beszámolómait. Sztálin elvtárs elmélyülten, figyelmesen hallgatott. Időnként kérdéseket intézett hozzám. A Belorusszijában folyó partizánmozgalom minden részletéről tájékozva volt. Sztálin elvtárs legfőbb feladataként tűzte elénk, hogy minden módon növeljük a nép lelkében a győzelembe vetett hitet. Ha a nép rendíthetetlenül hisz államunk erejében, politikai rendszerének szilárdságában, akkor nem riad vissza semilyen nehézségtől és csodákra képes! Hallgattam szavait s képzeletemben felmerültek találkozásaim a néppel, az egyszerű emberek megnyilatkozásai, megelevenedtek a nép életének és hősies harcának képed. Néztem Sztálin elvtársat és közben arra gondoltam: „Mennyire ismeri a népet és mennyire hisz benne! Nagy a nép bizalma Sztálinban és nagy Sztálin bizalma a népben!" Ezt mélyen átéreztem ezen az estén. A megbeszélés véget ért. Amikor felálltunk és elbúcsúztunk a Politi kai Bizottság tagjaitól, odalépett hozzám Sztálin elvtárs és megszoVerseny a terv időelőtti teljesítéséért A Volga—Don-csatornán átment az első 50 hajó Kalacs a Donon Mind élénkebb lesz a Volga—Doncsatorna útvonala. A Volgából a Donba és a Donból a Volgába már átment az első 50 hajó. A csatornán naponta több mint 15 hajó halad át. A vlziút dolgozói a duzzasztókamráknál már az automatizálás tökéletesítésén dolgoznak. A csatornán hajók úszkálnak éa a partokon lázas munka folyik. A csatorna kivájása következtében mindkét oldalon rengeteg föld van felhalmozva. Ezt a földtömeget takarítják el most. A duzzasztókamrák munkaközösségei közül a legjobban a 9. kamra munkásai dolgoznak. Ebben a kamrában állnak a hajók a legrövidebb ideig. Csita A Zabajkale bányászai és kohómunkásai versenybe fogtak a terv időelőtti teljesítéséért. A vállalatban erősödik a mérnökök és sztahanovisták alkotó együttműködése. Uj munkamódszereket vezetnek be közösen, amelyekkel a magasabb termelékenységet akarják elérni. Hónapról hónapra teljesíti a tervet és javítja a termelés minőségét a Kalanguj-fémbánya munkaközössége. Májusban M. Lojenko elvtárs brigádja V. Susunin mérnök segítségével elsajátította a gyorsfúrás módszerét a függőleges munkálatoknál. A Petrovszk Zabajkálszki kohógyár a terven felül már júniusban sok acélt szállított. A gyár újítói harcolnak a termelés minőségének további megjavításáért. A dnyeperi nagy építkezés részére készülő munkákról. A Dnyeperi nagy építkezés részére készülő munkákról Novája Kahovka A napokban a kahovkai vízhydroelektromüvek építkezésére egy további „1000—80"" típusú exkavátor érkezett. Ennek az exkavátornak a méreteiről csak annyit, hogy termelékenysége 1000 köbméter föld egy óra alatt. Az exkavátor Sztálingrádban készült és részeire szedve érkezett Zaporozsjeba. A gép összeállítása három hónappal a kitűzött idő előtt történt meg és ezt a munkát a zaporozsjei hydromontázs munkaközössége végezte. Ez már a hatodik óriásexkovátor, amelyet a dnyeperi építkezés kapott ebben az évben. A közeli napokban az exkavátor már be is kapcsolódik az építkezés munkálataiba. A kuzbaszi bányászok munkasikerei Kemerovo Kuzbasz bányászai napról napra fokozzák a széntermelés tempóját. A bányákban mind hatalmasabban bontakozik ki a szocialista verseny, és vállalatai is felemelték termelésüket. A cimljanszki vízierőművek már áramot szolgáltatnak Június eleje óta a cimljanszki vízierőmüvek már ipari áramot adnak. Az építők és szerelők munkaközössége nagy munkagyőzelmet aratott. A hatalmas vízierőmü megkezdte munkáját. A napokban volt az első agregát próbája. A próba bebizonyította, hogy a leningrádi Sztálin-fémgyár és a Kirov nevét viselő Elektroszilagyár dolgozói kitűnő gépeket készítettek. Június 5-én éjfél után két perccel, tehát a nap második percében megkezdődtek a villanyfelszereléseknek, a generátoroknak, a transzformátoroknak és kapcsolóknak utolsó próbái. Június 6-a reggelére a próbát befejezték. A próba sikeres befejezéséről gyorsan elterjedt a hír. A vízierőmüvek főépületéhez minden szakaszról autók érkeztek. Száz és száz építő és rengeteg vendég volt a nagy esemény szemtanúja — az első hydroagregát megindult... A vendégek gyönyörködve szemlélték a vízierőmüvek hatalmas vasbeton épületét. Tizennyolc hónap alatt készült el ez az épület. Még csak egy éve, hogy az építők az alapokba behelyezték az armatúrát és a betont és most már turbina forog benne. Az épületben széles és magas mühelytermek vannak. A vendégek megtekintették a hatalmas, világos helyiségeket, a gépteremben a terem mennyezetéről fehér transzparens vörös betűkkel hirdeti: „Nekünk béke kell, mi a kommunizmust építjük!" Izgalmas és ünnepélyes volt ez a felejthetetlen reggel, megható csendben folyt a gépi berendezések utolsó vizsgálata. Az építkezés legjobb szakemberei és a leningrádi gyárak megbízottai szigorúan átvizsgáltak minden alkatrészt. A tiszta és tágas gépteremben ezen a történelmi reggelen Marija Anakumova gépkezelőnő volt szolgálatban. A regulátort könnyen megfordította és megindította az irányító szerkezeteket, a víz a hatalmas kerék felé ömlött és megindította a turbinát. A várakozás izgalmas percei következtek. Minden jelenlévő tekintete, aki a gépteremben volt, a mutatókra szegeződött. És ahogy a fő kapcsolótáblán a generátor ugyanazt a feszültséget mutatta, mint amely a „rosztovenergo" hálózatában látható volt, a főmérnök helyettese, Ivanov elvtárs kiadta a parancsot: „Bekapcsolni a hydroagregátot, párhuzamos munkára a Rosztovenergo hálózattal". Roszlov brigádvezető elvtárs erre fordított egyet az egyesszámú' generátor kapcsolóján és a cimljanszki erőmüvek áramot szolgáltattak az országos hálózatba. A gépterem hangos tapssal és ovációval telt meg, az építők és szerelők leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelték nagy győzelmüket. A szolgálatos mérnök, Lukasev élvtárs beírja a munkakönyvbe a nagy eseményt: „9 óra 30 perc. Az egyes számú generátort bekapcsolták párhuzamos munkára a Rosztovenergo hálózattal. A vízierőművek első agregátja dolgozik. Ez az esemény az építők, szerelők, gépészek ezreinek önfeláldozó munkájának az eredménye." A hatalmas turbina alkotói — a leningrádi gépészek idő előtt teljesítették a vízierőmü megrendeléseit. Az önfeláldozó munka példaképei a szerelők, akik közül, amikor az építők még csak a gépterem falait emelték, L. Skoba elvtárs ifjúsági brigádja teljes iramban dolgozott már a káderekkel és rendezték az irányító táblákat. Hatalmas munkát végzett Pavel Romanyenko szerelőbrigádja. Ezek a lelkes munkások sokszáz villanyszerkezetet szereltek be. A brigád naponta 2—3 normát teljesített. Nagy lelkesedéssel dolgoztak a leningrádi gyárak munkásai, akik a gépeket készítették és eljöttek segíteni ezeket a gépeket felszerelni. Nem vártak arra, — mint ahogy azelőtt szokásban volt — hogy először a gépterem legyen készen, hanem azonnal megkezdték a hydroagregátok befejezését és el is készültek vele még jóval a gépterem befejezése előtt. Ezzel is néhány hetet nyertek. A legnagyobb alkatrészét a generátornak, amely maga 230 tonna súlyú, a szerelök 4 óra alatt helyezték a helyére. Sikeresen végezték el munkájukat a villanyerömű építészei. Rövid idő alatt elkészültek a főépület külső díszítésével és a hivatalok padlóját színes kövekkel rakták ki. Most még folynak a munkálatok a második és harmadik agregát szerelésén és összeállításán. A második agregát már majdnem teljesen készen áll az indulásra . A cimljanszki vízierőművek által fejlesztett villanyenergia ezen a napon elfutott a messzi, donmögötti sztyeppékre a drótokon, a gyárakba és üzemekbe. Sokezer motort hajt ez az erő, világosságot áraszt a házakban és hatalmas fényszóróknak ad villanyerőt, amelyek az új cimljanszki tenger parjain állanak. A villanyerőmüvek árama nemsokára megindítja a villanytraktorokat a kolhozok földjein és számos esztergapadnak és szivattyúnak, az öntözőcsatornák és az állattenyésztőfarmok villanyberendezéseinek ad áramot. A cimljanszki vízierőművek megindulása a Don-vidék széles alapokon való villanyosításának a kezdete. Ezt a nevezetes eseményt örömmel üdvözlik a vízierőművek építői, a rosztovi kerület munkásai és kolhozistái. A Pravda levelezőjének cikke után. rította a kezemet. „Számunkra most a legfontosabb feladat — mondotta —, hogy ne veszítsük el a kapcsolatot a néppel, minden módon erősítsük ezt a kapcsolatot, mert ebben rejlik sikereink záloga." Kért hogy adjam át üdvözletét a belorussz népnek é3 mondjam meg, hogy a Vörös Hadsereg hamarosan elér Belorusszijába. Amikor a kremli fogadás után szállásomra visszatértem és igyekeztem minden részletében felidézni életem első találkozását Sztálin elvtárssal, gondolatban láttam a népet, amely várja a beszámolómat erről a találkozásról. Minél hamarabb vissza akartam térni partizánegységeinkhez és elmondani mindent, amit átéltem és amit személyesen hallottam Sztálin elvtárstól. Ez a vágy annyLj, elhatalmasodott bennem, hogy meg sem várva a hajnalt, kértem, mielőbb küldjenek vissza az ellenség háta mögé, a minszki területre. De mégsem utaz hattam el olyan gyorsan, ahogy szerettem volna. Azzal bíztak meg, hogy keressek fel néhány üzemet, várost és beszéljek a dolgozóknak a belorussz partizánok harcairól. Végre eljött a nap, amikor a minszki területre repülhettem. Érdemrendeket éa érdemérmeket vittem magammal, hogy átadjam leg. kitűnőbb harcosainknak. De partizánjainkat szemmelláthatóan semmi sem tette oly boldoggá, mint részletesen és többször megismételt beszámolóm Sztálin elvtárssal történt találkozásomról. Megérkezésem híre futótűzként terjedt el a vidék valamennyi városában és falvában; már tudták azt is, hogy ta. lálkoztam Sztálin elvtárssal. Parasztok és városi lakosok kerestek fel bennünket a megszállott területekről. Tudni akarták, mit mondott Sztálin elvtárs, hogy van és mit üzent nekik. Sztálin üzenete, hogy a Vörös Hadsereg hamarosan Belorusszijá. ba ér, fellelkesítette az embereket. Erősebbek, bizakodóbbak lettek, szinte megfiatalodtak. Szilárdan hittek a hamarosan elkövetkező győzelemben: „Sztálin mondta — tehát így is lesz." Emlékszem, hogy amikor az egyik faluban Sztálin elvtársnál tett látogatásomról beszéltem a parasztoknak, odajött hozzám egy dereshajú apó és ezt modotta: — ^Köszönjük, Vaszilij Ivanovics parancsnok elvtárs! Meghallgattuk magát és könnyebb lett a lelkünk! Ez az igazság, biz' isten! Hátha még láthatnánk Sztálin elvtársat! Nincs egy fényképe róla? Volt nálam egy brosúra Sztálin elvtárs beszédével ós fényképével. Sosem felejtem el, milyen szeretettel nézegették vezérünk arcvonásait. A kép kézről kézre járt és mind. egyikük igyekezett minél tovább kezében tartam. Amikor láttam, milyen boldogan csillan fel az emberek szeme, milyen mérhetetlen a nép bizalma Sztálinban, eszembe jutott az is, milyen mély bizalmat sugároztak a nép iránt a bölcs sztálini szavaik ott, azon az esten, Kremlben! És ma, amikor megkérdem magamtól, hogy mi segítette népünket csodával határos hőstettekre, mi táplálta mindnyájunkban az eljövendő győzelem bizonyosságát, — így felelek magamnak: Az, hogy Sztálin mindig, mindenütt velünk van! Az, hogy Sztálin mindnyájunk lelkébe mély bizalmat ültetett el a nép iránt és az, hogy népünk ^ugyanolyan erősen, szívvel-lélekkel bízik Sztálinban, mint amilyen rendíthetetlen a szeretete is iránta!